---

3 pontos multi.
1. pont: N 47° 55,129 E 19° 41,684 (159 m) koordinátánál az ismertető táblán található leírásban az első oszlop, 17. sorának második szava (6 karakter). Ha nehezen kiolvasható, akkor nézzétek meg a hátoldalát.
2. pont: N 47° 55,087 E 19° 41,704 Az üveghuta tájékoztató tábláján szereplő legalacsonyabb hőfok (3 számjegy).
3. pont: N 47° 55,072 E 19° 41,694 A múzeum bejáratával szembe levő milleniumi szoborcsoport talapzatán található legalsó réztáblán szereplő évszám (4 számjegy).

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Megközelítése:
A város könnyen elérhető (Budapesttől 84 km) az M3-as autópályáról, Hatvannál lekanyarodva, a 21-es számú elsőrendű főközlekedési úton. Gyöngyös felől a 2408-as közúton, Szécsény felől a településtől délnyugatra a 21-es úthoz csatlakozó 2122-es közúton. Vasúton a Hatvan-Somoskőújfalu vonalon.

Ajánlott parkoló:
 N 47° 55,105' E 19° 41,746' 153 m [GCPASZ+parkoló]

A rejtés:
Érdemes a felsorolt látnivalók sorrendjében keresni a virtuális jelszórészleteket.
A rejtés első pontja egy virtuális pont, mely  N 47° 55,129' E 19° 41,681' 159 m [GCPASZ-1] Egy szép fából készült tábla, mely a város történetét foglalja össze a város alapításától kezdve.
A második pont  N 47° 55,087' E 19° 41,704' 163 m [GCPASZ-2] az üveghuta tájokoztató táblán szereplő legalacsonyabb hőfok.
A harmadik pont  N 47° 55,072' E 19° 41,694' 163 m [GCPASZ-3] szintén egy virtuális pont. A milleniumi szoborcsoport talapzatán levő legalsó réztáblán levő évszám a jelszórészlet.

A jelszóképzés sorrendje: 1-2-3. ponton található karakterek & számjegyek egymás után ékezetek nélkül egybeírva.

Fekvése:
Pásztó város a Nyugati-Mátra lábánál, a Zagyva-folyó és a Kövecses-patak által határolt dombháton települt. Már a középkorban a város egyik területének legmagasabb pontját a templom és az apátság foglalta el, s tőlük keletre egy törttengelyű főút mellett, majd az ebből kiinduló mellék- és összekötő utak mentén terebélyesedett ki Pásztó városa. Pásztóhoz tartozik Hasznos község a tőle több kilométerre lévő külterületi lakott hellyel, Mátrakeresztessel, régebbi nevén Alsóhutával
A Zagyva-völgye az összekötő út az Alföld és a Felvidék között. Ennek középtáján jó domborzati viszonyok mellett, a vulkanikus talaj hamar a szőlőművelés egyik központja lett, amely megalapozta az ezen a tájon lévő települések sorsát.
A kellemes környezet hamar a turizmus kedvelt célpontjává tette a települést.
A Kövecses-patak felduzzasztásával kialakított Hasznosi-tározó, a Zsiló-völgy, a Mátrakeresztesről kiinduló gyalogos ösvények kellemes tájra vezetik a turistákat. Erdői a meleget kedvelő tölgyes, cser, s fentebb pedig gyertyános, bükkös elegyekből állnak. Az ipari üzemek messze vannak, levegője tiszta, kellemes. Termálvize a nyári hónapokban kellemes fürdőzést nyújt.

