Elhelyezés időpontja: 2010.10.03 00:00
Megjelenés időpontja: 2010.10.15 19:30
Utolsó változás: 2010.11.01 11:03
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: kupec
Ládagazda: kupec Nehézség / Terep: 3.0 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 9600 m
Megtalálások száma: 11 + 1 sikertelen + 3 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.0 megtalálás hetente
WAP: A láda a Zelena Glava 2155 m-es csúcsának közelében, kövek alatt várja a kalandvágyó kessereket.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
A Boszniát bemutató ládasorozatom következő darabja a Prenj-hegységbe vezet.
Az eddigiek közül ez a legnehezebb terep, mégis ez áll legközelebb a szívemhez.
Tisztában vagyok azzal, hogy ide fog a legkevesebb látogató érkezni, mégis azt gondolom, hogy ez nyújtja a legtöbb élményt.
Már az elején felhívom a kesserek figyelmét, hogy ennek a ládának a keresésére csak az igazán elszántak vállalkozzanak. Valójában nem a láda felkeresése a nehéz, hiszen az egy szokványos magashegyi terepen történik, hanem egyáltalán az oda történő eljutás a kihívás.
A Prenj-hegység az ország magashegyi turizmusának ékköve és úgy emlegetik, mint a Boszniai Himalája. Ez nyilván erős túlzás, hiszen legmagasabb pontja sem éri el a 2200 m-t, azonban elhagyatottsága, magányos völgyei, érintetlensége hasonlatossá teszik nagy testvéréhez. A hegységet leginkább a Magas-Tátrához lehet hasonlítani, szigetszerűen áll, nem túl nagy kiterjedésű, azonban területén több, mint 10 csúcs magasodik 2000 m fölé. Különbség a hegységalkotó kőzetnél mutatkozik, mert az nem gránit, hanem mészkő, továbbá a Tátrával ellentétben nem egy főgerinc fut végig a hegységen, hanem szétszórt völgyeket találunk és ezen völgyekből felmeredő mészkő sziklatornyok teszik a hegységet rendkívül látványossá.
További lényeges különbség még, hogy ezt a hegységet egész évben összesen kevesebben keresik fel, mint a Magas-Tátrát egy jobb hétvégén.
Megközelítés: A Zelena Glavát, több irányból is meg lehet közelíteni, én három irányt is kipróbáltam, ezek közül szerintem a Tisovica-völgyből a legjobb a feljutás, gyalogos túránk, tehát ebből a völgyből indul. A Tisovica-völgy megközelítése (mint ahogyan a többi irányból is) csak terepjáróval lehetséges, de Audi Q7-el, BMW X5-el ne kísérletezzetek.
A kiinduló pont a Szarajevó-Mostar főútvonal mentén, a fővárostól 80 km-re fekvő Konjic városka. Konjic nyáron a helyi idegenforgalom és a neretvai rafting központja, számos szervező várja a turistákat. A városban sok látnivaló van, melyek közül legfontosabb a Neretván átívelő híd. Az első híd 1683 épült, stílusa megegyezik a Kelet-Boszniai Visegrádon épült híres híddal, amelyről Ivo Andric írta a Híd a Drinán című regényét. Andric irodalmi Nobel díjat kapott munkájáért. A híd a II.vh-ban elpusztult, újraépítését a török kormány finanszírozta és 2009-ben avatták fel újra. A városban több, különböző színvonalú szálláshely található és jó bázis a környék látnivalóinak felkereséséhez.
