Keresd a rozsdamentes acéldoboz belső oldalára ragasztott gravírlapot a három szóval!

Egy kis ízelítő a túrabeszámolóból
Budapestről a kora reggeli órákban indultunk, a Ljubljanától északra fekvő Domžaleig autópályán haladtunk. Innen Kamnikon és Stahovicán keresztül a Dom v. Kaminska Bistriciig tudtunk autózni aszfalton. A ház alatt leparkoltunk  N 46° 19,643' E 14° 35,334' 482 m [GCGRIN+parkoló] 12.53, de saját felelősségre tovább lehet menni néhol hepehupás, erősen emelkedő murvás úton az anyagfelvonó alsó állomásáig, a Kokrska dolináig  N 46° 20,543' E 14° 34,115' 878 m [GCGRIN+4x4 parkoló]. Hogy van-e éppen szabad hely, az persze kérdéses. Innen aztán kezdődik az igazi emelkedő. A turistaút, ami egy száraz völgyben vezetett, nagyon meredek volt, mindannyiunkról folyt a víz. Út közben sehol egy forrás, erecske, legfeljebb az olvadáskor lefolyó patak nyoma. A felfelé útra innivalót mindenképpen kell vinni! Az út felénél elhagytuk a fenyő-övet, majd tovább szerpentinezve a gyalogfenyőket is. Háromórás megerőltető gyaloglás után érkeztünk a Kokrsko hágóba  N 46° 20,652' E 14° 32,814' 1793 m [GCGRIN+building] 17.33. Gondnoknőnk már számolt bennünket, hogy mi vagyunk-e az a 9 fős csoport, akik szállást foglaltak. A látvány innen gyönyörű volt, az idő kissé felhős. Ruháinkat kiterítettük száradni, elfoglaltuk matraclágerünket, nagyot ittunk a 3,5 EUR-s sörből, illetve az ugyanennyibe kerülő 1,5 literes vízből, aztán vacsorát főztünk. A tisztálkodás némi kívánnivalót hagyott maga után, mert a csapokból csak csöpögött a víz. Ezután nem kellett álomba ringatni bennünket a kicsit keskeny emeletes ágyakon. Különféle igazolványaink segítségével mindnyájan 13,9 EUR/fő/éj helyett a kedvezményes tarifa szerint fizettünk fejenként 6,5 EUR-t.
Reggel 7 óra körül pár falat reggeli után indultunk minimális felszereléssel (fényképezőgép, csúcs-csoki, kevés ital) a csúcsra verőfényes napsütésben. Először a Mala vratca oldalában kezdtük meg az emelkedést, majd a Jame gerincén folytattuk néhol füves, de többnyire sziklás, omladékos emelkedőn kaptattunk az elágazásig  N 46° 20,902' E 14° 32,284' 2007 m [GCGRIN+crossing] 07.56. Innen aztán már kizárólag törmelékes volt utunk. Az eligazodást a jelzések, néhol kőbabák segítették, de felirat is volt út közben  N 46° 21,138' E 14° 32,108' 2255 m [GCGRIN+information] 08.43. Aztán előőrsünk jelezte, hogy látja a csúcskövet. Elmentünk még egy nyitott, csak szél ellen védő bivak mellett  N 46° 21,417' E 14° 32,119' 2554 m [GCGRIN+waypoint] mielőtt a lapos csúcsra felértünk volna, ahol csak egy lepusztult csúcskő volt N 46° 21,429' E 14° 32,127' 2558 m [GCGRIN+summit]10.22.

A Grintovec a Kamniki Alpok csúcsa, egyben Szlovénia második legmagasabb pontja. Elidőztünk kissé, panoráma és boldog hegymászó fényképezés, csúcs-kézfogás, csúcs-könyv bejegyzés következett. A csúcskönyv rozsdamentes doboza  N 46° 21,425' E 14° 32,126' 2558 m [GCGRIN+geocache]. A jelszó ennek a rozsdamenes acéldoboz belső oldalán található gravírlapon található három szó. Aki tutira szeretne menni a bélyegzéssel, az vigyen magával bélyegzőpárnát! KataJaniék odaadó segítségével a bivak külső falának lábánál, a völgy felőli oldalon egy dobozka került elrejtésre meglepetéssel az első megtaláló számára  N 46° 21,416' E 14° 32,120' 2551 m [GCGRIN+bar].
Lefelé indulva óvatosságra intettem társaimat, mert a hegyi balesetek nagy része a megelégedettség utáni figyelem összpontosítás hiányából szokott bekövetkezni! Ugyanazon úton mentünk lefelé is, közben felvettem egy idefelé még foglalt kétszemélyes, szikla által fedett bivakhely koordinátáit is  N 46° 20,715' E 14° 32,845' 1878 m [GCGRIN+restroom] 12.16.
A Cojzova házban aztán felvettük hátizsákjainkat, majd a völgybe leereszkedve többször meg-megállva jutottunk le a Kokrska dolinához, az anyagfelvonó alsó állomásához. Szerencsénkre a hegyen megismert házaspár éppen arra jött terepjárójával, így ketten stoppolva lejutottunk saját kocsijainkhoz. Azokkal felmentünk elcsigázott, igen kimerült túratársainkért, akiknek egy szakaszon ki kellett szállniuk, hogy ne érjen le a kocsi alja teljes terhelés mellett.
Arról már ne szóljon a fáma, hogy másnapra olyan izomlázunk lett, hogy a térdeinket mereven tartva pingvinekként topogtunk a kempingben és még később is a nap folyamán.
Megjegyzés: az általunk bejárt útvonal a normál út, de észak felől, a Ceska kocától is föl lehet menni a csúcsra, de az már mászóutat jelölő pontsorral van jelezve a térképen!

170829. Hálás köszönetemet fejezem ki Mikulásnak, aki az eddigi netkesselés lehetőségét a jelszót hordozó gravírlap felragasztásával megszüntette!