GCORLA

2606. Sas-út (PL) (GCORLA)

Murowaniec-ház

Hajnali fények

A Zawrat felé

Kilátás a Zawratról

A Sas-út eleje

Szép időnk volt

Sok a kitett hely

Ingó kő

Mindig csak mászni

A panoráma kárpótol

Jól kiépített útvonal

Mászás a meredek falon

Folyamatos panoráma

"Tetszett a tó!"

Visszatekintés

Oda is felmegyünk

Gránát-csúcsok

Rejtek

Igen, itt vezet az út

A vége már "babakocsis"

Nem mindenki járt szerencsével

A kellemes levezetés

Koordináták: a láda maximális nehézségű!

Magasság: 2253 m
Megye/ország: Lengyelország
Térképen: TuHu - OSM - GMaps
Koordináták letöltése GPS-be
Közeli ládák
Közeli pontok

Elhelyezés időpontja: 2009.09.19 12:15
Megjelenés időpontja: 2009.09.23 00:20
Utolsó lényeges változás: 2014.07.24 21:28
Utolsó változás: 2023.07.25 11:17
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: L@zy, zsorzs, Mikulás és a többiek
Ládagazda: Mikulás
Nehézség / Terep: 2.5 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 15000 m
Megtalálások száma: 40 + 9 egyéb
Megtalálások (havi bontásban):

A legaktívabb hónap 2015-08 volt 4 'Megtaláltam' loggal, OFF
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente

Állapot: kereshető

2 játékos jelölte kedvenc ládájának

történelmi nevezetesség, várrom, épület

szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni

különleges látványosság, helyszín

speciális koordináta-érték vagy magasság

vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken

település belterületén van a láda

van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület

havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda

nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék

hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)

megközelíthető járművel néhány száz méteren belül

a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető

mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott

gyerekbarát láda

igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)

a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)

sötétben is érdemes keresni

a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van

szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)

el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?

GPS nélkül is érdemes megkeresni

kereshető egész évben

kereshető 24 órában

a látnivalóért fizetni kell

Mikulás 2022.10.10 14:30 - Megtaláltam

Szép emlékek 2009-ből... Zsorzs születésnap a Sas-úton és a többi :-D

ZoLiza 2022.09.03 16:21 - Megtaláltam

Régi álmom vált valóra, sok éve már megvolt a terv, de valami mindig keresztül húzta, legtöbbször az időjárás. A eredeti csapat 3 tagja kiegészült 9 főre, így kellemes felhős napsütéses, szép időben, kiváló társasággal a Gránát-csúcsokig jutottunk, hanemis végig a Kereszt-nyeregig, de ezt nem ecsetelném, mert Lelcache barátom már részletesen megtette, de végre megízlelhettem ezt a jó kis mászós utat. Biztos visszajövök még! Köszi a rejtést!

GeoEvike 2022.09.03 16:21 - Megtaláltam

Jó élmény volt, köszönjük szépen az idegenvezetést! Lelcache tökéletes logját nem tudom überelni. Láda szuper állapotban van. köszönöm szépen hogy eljuthattam ide is!
Évi ♡ Toti

lelcache 2022.09.03 16:19 - Egyéb

Hosszú idő, és sok időjárás és covid miatt elhalasztott időpont után újra kirándulhattam itt egy jót, ezúttal Alíz, GeoÉvike, Toti, Zsolti, Gábor, Csaba, Márk és Péter társaságában.

Az idő nem volt tökéletesnek mondható. Még induláskor is esőt jelzett kora délutántól az időjárásjelentés, de végül szerencsénk lett, és egy csepp eső nélkül sikerült abszolválnunk a túrát. Voltak velünk kezdő magashegyi túrázók is, ami azért okozott némi gondot az előrehaladásban.

Mivel egyik menedékházban sem kaptunk helyet, így Zakopane-ból kellett indulnunk, ami eleve vert helyzet a fentről indulókhoz képest. A sok szint megspórolása okán a felvonóval mentünk fel a Gáspár-csúcsra. Innen indult a túra. Sajnos a tökörészésnek, és nem összehangolt megállásoknak köszönhetően nagyon lassan haladtunk előre, és a Zawrat nyeregbe csak 11-kor érkeztünk meg. Ez meg is pecsételte az előrehaladási lehetőségünket, mert itt már hatalmas embertömeg gyűlt össze.

Különben a Gáspár-csúcs - Zawrat szakasz nagyon tetszett. Itt még nem jártam. A különös időjárási körülmények pazar látványosságot tartogattak. A gerinc egyik oldala teljes ködbe burkolózott. Alattunk nagy puha paplanként látszottak a felhők. A másik oldalon teljesen tiszta volt a levegő. Leláttunk a völgyekbe, és a tengerszemek is csodálatos látványt nyújtottak. A Zawrat előtti láncos szakasz is nagyon klassz. Egyetlen szépséghiba, hogy menetiránnyal szemben kényszerültünk haladni, ami nem lett volna baj, ha korábban érkezünk, de ekkor már elég rendes forgalom volt a rendes menetirányban is. Szóval itt is kellett várnunk, a kötelező elsőbbség adás miatt.

