Egy érdekes hangulatú helyre invitállak benneteket, egy ismeretlen katona sírjához. Gyerekkoromban mutatták meg nekem ezt a helyet nagyszüleim, akik sajóbábonyi lakosok voltak. Mivel eléggé el van rejtve, ezért valószínűleg csak a helyiek tudnak róla. Illetve most már egyre több kesser is :-)
Magáról a sír történetéről nem sokat tudok írni, hiszen mint a neve is mutatja, ismeretlen katona sírja. A fejfán viszont van egy táblácska, melyet lefotóztam, a képek között megtalálod! Ezen a táblán az 1944. december 11-i dátum olvasható.
Sajóbábony Miskolctól 13 kilométerre északra, a Bükk hegység keleti lankáinak (közelebbről: a Tardonai-dombságnak) és a Sajó-medencének a találkozásánál helyezkedik el. A település két markánsan elkülönülő részre oszlik: a falura és a lakótelepre. A falu a Bábony-patak völgyében búvik meg, a 26-os főútról, a református és a katolikus templom kivételével, nem is látható. A lakótelep, mely méretében és lakosai számát tekintve is meghatározó része Sajóbábonynak, a Sajó-medence sík területén helyezkedik el, olyan benyomást keltve, mintha a település a völgyből kifolyt volna a síkságra, ahol aztán kényelmesen szétterült.
Bár Sajóbábony zsáktelepülésnek számít (másfél kilométeres bekötőút vezet a főútvonalhoz), a város megközelíthetősége az országos átlag fölötti. Ennek oka, hogy a 26-os főútvonalat az 1980-as évektől kezdődően négysávossá bővítették Miskolc és a bábonyi elágazás között, így a megyeszékhely központjába például gyorsabban be lehet érni Sajóbábonyból (kb. 15 perc), mint a közigazgatásilag Miskolchoz tartozó Diósgyőrből.
Sajóbábony története
Árpád-kori alapítású település. Neve először Babun (valószínűleg személynév) néven szerepel egy 1325-ös oklevélben. Kezdetben a királynék birtokolta diósgyőri vár uradalmához tartozott. Később többször elzálogosították. Tulajdonosa volt a Nyáry, Drugeth, Jászy és a Rákóczi család is. A XVIII. században, amikor a diósgyőri uradalom újra a koronához került, Bábony ismét a kincstáré lett. A török uralom idején a hatvani szandzsák része volt. A hódoltság időszakában tért át a lakosok nagy része a református hitre. Bár iskolájuk 1600-tól működött, templom építésére csak II. József türelmi rendelete idején kerülhetett sor. Lakói a XX. század elejéig jellemzően a mezőgazdaságból éltek.
Sokak szerint a völgyek szabdalta, sűrű erdővel borított dombos vidék volt az egyik fő oka annak, hogy az 1940-es évek végén, a nagy hadiipari fejlesztések idején itt kezdték el építeni az Észak-Magyarországi Vegyiművek (ÉMV) elődjét, az "1040"-es vállalatot, amely eredetileg hadiüzem volt. A gyár építésén több ezer rab is részt vett, amit valószínűleg a koreai háború kitörése miatti erőltetett ütem tett indokolttá (az első kapavágás 1949-ben történt, a termelés 1951-ben indult meg). A koreai háború végével a hadianyag-termelés (gyalogsági és tüzérségi lőpor, TNT, nitroglicerin) erősen visszaesett, fokozatosan helyt adva a polgári célú vegyipari tevékenységnek (akkumulátorok a MÁV-nak, poliuretán, formaldehid, növényvédő szerek). Az iparfejlesztés következtében robbanásszerű fejlődés következett be: az újonnan érkező munkásoknak és mérnököknek városias jellegű lakótelepet építettek, amely így kulturálisan is elkülönült a régi bábonyiak lakóhelyétől, a falutól. A modern lakótelepek egységes tervezésének jegyében a lakóházakkal egyidőben iskola, óvoda, bölcsőde és sportpályák is épültek.
Az 1980-as évek közepén a község főút felé eső részén egy nagyobb területen telkeket parcelláztak ki, amin egyéni építkezések sorának eredményeként egy modern, családi házas rész épült fel, kellemes, elővárosias környezetet teremtve.
2009. július 1-je óta város. Lakóinak száma 2877 fő (KSH, 2009.01.01.).
