WAP
Hét pontos multiláda Józsefváros eldugott kis terein. Pontról-pontra virtuális multi, tehát minden ponton megkapod a következő koordinátáit és egy jelszórészletet. A koordináták nem pontosan a táblákra mutatnak, (hanem a terekre)! Részben ezért, részben a gyengébb GPS vétel miatt is a találatok nem feltétlenül egyszerűek, bátran használjátok a segítségeket.
A 3. ponton kisebb, gravírozott táblát, a többi ponton nagyobb, laminált ragasztott feliratokat keress.
SEGÍTSÉG A PONTOKHOZ:
1.: ttögöm sokédapasc ,lánmolpmeT
2.: (nibbelezök zohlafzáh) náladlotá halbát ZSERK ttozoffars ,nákras réT
3.: (albát réhef nájótrat rotkelfer nápolzso apmál :DELEL MEN AH ARTXE) !zsdosogálivgem sé lef zzéN
4.: nájlutáh zobod ekrüzS
5.: nabgássagamőpic náladlo zobod sózáR
6.: náladlotáh albát ,tladlobboj ,nesétírek ittellem tarájeB
7.: (náladlotáh albát kevűmzág :DELEL MEN AH ARTXE) savazslej lőrtneb sozág lőrtniK
A helyes jelszóhoz ebbe a sorrendbe rakd a részleteket: 1,3,5,2,7,4,6
WAP vége
Megkérek mindenkit, hogy a rejtésekre és azok helyére direkt utaló képeket ne töltsön fel. Mert ezzel csökkenhet a többiek a játékélménye. Köszönöm!
Ajánlott felszerelés: egy távcső (nem csak a házak homlokzatait csodálhatjátok, hanem az egyik pontot is, mert kissé magasra került, azért remélem menni fog:)), aki éjjel keresi, elemlámpa.
Ajánlott útvonal: Lőrinc pap tér - Krúdy Gyula u. - Szentkirályi u. - Reviczky u. - Ötpacsirta u. - Pollack Mihály tér - Bródy Sándor u. - Vas u. - Stáhly u. - Gyulai Pál u. - Kőfaragó u. - Gutenberg tér
Az egész úgy kezdődött, hogy kerestem valamit a környéken és sikeresen eltévedtem. A jó oldala a dolognak az volt, hogy olyan helyen bolyongtam ahol eddig még nem, olyan kis tereket jártam be amikről még nem is hallottam, de szerintem nem leszek ezzel egyedül. Hangulatos kis macskaköves utcák, kicsiny szép terek és nem utolsósorban olyan emlékművek, homlokzatok amiket igazán érdemes megnézni. Egy olyan városrészben ami nem igazán a jó híréről ismert. Még régen amikor
GCAyur-t csináltam jöttem rá arra, hogy milyen gyönyörű dolgokat lehet látni egy-egy ház homlokzatán. Azóta többnyire magasra tekintve járom Budapestet és sokszor lepődök meg azon, hogy milyen remekművek mellett mentem el régen. Pontosan ez az amire szeretnék kérni minden megtalálót. Nézzetek fel! Próbáljatok úgy sétálni, hogy minden homlokzatot, minden emlékművet megcsodáltok. Nehéz lesz, annyi van de megéri!
Megközelítés:
Szerintem aki teheti tömegközlekedéssel jöjjön, mert parkolóhelyet nem mindig könnyű találni. 4-6-os villamos Harminckettesek terei megállójánál szálljatok le, célhoz érni a Rákóczi térnél fogtok. Aki mindenképpen autóval jönne az próbáljon meg az egyes pont közelében parkolni, fix helyet, ajánlott parkolót nem tudok javasolni. Esetleg a Pollack Mihály téri mélygarázs jöhet szóba.
A rejtésekről:
A pontokon kis gravírozott műanyaglapocskát (3. pont) vagy laminált feliratokat (összes többinél) kell keresni. A pontokhoz segítséget a wapos részben találtok. Mivel ez egy városi multi, magas épületekkel körülvett helyen a gps nem túl pontos. A koordináták bemérésénél az átlag a 8-10 m-es pontosság volt. Ha nem megy, bátran használj segítséget.
