Elhelyezés időpontja: 2011.06.26 00:00
Megjelenés időpontja: 2011.07.18 22:00
Utolsó lényeges változás: 2011.07.16 21:53
Utolsó változás: 2022.09.25 12:48
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Peti, Móni, Kispetya, Behuzós, Dorka86, Kálmán, Andi, Kornél
Ládagazda: kovaripeti Nehézség / Terep: 2.5 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 3700 m
Megtalálások száma: 97 + 1 sikertelen + 5 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
wap on
A megadott koordinátán lévő oszlop tövére van erősítve egy üveg kémcső. wap off
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Figyelem!
Az időjárás percről percre is változhat. A parkoló és a csúcs között akár 15-20°C különbség is lehet. Ládatelepítéskor is parkolóban 20°C, a csúcson 3°C viharos szél, és foltokban hó is található volt.
Mi a sárga turista jelzésen mentünk végig fel, elég szuszogtatós, de meg lehet csinálni, nem kell hozzá rutinos hegymászónak lenni. A látvány sok helyen csodálatos! A csúcs előtt 1 km-rel lesz a mászós rész, először láncon, majd létrán kell kapaszkodni. Biztosító kötél nem, de a fejre sisak nem árt, mert apró kőhullás lehet. Itt már találkozhatsz zergékkel is, akik állandóan szemmel tartanak. Utána már hamar felérsz a csúcsra. N 47° 41,338' E 15° 41,372' 2007 m [GCHEUK+Heukuppe csúcs]
Ha valaki ezt a körutat teszi meg, ez 9.1 km hosszú. A táj végig csodálatos, ha tiszta az idő, gyönyörű látványban lesz részed.
Mindenkinek kellemes túrázást kívánunk!!
Leírás
Az Alpok nem csupán közelsége miatt népszerű a magyar természetkedvelők körében. A hegytömbre vezető nagyszámú turistaösvény mellett számos jól kiépített, biztosított klettersteig útvonalat is találunk, melyeken a sziklamászásban nem jártas kirándulók is biztonsággal próbára tehetik ügyességüket és bátorságukat, s addig nem sejtett, egyedülálló pillantásokat vethetnek a hegyek korábban megközelíthetetlennek vélt sziklavilágába.
Rax Alpok régió az egészség és a sport terén épp úgy tud gazdag programot kínálni, mint a kultúra területén. A látogatónak csak el kell dönteni melyiket részesíti előnyben, kihagyni viszont egyiket sem érdemes. A Rax Alpok a Keleti Alpok igazi előbástyája, és Magyarországhoz legközelebb eső 2000 méternél magasabb hegye. Gazdag alpesi növényzet, érintetlen természet, festői táj várja mindazokat, akik időt szánnak arra, hogy felfedezzék a Rax Alpok csodálatos hegyvonulatait.
Rax Alpok
Az Alpok keleti nyúlványának 2000 méter fölé nyúló csúcsai a bécsiek és a magyarok egyik kedvenc túra és mászó helyét alkotják. Ideális kirándulási cél és szabadidős programlehetőségeket kínál családoknak és mindazoknak akik kedvelik az aktív pihenést, a friss hegyi levegőt, és a fantasztikus panorámát ami a hegycsúcsokról a látogató elé tárul.
Rax Alpok legmagasabb csúcsa
Heukuppe, 2007 m
Rax-Seilbahn - Rax-felvonó
A felvonó egész évben, minden évszakban rendszeresen közlekedik. Rax-Seilbahn menetrend szerint minden fél- és teljes órában indítják, de sok látogató esetén akár 10 percenként is tudják indítani. 2160 m-es pályája során 1017 m szintkülönbséget küzd le, s utasát 8 perc alatt viszi fel a csodálatos Rax-fennsíkra, ahol hamisítatlan alpesi túraélmény vár mindenkit.
Rax Alpok növényzete
A Rax Alpok lankás dombvidékén felfelé haladva egymást váltják a tölgyesek, bükkösök. Majd a lombosok után a magaslati levegőt jobban kedvelő tűlevelű erdők következnek, amelyeket 1400 métertől a törpe fenyvesek váltanak fel. Feljebb haladva az egyre ritkuló törpe fenyveseket, 2000 méter körül az alhavasi gyep követi. Nyáron virágok ezrei virítanak a zöldellő hegyoldalakban, melyeken a nagy számú zerge populáció éli mindennapjait, felettük pedig havasi csókák hívják fel magukra a figyelmet jellegzetes hangjukkal. A látványos alpesi növényzet és állatvilág között tett túrák a felfrissülés mellett pihenést, nyugalmat és a hétköznapok egyhangúságától való szabadulást kínálják.
Rax Alpok és a hütte
A Rax Alpokban számos hütte, azaz menedékház található. Melyeket nem lehet eltéveszteni részben azért, mert magasabbak a törpefenyőknél, másrészt nem véletlenül a turista utak is úgy lettek kialakítva, hogy minden úton eljuthatunk egy hüttéhez. A kínált menüre pedig nem lehet panasz: a bográcsostól kezdve a süteményig a hűtött sörig minden kapható, mi szem-szájnak, kicsiknek és nagyoknak kívánatos lehet.
