Elhelyezés időpontja: 2009.08.21 09:15
Megjelenés időpontja: 2009.08.29 21:43
Utolsó lényeges változás: 2014.07.14 20:40
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: kulisz
Ládagazda: kulisz Nehézség / Terep: 5.0 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 3600 m
Megtalálások száma: 26 + 3 sikertelen + 7 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
Virtuális láda Tirol-Salzburg határán, Ausztria negyedik legmagasabb pontján, a Grossvenedigeren. A csúcson lévő kereszten elhelyezett tábla fölötti szó (matrica, 5 karakter). Ha nem lehet leolvasni (pld. sok a hó) jelszó nélkülivel - fényképpel - jelentsétek be ha ott jártatok!FIGYELEM!
Magashegységi környezet - a geocaching.hu-n bejelentett legmagasabban fekvő láda jelenleg:-) - a csúcs gleccsertúrával közelíthető meg, alpinista felszerelés - hágóvas, beülő, kötélbiztosítás, jégcsákány/túrabot - alapos tájékozódás, felkészülés nélkül ne vágj bele!
A hegy a Venediger-csoport legmagasabb, a Hohe Tauern nemzeti park második legmagasabb és Ausztria negyedik legmagasabb csúcsa, 3667 méteres magasságon.
A Venediger-csoport környéke, a Virgental ill. Tauerntal Budapesttől kb. 750 km távolságra fekszik, jól megközelíthető tömegközlekedéssel (vonattal, utána busszal) is. Az egyik lehetőség Matreier-Taurnhaus (fizetős) parkolójától való indulás, majd Venedigerhaus és Alte Prager hütte, Neue Prager hütte menedékházak felőli megközelítés. A másik a Hinterbichl - Johannis hütte - Defregger ház útvonal.
Ha bármilyen kérdésetek van, keressetek meg nyugodtan a leaks@mgke.hu címen.
Sok sikert, kellemes túrázást kívánok mindenkinek, vigyázzatok magatokra és egymásra!
LÁDATÖRTÉNELEM
2012 ősz: az egyetlen helyszíni logolási lehetőséget adó csúcskeresztet elvitték (lásd: 2012.09.05-ei egyéb logom), így a visszahelyezésig fényképes jelszó nélkülivel kereshető a láda.
2014 nyár: A csúcskereszt a helyén, Dr. Lada segítségének köszönhetően megpróbálkozunk egy jelszó leolvasással.
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
+
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
dj70 társaságában egy háromnapos túra keretében jutottunk fel a csúcsra.
Első nap a menedékházig, ami 2962 méteren van. Már ez sem gyenge, azonban másnap reggel indulás a csúcsra hat körül. A csúcs, 3666 méter magasan szikrázó napfényben fogadott bennünket, a fotózásnál némi tumultus alakult ki, de a látvány elképesztő volt!
Még sosem jártunk ezelőtt háromezer méter fölött.
Köszönjük, hogy még itt is ládát találhattunk!
Mi is utólag értesültünk a lehetőségről. 2019-ben július 6-án jártunk ott a párommal, mivel ide nem tudok képet feltölteni, utólag kérném szépen az elfogadást. A csúcstámadás sikeres volt, gyönyörű időnk volt. Szívesen elküldöm a képet, ha kapok egy elérhetőséget. Köszönöm! [Geoládák v3.9.6]
Kezdetben (2003-tól) sokat kerestünk együtt ládákat Milával. Aztán inkább csak egyedül mentem. Ide pedig már ő jött el nélkülem.
Észak (Siggen, Kürsinger Hütte) felől, végig gyalog, hátizsákkal, segítség (hegyivezető, taxi, teherfelvonó, félpanzió, stb.) nélkül - (apja lánya), két barátnőjével hármasban.
2020.08.01 10:00 egyéb log: a Roßkopfról (GCZH02) együtt néztük a Großvenedigert (a képen balra hátul).
Napfelkelte előtt indultunk a Defreggerhaus-ból. 7:54h-ra elsőként ért csapatunk aznap a csúcsra, aztán vissza indultunk egész a Johanneshütte-ig. Örök emlék lesz ez a túra számomra.
A keresztről azt hiszem lekaparták a jelszót tartalmazó matricát, vagy nem néztem meg rendesen. Kérem a rejtőt, fogadja el a megtalálást. Köszönöm
Első gleccseres, havas jeges mászásunk!De nem az utolsó, az tuti!
Hinterbichl-be érve elkezdett esni az eső, ami a Defreggerhaus előtt már hófúvásba torkollott. A hüttében kellemes hűvös volt, de kibírható, meg ugye más foglalkoztatott ott bennünket. Másnap reggel is mínuszok kinn, ropogó hó, tiszta idő. Ez sajnos átment egy ködös melegedésbe, de 2 nappal később a Grossglocknerről ragyogó időben is láthattuk a Venedigert. Ekkora hegyen még nem jártunk! Több eddig még nem látott madár is bekerült a listámba, csak a Hohe Tauern saskeselyűi nem akarták megmutatni magukat. Viszont megismertem egy új színt: gleccserkék. Gyönyörű!
