A Tisza magas vízállása esetén a támfal mellett alul nem lehet sétálni a víz miatt, de felül ekkor is járható.

A koordináták letölthető formátumban:
1.pont  N 47° 10,394' E 20° 12,195' 85 m [GCSzoV-1] A koordinátán található emléktáblák közül a jobbszélső táblán található évszám.

2.pont  N 47° 10,397' E 20° 12,252' 85 m [GCSzoV-2] A koordinátán található emléktábla első évszámának első és harmadik karaktere.

2015.08.23. Ládakarbantartás
2017.06.19. Ládakarbantartás
2018.04.08. A ládát máshol újratelepítettem.
2019.06.26. A ládát kicsit odébb újratelepítettem.
2019.08.25. A ládát a jelzések alapján betegre állítottam. Tekintettel arra, hogy valamiért a szolnoki ládatelepítéseink alig érik meg a néhány hetet, hónapot, elgondolkodtató, hogy érdemes e küzdeni vele tovább.
2020.01.16. A ládát a váron történő munkák miatt ideiglenesen virtuális multivá alakítottam. Úgy tűnik hamarosan jobb lehetőség lesz egy igazi rendes láda telepítésére is a rekonstrukciós művelet befejezése után.

Szolnok a vizek városa, épp ott helyezkedik el, ahol a Zagyva a Tiszába torkollik. A két folyó találkozásánál épült fel egykor a legendás szolnoki vár, melyet azonban ma már hiába is keresne a turista. Az erődből csak néhány kő maradt, egy titokzatos torony és persze a számtalan legenda, mely történetét övezi.
Ennek az egykoron igen fontos jelentőségű várnak kívánok emléket állítani ezzel a ládával, s egyben bemutatni néhány történelmi érdekességet, valamint elkalauzolni a leírás és a láda pontjainak felkeresése segítségével kessertársaimat egy távoli, de legendás múltba.

Város a szellemvár tövében:

Szolnok keleti részén állt egykoron a város híres erődje, mely ma már teljességében nem csodálható meg. Nyomok azonban maradtak utána. Bár köveinek nagy részét az évszázadok során elhordták, a vár helyén működő művésztelep lakói az 1950-es években összegyűjtötték a fellelhető maradványokat, és a park hátsó kapuja felé eső részen egy kis romkertet, középkori tornyot építettek fel belőlük. Mivel azóta nem újították fel az alkotást, a gyanútlan szemlélő azt hiheti, hogy a rom az egykori vár maradványa. Ezt a részt újítják most fel.

A város az Alföld közepén található, fontos vízi és szárazföldi csomópontok kereszteződésénél alakult ki a 10.-11. században. A vízi szállítás, a sóút felügyelése, a tiszai fakereskedelem, valamint Buda és Erdély között létesült hadi utak, valamint a főváros közelsége (100 km) miatt a török hódítás korában, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, a Tanácsköztársaság idején, a II. világháborúban és 1956-ban megmutatkozott a hely jelentősége. Nem véletlen, hogy ma is jelentős katonai támaszpont található itt. Hasonló okok miatt fejlesztették fel 1551-52-ben is az addig csak palánkvárként létező várat.

Kiindulópontnak autóval érkezőknek a Bástya utcát javaslom, itt lehet ingyen parkolni.  N 47° 10,420' E 20° 12,335' [GCSzoV+parkoló] A város központjából egy rövid öt perces sétával juthatunk el az első ponthoz a Zagyva torkolatánál lévő híd tövébe ahol az első jelszórészletet máris leolvashatjuk a jobbszélső tábláról. A jelszó első része a táblán található évszám.
Innen utunk a támfal mentén a Tisza irányába vezet, jobb felől pedig a Tisza-Zagyva 1551-ben megásott torkolatát láthatjuk. A fal végéhez érve tulajdonképpen az egykori török híd egyik végén állunk, mely a túlpartot kötötte össze az egykori várral. A híd maradványainak jelentős része a túlparti részen került elő 2003-ban. A fal végéhez érve balra fordulva folyatjuk sétánkat a vár régi Tiszára néző oldala mellett. Végig a fal mentén haladva először a felújított rész mentén haladunk, majd a barnás kövekből épített régebbi rész váltja ezt fel. Az egykori fal N 47° 10,376' E 20° 12,456' [GCSzoV+A támfal vége]ponton ér véget.

