Egyesületi doboz az összefolyástól 110 méterre, alternatív a közvetlen közelében.
Egyesületi doboz kidőlt fában, alternatív fára akasztva.
WAP
Árterület. A rejteket NE talajszinten keresd! A vízállás linkjét lejjebb találod (250 cm-nél már NEM közelíthető meg az alternatív rejtek!).
A ládába TravelBug helyezhető.
Gyerekkorom nyarait Sárváron töltöttem a nagyszülőknél. Rengeteget kirándultunk a környéken. Ám a kirándulások "királya" a Gyöngyös patak torkolatához vezetett (érdekes, hogy a környéken élők -Sárvár, Paty, Sömjén- nem torkolatként, hanem "összefolyásként" emlegetik ezt a részt). Mi minden évben legalább egyszer meglátogattuk a helyet. Egy igazi ősvadonba hívlak benneteket. Aki kedveli az ártéri érintetlen természet szépségét, annak ezt a túrát nem szabad kihagynia.
Javasolt megközelítés
Parkolóhelynek a sárvári elkerülő útról könnyen megközelíthető N 47° 16,105' E 16° 57,215' 156 m [GCRGYO+parkoló] pontot javasoljuk, ahol egy többnyire nyitott állapotú sorompó is található. Innen el kell sétálni a másik sorompóig. Ezt kétféle módon, jobbról (végig erdőben - ez az út 150 méterrel rövidebb) illetve balról (szántóföld mellett, majd erdőben) is megteheted. A N 47° 16,446' E 16° 57,586' 160 m [GCRGYO+kereszteződés] ponton kelet felé folytasd az utad. Egészen a N 47° 16,885' E 16° 57,933' 157 m [GCRGYO+Eltűnő út ] helyig, ahonnan az igazi kaland kezdődik (lásd utolsó 700 méter). Aki idáig esetleg kerékpárral haladt, bátran leteheti a biciklit. Egyrészt erre már többnyire csak az erdő lakói járnak (plusz akik meg akarják találni a ládát), másrészt innen tovább gyalog sem lesz egyszerű haladni. A TUHU-n jelölt utat kell továbbra is követni, egészen a rejtésig. A valódi rejtéstől a torkolat már csak 110 méterre van, alternatív közvetlenül az összefolyás mellett.
Alternatív megközelítés
Aki esetleg evezős múlttal rendelkezik, és eszköze (kajak, kenu, raft hajó) is van hozzá, valahol a sárvári hidak környékén vízre teszi a hajót és leevez a Gyöngyös torkolatig. Itt könnyű kikötni, megkeresi a rejtést, és csorog lefelé tovább, egy alkalmas pontig (Ragyogó híd, Nicki Duzzasztómű). Indulás előtt érdemes elolvasni ezt.
Az utolsó 700 méter
Ezen a részen már a természet az úr. A jelölt út a valóságban többnyire nem létezik. Korhadt, kidőlt fák szegélyezik, amiket az ártéri növényzet (többméteres csalán, vadvessző,stb.) teljesen eltakar szem elől. Néha egy-egy vadcsapás időlegesen segít, aztán újra kezdődik a móka. A talaj többnyire stabil, de vannak süppedősebb helyek. Áradás után ezek területe számottevő, de mocsár nincs.
Sajnos, az utolsó 250 méteren tarvágás történt 2016 késő őszén.
Jó tanácsok, figyelmeztetések
A túra tervezésekor érdemes tanulmányozni ezt, ahol a Rába sárvári vízszintjét is meg lehet nézni. 250 cm-nél (100 cm-rel az I. fok alatt) már NEM közelíthető meg a rejtek!
Megfelelő túrafelszerelés (cipő, hosszú nadrág, hosszú ujjú felső, stb.) nélkül ne induljon neki senki!
Kora tavasztól késő őszig szúnyog- és kullancsriasztó elkelhet.
Téli időszakban is akadálypálya jellege van, ami a csúszásveszély miatt fokozott figyelmet igényel.
Innivalót vigyél.
A rejtés
Ártérről van szó, ezért a ládát ne talajszinten keresd! A rejtés egyértelmű, könnyű a kesserszemnek. Kérlek, hogy visszarejtésnél légy alapos! Nem az emberek, hanem a természet erői miatt...
Utolsó képen egyértelműen mutatott, kidőlt fánál található az egyesületi doboz. Innen még kb. 110 méter az összefolyás.
Alternatív rejtés az összefolyásnál, fára akasztott henger. Áradásnál csak elvetemülteknek kereshető! N 47° 17,145' E 16° 57,827' 139 m [GCRGYO+alternativ]
A Gyöngyös patakról bővebben itt, a Rába folyóról itt olvashatsz.
2017.04.02: A ládát újra telepítettem.
2017.03.15: Ládaellenőrzés. Minden rendben.
2020.02.16. Cseréltem a füzetet és a dobozkát.
2022.11.19. Újrarejtés.