Rax Alpok szállás
Rax Alpok számtalan szálláslehetőséget kínál. Található itt apartman, panzió, menedékház, és bivakház. A vadkempingezés-táborozás tiltott.
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltuk! Ez az első osztrák ládánk. Egy kemény 1000m szintkülönbséges túra során. Útközben bezsebeltünk 4 com-os ládát is. Felfele jövet láttunk zergéket. Amúgy teker a szél ezerrel.
Köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.9.12]
clkgtr-el közös túrázás során kerestük a ládát, de sajnos nem találtuk meg. Több póznánál lévő kőrakást is átnéztünk illetve a GPS koordináta közelében kb minden másik kőrakást is. A túraútvonal egyébként nagyon szép, még zergét is láttunk. A csúcsnál erős szél fújt, nyáron is ajánlott a meleg ruházat oda. Kérem a képek alapján elfogadni a megtalálást.
Szdia0810-zel kerestük a ládát, amit sajnos nem találtunk meg. A csúcs felé vezető úton több póznánál is megnéztük a kőrakásokat, majd az úttól jobbra, balra is más részeket, a jelölt pont körül. Kérem a képek alapján elfogadni.
Akkor kell túrázni, ha jólesik, avagy az önként vállalt szopás
esete, ami jól esett!
Tudtuk mire számítsunk vasárnap reggelre, már egy hete figyelem az előrejelzéseket, és valamennyi teljesen egybehangzó. Esni fog, méghozzá bőséggel, a jóslat valószínűsége 90-100 %. Fura, reggel hét óra és nem arra ébredek, hogy apró cseppek kopognak a szállásunkként szolgáló autó tetején. Lehet, hogy még alszom, és csak álmomban idealizálom a helyzetet? Nem, ébren vagyok, kissé elzsibbadt a hátam, ilyesmit nem álmodnék magamtól. Borult az idő, időtlen a reggel, nem tudom, hogy 5 óra van vagy 10. Kikászálódom a kocsiból és felteszek egy teát a gázfőzőn, nincs igazán hideg, de jólesik a forró tea illata, hangulatot varázsol a tejföl szerű reggel köré, misztikummal ruházza fel a körülöttünk lévő világot. Kényelmesen elköltjük a reggelinket, és a 9 órát súrolva nekifekszünk a hegynek. Nem sietünk, tartalékolni kell az energiát, lesz még hova elhasználni. 880 méteren hagyjuk az autót és szép fenyvesben emelkedünk egy dózerúton, majd keskeny ösvényen a Haidsteig beszállásáig. De ma nem ez a program, ilyen időben az álmoskönyvek szerint nem előnyös a drótkötélen lógni. A sziklaút melletti törmeléklejtőn kaptatunk fölfelé és lefelé egyszerre. Nehéz fix lépést találni a kőrengetegben, így minden lépésnél kicsit vissza is csúszunk, ahogy kipereg az út a lábunk alól. Az alattunk elterülő köd szédítő mélységet kölcsönöz az amúgy nem igazán pulzust emelő látványnak. Egy zerge bornírt közönnyel veszi tudomásul jöttünket és 30 méterről is csak egy oldalpillantásra méltat, majd visszatér a végtelen tenger fölötti elmélkedő révedésébe. Lassan, de bizonytalanul elérjük az 1600 méteres szintvonalat és vele együtt a hőn áhított dózerutat, ami egyenesen a Seehütte oltalmazó fedele alá vezet bennünket. Látszik, hogy mindenki megnézte milyen idő várható ezen a csodás napon, nincs itt senki, csak a személyzet. Megéheztem, kérünk két roppant drága rétest, de nem baj, érthető az ár, ilyet nem kap mindenhol az ember. Én legalábbis még nem találkoztam olyan cseresznyés rétessel, amiben a tölteléket elmulasztották kimagozni. Hosszan tartó az élvezet, legalább nem csak behabzsolja az ember. A lány csóválja a fejét és mondja, hogy egész napra rossz időt ígér a radarkép, de megnyugtatjuk, hogy nem is számítunk másra, önként vagyunk itt. Erre az egyenes beszédre felfigyelve el is ered odakint az eső, egycsapásra hűvössé téve az amúgy is csekély 13 fokot. Várunk kissé, hátha alábbhagy, mert most elég nagy elánnal kezdett neki, be akarja pótolni, a reggel elvesztegetett időt. Csendesedik... Csendesedik... Eláll... Rajt, most kell indulni. Bízunk a csodában, bár tudjuk, hogy esélytelen. Még 200 métert sem teszünk meg, ismét nekilát, kvázi tőrbe csalt minket. Nincs mit tenni, gyerünk. Egy jó minőségű, széles úton haladunk a Rax szépe geoláda felé, ami potom 3 km-re van légvonalban. Most örülök csak igazán a rövidnadrágnak, legalább kevesebb ruhám ázik rommá. A cipőm legalább bírja a gyűrődést! Legalább 