Kérjük a találat elfogadását!
Szervezett túrán dupláztam egyet, 2 nappal később a Grossglockner csúcsát is megmásztam! A csúcskereszt behavazva, esélyem se volt jelszót keresni.
Ilyen magasan se jártam még.
Sajnos nagy volt a tömeg, így matricát keresgélni nem volt lehetőség. Konkrétan sorba kellett állni a csúcsfotóért. Sajnos a panoráma nem tárult elénk a köd miatt, de így is életem legjobb túrája volt.
Kiscsapatunkkal jártunk itt nemrég, csodás hely. Sajnos csak most vettem észre, hogy tudtunk volna ládázni :) A képek alapján kérem az elfogadást. Köszönjük!
Ez a láda volt az eddigi leg- leg- láda megtalálásom. Utazom.com szervezésében sikerült feljutnom a csúcsra. Johannis hütte - Defegger hütte fel 3 óra, másnap reggel 6 órakor indulás a csúcsra. 9:45-re a csúcsra értünk. Gyors jelszó keresés, majd mivel villámlást láttak az osztrák túravezetők (rádió forgalmazásukban hallottuk) azonnal siettünk a többiekkel együtt lefele.
12:15 kor újra a Defegger hüttében voltunk. Rövid pihenés, összepakolás és irány a Johannes hütte. 2 óra alatt leértünk. Másnap reggel a taxit kihagyva 2 óra alatt leértünk a faluba az autóhoz.
Régóta szemeztem már ezzel a ládával, egyszer már majdnem indultam is, de akkor sajnálatosan épp megszűnt, aztán nem volt megfelelő felszerelés, most végre minden összeállt.:-)
A tervünk 5 nap alatt oda vissza úttal megmászni a Venedigert és a Glocknert. Persze 6 napunk volt szabad, így gondolván a rossz időre is úgy voltunk, ha kell maradunk még egy napot, ha több nap van rossz idő, a Venediger meglesz a Glocknerért meg visszamegyünk. Végül szerencsénk volt, így mindkét csúcskeresztnél sikerült fényképezkednünk.:-)
Reggel 6-os indulást terveztünk, amit egyik társunk késése és vásárlása 1,5 órával eltolt, mivel késve érkezése ellenére még egy cba-ba is be kellett mennie kaját vennie. Gondoltuk ezt majd behozzuk valahogy, de ez nem igen ment, hisz elég szűkre hagytam mindent, kifelé is csak 3 megállás volt betervezve 5-10 perc pihenővel. A Wörthi tónál lévő pihenőnkig megdöglöttünk a melegtől az autóba, ott viszont már nem volt szép a tó, hisz elkezdett szemergélni az eső, és baromira be volt borulva. Lienz előtt már szakadó esőben autóztunk, egyre jobban lógó orral. Itt esett meg, hogy a napszemüvegem ami indulástól kezdve a fejemen volt, mivel féltem, hogy a csomagok között eltörik, hisz a rengeteg cucc miatt egy 4 keréken guruló szardíniásdobozban utaztunk, egyszer csak magától leesett a fejemről 3 darabba. Egy túratársamnak ugyanilyen szemüvege már ugyan így eltört ( úgy látszik a kereten erősen spórolt a cég), azt még én ragasztottam meg neki pillanatragasztóval. Most egyből adta magát a dolog, csakhogy vasárnap lévén ausztriában minden zárva.:-( Benzinkútról, benzinkútra zarándokoltunk, míg végre vagy a 6. kúton volt, potom 5 euroért.:-( Persze mivel a gleccserre igen ajánlott a napszemüveg, így kerül amibe kerül alapon, persze azért nem boldogan, de megvásároltam.:-) Gyors ragasztás és máris kifogástalan, csak szépséghibás, de ez nem igazán érdekelt.:-) Végül ezekkel a szívásokkal este 7-kor értünk Hinterbichlbe, úgy, hogy az ablaktörlő egyfolytában dolgozott. Gyorsan letettünk arról hogy még aznap feltalpaljunk a Defregger hüttébe. Bár még felmerült, hogy hívjuk a taxit, de akárhogy számoltunk este 10 előtt nem értünk volna úgy sem fel, és az idő is pocsék volt. Végül a településen szereztünk egy remek és olcsó szállást, majd esti időtöltésnek a szállástól kb 50 méterre lévő com-os tb hotelre vetettük rá magunkat. Itt begyűjtöttem egy FTF találatot, amiben az a szép, hogy közel 700 km-re az otthonomtól lettem én az első megtaláló, és