Mini-skanzen, Kisbajom

Az országútról Kutas és Szabás között leágazó bekötőúton a faluba érve bárhol találsz parkolóhelyet. A láda (18 cm * 12 cm * 8 cm) a mini-skanzen területén bújik meg úgy, hogy közterületről is rá lehet lesni. A vízmentes flakonban csak a napló számára van hely, bármit ott akarsz hagyni, azt ne a flakonba, hanem melléje a ládába tedd! A skanzen területére bármikor díjmentesen beléphetsz, be is kell lépned.
Segítség a megtaláláshoz: a láda méretben, anyagában és színében is illeszkedik a rejtőhelyhez. Jól nézd meg a fotókat, mert a rejtőhelyen gyenge a műholdjel (10 méternyire már teljesen pontos a mérés); az egyik segíteni fog.
Előfordulhat, hogy a faládát a terület gazdái időnként beteszik a nyitott ablak mögé, amely így a tornácról érhető el benyúlva.

---

A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!

---

Kisbajom természeti környezete
Kisbajom Kelet-Belső-Somogy kistáj homokos síkvidékén fekszik, a Szabási-Rinya magas vízállású, gyakran vizenyős lapályán. Ennek megfelelően jellegzetes szépségű kocsányos tölgyes - égeres erdők ölelik körül ezt a kis zsákfalut, amelyet nem véletlenül neveznek a Rinya-mente gyöngyszemének.

Kisbajom története
Nevével először egy 1397-ben kelt oklevélben találkozhatni, az akkori helyesírás szerint Kysbayonként. Első ismert birtokosa Tárnok Demeter volt, aztán az évszázadok során gyakran változtak birtokosai. A későbbiek közül ismertebbek a Wárday és Koroknay családok. A török megszállás alatt sem néptelenedett el teljesen, az ő nyilvántartásukban 6 adóköteles portával szerepel, mint Kisbája. A török időket átvészelve lakossága gyorsan gyarapodott. A környék 19. századi birtokosai közül közismertek a Somssichok és Festeticsek, de magát a falut a "pógárok", református gazdák lakták, akik a maguk urai voltak. Ekkoriban a fejlődést az sem tudta megakasztani, hogy 1847-ben egy nagy tűzvész során a falu teljesen megsemmisült. A csapást lehetőségként kihasználva, tervszerűen, rendezett utcaszerkezettel épült újjá, ahogy most megismerhetjük. A község tovább gyarapodott, és a 19. század végére a lakosok száma ezer fő körüli volt. A gazdálkodók fő bevételi forrása az állattenyésztés volt, egy átlagos portán 15...20 disznó is hízott. A tisztes anyagi körülmények megteremtésében nem kis szerepe volt a község határában működő 6 vízimalomnak - erre a község címere is utal. De a mélyben már munkáltak a részben saját maguk által okozott baljós erők. A Dombóvár-Fiume vasútvonal megépítésekor nem engedték a vasút nyomvonalát határukon átvezetni (nehogy a "tüzes masina" megvadítsa a legeltetett állatokat), és ennek az északabbra eső Kutas látta hasznát. A község így a perifériára szorult, de az igazi vérveszteséget a dél-dunántúli református közösségek átka, az egykézés okozta. Ráadásul amikor a nagy háborúkban elesett egy-egy örökös, a magukra maradt szülők kiöregedése után tucatjával váltak gazdátlanná a házak. Az őslakosság csökkenését az 1950-es évek végéig kiegyenlítette a pusztákon (lakott külterületeken) élő uradalmi dolgozók, pásztor- és idénymunkás-családok beköltözése, akik mind katolikusok, ezért többnyire nagycsaládosok voltak. A falu múltjáról és lakóinak küzdelmes életéről a leghitelesebb forrásból, a falu öregjeitől gyűjtött leírást ismerhetsz meg az Egy somogyi parasztcsalád meséi - c. könyvből (S. Dobos Ilona, Akadémiai Kiadó Bp. 1962.).
A törzsökös lakosság aránya 1960-ra mintegy 50%-ra esett vissza, és arányuk a napjainkra 450 főre csökkent népességen belül még alacsonyabb, a néprajzi kép is sokszínűbb. Az 50-es évektől a mezőgazdaság már nem nyújtott elegendő munkaalkalmat, megkezdődött az elvándorlás. A falusiak gyakran vállalták a munkásszálláson töltött éveket távol családjuktól, míg véglegesen letelepedhettek a városokban. Ma az a jellemző, hogy a megüresedő házakat holland és német betelepülők újítják fel, hozzájárulva a vonzó falukép megtartásához.

