Elhelyezés időpontja: 2009.09.19 12:15
Megjelenés időpontja: 2009.09.23 00:20
Utolsó lényeges változás: 2014.07.24 21:28
Utolsó változás: 2023.07.25 11:17
Rejtés típusa: Multi geoláda (1H+1V)
Elrejtők: L@zy, zsorzs, Mikulás és a többiek
Ládagazda: Mikulás Nehézség / Terep: 2.5 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 15000 m
Megtalálások száma: 42 + 9 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
WAP: FIGYELEM! 5-ös nehézség! Kétpontos multi. Első pontja virtuális a Zawraton: felülről a második útjelző tábla peremén található számsor első 3 számjegye, Második pont, láda: kisebb méretű, vízhatlan konyhai edény (15x12x5 cm) a Gránát déli csúcsától kb. 5-6 méterre északra egy jellegzetes sziklába rejtve (lásd fotót). A Tátrai Nemzeti Park lengyel részére belépőt kell fizetni, mely 5 zloty/fő (2017-ben)
Az útvonal november 1-től június 30-ig nem látogatható!
A ládába TravelBug nem helyezhető.
FIGYELEM! Magas hegységbe, fizikailag nehéz túrára invitálunk e ládával, leírás nélkül eszedbe ne jusson elindulni! Mindenféle időjárásra fel kell készülni, mert az perceken belül megváltozhat! Esőkabátot, meleg ruhát, sapkát, kesztyűt vigyetek! Télies viszonyok között (októbertől bármikor előfordulhat) abszolút nem javasoljuk ezt az igen nehéz és havas-jeges terepen nagyon veszélyes útvonalat! Ne menj egyedül! Vihar esetén a gerinc nagyon veszélyes lehet! Vannak menekülő útvonalak, töltsd le az OMP Lengyelország térképet és vigyél papír térképet is!
A Sas-út (Orla Perć)
A Sas-út (Orla Perć) a Lengyel-Tátrában található igen nehéz és veszélyektől sem mentes láncos (gyakorlatilag via ferrata) útvonal. A utat Poskim Towarzystwem Tatrzankim építette 1903-1906-ig W Gadowski atya vezetésével. A tulajdonképpeni Sas-út a Zawrat-hágóból indul és a Kereszt-nyeregben ér véget (Krzyzne) érintve - többek között - a Kozi Wierch (Zerge-hegy) és Granaty (Gránát-csúcs) nevű csúcsokat. Az Orla Perć a Magas-Tátra legismertebb és legnehezebb (jelzett) útvonala. A Zawrat-hágótól a Gránát-csúcsokig egyirányú, csak nyugatról kelet felé haladva teljesíthető a Piros jelzésen. Magashegyi túrákon edződötteknek, gyakorlott mászóknak ajánljuk. Noha a túra teljesítéséhez beülőre és Klettersteig szettre alapvetően nincs szükség (mi senkin sem láttunk ilyet), aki félősebb vihet magával, ha úgy tetszik. Nálunk volt, de végig a hátizsákban maradt. Az útvonal végig jól kiépített, szinte folyamatosan van lánc, illetve egyéb mesterséges kapaszkodást szolgáló eszköz (falba épített lépések, fogódzkodók, létrák). Ettől függetlenül szédülésmentesség és lépésbiztosság alapvető követelmény!
MEGKÖZELÍTÉS:
Budapest - Zólyom (Zvolen) - Beszterce Bánya (Banska Bystrica) - Rózsahegy (Ruzomberok) - Dolny Kubin - Zakopane
Zakopanéba érve keress parkolóhelyet minél közelebb ehhez a ponthoz : N 49° 16,763' E 19° 58,775' 970 m [GCORLA+elagazas], ugyanis innen már csak taxik és buszok hajthatnak tovább. Mehetsz taxival is, de gyalog sem egy nagy séta (kb. 1 kilométer) a Tátra Nemzeti Park "bejárata" N 49° 16,140' E 19° 58,888' 1010 m [GCORLA+bejárat]. Innen két lehetőséged van a Murowaniec-ház megközelítésére (mi mindkettőt bejártuk): 1. A Sárga útvonalon (Dolina Jaworzynka) elindulva és a N 49° 15,295' E 20° 0,193' 1496 m [GCORLA+elagazas] pontban a Kékre csatlakozva tovább a Murowaniec-házig N 49° 14,599' E 20° 0,379' 1500 m [GCORLA+szállás], vagy 2. Végig a Kék útvonalon. Ez utóbbi számunkra szebbnek és látványosabbnak tűnt. A parkolótól a turistaházig kb. 2 óra alatt értünk fel (nyugodt tempóban) táv: 4,4-4,6 km, szintemelkedés: 530 méter. A ház 1500 méteren van.
A Murowaniec-házból megéri korán indulni (mi fél 6-kor léptünk ki az ajtón), mert komoly és megerőltető mászásra kell készülnöd! Ezt persze bőven ellensúlyozza a csodálatos táj, a folyamatos, gyönyörű kilátás és az izgalmas útvonal! A Sas-út kezdetét, a Zawrat-hágót, két turistaúton is elérheted, de először az általunk bejárt és ajánlott útvonalat írom le: A turistaháztól a Kéken indulsz el a Czarny Staw Gasienicowy (Gąsienicavölgyi-Fekete-tó) felé, melyet balról kerülve tovább haladsz a Kéken és a Zmarzły Staw (Fagyott-tó) mellett elhaladva eléred a Zawratot. Innen csodálatos panoráma nyílik és jól esik egy kis szusszanás mielőtt nekiindulsz kelet felé a Piroson a láncos útnak, bár egy rövid szakasz láncos úttal már Zawrat-nyereg előtt is lesz dolgod :-)
El ne felejtsd leolvasni a jelszó virtuális felét, mely a Zawraton (2160 m) található felülről a második útvonaljelző tábla peremén található számsor első 3 számjegye (alkoholos filccel megrősítettük a festéket). N 49° 13,147' E 20° 0,983' 2160 m [GCORLA-1] (Adatok a turistaháztól: táv: 4,4km, szintemelkedés: 660 m, idő: 2 óra)
Ha kipihented magad és túl vagy a jelszóleolvasáson és a "kötelező" fotózkodáson, indulj el a Piroson , ahol hamarosan megpillantod az első láncokat. Kb. 2 és háromnegyed óra mászás után feljutsz a Zerge-hegyre (Kozi Wierch - 2291m) N 49° 13,097' E 20° 1,728' 2291 m [GCORLA+Kozi Wierch], közben érinted a Zerge-csorbát (Kozia Przelecz) és a Zerge-bástyát (Kozie Czuby). A túra egyik leglátványosabb és persze legnehezebb szakasza. A 8 méteres létra (függőleges falon) külön élményt jelent. Táv: kb. 1,4 km.
Némi pihenő után indulj el a Zerge-hegyről a Piroson Gránát-csúcsok (Granaty - 2240m) N 49° 13,481' E 20° 1,952' 2240 m [GCORLA+Gránát] felé. Kb. másfél óra alatt tettük meg az 1,3 kilométert a ládáig. A láda a déli csúcstól északi irányban van. Ha elindulsz az északi csúcs felé és néhány méter megtétele után vissza nézel (lásd fotó), egy jellegzetes sziklát látsz (rajta Piros turista jelzés). Ez a szikla rejti a hagyományos ládát, benne a jelszó második felével N 49° 13,492' E 20° 1,954' 2253 m [GCORLA-2].
Innen kb. két és fél óra alatt értük el a bő 2 km-re lévő Kereszt-nyerget (Przełęc Krzyzne - 2212 m) N 49° 13,728' E 20° 2,836' 2212 m [GCORLA+Kereszt-nyereg] Persze ezen a két kilométeren sem unatkozol hiszen számos fel- és lemászás árán megmászod a Sas-ormot (Orla Baszta) és a Bükkvölgyi-toronyokat (Buczynowa Turnia). Az utolsó 600 méteren már "könnyebb" ösvényen vezet a Madár-torony (Ptak) alatt a Keresz-nyeregig. A kereszt nyeregből a Sárga jelzésen kell elindulni lefelé, észak-nyugati irányba, a Murowaniec-ház felé, ahová durván 2 óra alatt lehet leérni. (kb. 5,5 km). Közben egy kisebb gerincet is meg kell még mászni, de alapvetően egy könnyű levezetés ez az útvonal.
Összességében: kb. 11 óra alatt teljesítettük a Murowaniec-ház-Zawrat-Granaty-Kereszt-nyereg-Murowaniec-ház körtúrát. Nem siettünk, sokat fotóztunk és többször megálltunk pihenni, mert mind mentálisan, mind pedig fizikailag fárasztó az út. Hibázni pedig nemigen lehet, mert rögtön párszáz méterrel lejjebb találod magad. A túra hossza kb. 14-14,5 km lehet (nagyon nehéz pontos adatot mondani, mert nagyon tagolt terepen halad az út). Legalább 2,5-3 liter folyadékot vigyél magaddal! A Sas-út folyamán nincs lehetőséged vizet vételezni!
Egyéb variációk a Sas-út bejárására:
1. Hosszú túra: Murowaniec-ház - Zöld jelzésen, majd Piros jelzésen a Svinicára N 49° 13,164' E 20° 0,577' 2301 m [GCORLA+Svinica] (2301 m), onnan pedig tovább a Piroson a Zawratra. Innen pedig a korábban ismertetett útvonalon. Ez nagyon kemény útvonal, nem biztos, hogy bele fog férni egy napba, de nem lehetetlenség megcsinálni. A Svinica-Zawrat útvonalat sziklaomlás miatt átmenetileg lezárták!
