Immár harmadszor jártam a Gölleren a láda miatt. Először Scelével volt alkalmam a rejtésben részt venni, majd tavaly ősszel kerestem meg a "pont" kedvéért, viszont még mindg maradt bennem kíváncsiság, milyen lehet a hegy nyáron, amikor kiélhetem bogarászási hajlamaimat is :)
Négyen indultunk hajnali négykor, Kucckucc, akinek már szintén a második útja volt ide, Enkeli, és Lilien. A hajnali indulásra azért volt szükség, hogy minél több időnk legyen napközben nézelődni.
Kernhofban, a nagy kanyarban van egy hatalmas parkoló, de tábla hirdeti, hogy csak vendégek részére van fenntartva, ezért a tavalyi helyen álltunk meg a kocsival, egy elhagyott ház kerítése mellett, ahol senkit nem zavartunk.
A koordinátái: N47 48.810 E15 32.498
Pár métert visszasétáltunk, átmentünk az árok felett, ki a rét szélére, majd a piros jelzésen megkezdtük az emelkedést. Az útbaeső sziklákat lelkesen megmásztuk, jó, ha az ember nincsen időhöz kötve :)
A gerincen (Waldhüttsattel) tartottunk egy kis tízóraiszünetet, majd jobbra fordultunk, háttal a Gippel szikláinak. Hamarosan már a Hütténél jártunk. Itt is tartottunk egy kis pihenőt, és készült néhány fénykép is. A Hütte előtt volt egy kis ösvény, ami levezet a Göller alatt kígyózó szerpentinre, amin könnyedén le lehet jutni a faluba, most viszont itt fakitermelés volt, és pont ott csörlőzték a rönköket, ezért itt már gondolkoztam az új irányon, mert nem szerettem volna ugyanazon az útvonalon lejönni, ahol feljöttünk.
Lassan áttértünk a törpefenyők közé, és ha már úgyis csak pár száz méteres kitérő, felkapaszkodtunk a Kis-Göllerre is. A Göller fennsíkjával szemben ez valóban hegycsúcs érzést ad, és szép körpanoráma tárul a szemünk elé. Kucckucc aztán előrement, és már lassan hagyományként megmászott a hegyoldalból kiálló magányos sziklát, amit ősszel sem tudott kihagyni (bár akkor segítséggel ment neki, de ő ezt tagadja ;)). Liliennek a gerincen való átkelés nem annyira tetszett, kicsit sokallta a kétoldali mélységet, és kevesellte az ösvény szélességét, de nem volt azért különösebb gond. A hegycsúcson ládakeresés, majd egy jó másfél órás semmittevés következett. Az északi gerincen indultunk lefelé, és most sem volt meg az az ösvény, amit Scelével sem találtunk :) Most annyi különbség volt, hogy egyenesen lementünk a szerpentinre, nem a hegyoldalban oldalaztunk az ösvény kezdetéig, amin a Göller csúcsa alatti kis "kráterbe" jutottunk. Innen indult az előzetesen kinézett erdészeti szerpentin, amin végül lesétáltunk a faluba. Este hét óra után értünk vissza az autóhoz, majdnem 12 órát töltöttünk a hegyen. Ha valakit érdekel, mindhárom túra trackjét oda tudom adni, megjelölve a úttalan utakat is.
A Göller kiválóan alkalmas azoknak, akik szeretnének a hazaiaknál magasabb hegyek világával is megismerkedni, teljesen átlagos kondícióval teljesíthető, és gyönyörű tájat kapunk cserébe.
Képek:
itt találhatóak