A Zawrat nyeregtől kezdődött csak az igazi kihívás. Itt már két társunkat el is vesztettük, akik inkább lementek a kéken a Murowaniec házhoz.

Nagyon klassz ez a rész! Élveztem a mászásokat! Sok helyen felújították a láncokat. Érdekes légköri jelenségben is volt részünk, a ködkísértet megcsodálásában. Eddig egész életemben egyszer láttam ilyet. Nagyon érdekes volt!

Sok helyen visszajöttek az emlékek az előző túrámról. Felismertem a mászások nagy részét. Nagyon jó volt ezeken a nehezebb szakaszokon megint le-fel közlekedni.

Sajnos az ide látogató turisták jelentős része nem tudja felmérni saját korlátait, így többször is kénytelenek voltunk 40-50 percet ácsorogni egy nehezebb le, vagy felmászásnál, mert valakik nem voltak képesek lemászni egy adott szakaszon. Ezzel teljesen megakasztották a sort, mert itt előzni sajnos lehetetlen. Sajnos a szél is fújt, így nem volt valami kellemes hosszú időn keresztül mozdulatlanul ácsorogni. Fogyasztja is az energiákat.

Az egyik kitettebb, meredekebb lemászásnál egy srác előttünk, halál félelemmel, hörögve kapaszkodott a láncokba, a félelemtől teljesen megmerevedve. Egy idő után helyet kértem magamnak, alá másztam a láncokon, és a lábait pakolgatva kimentettem a szorult helyzetéből. Így megindulhatott a sor is. A srác végtelenül hálás volt, rengetegszer megköszönte, hogy lehoztam.
Nem tudom, aki ennyire fél a magasságtól, meg a kitett helyektől, miért jön el a Tátra, legnehezebb útjára? Nyilván olvasott előtte róla, tudta, hogy hova jön.

A lassú haladásnak köszönhetően 17 órára értük el a Gránát csúcsot. Innen már nem mehettünk tovább, így a sárga jelzésen leereszkedtünk a Murowaniec házhoz.

Itt ettünk egy meleg káposztás ételt, és indultunk lefelé Zakopane-ba. 21:40-re értünk le a városba. Nagyon hosszúra sikeredett ez a túra.

Összesen 22km-t gyalogoltunk. Nagyjából 1200m szintemelkedést, és 2200 szintvesztést gyúrtunk bele a lábunkba. Mindez 15 óránkba telt.

Örülök, hogy újra eljuthattam ide!

lelcache

Toti 2022.09.03 16:16 - Megtaláltam

2 hetes, teljes Magas-Tátra bejárás nyitányaként jártunk ezen a fantasztikus úton Évivel és a barátainkkal. Részletek Lelcache logjában. [Geoládák v3.12.10]

kobcikrajci 2021.07.04 13:03 - Megtaláltam

Megtaláltam.
Köszi a rejtést!
[g:hu+ 2.7.11]