2. Rövid túra: A Gránát-csúcsok után a Sárgán N 49° 13,620' E 20° 2,006' 2301 m [GCORLA+Rövid túra letérés] leereszkedni a Czarny Staw Gasienicowy (Gąsienicavölgyi-Fekete-tóhoz) és onnan az ismerős Kéken vissza a házhoz. A ládát szándékosan úgy helyeztük el, hogy a rövid túra bejárásával is megtalálható, teljesíthető. A Gránát csúcsokon el tudod dönteni, hogy mennyi időd maradt, belefér-e a Sas-út második fele a Kereszt-nyeregig. Ha van legalább 4-5 órád sötétedésig, akkor belevághatsz.
3. Két napos program. Első nap a 2-es pontban ismertetett "rövid túra", majd a második napon visszamászol a Gránát-csúcsok felé a Sárgán és folytatod a Sas-utat a Kereszt-nyeregig.
Javaslom a Lengyel-Tátra térkép letöltését a openmaps.eu honlapról. Ezen kívül "kötelező jelleggel" vidd magaddal az analóg térképet is! Mi a VKU Harmanec Vysoké Tatry (113-as) térképét használtuk.
SZÁLLÁSFOGLALÁS:
Murowaniec-ház, recepció: +48 18 20 126 33, nagyon előre kell szállást foglalni, különben bizonytalan lesz az ott alvásod! Nem engedik a folyosón illetve az étkezőben alvást! Marad tehát a bivakolás a ház előtt vagy lent kell aludnod Zakopaneban. A házról röviden: a legjobb magashegyi turistaház, amivel valaha találkoztam: nagyon kultúrált, van mindenféle enni- és innivaló, normális áron (egy nagy adag főétel kb. 20 zloty (1300 Ft)). A szállás nekünk 200 zlotyba került éjszakánként (5-en aludtunk egy 4 fős szobában), ergo fejenként durván 2700 Ft/éj. Nem szükséges hálózsákot sem vinni, mert frissen mosott ágynemű huzatot is adnak. A házban kizárólag zlotyt fogadnak el, illetve hitelkártyát. Melegvizes zuhanyzó, angol WC.
Ha nincs túratársad vagy gyakolott vezetővel szeretnél végigmenni a Sas-úton, akkor keresd meg katicát (elérhetőségei az adatlapján). Ők évente szerveznek túrát ide.
A lengyel hegyimentők telefonszáma: +48 601 100 300 (ne legyen rá szükség!)
Kellemes és balesetmentes kirándulást kívánunk!
Mikulás és tettestársai
Bár legjobb tudásom alapján írtam a fenti túraleírást, a rejtők semmilyen felelősséget nem vállalnak az adatok esetleges hibáiért valamint a túra során elszenvedett balesetekért! Mindenki saját felelősségére indul és kötelessége indulás előtt tájékozódni a túra útvonaláról és annak nehézségéről valamint a várható időjárási viszonyokról!
Állapot: kereshető
2 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Minden évben családi nyaralás közben kinézek egy napot pihenésre, ilyenkor elmegyek egyedül túrázni. Idén a Sas-útra esett a választás, ezért a Zakopanei szállásunkról az első busszal elindultam Kuźnicebe pihenni. (HAHA :)
6:43 Kuźnice (A nemzeti park belépő 5 helyett már 10 zloty volt, lehet kártyával fizetni)
8:04 Murowaniec
8:33 Czarny Staw Gąsienicowy (a tó déli oldalán jutott eszembe hogy én itt is ládát kerestem volna, de már nem mentem vissza érte hogy korábban kezdhessem a Sas-utat)
9:57 Zawrat (sokan voltak ezért inkább gyorsan tovább mentem, így elfelejtődött a táblán a jelszó részlet. Itt még azt gondoltam hogy azt majd a netről összeszedem)
12:07 Kozi Wierch (csúcs csoki)
13:24 Zadni Granat (Itt jöttem rá hogy meg kéne nézni a képeket hogy tudjam hol a láda, de sajnos térerő nem volt, sok ember viszont igen, ezért próbáltam egy ideig koordináta alapján keresgélni, de aztán feladtam.)
14:02 Skrajny Granat
15:55 Krzyżne (az út sas-része tehát kb. 6 óra volt)
18:27 Murowaniec
19:42 Kuźnice
Jó hosszú és fárasztó túra volt, de bármikor visszamennék, viszont mivel mostanában sajnos nem fogok tudni, kérném szépen a kedves rejtőt hogy fogadja el a találatom. :)
Köszönöm!
Ha valakit esetleg érdekel itt megnézheti az útvonalam:
Régi álmom vált valóra, sok éve már megvolt a terv, de valami mindig keresztül húzta, legtöbbször az időjárás. A eredeti csapat 3 tagja kiegészült 9 főre, így kellemes felhős napsütéses, szép időben, kiváló társasággal a Gránát-csúcsokig jutottunk, hanemis végig a Kereszt-nyeregig, de ezt nem ecsetelném, mert Lelcache barátom már részletesen megtette, de végre megízlelhettem ezt a jó kis mászós utat. Biztos visszajövök még! Köszi a rejtést!
Jó élmény volt, köszönjük szépen az idegenvezetést! Lelcache tökéletes logját nem tudom überelni. Láda szuper állapotban van. köszönöm szépen hogy eljuthattam ide is!
Évi ♡ Toti
Hosszú idő, és sok időjárás és covid miatt elhalasztott időpont után újra kirándulhattam itt egy jót, ezúttal Alíz, GeoÉvike, Toti, Zsolti, Gábor, Csaba, Márk és Péter társaságában.
Az idő nem volt tökéletesnek mondható. Még induláskor is esőt jelzett kora délutántól az időjárásjelentés, de végül szerencsénk lett, és egy csepp eső nélkül sikerült abszolválnunk a túrát. Voltak velünk kezdő magashegyi túrázók is, ami azért okozott némi gondot az előrehaladásban.
Mivel egyik menedékházban sem kaptunk helyet, így Zakopane-ból kellett indulnunk, ami eleve vert helyzet a fentről indulókhoz képest. A sok szint megspórolása okán a felvonóval mentünk fel a Gáspár-csúcsra. Innen indult a túra. Sajnos a tökörészésnek, és nem összehangolt megállásoknak köszönhetően nagyon lassan haladtunk előre, és a Zawrat nyeregbe csak 11-kor érkeztünk meg. Ez meg is pecsételte az előrehaladási lehetőségünket, mert itt már hatalmas embertömeg gyűlt össze.
Különben a Gáspár-csúcs - Zawrat szakasz nagyon tetszett. Itt még nem jártam. A különös időjárási körülmények pazar látványosságot tartogattak. A gerinc egyik oldala teljes ködbe burkolózott. Alattunk nagy puha paplanként látszottak a felhők. A másik oldalon teljesen tiszta volt a levegő. Leláttunk a völgyekbe, és a tengerszemek is csodálatos látványt nyújtottak. A Zawrat előtti láncos szakasz is nagyon klassz. Egyetlen szépséghiba, hogy menetiránnyal szemben kényszerültünk haladni, ami nem lett volna baj, ha korábban érkezünk, de ekkor már elég rendes forgalom volt a rendes menetirányban is. Szóval itt is kellett várnunk, a kötelező elsőbbség adás miatt.
A Zawrat nyeregtől kezdődött csak az igazi kihívás. Itt már két társunkat el is vesztettük, akik inkább lementek a kéken a Murowaniec házhoz.
Nagyon klassz ez a rész! Élveztem a mászásokat! Sok helyen felújították a láncokat. Érdekes légköri jelenségben is volt részünk, a ködkísértet megcsodálásában. Eddig egész életemben egyszer láttam ilyet. Nagyon érdekes volt!
Sok helyen visszajöttek az emlékek az előző túrámról. Felismertem a mászások nagy részét. Nagyon jó volt ezeken a nehezebb szakaszokon megint le-fel közlekedni.
Sajnos az ide látogató turisták jelentős része nem tudja felmérni saját korlátait, így többször is kénytelenek voltunk 40-50 percet ácsorogni egy nehezebb le, vagy felmászásnál, mert valakik nem voltak képesek lemászni egy adott szakaszon. Ezzel teljesen megakasztották a sort, mert itt előzni sajnos lehetetlen. Sajnos a szél is fújt, így nem volt valami kellemes hosszú időn keresztül mozdulatlanul ácsorogni. Fogyasztja is az energiákat.
Az egyik kitettebb, meredekebb lemászásnál egy srác előttünk, halál félelemmel, hörögve kapaszkodott a láncokba, a félelemtől teljesen megmerevedve. Egy idő után helyet kértem magamnak, alá másztam a láncokon, és a lábait pakolgatva kimentettem a szorult helyzetéből. Így megindulhatott a sor is. A srác végtelenül hálás volt, rengetegszer megköszönte, hogy lehoztam.
Nem tudom, aki ennyire fél a magasságtól, meg a kitett helyektől, miért jön el a Tátra, legnehezebb útjára? Nyilván olvasott előtte róla, tudta, hogy hova jön.
A lassú haladásnak köszönhetően 17 órára értük el a Gránát csúcsot. Innen már nem mehettünk tovább, így a sárga jelzésen leereszkedtünk a Murowaniec házhoz.
Itt ettünk egy meleg káposztás ételt, és indultunk lefelé Zakopane-ba. 21:40-re értünk le a városba. Nagyon hosszúra sikeredett ez a túra.
Összesen 22km-t gyalogoltunk. Nagyjából 1200m szintemelkedést, és 2200 szintvesztést gyúrtunk bele a lábunkba. Mindez 15 óránkba telt.
