Elhelyezés időpontja: 2011.06.26 00:00
Megjelenés időpontja: 2011.07.18 22:00
Utolsó lényeges változás: 2011.07.16 21:53
Utolsó változás: 2022.09.25 12:48
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Peti, Móni, Kispetya, Behuzós, Dorka86, Kálmán, Andi, Kornél
Ládagazda: kovaripeti Nehézség / Terep: 2.5 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 3700 m
Megtalálások száma: 99 + 1 sikertelen + 5 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
wap on
A megadott koordinátán lévő oszlop tövére van erősítve egy üveg kémcső. wap off
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Figyelem!
Az időjárás percről percre is változhat. A parkoló és a csúcs között akár 15-20°C különbség is lehet. Ládatelepítéskor is parkolóban 20°C, a csúcson 3°C viharos szél, és foltokban hó is található volt.
Mi a sárga turista jelzésen mentünk végig fel, elég szuszogtatós, de meg lehet csinálni, nem kell hozzá rutinos hegymászónak lenni. A látvány sok helyen csodálatos! A csúcs előtt 1 km-rel lesz a mászós rész, először láncon, majd létrán kell kapaszkodni. Biztosító kötél nem, de a fejre sisak nem árt, mert apró kőhullás lehet. Itt már találkozhatsz zergékkel is, akik állandóan szemmel tartanak. Utána már hamar felérsz a csúcsra. N 47° 41,338' E 15° 41,372' 2007 m [GCHEUK+Heukuppe csúcs]
Ha valaki ezt a körutat teszi meg, ez 9.1 km hosszú. A táj végig csodálatos, ha tiszta az idő, gyönyörű látványban lesz részed.
Mindenkinek kellemes túrázást kívánunk!!
Leírás
Az Alpok nem csupán közelsége miatt népszerű a magyar természetkedvelők körében. A hegytömbre vezető nagyszámú turistaösvény mellett számos jól kiépített, biztosított klettersteig útvonalat is találunk, melyeken a sziklamászásban nem jártas kirándulók is biztonsággal próbára tehetik ügyességüket és bátorságukat, s addig nem sejtett, egyedülálló pillantásokat vethetnek a hegyek korábban megközelíthetetlennek vélt sziklavilágába.
Rax Alpok régió az egészség és a sport terén épp úgy tud gazdag programot kínálni, mint a kultúra területén. A látogatónak csak el kell dönteni melyiket részesíti előnyben, kihagyni viszont egyiket sem érdemes. A Rax Alpok a Keleti Alpok igazi előbástyája, és Magyarországhoz legközelebb eső 2000 méternél magasabb hegye. Gazdag alpesi növényzet, érintetlen természet, festői táj várja mindazokat, akik időt szánnak arra, hogy felfedezzék a Rax Alpok csodálatos hegyvonulatait.
Rax Alpok
Az Alpok keleti nyúlványának 2000 méter fölé nyúló csúcsai a bécsiek és a magyarok egyik kedvenc túra és mászó helyét alkotják. Ideális kirándulási cél és szabadidős programlehetőségeket kínál családoknak és mindazoknak akik kedvelik az aktív pihenést, a friss hegyi levegőt, és a fantasztikus panorámát ami a hegycsúcsokról a látogató elé tárul.
Rax Alpok legmagasabb csúcsa
Heukuppe, 2007 m
Rax-Seilbahn - Rax-felvonó
A felvonó egész évben, minden évszakban rendszeresen közlekedik. Rax-Seilbahn menetrend szerint minden fél- és teljes órában indítják, de sok látogató esetén akár 10 percenként is tudják indítani. 2160 m-es pályája során 1017 m szintkülönbséget küzd le, s utasát 8 perc alatt viszi fel a csodálatos Rax-fennsíkra, ahol hamisítatlan alpesi túraélmény vár mindenkit.
Rax Alpok növényzete
A Rax Alpok lankás dombvidékén felfelé haladva egymást váltják a tölgyesek, bükkösök. Majd a lombosok után a magaslati levegőt jobban kedvelő tűlevelű erdők következnek, amelyeket 1400 métertől a törpe fenyvesek váltanak fel. Feljebb haladva az egyre ritkuló törpe fenyveseket, 2000 méter körül az alhavasi gyep követi. Nyáron virágok ezrei virítanak a zöldellő hegyoldalakban, melyeken a nagy számú zerge populáció éli mindennapjait, felettük pedig havasi csókák hívják fel magukra a figyelmet jellegzetes hangjukkal. A látványos alpesi növényzet és állatvilág között tett túrák a felfrissülés mellett pihenést, nyugalmat és a hétköznapok egyhangúságától való szabadulást kínálják.