Még egy fontos dolog. Fentebb megadtam egy ajánlott útvonalat. Ez az útvonal amin én bejártam a ládát és amire kitaláltam ezt a multit. Ettől eltérő úton is mehettek, de szerintem így van benne a legtöbb látványosság.
A legfontosabb pedig az egészben, hogy kérek mindenkit, hogy ameddig sétál, próbáljon meg nem a lába elé nézni hanem felfelé mert ott a legszebb ez a város. Sok sikert mindenkinek!
Józsefváros története:
A mai Józsefváros az 1720-as években kezdett benépesedni. Az uralkodó háztípust, a földszintes agyagépületeket az 1838-as árvíz elpusztította. Az árvíz után jelentős újjáépítés kezdődött, ekkor kezdtek kialakulni a városias jellegű utcák és középületek. A József körút kiépülése után a millennium évére a főbb utak bérházai is felépültek. Ezek már többemeletes bérházak voltak. A betelepülés, a közlekedés (1866: lóvasút, 1899: villamosvasút) és a gyáripar (főleg vasútépítés - pl. Ganz és MÁVAG - és bérkaszárnya-építés) fejlődésével volt arányos, Józsefváros lakosainak száma 1890-re 91 303 főre nőtt, ami a főváros lakosságának 18,8%-át jelentette.
A fővárosra általában jellemző iparosodás alakította tehát a fejlődést, Józsefváros mégis elsősorban kisiparos kerület maradt. Az iparos réteg mellett itt élt a pesti zsidóság jelentős, bár szegényebb része, valamint a cigányság felső rétegeihez tartozó muzsikus cigány családok. Írók és művészek is nagy számban laktak erre. A környék kávéházai, kertvendéglői és kocsmái híresek voltak, Budapest más részeiből is felkeresték őket.
A kerület beépítése és a lakosság számának ugrásszerű növekedése 1910 körül (164 255 lakos) érte el csúcspontját, a gyárak (és ezzel a munkásság) egy része azonban már kiszorult a kerületből. A fejlődés lelassult, az árvíz után épült Józsefváros tekintélyes része megérett a lebontásra. A gazdasági pangás, a lakásviszonyok elmaradottsága, a külső (eléggé falusias jellegű) részek elszegényedése jellemezte ezt az időszakot, valamint ekkorra tehető a jelentős prostituált negyed kialakulása is. A legtöbb, a 19. század fordulóján virágzó kisebb ipari üzem megszűnt vagy elköltözött. Az I. világháború következtében a szegénység és a minimális gazdasági növekedés miatt a lakásépítési tevékenység szinte teljesen megszűnt.
Az 1930-as évektől megfigyelhető építési konjunktúra létrehozott ugyan néhány jól sikerült épületet, épületegyüttest, ám túl későn indult be és rövid ideig tartott ahhoz, hogy észrevehetően megváltoztathassa Közép-Józsefváros jellegét. A II. világháború során a józsefvárosi épületek mintegy 90%-a sérült meg. Az "újjáépítéskor" elsősorban a romos házakat tették lakhatóvá. Új házakat alig húztak fel, 1950-ig még a foghíjak sem kerültek teljesen beépítésre, s ezáltal Józsefváros Budapest egyik legelhanyagoltabb kerületeként konzerválódott. Ehhez az is hozzájárult, hogy a bérházakat államosították, majd teljesen magukra hagyták: karbantartásukat és felújításukat elhanyagolták, így azok állapota fokozatosan leromlott. Belső-Kőbánya üzemeinek csatolása, a Ganz és a MÁVAG egyesülése (1958) és az országos jelentőségű vállalatok (pl. Május 1. Ruhagyár) termelésbe állása ellenére Józsefváros kisiparos kerület maradt.
Józsefváros még 1950-ben is inkább nézett ki önálló kisvárosnak, mint Budapest egyik kerületének. Ezekben az évtizedekben a lakosság heterogenitásának csökkenése is lezajlott: a magasabb státusú népesség, és a szakmunkásréteg elköltözésével párhuzamosan az alacsony státusúak beáramlása vált jellemzővé. Az 1960-as években merült fel először Józsefváros fejlesztésének gondolata, ám a szanálási és rekonstrukciós tervek készítése mellett az 1970-es évekig jószerivel csak a foghíjak beépítésére került sor, illetve a hagyományos városszövetbe ekkor ékelődött be a Szigony utcai lakótelep a Baross utca és a Práter utca közti sávban.
