A katlan természetes sziklaletörés, jól mászható, előtte tűzrakóhely. A sziklafal jobb oldalán (növényzet takarásában) található Berda József költő emléktáblája. A költőt Csobánka és környéke versírásra ihlette.
Volt lakatos, kifutó, könyvügynök, néhány hónapig szervita rendi fráter. Baráti szálak fűzték József Attilához. Költészetét hedonista életöröm hatja át, többnyire a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket.
Az irodalom és a bor szoros kapcsolata senki előtt nem titok, bár néha úgy tűnik, a szükségesnél erősebb az álszemérem. Pedig volna mire büszkének lennünk! A méltatlanul kevéssé ismert Berda József (1902-1966) a testi örömök egyik legnagyobb költője volt. Verseiben a testiség, az ételek és italok élvezete egészen különleges, kiemelt szerephez jutott.
Nem csak a versekben! A mindig üres zsebű - főleg baráti támogatásból élő - költő 1945. november 25-én a következő hirdetést adta fel a Magyar Nemzetben:
Ez nem tréfa ...
Mivel Magyarországon a legnevesebb költők vershonoráriuma 1 liter bor áránál is kevesebb: kéziratgyűjtőknek 1 liter borért egy szabadon választható versem kéziratát adom.
(Vendéglősök és kocsmárosok is jelentkezhetnek.)
Cím: Berda József, Újpest, Szent Gellért utca 31. szám
Az utca neve ma Berda József utca, bizonyítva, az élet, ha némi késéssel is, de elrendezi a kötelező feladatokat.
A Természetbarát Magazin ismeretlen szerzője arról beszél, mekkora öröm, hogy "némi reflektorfényt" kerül Berdára, és az ő munkásságára, mert honunkban olyan őszintén, mint Ő senki sem énekelte meg a turistáskodás szépségeit." >Ettől, mondjuk, nem esek hasra. Természetjáró az, akinek nincs jobb dolga, énekli a természetet. Valójában attól kezdve figyeltem rá, miután kiderül, Fekete-hegy Berda kedvenc bázisa. Egy időben rendszeresen másztuk a Fekete-hegyet. Fekete-hegy a világ nyolcadik csodája a kulcsos házzal, a nagy, fehér, fémkályhával, amit magunknak fűtünk be, reggel pótoljuk az elhasznált famennyiséget. "Legkedvesebb helye a Pilisben levő Fekete-hegy volt, ahol egy kis turistaházikó most már emléktáblával is őrzi az ő ottani szíves tartózkodásainak az emlékét, 1963-ban írta meg azt a versét, amelyben fohászkodik, hogy bárcsak még egyszer eljuthatna erre a tündéri helyre. A következő év nyarán valóban sikerült eljutni oda. Miután megpihentünk, ebédelgettünk, iszogattunk, majd kiálltunk a hegytető legszélső sziklapillérére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az alant elterülő erdőrengetegre. Ott álltunk, magához szorította görbe turistabotját - mint egy püspöki pásztorbotot, úgy fogta maga előtt -, behunyta szemét, és elénekelte a főpapi áldást a csodálatos tájra, amely előttünk elterült. Olyan áhítattal és meghatottsággal, bármiféle komédiának a látszata nélkül, hogy érzett az a mély őszinteség, amely áthatotta: ő most búcsúzik ettől a tájtól." Így történt, mondja később Kovalovszky Miklós, aki tanúja Berda és a Fekete-hegy utolsó egyesülésének.
Jó volt tudni, hogy Berda ugyanazon a feketére vénült kinti rönkpadon szalonnázott-borozott, ugyanarról a sziklapárkányról látta ugyanazt a gyönyörűséget odalent (ami elmondhatatlan), ugyanazon az emeletes ágyon aludt. Néha ilyesféle csodák is megesnek az emberrel. A hegy, a hegy percenként változó légköri viszonyai olyan rekeszeket nyitnak a száját tátó emberben, amit sem előtte, sem azután nem.
De, mert nem a kesergés a cél, lapozzunk bele a Berda József összegyűjtött versei (Helikon kiadó, 2003) című kötetbe:
"Ha annyira szeretsz, tündéri tütü, végezz
ki szereteteddel, de csak lassan; pillanatig
se légy fukar hozzám, hisz' így
magasztalhatlak még sokáig!
[...] A butát még butábbá, de a bölcset még
bölcsebbé egyaránt te teszed, aszerint, ki
mire érdemes s én eszerint szeretnék
szeretkezni véled még kerek száz
esztendeig akár; mindenkit szeretvén, ki
az életre esküszik s boldogabb sorsot akar
az élet édességes kínálata szerint!"
És ez csak kóstoló, órákig lehetne citálni Berdát néhány palack bor mellett:
(Új magyar életrajzi lexikon, Magyar Könyvklub 2001.) verseiből
A húsleves dícsérete (A verset elmondja Berda József) Ragyogj szemem, csordulj ki nyálam az örömtől:
az ízletes húslevest tálalják, íme, eléd.
Nézd csak, mily aranysárgán csillog, mily
orrcsiklandó szaga van! S az íze! A mennyei íz!
Abban van aztán a lélek! Ez kell neked igazán! -
Érzed-e, mondd, a velős csont, az illatos-ízes
zöldség, s a még fűszeresebb gyömbér testet-lelket
gyógyító erejét? - Csak ezért érdemes élni még, hidd el,
csak így tudsz nemesebb dolgokra figyelni, különben
kedve-vesztett fogatlan kutya vagy, ki mindenkit
mérgesen megugat s a legszebb sonkafalatra sem kíváncsi.
....az erdő gyermeke voltam én is
s addig barangoltam benne, míg
az elmúlás boldog kegyelme
reám nem köszöntött végül.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.2.3]
Pomázról indulva a GCPOMA rejtésen át jöttünk ide. Azért, ha már erre jártunk felszaladtunk az Oszoly-csúcsra is. Ott meglepően nagy szél volt, amit lejjebb nem tapasztaltunk. A pihenőhöz érve könnyen megtaláltuk az oszlopot is. Visszafelé a piros jelzéses úton indultunk vissza Pomázra.
Vali, Zsolt, Heidi kutyus
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (1027 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (25 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.
N 47° 38,710' E 18° 58,266' 183 m [GCBERD+villanyoszlop]
N 47° 38,709' E 18° 58,294' 210 m [GCBERD+pihenő]