Utunkat az egykori belső vár területén folytatjuk. A sétánk következő állomása az egykori vártemplom helyén ma található Magyarok Nagyasszonya templom.

A vártemplom:

Az egykori vár területén áll a katolikus  N 47° 10,403' E 20° 12,324' [GCSzoV+Vártemplom]. A templom külső megjelenése korának klasszicista stílusjegyeit viseli, de belül a főoltár, a szószék, a padok és az áldoztató rács empire stílusú. A közelben álló romos török mecset és a középkori templom maradványainak köveiből, Homályossy Ferenc építész tervei alapján, 1822-1824-ben épült.
1919-ben, a román támadás idején Szolnok hosszú heteken át a magyar és román csapatok ütközőzónáját képezte, amit a templom is rendkívül megsínylett. Annyira károsodott, hogy a templom tornya mindenestül bezuhant a belső térbe, közvetlenül magára az oltárra. A két világháború között az épületet teljesen renoválták és ma is jó állapotban van.
A bejárattól balra eső oldalon emléktáblát találunk, rajta az egykori vártemplom alaprajzával.
A templomtól nem messze található a N 47° 10,403' E 20° 12,287' [GCSzoV+Török kút], mely az egykori mecset helyén épült. Innen tovább haladva a híd irányában a találhatjuk a  N 47° 10,397' E 20° 12,252' [GCSzoV+Emléktábla]-t, mely annak a győztes csatának állít emléket, melyben a kurucok a lakosság segítségével visszafoglalták a császári zsoldosoktól Szolnok várát.
A jelszó második része a fentebb említett emléktábla első évszámának első és harmadik karaktere.
Sétánk innen a művésztelepről kifelé a  N 47° 10,417' E 20° 12,233' [GCSzoV+Damjanich szobor]irányába vezet tovább. A szobor minden évben a március 15-i ünnepi események fontos színhelye.
A szobor előtt a Zagyva partja felé haladva végigsétálhatunk a folyóparton, ami nem az eredeti meder, hanem a török kor előtt megásott új árok, ami a vár védelmét volt hivatott szolgálni.

A parton tovább haladva elérünk a városi gyalogos Zagyva hídig, ami a MÁV kórház mögött található. A hídon át a kórház mögé lejutva és az utcán kisétálva a Városmajor útra jutunk, ahol jobbra fordulva a Verseghy út felé megyünk és a kereszteződésben ismét jobb felé folytatva a sétát, menjünk el a MÁV kórház főbejáratáig. A bejárat felé haladva jobb oldalon a kerítésen túl látható kis tó az egykori  N 47° 10,461' E 20° 12,485' [GCSzoV+Régi Zagyva meder]maradványa, amit ma a várárok egy részeként ismernek. Ezt közelebbről is megtekinthetjük a főkapun át jobbra kanyarodva a kórház udvarában lesétálunk a partjára.
A tónál tulajdonképpen sétánk véget is ér, a tótól visszafelé a Művésztelep mellett elhaladva a Zagyva hídján át visszatérünk sétánk kiindulóhelyéhez.