Konjic központjában forduljunk D-nek, a Neretvával párhuzamosan haladva kövessük a "Boracko Jezero" útjelzéseket, majd a N 43° 37,482' E 17° 58,056' 336 m [GCZega+crossing] kereszteződésben haladjunk tovább D felé. Egy keskeny aszfaltúton kanyargunk tovább a N 43° 35,549' E 17° 56,506' 358 m [GCZega+waypoint] pontig, ahol az aszfalt véget ér. Innen egy köves út vezet tovább, amelyet az 1992-95-ös háború idején építettek, hogy a katonák fel tudjanak jutni a Prenj völgyeibe. Az út alsó szakaszát időnként elönti a patak, megnehezítve a közlekedést. A köves út 20 km-en kanyarog, mire felér a Tisovica völgyébe. Félősek ne induljanak neki, néhol százméteres szakadékok tátonganak az út mellett. A menetidőre számoljunk kb. másfél órát. Az út több helyen elágazik, ezek többnyire a régi tüzérségi állásokba vezetnek, szinte mindegyik leágazás le van zárva. Az út elég egyértelmű, ha kétségünk van, keressük a Tisovica feliratú jelzőtáblákat. Másfél órás zötykölődés után egy gyönyörű völgybe, a Tisovica-völgybe érkezünk, a N 43° 35,228' E 17° 52,440' 1324 m [GCZega+parkoló] pont környékén lerakhatjuk az autót. Akinek nagyobb hasmagasságú terepjárója van, az még további másfél km-t tud a völgyben haladni, a visszaútnál jól jön az a kis rövidítés.
Túránk a parkolóból indul, innen kb. 3 óra a csúcsig, a szintemelkedés kb.800 m. Víz nincsen menetközben és nyáron nagyon meleg tud lenni. Az út végig jól jelzett, az elején a tagolt terep miatt kicsit nehezebb megtalálni a jeleket, de eltévedni nem lehet. Az 1. segédpont N 43° 34,143' E 17° 53,241' 1447 m [GCZega+waypoint1]egy útjelző oszlop, utána már jól követhetőek a jelzések.
Az oszlop után az ösvény felkanyarog a szemben lévő dombra, amely mögött van a 2. segédpont.
Figyelem: a 2. pont N 43° 33,871' E 17° 53,614' 1631 m [GCZega+waypoint2] nagyon fontos hely, mert ennek közelében húzódik egy kisebb, kb. 80 m hosszú aknásított terület. A területet táblákkal jól láthatón jelzik. Önmagában egy aknásított terület nem jelent veszélyt, kivéve, ha az ember rátéved. A 2. pont után rá kell ragadni a jelzett ösvényre és akkor nincsen baj. Az aknásított területtől alig 200 m-re 2 használatban lévő menedékház is található, ami azt jelzi, hogy a veszély kontrolálható. Fontos, hogy a veszélyes terület közelében ne akarjunk hősködni, ne húzgáljuk a kilógó huzalokat, ne dobáljunk rá követ, ne menjünk hozzá közel és akkor semmi baj nem történik. Jómagam több tucatszor jártam már jelzett aknamezők közelében, a szabályokat betartva sosem történt még baj. Egyébként ezen a szakaszon egy meredek domboldalon keresztben vezet az ösvény, más út nincs, nem lehet eltéveszteni.
A 2. segédpont után az ösvény az erdő szélén halad. Innen már egyértelmű a túra, a jól jelzett és kitaposott ösvény határozottan kanyarog a csúcs felé. Az út további része aknamentes.
A legjobb fotókat a 2. és 3. segédpont között lehet készíteni, sajnos délelőtt szemben van a Nap, de délután csodálatosak a fények. Bal odalt az Otis-t látjuk, a Zelena Glava tőle jobbra, kicsit hátrébb látható.
A 3. segédpont N 43° 33,002' E 17° 54,511' 1934 m [GCZega+waypoint3] egy nyeregben található, onnan nagyszerű rálátásunk van a Crno Polje völgyére, szemben az Osobac csúcsára, távolabb a Neretva és a Rakitnica kanyonjára, a távolban Szarajevó is látszik.
Nem sokkal a 3. pont előtt egy polgárháborús katonai bunker romjai láthatók. Aki már látta a Dolomitokban vagy a Júliai-Alpokban az I.Világháborús bunkereket, azoknak ismerős a látvány, csak itt sokkal kisebbek a bunkerek. Nehéz elképzelni, hogy ezen a gyönyörű és (most) békés tájon 15-20 éve súlyos harcok folytak. Sajnos Bosznia mindennapjaihoz ez is hozzátartozik.
A 3. ponttól rövid és trükkös kaptatóval jutunk fel az Otis és a Zelena Glava közötti füves nyeregre, ahonnan egy néhány perces, de annál meredekebb útvonal vezet fel a csúcsra. Az ösvény felén via-ferrata is van, beülő nem kell, egyáltalán nem nehéz szakasz.
