A láda-sorozat elveszett falvak során visz végig néptelen, erdős-rétes tájakon. A túrához 2X1 bakancs, esetleg egy 4X4 meghajtású terepjáró szükséges. Az útvonal hossza egyirányban 12 km, oda-vissza egy teljes napot kell rászánnod, mivel a nehezen járható homokon a gyalogtúrát nem könnyű teljesíteni. Vizet vigyél magaddal! Kerékpárral csak elszánt terepeseknek ajánljuk. Az erdőlátogatási korlátozásokat tekintve ez a térkép hasznos lehet.
Az útvonalat egybekötheted a Fehértó láda útvonalával is.

---

A ládába TravelBug helyezhető.

---

Jelszó: a ládákban talált jelszórészletek sorrendben egybeírva:
A)  N 46° 28,119' E 17° 32,523' 145 m [GCFKAK-1]
B)  N 46° 29,479' E 17° 30,545' 138 m [GCFKAK-2]
C)  N 46° 30,600' E 17° 29,981' 134 m [GCFKAK-3]
D)  N 46° 30,136' E 17° 28,028' 128 m [GCFKAK-4]

Útvonal
Javasolt kiindulási pont: Újvárfalva-Nadalos  N 46° 27,923' E 17° 33,822' 138 m [GCFKAK+Parkoló]. Ezután jelzetlen úton keresd ezt a többszörös elágazást  N 46° 27,965' E 17° 32,571' 147 m [GCFKAK+1.útpont].
Az indulástól 2 kilométernyire találod az egykori Galabárd helyét, az erdőben az épületek alapjai itt-ott még kirajzolódnak az út mindkét oldalán az első láda közelében.
Utadat folytatva elhaladsz az elhagyott Kak-i temető  N 46° 28,797' E 17° 32,023' 140 m [GCFKAK+2.útpont] mellett (a régi sírok közül többet még látogatnak a hátramaradottak), majd eléred az egykori harangtorony helyét jelző földhányást  N 46° 28,853' E 17° 31,962' 140 m [GCFKAK+3.útpont]. Balra indulsz, és rövidesen leágazol nyugat felé . Rövidesen balkéz felől elhagyod Kak néhány házát, aztán a Tőzike Tanösvény északi pontjait érinted, majd közvetlenül a tanösvény 1-es pontja után keresztezed a Löncsön felől érkező főbb szekérutat  N 46° 28,868' E 17° 30,708' 138 m [GCFKAK+4.útpont]. Itt északra fordulva haladsz jelzetlen, majd S+ jelzésű úton Háromház felé. Útközben kis kitérővel gyönyörű pontot érintesz: a Nyírség vidékeire emlékeztető homokbuckás részen rejtőzik a multi második ládája.
Áthaladsz Háromházon, majd hamarosan eléred a Libickozmát Mesztegnyővel összekötő S- jelzésű utat  N 46° 30,535' E 17° 30,391' 133 m [GCFKAK+5.útpont]; ennek mentén találod balra a helyi védettségű fenyőfát Kopár egykori faluközpontjában  N 46° 30,562' E 17° 30,244' 137 m [GCFKAK+6.útpont], majd a falu elhagyott temetőjében a 3. állomás ládáját. Cserfekvésnél az egykori főutcán délre fordulva jutsz el a régi templom romjaihoz, majd a záróládáig.

Egykorvolt falvak emléke
A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben és annak szűkebb környékén sok puszta (a dunántúli szóhasználatban ez a lakott külterületeket, túlnyomórészt uradalmak silány lakáskörülmények között élő béreseinek és cselédeinek települését jelentette) létezett, amelyek közül nem egynek a lélekszáma jóval felülmúlta a mai somogyi kisközségekét. A múlt század első felében virágzó falusi élet folyt itt, az alapvető közösségszervező intézmények (templom, iskola, kultúrház) több ilyen pusztán is működtek.
Ezeknek a pusztáknak Nagybajom, Hosszúvíz, Somogysárd és Libickozma voltak az anyaközségei.
Ide tartoztak a hozzájuk tartozó különálló településrészekkel és párházas tanyákkal Kak, Kopár, Galabárd, Háromház és Cserfekvés. Közülük Kak a középkorban is lakott volt, de a török idők alatt kihalt. A többi a 19. század közepén még nem létezett, vagy jelentéktelen major volt.
Természeti környezet
A tájvédelmi körzet Belső-Somogy nyugati síkságán fekszik. A Pannon-tenger üledékeit errefelé az ősfolyók által idehordott 5...10 méter vastag homok borítja, amelyet a szél itt-ott lapos, 10 méter körüli magasságú buckákba hordott. A szinte teljesen sík vidéken pár méter szintkülönbség is teljesen eltérő formákat alakít ki: a mélyebb részeken duzzasztott tavak, mocsaras részek őrzik a sokszínű élővilágot, a beerdősült, ligetes táj erdőfoltjai között rétek, a buckák tetején pedig jellegzetes száraz élőhelyek találhatók. A természet fokozatosan visszaveszi az egykor ember által művelt területeket is. A természeti értékek megőrzésére és megismertetésére hozták létre a tájvédelmi körzetet, és ezen belül a Tőzike Tanösvényt.

