Ne lehorgasztott bús fejjel keressétek, mert a jó lelkek az égben vannak, nem a föld alatt.

Az emlékművön a legidősebb férfi AB és a legfiatalabb nő CD életkorát helyettesítsd be az alábbi koordinátákba: N 46° 37,9AB' E 22° 21,3CD' Az így kapott koordináta közelében találjátok a nem szokványos módon rejtett ládát, aminek nyugalmát három dalia vigyázza!
A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Megközelítés és a rejtés:
Reménykedjünk, hogy borzalmak csak a múltban történhettek. E láda elhelyezésével mindenkit a békességre, a békés egymás mellett élésre, a szeretetre igyekszem ösztönözni. A születés ugyanúgy öröm, az elmúlás ugyanúgy fájdalom színtől fajtól függetlenül. Hát ne bántsuk egymást!

A falut a 76-os (E79) úton megközelíthető Belényes város központjában a  N 46° 40,048' E 22° 21,164' 243 m [GCKTar+Finis letérő] ponton Finis (Várasfenes) felé, majd a  N 46° 39,553' E 22° 20,607' 229 m [GCKTar+Tărcaia letérő] ponton letérve találjátok. A falu közepén a templom mellett található az emlékmű.  N 46° 38,115' E 22° 21,755' 237 m [GCKTar-1] A templom és az emlékmű melletti utcán végigsétálva leértek a Fekete-Köröst "átringó", még éppen függő hídhoz. Érdekes érzés, főleg, ha többen mentek át egyszerre.
A templomtól a temetőhöz a  N 46° 38,192' E 22° 21,686' 238 m [GCKTar+Temető felé] utcán menjetek fel a  N 46° 38,072' E 22° 21,495' 239 m [GCKTar+Temető balra] pontig. Innen a bal oldali utacskán sétáljatok fel a temetőhöz. Szép kilátás nyílik innen a falura. Találtok néhány nagyon régi szép sírkövet, és a 19-es áldozatok lekapart dátumú
sírköveit is.  N 46° 37,957' E 22° 21,480' 271 m [GCKTar+Megrongált sírkő] Érdemes néhányat elolvasni.
A temető jobb felső sarkában a hátsó kapun kivezető ösvényen juttok fel egy apró tisztásra, aminek az elején-közepén jobbra az erdőben találjátok a nem szokványos ládát, aminek nyugalmát három dalia vigyázza! Ne lehorgasztott bús fejjel keressétek, mert a jó lelkek az égben vannak, nem a föld alatt. A rejtés megoldásához segédeszközt találtok az egyik fára akasztva.
Kérlek benneteket, hogy mindent úgy hagyjatok ott, oda tegyetek vissza, ahogyan találtátok. Nem ér leegyszerűsíteni a rejtést és a rejteket se vigyétek el emlékbe, drága darab. Ha kibírjátok, fotót se tegyetek fel!
Ha túl vagytok a próbatételen és lelketekbe békesség költözött, az ösvényen továbbmenve jobbra lefelé tartva, visszaértek a "Temető-balra" pontig. Innen már rajtatok múlik, melyik úton, s merre mentek tovább...

Ismerős Arcok: Nagypénteken holló mossa két fiát

A faluról:
Köröstárkány Bihar megyei község Belényes városa mellett, az Erdélyi-Szigethegység, a mócvidék aljában található színmagyar falu, amelyet meglátogatni nem csak decemberben, a tárkányok, vagyis az istenfiak havában érdemes. Mintegy 1100 magyar él itt, akik szinte mindannyian reformátusok. A falu neve - Tárkány-Tarkan, török-tatár (kabar) eredetű személynév, melynek jelentése kovács - románul Tărcaia; a honvisszafoglalás előtti időkből való, később kapta a mellette folyó Fekete-Körösről a Körös előtagot.