A 4 x 10 cm-es, hengeres láda a csúcstól kb. 120 m-re É-ra, található egy szikla alatt.
Ha kigyönyörködtük magunkat, akkor levezetésként érdemes még a szemközti Otis csúcsára is átlátogatni, hiszen máskor nehezebben kivitelezhető, hogy 1 órán belül 2 db 2000-es csúcsot is megmászhatunk. A Zelena Glava a népszerűbb, de szerintem az Otis a szebb, de ki-ki döntse el maga.
Amennyiben a vállalkozó kedvű ládászokat csak a terepjáró hiánya tartja vissza az utazástól, akkor erre is van megoldás. Információim szerint lehet járművet és sofőrt bérelni Konjicban, aki kb. 100 EUR-ért hozza-viszi a jelentkezőket. Legutóbb találkoztam velük, egy lepukkant VW Transporterrel evickéltek fel a Tisovicába, hihetetlen mire képesek ezek az öreg járművek. Érdeklődés esetén tudok segíteni az információgyűjtésben.
Végezetül ezt még ideírom: A rejtő nem vállal semmilyen felelősséget a túra során elszenvedett balesetekért! Mindenki saját felelősségére indul el és kötelessége indulás előtt tájékozódni a túra útvonaláról és annak nehézségéről valamint a várható időjárási viszonyokról!
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Boszniai hosszú hétvégénk 2. nagy túrája vezetett a Zelena Glava csúcsára. Déli irányból, Rujište településről indultunk, október közepéhez képest szinte nyárinak tűnő időben, kb 10 óra alatt tettük meg a teljes távot. [Geoládák v4.1.0]
Egy kellemes hetet töltöttünk Bosznia-Hercegovinában tablettával, Micra73-mal és Robogo-val, útközben kerestünk szép helyeket és néhány geoládát. Nem volt előre foglalt szállásunk, így nem voltunk időhöz és útvonalhoz kötve. Fantasztikus helyeket fedeztünk fel, hatalmas élmény volt.
A boszniai túránk kiemelt célpontja a Zelena Glava és az itt elhelyezett geoláda volt. Combos túra lett belőle, nekünk 20,8 km és 1485 m szintemelkedés kerekedett belőle egy "kis" eltévedéssel a hegyen. Rajtunk kívül szinte senkivel nem találkoztunk, gyönyörű látványt élvezhettünk a hegycsúcson. A ládát jó sokáig kerestük, de végül nekünk is egy kis kőbaba segített.
Bosznia-Hercegovinai kirándulás alatt kerestük fel a ládát kitkat0123, Micra73 és tabletta társaságában. Hu-s és com-os ládát se hagytunk megtalálás nélkül. Ma a Zelena Glava meghódítása volt a cél. Az autót 650m-en hagytuk. 1650m-en a Planinarska Kuca Jezerce-nél hosszabb utat választottuk, így 6 óra alatt értünk fel a ládához, Az út nagyobbik felét ködben tettük meg, fent tiszta volt az ég. Nehezen lett meg a láda.
Köszönöm a rejtést!
Kérdezhettek néha engem is, még aktív vagyok és nem mellesleg vagy hatszor jártam a Zelena Glaván és az Otison :) Tervben volt a Lupoglav és a Herac is, de időközben véget ért a kiküldetésem.
Mondjuk az abban az időben semmilyen leírás nem volt a területről, a felvezető utat másfél évig kerestem. Akkor az 1. verzió volt a legkézenfekvőbb, bár az úton volt néhány hajmeresztő szakasz, de a háború még nem volt rég és az utat karbantartották. Két alkalommal a tavaszi olvadás elvitte az út alsó szakaszát, akkor az Akosgy által 2.-nak említett verziót próbáltam, hát elég combos volt egy nap oda-vissza, de megoldható. Emlékszem első alkalommal még voltak botlódrótok az ösvényen, aztán az egyiket óvatosan csak kihúztam a fűből, de már nem volt rajta akna, szóval az a szakasz is tiszta.