A község öröksége
A forgalomból kieső zsákfalut (a 70-es évek előtt csak földúton lehetett megközelíteni) elkerülték a 20. század gyors változásai, ezért aztán feltűnően sok, jó állapotban megtartott épülete a 19. század második feléből a népi építészet értékes emlékeként szerepel. Részben helyi védelem, részben -mint például a szintén a tűzvész után épült református templom és a hozzá tartozó parókia épületegyüttese- műemléki védelem alatt állnak. Ezek miatt érdemes a többi utcát is felfedezni, nemcsak a skanzen környékét.
A parókia ma erdei iskolának ad otthont, amelyhez néhány, eredeti formában megőrzött paraszti porta csatlakozik. A skanzen bemutat a régmúltból egy-egy berendezett rinyakovácsi és kisbajomi talpasházat, istállót, kovácsműhelyt, kocsiszínt, disznóólat, kukoricagórét, galambdúcot, és az udvaron ott az elmaradhatatlan gémeskút. A szegényparaszti házakból és melléképületekből álló mini-skanzen bepillantást nyújt a jó 100 évvel ezelőtti világba; bemutatva a gazdálkodás eszközeit és a mindennapok tárgyi világát.
A skanzen udvarának kapui mindig nyitva állnak; ha be lennének csukva, a reteszek elhúzhatók, a látogatás díjmentes. Így a skanzen épületei mindig körbejárhatók, közelről megfigyelhetők. Ha a házakat belülről is látni akarod az elmúlt időket idéző berendezési tárgyakkal, akkor szombat-vasárnap kivételével 8-16 óráig lehet idegenvezetést kérni az Erdei Iskolában 200 Ft/fő áron. Előzetes egyeztetés esetén (erdeiiskola.kisbajom@freemail.hu) hétvégén is van erre lehetőség.
Ha egyáltalán nincs időd a skanzen látogatására, az eredeti formában rekonstruált szalmafedésű talpasházakat akkor is közvetlen közelről megcsodálhatod az utcafronton.
Az erdei iskola nyújtotta lehetőségekről és az ottani szálláslehetőségekről is részletes tájékoztatást ad ez a honlap.
És ami a látogatót örömmel töltheti el, ennek a kis falu lakosainak többsége -persze a legújabb bevándorlás eredményeként nem mindenki egyformán- ma is ugyanolyan igényes környezetére, mint az újjáépítő generációk. Annak ellenére, hogy a községben a foglalkoztatottság alacsony fokú, így sem az egyes lakosok, sem a közösség nem dúskál az anyagi javakban, a környezet mégis rendkívül rendezett és esztétikus. Igaz, némelyik műemlék házon lesz még mit felújítani. A közterületeken lévő virágos parkok és a környezetbe illő utcadíszek vonzó mintául szolgálhatnak messze földre. Többnyire rend, tisztaság mindenhol az úr, az alvégen is! Kérlek vedd figyelembe azt a hagyományt is, hogy a faluban mindenki köszön mindenkinek.
Ha most sietned kell, könnyen lehet, hogy azt mondod: "ide még visszajövünk".

Köszönetnyilvánítás
Ez úton köszönjük Végh Gábor Polgármester úrnak és Bognár Mária Erdei iskola managernek a rejtéshez nyújtott segítségét.