Rax Alpok és a hütte
A Rax Alpokban számos hütte, azaz menedékház található. Melyeket nem lehet eltéveszteni részben azért, mert magasabbak a törpefenyőknél, másrészt nem véletlenül a turista utak is úgy lettek kialakítva, hogy minden úton eljuthatunk egy hüttéhez. A kínált menüre pedig nem lehet panasz: a bográcsostól kezdve a süteményig a hűtött sörig minden kapható, mi szem-szájnak, kicsiknek és nagyoknak kívánatos lehet.
Rax Alpok szállás
Rax Alpok számtalan szálláslehetőséget kínál. Található itt apartman, panzió, menedékház, és bivakház. A vadkempingezés-táborozás tiltott.
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltuk! Ez az első osztrák ládánk. Egy kemény 1000m szintkülönbséges túra során. Útközben bezsebeltünk 4 com-os ládát is. Felfele jövet láttunk zergéket. Amúgy teker a szél ezerrel.
Köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]
clkgtr-el közös túrázás során kerestük a ládát, de sajnos nem találtuk meg. Több póznánál lévő kőrakást is átnéztünk illetve a GPS koordináta közelében kb minden másik kőrakást is. A túraútvonal egyébként nagyon szép, még zergét is láttunk. A csúcsnál erős szél fújt, nyáron is ajánlott a meleg ruházat oda. Kérem a képek alapján elfogadni a megtalálást.
Szdia0810-zel kerestük a ládát, amit sajnos nem találtunk meg. A csúcs felé vezető úton több póznánál is megnéztük a kőrakásokat, majd az úttól jobbra, balra is más részeket, a jelölt pont körül. Kérem a képek alapján elfogadni.
Akkor kell túrázni, ha jólesik, avagy az önként vállalt szopás
esete, ami jól esett!
Tudtuk mire számítsunk vasárnap reggelre, már egy hete figyelem az előrejelzéseket, és valamennyi teljesen egybehangzó. Esni fog, méghozzá bőséggel, a jóslat valószínűsége 90-100 %. Fura, reggel hét óra és nem arra ébredek, hogy apró cseppek kopognak a szállásunkként szolgáló autó tetején. Lehet, hogy még alszom, és csak álmomban idealizálom a helyzetet? Nem, ébren vagyok, kissé elzsibbadt a hátam, ilyesmit nem álmodnék magamtól. Borult az idő, időtlen a reggel, nem tudom, hogy 5 óra van vagy 10. Kikászálódom a kocsiból és felteszek egy teát a gázfőzőn, nincs igazán hideg, de jólesik a forró tea illata, hangulatot varázsol a tejföl szerű reggel köré, misztikummal ruházza fel a körülöttünk lévő világot. Kényelmesen elköltjük a reggelinket, és a 9 órát súrolva nekifekszünk a hegynek. Nem sietünk, tartalékolni kell az energiát, lesz még hova elhasználni. 880 méteren hagyjuk az autót és szép fenyvesben emelkedünk egy dózerúton, majd keskeny ösvényen a Haidsteig beszállásáig. De ma nem ez a program, ilyen időben az álmoskönyvek szerint nem előnyös a drótkötélen lógni. A sziklaút melletti törmeléklejtőn kaptatunk fölfelé és lefelé egyszerre. Nehéz fix lépést találni a kőrengetegben, így minden lépésnél kicsit vissza is csúszunk, ahogy kipereg az út a lábunk alól. Az alattunk elterülő köd szédítő mélységet kölcsönöz az amúgy nem igazán pulzust emelő látványnak. Egy zerge bornírt közönnyel veszi tudomásul jöttünket és 30 méterről is csak egy oldalpillantásra méltat, majd visszatér a végtelen tenger fölötti elmélkedő révedésébe. Lassan, de bizonytalanul elérjük az 1600 méteres szintvonalat és vele együtt a hőn áhított dózerutat, ami egyenesen a Seehütte oltalmazó fedele alá vezet bennünket. Látszik, hogy mindenki megnézte milyen idő várható ezen a csodás napon, nincs itt senki, csak a személyzet. Megéheztem, kérünk két roppant drága rétest, de nem baj, érthető az ár, ilyet nem kap mindenhol az ember. Én legalábbis még nem találkoztam olyan cseresznyés rétessel, amiben a tölteléket elmulasztották kimagozni. Hosszan tartó az élvezet, legalább nem csak behabzsolja az ember. A lány csóválja a fejét és mondja, hogy egész napra rossz időt ígér a radarkép, de megnyugtatjuk, hogy nem is számítunk másra, önként vagyunk itt. Erre