Mathau 2020.08.21 11:00 - Egyéb

Ebben a pillanatban álmodom éppen harmadjára, hogy eljött a hajnal, kelni és persze indulni kell, sőt fejben már neki is rugaszkodom, már szinte feszül az izom, izzadok, mire észreveszem, hogy még az ágyamban fekszem és csak a csillagokat látom, ha kinézek az ablakomon. Hajnal 4 óra, remek, még van 20 percem a "hivatalos" ébresztőnkig. Aludni természetesen már nem tudok, nem is érdemes, amennyi pihenésre szüksége volt a testemnek, már összekaparta az éjszaka. Egy perccel a csendet kegyetlenül szétromboló ébresztő előtt kinyomom a telefont. Kelünk, pakolunk, igaz már nem kell sokat, az este összeraktunk szinte mindent. A lényeg kesztyű, víz és csoki, a többi már csak luxus. A szomszéd szobában, egész éjjel csapkodták az ajtót és egy fickó olyan disszonánsan horkolt, hogy az már, már művészinek is nevezhető. Tanító célzattal, de inkább csak elégtételként jól bebaszom a szobánk ajtaját miután kilépünk rajta, hiába no, egy kis genyaságért nem kell a szomszédba mennem. 8 perc alatt legurulunk a II. János Pál pápa körforgalomhoz és miután áttanulmányozzuk a parkolás mikéntjét gyorsan felugrunk az egyik kisbuszra, ami potom 5 Zlotyiért elvisz a túránk kiinduló pontjára, Kuznicéra. Ez a táv nem hosszú, olyan 2 km lehet, de dög unalmas, és ahogy egyik, nagy életbölcsességgel megáldott nagybátyám szokta mondani "Jó lesz az az erő még szarni is!". Igaza van! Kifizetünk fejenként 6 helyi fabatkát a hajnalos néninek a nemzeti park bódéjánál és már indul is a reggeli torna. 5:20, pont időben vagyunk, nem kell a lámpa, már bőven pirkad. Viszonylag széles, erdei úton hatalmas fenyőkkel szegélyezve indulunk felfelé, elég meredeken, de még túlteng az energia. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ez csak az előjáték, annak is a legeleje, szóval visszafogjuk magunkat és nem rohanunk, nagyon sok van még előttünk. A nap első sugarai valahol félúton a Murowaniec ház felé találnak ránk, remélem ők is annyira örülnek nekem, mint én nekik. Hűvös a reggel, olyan 10 fok lehet, és mivel nem akarok cipekedni rajtam csak a minimál rövidnadrág és póló van. Nem szeretek túl sok ruhát vinni, inkább kibírok 10 percet a hidegben, minthogy egész nap cígöljem a felesleges rongyaim. A számításom itt szerencsére bejön, néhány perc után már nincs hideg, "fűt az emelkedő" és amint elkezdenek a nap első sugarai simogatni már komfortosan is érzem magam. Egy kellemes lejtőn lecsorogva - amiről tudom, hogy a túra végére csodálatos módon emelkedővé fog válni, és én gyűlölni fogom ezért - érkezünk a környék egyetlen turistaházához. Tömeg még nincs, de már gyülekezik a nép, aki a gerincre igyekszik, korán indul. Folytatjuk utunkat a kéken és hamarosan elérjük (az egyik) Fekete-tavat, ahol a mai nap első geoládáját is begyűjtjük, illetve csak a pótjelszót, mert a rejtekadó szikla éppen egy srác reggelizőasztalává válik. Ezzel el is érünk a mai túránk talán egyetlen sík szakaszához, no nem kényeztet hosszan, csak, amíg megkerüljük a kis tavat, lehet vagy 500 méter. Távban alig van valami a napunk főszereplőjének kiinduló pontjáig, a Zawrat-hágóig, de szintben annál több, olyan 400 méter emelkedést kell legyűrnünk még innét. Ebből az irányból először és utoljára 2002-ben közelítettem meg a beszállót, így meglepetésként ér, hogy már itt is láncok kísérik az elszánt túrázókat. Még egy picit, még egy picit, feszüljön az az izom, dolgozzon a szív, lassan vége a bemelegítésnek, legyűrtünk vagy 1000 méter szintet, egy porcikánk sem reklamálhat, hogy nem volt ideje felébredni. Ezen a ponton azért többen megpihennek, erőt gyűjtenek a továbbiakra, ami nem is árt a Sas-úthoz. Merthogy ismét az Orla-perc a cél, immár negyedszer sodor a jódolgom erre a gyönyörű gerincre. Azt hiszem, mindenre emlékszem a korábbi látogatásokból, de mint az a későbbiekben kiderül, némileg megfakult már a kép, legutolsó, 2016-os ittjártam óta. Nagy elánnal vetjük magunkat a lánccsörgéstől hangos sziklatengerbe. Még nincs tömeg, még egyszerű a kezdés, itt még a többségnek nem remeg meg a lába. Az első érdekesebb lejtő és létra a pici hágóban már összehozza a népet. Szerencsére itt még egyirányú az út, szembe nem jöhetnek. Egy elsőbálozó srác annyira szenved előttem, hogy szinte meg is sajnálom. Látszik rajta, hogy dolgozik az adrenalin a vérében, küzd a tériszonnyal, kevés a lépésbiztonsága. Nem feltétlenül kezdőknek ajánlott ez az út, de nagy elismerés jár azoknak, akik így is végig tudnak menni rajta. Persze én türelmetlen vagyok, nincs kedvem