2 hetes, teljes Magas-Tátra bejárás nyitányaként jártunk ezen a fantasztikus úton Évivel és a barátainkkal. Részletek Lelcache logjában. [Geoládák v3.12.10]
Ebben a pillanatban álmodom éppen harmadjára, hogy eljött a hajnal, kelni és persze indulni kell, sőt fejben már neki is rugaszkodom, már szinte feszül az izom, izzadok, mire észreveszem, hogy még az ágyamban fekszem és csak a csillagokat látom, ha kinézek az ablakomon. Hajnal 4 óra, remek, még van 20 percem a "hivatalos" ébresztőnkig. Aludni természetesen már nem tudok, nem is érdemes, amennyi pihenésre szüksége volt a testemnek, már összekaparta az éjszaka. Egy perccel a csendet kegyetlenül szétromboló ébresztő előtt kinyomom a telefont. Kelünk, pakolunk, igaz már nem kell sokat, az este összeraktunk szinte mindent. A lényeg kesztyű, víz és csoki, a többi már csak luxus. A szomszéd szobában, egész éjjel csapkodták az ajtót és egy fickó olyan disszonánsan horkolt, hogy az már, már művészinek is nevezhető. Tanító célzattal, de inkább csak elégtételként jól bebaszom a szobánk ajtaját miután kilépünk rajta, hiába no, egy kis genyaságért nem kell a szomszédba mennem. 8 perc alatt legurulunk a II. János Pál pápa körforgalomhoz és miután áttanulmányozzuk a parkolás mikéntjét gyorsan felugrunk az egyik kisbuszra, ami potom 5 Zlotyiért elvisz a túránk kiinduló pontjára, Kuznicéra. Ez a táv nem hosszú, olyan 2 km lehet, de dög unalmas, és ahogy egyik, nagy életbölcsességgel megáldott nagybátyám szokta mondani "Jó lesz az az erő még szarni is!". Igaza van! Kifizetünk fejenként 6 helyi fabatkát a hajnalos néninek a nemzeti park bódéjánál és már indul is a reggeli torna. 5:20, pont időben vagyunk, nem kell a lámpa, már bőven pirkad. Viszonylag széles, erdei úton hatalmas fenyőkkel szegélyezve indulunk felfelé, elég meredeken, de még túlteng az energia. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ez csak az előjáték, annak is a legeleje, szóval visszafogjuk magunkat és nem rohanunk, nagyon sok van még előttünk. A nap első sugarai valahol félúton a Murowaniec ház felé találnak ránk, remélem ők is annyira örülnek nekem, mint én nekik. Hűvös a reggel, olyan 10 fok lehet, és mivel nem akarok cipekedni rajtam csak a minimál rövidnadrág és póló van. Nem szeretek túl sok ruhát vinni, inkább kibírok 10 percet a hidegben, minthogy egész nap cígöljem a felesleges rongyaim. A számításom itt szerencsére bejön, néhány perc után már nincs hideg, "fűt az emelkedő" és amint elkezdenek a nap első sugarai simogatni már komfortosan is érzem magam. Egy kellemes lejtőn lecsorogva - amiről tudom, hogy a túra végére csodálatos módon emelkedővé fog válni, és én gyűlölni fogom ezért - érkezünk a környék egyetlen turistaházához. Tömeg még nincs, de már gyülekezik a nép, aki a gerincre igyekszik, korán indul. Folytatjuk utunkat a kéken és hamarosan elérjük (az egyik) Fekete-tavat, ahol a mai nap első geoládáját is begyűjtjük, illetve csak a pótjelszót, mert a rejtekadó szikla éppen egy srác reggelizőasztalává válik. Ezzel el is érünk a mai túránk talán egyetlen sík szakaszához, no nem kényeztet hosszan, csak, amíg megkerüljük a kis tavat, lehet vagy 500 méter. Távban alig van valami a napunk főszereplőjének kiinduló pontjáig, a Zawrat-hágóig, de szintben annál több, olyan 400 méter emelkedést kell legyűrnünk még innét. Ebből az irányból először és utoljára 2002-ben közelítettem meg a beszállót, így meglepetésként ér, hogy már itt is láncok kísérik az elszánt túrázókat. Még egy picit, még egy picit, feszüljön az az izom, dolgozzon a szív, lassan vége a bemelegítésnek, legyűrtünk vagy 1000 méter szintet, egy porcikánk sem reklamálhat, hogy nem volt ideje felébredni. Ezen a ponton azért többen megpihennek, erőt gyűjtenek a továbbiakra, ami nem is árt a Sas-úthoz. Merthogy ismét az Orla-perc a cél, immár negyedszer sodor a jódolgom erre a gyönyörű gerincre. Azt hiszem, mindenre emlékszem a korábbi látogatásokból, de mint az a későbbiekben kiderül, némileg megfakult már a kép, legutolsó, 2016-os ittjártam óta. Nagy elánnal vetjük magunkat a lánccsörgéstől hangos sziklatengerbe. Még nincs tömeg, még egyszerű a kezdés, itt még a többségnek nem remeg meg a lába. Az első érdekesebb lejtő és létra a pici hágóban már összehozza a népet. Szerencsére itt még egyirányú az út, szembe nem jöhetnek. Egy elsőbálozó srác annyira szenved előttem, hogy szinte meg is sajnálom. Látszik rajta, hogy dolgozik az adrenalin a vérében, küzd a tériszonnyal, kevés a lépésbiztonsága. Nem feltétlenül kezdőknek ajánlott ez az út, de nagy elismerés jár azoknak, akik így is végig tudnak menni rajta. Persze én türelmetlen vagyok, nincs kedvem senkire várni, így szépen elmászok mellette és még néhány lelkes versenyző mellett a sziklán, nem zavarom őket, a láncra nincs szükségem. Tartunk egy csokinyi pihenőt a kötelező "meg kell tartanom a sziklát" fotó kedvéért, majd csorgunk tovább. Mászunk, ereszkedünk, előzünk, fotózunk, ennyi most csak a dolgunk, nincs más feladat. Élvezzük a helyet, élvezzük a hegyet. A Gránátok előtt leelőzünk még egy magyar csapatot, és megnyugtatom őket, hogy innét már nincs sok az útból. Kati, azt mondja, hazudok, de én magabiztosan állítom, hogy még van itt egy emelkedő és utána már pite az egész. Nos, magabiztosan tévedek. Rábeszélem őket a továbbhaladásra, és csak utólag remélem, hogy nem akarnak eltenni láb alól ezért a húzásomért. A Gránátoknál megkeresem a geoládát, hamar elő is kerül, az utolsó bejegyzés a füzetben kereken 1 évvel ezelőtti, micsoda véletlen, kb. 3 óra különbséggel vagyunk itt ennyi idő múltán. 5 perc pihenő, érzem, hogy fogy az erő, jólesik a könnyebb szakasz, csak nem tart sokáig. Jön a meglepetés. Csúszós ereszkedést követő meredek mászás, huh, ez kiesett a fejemből. Még fel-le mászunk vagy egy órát, nem értem, hova lettek ezek az emlékeim. Utolérünk egy kis csapatot, egy lány nagyon szenved, ferrata szettel kötözgeti magát a lánchoz, megint indul a tökölődés. A reggeli kevés türelmem is már a múlté és bosszant, hogy nincs annyi intelligenciája az embereknek, hogy előzékenyen előre engedjenek, mikor toporgunk mögöttük. Vagy 10 perc szarakodás után, el tudunk zergéskedni mellettük, nem veszik jó néven, de őszintén szólva leszarom, a láncot nem érintjük, nem keresztezzük az útjukat, egy szavuk nem lehet. Hamarosan az utolsó nagy fal aljába érünk, legalábbis minden porcikám reméli, hogy ez az utolsó. Kicsit elfogytam erőből, Kati megy elől, gyorsabb nálam, de ő is a végét járja. Minden izom feszül a testemben, amikor nem megy lábból, kompenzálok karból és fordítva, mindig van, aki egy kicsit lustálkodhat. A csúcsról már tényleg csak egy pici libikóka vár a Kereszt-nyeregig, a Sas-út végéig. Ez már csak játék, tudom, hogy vége a nehezének, nem is baj, a vizem is majdnem elfogyott már, pedig elcígöltem 3 litert. Katinak a kislábujja fáj, nekem a sarkam, de nem túl érzékeny veszteségek ezek, tekintve, hogy min vagyunk túl. Ezúttal 4,5 óra elég volt a Zawrattól idáig, nem rossz, tekintve, hogy nem igazán siettünk és 7 óra a kalauzidő. Most jön a levezetés, mégpedig az a fajta, amit már a háta közepére sem kíván a megfáradt turista. Meredek lejtő, had dolgozzon még egy kicsit az agyonterhelt comb. Elvileg 2 óra 20 perc ide a Murowaniec ház, de én már a számban érzem a túlárazott, de legalább megfelelően felvizezett sör ízét. Gyors tempóban ereszkedünk a pici tóig, amire csak azért emlékszem, mert tudom, hogy innét még jön egy rövid felfelé keresztül a gerincen. Feltöltöm az egyik palackomat jóféle patakvízzel, már elég melegvizet ittam a hátizsákból, ez pedig kellemesen hűvös. Kanyargunk felfelé a rövid emelkedőn és már látjuk a házat, huh de mocsok messze van, nem került közelebb az évek alatt. Nem baj, minden lépéssel közelebb vagyunk. Még néhány kanyar és máris a hömpölygő tömegben találjuk magunkat. Mindig elképedek rajta, mennyi ember verődik itt össze, olyan, mint valami fesztiválon. 10 percet állok sorba a 9 Zlotyis sörért, de megéri, minden korttyal fittebbnek érzem magam. Vagy fél óra pihenés után nekilátunk a maradék néhány kilométernek az autóig. A reggel már emlegetett csoda emelkedőn mászunk ki a ház otthonául szolgáló nagy teknőből. Siklik az emberkígyó, végig, ameddig a szem ellát, mintha valami plázában lennénk nem is a hegyen. Picit újítunk, a sárgán indulunk lefelé, nem a kéken, fő a változatosság. Gyorsítunk, gyorsítunk, míg azon nem kapjuk magunkat, hogy már kocogunk. Jól esik, kevésbé terheli a combizmokat a sok fékezés. Utolérünk egy kis csapatot, akik nagy zsákjaik ellenére feszes tempóban haladnak lefelé. Az egyik srác megelőz, majd lassít, én előzöm őt. Mondom neki, hogy ne add fel, jó ez a tempó, azt mondja oké és elkezdünk rohanni. Szinte sprintelve tesszük meg az utolsó 10 percet, repülünk az embereket cikkcakkba kerülgetve. A lejtő ellenére szúr az oldalam és izzadok mire leérünk Kuznicéba. Kati is utolér és innét már tényleg moderált tempóban csorgunk le az aszfalt mellett a kocsiig. A mérlegünk 12 óra gyaloglás 26,7 km 2100 m szintemelkedés és hasonló szintvesztés. Jó kis kör volt, azt hiszem picit alábecsültem, de nem először csinálok ilyet és bizonyára nem is utoljára...