A Fekete-Körös menti szórványmagyarság az erdélyi magyarok egyik legérdekesebb, legszínesebb csoportját adja. Bartók Béla 1911-ben gyűjtött a faluban, ahol a csárdásnál régebbi, helyi "ugratós" tánc kísérő dallamait jegyezte le. Köröstárkánynak saját népviselete, nyelvjárása (i-zés, a-zás, kicsinyítés: csupirkó=kis bögre, csirkücce=kiscsirke, régies múlt idő: valék, evék, jüvém=jöttem stb.), hanghordozása (kicsit hangosak, sűrűn használják a felszólító módot), a falu utcáinak, portáinak egyedi arculata van. Ha van módotok belesni néhány bádog fedte utcakapun, megláthatjátok a belső faragott csűrkapukat. Van amelyik díszesen festve is van.

A köröstárkányi magyarok mindig is dolgos, szorgalmas emberek voltak. Az elmúlt században főleg fazekassággal, szőlőtermesztéssel, pálinkafőzéssel, állattartással foglalkoztak. Ma Köröstárkány messze vidéken híres zöldségtermesztéséről, szinte minden portán találhatunk fóliasátrat. E mellett a visszakapott földjeiken, "nadrágszíjparcellákon" gazdálkodnak.

A Belényesi-medencében élő magyarok között a mai napig él az a tudat, hogy ők a székelyek leszármazottai, a maguk urai, nem szolgák. A Fekete-Körös felső folyásánál több településen is élnek magyarok (Várasfenes, Kisnyégerfalva, Magyarremete, Belényessonkolyos, Belényesújlak, Jánosfalva, Belényes), de csupán Köröstárkány színtiszta magyar falu. Úgyhogy nyugodtan köszönjetek minden szembejövőnek "Jó napot!" De többnyire a helyiek már meg is előznek, a tájékozatlan turista nagy csodálkozására.

Történelem:
Anonymus szerint a honfoglaláskor Tuhutum és unokája telepedett meg nemzetségével a Fehér- és Fekete-Körös, a Tisza valamint az erdélyi hegyek közötti vidéken. Tárkány feltehetőleg 1000-1050 óta létezik. Alapítói minden bizonnyal székely gyepűőrök voltak.
A tatár pusztításától a környék sűrű erdősége mentette meg a lakosságot. A XVI. század végén Tárkány a töröknek hódolt, ezért az ellenség nem pusztította, de ennek ellenére sok csapás éri. 1738-ban a pestis, 1836-ban és 1873-ban pedig a kolera pusztít a faluban.
A Fekete-Körös felső-vidékét földrajzi helyzete miatt a tatár és török csapatok nem támadták, de az alsó részen elő magyar lakosság osztozott az Alföld sorsában. A csaták nyomán rendre el-elfogyó magyar lakosságot a román nemzetiségűek váltották fel. A nagyobb összefüggő magyar nyelvterületeket és a szórványokat azonban nem tudták beolvasztani. Egy ilyen szigete maradt meg a magyar társadalomnak Köröstárkányban, ami ma sem veszítette el identitását.