senkire várni, így szépen elmászok mellette és még néhány lelkes versenyző mellett a sziklán, nem zavarom őket, a láncra nincs szükségem. Tartunk egy csokinyi pihenőt a kötelező "meg kell tartanom a sziklát" fotó kedvéért, majd csorgunk tovább. Mászunk, ereszkedünk, előzünk, fotózunk, ennyi most csak a dolgunk, nincs más feladat. Élvezzük a helyet, élvezzük a hegyet. A Gránátok előtt leelőzünk még egy magyar csapatot, és megnyugtatom őket, hogy innét már nincs sok az útból. Kati, azt mondja, hazudok, de én magabiztosan állítom, hogy még van itt egy emelkedő és utána már pite az egész. Nos, magabiztosan tévedek. Rábeszélem őket a továbbhaladásra, és csak utólag remélem, hogy nem akarnak eltenni láb alól ezért a húzásomért. A Gránátoknál megkeresem a geoládát, hamar elő is kerül, az utolsó bejegyzés a füzetben kereken 1 évvel ezelőtti, micsoda véletlen, kb. 3 óra különbséggel vagyunk itt ennyi idő múltán. 5 perc pihenő, érzem, hogy fogy az erő, jólesik a könnyebb szakasz, csak nem tart sokáig. Jön a meglepetés. Csúszós ereszkedést követő meredek mászás, huh, ez kiesett a fejemből. Még fel-le mászunk vagy egy órát, nem értem, hova lettek ezek az emlékeim. Utolérünk egy kis csapatot, egy lány nagyon szenved, ferrata szettel kötözgeti magát a lánchoz, megint indul a tökölődés. A reggeli kevés türelmem is már a múlté és bosszant, hogy nincs annyi intelligenciája az embereknek, hogy előzékenyen előre engedjenek, mikor toporgunk mögöttük. Vagy 10 perc szarakodás után, el tudunk zergéskedni mellettük, nem veszik jó néven, de őszintén szólva leszarom, a láncot nem érintjük, nem keresztezzük az útjukat, egy szavuk nem lehet. Hamarosan az utolsó nagy fal aljába érünk, legalábbis minden porcikám reméli, hogy ez az utolsó. Kicsit elfogytam erőből, Kati megy elől, gyorsabb nálam, de ő is a végét járja. Minden izom feszül a testemben, amikor nem megy lábból, kompenzálok karból és fordítva, mindig van, aki egy kicsit lustálkodhat. A csúcsról már tényleg csak egy pici libikóka vár a Kereszt-nyeregig, a Sas-út végéig. Ez már csak játék, tudom, hogy vége a nehezének, nem is baj, a vizem is majdnem elfogyott már, pedig elcígöltem 3 litert. Katinak a kislábujja fáj, nekem a sarkam, de nem túl érzékeny veszteségek ezek, tekintve, hogy min vagyunk túl. Ezúttal 4,5 óra elég volt a Zawrattól idáig, nem rossz, tekintve, hogy nem igazán siettünk és 7 óra a kalauzidő. Most jön a levezetés, mégpedig az a fajta, amit már a háta közepére sem kíván a megfáradt turista. Meredek lejtő, had dolgozzon még egy kicsit az agyonterhelt comb. Elvileg 2 óra 20 perc ide a Murowaniec ház, de én már a számban érzem a túlárazott, de legalább megfelelően felvizezett sör ízét. Gyors tempóban ereszkedünk a pici tóig, amire csak azért emlékszem, mert tudom, hogy innét még jön egy rövid felfelé keresztül a gerincen. Feltöltöm az egyik palackomat jóféle patakvízzel, már elég melegvizet ittam a hátizsákból, ez pedig kellemesen hűvös. Kanyargunk felfelé a rövid emelkedőn és már látjuk a házat, huh de mocsok messze van, nem került közelebb az évek alatt. Nem baj, minden lépéssel közelebb vagyunk. Még néhány kanyar és máris a hömpölygő tömegben találjuk magunkat. Mindig elképedek rajta, mennyi ember verődik itt össze, olyan, mint valami fesztiválon. 10 percet állok sorba a 9 Zlotyis sörért, de megéri, minden korttyal fittebbnek érzem magam. Vagy fél óra pihenés után nekilátunk a maradék néhány kilométernek az autóig. A reggel már emlegetett csoda emelkedőn mászunk ki a ház otthonául szolgáló nagy teknőből. Siklik az emberkígyó, végig, ameddig a szem ellát, mintha valami plázában lennénk nem is a hegyen. Picit újítunk, a sárgán indulunk lefelé, nem a kéken, fő a változatosság. Gyorsítunk, gyorsítunk, míg azon nem kapjuk magunkat, hogy már kocogunk. Jól esik, kevésbé terheli a combizmokat a sok fékezés. Utolérünk egy kis csapatot, akik nagy zsákjaik ellenére feszes tempóban haladnak lefelé. Az egyik srác megelőz, majd lassít, én előzöm őt. Mondom neki, hogy ne add fel, jó ez a tempó, azt mondja oké és elkezdünk rohanni. Szinte sprintelve tesszük meg az utolsó 10 percet, repülünk az embereket cikkcakkba kerülgetve. A lejtő ellenére szúr az oldalam és izzadok mire leérünk Kuznicéba. Kati is utolér és innét már tényleg moderált tempóban csorgunk le az aszfalt mellett a kocsiig. A mérlegünk 12 óra gyaloglás 26,7 km 2100 m szintemelkedés és hasonló szintvesztés. Jó kis kör volt, azt hiszem picit alábecsültem, de nem először csinálok ilyet és bizonyára nem is utoljára...