így megkaptuk az első megtaláló jutalmát is, egy fa cointot és nagyon finom pálinkát, ami ekkor igazán jól esett.:-) Na meg megnéztük a helyi erőművet is, ami épp csúcsra járatva volt, sőt a leömlő víz egy részét elterelték, hogy a turbina ne menjen szét, azt hiszem ez is jelzi milyen időben érkeztünk. Reggel felkelve épp szemerkélt az eső, így a taxi mellett döntöttünk. Az felvitt minket a Johannes hüttéig ( 2100m ) itt kiszállva majd megfagytunk a viharos szélben és a havas esőben. Beugrottunk a hüttébe ahol épp 4 mászó volt bent. Köszöntünk gutten tag, visszaköszönés, majd 2-3 perc múlva rájöttünk, ők is mi is magyarok vagyunk.:-) Ők épp lefelé jöttek már, elláttak jó tanáccsal, így tudtuk, hogy mindenki már tegnap lemenekült a Defregger hüttéből a szar idő miatt, ők megpróbálták a csúcstámasdást, de csak ketten jutottak fel közülük. Mondták az éjjel még 50 cm hó esett fent, így nem irigyelnek. Na és persze elláttak jó tanácsokkal is, ami nagyon hasznos volt, és ezúton is köszönjük. Az egyik jó tanácsuk az volt, hogy késő délutánig húzzuk meg magunkat itt lent, mert fent a Defreggerben a lágerszálláson 2 C van, szóval nem vidám a helyzet ilyen viharban. Így itt még elszórakoztunk, bízva abba, hogy közben az idő is javul, majd nekivágtunk. Felfelé menet pont a pofánkba fújta a szép a havas esőt, majd fentebb érve a hódarát. Mi a málhánkkal meneteltünk rendületlenül, majd láttunk 1 mormotát, az is biztos csak véletlenül tévedt ki a lyukából, vagy lehet meg akarta magának nézni ki ez a pár hülye aki ilyen időben itt cipekedik felfelé.:-) A kövek egyre csúszósabbak voltak, a vége felé már helyenként lábszárközépig jártunk a hóban, de este 6 után csak felértünk. Bent tényleg nem volt meleg, és még vizet is kellett gyártanunk, bár ebben is sokat segített a 4 srác még lent, hisz mondták, hogy ők itták a wc-ben lévő vizet amire rá van írva, hogy nem iható, de semmi bajuk. Valószínű a felirat az étterem forgalmát hivatott bővíteni. Megkaptuk az "ágyainkat" lecuccoltunk, majd várakoztunk. Egyszer csak elállt a havazás, egyből ki beindítani a gázfőzőnket és vizet forralni levesnek. Ez sem ment egyszerűen a viharos szélben, mert előbb sziklákból egy szélvédett helyett kellett építenünk. Kb fél óra és gyöngyözött a víz, Laci szerint ez még nem forrás, de mi meggyőztük, hogy az már forr, hisz az éhes túratársnál nincs veszélyesebb.:-) Így mindenki megkapta a bögréjébe a leveshez való vizét, és már tettük is fel a következőt teának. A levesünket még meg sem ettük és ismét hóvihar kerekedett, így a teáról és konzervmelegítésről letettünk. Majd mivel a lágerszálláson 2 C volt úgy döntöttünk nem vacogunk így lefeküdtünk, persze ruhába és még a sapkát is magunkon hagytuk. Közben jött 2 cseh egy apuka és a kb 14 éves fia, meg egy 5 fős osztrák fiatalokból álló társaság. Reggel felvirradt a nagy nap, gyors pakolás és már indultunk is 5:45 kor. Láttuk ahogy mi készülődtünk a csehek is elkezdtek, látszott kötélparti társaságot keresnek. Ahogy mentünk fel a gleccserbeszállóhoz jöttek mögöttünk. A beszállópontnál mi vacakoltunk, hisz Emese hágóvasát is nekem kellett feltennem, és Zoli sem látott még ilyet így utána neki is kellett némi segítség, így a csehek hamarabb kész lettek és elindultak. Ekkor jött az 5 osztrák fiatal egy helyi vezetővel kiegészülve, na ők kb 3 perc múlva már a gleccseren is mentek, hisz a vezetőjük kb 2 perc alatt felakasztotta rájuk a kötelet és hágóvas nélkül indultak. Kicsit más útvonalon mint a csehek, ők igyekeztek szintbe maradni. Mi mikor elkészültünk őket kezdtük követni, aztán láttuk a csehek is rájöttek a dologra és felmásztak a