az egyenes beszédre felfigyelve el is ered odakint az eső, egycsapásra hűvössé téve az amúgy is csekély 13 fokot. Várunk kissé, hátha alábbhagy, mert most elég nagy elánnal kezdett neki, be akarja pótolni, a reggel elvesztegetett időt. Csendesedik... Csendesedik... Eláll... Rajt, most kell indulni. Bízunk a csodában, bár tudjuk, hogy esélytelen. Még 200 métert sem teszünk meg, ismét nekilát, kvázi tőrbe csalt minket. Nincs mit tenni, gyerünk. Egy jó minőségű, széles úton haladunk a Rax szépe geoláda felé, ami potom 3 km-re van légvonalban. Most örülök csak igazán a rövidnadrágnak, legalább kevesebb ruhám ázik rommá. A cipőm legalább bírja a gyűrődést! Legalább 10 percig, no nem erre van kitalálva. Bezzeg Ágié! Hiper-szuper gore-texes csoda, legalább 3-szor annyi ideig állja a sarat, mint az enyém, de legalább szép a színe. Már nem vagyunk messze az első ládától, csak 1 km, az viszont végig lefelé. Kényelmes, bár kissé beárnyékolja a képet, hogy ugyanitt vissza is kell másznunk. Hamar megtaláljuk, de nem soká élvezzük a pillanatot, irány fel, nem esik jól a mozdulatlanság, így kissé hideg van. Visszakapaszkodunk a meredek emelkedőn, útközben folytatva a fekete szalamandrák népszámlálását. Már 30-nál járunk, most az emelkedőn négyet nem számolunk, nehogy valaki kétszer szerepeljen a könyvelésben. Sokan előbújtak a hírre, hogy itt bizony két idióta ebben az időben is koptatja a hegyet. Visszaérünk a kereszteződésbe, a Wolfgang-Dirnbacher menedékházhoz. Apró épület, benne csak egy asztal és egy pad, de olyan jó a szigetelése, hogy nem is halljuk az eső zajait odakintről. Eszünk némi kekszet, bár úgy érzem picit elkéstem vele, többet követel a szervezetem, mint azt gondoltam, persze, elvégre fűtenie is kell, méghozzá elég rendesen. Nagyra nőtt törpefenyvesben visz a jelzetlen ösvényünk következő állomásunk, a jégbarlang felé. Mondta a Seehüttés lány, hogy ez roppant vizes tud lenni, de úgy voltunk vele, hogy már úgyis mindegy és erre kicsit rövidebb az út is. Tévedtünk. Eddig csak bőrig áztunk, de most olyan mintha egy medencébe ugrottunk volna ruhástul. Az a kevés réteg, ami rajtam van több liter hideg és friss esővizet képes ellopni, amit az apró fenyvesek oly szorgalmasan összegyűjtögettek. Ezt a részt nem élvezzük, csak megyünk, kissé talán gyorsan, hátha hamarabb a végére érünk ennek a szakasznak. Egy tisztásra érve, egy alig észrevehető ösvényen tovább haladva megpillantjuk a jégbarlangot. Mármint a táblát, hogy itt van a jégbarlang, a valóság azonban az, hogy színültig van hóval, még a bejárata sem látszik igazán. No, nem baj, így legalább nincs dilemma a fejemben, hogy megpróbáljak-e leereszkedni. Irány vissza a Seehütte! Mintha csak haza érnénk. Szörnyülködve néz rajtunk végig a lány, pedig a felfröccsent sár nagyrésze már szépen lemosódott a lábszáramról. Kikérünk két gulyást szegényes módra és két barackpálinkát, hátha picit át tudjuk verni a szervezetünket. Nem időzünk soká, tisztában vagyunk vele, hogy minél tovább múlatjuk itt az időt, annál rosszabb lesz újra kimenni és még csak féltávnál vagyunk, vagy ott sem. Kihasználva a félidei szünetet nekiveselkedünk az ösvénynek a Haidsteig látó geoláda irányába. A köd éppen szerencsésen sodródik és a kis kőorról most tényleg szépen látszik a steignek helyet adó orom teljes valójában. Nincs fölösleges pazarolni való energia, így kinézek egy nyiladékot, amin iránymenetben felmehetünk a Heukuppe felé vezető turistaútra, így nem kell kerülni. Jó meredek, de legalább rövid. Most jön a nap fénypontja. Szó szerint. Egy fénysugár világít meg bennünket és 1 percre látjuk az árnyékunkat is. Szomorúan odébb oldalog ezután a nap, enged a köd ismételt szorításának, ennyi jut mára, ezt valahol mélyen érezzük. Jó oldalára helyezkedünk a tél utolsó bástyájaként elterülő hatalmas hófoltnak, így