Gyerek koromba Szüleimmel az évek során megmásztuk szinte az csúcsot a Tátrában, akár volt rá út, akár nem. Emlékeim szerint ez az útvonal a nehezebbek közé tartozott.
Az emlékek nem csaltak.
Életem eddigi legnagyobb kalandja volt, de csak második neki futásra sikerült teljesíteni.
Az első támadásunk 2018-ban volt, amikor érkezésünk estéjén rengeteg hó hullott szeptemberben. Tudtuk, hogy abban az időben életveszélyes lenne neki vágni az útnak, de azt gondoltuk, hogy a Zawrat-hágóig - a Sas-út kezdetéig - azért felmegyünk, ha már eljöttünk. A Murowaniec-házból indultunk, de a nagy hó a csapat felét vissza fordította. Ketten - akiknek volt hágóvasa - folytattuk az utunk. A feltámadó hóvihar, a helyenként combig érő hó, illetve kb. 500m/h-s tempónk nem zavart bennünket. Az viszont igen, hogy a hó nagyon sok helyen betemette a turista jelzéseket, illetve percek alatt a lábnyomainkat is. Azt pedig pontosan tudtuk, hogy a Magas-Tátrában eltévedni nem egy életbiztosítás. Ezért még a láncos részek előtt mi is visszafordultunk, így pár felszakadt köröm és kékfolttal megúsztuk a kalandot.
A következő évben már nem a Murowaniec-házban foglaltunk hónapokkal előre szállást, hanem augusztus végén 3 napra Zakopane-n. Kora reggel az első felvonóval felmentünk Kuznice-ből a Gáspár-csúcsra, ahonnan leereszkedtünk a gyönyörű Fekete-tóhoz, majd irány fel a most sokkal barátságosabb arcát mutató Zawrat-hágóig. Itt megpihentünk egy kicsit, hogy újult erővel kezdjünk neki a régóta bakancs listás útnak. Számomra a Sas út eleje (Honoratka-szakadék) volt a legfélelmetesebb, ahol egy ferde, sima sziklán kellett menni, és nem volt semmilyen kapaszkodási lehetőség. A Sas-út többi részét már sokkal biztonságosabbnak éreztem, mivel mindenhol volt természetes vagy mesterséges kapaszkodó.
Sok turista volt, emiatt lassú volt a tempó, de mi sem siettünk és legalább volt időnk fotózni. A Gránátos után úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a sárgán, mert már kifogytunk az innivalókból, illetve nem akartuk, hogy a Sas-úton sötétedjen ránk. Hét óra után értünk a Murowaniec-házhoz, ahol nagyon jól esett a vacsora. Fejlámpákkal tértünk vissza Kuznice-re (onnan autóval vissza a szállásra). Kereken 40.000 lépés jött össze a nap végére.
Másnap elromlott az idő, esett az eső, így csak egy pár km-es levezető túrát tettünk, és hálát adtunk az égnek, hogy az előző napot szárazon megúsztuk!
Az ott tartózkodásunk első és utolsó napján is láttunk mentő helikoptert. Később tudtunk meg, hogy aznap öten meghaltak, és több mint százan megsérültek villámcsapások miatt a Tátrában :( A Zawraton lévő jelszó részletet még lefotóztam, de a második pontnál muglik is voltak, illetve a többieket sem akartam feltartani a keresgéléssel, így a képek alapján kérném az elfogadást. Köszönöm.
Tudtátok, hogy állítólag a világ harmadik legnehezebb turistaútja?
Egy kicsit bővebb leírással készültem, hátha szemezget belőle a következő csapat:
Itthon már hetekkel a hétvége előtt tervezgettük Tücsivel ezt a túrát. Végül hatan vágtunk neki. Sok tapasztalatot beszerezve végül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a Kasprowyra lanovkával, mégpedig előre megvásárolt jegyekkel a www.zakopaneinfo.hu/ oldalon. Kb. 5780 Forintnyi Zlotyiba került amit egy kicsit nehezen vett be a gyomrom, de amikor odaértünk igencsak jól esett kikerülni a 20-25 méteres sort és az első vendégeket szállító lanovkával fellibbenni. Kb. 5 kilométert és 900 méter szintemelkedést spóroltunk meg.
A körforgalomnál a napi parkoló 25 Zlotyi volt, fejenként 3 Zlotyiért hozott be a bácsi a felvonóhoz minket. Vigyorgott a kocsiban, mint a tejbetök, biztosan imádja a főszezont.
A lanovka végállomásánál a mosdóért megint elkértek 2 Zlotyit, ha jól emlékszem. De mivel előttünk pár perccel vitték csak fel a személyzetet észre sem vettem kifelé menet, hogy akkor foglalja el a helyét a wc-s néni.
Az első lanovka 7:50-kor indult velünk, kb. 8:10-kor már el is kezdtük a túrát. Rögtön az elején zergék tanyáztak, hagyva, hogy fotózzuk őket. MaciLaci nem volt, pedig a Yellowstone park őrét tutira láttuk!
Számomra meglehetősen nehéz út volt az eleje, de Mathau megnyugtatott, hogy végig ilyen lesz. :D Fel a hegyre, le a hegyről, aztán újra fel... Nem kedvezett a tüdőmnek. Kb. 2 óra múlva értük el a Sas-út elejét. Már ott rengetegen tanyáztak és az embersereg végigkísért minket az egész úton. Rengetegen voltak fent. Ez nagyban hátráltatott még engem is, mert sok helyen egyszerűen ki kell várni a sort és a legtöbben odafigyeltek arra, hogy két rögzítés között csak egy ember legyen. Sokszor azt gondoltam, hogy túl nagy távolság van a rögzítések között. Egyébként a tartó részek tökéletesen rögzítettek, egyik sem mozog, nagyon biztonságos, de javallott e túra előtt egy másik magas-tátrai csúcsot megmászni valamint egy via ferrata sem hátrány.
A Sas-út 4,3 km-ére 7 óra szintidőt mondanak. Szükség is van erre, sok helyen tolatva vagy fenékre ülve lehetett csak biztonságosan közlekedni. Ja és alacsonyaknak nehezített a pálya, szerintem 5 centit nőttem a nyújtózkodásoktól. Apropó biztonság! Kb. az út negyedénél jártunk amikor érkezett egy mentőhelikopter, hallottuk, hogy a közelben köröz aztán láttuk, hogy leszáll a szlovák oldalon a tó mellett, de nem állította le a motorját. Kb. 10 perc után továbbszállt. Amikor felértünk a Kecskehegyre (Kozi Wierch) láttuk a vérfröccsenéseket... Nagyon jó, napos időnk volt, de az árnyékos oldalon több helyen nedves volt a kő. Biztonságérzetet ad, hogy a vonulatról több helyen is, mindkét irányba van menekülőút. Igaz, az sem egyszerű, de van. Számomra a túra nehézségét szimbolizálja a szakadt nadrágom, lehorzsolt vadiúj bakancsom, a telefonom széttört kijelzője és mindkét térdemen a lilafoltok.
Leérkezve a hegy aljára még mindig 11 km gyaloglás várt minket az autókhoz. Egy rendkívül monoton, unalmas egy idő után, főleg mert nagyon kell figyelni, hogy hova lép az ember. Sok helyen kővel van kirakva az út ami egyrészt inoghat is, másrészt nagyon rossz az ízületeknek. A tapasztalt "sas-utas" Mathaura hallgatva hoztunk elemlámpát magunkkal ami a végére igencsak jól szolgált.
Bő 12 óra volt még lanovkás könnyítéssel is az út, hosszabb pihenést be sem iktattunk. Na és ami azután következett azért Iron woman címet kaphatnék. Hozzá tartozik a történethez, hogy előző éjszaka körbejárt a pálinkás üveg, ezért iszonyatos fejfájásom volt este. Hajnalban a kelleténél korábban fent voltam, mert izgatott az út, szóval Tücsi szavaival élve "kibaltázottul" kellett volna még pár óra alvás. Na de mi hazautazunk a túra után! A Tátrát másik irányba megkerülve, beköszönve "minden" szlovák falvacskába még 6 órás vezetés várt rám. Hőseim mellettem próbáltak szóvá tartani és figyelmeztetni minden szerpentin kanyarjára és típusára, valamint az út mellett kedvesen várakozó állatokra.
Végül picik kópékáink kettő órácskát hagytak nekem aludni reggelig.
Remek társasággal, élvezetes hegymászáson vagyunk túl. Mindenkinek egyszer érdemes kipróbálni. Csodálatom Mathau előtt, aki harmadszor teljesítette a túrát.
Életem egy nagy élménye lett a Sas-út. Zerginél és Seleenél vannak képek, én is teszek fel nemsokára. A 6-os csapatban volt még Faragó Pannika, Szabó Árpi és Mátéka Laci. Köszönöm a bizalmukat és türelmüket, hogy egy ilyen fantasztikus közös élmény részese lehettem.