10 percig, no nem erre van kitalálva. Bezzeg Ágié! Hiper-szuper gore-texes csoda, legalább 3-szor annyi ideig állja a sarat, mint az enyém, de legalább szép a színe. Már nem vagyunk messze az első ládától, csak 1 km, az viszont végig lefelé. Kényelmes, bár kissé beárnyékolja a képet, hogy ugyanitt vissza is kell másznunk. Hamar megtaláljuk, de nem soká élvezzük a pillanatot, irány fel, nem esik jól a mozdulatlanság, így kissé hideg van. Visszakapaszkodunk a meredek emelkedőn, útközben folytatva a fekete szalamandrák népszámlálását. Már 30-nál járunk, most az emelkedőn négyet nem számolunk, nehogy valaki kétszer szerepeljen a könyvelésben. Sokan előbújtak a hírre, hogy itt bizony két idióta ebben az időben is koptatja a hegyet. Visszaérünk a kereszteződésbe, a Wolfgang-Dirnbacher menedékházhoz. Apró épület, benne csak egy asztal és egy pad, de olyan jó a szigetelése, hogy nem is halljuk az eső zajait odakintről. Eszünk némi kekszet, bár úgy érzem picit elkéstem vele, többet követel a szervezetem, mint azt gondoltam, persze, elvégre fűtenie is kell, méghozzá elég rendesen. Nagyra nőtt törpefenyvesben visz a jelzetlen ösvényünk következő állomásunk, a jégbarlang felé. Mondta a Seehüttés lány, hogy ez roppant vizes tud lenni, de úgy voltunk vele, hogy már úgyis mindegy és erre kicsit rövidebb az út is. Tévedtünk. Eddig csak bőrig áztunk, de most olyan mintha egy medencébe ugrottunk volna ruhástul. Az a kevés réteg, ami rajtam van több liter hideg és friss esővizet képes ellopni, amit az apró fenyvesek oly szorgalmasan összegyűjtögettek. Ezt a részt nem élvezzük, csak megyünk, kissé talán gyorsan, hátha hamarabb a végére érünk ennek a szakasznak. Egy tisztásra érve, egy alig észrevehető ösvényen tovább haladva megpillantjuk a jégbarlangot. Mármint a táblát, hogy itt van a jégbarlang, a valóság azonban az, hogy színültig van hóval, még a bejárata sem látszik igazán. No, nem baj, így legalább nincs dilemma a fejemben, hogy megpróbáljak-e leereszkedni. Irány vissza a Seehütte! Mintha csak haza érnénk. Szörnyülködve néz rajtunk végig a lány, pedig a felfröccsent sár nagyrésze már szépen lemosódott a lábszáramról. Kikérünk két gulyást szegényes módra és két barackpálinkát, hátha picit át tudjuk verni a szervezetünket. Nem időzünk soká, tisztában vagyunk vele, hogy minél tovább múlatjuk itt az időt, annál rosszabb lesz újra kimenni és még csak féltávnál vagyunk, vagy ott sem. Kihasználva a félidei szünetet nekiveselkedünk az ösvénynek a Haidsteig látó geoláda irányába. A köd éppen szerencsésen sodródik és a kis kőorról most tényleg szépen látszik a steignek helyet adó orom teljes valójában. Nincs fölösleges pazarolni való energia, így kinézek egy nyiladékot, amin iránymenetben felmehetünk a Heukuppe felé vezető turistaútra, így nem kell kerülni. Jó meredek, de legalább rövid. Most jön a nap fénypontja. Szó szerint. Egy fénysugár világít meg bennünket és 1 percre látjuk az árnyékunkat is. Szomorúan odébb oldalog ezután a nap, enged a köd ismételt szorításának, ennyi jut mára, ezt valahol mélyen érezzük. Jó oldalára helyezkedünk a tél utolsó bástyájaként elterülő hatalmas hófoltnak, így át sem kell kelnünk rajta, kicsúszás veszély nélkül elérjük a jelzést. Fel-le haladunk az ösvényen, mígnem elérjük a Karl-Ludwig házat, innét már csak fel. Hívogatón terül el előttünk az impozáns épület, de ellenállunk a csábításának, nincs már idő a lazsálásra. Egyenesen nekimegyünk a 2007 méter magas csúcsnak. Nem meredek az emelkedő, de már fásultak vagyunk kissé, már barátként köszöntjük az esőt, aki ezúttal vendéget is hozott, a szelet. Nem baj, örülök, hogy esik, ha nem örülnék, akkor is esne. Végtelennek tetszik az utolsó 100 méter szintemelkedés, csak tesszük a dolgunkat: egyik láb a másik után, gyakoroltuk már eleget az életben, nincs mit elrontani. "Eh bien! Egyszer úgyis mindennek vége lesz! Elmúlik az egész, mint Screbin főhadnagy hegedűjén az utolsó vidám melódia, azon az estén, amikor vállat vont, és főbe lőtte magát." Megkeressük a mai napra tervezett utolsó geodobozt majd