Elhagyva
GCDOBO -t hamarosan ismét egy offroad pályára tévedtünk, és a padkáján egyensúlyozva lejtettünk lefelé az odafelé már érintett Kisújbányai FC egykori létesítményéhez, és innen borítottunk le a völgybe a forrás felé. AltSanyi memóriájában volt egy ösvény vagy erdővágás, mely toronyiránt pont a ládához visz, de ezt nem sikerült kikapni, ezért aztán a turistaúton mentünk, míg meg nem láttuk magunk alatt (természetesen itt sem függőlegesen, hanem srévizavé a felszíni domborzat szerint) a tisztás zöldjét. Na ekkor tényleg nekivágtunk toronyiránt, majd a tisztás fölötti erdőben elkezdtük módszeresen böngészni a fákat, mert sem a memorizált térkép, sem a rávezető utalás nem volt túl részlet gazdag. Még a Dobogónál felhasznált időnél is többre volt szükség, de végül siker koronázta erőfeszítésünket, s csodák csodája, a szellemes jelszót is tudtuk kötni a környékhez. (Köszönetnyilvánítás a
GCHUTA - nál) Utána már csak AltSanyi sétálóbotjait kellett keresni még vagy öt percig, mert a ládakeresgélés közben letette valahová, de az a német miatt már nem tudta beazonosítani a helyet, s a félhomályos avar rejtő színt vont köré. Ezúton üzenjük minden kedves olvasónknak, aki a Pásztor forrás feletti völgykatlanban talál egy pár lilás színű nordic walking botot, hogy tartsa meg nyugodtan, mert az nem AltSanyié. Az végül meglett. A nap már lebukott, mire kiértünk a biztonságot jelentő aszfaltozott erdőgazdasági útra, de a párás idő miatt nem élvezhettünk olyan szép fényjátékos naplementét, mint amiben reménykedtünk. A betonúton már magabiztosan lépkedtünk vissza e szép túra után az autóhoz.
Ráadás nincs? DE VAN! (
GCHUTA)