nyomba. Emesének meg Zolinak nem igen ment a hágóvasas dolog, így végül velük levetettük, úgy is középen vannak a partiban. Egész szép időben haladtunk, majd pillanatok alatt egy felhő ült a hegyre, volt mikor a 30 méteres kötélpartink végén visszanézve már Lacit nem is láttam leghátul. Volt időnként egy egy pillanat mikor kicsit kitisztult a dolog egy ilyen alkalmával megláttuk a csúcsot is kb 10 mp-re. A kolompot sokáig csak hallottuk, mikor kb 20 méterre voltunk tőle láttuk csak meg. Így haladtunk a kb 50 cm friss hóba a gleccseren végig a csúcsig. A csúcs előtti kitett szakasz sem volt sajnos látható hisz kb 20 méter volt a látótávolság, így nem láttuk a mélységet magunk alatt. A csúcson fotózkodás a kereszttel, mert más nem látszott.:-) Majd elindultunk visszafelé, de még a kitett részhez érés előtt hirtelen egy pillanatra kitisztult és volt panorámánk. Gyorsan megálltunk és fotóztunk, meg azt a pár métert visszamentünk a csúcsra, hátha... Innen viszont már csak másodpercekre és csak részek látszottak. Így irány vissza. Ahogy mentünk át a kitett részen egy pillanatra megint tiszta lett, így lenézhettünk magunk alá. Ahogy jöttünk vissza talán 2x villant fel a távolba a kolomp, de amúgy végig a felhőbe jöttünk. Aztán jött egy kisebb szélvihar, az előttünk lévő kitaposott nyomot egyből úgy befedte, hogy semmi sem látszott, kalandos volt úgy jönni, hogy 20 m a látótávolság és nyom sincs a gleccseren.:-) Végül leértünk a beszállási pontra, leszedtük a cuccunkat, visszamentünk a hüttébe az ott hagyott "fölösleges" cuccunkért és irány lefelé az autóhoz. Lefelé menet egyre jobb lett az idő, a nap is kisütött, így rengeteg mormotával találkoztunk, meg fényképezni is tudtuk a hegyeket, szirteket. Leérve húztunk át a Glocknerre, ott az időjárás mindenért kárpótolt végig verőfényes napsütésben másztunk, és a Dolomitoktól kezdve mindent láttunk.:-)
Kérném a leírás és képek alapján az elfogadást. Előre is köszönöm.
Mivel ehhez a 2 mb hely a képeknek amúgy is kevés, így itt folytatom.:-)
És ha már folytatom akkor az utánam jövőknek némi hasznos infó és tanács.
Ha elég erős vagy és a Glocknert is meg akarod hódítani, ami ugyebár ausztria legmagasabb csúcsa akkor kösd össze a 2 csúcsot, így akkor nem kell 2x 1400 km-et autóznod. 5 nap alatt megcsinálható.
Javaslom hétköznapra tedd a túrát, mert jó idő esetén hétvégén tömve van minden. Hétköznap is lesz mindig pár mászó, de lényegesen kevesebb.
Sisak elvileg nem kell ide, de ha jól tudom a biztosító baj esetén elzárkózik a fizetéstől, ha nem volt.
Elvileg gleccserszemüveg kellene, de ha van biztos UV-s napszemüveged az is jó, csak minél jobban feküdjön az arcodra, (ne kis csík legyen) mert különben alulról, oldalról bejön a sugár és károsítja a szemed.
Ha a Venediger taxit választod 1-2 nappal indulás előtt a +43 4877 5369 tel számon szólj oda nekik, hogy biztos legyen helyed. A német mellett angolul is tökéletesen beszél a diszpécserük. Jelenleg az áraik: fel 12 euro, le 11 euro, ha oda vissza veszed a jegyet akkor 20 euro 3 fő vagy annál kevesebb esetén jóval drágább. Mikor Hinterbichlbe értél a N47 01.097 E12 20.383 szállás bejáratánál van egy kis fa telefontartó a ház falon arról ingyen tudod hívni ( csak az utolsó számok kellenek, mert helyi hívás, de ez ott le van írva), mindenképpen hívd, mert több településről szedi össze az embereket és ha megtelt akkor nem férsz fel, ha hívtad őket akkor az előző beszállási pontokon csak annyi embert engednek beszállni, hogy még ti is beférjetek. A taxi német precizitással érkezik mindig egész és fél órakor. A helyi busz megállójában áll meg ami szintén a háznál van.
