A ládába TravelBug nem helyezhető.

Bevezető
Ez a geoláda az Illancs értékeit és kirándulóhelyeit bemutató sorozat (GCHAHO, GCSZMV, GCBOGI) tagja, mely a Kéleshalmi homokbuckák Természetvédelmi területére invitál Titeket.

Bajától Kiskunhalasig húzódó Illancs vidéke ez, ami a legendák szerint onnan kapta nevét, hogy a messziről idecsábított telepesek egyik éjszakáról a másikra hagyták maguk mögött a terméketlen homokdűnéket. Ezek a buckák a fa, szőlő, bokor, és egyéb telepítéseknek köszönhetően már jórészt eltűntek, és az egész Kiskunság terülén alig néhány helyen látható a táj természetes állapota.

Megközelítés
Kéleshalom felől javasolt, mert lényegesen közelebb van, mint Kunfehértótól. Kéleshalmon a
 N 46° 22,014' E 19° 17,042' 141 m [GCKEHO+keleshalmikanyar] pontnál kell lekanyarodni északkelet felé (ettől a ponttól kezdve már csak földút van). Tovább
 N 46° 22,871' E 19° 18,494' 141 m [GCKEHO+foldutroljobbra]-ig, itt jobbra.

Végül, ha autóval érkeztek, akkor a  N 46° 22,533' E 19° 19,664' 141 m [GCKEHO+] pontban tudtok leparkolni, a Természetvédelmi terület táblánál. Innen kis séta a buckák közé, de aki akarja, lehet, hogy ennél jobban is meg tudja közelíteni.

Kéleshalmi homokbuckák
Néhány száz fős lakosú, rendben tartott község Illancs szívében. 1906 előtt a Kisszállási uradalomhoz tartozott, majd Höllönder Lázár szabadkai nagybirtokos nyerte el kártyán, az akkori tulajdonos Boncompagni olasz hercegtől. Ő felparcellázta, és eladta a jobb területeket, majd telepesek érkeztek az ország minden tájáról, akik rövid időn belül elszöktek-visszaköltöztek a terméketlen homokos tájról. Innen ered a környék neve is: Illancs. Jánoshalmához tartozott 1990-ig, azóta önálló település.

Területén évről évre megrendezik a Felső-Bácska Kupa kettes fogathajtó versenyt. Ez időtájt a homokbuckák lovaskocsin is megközelíthetők.

A táj alapképét az egykor erre járt Ős-Duna formálta, majd a szél egyengette, vegül az ember a terület nagyobbik részét megkötötte. A homokbuckákon a növényzet fejlődésének számos fázisa megtalálható és tanulmányozható. Együtt jelenik meg a "borókás bucka" és a "galagonyás bucka". A Duna-Tiszaközi Homokhát északi részén a borókás fehérnyárasok, a déli részén a galagonyás fehérnyárasok alakultak ki. A kéleshalmi homokbuckák azt az átmenetet képviselik, ahol mind a borókás fehérnyárasok, mind galagonyás fehérnyárasok megtalálhatók.

A természetes erdőtípusokon kívül megtalálhatók a múlt század elején kezdett homokfásítások eredményeként létrejött akácosok, nyárasok is. Az Illancs környéki homokbuckákat az elmúlt évtizedekben részben beerdősítették, részben a terepalakulatok megváltoztatásával nagyarányú szőlő és gyümölcstelepítéseket végeztek.

Gazdag a buckák állatvilága is: a területen járva gyakran látható vörös vércse, gyurgyalag, tövisszúró gébics, és a kis énekesek több faja, de a nagyobbak közül is él itt vaddisznó, gímszarvas, őz, róka, aranysakál, nyest, és láttak errefelé farkast is, ez utóbbit utoljára 1995-ben.

A terület 1975 óta védett, mérete 168 hektár.

A láda
Az egyik homokbucka tetején, fa tövében, gyökerek között. Lehet, hogy szúrós lesz, de nekem sikerült karcolás nelkül elrejteni.

Élményekben gazdag kincskeresést kívánok!
...long way round ;)
QuadKan

Források
http://hu.wikipedia.org
http://www.mno.hu/
http://www.termeszetvilaga.hu
http://onkormanyzat.net/