Egy kis történelem a jó megértéshez:

"Oly igen szép erős Szolnok vára vala
Egyfelől az Tisza alatta foly vala,
Másfelől az Zagyva alatta foly vala,
Vár alatt az két víz öszveszakadva vala

Sőt a felszél felől nagy árokja vala,
Három szegén három erős bástya vala,
Csak nagy magas töltés neki fala vala,
Házak az töltésből ki nem látszanak vala.
...
Ott eszébe vevé Nyári Lőrinc magát,
Hogy mind pusztán hagyták jó Szolnoknak várát.
Azon megijede, ő sem bízá magát,
Ő es pusztán hagyá a Szolnoknak kapuját.

Keserög magában, megálla útjában,
Gondolkodni kezde az ő nagy búvában
Jobb néki meghalni Szolnoknak várában,
Hogy nem szégyönére élni itt ez világban."
Tinódi Lantos Sebestyén

A vár egykori felépítése:

Szolnoknak a végvárrendszerben betöltött fontos szerepét a térképre tekintve érthetjük meg. A törökök számára, Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után, mindössze Szolnok és Eger vára maradt, mint jelentős akadály a királyi Magyarországgal szemben. Magyar, erdélyi, bécsi hírszerzők jelentették 1552 júniusa óta, hogy a törökök Temesvár eleste után előbb Szolnok, majd Eger ostromára indulnak. Az említett két vár elfoglalása erős érdekében állt a budai basának, Alinak. Miután a legjelentősebb síkvidéki erődök elestek, II. Szulejmán szultán utasította Ahmedet, Alit és Mohamedet, hogy hadaikat a két végvár ellen vezényeljék. A régi szolnoki földvár helyén I. Ferdinánd utasítására 1550-51-ben, a török veszély miatt, Szolnokot városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), várát megerősítették, élére Nyáry Lőrincet nevezték ki.
Az 1550 őszén elkezdett erődítési munkálatok markáns környezet átalakítással jártak együtt, melyek következményei napjainkig jelen vannak. Egyrészt egy szigetet hoztak létre azáltal, hogy a Zagyva eredeti tiszai torkolatától nyugatra egy új Zagyva-medret ástak ki a vár északi és nyugati oldala mentén. Másrészt ezen a Tisza és a Zagyva folyók által teljesen körülölelt szigeten a mesterségesen kialakított mederből kitermelt föld felhasználásával létesítették a vár palánkfalait, illetve töltötték fel belső szintjét. 1551-ben pedig a városi vizesárok kiásásával - melynek kitermelt földjéből építették a város palánkfalait - a Zagyvát és Tiszát egy újabb csatornával kötötték össze. Ma már sem a városárok, sem pedig a Zagyva ősi keleti ága nem funkcionál. Az előbbinek teljesen nyoma veszett, az utóbbinak is csak egyes részei észlelhetők, ugyanakkor a Zagyvának a Tabántól egészen a Tiszáig húzódó egyetlen aktív szakasza az 1550-es várépítésnek köszönhetően jött létre.
Az építéshez bár használtak követ is, az 1552-es vár szerkezetét a korabeli dokumentumok szerint talajba levert gerendák közé döngölt agyagos föld (palánk) képezte. A rézkarcokon látható, hogy a szabálytalan négyszög alaprajzú, sarkain egy-egy ágyúrondellával biztosított végvárt kiterjedt várárok vette körül. A vár fülesbástyákkal való kiegészítése csak magát a tényleges várat érintette és csak a török kiűzése során kerülhetett sor e toldásra, ahogy az a különböző korok metszetein egységesen jól nyomon követhető.

Az 1552-es török ostrom:

Nyári kapitány parancsnoksága alá 1400 főnyi spanyol, német, cseh és kisszámú magyar katona tartozott. A vár 24 ágyúval, 3000 puskával, 800 mázsa lőporral és nagy mennyiségű élelmiszerrel volt felszerelve. A munkálatokat 1552 nyarán megkezdték, és nagy sietséggel haladtak. Megásták a Zagyva mai torkolati szakaszát, ami tehát nem az eredeti medre a Zagyvának. Az eredeti mederrész mára feltöltődött és mindössze egy kisebb tó maradt belőle a mai MÁV-kórház előtt. Ma úgy ismert, mint az egykori várárok maradványa.
1552. szeptember 2-án Ahmed Ali basa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. Először a német zsoldosok foglalkoztak a szökés gondolatával, mégis, a magyar naszádosok szöktek meg legelőször. Szeptember 3-án, éjjel, a magyar és spanyol lovasok átúsztattak a Tiszán, majd a naszádosok visszatértek a gyalogosokért. 1552. szeptember 4-én éjszaka a zsoldosok elmenekültek, sorsára hagyva a várat. A várkaput reggelre nyitva hagyták, Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek. A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.

A vár a török korban:

A törökök 1553-ban létrehozták a szolnoki szandzsákot és jelentős építkezésekbe fogtak. 1562-ben itt épült fel az ország első állandó Tisza-hídja. A szolnoki török kori híd maradványai napvilágra kerültek a Tisza 2003-as augusztusi alacsony vízállásakor. Tartózkodásuk alatt a törökök minaretet, dzsámit és fürdőt is építettek, amelyek a későbbi harcok folyamán és nagyrészt szándékos pusztítások miatt teljesen megsemmisültek. Ennek ellenére a minaret alapjai megmaradtak, s ma egy díszkút hirdeti egykori helyét.

Az első Tisza híd:

A híd létrehozását Szolnok város stratégiai helyzete tette szükségessé.
A mai, Szolnok belvárosába vezető híddal ellentétben a Zagyva keleti partja mellett érte el a Tisza nyugati partját. A híd építéséről 1562 májusában Verancsics Antal egri püspök beszámolt Miksa királynak, amelyből tudjuk, hogy ekkor már a híd negyed részében elkészült. A fahíddal azonban több gond is volt: egyrészt az állandóan, nagymértékben ingadozó vízszint, a zajló jég és a hirtelen meginduló áradások jelentős mechanikai megterhelést jelentettek a faszerkezet számára. A híd építőanyagánál fogva leéghetett (mint a híd utódjával meg is történt 1739-ben) és idővel elkorhadt (nem a víz alatti, hanem elsősorban a víz feletti rész, különös tekintettel a víz-levegő érintkezési határsávra). Ennek ellenére (a korabeli hadiviszonyok ismeretében) hosszabb fennállást tudhatott magáénak a törökök által 1562-ben (debreceni ácsokkal) építtetett fahíd, ami a folyó első állandó fahídja lett. A híd legkésőbb 1685-ben elpusztult a felszabadító harcokban.
A később évszázadokban rendkívül alacsony vízállások idején még látni vélték a híd megmaradt cölöpjeit, emléke azonban később elhalványult.

2003 nyarának második felében a Tisza rendkívül alacsony vízállása miatt egyes cölöpök láthatókká váltak. Ekkor a folyó vízszintje az átlagos szint alatt -279 cm-re süllyedt. 2003. 08. 19-én vette észre a kiálló cölöpöket Lakatos László. Az első cölöpök a Tisza-hídtól mintegy 70 m-re kerültek elő, a Tisza-Zagyva torkolattal átellenes (bal) partján. A parthoz közelebbi cölöpmaradványoknak csak 10-30 cm-es darabjai, a parttól távolabbiaknak mintegy 40-60 cm-es részei is fennmaradtak. Az évszázadok során már több alkalommal előfordulhatott szélsőségesen alacsony vízállás a Tiszán, a partközeliek ilyenkor nagyobb részt kerülhettek a szárazra, mint a mederben beljebb levők, ezért ezekből kevesebb maradt meg. Anyagukról kiderült, hogy ellenálló tölgyfa rönkökből készültek. A rönkök átmérője 20-30 cm között ingadozott. A rönkök nagy része függőleges állapotban maradt meg. A víz alatt további rönkökre is bukkantak, amik azonban a Tisza agyagos vizéből nem emelkedtek ki. Később a Zagyva partján is felfedeztek cölöpöket.
Az I. csoport cölöpkoncentrációja alapján rekonstruált első híd méretei: hossza 110 m; a nyomsáv (járószint) szélessége 5,5-6 m; max. magassága 10-12 m (partközelben alacsonyabb); az egyes cölöpjármok egymástól való max. távolsága 12 m. A két hídfő között 9-10 db kétsoros cölöpjáromra volt szükség.