A buszmegállóval szemben tudsz is ingyen parkolni a N47 01.091 E12 20.397 koo-n. Van feljebb is egy parkoló, de az fizetős, automata van, így még éjjel is fizetned kell és kb 2 km-et tudsz vele spórolni, nem biztos, hogy megéri. Ha taxi helyett gyalog mész akkor megoldás a N47 01.494 E12 19.939 koo-ig felmenni kocsival, ott kirakni a cuccot 1 ember ott marad, kocsival vissza a településre majd málha nélkül akkor odáig lehet menni, onnan meg málhával. Mégis csak 2 km-el kevesebbet cipeled a cuccod, és ez a végén jól fog jönni hidd el.:-)
A taxi kb 200 méterrel a Johannis hütte előtt rak ki, ahogy sétálsz felfelé jobbra lesz tőled az étterem terasza balra egy játszótér, egy kis, de impozáns fabodé van a ház mellé építve rossz idő esetén abba bemehetsz pihenni, vannak padok, fogasok, és ingyenes. Persze mehetsz az étterembe is, de akkor fogyasztanod kell. Abból a kis szobácskából beljebb már csak papucsba mehetsz, hisz az már a szobákhoz wc-hez visz. Amennyiben rossz az idő érdemes itt kiböjtölnöd az időt, hogy minél később érj fel a Defregger hüttébe, hisz ott csak az étterem van fűtve, ott pedig fogyasztanod kell.
Johannis hütte fölül indul a hátizsák transzport, 5 euro/ hátizsák, de csak csoportos szállítás van, pár hátizsákért nem indítják be! Szóval ne számolj vele, ha csak nem 15-en mentek.
A hüttétől indul a jól kitaposott sziklás út fel a Defreggerbe, ez olyan mintha a magas Börzsönybe járnál kb útminőségüleg. Ez kb 5 km 841 m szinttel a vége felé már valószínű találkozol hófoltokkal és a vége felé a hegy oldalában haladsz ami oldal irányban elég meredek de járható, csak havas részeknél kell vigyáznod le ne csússz.
A Defreggerbe belépve le kell venned a bakancsot és papucsot húznod, beljebb már csak abban mehetsz. Elvileg a hátizsákod is itt kell letenned, de a kiírással ne foglalkozz, mindenki beviszi. A hüttében beszélnek angolul jelenleg 18 euro a matracláger. A wc nagyon korrekt, a csapra ki van írva nem iható a víz, de tőlünk Zoli is itta és semmi baja nem lett, ha nem nagyon kényes a gyomrod ihatod. A hüttében és környékén nincs mobil térerő! Elvileg nincs áram sem, de ahogy az alsó matraclágerbe felmész a lépcső tetején balra az ágy mellett van 1 konnektor árammal, elég eldugva, de így már azért meglelhető.:-) A matraclágerben van pár lámpa, de az ablakokon is jön be elég fény, a folyosón, wc-n meg jó a világítás, azért fejlámpa nem árt ha van kéznél, de nem lesz rá szükséged, ha csak nem egy gombostűt akarsz megkeresni a földön.:-) A bakancsszárító kapcsolója egy fehér kapcsoló, pont ahogy belépsz a hüttébe veled szemben van, ha felraktad a kicsit balra lévő szárítóra a bakancsod kapcsold be, igaz úgy is kikapcsolják, de legalább addig is szárad.
Este pakold össze a hátizsákod a "könnyített felszereléssel" a többi fölös cuccotokat rakjátok egy nagy zsákba, így reggel csak felkapod a beülőd, a nagy zsákba belevágod a hálózsákot azt a zsákot a bakancsszoba valamelyik fölső polcán tudod hagyni, akkor nem dobálják szét.
A ház fölött meglátod az ösvényt, azon fel és ahol a tábla jelzi a beszállást ott kötözködjetek össze. Ha jönnek helyi vezetők csoporttal figyeljétek, ha nem vesznek hágóvasat ti se vegyetek, csak menjetek összekötve 50-100 méterre a nyomukba. Ha épp nincs ilyen csoport akkor azért erősen ajánlom a hágóvasat is! GPS-el nem egy nagy kunszt végigmenni, de ha nincs másik parti, és lemerülne, no és köd is lenne, akkor a kolomp hangja irányt mutat, bár én tanácsolom a pótelemet, gps-el azért sokkal könnyebb. Elvileg kitaposott nyom vezet, de ha erős szél jön azt úgy befújja, hogy csak a gps vagy a kolomp segít rossz látási viszonyok között.
Johannis hüttébe leérve az étteremben tudod hívni a taxit, természetesen a megadott időre ki kell sétálnod a hüttétől a N47 03.496 E12 20.046 koon lévő padig, hisz a taxi csak odáig tud felmenni érted.
Ez egy könnyű gleccsertúra, de azért ne feledkezz el, hogy gleccser, egyedül a csúcs előtt van kitett szakasz, jó idő esetén nem nagy kaland, főleg ha előtted megy kötélparti, erőnlétileg bőven elég, ha a magas Börzsönybe le tudsz nyomni 25-30 km-t, azért a partitokban legyen legalább 1 ember aki a gleccserhasadékból mentéshez ért.
