Libickozmai Képes-fa

A láda a Libickozmát és Mesztegnyőt össszekötő erdei út mellett, a Képes-fához közel rejtőzik ez korhadt tuskóban. Ládaméret: 12 cm * átm. 6 cm. A gumitömítéses fedelet jól zárd!

---

A ládába csak egészen kicsi méretű utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!

---

A Képes-fa megközelítése
Az erdőlátogatási és közlekedési korlátozásokat tekintve ez a segédlet hasznos lehet.
Mesztegnyő és Somogyvámos között vezet a sárga sávval jelzett turistaút, amely Libickozma kis templománál fordul délnyugat felé. Ajánlott parkoló: a templom környékén bárhol parkolhatsz a füves részen  N 46° 31,135' E 17° 31,969' 128 m [GCKEPE+parkoló] egészen a horgásztó bejáratáig. A sárga sáv jelet követve a homokos, szinte sohasem sáros szekérúton először a Koroknai-vízfolyás hídján kelsz át, elhaladsz a horgásztó bejárata előtt, majd az Aranyos-patak hídja után már közel vagy a célhoz.
Ez az egész nem több másfél kilométernél.
Ha a Képes-fa után tovább mennél nyugat felé, még a hajdani Kopár-puszta előtt egy bal oldali leágazás visz a Háromház-pusztán lévő vadászcentrumhoz. Nem merném állítani, hogy ennek vendéglője a látogatásod időpontjában is üzemel...

Röviden a faluról
Libickozma a fénykorát a 20. század első felében élte, amikor a hozzá tartozó külterületi lakott helyekkel együtt jóval ezer felett volt a lakosságszám.
Maga a falu két középkori település (akkori helyesírás szerint Lybyc és Kozma) egyesüléséből jött létre a Kelet-Belső-Somogy kistáj homokos sík vidékén.
A gyenge talajadottságok miatt mindig is nehéz volt itt az élet, még legjobban a molnárok sora ment. A falu határában elfolyó patakok (a Koroknai-vízfolyás és az Aranyos-patak) vízimalmok sorát működtették, erre a hagyományra utal a falu címere is.
A másik jellemző a környék erdősültsége.
A gazdálkodás visszaszorulása miatt a ritkán lakott környék mára mint híres vadászterület ismert. Persze ez nem jár sok munkaalkalommal, és a tömeges elvándorlás miatt a falu mára a megye legkisebb községeként van nyilvántartva.
A síkvidéki, olykor mocsaras erdők sokat megőriztek az elmúlt századok egyre fogyatkozó emlékeiből. A határrészek neveinek többsége valaha lakott külterületeknek, "puszták"-nak a neveit őrzi: Szőkepuszta, Feketeberek, Háromház, Kopár-földek, és a Vágott-nyíres tanyái. Az eltűnt Kopár-puszta emlékét örökíti meg a falu főutcájára áttelepített "Kopári hívek keresztje".

Betyárélet
A Képes-fa legendájának egyik változata is utal a hajdani betyáréletre.
A sűrű erdők nyújtottak menedéket a 19. századi betyároknak, akik igazán sikeresek csak helyi segítőik támogatásával lehettek. Hiszen nekik is szükségük volt néha arra, hogy "pógár módjára" vetett ágyban aludjanak, vagy hogy szükség esetén be tudjanak húzódni a fagy elől valahova. Erre a célra legalkalmasabbak voltak a kieső helyeken megbúvó csárdák, mert a csárdások között akadtak a könnyen szerzett haszon fejében együttműködők. Nem lehetett véletlen Mérey Somogy megyei főispán rendelete 1864-ben a félreeső helyeken lévő csárdák lebontásáról a közbiztonság helyeállítása érdekében.
Gyanú feletti, köztiszteletben álló orgazda nélkül nem lehet túladni a szerzett szarvasmarhákon és lovakon. Ma is ismert a híres orgazda, Pirók Márton csárdás, azaz Marcin neve, aki a közeli erdőben, a feketeberki malom közelében megbúvó csárda tulajdonosaként dolgozott a betyárok kezére, Horvátországba közvetítve ki a lopott jószágokat.
A lopott vagy rabolt marhák ismertető jegyének, a szarv formájának megváltoztatásához is akadt hozzáértő segítség: feljegyezték a niklai Pihe Kati nevét. Az általa elvégzett kozmetikázás után a tehén gazdája sem ismert rá a vásáron jogos tulajdonára.
A környékbeli születésű betyárok közül a legnagyobb, kétes hírnévre Séta Pista, és még inkább Fatüje Jankó tett szert. Jankó onnan kapta a nevét, hogy titokban megszült, kitett gyermekként találták a szomszéd községben egy fa tövén ("tüjén"). Amikor rossz életre adta magát, Sobri Jóska bandájához csapódott, Sobri első embere lett. Nevéhez a szokásos betyárvirtuson kívül igazi rémtetteket is köt a szóbeszéd. Később jó útra tért, de nemsokára nyoma veszett. Lehet, hogy a régi bűnök bosszulták meg magukat? Vagy éppen a rábízott nyájat becsülettel védelmezve betyárok áldozata lett? Sírja sem ismert...a környéki erdők valamelyikében elkaparva alhatja örök álmát mindenkitől elfeledve.

Képes-fa
A községből Mesztegnyő felé vezető homokos földút mellett áll a hírneves Képes-fa, amely építészeti örökségként áll védelem alatt.
Maga a fa egy idős kocsányos tölgy (Quercus robur), sajnos nem a legjobb állapotban, sok száradó ággal. Törzsébe egy Szűz Mária-kép van befoglalva, maga a fa kis kerítéssel körbekertelve. * Sajnos ezt a kerítést 2018. tavaszán megsemmisítették, az eredeti geoláda rászerelt fa szekrénykéjével együtt...
Eredetére több változatban is kering legenda, mindegyikben szerepel egy bizonyos erdész, ahogy akkoriban mondták, erdős.
Az egyik változat szerint egy erdészt rosszullét érte itt, és a fa alatt imádkozott gyógyulásáért. Felépülve hálából hozta létre ezt az emlékhelyet. Egy másik változat szerint egy erdész csodálatos megmenekülése után létesített hálából, akit a betyárok ezen a helyen szántak halálra.
A harmadik, legromantikusabb változat hitelét látszik emelni az, hogy név szerint is ismert az egyik szereplő: ezen a helyen lőtt agyon egy erdész egy Pavolics nevű vadorzót. Később nagyon bántotta az erdészt a lelkiismeret, és engesztelésül hozta létre az emlékhelyet.
Akárhogy is, a nagyon szerény emlékhely az idők folyamán köztiszteletben állt. 1944 telén, amikor a front errefelé húzódott rengeteg polgári áldozatot követelve, a mesztegnyőiek egy csoportja errefelé keresett menedéket az erdőben, és ez alatt a fa alatt imádkoztak oltalomért. Később megmenekülésüket ennek tulajdonították.
Az emlékhelyet ismeretlen kezek azóta is gondozzák, a képeket pótolják és mindig kerül ide friss virág.

Köszönetnyilvánítás Ez úton is köszönjük Horváth Gábor polgármester úrnak a rejtéshez nyújtott segítségét.