2024.01.04. Liberty és Attibati újrarejtése. Köszönet!
Állapot: kereshető
2 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
+
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A mai napon víz környéki ládákat kerestünk fel. A korábbi logok alapján rosszabbra számítottunk, de szerencsére most a láda felé vezető terep nem volt süppedős és vizenyős. Kb. 30 méterrel a láda előtt, már nem tudtunk tovább menni az elárasztott rész miatt. A látnivaló azonban nem maradt el, láthattuk a Rába-Gyöngyös összefolyását. Még előző nap egyeztettem a rejtővel, anettnorival, ha esetleg gond lenne a láda megtalálásával, akkor egy egyesületi ládát kihelyezünk egy biztonságosabb helyre. A koordinátákat bemértük és elküldtem a rejtőnek. A feltett képen látható a rejtés új helye.
Majd a rejtő eldönti, hogy marad-e végleges rejtésnek, vagy csak az áradás idején kereshető.
Köszönet a rejtésért és a hely bemutatásáért, tetszett.
Ez a láda régi mumusom, mindig kimaradt a kerékpár túrák során, most ennek a levadászása volt a fő cél. Sokkal rosszabbra számítottam. A nehéznek mondott utolsó néhány száz méteren mindig volt valamilyen ösvény/vadcsapás amit követni lehetett. Sár csak a torkolat közelében volt, ahol nem régen húzódott vissza a víz. Az előző logok kidölt fák tömegéről írtak, ilyennel mi nem találkoztunk. Az eredeti ládát még nem lehet megközelíteni - kb 25-30 méterig jutottunk - ezért egy derékbatört fába egy pótládát helyeztünk el.
Adamx89-el kerestem együtt a ládát, elég kemèny út vezetett odàig, a làda valószínű elveszett, vagy a mèg elöntött területen lehetetlen volt megtalálni. Kèrem a talàlat elfogadását [Geoládák v4.2.1]
Ma kerestük MargóX66 -al ezt a ládát is, àm sajnos nem talàltuk meg. Látom igen gyakran elveszik ez a ládika, talàn érdemes lenne több helyre pótjelszót kihelyezni, vagy esetleg addig rejtett lenne a pótjelszó koordinátája amíg nem veszik el a ládika :)
Egyébként csinos kis hely, közlekedni ugyan nem a legjobb, de legalább nagy sàr volt. Mellékelt képek alapján kérem fogadd el ezt a találatot :) Köszönöm a rejtést, remélem lesz valami hosszú távon jó megoldás :)
[Geoládák v4.2.1]
A nap csúcspontja.
A ládát már egyszer próbáltuk megközelíteni, de akkor az áthatolhatatlan dzsindzsa és dús aljnövényzet megakadályozott.
Nagyon bíztam benne, hogy most alkalmas körülményeket találunk.
Szép, ködös időben érkeztünk a magas vízállású folyókhoz. Most télies arcát mutatta a táj, de mivel plusz fokok voltak, belvizes részek, süppedős sár nehezítette a megközelítést.
Én nem hagytam magam eltántorítani, és a sziget legcsúcsáig kimentem, ahol már keresztbe döntött faágakon tudtam csak haladni, és igencsak figyelmesen kellett egyensúlyozni, hogy a sáros bakancsommal nehogy a vízbe csússzak.
Samu B. és Gropi nem jöttek velem végig, a kiskutyát eleve egy idő után csak ölbe tudtuk vinni, aminek folyományaként nyakig sárosak lettünk, de ez nem számít.
A lényeg az élmény, amit a vadregényes környezet adott, ahova biztosan nem merészkedünk be a láda nélkül. Nagyon szeretem az ilyen extra geos élményeket.
A ládát sajnos nem találtuk meg, a helyszínről hívtam anettnorit egyeztetni.
Köszönjük a rejtést és a találat gyors jóváhagyását!
"Szokásos" útvonalon jöttem ki újra.
Múlt vasárnap hívtak telefonon, hogy nincs meg a rejtés. Szombatra terveztem egy karbantartó sétát, pénteken újabb sikertelen keresésről kaptam telefonos információt. Március vége óta történhetett valami, azóta a másik játszótérről sem keresték a helyszínt.
Ma pótoltam a rejtést. Faág villájánál lógva várja a keresőket.
A ládát sajnos nem találtam meg.
Kocsival 1km-re közelítettem meg a ládát, majd onnan gyalog. Mikor elfogyott az ösvény, onnan vadcsapásokon hamar a láda vélt helyén voltam. Ugyan most is volt vegetáció, de a többsége már elszáradt, így relatíve könnyen haladtam. Szeretem az ilyen vadregényes, folyóparti ládákat.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! :) Gyönyörű hóvirágszőnyeg van ilyenkor az erdős rèszen ès az utolsó rèsz sem annyira horror ilyenkor.[Geoládák v3.12.5]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.
Az út elején az erdő tele gyönyörű hóvirággal.
Sikerült szarvasokkal is találkozni.
Az utolsó szakasz is simán járható, a vadcsapásokon keresztül.
Nagyon szépen köszönöm Ági85-nek a segítséget!