SirLes 2019.10.02 19:59 - Megtaláltam

Gyerek koromba Szüleimmel az évek során megmásztuk szinte az csúcsot a Tátrában, akár volt rá út, akár nem. Emlékeim szerint ez az útvonal a nehezebbek közé tartozott.
Az emlékek nem csaltak.

KOL*Team 2019.08.21 14:45 - Megtaláltam

Köszönöm a rejtést!

htibi80 2019.08.19 16:59 - Megtaláltam

Életem eddigi legnagyobb kalandja volt, de csak második neki futásra sikerült teljesíteni.
Az első támadásunk 2018-ban volt, amikor érkezésünk estéjén rengeteg hó hullott szeptemberben. Tudtuk, hogy abban az időben életveszélyes lenne neki vágni az útnak, de azt gondoltuk, hogy a Zawrat-hágóig - a Sas-út kezdetéig - azért felmegyünk, ha már eljöttünk. A Murowaniec-házból indultunk, de a nagy hó a csapat felét vissza fordította. Ketten - akiknek volt hágóvasa - folytattuk az utunk. A feltámadó hóvihar, a helyenként combig érő hó, illetve kb. 500m/h-s tempónk nem zavart bennünket. Az viszont igen, hogy a hó nagyon sok helyen betemette a turista jelzéseket, illetve percek alatt a lábnyomainkat is. Azt pedig pontosan tudtuk, hogy a Magas-Tátrában eltévedni nem egy életbiztosítás. Ezért még a láncos részek előtt mi is visszafordultunk, így pár felszakadt köröm és kékfolttal megúsztuk a kalandot.
A következő évben már nem a Murowaniec-házban foglaltunk hónapokkal előre szállást, hanem augusztus végén 3 napra Zakopane-n. Kora reggel az első felvonóval felmentünk Kuznice-ből a Gáspár-csúcsra, ahonnan leereszkedtünk a gyönyörű Fekete-tóhoz, majd irány fel a most sokkal barátságosabb arcát mutató Zawrat-hágóig. Itt megpihentünk egy kicsit, hogy újult erővel kezdjünk neki a régóta bakancs listás útnak. Számomra a Sas út eleje (Honoratka-szakadék) volt a legfélelmetesebb, ahol egy ferde, sima sziklán kellett menni, és nem volt semmilyen kapaszkodási lehetőség. A Sas-út többi részét már sokkal biztonságosabbnak éreztem, mivel mindenhol volt természetes vagy mesterséges kapaszkodó.
Sok turista volt, emiatt lassú volt a tempó, de mi sem siettünk és legalább volt időnk fotózni. A Gránátos után úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a sárgán, mert már kifogytunk az innivalókból, illetve nem akartuk, hogy a Sas-úton sötétedjen ránk. Hét óra után értünk a Murowaniec-házhoz, ahol nagyon jól esett a vacsora. Fejlámpákkal tértünk vissza Kuznice-re (onnan autóval vissza a szállásra). Kereken 40.000 lépés jött össze a nap végére.
Másnap elromlott az idő, esett az eső, így csak egy pár km-es levezető túrát tettünk, és hálát adtunk az égnek, hogy az előző napot szárazon megúsztuk!
Az ott tartózkodásunk első és utolsó napján is láttunk mentő helikoptert. Később tudtunk meg, hogy aznap öten meghaltak, és több mint százan megsérültek villámcsapások miatt a Tátrában :( A Zawraton lévő jelszó részletet még lefotóztam, de a második pontnál muglik is voltak, illetve a többieket sem akartam feltartani a keresgéléssel, így a képek alapján kérném az elfogadást. Köszönöm.

[Jóváhagyta: Mikulás, 2023.01.03 14:57]

Furtyka 2019.08.17 11:00 - Megtaláltam

Csodálatos út! Köszönöm a rejtést! :)

Fairy 2018.05.23 20:35 - Egyéb

Az "Egyéb variációk" részben az első változat átmenetileg nem járható:
http://www.magas-tatra.info/2018/05/sziklaomlas-miatt-lezartak-svinica.html

Petrukkio 2017.09.08 16:15 - Megtaláltam

Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]

Webber 2017.07.22 11:31 - Megtaláltam

Meglett. Jó hosszú volt.

*Moka* 2016.09.11 23:59 - Megtaláltam

Igen kemény hegyi túra után megfáradva, bár törve nem, pár vízhólyaggal és sok élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra. Egyszer elég volt.

*Vica* 2016.09.11 23:59 - Megtaláltam

Tudtátok, hogy állítólag a világ harmadik legnehezebb turistaútja?

Egy kicsit bővebb leírással készültem, hátha szemezget belőle a következő csapat:

Itthon már hetekkel a hétvége előtt tervezgettük Tücsivel ezt a túrát. Végül hatan vágtunk neki. Sok tapasztalatot beszerezve végül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Kasprowyra lanovkával, mégpedig előre megvásárolt jegyekkel a www.zakopaneinfo.hu/ oldalon. Kb. 5780 Forintnyi Zlotyiba került amit egy kicsit nehezen vett be a gyomrom, de amikor odaértünk igencsak jól esett kikerülni a 20-25 méteres sort és az első vendégeket szállító lanovkával fellibbenni. Kb. 5 kilométert és 900 méter szintemelkedést spóroltunk meg.
A körforgalomnál a napi parkoló 25 Zlotyi volt, fejenként 3 Zlotyiért hozott be a bácsi a felvonóhoz minket. Vigyorgott a kocsiban, mint a tejbetök, biztosan imádja a főszezont.
A lanovka végállomásánál a mosdóért megint elkértek 2 Zlotyit, ha jól emlékszem. De mivel előttünk pár perccel vitték csak fel a személyzetet észre sem vettem kifelé menet, hogy akkor foglalja el a helyét a wc-s néni.
Az első lanovka 7:50-kor indult velünk, kb. 8:10-kor már el is kezdtük a túrát. Rögtön az elején zergék tanyáztak, hagyva, hogy fotózzuk őket. MaciLaci nem volt, pedig a Yellowstone park őrét tutira láttuk!
Számomra meglehetősen nehéz út volt az eleje, de Mathau megnyugtatott, hogy végig ilyen lesz. :D Fel a hegyre, le a hegyről, aztán újra fel... Nem kedvezett a tüdőmnek. Kb. 2 óra múlva értük el a Sas-út elejét. Már ott rengetegen tanyáztak és az embersereg végigkísért minket az egész úton. Rengetegen voltak fent. Ez nagyban hátráltatott még engem is, mert sok helyen egyszerűen ki kell várni a sort és a legtöbben odafigyeltek arra, hogy két rögzítés között csak egy ember legyen. Sokszor azt gondoltam, hogy túl nagy távolság van a rögzítések között. Egyébként a tartó részek tökéletesen rögzítettek, egyik sem mozog, nagyon biztonságos, de javallott e túra előtt egy másik magas-tátrai csúcsot megmászni valamint egy via ferrata sem hátrány.
A Sas-út 4,3 km-ére 7 óra szintidőt mondanak. Szükség is van erre, sok helyen tolatva vagy fenékre ülve lehetett csak biztonságosan közlekedni. Ja és alacsonyaknak nehezített a pálya, szerintem 5 centit nőttem a nyújtózkodásoktól. Apropó biztonság! Kb. az út negyedénél jártunk amikor érkezett egy mentőhelikopter, hallottuk, hogy a közelben köröz aztán láttuk, hogy leszáll a szlovák oldalon a tó mellett, de nem állította le a motorját. Kb. 10 perc után továbbszállt. Amikor felértünk a Kecskehegyre (Kozi Wierch) láttuk a vérfröccsenéseket... Nagyon jó, napos időnk volt, de az árnyékos oldalon több helyen nedves volt a kő. Biztonságérzetet ad, hogy a vonulatról több helyen is, mindkét irányba van menekülőút. Igaz, az sem egyszerű, de van. Számomra a túra nehézségét szimbolizálja a szakadt nadrágom, lehorzsolt vadiúj bakancsom, a telefonom széttört kijelzője és mindkét térdemen a lilafoltok.
Leérkezve a hegy aljára még mindig 11 km gyaloglás várt minket az autókhoz. Egy rendkívül monoton, unalmas egy idő után, főleg mert nagyon kell figyelni, hogy hova lép az ember. Sok helyen kővel van kirakva az út ami egyrészt inoghat is, másrészt nagyon rossz az ízületeknek. A tapasztalt "sas-utas" Mathaura hallgatva hoztunk elemlámpát magunkkal ami a végére igencsak jól szolgált.
Bő 12 óra volt még lanovkás könnyítéssel is az út, hosszabb pihenést be sem iktattunk. Na és ami azután következett azért Iron woman címet kaphatnék. Hozzá tartozik a történethez, hogy előző éjszaka körbejárt a pálinkás üveg, ezért iszonyatos fejfájásom volt este. Hajnalban a kelleténél korábban fent voltam, mert izgatott az út, szóval Tücsi szavaival élve "kibaltázottul" kellett volna még pár óra alvás. Na de mi hazautazunk a túra után! A Tátrát másik irányba megkerülve, beköszönve "minden" szlovák falvacskába még 6 órás vezetés várt rám. Hőseim mellettem próbáltak szóvá tartani és figyelmeztetni minden szerpentin kanyarjára és típusára, valamint az út mellett kedvesen várakozó állatokra.
Végül picik kópékáink kettő órácskát hagytak nekem aludni reggelig.

Köszönöm a rejtést és túratársaimnak az élményt!

TücsiTeam 2016.09.11 20:00 - Megtaláltam

Remek társasággal, élvezetes hegymászáson vagyunk túl. Mindenkinek egyszer érdemes kipróbálni. Csodálatom Mathau előtt, aki harmadszor teljesítette a túrát.

Old Fairy 2016.07.25 09:23 - Egyéb

Ha csak kb. másfél órád van, akkor sem reménytelen... ;-)

Attibati 2016.07.11 13:42 - Egyéb

Egy fejkamerás video a Sas-útról.

Pilis50 2016.06.06 12:20 - Egyéb

Megismétlem - Ki készül menni errefelé??

drseelee 2015.08.13 20:44 - Megtaláltam

Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]

ésKata 2015.08.11 13:50 - Megtaláltam

Életem egy nagy élménye lett a Sas-út. Zerginél és Seleenél vannak képek, én is teszek fel nemsokára. A 6-os csapatban volt még Faragó Pannika, Szabó Árpi és Mátéka Laci. Köszönöm a bizalmukat és türelmüket, hogy egy ilyen fantasztikus közös élmény részese lehettem.

Zergi 2015.08.11 13:50 - Megtaláltam

Fogtam!
A ZÖLDSPORT Egyesület 6 fős csapataval masztuk a Sas-utat. E közben "akadtunk rá a ládára is:)
Üdvözlöm Pilis 50 sporttarsat!