Sajóbábony nevezetességei
Itt működött az Észak-Magyarországi Vegyiművek (ÉMV), amely fénykorában közel háromezer embernek adott munkát. Az ÉMV fő profilját a növényvédő szerek és habosított műanyagok alkották. Az 1990-es évek elején, a szovjet piac összeomlásával a cég átmeneti gazdasági nehézségbe került, amiből gyors és határozott döntésekkel még ki lehetett volna lábalni (ahogy a kazincbarcikai BVK, ma BorsodChem példája mutatja), ha az akkori adóhivatal (a magyar államot, tehát gyakorlatilag az ÉMV tulajdonosát képviselve) nem indítja meg a felszámolást a cég ellen, elmaradt adótartozásokra hivatkozva. A felszámolási eljárás következtében az ÉMV több kisebb cégre esett szét (melyek többsége maga is csődbe ment, bár némelyikük sikeresen vészelte át a gazdasági összeomlást.) Később a volt ÉMV területét ipari parkká nyilvánították, amelyben több kisebb és közepes méretű vállalkozás telepedett meg. Az ipari parkban működő cégek bevételeiből az iparűzési adón keresztül a helyi önkormányzat is részesül, 2004-ben például ez az összeg több mint 200 millió forintra rúgott (összehasonlításul: ez az összeg a főút túloldalán fekvő Sajóecsegen alig érte el a 6 millió forintot), így Sajóbábony borsodi viszonylatban a tehetősebb települések közé tartozik.
Az ÉMV működésének évei alatt több súlyos ipari baleset is történt, amelyek rövid időre az országos figyelem középpontjába állították a községet. Itt történt 1979. június elsején az újkori Magyarország egyik legnagyobb ipari balesete, amelynek során 13 dolgozó tűnt el, amikor felrobbant a TNT-gyár egyik üzemrésze (több, mint 10 tonna TNT robbant fel.) A rendszerváltás után a Greenpeace figyelemfelkeltő akciói keltettek időnként feltűnést.
A rendszerváltás után, mint sok más helyen Borsodban, egyetlen utcanevet sem változtattak meg a településen (így ma is van például Kun Béla utca), ugyanis az akkori gazdasági helyzetben a lakosok nagy része úgy ítélte meg, hogy az utcanév-változtatással járó pénzkiadást és utánajárást nem engedheti meg magának.
Az 1990-es évek elején a település területéhez tartozó egyik dombtetőn ásatásokat kezdtek a Miskolci Egyetem régészei, és egy pattintott kőszerszámokat készítő telepet tártak fel. A régészek megállapították, hogy a kőszerszámok előállításához használt köveket távolabbról hozhatták ide, mert a környéken ilyen kőzetek nem lelhetők fel.
Források:
Wikipédia
Sajóbábony honlapja
KSH honlapja
és egy kicsit én is beleszerkesztettem
Sikeres ládavadászatot kívánok!
Vitya77
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
+
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
+
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Egy Sajóecseg - Varbó túrán kerestem meg. Jó bozótos és szemetes a sírt rejtő erdőfolt. A doboz rendben, a logbook kicsit nyirkos, köszönet a rejtésért!
Tornabarakonyba menet az utolsó találat. Egyszer már nekifutottam, négy éve pihentetem ezt a ládát... Akkor a sok szúnyog és a dzsindzsa miatt megfutamodtam.
Most is elég közel tudtam menni autóval, bár a napok alatt leesett sok eső nem könnyítette meg a helyzetet. A végén elég csúszós lett az út. A rejtek kitakarva, így visszarejtéskor javítottam a helyzeten. Amúgy, egy fatuskót kell keresni.
A sírt megtaláltuk, sajnos a környezete eléggé elhanyagolt, szemetes. A ládát a növényekkel vívott közelharc ellenére sem sikerült megtalálni. A képek alapján kérjük a jóváhagyást. [Geoládák v3.12.1]
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! A leírtakkal ellentétben hagyományos konyhai ládát kell keresni. Gyerkőccel szúrós, beakadós a terep. [Geoládák v3.9.6]
Először a sírt sikerült megtalálnom, de sajnos nem olvastam végig az összes loggot, így kevés információhoz jutottam a ládáról. Másnap már felkészültebben indultam el, így kiderült, hogy mind a sír, mind a láda egész könnyen megtalálható (a sírhoz a dűlőútról merőlegesen kell bemenni az erdőbe, és a ládika sincs messze tőle). Persze így, mikor még a fákon, cserjéken nincs lomb, könnyen beszélek... (Én vagányságból bevittem a bringát is, de szigorúan csak a vállamon cipelve, még véletlenül sem gurítottam a földön egy centit sem - otthon is akácos közelében lakom, nem egyszer volt defektem földön fekvő akácvesszők tüskéi miatt...)
