Kedves kessertársak!
Olyan történetet mondok el nektek, ami remélhetőleg veletek még sohasem fordult elő.
Tegnap, amíg lányom síedzése tartott a közeli Költő utcában, két láda megkeresését tarveztem el:
GCNoFo-t és ezt. Az előbbi könnyű rejtés volt, s bár nem sok időm maradt, bizakodóan kezdtem neki a víztornyos láda keresésének.
A GPS határozottan a torony
keleti oldalára mutatott, de én meg voltam győződve arról, hogy ez a
nyugati oldal. Minden szóba jöhető, sőt normális körülmények között szóba sem jöhető helyet végigkutattam - semmi eredmény.
Időközben befutott a
Halász család, akiket szintén sikerült meggyőznöm, hogy ez a torony nyugati oldala.
Végül nekem már muszáj volt felhagynom a kereséssel, de előtte még megpróbáltam felhívni a rejtőt. Most már örülök, hogy ki volt kapcsolva a telefonja.
Miután a láda oldalán láttam, hogy utánam legalább hárman minden nehézség nélkül megtalálták a kesst, ma reggel visszatértem a tetthelyre. Természetesen megint a rossz oldalon kezdtem kutakodni, ekkor azonban felnéztem, és a Nap majdnem kiverte a szememet.
Az nem lehet, hogy reggel nyolckor nyugatról süssön a Nap!
A dologban az a vicces, hogy a nyugati oldalon rögtön oda nyúltam, ahol a fiola rejtőzködött...
Remélem, hogy Halászék megbocsátanak nekem. Ígérem, hogy ezentúl mindig a GPS-em tokjában tartok egy versikét:
Előttem van
észak
Hátam mögött
dél
Balra a nap
nyugszik
Jobbra pedig
kél