A közelmúlt történelme folyamán a legfájdalmasabb pusztítást 1919. április 19-én szenvedte el a falu:
1919. április 15-én megkezdődik a román csapatok offenzívája a Técső-Szatmár-Csucsa vonalon.
A Székely Hadosztály - lévén az egyetlen rendezett és akcióképes csapat - bár súlyos vereségek árán és létszámbeli hátrányban, de felvette a harcot a Fekete-Körös völgyében.
Ezen harcokból a tárkányiak is kivették részüket a Verbőczy-zászlóalj oldalán, mely nem bírva az ellenség számbeli fölényével, lassan vonult vissza, egészen Köröstárkány-Kisnyégerfalva vonaláig.
Április 18-án jött a hír, hogy a vörös csapatok a csucsai frontról megfutamodtak és így tarthatatlan csapdává vált a Fekete-Körös völgye. Verbőczy elrendelte a visszavonulást Nagyvárad felé, félvén a bekerítéstől, miközben a két magyar falu fedezék és oltalom nélkül maradt.
Április 19. lett Köröstárkány és a szomszédos Nyégerfalva fekete napja. A bevonuló félkatonai alakulatok és katonai ruhába bújt civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a falut.
Koréh Endrének, a Székely Hadosztály tábori lelkészének Erdélyért - A székely hadosztály és dandár története 1918-1919 című könyvében olvashatjuk:
"Nehéz, véres harcok dúltak április 16-tól 18-án estig Belényes környékén. A harcot a nagyváradi honvéd hadapródiskola 17-18 éves tiszti növendékei vették fel. A hadapródok halálmegvetéssel, elszánt kitartással harcoltak az oláh túlerő ellen... A magyar erő a túlnyomó oláh elől lassan vonult vissza Köröstárkányig, ahol újra felvette a harcot." A hadapródok segítségére sietett a Werbőczy-zászlóalj, a csendőr alakulat és a határrendőrök, mindannyian a Székely Hadosztály kötelékében. Ezt olvassuk tovább Koréh Endre könyvéből: "Április 18-án, nagypénteken elkeseredett harc folyt. A székelyek géppuskái oldalba kapták az oláhokat, s a tüzérségük is kitartott a végsőkig. A Mérági-hegy északkeleti lejtője volt a magyar tüzérségi állás. Ekkor tudták meg a székelyek, hogy a nagyváradi vörös csapatok egy lövés nélkül elfutottak. Emiatt minden siker dacára is tarthatatlan csapdává vált a köröstárkányi hadállás. E küzdelemben Köröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. Férfiak, asszonyok vállvetve harcoltak a székely rajvonalban a magyar szabadságért. De meg is szenvedtek érte úgy, mint 1848-49-ben az erdélyi magyarok. Mikor a székelyek visszavonultak, közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a románok a községháza elé. Közben a volt kristyóri jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen magyar lakosságot."
A református templom előtti téren 93 magyar áldozata lett a tömegmészárlásnak. Az elhunytakat a falu feletti temetődombon hantolták el, mindenkit a saját családja.
A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. (Ma szomorúfűz jelzi a kisnyégerfalvi tömeggyilkosság helyét.)
Hiteles adatok szerint 204 magyar gyermek jutott árvaságra.
A mészárlást 3 napig tartó garázdálkodás, rablás, erőszak követte a jómódú magyar faluban. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok otthonról elbujdosott tárkányit fenesi román családok mentettek meg.

A gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, a temetőben lévő sírkövekről a kommunista román hatalom lekapartatta az 1919. április 19-i dátumot, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkő ezzel a dátummal. Igyekeztek eltüntetni még az emlékét is a gyilkosságoknak. Az emlékezést azonban nem lehet elpusztítani, a helybeliek 1999. augusztusában leplezték le azt az emlékművet, amelyet az 1919-es öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt köröstárkányiak tiszteletére emeltek Azóta minden évben - nagypénteken - itt emlékeznek meg az áldozatokról.

Egy szemtanú, akinek a családjából hét áldozatul esett a vérengzésnek, így fogalmazott: "Azóta a tárkányiak ereje felköltözött a temetődombra. Fáj valami, bosszant, mondanánk ezt vagy azt, mert érezzük, hogy igazunk van, de felnézünk a dombra, és belénk szakad a szó."

Források, linkek:
Köszönet a köröstárkányi Kocsor Tibor-Gábornak a segítségért: Köröstárkány honlapja

MTV1: Köröstárkány emlékezik
Köröstárkány fekete húsvétja
Köröstárkány nagypénteke - egy magyar Golgota
Magyarirtás Köröstárkányban 1919 tavaszán
Régi képek forrása: Néprajzi lexikon, Magyar Folklór Múzeum