700. találatunk. Nem véletlenül lett ez a láda a jubileumi; már akkor elhatároztuk, amikor felkerült a honlapra. Mint
előzetes bejegyzésünkben írtuk, a Mátrai Erőmű ZRt. két éve szervezett nyitott napjának végén jártunk itt, s a bányák egész napos holdbéli tájra emlékeztető látványa után jólesett körültekinteni a kilátópontról, s látni a táj rehabilitációjára tett törekvést. Most ismét barátunkkal, az erőmű hajdani dolgozójával kerestük fel e helyet, s sétáltunk le a tóparti pihenőhelyig, majd körbe a tó körül. "Bárcsak Bubu bácsi is láthatná ezt."- sóhajtott fel barátunk, Oláh János mezőgazdászra gondolva, aki 1970-ben 3 fővel kezdte meg a tenyészedényes kísérleteket a megfelelő humuszos termőtalaj előállításához a frissen államosított Tévén tanyán kialakított telepen. Különböző arányban kevert LNPK (lignit-nitrogén-foszfor-kálium) beszántásával, majd azon termesztett zöldtrágyák visszaforgatásával végül sikerült elérni, hogy 2 éven belül megfelelő talajszerkezet és talajbilógiai élet alakuljon ki, amelyen csakhamar 76 fajta kultúrnövényt termesszenek, köztük lucernát, napraforgót, gabonaféléket, uborkát, főzőtököt, patisszont, sárgadinnyét, káposztát stb. Gyümölcsösök, szőlészetek és erdők kialakítására is sor került. Nagyszabású, hősies, látványos munka, amelyre persze nem ilyen arányban lett volna szükség, ha a költségkímélés miatt beszerezésre nem került gépsorokkal a termőtalajt külön fejtették, tárolták, s helyezték volna vissza...
A tóparti pihenőhely elérését követően gyorsan előkeríttettük a csészét, logoltunk, majd a hídon átkelve felsétáltunk a
N 47° 46,496' E 20° 00,846' 121 m [lignitréteg] kilátópontra, ahol a partoldalban ma is megtekinthető egy vékony lignitréteg. Innen utunk a tóparton vezetett tovább. Az útszakaszon jól megfigyelhető a víz tájalakító ereje: mély horhosok keresztezték utunkat. És hogy ne feledjük: kis hazánkban járunk, körülöttünk szanaszét dobált szemét, PET-palack mindenütt. Sajnos a fák egy része sem fog többé kihajtani, mert gombabetegség miatt fiatalon kiszáradtak. A bányató felső végén átvágtunk a kiszáradt medren, rácsodálkoztunk a homokban rejtőzködő lignitdarabokra, majd vadcsapásokat követve a tó északi oldalán tértünk vissza a piknikezőhelyhez, s kaptattunk fel a kiindulóponton hagyott kocsinkhoz. Közel 4 kilométert tettünk meg kellemes helyen és időben. Köszönjük.