Története
Pásztó az évszázadok során mező- és kereskedővárosként vált ismertté. 1950 és 1983 között járási székhely volt. Jelenleg a térség kulturális és gazdasági központja. Vonzáskörzetéhez 26 település mintegy 30 ezer lakosa tartozik. A város lakóinak száma - Hasznos és Mátrakeresztes városrészekkel együtt - csaknem tízezer fő.
A kedvező természeti, földrajzi adottságok hamar alkalmassá tették a vidéket emberi megtelepedésre. Pásztó szinte az ősidőktől kezdve lakott hely, már a népvándorláskor ismert település volt. Pásztó neve valószínűleg iráni nyelvből ered, amely tábort jelent. A települést először az Anonymus krónika említi Poztuh néven.
A honfoglaló magyarok - Anonymus közlése szerint - Árpád parancsa nyomán innen indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására. A tatárdúlás után szerzetesek építették újjá a templomot, monostort, majorokat. A középkorban két meghatározó tényező emelte ki a települést az átlag jobbágytelepülések közül. Az egyik a ciszterci rendek idetelepítése 1190-ben III. Béla által, a másik pedig, hogy 1265-ben V. István király a kegyúrságot átruházta a Rátót nembeli Istvánra, felesége főlovászmesterére. Rátót (Rátold) leszármazottak - Tariak, Pásztóiak - hosszú századokon keresztül voltak a település életének meghatározói. Pásztó 1298-ban vásártartói jogot kapott.
Fejlődik ipara, mezőgazdasága, melyben kiemelkedő a szőlőkultúra jelentősége. Ennek emlékei a Fő úti gótikus pincék, melyek még ma is használhatók bor tárolására. Tar Lőrinc kérésére 1407. április 26-án Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak, melyben a város lakóit, a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel. Kulturális központ jellegét bizonyítja, hogy egy ideig hiteles helyként működött a pásztói konvent. Középkori iskolája miatt a XV. században nevezetes volt. Pásztó fénykorát a török hódítás törte meg. Száz évig csak égett kövű falak jelzik a várost.
Az 1650-es években kezdett új élet kialakulni. I. Lipót császár adománylevelének birtokában Morvaországból érkezett ciszter-szerzetesek 1715-ben felépítették a ma is álló barokk kolostort. II. József 1787-ben bezáratta az apátságot, de utódai uralkodása alatt 1802-ben azt visszahelyezték eredeti jogaiba.
A XVIII. és XIX. században a város fejlődésére már nem jellemző a korábbi időszak dinamizmusa. A XIX. század két jelentős eseménye volt a jobbágyfelszabadítás és az 1871-es községi törvény alkalmazása, amely alapján megszűnt a település mezővárosi jogállása, visszaminősítették nagyközséggé. Az ipari forradalom elkerülte, de vasutat kapott már 1867-ben. Ez alkalmassá tette arra, hogy bekapcsolódjék az ország vérkeringésébe. A szőlőtermelést sújtó filoxéra miatt a fő jövedelmétől megfosztott településre nehéz idők jártak. A kisipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság nem biztosította a lakosság eltartását. A két világháború között jelentős kisiparos réteggel bírt. A szőlő és bortermelése nem érte el a filoxéra előtti szintet.
Az 1950-es megyerendezés során Nógrád megyéhez csatolták, és azonnal járási székhely is lett. Mezőgazdasága, szőlőtermelése továbbra is meghatározta gazdaságát. Az ipar inkább a könnyűipar formájában képviseltette magát. A század elején kórház épült Pásztón. Az 50-es években a termálvíz hasznosítására strandfürdő létesült. A 60-as években lakótelep formájában növekszik lakásállománya, miközben a régi hangulatos vidéki város házai majd mind eltűnnek. Városi rangját Pásztó 1984. január 1-jén kapta vissza.

Látnivalói:
Nepomuki Szent János-szobor
A Múzeum tér mögött, az egykori Malom-patak felett átívelő barokk híd mellvédjén áll a XVIII. századból származó népies barokk Nepomuki Szent János szobor, amely fölé a restaurálását követően, rézből esővédő tetőt emeltek.

Szent Lőrinc plébániatemplom
A hegyvidéki túrák, kirándulások kedvelt kiindulási pontjaként is ismert kisváros értékes műemlékeinek legjelesebbike a 12. században Szent Lőrinc vértanú tiszteletére emelt plébániatemplom.
A támpilléres szentélyt áttörő keleti ablakok csak 1959-ben kerültek elő. Kőrácsaik finom kivitele alkotójuk tehetségét dicséri. Az egyik ablak záradékát központi elrendezésű, rózsára emlékeztető dísz tölti ki. Ez a Magyarországon teljességgel egyedülálló, Itáliára emlékeztető megoldás előkelő megrendelőre vall.
A 18. században barokk tornyot, majd szentélyt és mellékhajót építettek a templomhoz. Az északi oldalán álló, 13. századi kétszintes, hatszögletű, román stílusú építmény a Rátót család temetkezési helyéül szolgált. Alsó, eredeti részében kőfaragványokat állítottak ki.

