Röviden
A láda egy 12x8x4 cm-es műanyag konyhai doboz, az emlékmű közelében van elrejtve. Kérünk a körültekintő logolásra, és a gondos visszarejtésre! Csak hómentes időben keressétek a ládát!


Első ládánkkal Csongrád megye legnyugatibb és legmagasabban fekvő településére, Öttömösre invitálunk. No nem kell megijedni, nincs szükség oxigénpalackra, hisz alig 120 méterrel van a tenger szintje felett. Ebben a kevesebb mint 800 lelket számláló apró faluban található a legkalandosabb életű, mégis kevesek által ismert Afrika kutatónk, Magyar László emlékműve.

Megközelítés
Autóval, kerékpárral::
Az 55. számú főút felől a falu központjába érkezve jobbra kell fordulni a Ruzsa felé vezető útra. Az emlékmű a falu határában van.
Gyalogosan:
A falu központjától indulva, a ruzsai út mentén haladó sárga sáv turistajelzést követve, kb. 500 méterre van az emlékmű.

Magyar László
(1818. november 13. - 1864. november 9.)
Méltatlanul keveset említett Afrika kutatónk Szombathelyen született, Magyar Imre - Festetics György csáktornyai uradalmában szolgáló gazdatiszt, később öttömösi földbirtokos - és Horvát Anna szolgálólány házasságon kívüli gyermekeként. Születésekor így anyja nevére anyakönyvezték és apja csak később, diákévei alatt adoptálta. Édesanyja korán meghalt, így apai nagyanyja nevelte Dunaföldváron. Származása miatt számtalan megaláztatás érte, szegénységben nevelkedett. Diákéveit kosztos-kvártélyos diákként élte, majd 1842-ben a fiumei Tengerész Akadémiára jelentkezett. Bejárta a világ tengereit, megfordult Indiában, Szumátrán, Jáván, Madagaszkáron, Dél-Afrikában. Megszerzett jövedelmét hajózási ismereteinek bővítését elősegítő tanulmányaira fordította. 1845-ben az argentin La Plata hadiflottához szegődött hadnagyi rangban, majd uruguayi fogságba esett és csak szerencsével kerülte el a halálbüntetést. Ezt követően tervezte meg Dél-Amerika ismeretlen területére vezető felfedező útját, azonban terveihez nem sikerült mecénást találnia, és a Magyar Tudományos Akadémia sem küldött egyebet bíztató szavaknál.

Egy évnyi kegyelemkenyéren eltöltött idő után hajóstisztként Afrikába kerül Trudodati Dalaber Almanzor kalabári uralkodó flottájára. Az uralkodó megkedvelte fehér bőrű tisztjét és támogatást adott felfedező útjának kivitelezéséhez, melynek célja a Kongó alsó folyásának földrajzi és etnográfiai feltérképezése volt. Később tovább utazott Benguelába, ahol egy Mursza nevű bennszülött karavánjához csatlakozva egy hónapos menetelés után Biébe érkezett. Mivel olthatatlan tudásvágya miatt állandóan kérdezősködött, ekkor kapta a portugál como (micsoda) szó után az Enganna Komó (Micsoda Úr) nevet, melyet élete végéig megőrzött. Biében szerencsésen alakul sorsa. Előbb tolmácsának családja fogadja fiukká, majd az uralkodó ígéri neki egyik lányát feleségül. A király támogatja kutatói tevékenységét, így nyílik lehetősége felfedező útjainak bejárására.

Az első úton, 1850-51-ben, a hatalmas Lunda birodalmában jártak, a Zambezi és a Kongó vízválasztóján. Etnográfiai és vízrajzi kutatásokat végzet, felfedezte a Kasai és még jó néhány északra haladó folyó futását. Ekkor még nem ismerték a Kongó útját, s ezzel a felfedezéssel a Kongó probléma ismét az érdeklődés középpontjába került.
Második útja, 1852-54-ben dél felé vezetett. Az őserdők helyett félsivatagokon és sivatagokon át vezetett útja. Ezekből tudjuk, hogy néhány addig ismeretlen folyót, új, ismeretlen népeket fedezett fel, akik különleges, csettintő hangokkal beszéltek, ezért feltételezik, hogy Magyar László a legészakibb busman törzzsel találkozhatott itt.
Harmadik útján (1855) amikor a Zambezi folyamrendszerét és a Kuanza mellékfolyóit kutatta, karavánját megtámadták és megsebesült.

Néhány évvel később ismét anyagi nehézségekkel kellett szembenéznie. 1857-ben Biében belháború tört ki, apósát megölték, s ő maga is menekülni kényszerült. Élete utolsó éveiben a tengerparton gazellazuzmó gyűjtögetésével tartotta fenn magát. 1864-ben hunyt el pontos nyughelyét nem ismerjük.

Tudományos munkásságának jelentős része elpusztult, miután a hagyatékát tartalmazó láda (benne könyvének második és harmadik kötetével) ugyanis tűzvészben elégett. Így több eredménye a későbbi "újrafelfedezők" nevéhez fűződik. Szerencsére a hazaküldött első kötet "Magyar László dél-afrikai utazásai 1849-1857. években" fennmaradt. A munkáért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Magyar László afrikai kutatásainak utolsó esztendeiben megfejtette a kilombó települések és társadalmaik titkát; felfedezte azokat a rejtett szállásokat, ahol a rabszolga-kereskedelem Afrikában való megjelenése óta a kontinens lakosságának nagy része élte a világ elől eltitkolt mindennapjait. A quilombo (magyarosan kilombó) portugál szó, amellyel a szökött rabszolgák és rejtőző népcsoportok szállásait jelölték. A szó eredete arra a korra utal, amikor a rabszolgaság borzalmai elől hatalmas tömegek menekültek hegyekbe, őserdőkbe vagy mocsarak közé. E sajátos afrikai jelenség a kontinensről elhurcolt "élő áru" révén elterjedt az Újvilágban is, és vált a rabszolgatartó államban önigazgatású árnyéktársadalommá.

"Én mindig szent kötelességemnek tartottam édes Hazám javát és díszét a tőlem telhető minden módon előmozdítani." (Magyar László levele a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez, 1861. dec. 25.)

Irodalom:
1.Krizsán László: Magyar utazók Afrikában
2.Wikipedia: Magyar László
3.Magyar László Gimnázium honlapja
4.Török Zsolt: Magyar Földrajzi Felfedezők