A láda első osztályú, így képzeltem el az alaptípust is. Benne van az a felhívás, ami azoknak az esetleges véletlen megtalálóknak szól, akik nem ismerik a játékot.
Kint alvás utáni séta. Simán a földön heverve találtam a ládára. Elrejtettem, a koordinátán lévő kivágott fa törzsébe, kéreggel takarva.[Geoládák v2.2.5]
A nap utolsó keresése, sajnos sikertelenül...
Kb. 300 méterre sikerült megközelíteni autóval, aztán a felázott úton már nem mertem továbbmenni... Nem is baj, hamarosan egy stop-tábla is előkerült. :D
30 méterre mutatott a kütyü a sűrű bozótosba, de végül sem a láda, sem a sír nem lett meg, a sok szúnyog és a dzsindzsa visszarettentett... Ha télen erre járok, majd újra próbálkozom.
Sajóbábonytól rövid séta. Az erdőben jót bolyongtam, végül a GPS elvezetett a gyanús tuskóhoz, és előkerült a doboz. Az dzsungeles akácosban a sírt meg sem kíséreltem megtalálni.
Közös találat Eszluzsuval. Nade: általában úgy csinálom, hogy a helyszínen lefényképezem a logbookot a jelszóval, és ennek alapján regisztrálom a ládát. Ez esetben egy húszperces küszködés után jöttem rá, hogy a logbookban TÉVESEN szerepel a láda rövid neve, két betű fel van cserélve, erre ügyeljetek. Ha a láda tulaja látja ezt, legyen szíves javítsa.
Köszönet a lehetőségért! A sír környéke is nagyjából rendben. Egy arra járó Úrtól kértünk eligazítást a sírhoz, mert a fák nagyon jól rejtik azt, és Ő szolgált bővebb információval is az "Ismeretlen"-ről.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetősége
t. A hegyről hömpölyög a sáros víz lefele. Minden csupa sár és szemét. Lehetne a Cito szemétszedő ládát iderakni, mert így elég lehangoló a látvány. A katona sírján lévő kefeszt is kidőlt, szomorú. [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Gömör és Aggteleki-karszt túrára menet ez is útba esett. Szinte drive in találat. Kicsit "bújócskázni" kellett a ládához a kissé szemetes erdőfoltban. Teljesen használhatatlan volt a doboz,kikukáztuk.
Középtávú országos tájfutó bajnokság Bükkszentlászlón. A selejtező és a döntő között egy kis csavargás.
A láda megvan a dzsindzsás erdőben, de a sírt hiába kerestem, nem találtam meg.
Így mínusz 10 fokban kényelmesen kereshető a sír, a földút csontkeményre fagyott és száraz, csalánnak, szúrós gaznak nyoma sincs. Mindezekkel együtt is inkább csak erkölcsi mondanivalója van helynek, látványosságnak nem lehet mondani. A láda szabadon hevert a földön, valószínűleg kitúrta valamilyen állat, az alja törött, a logbook szélét megették az egerek (!!!), de mindezekkel együtt - alapvetően - kereshető. Szépen visszarejtettem, a luk alul van, a jelszó olvasható, a logbook (megmaradt része) száraz.
Iszonyatosan el van hanyagolva a sír és alig észrevehető. Sajnos rövidnadrág + papucs kombóban nem tudtam megkeresni a ládát, mert a csalán a sírig tartó sétán is alaposan összecsípett! Kérném a képek alapján elfogadni a találatot!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
Logbook ok, a láda pár méterre az eredeti helyétől szabadon, az alja máris összetörve.
A felhőszakadás és a rengeteg tüske megakadályozott bennünket a sír felkutatásában:(
84 km kerékpározás Miskolc környékén.
A ládacsere program keretében a láda felújítva.
Nagyon elhanyagolt a környék, rengeteg a szemét, a csalán.
Sokáig köröztem a környéken valami csapást keresve, de aztán beláttam, hogy bizony bele kell mennem a legnagyobb dzsindzsába.
A logbookban már a jelszót sem találtam meg, teljesen szét volt ázva.
Sajnos a doboz és a logbook romokban hever. A rejtő telefonszáma nem él, így nem tudtunk segíteni rajta...
A kis fa keresztet valaki gondozza.