A 3. verzió akkor még nem létezett, mert azt az utat szétbombázták. Mostar felől jövet többször bepróbákloztam, de az Xtrail nem bírta a borzasztó utat. Ma már biztosan jobb, de sztem a Tisovica felől a legszebb a túra.
@VP: Én a helyedben (fél-)látatlanban is inkább a 3. opcióra lőnék. A 27 km, 1100m szinttel nem sokkal több, mint egy "Téli Mátra M", kb. annak megfelelő terep nehézséggel, nyáron picit nagyobb melegben. Neked tájfutóként ez simán 1 napos túra. :)
A Zelena Glava helyes magassága GPS alapján és az Otis-szal összehasonlítva is inkább a Wiki szerinti 2115m, szemben a hivatalos 2155m-rel (a láda is kb. 2095m környékén volt), tehát nem is kell olyan magasra menni. :)
Nem mellesleg ez az út eleve 400m-rel magasabbról indul, mint a 2. opció, ami nem kevés, valamint többet megy a pampákon, ami szerintem szebb, mint a sűrű erdei rész. Fentről elég jól látható volt a dél felé futó völgyben az ösvény, eltévedni nem nagyon lehet, az aknaveszély szerintem ott sem nagyobb, mint bármelyik másik variánsnál. Az út felénél található menedékházig meg gondolom, szintén szépen jelzett az út. Ja, és a parkolónál a túra után ahogy látom, enni is lehet.
A közbiztonság nekem jónak tűnt, a túra során - amúgy meglepetésünkre - több magányosan túrázó, huszonéves kiscsajjal is találkoztunk, akík vidáman flangáltak egyedül a hegyen. :)
Köszönöm akosgy infóit!
Én már pár éve kinéztem a 2. pontban leírt variációt, csak egyedül nem merek menni, és nem találtam azóta senkit, aki eljönne velem. Pedig nagyon vágyom erre a csúcsra!
Jópár éve, amikor a többi kupec-féle boszniai ládát megkerestük, akkor a hosszú makadám elriasztott a ládaleírásban megadott útvonaltól (pedig jártunk pár másik durva helyen), az öreg ignisemmel nem merek már nekivágni.
Balkáni körút első túrája volt a Zelena Glava meghódítása. Konjicban szálltunk meg, a csúcsra az ajánlott úton, Tisovica felől próbálkoztunk feljutni. Lent mindjárt az aszfaltút végén egy nem túl bizalomgerjesztő tábla fogadott, de nem dőltünk be neki, hétköznap ellenére bátran nekivágtunk a felfelé vezető útnak. Hááát, tényleg nem egy német sztráda. :) Mintegy 20km-nyi rodeó után szusszantunk egyet, majd nekivágtunk a túrának.
Az első tapasztalat az, hogy a völgyben tehenet és birkát is legeltetnek, a tehenek a kocsit nyalogatták körbe alaposan (még a visszapillantó tükör is merő egy tehénnyál lett :), a birkához meg járt pásztorkutya is, szerencsére csak 1 db, és az is közepes méretű és lusta. Ha valaki rövidíteni szeretné a túrát, a völgyben nyugodtan végigautózhat az N43° 34.504 E17° 53.096 pontban található placcig, ahol a szekérút véget ér, mert a völgyben végigfutó út semmivel nem rosszabb, mint az odavezető 20km. :)
Innen már felfelé vitt az út, tényleg gyönyörű, vadregényes tájakon. Az aknás részt már kicsit pucolgatták, mert csak egy figyelmeztető tábla volt, az is bent a fenyvesben. A csúcson két fizetős csoporttal is összefutottunk, Konjicból dzsipekkel hordják fel a fapados turistákat (most főleg briteket), majd megmászatják velük a csúcsot. Lefelé néhányuknak már érdekes járása volt, párat pedig már a túravezetőknek kellett a saját kulacsukból itatni, nehogy ott ájuljanak el a hőségben. Nehéz szakma. :)
A láda kis keresés után előkerült, a kőbaba a rejtősziklán még mindig segít. Az utolsó bejegyzés 2013-as. Fent kigyönyörködtük magunkat, majd feltúráztunk az Otisra is. Lefelé már sima utunk volt. Este egy jó vacsorával és sörrel azért megjutalmaztuk magunkat. :)
Szép útvonal, a leírásban ettől függetlenül azért szerintem jó lenne részletesebben leírni az alternatív, autógyilkolászás nélküli feljutási opciókat is.