felmegyünk a csúcsig élvezni a kilátást. A kilátást, ami nincs. Illetve van, csak korlátozott, 20-30 méter. Rengeteg izgalmas dolog van látótávolságon belül, például kövek és a kis emlékmű a csúcson, meg itt van a rommá ázott feleségem, ő sem utolsó látvány. Nem is baj, hogy nincs jobb panoráma, még a végén túl sokat időznénk ebben az ocsmány tejfölszerű ködben. Akkora a szél, hogy 10 méterre egymástól már üvöltve is alig értjük a másikat, nyár van, de a hideg miatt mégis nehezen formálom a szavakat a kezeim pedig alig képesek fogni úgy bedagadtak. Hamar megindulunk a már ismert ösvényen vissza a hütte felé. A GPS szerint már csak 150 méterre vagyunk, mégsem látjuk a ködben a házat. Ismét elmegyünk mellette és a völgy felé vesszük az irányt, innét már csak lefelé visz az utunk, mondjuk még több mint 2 órán keresztül. Egy szakaszon meredek falon kell ereszkedni, de végig építettek lépéseket és korlátot, bár ez utóbbinak nem sok haszna van, annyira csúszik a fogás. Ági kissé félve, de hallgatva a jó szóra szépen megoldja a feladatot, elfáradt már ő is rendesen. Hamar leérünk a Wax házig, ahonnét nosztalgikus pillantással tekintünk vissza a még mindig köd fátyolozta hegyre. Az eső is úgy gondolja, hogy mára már kidolgozta magát, lassan de biztosan pihenni tér. Ezt a házat is kikerüljük, nincs már idő ilyenekre, ha világosban le akarunk érni, ami innét még egy óra a kalauzidőt jelző tábla tanulsága szerint. Kellemes fenyves, majd a már ismert dózerút vezet vissza minket a parkolóba. A szobánkat nem takarította ki senki és a vacsorát is magunknak kell megfőznünk, de kárpótol érte az öröm, hogy levehetjük a cipőnket bőségesen kiáztatott lábainkról, amik már úgy néznek ki, mintha aggastyánok lennénk. Száraz ruhát húzunk és beizzítjuk a gázfőzőt, pincepörkölt lesz vacsorára, jobban esik, mint bármi, bárhol. Ismét közeleg a vihar, de ezúttal úgy ítéltetik, hogy mára már eleget kaptunk, percre pontosan megvárja, hogy megvacsorázzunk és elfoglaljuk nyugvóhelyünket a szobában, azaz az autónkban. Füldugó bedug, szem becsuk, vége a napnak, elég is volt. Hogy mi a tanulság? Nem tudom. Azt hiszem nincs. Ha újra kéne csinálni, ugyanígy csinálnánk. Bőrig áztunk? Igen! A komfortzónánkon kívül voltunk szinte egész nap? Igen! Szinte semmi kilátást nem tárult elénk az amúgy gyönyörű hegyről? Igen! Mégsem bánom! Néha kell egy kis szar a palacsintába, hogy legközelebb jobban tudjuk értékelni a lekvárt. Nicsak, mégis találtam egy tanulságot...
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Az ajánlott sárga jelzésen mentünk végig, és annyira tetszett, hogy visszafelé is ezt választottuk. Vittünk ládát és log füzetet is, de nagynak bizonyultak, ezért hagytuk inkább a dupladobozos megoldást.
6 éves fiacskával megejtettük az első 2 napos túráját. PreinerGscheidről a Reißtalersteigen értünk fel a platóra, csúcs, majd alvás a Habsburghausban. Másnap a jégbarlangos és a Haid-látó láda is meglett :)
Legközelebbi magashegyi ládázásra viszek magammal zacskót, esetleg kisebb dobozt is. Itt azért a tél az tél és az elemek ereje meglátszik a ládán, kicsit törött és a több zacskó ellenére is vizes. A belső dobozban a logbook lapokra van esve.
Mindez persze semmit nem vett el a hatalmas élményből :) Köszönjük!
Gyönyörű a Heukuppe! Köszönjük a rejtést. Családi túra alkalmával 13, 9, 4 éves gyerekekkel jártuk meg. Az Altenbergsteig túraúton a Moassa vendégház sorompójától kb. 900 m magasról jutottunk fel. 11 óra körül indultunk, 16 órára értünk fel és 19:15 körül jutottunk vissza. Nagyon hosszú volt, de nagyon gyönyörű! (Errefelé nincs klettersteig.)
Megtaláltuk.
Egy gyönyörű túra keretében.
Négy éve a Schneeberg megmászása közben csodáltuk a Raxot, már akkor felmerült bennünk, hogy ha tehetjük megnézzük őt is.
Ez az idő most jött el. Velemi kirándulásunk utolsó napján.
Reggel korán indulva, az ajánlott parkolóban álltunk meg majd a piros jelzésű utat követve kapaszkodtunk felfele. Mivel szerettünk volna mászni így a szintén piros jelzésű Karl Kantner steigon folytattuk az utunkat a menedékházig.