A kerület ezen túlmenőleg sem egységes; a magasabb státusú József körúthoz közelebb eső részeken a szűk utcák által határolt, kisméretű tömbökben, a két-háromemeletes, egy-egy sarkon négy-ötemeletes szecessziós századfordulós bérházak mellett, megtalálhatóak a hajdani iparosok és kereskedők tágas udvarú, földszintes épületei is. A műhelyek, kisüzemek többsége ma már nem üzemel, illetve raktárként funkcionál. Ez a nagyvárosi és kisvárosi elemeket ötvöző beépítési mód válik a körúttól kifelé távolodva egyre kisvárosiasabbá. A Fiumei út felé eső területeken a tömbök már sokkal nagyobbak, a beépítést lazítja az üres telkek, raktártelepek és a földszintes udvarházak magas aránya is. Jellemzőek a szoba-konyhás lakásokat tömörítő munkás bérkaszárnyák. Ennek következtében a városszerkezeti egységek a szerint válnak el egymástól, hogy melyik háztípus az uralkodó egy-egy területen.
A különböző háztípusok adott területen belüli keveredésének arányai szabályozzák a lakóhelyi szegregációt, a különböző társadalmi, etnikai és demográfiai csoportok térbeni elkülönülését. Emellett a körfolyosós bérházak utcai és udvari frontjainak lakásai közötti státuskülönbségek is jelentősek. A lakóépületek változatossága ellenére a környék általános jellemzője a leromlott állapot és a lakások jelentős részének komforthiánya. A talajvíz miatt nyirkosak, dohosak a házak falai, aládúcoltak függőfolyosók, de előfordulnak a tetőbeszakadások, falomlások és függőfolyosó leszakadások.
Gyakori, hogy házak belső udvarán az ott lakók igyekeznek a körülményekhez képest kellemes környezetet teremteni maguknak: sokan kertet alakítottak ki, ezek különleges hangulatúvá teszik a pusztuló városrészt. Az udvarokban és az utcákon aktív társas élet folyik. Jelentős a középületek, intézmények, iskolák száma.
A főváros működését szolgáló közüzemek központjainak egy része is itt található. Ezek jelenléte még sincs nagyobb hatással az itt élő emberek életére, a városrész fejlődésére. Ez a városrész szaggatott, mindig elakadó fejlődésének köszönhető. Ha be is indult időszakosan a fejlődés, melynek hatására a közintézmények megépültek, egy-egy negyed felértékelődését a kerület kedvező központi helyzete és az 1990-es évektől újra előtérbe kerülő városfelújítási törekvések eredményezik. A közlekedés a városrész központi elhelyezkedésénél fogva jól kiépített. A főutakon Budapest legjelentősebb tömegközlekedési vonalai járnak. De a városrész belső területeit is sűrűn behálózzák a tömegközlekedési eszközök, villamos- és buszjáratok. Számos metró állomás, a Józsefvárosi- és a Keleti Pályaudvar is itt található.
Forrás: Szocháló
Néhány mondat az útba eső látványosságokról:
A pesti Jézus Szíve templom:
A jezsuiták a XIX. század végi budapesti megtelepedése után, a hívek szorgalmazására, részben közadakozásból saját templomot emeltek a Scitovszky (ma Lőrinc pap) tér és a Mária utca sarkán. A templomot Kauser József tervei szerint építették 1888 és 1909 között. A pesti Jézus Szíve templom ma a magyarországi jezsuiták központi temploma.