Mióta 2002-ben jártam itt, újra el akarok látogatni. Nos, ennyit kellett várnom rá... Sajnos egyik közeli th-ban sem volt hely így maradt egy zakopanei kemping, közel a felvonóhoz... Előre, neten vettem jegyet, hogy biztosan fel tudjunk menni az első felvonóval reggel 7-kor, így marad idő az útra. 7:30-kor indultunk a Kasprowy-ról és jó tempóba kb. 2 óra alatt el is értünk a Zawratig. Innen kicsit nagyobb lett a tömeg, jöttek fel az emberek a turistaházakból. Szépen előzgetve jó tempóban és kitűnő időben tudtunk haladni. Az út olyan mint amilyenre emlékeztem, csak kicsit könnyebb. (15 évesen valahogy nehezebbnek és hosszabbnak tűnt.) A doboz a fényképnek köszönhetően hamar meglett és egy kis ebéd után mentünk is tovább. Valamikor 3 körül értünk a végére az útnak a Kereszt-nyeregnél. Innen már csak egy könnyű, de hosszú levezető séta volt hátra a Murowaniec ház érintésével vissza Zakopanéba. Végül 12 óra és kicsit több mint 24 km lett a mérleg. Gyönyörű hely, mindenkinek ajánlom. (Szerintem aki biztosan lépked a kitett helyeken, ne féljen ettől sem, semmivel sem technikásabb mint a legtöbb ilyen út, csak hosszú és ezért jó hosszan kell koncentrálni.)
Nagyon régen talán 10 éve kinéztem magamnak a Sas utat meg a Rohács hágót, aztán nem jutottam el sokáig, végül eljött az idő a Sas út meghódítására, amit 3x próbáltam meg és csak rész eredményeim vannak, pedig mindent megtettem amit lehet érte. Első alkalommal gondoltuk osztrák hütte módra hétköznap megyünk a Murowaniec-be és kongani fog az ürességtől, hát nem így lett, így bebuktuk a dolgot, lekullogtunk. Következőre felkészülten mentünk, de az időjárás nem volt kegyes, már tudtuk, hogy bebuktuk, de gondoltuk a Zawratig feljutunk a vihar előtt és legalább látjuk az út kezdetét, de csak a Fagyott tó fölötti láncokig jutottunk, majd menekülhettünk le a Murowaniecbe. Idén a nyaralást ismét ide szerveztük, foglaltunk szállást és bíztunk a jó időben, mert akkor még a jó Isten sem tudta mi lesz majd. Hatalmas szerencsénk volt talán a legszebb Tátrai napokat sikerült elkapnunk, már Zakopane-ba örültünk mikor megérkeztünk. Este megszálltunk lent majd másnap reggel a nagy zsákkal elindultunk fel a Muroweniecbe. Még szerencse, hogy sok com-os láda van felfelé, mert jó volt letenni időnként a nagy zsákokat. Befizettük a beugrót a TPN-nek és már végig is nézhettünk egy mentést.:-( legalábbis a fejünk felett ment majd később jött a mentőhelikopter. Felértünk a Muroweniesbe a recepción egy lány, csak lengyelül tudott. Sebaj elmutogattuk, hogy a számítógépen fordítsunk. Fordítgattunk, mondta ő csak ideiglenesen van itt 2 óra múlva jön a recepciós, mi mivel a Swinica kört meg akartuk csinálni mondtuk, hogy nincs 2 óránk, így mondta rakjuk le a nagy zsákokat a recepción. Így is lett mondtuk 19-20 körül itt vagyunk és elindultunk a nem kis körre. A Muroweniecből talán 200 métert tettünk meg a sárgán mikor ismét mentés volt.:-( Megint felettünk ment a helikopter, most viszont láttuk is a mentést a Sas úton, a Gránátok oldalában állt vagy 15-20 percet egy helyben majd felettünk visszarepült, eléggé a hegy felénél állt reméljük azért nem volt túl súlyos a dolog. Megcsináltuk a Swinica kört, így a kéken jöttünk le, végre láttuk közelről a sas utat is.:-) Beérve a házba már megvolt a recepciós, mondtuk, hogy akkor kérnénk az ágyunkat, mire mondta nincs hely.:-( Na ekkor okostelefonba mutogatás foglalásra sok sok sorry a recepcióstól, de mondtuk, hogy voltunk itt délben is, csak ő nem volt, nagy nehezen eljutottunk oda, hogy van még üres de lefoglalt hely ha este 8-ig nem jönnek meg akkor megkapjuk, így is lett, csak hát a másik éjszakánkra megint csak azt mondta, ha valaki nem jön meg köv. este 8-is akkor azt mi kapjuk meg, de ez olyan kutya vacsorája. Végül még megpróbált nekünk a környéken lévő másik házba helyet szerezni másnapra, de ott is fullon voltak. Végül csak 1 napi díjnak a felét kérte el, hogy kárpótoljon minket, de hát én inkább a teljes összeget kifizettem volna. Meg kellett hozni a döntést, reggel nekiugrunk 5-kor az első résznek a Gránátokig, majd ott lejövünk a zöldön, felvesszük a nagy zsákot és Zakopane-ba szerzünk szállást. Megkaptuk a szobánkat 6 ágyast. Már akkor láttam baj lesz belépni sem lehetett a szétdobált cuccoktól meg a sok üres piásüvegtől.:-( Ettünk elintéztük dolgainkat, majd 11 körül lefeküdtünk, kb 15 perc múlva megérkeztek a hálótársak, nem voltak szomjasak, viszont elég hangosak. Próbáltuk kicsit csendre inteni őket, aminek a vége az lett, hogy az okostelefonján az egyik fordítóval kommunikálni akart velem. Nagy nehezen kibogarásztam mit is akar, azt kérdezte nincs-e piánk, mert az övék már elfogyott. Hiába mondtuk, hogy sas útra megyünk hajnalban és aludnánk, nem volt foganatja. hajnal 4-re sikerült felhúzniuk az ágyneműt és csend lett, na ekkor már annyira ideges voltam, hogy vagy fél óra forgolódás után lementem a ház elé és láttam ahogy 5 körül megélénkül a hely, mindenki megy mászni. Én úgy voltam egy nagy túra után alvás nélkül életveszélyes a Sas út, így ezt bebuktuk megint. Végül 7 körül már annyira szépen sütött a nap, hogy úgy voltam felkeltem a társam aztán megkérdezem mi legyen. Ő is fáradt volt, hisz kb 3 órát tudott aludni, de megszületett a döntés, elindulunk, felmegyünk a Zawratra ott meglátjuk mennyire vagyunk fáradtak és döntünk. Felértünk, fáradtak voltunk, de meseszép idő volt így döntöttünk, belevágunk. A Zakopanei szállásunkat még gyorsan felhívtuk, hogy este mehetnénk e vissza, szerencsére igent mondta, csak azt kérték 9-ig érjünk oda. Elindultunk végre a Sas úton, ami pazar, bár a híréből ezt nem is vontam kétségbe, igazi nekem való út, lehet mászni. Elég lassan haladtunk, de haladtunk. A csúcsokon fényképezkedtünk, nézegettük a másik régi álmom a Mengusowskyt. Nem mondom, hogy toppon voltunk, de az adrenalin éltetett. Mivel későn indultunk és még nagy zsákkal le is kellett a végén mennünk 8,5 km-et, így a Gránátok aljába láttuk megúsztunk idővel.:-( A láda második állomása 200 méteren belül, ilyen közel még sohasem adtam fel, hogy megkeressem a ládát, de most dönteni kellett. A társam közben a netről szedett és kinyomtatott irományt tanulmányozta és mondta, hogy erről a fekete jelzésről csak rosszat írnak és óvnak tőle mert van egy kürtő ami nagyon veszélyes. Épp jött egy öreg mászó talán az unokájával aki kb 20 éves lehetett, láttam profi és mindent magyaráz a srácnak, gondoltam megkérdezzük. Szerencsére beszélt angolul.:-) Mondtuk neki, hogy megúsztunk idővel és itt lemennénk, csak azt hallottuk, hogy itt nagyon nehéz és veszélyes, erre ő mondta a Gránátok felfelénél kicsit tényleg technikásabb a dolog, de ha idáig simán eljutottunk akkor szerinte nem nagy ügy, hisz volt már ilyen nehézség idáig is, meg elmagyarázta, ha felmászunk egy picit könnyebb a dolog, de mire lejutunk nagyon sok időt vesztünk, így meggyőzte a társamat is, hogy marad a fekete út. Amúgy a kürtő tényleg kicsit technikás, de megoldható, így végül lejöttünk ott a zöld helyett, majd felszedtük a nagy zsákokat és trappoltunk lefelé, az aszfaltos részen meg siettünk ahogy bírtunk, így pont 21:03-kor a szálláson voltunk és megkaptuk.:-) Ez volt a csúcspont, mert féltünk nem érünk oda és az utcán éjszakázhatunk, és ez a 2 napi menetelés után nem esett volna jól.
Azt hiszem ide még vissza kell jönni és végigmenni az eredeti terv szerint a Kereszt nyeregig. Bár azt is tudom, hogy itt nekünk nem a mászás lesz az igazi nehézség, hanem a fránya szállás, időjárás kombó. igazából, ha a szállás, időjárás kombót ki lehetne zárni nem is kérnék jelszó nélküli elfogadást, de így hogy 3 éve ezen a ládán dolgozok, már bosszant a dolog.
A nehézségek, problémák ellenére nagyon jó volt a sas út első szeletét megjárni, és nagyon bánom, hogy nem tudtunk végre végigmenni rajta.
Ezt "elszúrtam" :) Kuznice - Gáspár-csúcs - Swinica - Zawrat - Zerge-csorba - Zerge-hegy - Déli-Gránát - Északi-Gránát - Kuznice útvonalat jártuk be.... Az Északi-Gránáton kapcsoltam be a keresést a GPS-en, teljesen abban a hitben voltam,h ott van :) erre visszavezetett volna kb 230 m-t "nehéz" részen, miközben alig láttunk vmit a felhőben... végén eleredt az eső is kicsit :) Szóval az időjárás sem lett kegyes hozzánk... Így a képek alapján lszi fogadd el :) Az első virtuális pont megvan :) De ezt a képekből is látható, persze itt nem fog látszani a karakter(ek)...