Remélem az utánam jövőknek tudtam segíteni.:-) Sikeres csúcstámadást mindenkinek!:-)
Katával, Ferivel és Árpival szombat reggel indultunk Pestről. 2 körül landoltunk a felső parkolóban (parkolási díj: 24 óra 5,50; 48 óra 8 EUR, a jegyet automatából kell venni). Rövid pakolás és indulás felfelé, cél a felső, Defregger ház. Estére ott is voltunk. Víz már elzárva, WC csak kint a hideg miatt. Hálózsák szerencsére volt nálunk, így nem fagytunk meg az 1-2 fokos szobában.
Vasárnap utolsó indulókként, 9 körül vágtunk neki a mászásnak, délben pedig már a csúcson voltunk két másik magyar, ill.részben magyar csoport társaságában. Kissé szeles, kissé felhős időnk volt, de tökéletes volt a mászáshoz (két éve az időjárás miatt kellett visszafordulnunk nem sokkal a csúcs előtt).
Kb.20 perc nézelődés után indultunk lefelé. Pakolás a házban, majd irány a parkoló, onnan pedig Kaprun, ahol másnap folytattuk a túrázást.
A képek alapján kérem a megtalálás elfogadását!
Háromnapos kirándulás keretében másztuk meg a csúcsot 8 fős csapatunkkal. Hinterbichl felett parkoltunk kb. 1600 m magasan, majd első nap mindössze a 2121 m magasan levő Johannishüttéig kapaszkodtunk fel. Útközben már az 1991 méteren elhelyezett Gumbachkreuztól is szép kilátás nyilott a Venedigerre. A házban egyébként nagyon jól főznek!
Másnap kora reggel indultunk, és a Defregger házig viszonylag rövid idő alatt bő 800 m szintkülönbséget emelkedtünk. Itt egyórás pihenő következett. Mindent a házban hagytunk, amit a csúcstámadáshoz feleslegesnek ítéltünk. Kb. 3150 méteren kellett felcsatolnunk a hágóvasakat, továbbá összekötöttük magunkat, és így két négyfős kötélpartit alkottunk. Az idővel nagy szerencsénk volt: szikrázó napsütésben hódítottuk meg a csúcsot. A fokozatosan jelentkező légszomjon és az ezzel járó enyhe fejfájáson kívül más nem nehezítette a feljutást. (A csúcs előtti cipőnyi széles nyereg azért lábat remegtető...) Számomra magassági rekord volt az új mérések szerinti 3674 méter. Lefele menet déli irányban szépen kirajzolódtak a Dolomitok jellegzetes csúcsai, és korábbi kalandos mászásaink helyszínei: a Tofanák.
Aznap már kb. délután fél ötkor a felső házban voltunk, ott is aludtunk. Másnap már csak mintegy 1400 m szint várt ránk lefelé, no meg rengeteg mormota. Egyetlen negatívum az út során: szomorú volt látni az "üres" U alakú völgyet, vagyis azt, hogy a gleccser egykor milyen nagy volt...
Záróakkordként megfürödtünk a parkoló mellett csobogó patakban, ami az alsó háztól végig kísérte a túraösvényt rengeteg vízesésével.
Páratlan élmény volt, így biztos, hogy visszatérek!
Kérem a rejtőt, hogy a képek alapján hagyja jóvá a találatot! Köszönöm!
Augusztus 2-án jártam a csúcson, túra és másodlagos jelleggel karbantartási céllal. A kereszt oldalán lévő dobozban egy alaposan szétázott nagy alakú csúcsfüzetet találtam. Másik "logbook" elhelyezésének nem láttam értelmét, így nem változtattam semmit. Azóta a helyzet romlott, lévén hogy a keresztet eltávolították és nem tudni mikor kerül vissza:
Most akkor szüntessem meg, vagy maradjon a fényképes-jóváhagyos rendszer? Ez a láda feladja a leckét, és nem elsősorban az odajutással. Építő jellegű javaslatok jöhetnek az emil elérhetőségemre.
Mellékelek egy másik képet is, ez a Hoher Zauern csúcsán - 3467 méter - készült, a háttérben a másik feljutási irány, a Venedigerhaus - Alte/Neueu Prager Hütte illetve a völgye látható.
Angabor-ral közös csúcstámadás! Kilátás nem volt a csúcson, de szerencsére 300m-rel lejjebb már gyönyörködtünk a kilátásban. Mivel nem valószínű, hogy jövök még ide, kérném a találat elfogadását! Köszönöm!
Baggio-val meglátogattuk a Venedigert, kár hogy beteg a láda.
Remek hely ez a Grossvenediger, visszamegyek még biztos! Sajnos most az utolsó 300m szint felhős volt így kilátás a csúcsról és az utolsó gerincszakaszról nem volt.
Nagyszerű hely! Beállítottam a jelenlegi magassági rekordomat! :)
Négy napot töltöttünk a régióban, csodás időjárással.
További részletek a honlapomon.