További információ:Itt
A magyar igazság kútja:
A Népnevelő Magyar Filmipar Rt. finanszírozta és Szentgyörgyi István tervezte a kétmedencés díszkutat. (A szobrászművész 1905-től 1910-ig Brüsszelben az Akadémián tanult, hazánkban a két világháború között sokat foglalkoztatták. A mester híres alkotása a budapesti Szabadság téren állt Délvidék (1920) és a kiskőrösi Petőfi Sándor-szobor (1927), de számos hősi emlékműve áll ma is szerte a vidéken. Műtermi hagyatékát a Nemzeti Galériában őrzik.) A Magyar igazság kútját a budapesti Wenckheim-palota (a mai Fővárosi Szabó Ervin könyvtár) előtt állították fel. Fent kocka alapú talapzaton Justitia, a törvény és az igazság istenasszonya áll mérleggel és karddal a kezében, mellette oltalmat, igazságot keresve a Magyarországot szimbolizáló, fiatal nő. A bronzszobor talapzatára Lord Rothermere domborművű arcképe került. A felső medence szélén a következő felirat futott körbe: "E KUTAT HÁLÁS MAGYAROK EMELTÉK NAGY-BRITANNIA MÉLTÓ FIA, VISCOUNT ROTHERMERE TISZTELETÉRE. AZ Ő BETŰJE MEGÖLI A HATALMASKODÁST, AZ Ő LELKE MEGELEVENÍTI AZ IGAZSÁGOT. 1928". Épülésekor technikai kuriózumnak számított: ez volt Budapest első motoros kútja.
Novák Előd írása
Festetics palota:
A Nemzeti Múzeum mögött húzódó téren álló épület az ország történetében a 18. század óta fontos szerepet játszó Festetics-család városi palotája volt, mely az átalakítások ellenére is megőrizte eredeti képét. Még a világháborút megelőzően állami tulajdonba került, mivel Festetics Tasziló 1933-ban bekövetkezett halála után a magyar állam megvásárolta az épületet. 1941-től itt működött a Teleki Pál Történettudományi Intézet, majd utóda, a Kelet-Európai Tudományos Intézet. Több évtizeden keresztül az Országos Széchényi Könyvtár osztályainak és raktárainak adott otthont, végül az ELTE szociológia tanszékének hallgatói tanulhattak e falak közt. Az épület építészeti, városképi, történeti szempontból is fontos számunkra: a 19. századi magyar építészet egyik legnagyobb formátumú magyar építészének, Ybl Miklósnak az alkotása, hatásos eleme a múzeum körül kialakult mágnás-negyednek, alaprajzi elrendezésében, belső dekorációjával tanúja a már eltűnt arisztokrata életformának.
Bővebben ittolvashattok róla
Gutenberg-otthon:
A hatezernyi taggal rendelkező Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete 1905 áprilisában döntött egy egyesületi bérház építéséről. Még ugyanazon év szeptember 27-én döntés született az akkori Gyöngytyúk (ma Gyulai Pál) utcai 620 négyszögöles telek megvásárlásáról, de a terület borsos ára miatt végül a Sándor (ma Gutenberg) tér 4. szám alatti telekre esett a választás. A kiírt tervpályázatra beérkező művek közül Vágó László és Vágó József műépítészek tervét fogadta el az egyesület közgyűlése. Az építkezést 1906. május 3-án kezdték meg a régi épület lebontásával. A folyamatos építőmunkássztrájkok miatt a munkálatok csak vontatottan haladtak, így az átadás eredetileg kitűzött időpontja öt hónapos késedelmet szenvedett. Az egyesületi székház, a Gutenberg-otthon ünnepélyes felavatására 1907. október 13-án került sor, az építési költségek 939 000 koronát emésztettek fel.
Bővebben itt olvashattok róla.
Ezeken kívül még számos látványosság mellett el fogsz haladni utad során, sőt valószínűleg nem is fogod mindet észrevenni annyi van belőlük. Szobrok, emléktáblák, terek homlokzatok. Csak győzzétek befogadni a látványt!
Remélem tetszett amit e kis séta során láttál. Ha igen akkor ajánlom Ráday Mihály: Jelenetek a pesti utcán című könyvét. Abban sem fogsz csalódni.'
Ládatörténelem
2010.02.25.: Láda elhelyezése
A láda eredeti rejtői és gazdái
Povyagi és
Mathau voltak, munkájukat köszönjük!
2018.05.04.: A ládát örökbe fogadtam. Ákibard.
2018.08.04.: Karbantartás: A hiányzó jelszóhordozókat minden ponton pótoltam. A végpont szintén virtuális lett a veszélyes terep és a sorozatos lopások miatt. A jelszó megváltozott.