Köszi :)
Kiváló, napos időben egy kimerítő, de feledhetetlen túra. :) Zakopane-Kasprówy indulással kb. 25 km és 13 óra lett a nap mérlege.
Szállás: eredetileg az Öt Tó menedékházat néztem ki, onnan tűnt a leggazdaságosabbnak teljesíteni a túrát, de lepattintottak, hogy szeptember végéig fullon vannak, ne is próbálkozzak. Ok. A Murowaniec-et ezek után már nem is erőltettem, maradt Zakopane.
A túra érdekében ezúttal felvonóztunk a Kasprówy-ra, a jegyet előző nap online megvettük, így a kígyózó sort elkerültük. Reggel 8 után már el is indultunk.
A Swinica csúcsa után a "beszállás"-t jelentő Zawrat-hágót kb. f11 körül értük el. Innen jött a lassabb szakasz. A tömeg szerencsére elviselhető volt, a nehezebb szakaszok előtt kellett csak 1-2 percet várni. Sisakot elfelejtettünk vinni, pedig a mélyebb részeken (pl. Zerge-csorba) azért lehet, hogy nem hátrány, mert könnyen az ember fejére rúghatnak kisebb köveket fentről.
A Zerge-csúcson ebédeltünk, kicsit napoztunk (nem mintha addig már nem égtünk volna pecsenyére :) ). A ládába végül délután 3 óra körül logoltunk. Felmérve a időbeli helyzetünket, ill. a Zakopane-ig még megteendő távot, végül itt befejeztük a túrát és leereszkedtünk a sárgán a tóhoz. Az utolsó szakasz tehát még teljesítendő. Sebaj, kell valamit az elkövetkező alkalmakra is hagyni. :)
A tónál kokettáltunk a kacsákkal, a Murowaniec-ben pedig megittunk egy helyi Bambit. Először rutinból kértem Kofolát, ahogy eddig mindig, ha a Tátrában jártunk, aztán gyorsan leesett, hogy miért néznek rám olyan bután. :) Újabb 2 óra elteltével pedig immár sötétben beestünk egy zakopane-i pizzériába feltöltődni. Onnan az utolsó 2 km-t a szállásig már nem is éreztük. Másnap nem keltünk korán. :)
Hibátlan láda, köszönöm a lehetőséget! :) Track itten.
Elég sokat tanakodtunk, hogy mikor jöjjünk, mert sokáig úgy nézett ki a dolog, hogy meg fogunk ázni. Aztán, ahogy közeledett a szombat, egyre inkább úgy nézett ki, jó időnk lesz. Végül olyan szép időben túrázhattunk, hogy kívánni sem lehetett volna tökéletesebbet. L@zy, Kira, Sirgalahad, Dalma és Kiváncsifáncsi társaságában indultunk neki a túrának. Az egyik legjobb túra kerekedett ki belőle, amin valaha részt vettem. A top 5-ben biztosan bent van.
A Murovaniec házban szálltunk meg, amit Zakopane-ből értünk el. 20-25 kilónyi motyóval a hátamon nem volt annyira kellemes a 600 méter szintemelkedés. A ház teljesen kultúrált. Jó a konyhája, és az árak is elviselhetők.
Másnap reggel korán, 5-kor indultunk neki a Sas-útnak. A tavat elhagyva kezdődött a komolyabb emelkedés az első jelszórészletig. Kisebb hófoltokon kellett átkelnünk, és már láncot is tudtunk markolni, úgy bemelegítésként. A gerincre felérvén komolyabb reggelibe fogtunk, majd irány a kaland. Fantasztikus út! Majdnem végig lehet látni a kiinduló pontunkat. Ha meg éppen nem, akkor a gerinc túloldalán lévő tavakat pazar vízeséssel. A túra valóban nem könnyű, de annál kalandosabb, izgalmasabb. A szinte függőleges sziklafalakon fel-le mászkálni a láncok segítségével, hatalmas élmény. A kilátás pedig leírhatatlan. Van néhány adreanilnt felpumpáló kitett rész is, ahol nincs lánc, de nagyrészt teljesen biztonságban éreztem magam.
A ládát hamar elértük. 11 előtt be is logoltunk. A hosszabb úton mentünk aztán lefelé. A Gránátoktól lefelé volt a legizgalmasabb szakasz. Sok, nagyon meredek fel és le, bár L@zy azt mondta, hogy innen már laza séta lesz csak. De nem!
A gerincen végére érve még majd 5 km van hátra a házig. Ez hosszban még a túra harmada. Ez az út is nagyon tetszett. változatos tájakon halad, gyönyörű környezetben. Ekkorra már a magammal hozott 2 liter víznek a fenekére néztem, de szerencsére a kristálytiszta hegyi patakból tudtam oltani a szomjamat.
Végül 14,7 km-t mentünk, 1526 m szintemelkedéssel megspékelve, legalábbis az én mérésem szerint. Mivel a terep nem segíti elő a pontos GPS mérést, elég eltérő eredmények jöttek ki nálunk is. Az viszont biztos, hogy 11 óránál picit több időt töltöttünk a hegyen. Sokat fotóztunk, pihentünk, nem rohantunk.
Hatalmas élmény volt! Köszönöm túratársaimnak, amit ehhez az élményhez még jelenlétükkel hozzátettek! Köszönöm a rejtő csapatnak is, hogy ezt megmutatták nekünk! És le a kalappal Kira és Dalma teljesítménye előtt, hogy ezt a nehéz túrát ilyen kitartással és ügyességgel végig tudták csinálni.
Ismét eljöttem megnézni ezt a helyet, most egy független szakértőkből álló csapatot is magammal hoztam, hogy értékelje a környezetet, elrejtést és a webes megjelenítést.
Az eredményt lásd a fotón.
Nagyon jó kis túra volt, a 4 napos hosszú hétvégén. Első nap az utazássasl telt, és a Murowaniec házban szálltunk meg. Meglepett, h a házban van melegvíz, zuhany, forró víz (levespornak), internet, és az étkezés sem drága (26 PLN ből, kb 1800Ft kijött egy leves+főétel, a káposzta levesük, és a túrós palacsintájuk nagyon jó, és sok kaport használnak).
Másnap volt a sas út:
5:45 Murowaniec ház
8:00 Zawrat
... (sok-sok mászás)
16:40 Krzyzne nyereg (a vége)
19:00 ház
Nagyon elfáradtam a végére. A Gránátig még egész jól ment, de egy idő után kicsit uncsi, és sok lett a rengeteg fel és lemenetel. Az út nem szintben megy. Szerintem 1500m szintet biztos mentünk. 3,5 l víz fogyott részemről. Az út egyáltalán nem könnyű, nem is ajánlom mindenkinek (19-én volt is 3 helikopteres mentés). Sisak nagyon javasolt! Az út a kihívást keresőknek teljesíthető lánc fogás nélkül (nekem félig volt ehhez erőm), de a létra, és mesterséges lépések kihagyásához már érdemes kötelet vinni.
Harmadnap csak a 2300m-es csúcsot jártuk be,
Negyednap pedig Zakopane-ban tettünk városnézést.
Szombat délután érkeztünk Zakopanéba. Elmentünk a felvonóhoz, hogy megtudjuk mikor tudunk reggel feljutni a hegyre. Amikor megtudtuk, hogy reggel 6-ra oda kéne menni a pénztárhoz, ami 7-kor nyit ki és ehhez képest kb még 3 órát kell várni a kabinra, már tudtuk, hogy gyalog megyünk fel. Körbetelefonáltuk a hegyen lévő házakat és megtudtuk, hogy az Öt tavak turistaházban aludhatunk a padlón. :) Még aznap felmentünk. Ennyi embert még hegyen nem láttam. Felfelé menet is hömpölygött lefelé a tömeg. Talán a Váci utcában lehet ilyet itthon látni. :) Felérve jött csak az igazi döbbenet. A ház tele volt, de nem kicsit. 9-kor kipakolták az asztalokat és az emberek hamar levetették magukat a helyükre. De még a mosogató alatt is aludtak, meg a lépcsőn is, meg a kivitt asztalokon, padokon is. :) Mi kényelmesen meghúztuk magunkat a ház tövében. Szerencsére nem esett, így tudtunk pihenni. Reggel hamar útra keltünk, hogy teljesíteni tudjuk az utat. Igen jó tempóban haladva, kb. 30%-al gyorsabbak voltunk minden szakaszon, mint amit kiírtak rá. A felhők feloszlottak és gyönyörű időben jártuk végig a csúcsokat.
Szerintem kicsit túlzott az útról kialakult nehézség, de el tudom képzelni, hogy rossz idő esetén elég zord a táv. Ugyanakkor aki idáig csak a Gellérthegyen járt és tervezi, hogy ide jön, az kérdezze meg kezelőorvosát gyógyszerészét. :)
Részemről nagyon tetszett a környék, ezért még biztos, hogy jönni fogok ide. :)
Közös találat Css team egyik tagjával.
Köszi a rejtést! :)
Először 5 évvel ezelőtt abszolváltuk a Sasok Útját a Murowaniec-Zawrat-Krzyzne-Murowaniec kör teljesítésével. Aztán rá két évvel tettünk egy májusi kísérletet, de még térdig ért a hó a menedékháznál, úgyhogy csak Liliom-hágóig jutottunk fel.
Múlthéten ismét nekiindultunk és két részletben tettük meg a kört: hétfőn a Liliom-hágó - Swinica-Zawrat-Kozyie Wierch szakaszt teljesítettük, míg másnapra esett a Gránátok-Krzyzne etap.