Éppen 10 éve, 2000-ben másztunk meg a Grossvenedigert meseszép időben a 25. házassági évfordulónk után és az 50. születésnapom előtt. A Matrei ház felől 12 után indulva és a Neue-Prager Hüttében megaludva másfél nap alatt megjártuk. Ketten voltunk, férjemnél jégcsákány, nálam egy fabot, amit a turistaház előtt találtam, de technikailag nem volt nehéz! A kereszthez férjem és egy osztrák turista házaspár javaslatára biztosítás nélkül nem mentünk át, ők sem mentek. Akkor sajnos még csak papírképeket készítettünk, a tiszta időben a Glockner csúcsa is látszott a felhők felett!
A log bejegyzés tulajdonképpen egy szimpla csúcsmászás, mert a láda 10 évvel később lett kihelyezve.
Ezért kérném a Moderátort, hogy ha tudja állítsa át 'Egyéb' típusra, hogy ne kelljen nekem új log bejegyzést készítenem.
[Elutasította: geocaching.hu, 2010.11.13 11:57
Adminként csak elfogadni vagy elutasítani tudok egy jelszó nélküli logot. Mivel ládázás esete nem állt fenn, így az utóbbi mellett döntöttem.
Lehetőség van egyéb log bejegyzésére is, a legközelebbi alkalommal javaslom annak használatát.
snake]
Múlthét végén voltunk a régióban. Tavaly felkalauzoltunk egy baráti társaságot (akkor felhőben másztunk fel a keresztig), akik meg kívánták ismételni a túrát. Csütörtökön és pénteken még havazott, de aztán szombat hajnalra kitisztult az ég. Ez meghozta a hegymászók kedvét, mert rengetegen voltak a hegyen. Gyönyörű felhőtlen időben értünk fel a csúcsra (ez volt a 4. sikeres nekifutásom (és van még 3 sikertelen is)). Az orrom rettenetesen leégett, azóta is krémezem.
Egy kis bejegyzés a szlovák-magyar "gyűlölködésről":
A Venedigerről lefelé tartva két szlovák hegymászóval volt egy rövid beszélgetésünk, melyből kiderült, hogy a Defreggerház Winterlagerben alszanak és hajnalban tervezik a csúcstámadást. Mi napkelte körül indultunk és a Johannishüttétől láttuk, hogy két pont mászik fel a csúcsra. Fotó is készült (nem túl jó minőségben). A szlovákok szélvédőjére helyeztünk egy rövid, angol nyelvű üzenetet, hogy ha jelentkeznek, megkapják a fotót... Végül tegnap jelentkeztek egy igen kedves MAGYAR nyelvű e-mailben:
"Szevasztok hegymászók!
orulok neki hogy tetszet a csúcson, és hogy rentben haza jottetek. Mi valójában 7 orakor voltunk a csúcson, de úgy 40 percig vártuk a napkeltét. Úgy 3 orakkor indultunk el a turista szálóból és a teliholdnál óriási volt, a jéghegyen a csúcsra... Ha van valami fotó, akkor megorulnék neki ha kuldenétek (csak 2 Mbyt erre a czímre)
koszi, és reméllem hogy még néha találkozunk a hegyekben. János, tehát nálunk Ján."
Egy fotót is mellékeltek, melyet feltöltök ide. Hatalmas élmény lehetett a napfelkelte a Venedigeren...
Megmásztuk Anikóval, L@zyvel, Fonte Jr.-ral és sirgalahaddel. Fantasztikus időjárásban volt részünk. Logbookot helyeztünk el a csúcson.
Pénteken reggel 8-kor indultunk Budapestről azzal a céllal, hogy megmásszuk az impozáns Grossvenediger csúcsot. Mödlingnél tartottunk némi "pihenőt", ami a helyi Klettersteig megmászásáról szólt :) Miután kinyújtottuk végtagjainkat, folytattuk utunkat mai uticélunk, a Johannishütte felé. Kb. 5-kor indultunk fel a prägrateni felső parkolóból. 7-kor már a házban voltunk. Jó kis vacsora után eltettük magunkat másnapra.
Szombaton fél 6-os kelés, 6 órás indulás. Kb. 2 és fél óra túra után érkezés a Defreggerházhoz. Ott némi pihenés 20-25 perc és indulás a gleccserbeszálláshoz. No, innen kettészakadt a csapat. Lazy és sirgalahad (összekötve) gyorsan felszerelkeztek és el is startoltak a hosszú gleccseren. Mi (Anikó, Fonte Jr. és Mikulás) - szintén kötélpartiban - még vagy 15-20 percig tököltünk az indulásig és ahogy egyre feljebb jutottunk, úgy egyre rosszabbul haladtunk. A végén már az volt az érzésem, hogy többet állunk, mint haladunk. No, 12:40 körül azért felértünk és engem már az előkészített és a "rejtekbe" helyezett logbook várt :) Kb. egy órát töltöttünk a csúcson, pihengettünk, fotózkodtunk, majd elindultunk visszafelé a gleccseren. A csúcs előtti rohadt kitett gerincen nagyon rossz érzés volt felmenni. Lefelé valahogy nem tűnt annyira vészesnek. Folyamatos menetelés mellett 5-re értem vissza a Johannishüttébe, ahol Lazyék már vártak. Jót vacsoráztunk megint és elégedetten konstatáltuk, hogy ennél szebb időjárás nem is lehetett volna ehhez a fantasztikus csúcshoz!