Következzen a hosszabb log (2022. 01. 05.):
UTÁLTUK EZT A LÁDÁT! Elnézést kérek mindenkitől, de egyszerűen utáltuk. Alapból az ártéri erdőktől irtózunk a nagyapámmal a korábbi tapasztalatok alapján, itt meg aztán végleg elvadultak a dolgok. Ameddig csak lehetett, elmentünk autóval, de még így is kb. 2 km-t kellett sétálnunk, MEG MÉG ONNAN kb. 6-700 méter dzsindzsaharc, csalánon meg minden retken keresztül, hogy aztán eljussunk egy konkrét csalánfalhoz. Ilyet szerintem soha életünkben nem láttunk se előtte, se azóta. Nem hogy dzsindzsa volt, konkrétan egy fal. Semmiképp sem embernek való, rengeteg mindent bevállalok, de ez maga az öngyilkosság lett volna, gyakorlatilag vakon, a 1,5 méterrel a fejem fölé tornyosuló csalánmezőben, térkép alapján légvonalban tudtam volna bemenni. Na itt mondtuk azt, hogy hagyjuk ezt a p... francba és végül elkértem a jelszót. Azért ikonikus lett számunkra, amennyire utáltuk. Köszönjük a rejtést!
Sárvári nyaralás második ládája... lett volna, ha nem nyer a termeszet. Én megpróbáltam... de ehhez ilyenkor tényleg kell egy alapfokú Rambo-képzés. Az utolsó 700 méterből 200-at legyűrtem, de amikor az embermagas aljnövényzet mögött megjelent egy patak, és nem láttam biztonságos átkelőt, feladtam. Ha majd járok még arra kora tavaszi vagy késő őszi időszakban, újra megpróbálom.
Igazi szép helyen jártunk. Vadregényes utakon vaddisznók, hódok lakta helyen jártunk. Megtaláltuk csak a jelszót nem írtuk fel elbeszélgettük a gyermekekkel az időt. Szelestei Alpakkák.
Köszönjük a rejtést.
Hú de bitang jó kis pont! Ez vitte ma a pálmát! Az út elején a vaddisznók által kitúrt "kráterekben" gyönyörködtünk, majd jött a tömény izgalom. Itt nem csak hogy hód tevékenység van, hanem ez a hely egy HÓDBIRODALOM. És mindenhol hóvirág pompázik. Most érdemes idelátogatni, nincs nagy bozótharc, alacsony a vízállás és nagy sár sincs.
Útközben Marcaltő és Várkesző között megálltunk szétnézni, fényképezni a Rába hídnál, ha már a Rába-Gyöngyös összefolyás a célunk.
A Rába-Pinka találkozása (Körmendi rőzsegát (GCKRG) volt legutóbb hasonló élményünk.
Gumicsizma-kerékpár kombóval teljesítve. :) Érdekes hely, a megközelítés még télen is kalandos. Sikerült a kirándulásunk legjobb fotóját készíteni itt.
Autó, bicikli, és utolsó pár száz méter gyalog, így novemberben tényleg nem volt vészes. A gazok jobbára már elszáradtak, vadcsapások mindenfelé, könnyen lehetett haladni, a TUHU-n bejelölt ösvények is többé-kevésbé követhetőek.
A helyszín csodálatos: vadon, Rába, hódok nyomai mindenütt, a Gyöngyös már inkább mocsár, mint patak, de így vadregényes. A rejtés egyszerű, de nagyszerű.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.7.6]
Geopatikussal közös találat. Már régóta szerettem volna "letudni" ezt a ládát, de mindig csak halogattam... Úgy éreztem, hogy ez a késő őszi idő már alkalmas lesz erre a sétára. Így is lett: nagyszerű időben, ragyogó napsütésben volt részünk. Az erdő nagyon hangulatos, az utolsó 700 m, hát az tényleg érdekes. De mennyivel jobb érzés egy ilyen ládát becserkészni, mint egy drive in-t....
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! :) [Geoládák v3.7.6]
A mai nap ládaélményét ez a találat maxolta ki a legjobban! Igazi vadon, az utolsó 700 méteren úttalan utakon bóklászva derékig átázva. Két vaddisznó türelmesen megvárta míg 10 méterre megközelítettem őket, majd felmordulva eliszkoltak. Pár hete az Őrségben még meredekebb volt a találkozónk, akkor felém is megindult a disznó fújtatva, nem rajtam múlott az ütközet... A hódok igen tevékenyek errefelé. Nyáron nem vállalkoznék a felkeresésére a ládának!
A láda jó helyre került, nem kell karbantartani, csak én gondolkodtam először "fásabb" méretben! :)
Az utolsó 700 méter most sem volt egyszerű - mi lehet itt nyáron! Ettől függetlenül nekem tetszett, köszönjük a rejtést.
A ládát tartó fa kidőlt (tövénél eltörött), ezért átszereltük egy másikra a szomszédjában.
Megtaláltuk. Jó időszakot választottunk a ládához, száraz volt a talaj és még az aljnövényzet sem burjánzott el. Szép, hangulatos környék, főleg a folyó mellett. Köszi!
Megtaláltuk, köszönjük szépen a rejtést!
Gyönyörű, nyugodt környezet. Valóban kalandos a megközelítése és a hódok által alkotott gátak is csodálatosak. Ebben a száraz időben nem volt nehéz megközelíteni, visszafelé átmentünk a Gyöngyös túlpartjára és az erdőn keresztül vissza a parkoló pontra. Ez az útvonal is kalandos volt, megérte. :) szuper láda! [Geoládák v3.3.2]
Ezzel a ládával évek óta sumákoltam. Annyira nehéznek találtam a leírás alapján, hogy nem volt merszem próbálkozni.
