A geológusok a XIX. század közepe óta állnak értetlenül e szikla előtt. Egyszerűen nem ide való, anyaga alapján nem lenne szabad itt lennie. A vizsgálatok szerint a Földön egyetlen helyen vannak kísértetiesen hasonló korú és anyagú kőzetek, a 3000 km-re lévő Nyizsnyij Tagil orosz városka körüli tavaknál. De vajon mikor és hogyan került ide ez a szikla a Velencei-tó északi partjának közelébe? Még a jelenlegi szállítójárművekkel is a lehetetlennel határos volna ez a logisztikai feladat.
A megoldáshoz egy érdekes hadtörténeti esemény segítette közelebb jutni a tudósokat. Kevéssé ismert tény, hogy a második világháború vége felé a Pákozd körüli dombok között ásta be magát egy 3000 fős áruló japán alakulat. A visszavonuló német seregek természetesen igyekeztek megbüntetni őket, ezért utolsó itt töltött napjaik egyikén rendkívül sűrű bombazáport zúdítottak a környékre. A szikla közvetlen közelében is becsapódott egy GGC-3000 sorozatú, úgynevezett kannás bomba. Ez a fegyver a nevét a benne elrejtett, majd a robbanáskor szétrepülő és sok száz lokális robbanást okozó, nitro-glicerinnel töltött fém edényekről kapta. A detonáció nem csak a sziklát mozdította el, hanem 20 cm-rel észak felé lökte azt a laza kéreglemezt, amely egy törésvonal mentén fekszik.
A háborút követően néhány évig nem történ semmi a szikla körül, mígnem 1967-ben egy NDK-s úttörőkből álló kis kiránduló csoport furcsa dolgot nem talált a szikla alatt. Tanáraikat értesítették, akik pedig riasztották a Drezdai Egyetem Geológiai Tanszékén kutatásokat végző Otto Dreitausendberg professzort. Az NDK vezetői arra hivatkozva, hogy 22 évvel ezelőtt egy német bomba mozdította el a sziklát, elvárták, hogy a kutatásokat az egyébként világszerte elismert Dreitausendberg vezethesse.
Az ásatások igen gyorsan látványos eredményeket hoztak. A szikla alatt egy ősi tűzhely, valamint egy kétajtós szekrény nyomaira bukkantak a régészek. A radio-carbon kormeghatározás alapján a tűzhely körül talált sárgarépa-maradványok, a kanalak, valamint a szekrény faanyaga az időszámításunk előtti 3000. év környékéről való. Ezt a mérést támasztják alá azok a furcsa lenyomatok is, amelyeket a szekrény falának belső oldalán találtak a kutatók: apró, négylyukú dudák nyomai voltak felfedezhetők a fába nyomódva. A lenyomatok adatait számítógépek segítségével vizsgálták, és kiderítették, hogy a dudák abban a 3000 Hz körüli tartományban adtak fülsüketítő hangot, amelyre az ekkor rövid ideig errefelé honos harántcsíkos tapírmedve rendkívül érzékeny volt. Az i.e. 3000 körül itt élő emberek ezekkel a dudákkal tartották távol ezeket a fenevadakat. További érdekesség, hogy a szekrény egyik polcán mérőzsinórok, jelzőkövek, kisebb-nagyobb dobozkák maradványaira bukkantak, amelyek minden bizonnyal egy történelem előtti időkből való rituális kincskereső játék kellékei lehettek. A szikla tehát a talált eszközök vizsgálata alapján i.e. 3000 körül kerülhetett jelenlegi helyére. De hogyan?
Ez volt az a pillanat, amikor Dreitausendberg professzor a Szovjetunióba utazott, és felkereste a Nyizsnyij Tagil környékén elterülő tavakat, és főként azok sziklás partjait. Eközben az NDK kormánya a szovjetektől légifelvételeket kért a Nyizsnyij Tagil és Pákozd közötti területekről, a különféle törésvonalak esetleges kapcsolódásai után kutatva. Dreitausendberg megállapította, hogy a Nyizsnyij Tagil melletti tavak létrejöttéért is felelős "Olga-repedés" néven ismeretes törésvonal onnan egyenesen Gárdony felé indul, amit a légi felvételek is megerősítettek. Ismert földtörténeti tény, hogy az Olga-repedés egy i.e. 3000 előtt becsapódott meteorit nyomán keletkezett, amikor a környéken rengeteg kőzet meglazult. Lehetséges, hogy tényleg innen származik a szikla?
A feltételezést igazolandó szovjet, kelet-német és immáron magyar tudósok egy csoportja haladt végig a törésvonal mentén Nyizsnyij Tagiltől egészen Pákozdig, és az út közben gyűjtögetett kavicsok és egyéb maradványok, valamint többek között a Vereckei-hágónál talált, követ görgető embereket ábrázoló barlangrajzok alapján megállapították, hogy a sziklát i.e. 3000 körül a törésvonal hasadékát kihasználva - a játékoshoz visszatérő bowling-golyóhoz hasonlatosan - gurították végig eleink. A tudósok számításai szerint a 3000 tonnás szikla görgetéséhez 3000 ember 3000 heti megfeszített munkájára volt szükség, hogy a szikla végül otthont adhasson a 3000. geoládának. :)
Nem tudom volt -e már, de a 2500 méteres táv kicsit több, mert a jelölt parkoló és láda közt kb. középen kerítéssel vettek körbe egy mezőt és a képen nyíllal jelölt szakaszt egy kis kerülővel kell megoldani. Kapukkal van ugyanis lezárva.
Így is klassz túra volt, csak aki 2500 méterre (és vissza) számol, ez kalkulálja bele.
Már nagyon régóta szemeztem a ládával, a környéken az összes megvolt.
Most a pákozdi szállásunkról gyalogosan közelítettük meg, rosszabb körülményekre számítottam.
Láda rendben a helyén.
Már egyszer jártam erre, de akkor lemerült a GPS, így nem találtam meg. Most biciklivel kerestem meg a GCMTB5 ládát, és onnan csak egy kicsiny kitérő volt. Nem éppen biciklis terep, de megoldható. Cacher út nincs a ládához, mindenki más irányból közelít.