Régóta szemeztem már ezzel a ládával, egyszer már majdnem indultam is, de akkor sajnálatosan épp megszűnt, aztán nem volt megfelelő felszerelés, most végre minden összeállt.:-)
A tervünk 5 nap alatt oda vissza úttal megmászni a Venedigert és a Glocknert. Persze 6 napunk volt szabad, így gondolván a rossz időre is úgy voltunk, ha kell maradunk még egy napot, ha több nap van rossz idő, a Venediger meglesz a Glocknerért meg visszamegyünk. Végül szerencsénk volt, így mindkét csúcskeresztnél sikerült fényképezkednünk.:-)
Reggel 6-os indulást terveztünk, amit egyik társunk késése és vásárlása 1,5 órával eltolt, mivel késve érkezése ellenére még egy cba-ba is be kellett mennie kaját vennie. Gondoltuk ezt majd behozzuk valahogy, de ez nem igen ment, hisz elég szűkre hagytam mindent, kifelé is csak 3 megállás volt betervezve 5-10 perc pihenővel. A Wörthi tónál lévő pihenőnkig megdöglöttünk a melegtől az autóba, ott viszont már nem volt szép a tó, hisz elkezdett szemergélni az eső, és baromira be volt borulva. Lienz előtt már szakadó esőben autóztunk, egyre jobban lógó orral. Itt esett meg, hogy a napszemüvegem ami indulástól kezdve a fejemen volt, mivel féltem, hogy a csomagok között eltörik, hisz a rengeteg cucc miatt egy 4 keréken guruló szardíniásdobozban utaztunk, egyszer csak magától leesett a fejemről 3 darabba. Egy túratársamnak ugyanilyen szemüvege már ugyan így eltört ( úgy látszik a kereten erősen spórolt a cég), azt még én ragasztottam meg neki pillanatragasztóval. Most egyből adta magát a dolog, csakhogy vasárnap lévén ausztriában minden zárva.:-( Benzinkútról, benzinkútra zarándokoltunk, míg végre vagy a 6. kúton volt, potom 5 euroért.:-( Persze mivel a gleccserre igen ajánlott a napszemüveg, így kerül amibe kerül alapon, persze azért nem boldogan, de megvásároltam.:-) Gyors ragasztás és máris kifogástalan, csak szépséghibás, de ez nem igazán érdekelt.:-) Végül ezekkel a szívásokkal este 7-kor értünk Hinterbichlbe, úgy, hogy az ablaktörlő egyfolytában dolgozott. Gyorsan letettünk arról hogy még aznap feltalpaljunk a Defregger hüttébe. Bár még felmerült, hogy hívjuk a taxit, de akárhogy számoltunk este 10 előtt nem értünk volna úgy sem fel, és az idő is pocsék volt. Végül a településen szereztünk egy remek és olcsó szállást, majd esti időtöltésnek a szállástól kb 50 méterre lévő com-os tb hotelre vetettük rá magunkat. Itt begyűjtöttem egy FTF találatot, amiben az a szép, hogy közel 700 km-re az otthonomtól lettem én az első megtaláló, és így megkaptuk az első megtaláló jutalmát is, egy fa cointot és nagyon finom pálinkát, ami ekkor igazán jól esett.:-) Na meg megnéztük a helyi erőművet is, ami épp csúcsra járatva volt, sőt a leömlő víz egy részét elterelték, hogy a turbina ne menjen szét, azt hiszem ez is jelzi milyen időben érkeztünk. Reggel felkelve épp szemerkélt az eső, így a taxi mellett döntöttünk. Az felvitt minket a Johannes hüttéig ( 2100m ) itt kiszállva majd megfagytunk a viharos szélben és a havas esőben. Beugrottunk a hüttébe ahol épp 4 mászó volt bent. Köszöntünk gutten tag, visszaköszönés, majd 2-3 perc múlva rájöttünk, ők is mi is magyarok vagyunk.:-) Ők épp lefelé jöttek már, elláttak jó tanáccsal, így tudtuk, hogy mindenki már tegnap lemenekült a Defregger hüttéből a szar idő miatt, ők megpróbálták a csúcstámasdást, de csak ketten jutottak fel közülük. Mondták az éjjel még 50 cm hó esett fent, így nem irigyelnek. Na és persze elláttak jó tanácsokkal is, ami nagyon hasznos volt, és ezúton is köszönjük. Az egyik jó tanácsuk az volt, hogy késő délutánig húzzuk meg magunkat itt lent, mert fent a Defreggerben a lágerszálláson 2 C van, szóval nem vidám a helyzet ilyen viharban. Így itt még elszórakoztunk, bízva abba, hogy közben az idő is javul, majd nekivágtunk. Felfelé menet pont a pofánkba fújta a szép a havas esőt, majd fentebb érve a hódarát. Mi a málhánkkal meneteltünk rendületlenül, majd láttunk 1 mormotát, az is biztos csak véletlenül tévedt ki a lyukából, vagy lehet meg akarta magának nézni ki ez a pár hülye aki ilyen időben itt cipekedik