Oskolamester háza
A műemlékövezetben lévő Oskolamester házat már 1428-ban említi oklevél. Az "oskolamester ház" a Mátra vidéken szokásos módon, kerek, görgetett patak-kövekből épült. Az egyik szoba alatt gabonatartó vermet építettek ki, melyben a régészek megtalálták egy középkori család minden használati eszközét. Az Oskolamester háza kőből épült, ilyen formán átmenetet képez a nemesi udvarházak és a parasztházak között, és ez teszi egyedülállóvá: egy mezővárosi polgár háza, melyhez hasonló nem maradt meg ilyen épségben a mai Magyarország területén.

Középkori üveghuta
Az Oskolamester házának déli oldala mellett egy 20 m hosszú, 7 m széles, két helyiségből álló kőépület maradványait tárta fel az ásatás. A falak tetejét égésréteg borította, s az égés korát 1230 tájára keltezhetjük. Az épület építését, használatát az égésréteg alatti edénytöredékek a 12. század elejére keltezik. Az ásató régész három kemencét tárt fel. Üvegszerű salakok, zöld üvegrögök és üvegmassza került elő. A laboratóriumi vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy e műhelyépületben üveggyártás zajlott, amelyet a 12. század elején a bencés szerzetesek folytattak, de az 1190-ben itt megtelepedett ciszterek is használták a műhelyt kb. 1230-ig; ekkortájt égett le ugyanis az épület.

Középkori kovácsműhely
Az üveghutától délre, a hajdani patak partján három helyiségből álló épület falait tárták fel. A harmadik helyiség déli falára épült rá a barokk kolostor.
Az épület déli részén egy, a kovácsmesterségnél használatos kisméretű melegítő kemencét találtak, mellette a vas kovácsolásából származó salakdarabokat, vastárgyakat, ebből következtethető, hogy a kőépület valaha kovácsműhely volt. A régészeti leletanyag a 12. század elejére keltezi építését, tehát az üveghutával együtt a bencések építették, de a ciszterciek is használták egészen az 1230 körüli tűzvészig.

Csohány Kálmán Galéria
2001. december 14-én új kiállítóhellyel bővült a múzeumkert. Ekkor nyílt meg Pásztó nagy szülöttének, Csohány Kálmán (1925-1980) grafikusművésznek az állandó kiállítása az 1870-es években épült műemléki épületben. 1990-től a városi múzeum két termében láthatta a nagyközönség Csohány Kálmán 50 rézkarcát. A galéria megnyitásával azonban a kétszeres Munkácsy díjas, érdemes művész teljes életművét, rézkarcokat, litográfiákat, egyedi rajzokat, akvarelleket, kerámiákat, azaz mintegy 150 műremeket láthatnak a látogatók. Csohány Kálmán 1980. április 2-án halt meg Budapesten. Végakaratának megfelelően a pásztói Szentlélek temetőben helyezték örök nyugalomra.

Középkori kolostor romjai
A pásztói monostorról az első adat 1138-ból származik, amikor a dömösi adománylevél a monostor apátját és Ubad nevű halastavát említi. A monostor U-alakban csatlakozott délről a templomhoz, melyet építészeti formái - elsősorban a szentély - alapján a német román kori építészethez kapcsolhatunk. III. Béla király 1190-ben ciszterci apátságot alapított Pásztón. A ciszterciek átvették a korábbi bencés apátság épületeit és a 13. század első harmadában - a nagy tűzvész után - a helyreállításkor megnagyobbították a templom szentélyét és sokszögzáródásúvá alakították.
1526-ban a pásztói szerzetesek a mohácsi csata hírére elmenekültek. Az elhagyott épületet, királyi parancsra megerősítették, de az komoly stratégiai jelentőségre nem tett szert. A királyi katonaság az ellenállást meg sem kísérelte. 1551-ben a török sereg közeledtére a várat felgyújtották és elmenekültek. A tűzvésznek a város nagy része is áldozatul esett, többek között az oskolamester háza is. A monostor épületei a 17. században elhagyatottan, romosan álltak. 1702-ben azonban a morvaországi Weelehradból visszatelepültek a ciszterek. I. Lipót császár adománylevelének birtokában 1715-1718 között felépítették a barokk kolostorépületet, mely jelenlegi arculatát az 1987 és 1989 közötti rekonstrukcióval nyerte el, amikor múzeummá alakították.

A Pásztói Múzeum állandó kiállításai:
Évmilliók üzenete Nógrádban
Megyei természettudományi kiállítás
A ciszterci rend története a középkorban
Képek Pásztó város történetéből
Rajeczky Benjamin emlékkiállítás
Csohány Kálmán Galéria
Gaál István emlékszoba

---