Feljutási lehetőségek - szerintem:
1. Az ajánlott tisovicai útvonal, offroad-ozással.
2. Ugyanígy Konjic felől közelítve, az aszfaltút végén, a gonosz tábla környékén letéve a kocsit, majd a tisovicai úton kis séta után az N43° 34.968 E17° 56.005 pontban a "Jezerce" feliratot követve a tengerszemig, majd onnan tovább fel a nyeregig. A Jezerce-re 4 órát ír, így oda-vissza egy 12-14 órás combos túrával elvileg abszolválható a pont, bár látványban lehet, hogy ez kevesebbet ad.
3. Dél felől az N43° 27.859 E17° 57.692 pontban található hüttéig autózva, majd onnan indulva is közelíthető a csúcs, sok weboldalon ezt ajánlják. Ez látványban szép (fentről látható volt az útvonal), de oda-vissza kb. 27km, tehát ez inkább 2 napos túra, valamint Magyarország felől kicsit több autózás.
A tisovicai utat letrackeltem és feltöltöttem az OSM-re.
Ez volt a boszniai nyaralásunk legkeményebb túrája. Készültünk is rá, mert olvastuk a terepjárós részt. Annak hiányában mi biciklivel vágtunk neki az útnak, majd az ajánlott parkolóból felsétálunk, gondoltuk. Hát, végül csak Mathaunak sikerült. Amikor kiértünk a rétre, annyit mondott: te eddig jöttél. És igaza is volt, mert annyira elfáradtam, hogy a végén már a lefele gurulás is megterhelő volt. Mivel útközben nem volt víz, meg mivel spd-ben nem jó gyalogolni, így 3 liter vízzel, meg váltó cipővel a hátizsákban indultam reggel a kocsitól. Túlzásnak bizonyult a súly.
12:30-kor, a réten Mathau otthagyott, hogy ő akkor megy a csúcsra, majd találkozunk. Szóval innét jön az én sztorim. :)
1,5 órát szundikáltam és napoztam a réten. Aztán megebédeltem, miközben a hegyeket csodáltam. Mivel kezdett beborulni az ég, elindultam vissza a biciklivel a találkozási ponthoz, persze csak kényelmesen tolva a biciklit. Útközben málnát eszegettem. A megbeszélt helyen fél órát ültem a vihar közepén esőben, és akkor már meg is érkezett Mathau, egy órával a megbeszélt időpont előtt. Innét már csak lefele gurultunk, útközben szivárvánnyal fotózkodtunk.
Még a csúcs és a geoláda nélkül is zseniális nap volt. :)
Ettől a doboztól tartottunk a legjobban és csupán miatta hoztunk bicókat is. Naivan arra gondoltam, hogy az ajánlott parkolóig azt a potom 20 km-t simán letekerjük, max 3 óra. Nos az kimaradt a számításomból, hogy csak oda van benne olyan 1500 m szint :) Így aztán 5 órás tekerés után értük el az ajánlott parkolót ahonnét egyedül mentem tovább a hegyre, lévén, hogy rohanni kell, nehogy ránk sötétedjen. Innét még valamivel több mint 1km-t tudtam tovább tekerni, majd a bicajt egy fa tövében hagyva gyalog folytattam az utat. Felfelé 2 óra alatt megjártam feszített tempóban. Fent fotózkodás, nézelődés, láda keresése majd indulás vissza. (A láda a helyén, kőember segít.) Mire elértem a hágót már a nyakamon volt a vihar, így aztán ismét verseny az időjárással. Egy rövid kajaszünettel 1 óra 20 perc alatt érkeztem vissza a bicajhoz. Itt átöltözés majd tekerés vissza a hegyre, ki a völgyből. Olyan potom 250-300 m szint egyhuzamban. Időközben a vihar is utólért így esőben kaptattam fölfelé és a megbeszéltnél jóval korábban találkoztam Ágival a 2. emelkedő tetején. Innen közösen egy óriásit gurultunk aminek csak az egyre jobban felázó talaj szabott határt. A végén pedig olyan szép szivárványt láttunk, hogy minden cseppje megérte az esőnek amit kaptunk. Összességében gyönyörű és nagyon fárasztó túra volt, de nagyon élveztem! Ui.: Ha valakinek nincs terepjárója vagy bicaja, akkor is simán fel tud menni a hegyre csak nem a Tisovica felé hanem egy másik, sokkal rövidebb (de meredekebb) úton. Szóval, ha csak ezért nem mentél eddig, akkor hajrá!