Tegnap aztán eldöntöttem, hogy mivel úgyis csak autóval mehetek ládázni, bevállalom. Az évszak is ideális, a vízállás is, uccu neki. Ahogy az lenni szokott, sokkal nehezebbnek képzeltem a terepet.
Nem akarok túlozni, de talán a legjobb hazai láda amit megtaláltam. Szenzációs környék. Teljesen lenyűgözött.
Nem szoktam értékelni, de mivel ezen a platformon FP nincs, most kivételt teszek.
Köszönöm a rejtést, mindenkinek ajánlom a felkeresését.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Leírás később. [Geoládák v3.2.2]
Kis családommal vágtam neki ennek a ládának, a javasolt kiinduló ponton hagytuk az autót. Onnan kellemes sétával értünk el az utolsó 5-700 méterhez. Ami onnan következett azt nyáron valószínűleg kihagytuk volna. Szó szerint.csak vad ösvényen haladtunk a ládáig. Ott pedig áldom a lányom, hogy kéznél volt, különben nem tudom kivenni a láda tartalmát a ládából. :-)
A láda teteje a földön hevert sajnos. A jelszó kezd megkopni, vagy csak a fedő volt nagyon koszos. A logbook rommá ázva (gondolom azért mert nem a ládán volt a tető). Szerintem ráférne egy karbantartás.
Ezt a rejtést harmadszorra próbáltam megkeresni. Most készültem gumicsizmával, de még így se jutottam el az adott pontig. Köszönöm tabletta segítségét. Csináltam képet is a hódok által összehordott fákról, de csak valami elmosódott zöld folt lett belőle, mert akkor estem hanyatt egy faágon. A kezem nem tört el, mert tart a fém benne ha valaki kérdezné.
Bosszantó hogy ennyire közel jutottunk, mégis elérhetetlen volt ma számunkra ez a láda.
A Gyöngyös patak felett több kidőlt fa is csábított az átjutásra, de a vizes,csúszós, mohás törzsön való lépkedés nem volt kellemes érzés. Kapaszkodni sem lehetett a vékony töredező ágacskákba,alattam a megáradt víz hömpölygött. Kb. félúton láttam meg, hogy a kidőlt fa törzse nem is ér át a túlpartra. Ekkor fordultam vissza.
Tettünk még egy kísérletet a hódok által készített rőzsegáton való átjutásra, de ez teljesen esélytelen volt ma.
TFTC! [Geoládák v2.2.5]
Sárvár környéki bóklászás.
Hogy legyen valami élményfaktor itt kezdtük a mai napot:)
Hidegben, szélben, esőben, nyugat felől támadtuk a helyszínt óriási sártengeren át, aztán némi susnyán és néhol bokáig érő vízben átgázolva elértünk a láda közelébe. Láttuk mi is a hódok által épített farakásokat a két folyó találkozásánál, de azon átmászni most lehetetlenség lett volna akkora volt a folyó sodrása.
Egyébként a több napos esőzések miatt a rejtő által ajánlott irányból sem jutunk szerintem sokkal tovább a belvíz miatt.
Rejtőt hívtuk a helyszínen telefonon, illetve e-mailes megkeresésünkre sem kaptunk választ azóta, ezért korábbi megtaláló segítségével tudunk logolni.
Köszönjük, egyébként klassz a helyszín és az élmény is megvolt a cudar időjárás miatt (vagy ellenére?).
Évekkel korábban egyik társammal már elindultunk a ládát felkeresni, valószínűleg az út elején balra tartottunk a Rába vízszintje is magas volt, a patak másik oldaláról néztünk a víz másik oldalára, hogy már csak 28 m a láda, az eső is megeredt, inkább visszamentünk Sárvárra. ma Rábapaty felől közelítettem meg a ládát, a hódváron átmásztam és rövid keresés után megtaláltam! Már csak vissza kellett mászni a hódváron - elég magas volt a Gyöngyös vízszintje.
A kivágott erdő között idén jó családtermés lesz, már fél méteresek, lesz ez még magasabb is. "Legalább nem voltak szúnyogok" - olvasom egy korábbi logban, ez igaz!
Egészen kalandos nap volt, köszönöm!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.0]
Igazi kihívás ez a láda, az irtást teljesen benőtte a két méteres aljnövényzet, legtöbb talán a kanadai aranyvesszőből van, de ezenkívül van rendesen bogáncs, akác, szeder, de csalán semmi. A térképen jelzett utak/ösvények nem léteznek, így az utolsó 500 méteren kizárólag vadcsapásokon lehet közlekedni. Szerencsére száraz volt a terep és az aljnövényzet is kiszáradt és nagyjából pollenmentes volt. Bár meg kell mondani ilyen magas bogáncsokat rég láttam és kiszáradva még a bozótvágó sem viszi, olyan kemény. Láttunk békát, pillangót, rókát és őzet, na meg rengeteg hód rágta fát. A Gyöngyös nagyon vadregényes víz.
Mazochistáknak nedves időben, nyáron javasolt a megközelítés, legegyszerűbb valóban Rábán evezve abszolválható, akkor kb. 2 métert kell csak megtenni a dzsumbujban.
