A földön, a padka alatt van. Mélyen a sarokban.

Itt az első rejtő leírása olvasható:

A láda keletkezésének apropója:

A kapuk felállítást a Magyarok Világszövetségének elnöke kezdeményezte a Szegeden működő Független Városvédő Szövetség - Magyar Egyesület kérése alapján. A domboldalon elhelyezett 8 db székelykapu elkészítését székely vállalkozók adományai biztosították, melyeket 2010. augusztus 14-én délután avattak fel a Vértói záportározó dombjánál az I. Székely - Magyar Világtalálkozó alkalmából. A domb tetején, a 2009-ben állított Székely Himnusz emlékműve (előtérben a Boldogasszonnyal) mellett áll az egy évvel korábban állított Magyar Életfa is. A fából faragott szoborcsoportban egész alakos szobra van az 1921-ben született Székely Himnusz szerzőinek, Csanády György költőnek és Mihalik Kálmán zeneszerzőnek. E szoborcsoport mellett kapott helyet a Felvidékről érkezett közel 3 m magas Turul emlékmű is.

A Székelykapukról:

A székelykapuk fából készített, gazdag faragású (és festésű) műremekek.
Két részből áll, kis- és nagykapu. Ha az utcaajtót és a nagy kaput közös szemöldökgerenda fogja össze és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik és közös tetővel látják el; ezt nevezzük nagykapunak, más szóval székelykapunak, pontosabban fedeles nagykapunak. A kiskapu általában ugyanolyan magasságúra emelik, így annak mérete nem változik, teteje viszont jó alkalmat nyújt a díszítésre.
Először a székelykapu alapját, a három függőleges, téglalap alapú oszlopot, a "zábét" készítették el. Ebből az alaposzlopból három van, magasságuk a földtől négy-öt méter (a székely kapukat úgy tervezik, hogy a nagykapu alatt egy szénával jól megrakott szekér is könnyedén átmehessen). A föld alatti rész ezen felül még egy métert jelent, e rész vastagságát eredeti méretükben hagyják meg, ez a csutakfa. A zábék minden esetben fölfelé enyhén vékonyulnak. Vastagságuk egyezik a fölső zárógerenda, a "kontyfa" vastagságával. Tehát miután elkészül a székely kapu alapja, a három zábé (mely meghatározta a kis és a nagykapu helyét, méretét) és a kontyfa, következik a kötések elhelyezése.
Az elkészítést és a díszítést a székely kapu felállítása követi. Ezt a nehéz feladatot tíz-tizenkét ember vezényszóra, három mozdulattal teljesíti: beállítja a zábékat az előre megásott gödrökbe. A rögzítés a következőképpen történik: a gödörbe köveket és földet szórják, ezáltal kitöltötik a csutakfa és a gödör fala közti ürességet. Természetesen ezt a "tölteléket" keményre döngölik. A már álló kapuhoz állványt helyeztek, következik a tetőzet. A kontyfán nyugszik a galambdúc, illetve más néven a "galambbúg", illetve a felül csúcsban záródó tető. Kettős szerepet tölt be: egyrészt védi a kaput a csapadéktól (kiképzése ezért háztető formájú), másrészt pedig galamboknak otthont adó díszítőelem. Azok a kutatók, akik a székely kapukat a várkastélyokból eredeztetik, az erkélyek, filagóriák, tekintők, illetve egyéb figyelőhelyek maradványának, elvonatkoztatásának tekintik a galambdúcokat.
Nehezen találhatunk két egyforma székely kaput, egyéniségüket a díszítésük adja meg.

Faragása

A faragás minden arra alkalmas felületen (kontyfa, kötés) megjelenik, de kibontakozni mégis a kiskapu feletti négyszög alakú táblán, a "koronán" tud. Fellelhető díszek az égitestek, a madarak, a kelyhek, a növényi motívumok. Az oszlopokon jellemző a rózsa illetve a levélfüzér végigfuttatása. Ezek ismétlődése ritmikus, szívalakra emlékeztető, a köztük kimaradó helyet kacsokkal töltik ki, melyek végén gomb, tulipán, rózsa vagy csillag található. Az oszlopok fölső végződésén, egy pálmalevélen elhelyezkedő különálló virágzat található. A keret díszítése egymásra helyezett formákkal: virággal, csillaggal, rózsával, herelevéllel, tulipánszárral, tulipánnal, boldogasszony-levéllel, forgóvirággal, palmettával, koronával, gyertyával, kereszttel, kehellyel vagy madárral történt. A kapuk teste minden esetben dísztelen marad.A gerenda közti teret vonala keretbe foglalt dísz tölti ki. A keret közepét egymás fölé helyezett virág, csillag, rózsa vagy pontokból álló dísz (néha korona, kereszt, gyertya, kehely vagy madár) foglalja el. A kiskapu és a nagykapu testét nem díszítik. A hónaljkötéseken is találunk növényi díszeket, de elmaradhatatlan itt a keleti oldalon a nap, a nyugati szélen pedig a hold és a csillagok. Ide kerülnek a feliratok.

Gyakran használt feliratok

A béjövőnek szállás, a kimenőnek békesség.
Áldás a bémenőnek, üdv a kijövőknek.
Béke a bejövőre, áldás a kimenőre!
Békesség a bemenőknek, egészség a kimenőknek.
Ha e zajló nagyvilágban baj és bánat kerget, jó szándékú szívvel mihozzánk betérhetsz.
Ha jó szándék hoz, e kapun bejöhetsz, különben az úton fel s alá elmehetsz.
Házad lehet bárhol, de hazád csak itt.
Isten hozott. Ha mész, Isten legyen veled.
Isten segedelmével állíttatta Beke Gyula és neje az Úr 1865. esztendejében!
Jó szívű barát, béjöhetsz.
Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez - testvér - ne légy hűtlen soha.
Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonosz embert furkósbottal várja. - Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de a gonoszt, álnokot végképpen kizárja.
Szíves vendéglátó e kapu gazdája, ki a fáradt utast tárt karokkal várja.
Térj be hozzánk vándor, ha erre visz az utad, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad.
Vándor! Ez a kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja meg, merre kell bejárni.
Vándor, ha elfáradsz az élet útján, bizalommal térj be e kapu alatt, ha jó a szándékod, itt szeretet fogad.

Festése

A székelykapukat régebben csak faragták, de a 18. század óta a díszeket gyakran festik is; a felkúszó indák színe sötétvörös, az indán ülő hármas levelek kékek, néha zöldek fehér pettyekkel tarkítottak; a rozmaringok mindig zöldek. A színezéshez csak piros, fehér, zöld és kék színeket használnak.

A Székely Himnuszról:

A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek, és művük később sem vált hivatalos himnusszá. Az évtizedeken keresztül tiltott dal azonban hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben és Magyarországon. A tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal.

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

A Magyar Életfáról:

Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát a ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut. A fa ágai között jár a nap és a Hold, ez a nagy tölgyként emlegetett fa a Boldogasszonynak fája. Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek. A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép em¬lékezetében.

A Turulról:

A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara. A magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni őket. Az emberek megkísérelték megtámadni a sasokat, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul, és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért elhatározták a magyarok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett és követte a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt a turul, és a magyarok újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna, valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom - a turul - fészkel.

Kellemes sétát!

Új láda kihelyezése: 2013 .06. 21. és 09. 13.
Új láda ugyanazon a helyen. 2016. február 21.