A közelben hatalmas kastélyt épített a lovarda tulajdonos. Állítólag egy másik épületben vendégszobák is lesznek.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
A ládához vezető út kellemes volt, szépen rendben tartott hétvégi házas környéknek tűnt, viszont a láda környezete büdös és tüskés. Maga a láda egy szétesőben levő egykori tejfölös vödör, ami teljesen beázott és a logbook nyálkás a jelszó alig kivehető, a vödör tetején is csak félig olvasható. Murus és Cica
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Sétálós üzemmód Sajóecseg vá.-ról. A széles látómező, a dimbek-dombok már korábban is tetszettek ezen a tájon, most lehetőség nyílt a bámészkodásra. Érdekes a település központja, amit először láttam. Városnak, falunak is elmenne. :)
A megjelölt sír a bozótosban szintén furcsaság, talán több gondozást érdemelne. A ládafunkciójú tejfölösdoboz nagyon romos, esetleg kicserélhetné egy későbbi látogató.
Ezt is megtaláltam! Köszönöm a rejtést. Nem volt hiába eljönni ide. :)
Részletek és képek hamarosan.
A láda eldobva, leírás, fedél, füzet külön a ládától, valamint ajándék egy műanyag villa. Füzet amúgy elázva. Szerintem a ládát megtámadták. Jelszót felírtam a doboz fedelére, bár a második része nem nagyon látszik. Ha nem tudod elolvasni, hívj! A láda pedig egy közeli fatőkönk tövébe lett rejtve, és álcázva.
Ezektől függetlenül jó volt eljönni szombati iskola után Miskolcra, majd ide át. :) A vezetékek alatt hallani a feszültséget, akkora ott az áram, csak úgy serceg. :) Innen vissza Miskolcra, a GCMITR-hez. :) [g:hu 1.5.0t] [wapon beküldött szöveg] 232.
Az OKT Zádorfalva-Jósvafő szakaszának bejárása után tettünk kitérőt a ládához. Érdekes volt a katonasír ezen a helyen. Sajnos a láda környezete nagyon szemetes, így ez rontott az összképen.
Köszönöm a rejtést!
Munka után egyik ismerősömmel indultunk el megkeresni. Sajnos nem volt nálam gps, kb 1 óráig kutattunk a kijárt "ösvény" környékén amire megtaláltuk. A keresztfa újra kidőlt, a környezete pedig tele van szeméttel.
Szép időre való tekintettel munka utáni ládakeresés. Csak ne sötétedne ilyen korán. Szerencsére a kommentekben említett szúrós bokrok viszonylag levágva/elszáradva.
Megvan!
Hát így nyáron, ráadásul 40 fokba, nem egy könnyű fogás, értem ez alatt az utolsó 15 métert. Szinte tovább tartott megtenni, mint Bábonyból idesétálni. A katona sírja egyáltalán nem látszik, benőtte fű-fa-virág, de mind a dühösebb fajtából.
A befőttesüveget lecseréltük egy nagyobbacska műanyag dobozra, ami még befért a rejtekbe.
Köszönjük a rejtést! (bár némileg csalódást okozott)
A nemjóját! Fájdalmas találat, a szó szoros értelmében! :) Egy néni garantáltan hülyének nézett minket, hogy elindulunk a pusztába egy szál táskával, telefonnal a kezünkben. A magasfeszültségű vezeték félelmetesen jó, a frász kerülgetett alatta. A rejtés környezete hardcore dzsumbuj, a katona sírja meg még jobban az. Sajnos sebtében fürkésztem a kommenteket már útközben, a fém befőttesüveg teteje (kisebb típus) kiált a cseréért. Kérlek vigyetek egy újat, ha arra járnátok :) Köszi a rejtést, meg kellett érte szenvedni :)
2 nap, 55km gyaloglás, 27 láda a madárdalos Bükkben, és környékén.
Igazi extrém kess a derékig érő csalánban, nincs jó rejtekhely a környéken, de ettől függetlenül az ismeretlen katona megérdemel egy ládát.
Klasszikus előjáték: Spéter és egyben a környék legjobb lángossütőjénél magamba szívtam némi kalóriát :), majd teli pocakkal nekivágtam egy menet közben kiegyenesedett körtúrának. A láda könnyen megadta magát, de még a visszafogott bozótharc is megkövetelt egy-két csepp véráldozatot...