Nem túl biztató felhős időben indultunk a csúcs felé bár a kellemetlen hideg szél reményt adott és amíg legnagyobb örömünkre barátságos zergéket fotóztunk, addig tette a dolgát és szétfújta a felhőket.
A csúcsra érve csodás körpanoráma fogadott minket.
A láda gyorsan meglett az állapotát előttünk jól leírták.
Vissza indultunk a menedékházhoz, majd kávé és teaszünet után elindultunk a további ládák felé, de csúnya felhők jöttek és szerencsére rövid de nagyon kellemetlen jégeső után a visszafordulás mellet döntöttünk így a piros jelzésű úton lesétáltunk a kocsihoz.
Csodás nap volt.
Köszönjük!
Nagyon nagy élmény volt ez a magashegyi láda. Az ajánlott hágó (Preiner Gscheid) parkolójából indultunk a sárga jelzésen, ami fekete pöttyel van jelölve, tehát a legnehezebb kategóriába tartozik. Mégis sikerült feljutnunk, pedig - enyhén szólva - nem vagyunk alpinisták. Ami jól jött volna a még melegebb ruha mellett, az a kesztyű. Eleinte csodálatos volt a látvány. Aztán másztunk a kötél segítségével meg a létrákon is. A fennsíkon egy hóval teli kráter, fagyos szél és gomolygó köd fogadott. A ládát könnyen megtaláltuk, mert egy kőhalom van rajta. Sajnos a láda teteje lyukas, a papír szétázott benne, nem lehet beleírni. Akkora volt a köd, hogy a ládától nem látszott a csúcson lévő épület. Utána gyorsan megkerestem a com-os ládát, ami szerencsésebb helyen van. Lejjebb sétáltunk a templomhoz, ahol szintén van egy com-os láda és utána bementünk a Karl Ludwig-Haus-ba, ahol elköltöttünk néhány eurót meleg italra. Visszafelé azon a piros jelzésen mentünk, ami mellett piros pötty volt, és a "Preiner Gscheid" azaz a kiinduló pontunkhoz, a parkolóba vezetett. Itt nem kellett kötél segítségével mászni, kellemes séta volt.
Köszönjük a rejtést!
A látkép olyan,hogy bokáig lefosod magad.
Mi percekig csak vigyorogtunk (alföldi gyerekek)!
Viszont a fekete turistaút nem átlagembernek való (legalább is amin mi mentünk), de megcsináltuk!
Nekünk kecskementes csak nyomos volt!
Új logbook és láda jó lenne (csupa ragacs). Sajnos Én is csak utólag olvastam a commentben! Aki tud vigyen !
KÖSZI
Egész napos, 22 km-es Rax-túrát nyomtunk ma, amibe belevettük a fennsík nagy részét. Az utolsó állomás a Heukuppe volt, ehhez a Karl-Ludwig Haus Frittatensuppe-ja adott erőt és mindent lebíró akaratot. :) Kb. 3-4 éve volt már egy téli, sikertelen próbálkozásunk a csúccsal (utólag belegondolva igen hülye ötlet volt :), most ezt az adósságunkat törlesztettük.
Az idő és a kilátás kiváló volt, a rejtés viszont elég ramaty. A logpapírok fecnikre esve, a belső kis tégely alján meg valami gyantaszerű ragacs van, ami ráragad mindenre, így az ember kezére is. :( Lefelé a Reisstaler steig-en 1-1.5 óra alatt visszaértünk a parkolóhoz. Köszönet a pontért.
Egy hegyikecske társaságában lett meg a láda. A felhők megvárták, hogy körbenézzünk és csak utána lepték be a hegyet.Köszönjük a rejtést! [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
*vica* csapatával közösen megtaláltuk. A mászás egyedülálló volt. Szerettük volna elkerülni a felszereléses részt. Menet közben útvonalat is változtattunk, végül csak ott kötöttünk ki ahol a felszerelést használni kell a feljutáshoz. Megilyedtünk ettől és életünk kockáztatásával a függőleges fal mellett a 70 fokos, gurulóköves lejtő tetején próbáltunk eljutni a piros jelzésig. Végül bátor vezetőnk úgy ítélte meg, hogy nem kell elmenni a jelzésig, itt egy könnyű rész a feljutáshoz. Az első 15 m-rel nem is volt gond, de utána függőleges fal. Vissza már veszélyes lett volna menni felfele pedig őrültség, de nem volt mit tenni elindultunk a lehetetlent teljesíteni. Szó szoros értelmében fűszálakba kapaszkodva tyúklépésekkel haladva feljutottunk. Az ügyesebbeknek kevesebb a megfontoltabbaknak több időre volt szüksége. Felérve pelust cseréltünk és elindultunk a maradék 250 m szintkülönbség leküzdésére. Ez szinte gyerekjáték volt. Lefelé megtaláltuk a felfelé legoptimálisabb utat.