Vasárnap: fél 7-kor reggeli, 7 kor indulás lefelé, negyed 9-re értünk le a parkolóba. Háromnegyed kilenckor már úton voltunk a Peilstein felé :)
Köszönöm a rejtést kulisznak! Eddig ez volt a legmagasabb csúcs, amit megmásztam. Jövőre megpróbálom überelni (a tervek már készülnek ;))
Grossvenediger felélesztő projekt Sirgalahad, Anikó, Mikulás és Fonte Jr (alias Sebi) társaságában. Az eddigi legemlékezetesebb piros 1-esem. [wapon beküldött szöveg]
Tavaly márciusban vágtunk először neki ennek a csúcsnak, de akkor sajnos nagyon alábecsültük. Péntek délutáni indulással és vasárnap esti érkezéssel akartuk abszolválni, ráadásul akkor még a hóhatár az ajánlott parkoló közelében volt (a síelők szinte a kocsijukig csúsztak), és Johannishüttétől kezdve már jó combközépig süllyedtünk a friss hóban. Hótalp hiányában olyan lassan haladtunk, hogy a kora reggeli indulás ellenére sötétedés előtt csak néhányunknak sikerült felérnünk lentről a kocsitól a Defregger házig, de a csapat nagy része csak órákkal később ért fel. Akkor már tudtuk, hogy a vasárnapba nem fog beleférni, hogy felmenjünk a csúcsig, majd egész le vissza a kocsihoz, és még haza is autókázzunk kb. 800km-t.
Ez volt az első felkészítő túránk a Mont Blanc megmászásához, és ez volt az egyetlen, ahonnan a cél előtt fordultunk vissza. Így érthető, hogy tavaly óta folyton izgatott a gondolat, hogy vissza kellene ide jöjjek. Az utolsó csepp a pohárba az volt, amikor megjelent ez a láda. Gyors közvélemény kutatás ismerősök között, hogy ki akar csatlakozni, és melyik hétvége lenne mindenkinek alkalmas, és pár nap alatt már meg is volt a konkrét terv.
Mikulás remekül, részletesen leírta, Sirgalahad pedig a saját stílusában versbe foglalta a történteket, így nekem már nem maradt más, mint hogy megköszönjem nekik és az egész csapatnak társaságot, nagyon jól éreztem magam, és természetesen kulisznak ezt a ládát.
Ajánlás:
Ahogy írtam a március még túl korai ehhez a túrához, hacsak nem túrasível vágsz neki. Tavaly rengeteg túrasíelővel találkoztunk, ők egy nap alatt kényelmesen fel is mentek a csúcsig, és vissza is csúsztak a kocsiig. Hótalppal csak egy másik magyar csapat próbálkozott, akikkel véletlenül futottunk össze, de ők se jutottak fel, nekik is hiányzott a plusz egy nap. Ez alkalommal nagy szerencsénk volt, mert ennél szebb időjárást elképzelni se tudtunk volna. Hóhatár 3000m felett volt, így a Johannishütte - Grossvenedigger - Johannishütte útat 7 óra (+ 2:45 állás) alatt teljesítettük kényelmes tempóban. Mindezek ellenére nem ajánlom másoknak, mert ahogy Mikulás is írta az utolsó 30m-es gerinc út ilyenkor, nyár után már nagyon elvékonyodik, és nagyon durván kitett lesz. Szerintem a késő tavaszi, vagy nyár eleji időpont a legalkalmasabb.
(A rejtést nem ildomos nekem pontoznom, ezt meghagyom az utánunk érkezőknek.)
Gratulalok a szep uj cseszehez, kellemes tura lehetett. A jelszo-anomaliaval kapcsolatban: persze, hogy nem szurte ki a moderacio, melyik moderator merne "nem mehet"-et nyomni egy elnoki cseszere? :)
Szerintem a jelszo legyen mondjuk "netkessing", amit a leirasban is fel kell tuntetni. A megtalaloktol pedig kerj egy kepet a kereszttel, vagy a tablaval, amin a juzer vagy gps-e latszik. Aki ennek ellenere kep nelkul logol etikatlanul, azt majd elsopri a nepharag. (Tudom, hogy a gc.hu-n ez nem szokas, de hatha ki tudod bulizni.)
Megszuntetni kar lenne, sok szep hasznos infoval van tele a leiras.