A város a török hódoltság után:

1685-ben felszabadult a város és a vár a török hódoltság alól Heister és Mercz tábornokok vezérletével, ami egyben nagy károkat is okozott. Caraffa Antal fővezér a várat stratégiai fontossága miatt kijavíttatta. A bécsi Hadilevéltárból előkerült pontos terepfelmérési rajz szerint 1778-ban a szolnoki vár egykori rondellái helyén már sokszögű bástyák álltak. Valószínűleg ekkor egészítették ki kővel jelentősebb mértékben a várat, s nem 1552-ben. Az is említésre méltó, hogy ekkorra már elpusztult a török kori híd, ezért a megváltozott, megmagasított vár helyett a városba vezették a hidat, így az átkerült a Zagyva jobb partjáról annak bal partjára. Lényegében ez képezte a későbbi hidak alapját. Ebben az időszakban a város körüli, fagerendákkal megerősített rondellák és a városfal már nagymértékben lepusztult, a várost egykor védeni hivatott várárok feltöltődött és csak a Tisza magasabb vízállásai esetén töltötte be szerepét. Az, hogy az eredeti városfalat megtartották, azt a szolnokiak nagyon is megérthetik, ha az utóbbi négy évtized nagy árvizeire gondolnak. Az egykori várost körülvevő várárok emlékét a "Tófenék utca" elnevezés ma is őrzi, ami a várárok északnyugati részén található.
1697-ben Thököly Imre a várat felgyújtatta. A Rákóczi szabadságharc eseményei 1697-ben, 1703-ban és 1706-ban elérték Szolnokot és a város újra a földdel vált egyenlővé. 1706-ban Rákóczi Ferenc vezére, Deák Ferenc felgyújtotta a várat, hogy ne vegyék hasznát a császáriak, mire Rabutin császári hadvezér a romladozó vár köveit széthordatta. 1710-ben a Rákóczihoz hű csapatok a várat újra hatalmukba kerítették, de Cusani Jakab császári vezér elől október 10-én ismét kiürítették. A Rákóczi-szabadságharc után a várat végleg tönkretették, maradványait széthordták.
A vár tervszerű lebontása 1799-1811 között ment végbe.
Szolnok történetének rekonstruálása mindmáig meglehetősen egyoldalú, csaknem kizárólag írott és képi források alapján valósult meg. A névadó szolnoki szandzsák székhelyeként ugyan egyházi, világi és katonai építkezései számottevőek voltak, a felszínen azonban ennek semmi nyoma nem maradt, minden a föld alá került. Az elpusztulás oka az, hogy egykor a Tisza és a Zagyva két ága által védett vár és az attól nyugatra található város helye teljesen beépült, és napjainkig folyamatosan lakott, de a természet erői sem voltak kegyesek: a vár utolsó maradványait az 1879-es nagy tiszai árvíz mosta el. Ezek a szomorú tények ugyan önmagukban még nem jelentenének megoldhatatlan feladatot, de ehhez társult az is, hogy Szolnokon a városi régészet gyermekcipőben jár, a tervszerű topográfiai kutatások mindmáig hiányoznak, csak néhány kisebb leletmentés elvégzésére adódott lehetőség.

A láda megvalósításában nyújtott segítségért köszönetemet fejezem ki kulisz-nak!

Források:
Wikipédia az online lexikon
www.femina.hu
Szolnokvédő
Szolnok info
Szolnok foto'