Mathau 2015.08.01 13:00 - Megtaláltam

Mióta 2002-ben jártam itt, újra el akarok látogatni. Nos, ennyit kellett várnom rá... Sajnos egyik közeli th-ban sem volt hely így maradt egy zakopanei kemping, közel a felvonóhoz... Előre, neten vettem jegyet, hogy biztosan fel tudjunk menni az első felvonóval reggel 7-kor, így marad idő az útra. 7:30-kor indultunk a Kasprowy-ról és jó tempóba kb. 2 óra alatt el is értünk a Zawratig. Innen kicsit nagyobb lett a tömeg, jöttek fel az emberek a turistaházakból. Szépen előzgetve jó tempóban és kitűnő időben tudtunk haladni. Az út olyan mint amilyenre emlékeztem, csak kicsit könnyebb. (15 évesen valahogy nehezebbnek és hosszabbnak tűnt.) A doboz a fényképnek köszönhetően hamar meglett és egy kis ebéd után mentünk is tovább. Valamikor 3 körül értünk a végére az útnak a Kereszt-nyeregnél. Innen már csak egy könnyű, de hosszú levezető séta volt hátra a Murowaniec ház érintésével vissza Zakopanéba. Végül 12 óra és kicsit több mint 24 km lett a mérleg. Gyönyörű hely, mindenkinek ajánlom. (Szerintem aki biztosan lépked a kitett helyeken, ne féljen ettől sem, semmivel sem technikásabb mint a legtöbb ilyen út, csak hosszú és ezért jó hosszan kell koncentrálni.)