Az össz táv: 53,2 km Össz szint: 2816 m
Ebből bicajos: kb. 46 km Bicajos szint: kb. 2000 m
Össz idő: kb. 10,5 óra
A Maglic helyett döntöttünk a Zelena mellett, Mostarból közelebbinek tűnt. Korán indultunk, mert szerettünk volna még világosban leérni a hegyről, novemberben pedig már korán sötétedik. A földút izgalmas volt, vártuk, hogy mikor jön a nehezebb rész, de terepjáróval megfelelő időjárásban nem lehet gond. A Tisovica völgyébe érkezve jól esett kiszállni a kocsiból és elindulni a hegynek. Sajnos nem láttuk, hogy milyen magasra kell másznunk, mert egy csúnya felhő csücsült a hegyen. Töretlenül mentünk a felhő felé, reménykedve, hátha sikerül fölé jutnunk, de sajnos nem. A kilátás így elmaradt, viszont a hely hangulata nagyon jó. A felső kulcsos házban volt egy nagyobb helyi társaság, odafelé elbeszélgettünk velük, visszafelé pedig beültünk egy teára és nagyon finom sonkát is kaptunk. Kedves társaság volt, mint ahogyan mindenki, akivel Boszniában találkoztunk.
Kiváló túra, gyönyörű időben. A Maglic megmászása és egy kis Zelengorás kiruccanás után érkeztünk a Tisovica völgybe és túráztunk fel a Zelena Glavára és az Otisra. Fantasztikus a Prenj, égbe meredő fehér sziklák amerre csak néz az ember, és végig előttünk a csúcs, nagyon élveztem. Köszönöm a rejtést!
Ez kalandtúra a javából... Mindenképpen megérte eljönni.
Kezdjük az elején. A bosnyák portya felénél kezdett látszódni, hogy nem fog mindhárom megtalálatlan láda beleférni az időnkbe, így dönteni kellett, és erre voksoltunk. Nem bántuk meg.
Kora reggel indultunk a vadkemping-helyünkről, ahonnan egy óra autózás után elértük Konjic városát, itt már ismerősként haladtunk keresztül a néhány nappal korábbi Boracko-jezero-élmények után.
Az aszfalt vége előtt a mecset sarkánál lévő jéghideg vizű kútnál feltöltöttük üres palackjainkat és elindultunk felfelé a köves úton. Hát, a másfél óra és 20 km adatok stimmelnek... Persze felfelé gyorsabban mentem, mint lefelé, így volt másfél. Szerencsére szembeforgalom nem volt, nem is akadtunk el, brutális koppanások sem voltak, szerencsésen tudtunk haladni, bár egyáltalán nem koncentráció- és adrenalin-mentesen. A szakadékok és az ezüst színű kiszáradt fák gyönyörűek voltak, a szerintem legdurvább szakasz a közvetlenül a völgy előtti ereszkedés, ott még lassan ereszkedve is rossz érzés volt. Miután visszaereszkedtünk a völgybe az ajánlott parkolóhoz, megreggeliztünk, összeszedelőzködtünk és nekiindultunk (10:30). A völgy közepén találkoztunk a nyájjal, keresztbe vonultak előttünk, megvártuk, amíg elmennek. Jött a pásztor is, kedves volt, honorálta, hogy nem vágtunk be a nyáj közepébe :), mondta, hogy 3 óra alatt felérünk a csúcsra, jó meleg van, és hogy durva lehetett az út a kocsival. Mindezt bosnyákul (gondolom:), de azért összeraktuk. Az első pont elhagyása után már nagyon rákészültünk az aknásított szakaszra, nem láttunk még ilyet, nem tudtuk, hogy kell elképzelni. Kívülről nézve viccesen nézhettünk ki, minden jelzés után megálltunk szinte megkeresni a következőt, nehogy letérjünk :), fontolva haladtunk. Ráadásul a gps szokatlanul pontatlan