Igazán romantikus egy hely... Élmény volt a szép, napsütéses őszi időben átgázolni az ártéren.
Közben, több helyen lettünk figyelmesek a hód nyomaira. Ld. fotók.
(A ládában nincs toll.)
Ezt a ládát életem végéig emlegetni fogom. Hogy jó vagy rossz értelemben, azt még nem tudom.
Egy milliárd csaláncsípés, két méteres susnya, szóval nem volt könnyű, de tartoztam ezzel magamnak, mert már próbáltam megtalálni, de akkor feladtam. Az ártéri csalitos olyan magas, hogy egy ott legelésző szarvassal csak akkor vettük észre egymást, amikor kb. 1 méterre voltam tőle. Így utólag nagy élmény volt, de akkor.... egyszóval köszi :)
A következőknek csak ajánlani tudom, hogy inkább béreljenek egy csónakot, és azzal közelítsék meg a helyet, úgy csak pár méter a doboz, bár akkor kimaradnak abból amibe én belecsöppentem :)))
A mai nap fő célpontja. Sok éve nézem és tervezgetem a felkeresését.
A mai nap mottója a bátraké a szerencse. Ez útközben több döntésemnél is bejött. :)
Most érdemes jönni. A tegnapi eső ellenére is jól járható végig az út. Én ennyi hóvirágot még nem láttam! A 2 km-es séta során szinte végig tele volt velük az erdő mindkét oldalon. A madarak pedig teli torokból daloltak.
Le a kalappal az előtt, aki ezt nyáron, a nyakig érő csalánban teljesítette. A tarvágott részen a szederindák így is elég alattomosak voltak.
A rejtés teljesen rendben van. Belülről is száraz.
Színes levelek nyomában Ignis9-cel. Kösszi a rejtést.
--- Nyugatról közelítettünk, az (egykori?) sárvári termálkristály üzem mellől murvás út visz a ládáig, majdnem... Az utolsó 1km sáros úton gyalog, de a Gyöngyösön gond nélkül átkeltünk hála a hódgátnak. Vadregényes helyszín, ügyes rejtés!
A terep tényleg csak nagyon elszántaknak való a mostani helyzetben. Csak a vadcsapásokon lehet haladni erős dzsindzsában, majdnem összetalálkoztunk vaddisznókkal is a hangjuk alapján. Érdekesen vadregényes volt ez a helyszín. Köszönjük a rejtést, amit alig értünk el.
Olvastuk, hogy ősvadon, meg ilyen-olyan dzsindzsára számítsunk, de amit a helyszínen tapasztaltunk felülmúlta a képzeletünket. Az utolsó 500 méter most - szerintem a tarvágás utáni újjáéledő vállig érő aljnövényzetnek köszönhetően - csak nagyon elszántaknak ajánlott.
Húsvéti közös ládázás GyZsTeam-mel együtt. Most nagyon jó a terep, abszolút járható, könnyen kereshető.
Sajnos tollunk nem volt, és a ládában sem, így egy megmagyarázhatatlanul a táskámban maradt rúzzsal logoltunk :)
Köszönjük nagyon tetszett!
Évek óta tologattam ennek a ládának a felkeresését a nehéz terep miatt. Úgy tűnt, hogy fagyban lesz a legkönnyebb, és januárban épp neki is indultam volna, de addigra eltűnt a doboz. Nem jártam rosszul, mert a favágók jócskán könnyítettek a megközelítésen, 500 m-re pedig bicajjal is könnyedén eltekertem Sárvárról. A Gyöngyös mentén stabil vadcsapás vezet végig, számtalan lejáróval (ivóhely). Az irtáson pedig jól lehet haladni a munkagépek által kitaposott nyomokban. Csendes, békés a helyszín, szuper a rejtek, igazi élmény a felkeresése a suhanó, csobogó vizek találkozásánál. Alternatív lehetőségként szerintem a Gyöngyös bal partjáról is simán elérhető, a munkagépek is arról érkeztek.
A rejtő kegyességére bízom további sorsom.. készültem én a bozótharcra, de amikor már a kéztövem is csípi a csalán az sok. Nem gondoltam hogy mostanra már emberi méreteket ölt a növényzet, hiszen az alig pár hetes képeken még minden járhatónak tűnt.
Maga a környezet nyugodt és érdemes megnézni mit műveltek a hódok, de nyárra azt hiszem elég volt ennyi a természetből, legközelebb majd ha fagy!
..vagy inkább vízi úton, sárvári fürdőzést követően :-)
Update:
Ahogy a tracken is látható, a második vadlesig kiválóan járható ösvény vezet, a bajok onnan kezdődnek, szóval aki elég elszánt, nagyjából 700 méter csalánerdőre számítson :)
Én részemről teljesítettem a küldetés jelentős részét, a jelszó nélküli csupán a pontvadász mivoltom eredménye.