A vidék korábban főleg állattenyésztésre volt alkalmas, de a jobb talajú részeken szántók, a homokdombokon szőlők, a völgyek alján halastavak működtek, munkalehetőséget ezen kívül csak a fakitermelés és egy fűrésztelep nyújtott. Ezek a települések a század második felében fokozatosan elnéptelenedtek. A mára majdnem néptelenné vált vidéken nagyjából háromezer fő élt.
Az elnéptelenedés fő oka a téeszesítés volt, mivel ekkor az embereknek le kellett mondaniuk a megélhetésük alapját jelentő földekről: az erdőben szétszórtan elhelyezkedő homokos földek nem voltak alkalmasak nagyüzemi termelésre, szövetkezet nem is szerveződött, viszont a kisgazdálkodókat ellehetetlenítették azok a magas adók, amelyekkel a gazdákat rá akarták szorítani a TSz-ekbe történő belépésre. A munka nélkül maradó emberek tömegközlekedés hiányában, aszfaltozott út nélkül nem tudtak az iparral rendelkező településekre ingázni és ott munkát vállalni. Házaikat elbontották és a még használható anyagokat is magukkal víve építettek új otthont a környező falvakban, városokban. Emiatt aztán romok is alig maradtak, a települések helyét főleg talajegyenetlenségek és a természetestől elütő növényzet jelzi.
Kak
Mai fogalmak szerint önálló településnek számított volna a több falurészből álló Kak. A 20. század közepén a lélekszám 500...700 között volt, osztatlan 6-osztályos iskolájában egy tanítóra 150 diák jutott... Kak mára teljesen néptelenné vált, de az itt-ott még fellelhető nyomok kirajzolják az egykori település utcahálózatát. A kis településeket egykor Mesztegnyővel összekötő kisvasút megmaradt szakaszán még van időszakos forgalom a turisták szolgálatában.
Az egykori Kak területét két tanösvény is érinti. A "Tőzike tanösvény" a terület élővilágát mutatja be, míg az "Eltűnt puszták nyomában" tanösvény szorosan kapcsolódik témakörünkhöz, utunk során több állomását is érintjük.
Emberi sorsok
Két ember elgondolkodtató történetét ragadom ki. Kak 1980-ra már elnéptelenedett, egyedül Horváth Vaskó Teréz, vagy ahogyan annak idején tanítója hívta, Pacsirta Tera tartott ki az új évezredig. 1926-ban született Kakon és azóta nem hagyta hosszabb időre el a falut. Gyermekei többször elvitték magukhoz Böhönyére, de mindig "visszaszökött": nem tudott és nem is akart máshol élni. Vályogból épített háza lassan összedőlt, ezután az első telet egy dunyhákkal bélelt fóliasátorban húzta ki. Nagy örömére egy német családtól lakókocsit kapott. Ma már Teri néni is csak emlékeinkben él: 2006. januárjában nagy rendőri erőkkel kutatták fel az erdőben a kihűlt asszonyt - egy újabb település, Kak végleg kihalt. Pontosabban ma új betelepülő gazdálkodik Akác-tanyán.
Egy másik történet - egy fiatalember sorsának rövid szakasza - mindent elmondhat a békeidőben történő falurombolásról. Kakpusztán élt, a hetvenes évek közepén megélhetést keresve Kaposváron vállalt segédmunkási állást. Minden hétköznap hajnali két óra előtt csörgött az ébresztőóra. Több mint 6 kilométeres gyaloglás várt rá az erdőben ha fújt, ha esett, hogy buszra szállhasson, majd a kaposvári állomásról helyi járattal ért be a 6 órás munkakezdésre a Tungsram gyárába. Ki vetheti a szemére a még fejlődésben lévő fiatalembernek, hogy az elemi szabályokat sem tudta betartani: főnöke nem egyszer talált rá, ahogy a satupadra borulva alszik? És a főnöke elnézhette-e neki ezt minden megértő igyekezete ellenére újra meg újra?
Háromház
Háromház még él, a háromházi fogadó-vadászház szabadidős központ erdők mélyén rejtőzik. Neve mostanra vált igazzá: a múlt század közepén még több, mint 40 házban éltek itt.
Kopár
Kopárpuszta már kihalt, de elhagyott temetőjét még gondozzák. Lakóira a Libickozmára áttelepített kőfeszület, a "Kopáriak Keresztje" és a szennai falumúzeumban található harangláb emlékeztet, amelyek egykor a görbe fenyő alatt álltak. A fenyővel szemben állt valaha az iskola, amely vasárnaponként istentisztelet színhelye volt.
Cserfekvés
Cserfekvés mint Hosszúvíz külterülete - Virágospusztával együtt - valaha 4-500 lélek számára jelentett lakhelyet. Többen laktak itt, mint a kedvezőbb közlekedési helyzetben lévő anyaközségben. Ma néhány ház még/már lakott, de találni itt összeroskadó, nemrég elhagyott otthont is. Valaha iskola és kis templom is szolgálta az itt lakókat. A templom ma már kifosztva, egyre rosszabb állapotban viseli el az évek múlását.
Források:
Palkovics György: Kakpuszta
Sulinet
Horváth Gábor (Libickozma) közlései