A befőttes üveg fedele kezdi megadni magát, már nem zár tökéletesen. Aki tervezi a közeljövőben a láda felkeresését, legyen szíves, és vágjon otthon a zsebébe a kisebbik fajta fedélből egyet (kb. 6,5 cm átmérőjű).
Köszi a rejtést! g
Megtaláltam. Köszönöm! Droid 1.4.16 [g:hu 1.4.16] [wapon beküldött szöveg]
Geocaching, vagy bozótharc? :-) Az az utolsó 15m....
Ami csíp, vág, karmol, karcol, szakít, szúr, vért szív, irritációt okoz, tönkreteszi a ruházatot, defektet okoz, büdös, álljon itt ez a felsorolás a teljesség igénye nélkül, no az mind ott volt. Szerencsére csak az irhám sérült, a rövidnadrág, a póló, ( 34 C° fok ) és a gumik éppek maradtak! :-) GCHABE -tól jöttem és sikerült nagyon hamar megtalálnom, annak ellenére, hogy a természet erősen akadályozott benne.
Miskolcról kerekeztünk a helyszínre. A sírt egyből megtaláltuk, de a rejtést keresni kellett, mert nagy az aljnövényzet, ami csíp, szúr és karmol. Jó a rejtés, köszönjük.
Hű, micsoda dzsindzsa volt itt!
Sárdagasztás, akácbozót, csalánhegyek... most is bizsereg még a kezem. Igen, a sír könnyű volt, a láda meg egy óra. Legalább kissé letapostam a bozótot az utánunk következőknek.
hosszabban itt: a blogunkban
Fotók nincsenek, a gép otthon felejtődött.
Szép lankás borsodi táj. A láda környezete sajnos nem a legszebb. Azért egy figyelemre méltó hely, a történet is érdekes.
Az akác és a csalán páros rettenetesen megnehezíti a keresést.
Köszönöm a rejtést.
Nos kedves Polgártársak, Kesserek!
Aki ezt a ládát be szeretné gyűjteni, javallom, legalább egy közepes méretű bozótvágóval közelítsen. Derékig csalán, onnan akác.
Ennek ellenére jó a rejtés, köszönet érte
Matoval és Fattilaval közös találat.
A rejtés nélkül ide biztos, hogy nem jöttünk volna.
Javasolt Sajóbábony felől közelíteni, kocsival jól járható földút van.
Az akácosnak van egy nagyon sajátságos tulajdonsága. Pokoli gyorsan nő, és most szinte csak kemény küzdelemmel közelíthető meg a láda. Az ilyen rejteket én soha sem kedveltem. Most sem. Mindenesetre köszönöm a rejtést.
Fattilával és Szabbr kollégával közös BAZ megyei geotúránk állomása.
Szó szerint halálfélelmem volt, megváltás volt végre a földút és a 40-es zóna végét jelző tábla. (a földúton) :))
Javaslom az utánunk jövőknek, hogy menjenek be Sajóbábony központjába és onnan induljanak a ládához.
A település északi körútján közelítettünk, ahol kislányok és kisfiúk bicikliztek ide-oda billegve, miközben családtagjaik Zsigulikra, BMW-kre támaszkodva figyeltek minket a szép rózsaszín és egyéb rikító színű (amúgy rendkívül tisztának tűnő) házaik előtt.
A földút mellet már művelt területek, hétvégi telkek vannak.
2-3 szembeforgalmi visszatolatás után megkértünk egy kapálgató hölgyet, hogy a bejáróján parkoljunk.
Verejtékezve dolgozott(!), készséges volt, szóval megbíztunk benne.
A rejtekről: az ismeretlen katona sírját simán meg lehet találni, de a környezetében burjánzó akácos rendkívül durva. Csak hardcore ládavadászoknak ajánlott!
Ez az a hely, ahová a geocaching nélkül nem jutottam volna el, de az is biztos, hogy soha többé nem jövök ide.
Hát igen, ha nem lenne geocaching... Sokat nem vártam ettől a helytől, mégis megfogott, hogy a sír ennyi év után is gondozva van, most sokkal szebb állapotban találtam, mint ahogy a learásban szereplő fényképek mutatják. Habár száraz időben, mint ma akár szalonautóval is végig lehetne menni a földúton a ládáig (járnak is a domboldalban álló hétvégi házakhoz), a napsütésées időben mégis inkább a párszáz méteres gyaloglás mellett döntötttem.
Mindenképpen a Sajóbábony felőli megközelítést javaslom, nem hagynám a kocsit őrizetlenül a forgalmas 26-os úton, ki is hagynám ezt a lehetőséget a leírásból.