Egész éjjel esett az eső, így már a sorompókon túl tiszta sár voltam...a hosszúnadrág teljesen elázott (így is volt tervezve...), a vadcsapásokon könnyedén tudtam tartani az irányt a ládához. A logolás előtt sikerült két ágat is letörnöm, így a vizes fára kicsit nehezebben jutottam fel. Útközben egy őzbak ill. két hatalmas szarvastehén keresztezte utam, a mezőn/lápon hirtelen vaddiszószag csapta meg az orrom, kicsit paráztam mikor ugrik fel mellettem a konda....nagy élmény volt, köszönöm!
Télen már voltunk itt. Kíváncsiak voltunk milyen amikor van vegetáció. Szavak nincsenek rá! :-) De nagyon tetszik a hely. Érdemes volt kijönni újra.
A doboz is rendben van. Az egyik ugyan törött, de a logbook száraz.
v.bogikával túráztunk egy jót az erdőben. Sajnos a ládát nem sikerült megtalálni, de jól esett a friss levegőn lenni. A képeket v.bogika tölti fel, de mivel ugyanazok, ezért kérném az én megtalálásomat is elfogadni. Köszönöm! :)
Délutáni túránk helyszínéül választottuk a ládát nadri kessertársammal.
Hú, hát végigolvastam indulás előtt a logokat, de azért teljesen más átélni. :) Két csajszi a vadon ellen... :) Egyébként szép környék, és nagy élmény volt, de ha visszamegyünk, viszünk magunkkal még valaki(ke)t. :)
Az ajánlott parkoló után a Szatmár-erdő tábla volt az első "állomás", majd az elhagyott ház a második, de innentől út alig, a szántóföld mellett kerültük el az erdőt, amíg csak lehetett. Aztán követtük a navigációt, ami jól bevitt a bozótosba, rendesen megfáradtunk, mire végre a parthoz értünk. Azt hiszem, kicsit meg voltunk zavarodva, mert nem találtuk a ládát. :( Ellenben rengeteg hordalékfát, hódnyomot igen. Illetve az erdőben közvetlen közelünkben szökkent el egy őz is.
Hazaérve a rejtővel vettem fel a kapcsolatot, akit itt is kérnék a találat elfogadására! Köszönjük!
Eredetileg nem a láda miatt mentünk arra a helyre testvéremmel, csak simán az összefolyást szerettük volna megnézni. A ládában a dobozok mellett 3 egeret is találtunk :) . Sajnos az egyik doboz beázott, így nehezen olvashatóak a bejegyzések.
Érdemes télen vagy tavasszal felkeresni a dobozt, mert nyáron nagyon nagy a növényzet, plusz tavasszal a rengeteg hóvirág miatt gyönyörű az erdő.
Hosszabban:
Ajánlott parkolóból indultunk. Most sima liba volt az utolsó 700 méter is. Fagyott talaj, kis vízállás. Igazi vadregényes táj. Hód rágta fákkal és hód várakkal. Igazi nagy élmény volt. Köszönjük, hogy megismerhettük ezt a klassz helyet. Kár lett volna kihagyni!
Közös szilveszterezést követően hazafelé úgy döntöttünk hogy az időjárás miatt alkalmas a láda keresése. Nem volt hideg, de a talaj fagyott volt. A megközelítés nem volt kihííás, csak az utolsó 2-300 méteren kellett a hódk által kidöntött fákat kerülgetni. Többször láttam a hódokról természetfilmet, de tesközelből most láttam mit tudnak művelni a fákkal. Még a közel egy méter átmérőjű fák is megrágva. Megaláltuk a csúzdájukat ahol közlekednek a vízbe. Érdekes látvány. Aki erre jár nem szabad kihagyi.
Hát ehhez nem így kellett volna öltözni! De (mostanáig) kedvenc túratársam ezt nem mondta, amikor ismertette a mai programot! Az utolsó 500 métert 2 m magas csalánerdőn át tettük meg, abban utat taposva, törve. Nem tudtam, hogy ilyen magasra is képes megnőni! Eddig már azt is nagyon zokon vettem, ha hónaljamat csípte meg egy csalán. Most könnyedén a fülemet, arcomat simogatta. Szúnyogriasztót hordok magamnál nyáron és gondoltam, hogy itt majd használni is kell. De csalánriasztót? Szúnyog kevés volt - vagy már észre sem vettük őket?
Többször majdnem feladtuk (ezt persze gondosan titkoltuk egymás elől), de végül csak odaveszkődtük magunkat a jó kis rejtekhez. Logolás, szörnyülködés, hogy milyen hülyék vagyunk, hogy más évszakban mennyire könnyű lehet idejutni - de hát mi most vagyunk itt - akkor meg legalább hosszú gatyát húzhattunk volna - de legalább árvíz nem volt... Majd az expedíció folytatása vissza a kocsihoz. :-)
A rejteknél két doboz van. Az újnak a teteje repedt, a réginek az alja törött. :-(
Tettem: tollat, ajándékba szilikon geocacher karkötőt és a pathtagemet. Ez olyan mint egy kis geoérme, de ha tetszik, megtarthatod. Csak logold, kérlek, a pathtags.com oldalon, hogy lássam, hova került! Ha nem vállalod az ezzel járó adminisztrációt, kérlek, ne vidd el!
1981 és 1995 között hatszor vagy hétszer lekajakoztam a Rábán egy NDK-s összerakható kajakkal. Most az ajánlott irányból a szárazföldön jöttem. Hóvirágtenger, hódrágások.