át sem kell kelnünk rajta, kicsúszás veszély nélkül elérjük a jelzést. Fel-le haladunk az ösvényen, mígnem elérjük a Karl-Ludwig házat, innét már csak fel. Hívogatón terül el előttünk az impozáns épület, de ellenállunk a csábításának, nincs már idő a lazsálásra. Egyenesen nekimegyünk a 2007 méter magas csúcsnak. Nem meredek az emelkedő, de már fásultak vagyunk kissé, már barátként köszöntjük az esőt, aki ezúttal vendéget is hozott, a szelet. Nem baj, örülök, hogy esik, ha nem örülnék, akkor is esne. Végtelennek tetszik az utolsó 100 méter szintemelkedés, csak tesszük a dolgunkat: egyik láb a másik után, gyakoroltuk már eleget az életben, nincs mit elrontani. "Eh bien! Egyszer úgyis mindennek vége lesz! Elmúlik az egész, mint Screbin főhadnagy hegedűjén az utolsó vidám melódia, azon az estén, amikor vállat vont, és főbe lőtte magát." Megkeressük a mai napra tervezett utolsó geodobozt majd felmegyünk a csúcsig élvezni a kilátást. A kilátást, ami nincs. Illetve van, csak korlátozott, 20-30 méter. Rengeteg izgalmas dolog van látótávolságon belül, például kövek és a kis emlékmű a csúcson, meg itt van a rommá ázott feleségem, ő sem utolsó látvány. Nem is baj, hogy nincs jobb panoráma, még a végén túl sokat időznénk ebben az ocsmány tejfölszerű ködben. Akkora a szél, hogy 10 méterre egymástól már üvöltve is alig értjük a másikat, nyár van, de a hideg miatt mégis nehezen formálom a szavakat a kezeim pedig alig képesek fogni úgy bedagadtak. Hamar megindulunk a már ismert ösvényen vissza a hütte felé. A GPS szerint már csak 150 méterre vagyunk, mégsem látjuk a ködben a házat. Ismét elmegyünk mellette és a völgy felé vesszük az irányt, innét már csak lefelé visz az utunk, mondjuk még több mint 2 órán keresztül. Egy szakaszon meredek falon kell ereszkedni, de végig építettek lépéseket és korlátot, bár ez utóbbinak nem sok haszna van, annyira csúszik a fogás. Ági kissé félve, de hallgatva a jó szóra szépen megoldja a feladatot, elfáradt már ő is rendesen. Hamar leérünk a Wax házig, ahonnét nosztalgikus pillantással tekintünk vissza a még mindig köd fátyolozta hegyre. Az eső is úgy gondolja, hogy mára már kidolgozta magát, lassan de biztosan pihenni tér. Ezt a házat is kikerüljük, nincs már idő ilyenekre, ha világosban le akarunk érni, ami innét még egy óra a kalauzidőt jelző tábla tanulsága szerint. Kellemes fenyves, majd a már ismert dózerút vezet vissza minket a parkolóba. A szobánkat nem takarította ki senki és a vacsorát is magunknak kell megfőznünk, de kárpótol érte az öröm, hogy levehetjük a cipőnket bőségesen kiáztatott lábainkról, amik már úgy néznek ki, mintha aggastyánok lennénk. Száraz ruhát húzunk és beizzítjuk a gázfőzőt, pincepörkölt lesz vacsorára, jobban esik, mint bármi, bárhol. Ismét közeleg a vihar, de ezúttal úgy ítéltetik, hogy mára már eleget kaptunk, percre pontosan megvárja, hogy megvacsorázzunk és elfoglaljuk nyugvóhelyünket a szobában, azaz az autónkban. Füldugó bedug, szem becsuk, vége a napnak, elég is volt. Hogy mi a tanulság? Nem tudom. Azt hiszem nincs. Ha újra kéne csinálni, ugyanígy csinálnánk. Bőrig áztunk? Igen! A komfortzónánkon kívül voltunk szinte egész nap? Igen! Szinte semmi kilátást nem tárult elénk az amúgy gyönyörű hegyről? Igen! Mégsem bánom! Néha kell egy kis szar a palacsintába, hogy legközelebb jobban tudjuk értékelni a lekvárt. Nicsak, mégis találtam egy tanulságot...
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Az ajánlott sárga jelzésen mentünk végig, és annyira tetszett, hogy visszafelé is ezt választottuk. Vittünk ládát és log füzetet is, de nagynak bizonyultak, ezért hagytuk inkább a dupladobozos megoldást.
N 47° 40,569' E 15° 43,429' 1070 m [GCHEUK+parkoló]
N 47° 41,338' E 15° 41,372' 2007 m [GCHEUK+Heukuppe csúcs]
N 47° 41,312' E 15° 42,245' 1810 m [GCHEUK+Karl-Ludwig-Haus]