A katonasír könnyen észrevettük, annál inkább mert az akácost lassan kivágják. A ládát viszont csak egy helybéli aranyos nénike segítségével tudtuk megtalálni és Tőle tudtuk meg azt is, hogy feltehetően nem német vagy magyar volt az elesett katona. Állítólag néhány éve kihantolták és a fogazatának állapotából arra következtetek, hogy inkább keletről jött.... legalább is ezt mesélte az alkalmi idegenvezetőnk.
Atipapával ma Kazincbarcikán dolgoztunk, és volt még egy kis időnk előtte. Mivel az eső is elállt, gondoltuk megnézzük.
A lovardáig kocsival, onnan ~ 600 m-t gyalogosan mentünk, azaz dagonyáztunk az agyagos, sáros földúton a ládáig. Könnyű találat volt, de öröm nem sok volt benne, mert a rejtekhely környezetét jelentő erdőfolt lassan sajnos alkalmi szemétlerakóvá kezd alakulni. Permetezőszeres flakonok, sitt, stb.
Sajnos nagyon elhanyagolt környezetben van a láda! Szemét, susnyó... Ennek ellenére a sír szépen gondozott. Egy arra járó helyi személlyel elbeszélgetve megtudtam, hogy egy néni gondozza a sírt. Friss virág is volt rajta. Bár kissé elgondolkoztatott az informátorom azon állítása, miszerint a testet mintegy 30 éve exhumálták és Sbábonyban temették újra, a hősök temetőjében. Valaki utána tudna ennek nézni, mert ha ez így van, akkor itt valami rejtőjenős átejtésről van szó...
A rejtés helye egy viszonylag sűrű akácosban van, ami feltételez bizonyos szado-mazo kapcsolatot a rejtő és a kesser között :) Bár - bizonyára a kesserek kényelmére gondolva - szorgos kezek tovább ritkították a faállományt. Ennek ellenére a láda még megvan!
Köszi a rejtést!
Bükki és Aggtelek környéki hosszú hétvégi ládázásra indultunk Zsuzsival. Mai ötödik találat. A földút teljesen rendben volt, a láda környékén álltunk meg és tovább haladtunk a gazdaság felé, ahol szépen, nagyot köszönve áthajtottunk. Nem volt semmi gond. A rejtés nem tetszett, sokat kellett bolyongani az akácosban, mire meglett, pedig a koordinátákkal nem volt semmi baj. A kis hely, amit a láda bemutat, tetszett. Nem akkora durranás, de szerintem elfér itt egy láda. Köszönjük!
A hely nekem sem tetszett. A környék nem olyan, ami után az ember felsóhajt, hogy jaj, ide vissza kell jönni....
Én még ekkora haciendát Mo-n nem láttam, mint a lovarda fölött álló szerény házikó ;) Egy mexikói sorozatot simán le lehetne forgatni benne.
Köszönet a rejtésért
Ui: a láda nem henger alakú, sima mikrós cucc.
A lovarda irányából jól megközelíthető. A palota felé kell elindulni, ahol a mély szegénységben élő ember lakik.
A ládikót nagyon kellett keresni, de az utánunk érkezőnek se lesz könnyű dolga :) Alaposak voltunk. Egy kivágott fa még földben maradt része ad neki otthont.
A láda és a logfüzet elázott megnehezítve az írást. Kitörölgettük kicsit hagytuk száradni majd raktunk bele ajándékot mert elég szegényes volt. Egy zacsival való láda kiegészítés megóvná a ládikót. Sajna nekünk nem volt kéznél.
Köszönjük a rejtést, magunktól sose jutottunk volna el ide!
A település felől közelítettünk, simán ment a dolog. Meglepő volt a dzsumbujban a sír. A rejtés megtalálása nem okozott gondot, a logolás viszont igen. Elázott a logfüzet, az írás helyett némi karcolás sikerült csak. Köszönjük, hogy megmutattad ezt a helyet.
Kicsit más helyen volt a láda, mint ahová a GPS vitt. S borzasztó sűrű növényzet veszi körül, kb. fél éve előttünk nem volt senki, de apa megtalálta ...:)
Az ötlet remek, jók az ilyen helyek. Mi most félvén a sötétedéstől a ládánál parkoltunk. A sír megvan, viszont a környezete iszonyat dzsindzsa, rövidnadrágban és szandálban nem volt túl felemelő taposni a csalános gazat...Erre készüljetek!