Régóta készültem az összefolyáshoz, de azt hiszem, a legjobbkor kerestem fel. A vízállás -63 cm volt, ami bizakodásra adott okot. Otthonról biciklivel vágtam neki és a 84-es útról letérve először kellemes csönd fogadott, majd a Közép-malomtól egyre inkább tócsák az úton, végül az út is eltűnt. A sokak által megénekelt utolsó 700 méter viszont nem volt veszélyes. A csalánt az egy hónappal ezelőtti árhullám legyalulta, és jó idő ellenére a szúnyogok sem igazán aktívak már. A vadvilág a déli órákban szintén elrejtőzött, mindössze egy kárókatonát, vagyis legalább annak látszó madarat láttam, ökörnyál azonban annál több szállt. A hódok munkájának nyomai és az eltűnő vadcsapások, jelezték ugyan, hogy a "vadonban" vagyok, de a torkolat környékén feltűnő szemét és a túlpartról figyelő erdész mégis cáfolta ezt. Az utolsó métereken már erősen süllyedt a friss hordalék, de sportcipőben is simán bejutottam az összefolyáshoz. Köszönet a rejtésért.
Nagyon tetszett ez az érintetlen környezet. Kösz a rejtést.
Miközben nézelődtünk, fotózgattunk megtaláltuk a régi vödröt is a rejtektől kb. 20 méterre. A vödör törött volt, de a tartalmát átraktuk a jelenlegibe.
-Az úton találtunk egy USB kábelt, ha vkinek hiányzik, keressen.
Köszönet! Bringával az utolsó 400 méterig, onnan gyalog. Nem volt olyan vészes, mint amire a korábbi logok alapján készültem :-) Inkább kalandosnak mondanám. A helyszín viszont csodaszép, abszolút megérte a "sétát" ;) Eszembe jutott, hogyan jártak itt pórul Pupuék...
Sokat járok a 84-esen errefelé, de a leírás alapján eddig nem kívánkoztam ide. Most, hogy motorral jártam erre, gondoltam legalább közelebb férközhetek...az utolsó 700m-ig...
Vegyesek az élményeim. Nem tudom csuklott-e a rejtő, de néha emlegettem.. :) Ilyen dzsindzsában még nem jártam..és nem is akarok. A rejtés jó, maga az összefolyás nem fogott meg annyira.
több mint 1,5 óra volt, mire oda-vissza megjártam a 700m-t. Még szerencse, hogy nem volt túl sok szúnyog.
Kösz a rejtést.
Visszatértünk, határozott céllal, hogy a felújított ládát megkeressük, és elhelyezzük benne Sherlock JR. geoérmét. - Sikerült. - Az érmét Ausztriából hoztuk át Magyarországra, és Németországból indult.
Megtaláltam!
Nekem nagy kedvencem lett ez a láda.
Megnéztem a vizállást ami -100 at mutatott, de így sem tudtam 70m nél közelebb férkőzni száraz lábbal. Aztán meguntam a körbejárást, kinéztem az irányt kipakoltam a zsebemből mindent ( mobillal kesseltem) aztán egyenesen előre.
A láda könnyen meglett, és csak derékig lettem vizes, térdig meg iszapos. Mondjuk biztos vannak jobb gázlók is a láda felé, de minek ész ha van erő!? ;)
Köszönöm a rejtést, szerintem ez egy remek hely és láda.
Az idő mindent megszépít. :)
Bubuka "erőszakoskodott" ezt meg kell találni.
Kaland volt a javából:csalán ,szúnyog,szederinda ,stb...
Szerencsére száraz lábbal megúsztuk.
Még másnap is zsibogott a lábam,hála a rövidnadrágos akciónak.
Régóta szemeztünk ezzel a ládával, a mai szeles, kissé hűvös délután pedig tökéletes alkalomnak tűnt felkeresésére. A Hydroinfo adatai sem tűntek veszélyesnek (reggel 61 cm).
Kisebbik lányom tartott velem, a leírásnak megfelelően közelítettük meg a helyet. Pontosan azt kaptuk, amit vártunk és ami a láda oldalán szerepelt. Az út az utolsó 500 méteren tűnt el teljesen. Lányom ment a nyakamba, így "elefántoztunk" be egészen a rejtektől 50 méterig. Közben több őzet is felriasztottunk (volt, amelyiket 4-5 méterről), szúnyog sok volt, de nem volt vészes a helyzet. Az aljnövényzet 1-1,5 méteres, mindenhol vizek, tócsák, uszadékfa. Rohanó Rába, hódrágta fák, lepkék, virágok. Igazi kaland, nagyon élveztük!
Ami problémát okozott, az egy - szerintem akkoriban kezdődő - kisebb áradás volt. Mindenhol átfolyások indultak és hatalmas tócsákban állt a víz. Egyszerűen képtelenek voltunk 40-50 méternél közelebb jutni a jelölt helyhez. Bakancsomban, kislányommal a nyakamban 15-20 cm-es vízbe gázolásokat tudtam felelősséggel bevállalni. Háromszor futottunk neki (Rába mellett, Gyöngyös mellett, Középen). Távolról sejtettük is a rejtek helyét, mellette a valami úszkált is (talán hód?), de mellcsizma hiányában képtelenek voltunk a közelébe férkőzni.