Sajnos csak a jelszó első fele van meg, mert útközben baleset érte a GPS-emet: egy combosabb fellépésnél kicsúszott a zsebemből és darabjaira esett :(
Remélem, h a csatolt fotók elegendőek igazolásképpen.
Szeptember 30-án 31 éves lettem, így születésnapi túrának a Sas utat választottam. Sajnos előző nap fősuli is volt, ezért úgy döntöttünk csoporttársammal, hogy estére lemegyünk Zakopane-ba és ott alszunk. Mivel a parkolóból indultunk elég korán útnak eredtünk pontosan 03:30- kor. 05:15-re már a menedékháznál voltunk. Ettünk ittunk és indultunk tovább. Fantasztikus időnk volt szikrázó napsütés várt minket. Csak az út közepe felé érkeztek felhők amik megzavarták a kilátást, de a szél gyorsan szétfújta őket... Sajnos a korai indulás és a kialvatlanság - és a sok fotózás - miatt szerintem lassabban haladtunk, 15 óra körül már a Gránát csúcsokon pihentünk. Mivel nem akartuk megkockáztatni, hogy a hosszú túrán ránk sötétedjen, ezért a rövid túra mellett döntöttünk és leereszkedtünk a sárgán a tóig. Összességében egy nagyszerű túra volt, jövőre visszatérünk és végigjárjuk a hosszabb verziót is. Köszönjük a rejtőnek a segítséget, mert ugyan a logbook-ba beírtuk magunkat, de a jelszót nem jegyeztem fel.
Köszönjük!
Sziasztok! Megcsináltuk! Egész nyáron Zakopane időjárását sasoltuk. A hétvégére végre jó időt igértek az időjósok, ezért fogtuk magunkat a párommal és szombat reggel végre elindulhattunk a régóta vágyott cél felé.
Zakopanéban Pod Krokwia kempingben szálltunk meg.
Vasárnap reggel, hajnalban 4.30-kor léptünk ki a kemping kapuján és indultunk a kék jelzésen felfelé meghódítani a Sas - utat.
A kemény túra során rá kellett jönnünk, hogy mégsem vagyunk annyira gyakorlott túrázók, mint ahogy gondoltuk, de végül is eljutottunk a ládáig. Innen viszont már kerestük a legrövidebb levezető utat, ugyanis hamar elszállt az idő a sok fényképezéssel és gyakori pihenőkkel.
A Murowanec házhoz érve már erősen alkonyodott. Az utat lefelé Zakopánéba a sárga úton már sötétben tettük meg.
Hullafáradtan dőltünk be a sátorba kb. este 11.00 körül.
Igazán emlékezetes túra volt.
Köszönjük a lehetőséget.
Szerintem az útjelző táblákat a jelszó első felével kicserélték(a képet eljuttatom a rejtőhöz), a láda természetesen meglett, kérném megítélni a képek alapján...
Zakopaneböl felvonóval jöttünk fel és utána vágtunk neki a Sasok útjának. Az idöjárás kegyes volt hozzánk, az út nagyrészét napsütésben tettük meg. Bár örültünk volna, ha kevesebb hó van az ösvényen, de azért így is vállalható volt.
A ládát sajnos nem találtam meg a csúcson, ezért mellékelek 2 fotót a két pontról és kérem a rejtöt, hogy fogadja el jelszó nélküli megtalálásként.
Én csak mint ládarejtésben segédkező, illetve időjárás-felelős voltam jelen. Köszönöm Mikulásnak a lehetőséget. [wapon beküldött szöveg]
Már majdnem egy éve volt ez a jeles esemény, amikor több okból is felkerestük a Magas Tátra talán a legszebb, de minden esetre a legkalandosabb túristaútját a Lengyel oldalon. Az ötlet, hogy ide ládát kellene rejteni Mikulásnak köszönhető, csak úgy mint az út megszervezése, szállás ügyintézése, stb. Zsorzsot is meghívtuk, csak hogy legyen valaki, akit felköszönthetünk a Zerge csúcson. Így is furcsán nézett ránk a többi túrista, amikor a hátizsákból előkerült egy torta égő gyertyákkal és marcipánnal a tetején, pezsgőspoharak és persze egy üveg pezsgő (pláne, ha még nem is lett volna ott az ünnepelt :)). Én pedig azért kerültem be a csapatba, mert nekem volt a meteoblue-nál összeköttetésem, így elintéztem, hogy csodálatos időnk legyen: szikrázó napsütés, abszolút felhő és szélmentes idő. Ja, és bevállaltam a sofőr szerepét is (arra az esetre, ha még is rossz idő lett volna, akkor se hagyjanak ott bosszúból Lengyelországban.)
Vasárnap este négynapos szlovákiai tájfutóverseny után érkeztem Zakopaneba. Egy a megadott parkoló közelében lévő kis panzióban jutányos áron kaptam fél éjszakára szállást és másnapra parkolási lehetőséget. Fél 3-kor keltem, és reggel fél 4-kor indultam.
A város teljesen kihalt volt, átmentem a néptelen Kuźnicen, és fejlámpával indultam el a kéken a Murowaniec-ház felé. Eszembe jutott, hogy mit csinálnék, ha a sötétben medvével találkoznék, de aztán arra gondoltam, hogy ezen a sűrűn járt helyen biztos nincsenek medvék.
Az erdőből kiérve feltárult a gyönyörű csillagos ég (már felkelt az Orion is, jelezve, hogy itt a nyár vége) és a hegyek sötét sziluettje. Elmentem a sötét Murowaniec-ház fölött, és 6 óra után pár perccel fent voltam a Zawraton. Közben felkelt a nap, de én még a sziklák árnyékban voltam. (Zakopaneből 2 és fél óra.)
Jó 20 perc nézelődés után neki indultam a Sas-útnak. Mondanom se kell: sehol senki! Az egész hegyen csak én voltam. A Zerge-hegyig terjedő szakasz nagyon szép. Felfelé általában nem használtam a láncot, de a sok lefelé ereszkedésnél és egy-két kitett helyen bizony jól jött. A 8 méteres létra nem túl bizalomgerjesztő (szívesebben állok a sziklán), a szemközti sziklafal látványa (ahol majd fel kell menni) nagyon impozáns. Fél 8 után felértem a Zerge-hegyre. (A Zawrattól 1 óra 10 perc.)
Újabb 20 perc fényképezés, nézelődés után tovább a Gránát-csúcsok felé. Ez nem olyan izgalmas szakasz, hamar megtettem. Még itt se találkoztam senkivel, csak a Zawrat felől tűnt fel két ember. 3/4 9-kor értem fel a déli csúcsra, a láda hamar meglett. (A Zerge-hegytől háromnegyed óra.)
35 perc gyönyörködés után indultam tovább a Kereszt-nyereg felé. Itt újra van egy-két vadabb rész, és itt találkoztam először emberekkel: összesen öten jöttek szembe velem, megálltunk beszélgetni. Néhány kisebb csúcson is megálltam, most már nem kellett sietni. Az idő gyönyörű volt. [Így utólag: az időbe bőven belefért volna a Svinica is. Egész nap felhőtlen volt az ég. De előző nap a Szlovák paradicsomból azt láttam, hogy déltájban már felhősödött a Tátra. A láncoknál nem szívesen éltem volna át egy zivatart, és a kilátásra is vágytam, így nem kockáztattam.] 11-re már a Kereszt-nyeregnél voltam. (Gránát-csúcsoktól kis megállásokkal együtt 1 óra 40 perc.)
Nem volt szívem lemenni, így kimentem a nyeregtől ÉK-re és ÉNY-ra lévő két jellegtelenebb csúcsra, ahonnan szép kilátás van az egész Tátrára és a Sas-útra (35 perces kitérő), de 1 órakor már így is a Murowaniec-háznál ebédeltem. Na ott már tényleg hatalmas volt a tömeg, jött felfelé a sok izzadt ember (nagyon meleg volt már). Nekem viszont már a 40 perces pihenő után csak a lesétálás maradt: most a sárgán, sajnos nem láttam mackót :-(
3-kor már lent mosakodtam, öltöztem, indultam haza.
(Zakopanetől Zakopanéig a csúcsokon hosszú megállásokkal, a Kereszt-nyeregnél kis kitérővel összesen kb. 11 óra.)
Az úgy volt, hogy Klári kérdezte, hogy hová megyünk bringázni az augusztus 20-ai hétvégén? Hová-hová, nem a fenekünket, hanem a talpunkat fogjuk masszírozni s nem a kerékpár nyergével, hanem a Zawrat nyereggel. A Sas utat régen kóstolgattam, s a láda megjelenése tovább erősítette a szándékot. Az riasztott el eddig, hogy hónapokkal előre kell szállást foglalni valamelyik menedékházban, s mi van, ha esik zuhog, viharos szél fúj a lefoglalt időpontban??
Megoldottuk! Az előrejelzések szép időt ígértek (idén ezzel adósunk volt a Tátra!), belevágtunk! Zakopaneban aludtunk a Pod Krokwia kempingben, s onnan a Kuzniceből induló felvonóval mentünk fel a Kasprowy csúcsra. S onnan végig a gerincen a Gránát csúcsokig, majd le Zakopaneba.
A felvonó nem egyszerű eset ám! Megtalálni nem nehéz (N49° 16,984' E19° 58,714' 1084m), a fölmenet 32 zlotyija se vág földhöz.
Még az embertömeggel is számoltunk. 7-kor indul az első felvonó (júliusban és augusztusban 7:00, júniusban, szeptemberben, októberben 7:30), úgy gondoltuk, ha fél hétre odaérünk, az első 1-2 felvonóba beférünk. Kuzniceba természetesen gyalog mentünk fel. A pol pozízió már az első 300 méteren elúszott, amikor az 5. minibusz zúgott el mellettünk! S volt még hátra 1200 méter, a hozzá tartozó 20 busszal :-)) Meg akik előtte fölmentek. Szóval 6:25-től kezdtük a várakozást a 250. hely magasságában, s másfél óra múlva már zúgtunk fel, s kisvártatva nekikezdhettünk a gerinctúrának is. Eleinte nagymamák, s fényképezkedő ifjú házasok mellett vitt el az utunk, aztán a terep is izgalmasabb lett, a Svinica csúcs előtti és utáni százméterek már a Sas utat vetítették előre.