Köszönjük a lehetőséget.
A láda a parkolótól 2,83 km-re volt légvonalban, de nekünk ezt sikerült 5 óra alatt leküzdeni. Próbáltunk információt szerezni arról, hogy melyik úton nem kell klettersteig felszerelés, de ez nem sikerült. Sem gps-es térkép nem különbözteti meg, sem a helyszínen az óriástérkép. Annyi segítséget adtak, hogy 3 féle színnel jelölik az utak nehézségét, de lefelé jövet bebizonyosodott, hogy ez nem helytálló. Kezdetben gondoltuk, hogy fekete (a legnehezebb) szintű út a felszereléses, de később csak olyanon jöttünk le és csak 2x10 méteren volt "kötél" segítségként. Ez az út például a térképen nem is volt rajta. Szóval azt javaslom, hogy menjetek, több lehetőség van. Mi például többször is régi, már lekopott utat használtunk. A táj nagyon szép, mindenfelé virágok, a maximum 9 hegyikecske volt amit egyszerre láttunk.
A logbook darabjaira esett, nem írtunk bele. A ládába valaki korábban egy cukrot rakott bele ami mostanra megolvadt és összeragacsozott mindent. A cukor maradékát eltávolítottuk.
Statisztika:
összkm: 13,1 km
szintemelkedés: 1251 méter
idő: 5 óra felfelé, 2 óra lefelé
Állatökológia terepgyakorlat keretein belül megtaláltuk!
Szombathelyről mi, a biológia, ill. biológia tanár szakos hallgatók elindultunk reggel 7:20-kor egy különbusszal, amivel 10:05-re értünk Preiner Gscheid parkolóba. Innen indult a túránk a piros sáv jelzésen a Heukuppe irányába. Kb. 5,8 km és 1000 méter szintemelkedés megtétele után, sok botanikai és zoológia élménnyel gazdagodva 15:25-kor értünk fel a csúcsra. A majd' 5 és fél órás felfelé vezető utat geoládakeresés, terepfényképezés, és a Karl Ludwig Haus választékának tanulmányozása követte. Lefelé 16:35-kor indultunk, és 18:30-kor már lent is voltunk a parkolóban.
Gyönyörű környezet, mindenkinek csak ajánlani tudom!
A ládának hála pedig sikerült begyűjtenem első külföldi, de mégis magyar pontomat.
Köszönöm! :)
Új hely új csapattal, no meg Andival :-)
Évek óta vágyott hely a Rax, most ebből is kaptam egy kis ízelítőt, sőt Péternek, vagyis a gps-ének köszönhetően a láda is meglett.
Köszönöm, szép a Heukuppe, remélem, látom még :-)
Ilyen túrában még nem volt részünk, az időjárás minden formáját megtapasztalhattuk. Esővel kezdtünk, azt követte a köd, ónos eső, aztán hóvihar, szélvihar, napsütés. Volt itt minden: tiszta idő - borús idő! Nagyon nagy élmény volt!! Sajnos a csúcs közelében pont egy hatalmas hó és szélviharba keveredtünk...(voltak közülünk akik inkább visszafordultak még egy sörre a jó meleg hüttébe :D) örültünk hogy egyáltalán feljutottunk a csúcsra. Köszönjük a rejtést!
deblin team
10 órakor értünk a parkolóba, itt 10 fok volt, és kicsit csöpögött az eső. A sárga jelzésen indultunk el, majd váltottunk a kékre (omladozó, csúszós kavicsos hegyoldal), aztán a zöldön mentünk, vagyis másztunk a vasalt úton. A platón megnéztük a kis templomot, majd a sűrű felhőben felmentünk a csúcsig. Lefelé feltámadt a szél, de úgy rendesen. Beültünk a Karl-Ludwing Haus-ba egy jó kávéra, meg sörre, aztán elindultunk lefelé a piros jelzésen, ahol megint voltak jó mászós részek. Háromnegyed hatra értünk vissza az autóhoz.
Nagyon jó túra volt, ez a láda volt a fő célpont, de közben 5 .com-osat is begyűjtöttünk :)
Kilenc órás indulással a felvonótól végig a Rax fennsíkon GCRAX => GCHEUK => GCJEGB => GCGLS útvonalon. Érkezés vissza a felvonóhoz 24km után 18:00-kor. A hütténél még szép idő volt, de fent a csúcson erős hideg szél fújt. De a kilátás kárpótolt!
Most kivételesen felvonóval jöttem fel, hogy több időm legyen a hegyen, így is sikerült egy 25 km-es kört mennem a platón. Méltó hely a 2700. találathoz.
Háromnapos Rax-túra keretében levadászva! Gyönyörű az egész környék, megéri a fárasztó utat itthonról. Mondjuk az igazán fárasztó része csak a parkolónál kezdődött...