Dr.Lada 2015.07.07 16:03 - Megtaláltam

Nagyon régen talán 10 éve kinéztem magamnak a Sas utat meg a Rohács hágót, aztán nem jutottam el sokáig, végül eljött az idő a Sas út meghódítására, amit 3x próbáltam meg és csak rész eredményeim vannak, pedig mindent megtettem amit lehet érte. Első alkalommal gondoltuk osztrák hütte módra hétköznap megyünk a Murowaniec-be és kongani fog az ürességtől, hát nem így lett, így bebuktuk a dolgot, lekullogtunk. Következőre felkészülten mentünk, de az időjárás nem volt kegyes, már tudtuk, hogy bebuktuk, de gondoltuk a Zawratig feljutunk a vihar előtt és legalább látjuk az út kezdetét, de csak a Fagyott tó fölötti láncokig jutottunk, majd menekülhettünk le a Murowaniecbe. Idén a nyaralást ismét ide szerveztük, foglaltunk szállást és bíztunk a jó időben, mert akkor még a jó Isten sem tudta mi lesz majd. Hatalmas szerencsénk volt talán a legszebb Tátrai napokat sikerült elkapnunk, már Zakopane-ba örültünk mikor megérkeztünk. Este megszálltunk lent majd másnap reggel a nagy zsákkal elindultunk fel a Muroweniecbe. Még szerencse, hogy sok com-os láda van felfelé, mert jó volt letenni időnként a nagy zsákokat. Befizettük a beugrót a TPN-nek és már végig is nézhettünk egy mentést.:-( legalábbis a fejünk felett ment majd később jött a mentőhelikopter. Felértünk a Muroweniesbe a recepción egy lány, csak lengyelül tudott. Sebaj elmutogattuk, hogy a számítógépen fordítsunk. Fordítgattunk, mondta ő csak ideiglenesen van itt 2 óra múlva jön a recepciós, mi mivel a Swinica kört meg akartuk csinálni mondtuk, hogy nincs 2 óránk, így mondta rakjuk le a nagy zsákokat a recepción. Így is lett mondtuk 19-20 körül itt vagyunk és elindultunk a nem kis körre. A Muroweniecből talán 200 métert tettünk meg a sárgán mikor ismét mentés volt.:-( Megint felettünk ment a helikopter, most viszont láttuk is a mentést a Sas úton, a Gránátok oldalában állt vagy 15-20 percet egy helyben majd felettünk visszarepült, eléggé a hegy felénél állt reméljük azért nem volt túl súlyos a dolog. Megcsináltuk a Swinica kört, így a kéken jöttünk le, végre láttuk közelről a sas utat is.:-) Beérve a házba már megvolt a recepciós, mondtuk, hogy akkor kérnénk az ágyunkat, mire mondta nincs hely.:-( Na ekkor okostelefonba mutogatás foglalásra sok sok sorry a recepcióstól, de mondtuk, hogy voltunk itt délben is, csak ő nem volt, nagy nehezen eljutottunk oda, hogy van még üres de lefoglalt hely ha este 8-ig nem jönnek meg akkor megkapjuk, így is lett, csak hát a másik éjszakánkra megint csak azt mondta, ha valaki nem jön meg köv. este 8-is akkor azt mi kapjuk meg, de ez olyan kutya vacsorája. Végül még megpróbált nekünk a környéken lévő másik házba helyet szerezni másnapra, de ott is fullon voltak. Végül csak 1 napi díjnak a felét kérte el, hogy kárpótoljon minket, de hát én inkább a teljes összeget kifizettem volna. Meg kellett hozni a döntést, reggel nekiugrunk 5-kor az első résznek a Gránátokig, majd ott lejövünk a zöldön, felvesszük a nagy zsákot és Zakopane-ba szerzünk szállást. Megkaptuk a szobánkat 6 ágyast. Már akkor láttam baj lesz belépni sem lehetett a szétdobált cuccoktól meg a sok üres piásüvegtől.:-( Ettünk elintéztük dolgainkat, majd 11 körül lefeküdtünk, kb 15 perc múlva megérkeztek a hálótársak, nem voltak szomjasak, viszont elég hangosak. Próbáltuk kicsit csendre inteni őket, aminek a vége az lett, hogy az okostelefonján az egyik fordítóval kommunikálni akart velem. Nagy nehezen kibogarásztam mit is akar, azt kérdezte nincs-e piánk, mert az övék már elfogyott. Hiába mondtuk, hogy sas útra megyünk hajnalban és aludnánk, nem volt foganatja. hajnal 4-re sikerült felhúzniuk az ágyneműt és csend lett, na ekkor már annyira ideges voltam, hogy vagy fél óra forgolódás után lementem a ház elé és láttam ahogy 5 körül megélénkül a hely, mindenki megy mászni. Én úgy voltam egy nagy túra után alvás nélkül életveszélyes a Sas út, így ezt bebuktuk megint. Végül 7 körül már annyira szépen sütött a nap, hogy úgy voltam felkeltem a társam aztán megkérdezem mi legyen. Ő is fáradt volt, hisz kb 3 órát tudott aludni, de megszületett a döntés, elindulunk, felmegyünk a Zawratra ott meglátjuk mennyire vagyunk fáradtak és döntünk. Felértünk, fáradtak voltunk, de meseszép idő volt így döntöttünk, belevágunk. A Zakopanei szállásunkat még gyorsan felhívtuk, hogy este mehetnénk e vissza, szerencsére igent mondta, csak azt kérték 9-ig érjünk oda. Elindultunk végre a Sas úton, ami pazar, bár a híréből ezt nem is vontam kétségbe, igazi nekem való út, lehet mászni. Elég lassan haladtunk, de haladtunk. A csúcsokon fényképezkedtünk, nézegettük a másik régi álmom a Mengusowskyt. Nem mondom, hogy toppon voltunk, de az adrenalin éltetett. Mivel későn indultunk és még nagy zsákkal le is kellett a végén mennünk 8,5 km-et, így a Gránátok aljába láttuk megúsztunk idővel.:-( A láda második állomása 200 méteren belül, ilyen közel még sohasem adtam fel, hogy megkeressem a ládát, de most dönteni kellett. A társam közben a netről szedett és kinyomtatott irományt tanulmányozta és mondta, hogy erről a fekete jelzésről csak rosszat írnak és óvnak tőle mert van egy kürtő ami nagyon veszélyes. Épp jött egy öreg mászó talán az unokájával aki kb 20 éves lehetett, láttam profi és mindent magyaráz a srácnak, gondoltam megkérdezzük. Szerencsére beszélt angolul.:-) Mondtuk neki, hogy megúsztunk idővel és itt lemennénk, csak azt hallottuk, hogy itt nagyon nehéz és veszélyes, erre ő mondta a Gránátok felfelénél kicsit tényleg technikásabb a dolog, de ha idáig simán eljutottunk akkor szerinte nem nagy ügy, hisz volt már ilyen nehézség idáig is, meg elmagyarázta, ha felmászunk egy picit könnyebb a dolog, de mire lejutunk nagyon sok időt vesztünk, így meggyőzte a társamat is, hogy marad a fekete út. Amúgy a kürtő tényleg kicsit technikás, de megoldható, így végül lejöttünk ott a zöld helyett, majd felszedtük a nagy zsákokat és trappoltunk lefelé, az aszfaltos részen meg siettünk ahogy bírtunk, így pont 21:03-kor a szálláson voltunk és megkaptuk.:-) Ez volt a csúcspont, mert féltünk nem érünk oda és az utcán éjszakázhatunk, és ez a 2 napi menetelés után nem esett volna jól.
Azt hiszem ide még vissza kell jönni és végigmenni az eredeti terv szerint a Kereszt nyeregig. Bár azt is tudom, hogy itt nekünk nem a mászás lesz az igazi nehézség, hanem a fránya szállás, időjárás kombó. igazából, ha a szállás, időjárás kombót ki lehetne zárni nem is kérnék jelszó nélküli elfogadást, de így hogy 3 éve ezen a ládán dolgozok, már bosszant a dolog.
A nehézségek, problémák ellenére nagyon jó volt a sas út első szeletét megjárni, és nagyon bánom, hogy nem tudtunk végre végigmenni rajta.

A leírás és képek alapján kérném az elbírálást.

Előre is köszönöm.

[Jóváhagyta: Mikulás, 2015.07.16 07:12]