felfelé.:-) A kövek egyre csúszósabbak voltak, a vége felé már helyenként lábszárközépig jártunk a hóban, de este 6 után csak felértünk. Bent tényleg nem volt meleg, és még vizet is kellett gyártanunk, bár ebben is sokat segített a 4 srác még lent, hisz mondták, hogy ők itták a wc-ben lévő vizet amire rá van írva, hogy nem iható, de semmi bajuk. Valószínű a felirat az étterem forgalmát hivatott bővíteni. Megkaptuk az "ágyainkat" lecuccoltunk, majd várakoztunk. Egyszer csak elállt a havazás, egyből ki beindítani a gázfőzőnket és vizet forralni levesnek. Ez sem ment egyszerűen a viharos szélben, mert előbb sziklákból egy szélvédett helyett kellett építenünk. Kb fél óra és gyöngyözött a víz, Laci szerint ez még nem forrás, de mi meggyőztük, hogy az már forr, hisz az éhes túratársnál nincs veszélyesebb.:-) Így mindenki megkapta a bögréjébe a leveshez való vizét, és már tettük is fel a következőt teának. A levesünket még meg sem ettük és ismét hóvihar kerekedett, így a teáról és konzervmelegítésről letettünk. Majd mivel a lágerszálláson 2 C volt úgy döntöttünk nem vacogunk így lefeküdtünk, persze ruhába és még a sapkát is magunkon hagytuk. Közben jött 2 cseh egy apuka és a kb 14 éves fia, meg egy 5 fős osztrák fiatalokból álló társaság. Reggel felvirradt a nagy nap, gyors pakolás és már indultunk is 5:45 kor. Láttuk ahogy mi készülődtünk a csehek is elkezdtek, látszott kötélparti társaságot keresnek. Ahogy mentünk fel a gleccserbeszállóhoz jöttek mögöttünk. A beszállópontnál mi vacakoltunk, hisz Emese hágóvasát is nekem kellett feltennem, és Zoli sem látott még ilyet így utána neki is kellett némi segítség, így a csehek hamarabb kész lettek és elindultak. Ekkor jött az 5 osztrák fiatal egy helyi vezetővel kiegészülve, na ők kb 3 perc múlva már a gleccseren is mentek, hisz a vezetőjük kb 2 perc alatt felakasztotta rájuk a kötelet és hágóvas nélkül indultak. Kicsit más útvonalon mint a csehek, ők igyekeztek szintbe maradni. Mi mikor elkészültünk őket kezdtük követni, aztán láttuk a csehek is rájöttek a dologra és felmásztak a nyomba. Emesének meg Zolinak nem igen ment a hágóvasas dolog, így végül velük levetettük, úgy is középen vannak a partiban. Egész szép időben haladtunk, majd pillanatok alatt egy felhő ült a hegyre, volt mikor a 30 méteres kötélpartink végén visszanézve már Lacit nem is láttam leghátul. Volt időnként egy egy pillanat mikor kicsit kitisztult a dolog egy ilyen alkalmával megláttuk a csúcsot is kb 10 mp-re. A kolompot sokáig csak hallottuk, mikor kb 20 méterre voltunk tőle láttuk csak meg. Így haladtunk a kb 50 cm friss hóba a gleccseren végig a csúcsig. A csúcs előtti kitett szakasz sem volt sajnos látható hisz kb 20 méter volt a látótávolság, így nem láttuk a mélységet magunk alatt. A csúcson fotózkodás a kereszttel, mert más nem látszott.:-) Majd elindultunk visszafelé, de még a kitett részhez érés előtt hirtelen egy pillanatra kitisztult és volt panorámánk. Gyorsan megálltunk és fotóztunk, meg azt a pár métert visszamentünk a csúcsra, hátha... Innen viszont már csak másodpercekre és csak részek látszottak. Így irány vissza. Ahogy mentünk át a kitett részen egy pillanatra megint tiszta lett, így lenézhettünk magunk alá. Ahogy jöttünk vissza talán 2x villant fel a távolba a kolomp, de amúgy végig a felhőbe jöttünk. Aztán jött egy kisebb szélvihar, az előttünk lévő kitaposott nyomot egyből úgy befedte, hogy semmi sem látszott, kalandos volt úgy jönni, hogy 20 m a látótávolság és nyom sincs a gleccseren.:-) Végül leértünk a beszállási pontra, leszedtük a cuccunkat, visszamentünk a hüttébe az ott hagyott "fölösleges" cuccunkért és irány lefelé az autóhoz. Lefelé menet egyre jobb lett az idő, a nap is kisütött, így rengeteg mormotával találkoztunk, meg fényképezni is tudtuk a hegyeket, szirteket. Leérve húztunk át a Glocknerre, ott az időjárás mindenért kárpótolt végig verőfényes napsütésben másztunk, és a Dolomitoktól kezdve mindent láttunk.:-)
Kérném a leírás és képek alapján az elfogadást. Előre is köszönöm.
[Jóváhagyta: kulisz, 2014.07.12 14:21]