Preiner Gscheid-től indulva meredek kaptatón a hüttétig. Onnan rövid pihenés után csúcstámadás tuti időben. Láda/csúcs hamar meg lett. Visszafelé szakadó eső, de szerencsére nem ért minket felkészületlenül! :)
Csodálatos táj, gyönyörű kilátás, a köteles-létrás részt különösen élveztük (oda -vissza). Sajnos a ládát nem tudtuk megkeresni, az időjárás ennek nem kedvezett. Rövid melegedőt tartottunk a Karl Ludvig házban, majd iszkiri vissza amerről jöttünk, mivel az orrunkig sem láttunk a jeges szélviharban. Nagyon szép túra, legközelebb újra próbálkozunk.
Gyönyörű időben, népes csapattal (35 fő) céloztuk meg a Heukuppét az augusztusi hosszú hétvégén. A zöld úton mentünk fel a Prein-hágóból, a végén egy rövid klettersteigot is beiktatva. Gond nélkül meglett, néhányan kicsit sűrűbben szedték a levegőt :), de a kilátás mindenkit kárpótolt.
Köszönet a rejtőnek!
Túratársakkal 21 fővel hódíttuk meg a csúcsot.
Egész nap szép időben túráztunk.
Hegyen és a csúcson egész nap nagy volt a forgalom.
Sajnos nem tudtam vinni új log füzetet. Bocsi.
A Preiner Gscheidtől jöttünk, kerülővel, a GCRAX érintésével. Gyönyörű idő, körpanoráma, szép hely. Alig tudtuk megszámolni a hegyvonulatokat, amelyek innen látszanak. A ládát beleraktuk egy légmentesen záró konyhai dobozba, de a logbook szét van esve és nedves, logolni nem tudtunk. A rejtő engedélye nélkül nem akartuk a maradványokat hazahozni - mindenesetre kérjük a következő keresőt, hogy vigyen egy új logbook-ot is. Az új doboz sokkal nagyobb, mint az eredeti. Köszi a rejtést!
A doboztető pereme elrepedt, a tartalma csurom víz,szerencsére a jelszó meglett. Hát aki a sárga jelzésű utat választja a feljutásra, az kösse fel a gatyáját....940 métert emelkedik 4.7 km alatt....A kapaszkodós-köteles és létrás szakasz csak hab a tortán.....A Göller a Schneealp után a Hekuppea, mindegyik remek csúcs!!!Menjetek ha tehetitek!!!!!
Megtaláltam, köszönöm! A cache-t Ritusnak sok szeretettel ajánlom, ezt együtt kellett volna levadászni.... talán egyszer még.... (hiányoztál a csúcsról...is...).
Reisstalersteigen mentem fel és a Bismarcksteigen akartam visszajönni, de ott a drótkötelet teljesen befedte a hó, így visszafordulás lett, sima turistaúton ereszkedtem le... Így is nagyon szép volt, szép emlékeket hagyott bennem...
Idei első megtalálója voltam a ládának :) (az élet apró örömei)
Megtaláltuk!
Egy fantasztikus hosszú hétvégén tesóval belevágtunk a klettersteig-ek világába. Így a ládát és a Heukuppe csúcsát összekötöttük a Reistaler-steig és az izgalmasabb Bischmark-steiggel.
Nagy élmény volt a túra, gyönyörű helyen. A Bischmark után lefelé szuper kilátás a Haid Steig-ra, amit jövő szeretnénk is majd bevenni.
Köszi az élményt, kiváló túra és hely!
Aty, Matee
...::: www.matrixmusic.hu :::...
Kirándulás kettesben Zsuzsival: 1/10
Reggel korai indulással másztunk fel a platóra a könnyű Karl Kantner steigen, majd egyből a csúcsra mentünk a ládához. Szép időben, nagyon jó a kilátás. Innen lementünk a Karl-Ludwig haus-hoz, majd onnan a Bismarksteigen a Haid steig felső végénél lévő láda felé vettük az irányt.
Gyönyörű időben nagyon szép kirándulást tettünk. Minden percét élveztük. Nagyon büszke vagyok Zsuzsira, hogy betegen is végigcsinálta ezt a túrát.
Egy szép hosszú egész napos túra keretében másztuk meg a csúcsot. A nap jól sütötte a fejünket, persze fent sehol egy fa. Tiszta mázli, hogy ennyi hütte szolgált ki útközben.
Hosszú nap volt. 4-kor indultunk Pestről, így 7:30-ra már Griesleitenhof parkolóban voltunk. Gyorsan megmásztuk a Haid steiget, felmentünk a kereszthez, majd le a Neue Seehüttébe egy kis frissítőért. Elszaladtunk a GCRAX ládáért, azután felsétáltunk a Karl-ludwig házig, ahol újabb sörökkel próbáltunk erőt gyűjteni a Heukuppe megmászására. A csúcsról lecsorogtunk a kápolnáig, majd a Waxriegel haus felé visszasétáltunk a parkolóba.
GPS szerint: 22 km, 1466 m szint.
Fogtam!
A mellékelt képen levő üzenetet találtam a kocsin:)
A Zergékkel csúsztunk-másztunk a láncos utakon pünkösdkor a Hohe Wandon és a Raxon.