volt, 40 méterrel mentünk el a veszélyt jelző útpont mellett, közben folyamatosan, lépésenként kémlelve az utat. Aztán megláttuk az első piros táblát és a műanyag szalagokat, ott szerencsére egyértelmű volt az ösvény, bár három kisebb csapás is ment róla egyenesen az aknák közé... A sok rádöntött fa egyértelművé tette, hova nem kéne lépni, így egyszerűen el tudtunk menni a szakasz mellett. Innentől sok hasonlóság mutatkozott egy magas-tátrai túrához, mentünk, csak mentünk felfelé, szerpentinek, fogyó növények és színek, mindenfelé kövek és kilátás. Az első nyeregnél a terepnek megfelelően lassítottunk, majd a második nyereg után még inkább :), de tényleg nem volt veszélyes az utolsó szakasz sem, a vas csak megnyugtatásnak volt ott, nélküle is könnyen fel lehet menni. Fent a csúcson (13:15) beírtunk a könyvbe és élveztük a magányt meg a kilátást. Csúcsfotók, csúcsnápolyi, pecsét, majd egy szélmentesebb helyen megebédeltünk a csúcs alatt. Utána megkerestük a ládát, először megint 40 méterrel mutatta arrébb a kütyü a ládát, de második nekirugaszkodásra Görgő kiszúrta a rejteket. Segítséget jelent a kőoszlop, nélküle még talán most is ott keresnénk... Kinyitva láttuk, hogy el van ázva, gyorsan elkezdtük szárítani, nagyjából 10 perc alatt lett teljesen száraz mindkét papír és a doboz is - ez sokat elárul a nap és a szél közös erejéről :)
Ezután sikerült logolni, a visszarejtés után pedig szép lassan elkezdtünk ereszkedni (14:20). A megnyugtatóbb részen pedig újra kényelmesen tudtunk haladni visszafelé a már ismert úton. Az autóhoz 16:30-ra értünk vissza, de még hátravolt az egyik legizgalmasabb szakasz: felfelé a völgyből. Határon autóztunk, de jól jött ki minden, végig egyesben, kipörgésekkel és mozgó kövekkel is megbirkóztunk. A szakadékok innen is szépek voltak, viszont az úton több helyen vastagabb fák voltak keresztben az úton elhelyezve, amik értelemszerűen nem voltak ott reggel, ezeket arrébb kellett tenni, nem tudom, volt-e céljuk, vagy csak véletlenül eshettek oda?! Aztán az egyik kanyarban, jó messze mindentől egy család állt nagy autójukkal, sok gyerekkel, és beszélgettek... Fura volt :) Nem nagyon hatódtak meg jövetelünkre, kicsit arrébb húzódtak, a kanyar szélesebb részén sikerült őket megkerülni. Pár km-rel később viszont az egyik kanyarban egy Tátra köszönt be szemből, szerintem én ijedtem meg a jobban :), fél percig méregettük egymást, hogy most ki tolasson, mondván ő a nagyobb, aki felfelé jön, én meg ezen az úton nem bírok felfelé tolatni... :)) de végül sikerült a manőver, izgalmas volt. Közben még egy fontos telefon is beérkezett, szóval volt térerő útközben :), de megváltásként örültünk a Konjic-széli aszfaltútnak és a (meg)rázkód(tat)ások végének. Hálásan indultunk tovább Szarajevóba, ahova még világosban elértünk gond és kresz-szabályok megszegése nélkül :)
Köszönjük az élményt, nem hétköznapi séta volt!
N 43° 37,482' E 17° 58,056' 336 m [GCZega+crossing]
N 43° 35,549' E 17° 56,506' 358 m [GCZega+waypoint]
N 43° 35,228' E 17° 52,440' 1324 m [GCZega+parkoló]
N 43° 33,871' E 17° 53,614' 1631 m [GCZega+waypoint2]