Miskolci kiküldetés alatti ládavadászat.
Autót a jelzett parkolónál hagytam a faluban, a sír könnyen meglett.
A ládát viszont hiába kerestem. Egy idő után a tulaj néni szomszédai érdeklődtek, hogy mit is csinálok arra.
Miután meggyőződtek róla, hogy nem vagyok fatolvaj, velem keresték a ládát. 20 percet eltöltöttünk a kereséssel, pedig a gps eléggé pontos helyet mutatott.
Mint a helyiektől megtudtam, eléggé sok mostanában a falopás, könnyen ráhívhatják a kesser lányára a zsarukat. Ráadásul a tolvajok semmi értéket / érdekeset nem hagynak a helyszínen...
Visszafelé "bátor" tettnek nevezték, hogy ott hagytam a kocsit, ahol...
A lényeget láttam, a ládát a későbbi logok szerint benéztem. :(
Nagyon tetszett, ötletes, jót is sétáltunk. Sajnos nem volt nálunk semmi amit beletehettünk volna, így nem vettünk ki belőle semmit, cserébe tettünk bele 40 Ft-ot. :-)
Kazincbarcikai hétvégéről hazafelé terveztük a láda felkeresését. Az előző logot látva - nem találták meg -, azért megpróbálkoztunk. Mi sem jártunk sikerrel.
A láda leírás alapján a parkolót a lovarda mellett választottuk ki, onnét kisebb gyalogtúra következett a havas, zúzmarás tájon. Utunkon egy kisebb, de annál nagyobb hangú kutyasereg kísért bennünket.
A láda és a sír környékén a nagyobb méretű akácok kivágva, elszállítva, csak kisebb gallyak maradtak, amelyeken megértük magunkat átverekedni. A ládát nem találtuk, pedig a gps pontos helyet mutatott. Azért a környékén is szétnéztünk, ott sem volt nyoma. Sajnáljuk, hogy nem volt meg. A korábbi logokban szereplő nénivel nem találkoztunk.
A képek alapján kérjük a rejtőt az elfogadásra.
Köszönjük, hogy e helyet is megismerhettük.
A mai nap megpróbáltam megkereresni az Ismeretlen katona sírját, ez sikerült is, de a ládát sajnos a meghatározott ponton nem találtam.
A kis erdő elég lehangoló képet mutatott, az akácos jelentős részén a vastagabb faágakat kivágták, azok eltüntek a földön csak a tüskés galyak maradtak.
A láda keresése közben megjelent az ott lakó hölgy és érdeklődött mit keresek ezen a területen.
A korábbi loggolók bejegyzése alapján hamar megtaláltuk a közös hangot, együtt kutattuk a tovább a láda után de az nem lett meg.
Elbeszélgettünk az ismeretlen katonáról, az eltünő fákról, majd mindketten békésen hazasétáltunk.
A mellékelt képek alapján kérem a rejtőt a megtalálás elfogadására.
Az autót a földút elejénél hagytuk, mert eléggé nagy volt a sár. A terület tulajdonosával, az idős hölggyel mi is találkoztunk, már sejtette, hogy mi célból járunk arrafelé. A "ládát" könnyen megtaláltuk. Az ismeretlen katona sírjánál mécsest gyújtottunk a napokban elhunyt veszprémi kessertársunk emlékére.
Éva, Rudi
A lovardánál parkoltunk, majd "Jockey Ewing" háza előtt elsétálva (egy Apehos vagyonosodási vizsgálat igazán ráférne a birtokra) közelítettünk a doboz felé. Ami őszíntén szólva nem nyújtott nagy élményt, de csalódást sem, mert kb. erre számítottunk a leírás alapján. A környéken azért lennének ládarejtésre alkalmasabb és szebb helyek is ennél. Gyors log, aztán húzás haza.
Megtalaltam [wapon beküldött szöveg]
A láda magánterületen van. Találkoztam egy öreg nénivel és a kutyájával a sírnál, éppen mécseseket gyújtott. Elmondta, hogy ez az erdőrész az övé, én meg meséltem neki a geocachingről. Majd közösen megkerestük a ládát. Engedélyezte, hogy a láda maradhat és a cacherek nyugodtan kereshetik. Csak a helyi fatolvaj kisebbséget nem szereti, tehát ne baltával vagy fűrésszel keresgéljetek, mert akkor rendőrt hív. :)
Elmondta, hogy már többször exhumálták a halottat, de még a nációját sem tudták megállapítani, így mindig visszatemették.