A társaság, a táj, a mászás és többnyire az idő is jó volt (csak a Gölleren esett).
Legyen ez a megtalálás annak a cicának az emlékére aki hazafelé a sötétben az autónk elé ugrott. Ez az esemény árnyékolta be a nap rendkívül szép élményeit. Knappenhoftol indultunk el gyalog, az Otto hauson keresztül...nem kevés szintkülönbséggel.A reggel 7-től este 1/2 8-ig
tartó gyalogtúra fárasztó ám de rendkívüli élményeket nyújtott.
kszönjük a rejtést
A Preiner gscheid felől már sokszor kirándultam, így most az északi oldalt választottam. Hajnali indulással 8 előtt értem Hinternaßwald kicsi, barátságos parkolójába.
Gyönyörű idő volt, csak a Rax és a Schneealpok közötti nyergen csorgott át délről egy kis köd.
Felfelé a Wildfährte klettersteigen mentem fel a platóra (könnyű, szép út, felszerelés nélkül is járható), majd onnan a csodás kilátású Gämseck érintésével a Heukuppéra. Fent egy idősebb bécsi férfi elmondta az összes látható csúcs nevét. Nagyon élveztem, mert mindig is érdekelt, hogy mit látok. Nem volt rövid beszélgetés, mert nagyon tiszta volt az idő, és a Zirbitzkogeltől (Seetali alpok), a távoli Totes Gebirgen és a Gesause csúcsain keresztül a Göllerig és a Gippelig minden látszott.
Lesétáltam a K-L-házig, végigmentem a Predigtstuhl déli falát vízszintesen átszelő Bismarksteig klettersteigen, majd tovább a hangulatos Habsburgházig. Finom leves és sör után a Peter Jokel steigen mentem vissza Hinternaßwaldra.
Utána a kaiserbrunni ingyenes táborhelyen sátraztam, majd másnap át a Hochlantschra.
Kora reggel keltünk Zsuval és a mönichkircheni ládával melegítettünk be. Azt követően átparkoltunk a Preiner Gscheid-hez és onnan indultunk fel a Raxra. Mivel Zsuzsinak nem volt kedve klettersteighez, így olyan utat választottam, ahol nincs drótköteles rész. A Karl-Ludwig hütténél egy jót ebédeltünk, miután telesítettük a feladatot: a Heukuppe megmászását. Nem is rég jártam itt a pajtásokkal (L@zyvel, Macikupaccal és lelcache-sel), de ilyen helyre szivesen jön el az ember újra, főleg, ha olyan gyönyörű időt fog ki, mint mi a mai napon! :)
Reichtalersteig felől fel, körben egy túra a platón és a hirtelen előtörő vihar miatt a szerpentinen le, a Waxriegelhaus felé. Napközben gyönyörű idő volt. A Karl-Ludwig ház hangulattalan, mióta felújították, korábban a kedvencünk volt. A Habsburghaus viszont példás vendéglátóhely.
Preiner Gscheid - Schlangenweg - Karl Ludwig Haus - Heukuppe - Neue Seehütte - Waxriegelhaus - Preiner Gscheid
Semmi kötél, semmi létra, semmi lánc.
Csak egy kis túra reggel 8-tól délután 6-ig.
Fenn 25 fok, ragyogó napsütés.
Sok zerge, de semmi hó :-(
Sör, víz, szendvics, csoki, szamóca, málna, ribizli.
Sampion Liga képek - Kvíz kevés sikerrel.
Kollégákkal voltunk a Rax-on, egy hirtelen ötletből, hegyet mászni...
Mivel Kőszegről egy campingből indultunk így leírás nélkül mentünk, és csak itthon, a Net-et böngészve fedeztük fel, hogy itt is van láda...
A parkolóból a sárga jelzést követve jutottunk fel a csúcsra, majd visszafelé a felvonó felé kerülve, kicsit a Karl-Ludwig Haus felé értünk vissza a parkolóba...
A köteleknél, meg a létráknál kicsit bajban voltunk, ugyanis tériszonyosok is voltak a csapatban, de végül mindenki leküzdötte a félelmét...
Kérnénk a rejtőt, a képek alapján, a találat elfogadására!
Köszönjük!
Nagyon jó ötletnek látszott összekötni egy Rax-kirándulást, egy bevezető kletterezéssel, illetve a ládánál elérhető esetleges dobogós helyezéssel!
De 500 méterre a vége előtt vissza kellett fordulnunk. Addig 800 méter szintet emelkedtünk, vittük magunkkal a KS-felszerelést, teljesítettük életünk 2. kletterét (2 nappal az első után; sőt ezt visszaúton újráztuk), még pár száz métert onnan is tovább próbálkoztunk, de olyan széllökések fogadtak minket odafent (a túlsó oldalról buktak át), hogy nem mertem bevállalni, hogy felmenjünk a gerincre és a csúcsra (annyit még a 2. helyezés sem ért volna meg). Talán legközelebb egy komolyabb steig-gel kombinálva újra megpróbáljuk.