Megye/ország: Budapest
Elhelyezés időpontja: 2011.07.16 18:38
Megjelenés időpontja: 2011.07.18 18:10
Utolsó lényeges változás: 2018.07.22 08:33
Utolsó változás: 2019.09.21 21:53
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: -Mike-
Ládagazda: nmaria Nehézség / Terep: 1.0 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 100 m
Megtalálások száma: 1656 + 4 sikertelen + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 2.4 megtalálás hetente
Wap:A láda sajnos eltűnt, pótlásáig használjátok az alternatív jelszót. A jelszó az István út felőli oldalon az épülettel szemben állva az épület jobb oldali sarkától balra a második emléktáblán szereplő vezetéknév+utónév és a kisebbik évszám utolsó két számjegye.
Újpest a kezdetektől:
Újpest a Főváros északi kapuja, IV. kerülete. A Duna bal partján kialakult önálló földrajzi egység újkori története az 1830-as években indult. Gróf Károlyi István adta bérbe pusztájából a területet szőlőművelőknek. Hamarosan hegyközség alakult ki, majd az iparosok, kereskedők betelepülésével 1840-ben már önálló községi szervezet működött. Földrajzi környezete, kedvező adottságai, pest közelsége, jó közlekedési lehetőségei következtében Újpest kezdetektől alkalmas volt ipartelepítésre. Tímárok, asztalosok telepedtek le. Bőr-, textil- és bútoriparának fejlődése a település egészére kihatott.
Az 1870-es évek végére az ország legnagyobb lélekszámú nagyközsége lett. Alig 30 év múltán, 1907-ben városi rangra emelték. Ekkor már rendelkezett kikötővel, a városalapító Károlyi család segítségével önálló kórházzal, postahivatallal is.
A város gyors gazdasági, urbanisztikus és kommunális fejlődésnek indult. Tűzoltólaktanya, vágóhíd épül, a kövezett utakat éjjel villannyal világítják meg. A városban vezetékes víz van és kiépítik a szennyvíz csatorna hálózatot is. De van rendőrsége, bírósága, színháza is. Tovább növekedik az iparosodás a bőrgyártás, az asztalosipari és az elektromos gépgyártás, mellyel több ezer munkást foglalkoztatnak. Ebben az időben alapították az Izzót, - a későbbi Tungsramot - a Chinoint, és a Magyar Pamutipari Rt-t is.
1910-ben a város hazai viszonylatban az ipari termelésben a negyedik helyen áll. Az I. Világháború itt is érezteti hatását. Bár az ipar nagy részének további fellendülést hoz, de sok ezer újpesti polgár kénytelen bevonulni és harcolni.
A város történetének jelentős állomása 1929. Ekkor nyerte el a megye jogú város címet. Járásbírósága, villamos erőműve, takarékpénztára, sport létesítményei, oktatási intézményei, zeneiskolája, számos bejegyzett egyesülete és kereskedelmi egysége, 38 ipari vállalata van, amelyek közül sok országos jelentőségű, (Wolfner Bőrgyárak, Chinoin, Egyesült Izzó).
Az 1950-es év nagy fordulatot hozott a város életében. A főváros közigazgatásához csatolták és ezzel megszűnt önállósága, városrésszé vált.
Városháza:
Újpest község megalapításáig itt nem volt állandó hivatalközpont, a bírák csupán magánházaikban üléseztek. Károlyi gróf kétszáz pengővel járult hozzá a községháza felállításához. A település akkori vezetői 1865-ben megvásároltak két szomszédos telket a József és az Attila utca sarkán, s ide került a hivatal, amelyet 1874-ben felgyújtottak. Az időközben bekövetkezett rohamos ipari fejlődés és a lakosság számának növekedése azonban az egyre sokasodó hivatalos ügyek számát hozta magával, megkövetelve ezzel a községháza bővítését. Eleinte belső átalakításokat végeztek, azonban ez csak átmenetileg oldotta meg a problémát. Végül 1895-ben határozatot fogadtak el egy kétszintes községháza felépítéséről a közeli, jóval kellemesebb adottságú Szent István téri telken, az akkori mázsaházzal szemben. A pályázatot csak 1898-ban írták ki, amelynek nyertesei Böhm Henrik és Hegedűs Ármin, a kor jelentős építészei voltak. A kivitelezés feladatát egy helyi építési vállalkozóra, Schreiber Gyulára bízták, így az akkor is jelentős, kétszázezer - már forintban számolt - összeg birtokában az építkezés elindulhatott
1899 májusában. Az új községházát egy év múlva már teljes pompájában át is adták. Némi változás történt az eredeti tervekhez képest a hasznosításban, hiszen már itt kapott helyet a járásbíróság és az alagsorban a börtön is. Ezenkívül a téglavörösre vakolt, világos mészkővel díszített községháza földszinti helyiségeit üzleteknek adták ki, ahol volt bútorcsarnok, cipőraktár, tejcsarnok és a Babits Újpesten játszódó, Kártyavár című regényében szereplő kávéház is üzemelhetett. A díszes eklektikus épület, amely a századforduló egyik jelentős alkotása volt, számos szecessziós jegyet is magán visel. Oromzatát a Nagy Károly korabeli legendákból ismert, Roland vitéz szobrával díszítették, ami a városok törvényhatósági jogait jelképezte, a hátsó homlokzathoz tartozó erkély alatt pedig kis teret alakítottak ki, ahonnan a járásbíró intézhetett szózatot az egybegyűltekhez. Az épület előtt bérkocsi- állomás kapott helyet. A községháza külseje elsöprő sikert aratott mindenki körében, belső része azonban számos vita indítója volt az egyszerű puritán dekoráció és bútorzat miatt, amely nem váltott ki egyöntetű tetszést a korabeli polgárok körében. A különleges épület talán szerencséjének, talán az építészek kiváló terveinek köszönhetően is túlélte a XX. századot, és századik születésnapján felújított állapotban érte meg a magyar millenniumot. (G.R.)