Megvan. (Nem értem a nem találókat, pontos koo.-k, jó rejtekhely, hanem a "láda" nem teljesen láda, bár így szinte biztosan vízhatlan. Nagy hóban nem keresném, s nem is találnám.) Szerintem a rejtő nerm tehet a "környezetről", ez kérem Miskolc közelsége.
Judith és Luiluival közös ládázós nap keretében kerestük fel a ládát.
A település szélén megadott parkolót céloztuk meg, de nem mertük az autókat itt hagyni, tovább mentünk inkább a földúton, mely most (száraz időben) korrektül autózható, majdnem a ládáig.
A korábbi logokat olvasva vagy egy nagyon elmért, vagy egy nagyon extra nehézségű rejtésre számítottunk.
Teljesen rendben van a rejtés. A láda koordinátája pontos, pontosan a fejlécben megadott. (Az más kérdés, hogyha a sirnál keresed nem találod :P) Nincs semmi extra különlegesség a rejtésben, ha csak az nem, hogy nem rőzsehalom.
A környezet azonban nem ládaérdemes véleményünk szerint. Nem mutat meg semmit. Sem a település, sem a ládakörnyék nem volt vendégcsalogató. Meg is jegyeztük Judith-tal, ide se jutottunk volna el a gc nélkül, de nem is hagytunk volna ki semmit :D
Mire odaértem, kezdett besötétedni, a megadott koordinátán nem találtam semmit, pedig mindent átnéztem, utána megnéztem a sírt, majd a sötétben próbáltam tovább keresni hasztalanul. Vagy nagyon jó a rejtés, vagy a koordináták pontatlanok, de feladtam, mert siettem fel Budapestre.
Szemét semmivel sem volt több, mint más város melletti erdőkben, a Sajóbábonyban kijelölt parkolótól nyugodtan lehetett menni, nem volt arra semmi kutya, a telkekre is arra járnak, ahogy láttam-
Megvan!
Ez az első ládánk ahol mi vagyunk az első megtalálók!
Szerintem semmi gond nem volt a ládával illetve a környezetével, teljesen átlagos Miskolc környéki "állapotok uralkodtak" itt.
Kicsit nehezményeztem a dolgot , hogy pontosan nem lett megadva a láda koordinátája, de 2 perc alatt simám meg lett a kis csapatnak.
Életem legrosszab geocaching élménye. Munkából korábban eljöttem, hogy hátha még első lehetek... Sajnos a tegnapi kesselés után a GPS lemerült, és mivel napközben észleltem az új ládát, nem tudtam feltölteni. Mivel korábban kütyü nélkül kerestem, nem gondoltam, hogy probléma lehet. Hát volt. A leírás sajnos eléggé hiányos. A bábonyi parkolóból az alsó úton kell elindulni, jobb kéz felé. Ezt sem árt tudni. Az autót nem jó szívvel hagytam hátra, mert elég sok "kétes" alakot láttam odamenet. A helyszín eléggé barátságtalan. A kiskertekből bőszült kutyák ugattak, csak reméltük, hogy meg vannak kötve. Az ún. "erdőfoltot" nagyjából sejtettük, de gondoltuk, előbb megnézzük a sírt. Mivel nem leltük, egy arra járó férfit kérdeztünk a hollétéről, aki az erdőfoltra mutatott. Ja, hogy a sír is az erdőben van? Meg is leltük ezután. Elkeserítő helyszín, mondhatom. Rengeteg szemét mindenfelé... Gyomirtós flakontól, öblítős üvegen át a hajdan zsákban kitett kisállat csontvázáig minden volt itt. Egyébként egy cserjésben bóklásztunk, számtalan jellegtelen rejteknek tűnő fácskával, de mivel pontos leírást nem kaptunk, csak a szemetet túrtuk egyre frusztráltabban... Bogáncs és tüskés bokrok alaptartozékok persze. Nem ártana be-pluszolni jobb oldalt... Nyáron itt jó nagy dzsumbuj lesz. GPS nélkül elég nehéz, én nem ajánlom. Próbáltuk hívni a rejtőt, de nem jártunk szerencsével. Végül 1 óra gazoskodás után feladtuk. Szomorúan, keserű szájízzel távoztunk. Biztos hogy nem fogok ide visszatérni, GPS-szel sem.
A jövőbeni sikeres megtalálóknak nagy gratula.