A Zawrat nyeregtől pedig élveztük a sziklák kínálatát, s helyenként a láncokat, lépcsőfokokat is igénybe vettük. A Zerge hegyig minden rendben is volt, de aztán már csak a Déli Gránát csúcs előtt volt egy (szigorúan sziklamászásról, s nem hegyi túrázásról beszélek!!) kedvünkre való emelkedő, úgyhogy az Északi Gránát csúcs után lefelé vettük az irányt.
Ezeket az izomtikkasztó lefelé döcögéseket nem kedveljük különösebben, de mindig érik az embert meglepetések. A mait sem vártuk, túránk bearanyozásaként életünkben először (szabadon élő) medvéket láttunk, s mindjárt hármat is!
A rejtést köszönjük, egyébként ki tudja, mikor jártunk volna erre?
Murowaniecböl, mar szarazon, nagyon kemeny volt, koszi a rejtonek, beszamolo hamarosan! [wapon beküldött szöveg]
No az úgy volt... :)
Már régóta tervben volt a Sas-út, meg általában a Tátra lengyel oldala is, mondván mindig csak a szlovák oldalra megyünk...
Ez a hétvége véletlenül felszabadult egy munka és egy másik mászós meghívás alól is, így hárman (Bálint, MNP és én) összebeszéltünk és már jöttünk is.
A kényelmes indulás után erősen borongós időben érkeztünk meg Zakopane városába, néztük is, hol itt a nyár, inkább októberi idő volt, jól is esett a polárokat előkeresni. Mivel szállást nem foglaltunk (a héten már késő volt, ezt írták a menedékházasok, meg hogy próbálkozzunk az aktuális nap délelőtt 10 órától...), a parkolóból odatelefonáltunk nekik (köszönet a telefonszámért a leírásban!), hogy a ramaty időben érdemes-e elindulnunk felfelé egyáltalán, vagy maradjunk-e a kempingben. Szerencsére pozitív választ kaptunk, így a megfelelő parkolóhely kiválasztása (az egész város fel van túrva és el van terelve) után elindultunk felfelé. A völgybeni sárga utat választottuk, mondván úgysem látszik semmi az őszi esőben, és legalább a szél is kevésbé fúj. A NP bejáratánál még esett, de az esőriasztó esőkabátok elővétele után elállt, így a sárga úton már felszálló párában, gyönyörű, nyugodt vidéken lépdelhettünk felfelé. Lépésről lépésre tisztult az idő, s mire elértük a kék jelzést, már fel-felszakadozott a felhő- és ködtakaró, szép panoráma-részleteket villantva elénk. A "fennsíkon" két békés őz legelészett az út szélén, régen láttak minket, de csak mikor közel értünk, akkor álltak arrébb. Nagy örömünkre megérkeztünk a házhoz, még nagyobb örömünkre pedig még egy szobába is tudtunk kerülni mindhárman :) A közösségi térben éppen meccsnézés zajlott, ehhez szívesen csatlakoztunk, közben a konyha bezárt, így csak a sör maradt számunkra :)
Másnap korán keltünk, de azért nem hajnalban, így 7 után kicsivel léptük át a ház küszöbét. A bevezető szakaszban hamar elértünk a Fekete-tóhoz, majd mellette elhaladva a Fagyott-tó mellett reggeliztünk. Sajnos a tegnap esti tisztulás nem folytatódott ma reggel, sűrű, nyálas köd volt, váltakozó látótávolsággal 5 és 50 méter között. A Zawrat-nyeregbe 10 óra előtt érkeztünk meg, kicsit lassabb időt tartva a táblákon becsültnél. A nyeregben előkerültek a téli kabátok, és maradtak is innentől végig. Ahogy az várható volt, más idő fogadott itt bennünket a halk, áztató csapadék helyett a dermesztő, metsző, hideg vizet arcunkba fújó széllökések uralták az időt. A nyeregben találkoztunk egy jófej lengyel sráccal, aki egyedül tolta a gerincet, mondtuk neki, hogy elég kemény :), ő meg mondta, hogy így szereti :). Az Öt-tavi menházhoz tervezett menni éjszakára, de a Murowaniecben találkoztunk vele a nap végén, azt mondta, elnézett valamit :)
Szóval a nyeregben rögtön megnéztük az egyetlen táblát az oldalán a jelszóval, ami nehezen olvasható és nem egyértelmű (fotó megy a rejtőnek róla), de felírtuk, lefényképeztük, majd tovább is indultunk. Rögtön jött is a láncos szakasz, illetve mint kiderült, az egész túra legnehezebb része. A látótávolság innentől állandóan 15 méter alatt maradt, így becsülni sem tudtuk sokszor, min jöttünk át, milyen a következő szakasz, ez elég megterhelővé vált néhány óra után. Talán a legnagyobb nehézséget a mindenre kicsapódó nedvesség jelentette nekünk, ami a ruhánkat kényelmetlenné, a sziklákat és láncokat rendkívül síkossá tette, jelentősen lassítva így haladási lehetőségeinket és csökkentve lépésbiztonságunkat. Mozdulatról mozdulatra haladtunk előre, néha találkozva 1-2 lengyel párossal vagy csapattal. Minden csorbának nagyon örültünk :), mindenhol kísértésbe estünk a túra megszakításában:), de végül a mérlegelések után mindig a folytatás mellett döntöttünk. Döntő fordulópont volt a Zerge-hegy csúcsa, ahol a tábla szerint véget ért a csak egy irányban (nyugatról kelet felé) járható útszakasz és egy 'könnyebb', kézhasználat nélküli szakasz következett, ahol rendezni tudtuk sorainkat és kedvünket. A Buczynowa-hágónál az utolsó térkép szerinti láncos szakasz előtt összeszedtük a maradék összpontosításunkat és felküzdöttük magunkat a ládához a Déli-Gránát-csúcsra - hol térden, hol négykézláb, hol láncon húzódzkodva.
A láda könnyen előkerült, bár fáradtak voltunk már, pár rozsdamentes konzervdoboz után előkerült a rejtés óta érintetlen láda! Gyors logolás (15 óra körül) után úgy döntöttünk, hogy mind az idő, mind pedig a kedvünk szerint a lefelé induló zöld utat választjuk, így nagyon lassan és óvatosan apró lépésekben elindultunk a ház felé. Furcsa volt, hogy míg a nap során kb. 10 embert láttunk a gerincen túrázni, lefelé utunkon szinte folyamatosan párok, csoportok jöttek szembe, felfelé a gerincre, késő délután...
Lassan és megfontoltan haladva értük el a Fekete-tavat újra, amit most már teljes egészében láthattunk a felszakadozó köd miatt, onnan pedig elsétáltunk a menedékházba. 17 órára már a szállásért álltunk sorban, ahol újra nagy szerencsénk volt, mert bár sokkal többen voltak az épületben, mint tegnap, volt még szabad szálláshely, ha kétfelé is bontva bennünket. A meleg vizes zuhany, a (langyos) pörkölt és a néhány korsó sör hamar rendbe tett bennünket - bár a meccs második félidejét már képtelenek voltunk megvárni. A rejtőt innen hívtam fel, mivel a jelszó nem bizonyult megfelelőnek, köszönöm a gyors és figyelmes segítséget!
Másnap, mikor reggel lejöttünk a városba, persze már látszottak a hegyek, amikről addig csak rajzokból és korábbi fényképekből ismertünk, a fenti panoráma-élmény későbbre marad.
Összességében elmondhatom, hogy - még így, kilátás nélkül is - nagy élményt jelent a túra útvonalának lejárása, bár nagy körültekintést igényel mind a megfelelő túrázói önismeret kérdésében, mind a körülmények és lehetőségek racionális felmérésében - utóbbinak mi is határán mozogtunk, még az innenső oldalán.
Köszönjük szépen a rejtő részletes leírását, melyben számos használható információ van, illetve köszönjük magát a lehetőséget, hogy a játékkal ide is eljuthattunk!
Örülök, hogy végre Lengyelországban is van láda.
Eddig 2x jártam Zakopánéban és környékén.Túrázásra sajnos még nem volt alkalmam. Most eggyel több ok, amiért ismét ezt az országot választom:)
Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.
Lengyel, magyar - két jó barát, együtt harcol, s issza borát.
jelzésen. Magashegyi túrákon edződötteknek, gyakorlott mászóknak ajánljuk. Noha a túra teljesítéséhez beülőre és Klettersteig szettre alapvetően nincs szükség (mi senkin sem láttunk ilyet), aki félősebb vihet magával, ha úgy tetszik. Nálunk volt, de végig a hátizsákban maradt. Az útvonal végig jól kiépített, szinte folyamatosan van lánc, illetve egyéb mesterséges kapaszkodást szolgáló eszköz (falba épített lépések, fogódzkodók, létrák). Ettől függetlenül szédülésmentesség és lépésbiztosság alapvető követelmény!
N 49° 16,763' E 19° 58,775' 970 m [GCORLA+elagazas]
N 49° 16,140' E 19° 58,888' 1010 m [GCORLA+bejárat]
útvonalon (Dolina Jaworzynka) elindulva és a 
csatlakozva tovább a Murowaniec-házig 
N 49° 14,599' E 20° 0,379' 1500 m [GCORLA+szállás]
N 49° 13,147' E 20° 0,983' 2160 m [GCORLA-1]
N 49° 13,097' E 20° 1,728' 2291 m [GCORLA+Kozi Wierch]
jelzésen, majd Piros jelzésen a Svinicára 