A láda tehát nem lett meg, de ettől függetlenül is ez egy remek hely amit minden természetkedvelőnek csak ajánlani tudok!
Fényképeket mellékelek.
A fentiek alapján - lehetőség szerint - a találat elfogadását kérjük!
(2013.05.13: elérhetők a tegnap esti sárvári vízállás adatok is: 78 cm, azaz tegnap +17 cm emelkedés. Ez lépte át a bakancs tűréshatárát.)
Úgy gondoltam, hogy az áradások elmultával de még a sűrű dzsungel előtt keresem fel ezt a ládát. Kapuvári lévén sokat járok a Hanságban, ezért nagyjából tudtam milyen terepre számíthatok, de azt nem gondoltam, hogy ennyire durva lessz. :o! Mindenfelé kidölt fák, bokáig érő sár, és az áradás után visszamaradt hordalék. Sajnos a korábbi logokat csak utólag olvastam, így nem tudtam, hogy a láda üres. :( Én is csak egy fészek maradványait találtam benne, pedig nagyon ötletes a rejtés. Aki szereti a túlélőtúrákat az ne hagyja ki! :)
Enkelivel 11:30-kor indultunk el az első sorompótól. Az előző napi esőzés és az áradások maradványaként bokáig süllyedtünk az erdei talajban. Útközben vadmalacokat, őzeket, nyulat láttunk. Érdekes volt látni, hogy a hódok milyen nagy fákat is körberágnak. Az utolsó kb. 700 m most nem volt veszélyes a növényzet miatt, mivel a hó és az ár lenyomta. Viszont a nagy sárban nehéz volt közlekedni, mintha ólomlábakon mentünk volna a csizmára ragadt sár miatt. A ládát megleltük, de csak egy madárfészek volt benne. :( De a természet érintetlensége kárpótolta a láda tartalmának hiányát. :)
Tényleg nem szabad kihagyni ezt a helyet, sok- sok kaland, megpróbáltatás vár arra, aki felkeresi.
Árvíz/belviz időszakban még nagyobb a kihívás. :-)
Többször is nekifutottunk, hogyan lehetne a vízben álló fát megközelíteni. Még a magunkkal hozott gumicsizma is előkerült. :-)Sajnos azonban a vízmélység kifogott rajtunk. Kezdtük feladni, nem akartuk elhinni, hogy itt vagyunk pár méterre a ládától, és nem tudjuk megközelíteni.
Elindultunk haza, amikor útközben észrevettünk egy kidőlt fát, ami hídként funkcionált számunkra. Ezt már igazán nem hagyhattuk ki, és bár nyakig sárosak lettünk, azért mindent megtettünk, hogy végül ráleljünk.
Meglett, sikerült, csakhogy a láda üres volt :(
Azonban ez nem szegte kedvünket, mert a hely kárpótolt érte.
Fára másztunk, vízben álltunk,
Ami tőlünk telt, mindent megpróbáltunk.
A területet végigjártuk,
A ládát azonban nem találtuk.
És mikor már feladtuk,
Egy kidőlt fa segített rajtunk.
A rejtekhelyet felkutattuk,
Rajta a ládát üresen találtuk.
Nagyon tetszett, és a rejtés is nagyon jó, köszönjük a lehetőséget, és hogy megismerhettük ezt a helyet is.
Meglett:)
Komoly dzsungelharc volt, szerintem most lehet a legerősebb a növényzet. Tele bogánccsal, csaláncsípéssel, nyakig sárosan teljesítettem.
Mindezek ellenére nagyon tetszett.
Köszönöm!
A logfüzet ismét a helyén. A láda logfüzettel együtt kereshető.
A Zalába indultam, a láda könnyen útbaejthető volt - nem hagyhattam ki, hogy a múltheti hibát korrigáljam. Jól esett a reggeli séta, igaz minden csupa harmat, én meg csupa víz lettem, de ez így volt rendjén. Az utolsó szakasz még mindig teljesíthető farmer-póló öltözetben, de jól látszik, hogy egy hét alatt is sűrűbb, magasabb lett a növényzet. Készüljön mindenki inkább nehezebbre és akkor nem szitkozódni fog, hanem vadregényes kalandnak fogja megélni. :)
Nagyon príma, vadregényes táj! Az utolsó szakasz is jól járható még, a csalán térdig, helyenként derékig ér most, de nem hinném, hogy itt megáll a növésben. :)
A logfüzettel történt egy kis baleset: hazahoztam magammal, ezért lehet, hogy a következő kessertárs segítségére lesz szükség. A rejtővel egyeztetem a dolgot és itt update-elni fogom a logbejegyzést.
Megvan!
Hát mit ne mondjak, küzdős volt még így gyér növényzettel is! Nem szeretném kipróbálni, nyáron dzsumbujban milyen... :) Aki meg akarja keresni, most érdemes! :-)
A hódok munkálkodása tényleg szembetűnő, döbbenetes, milyen vastag fákat képesek kidönteni, és vajon hogy építenek belőle várat?
A láda a Rába felőli oldalról könnyen kiszúrható, megkaparintása már bajos volt, szerény testmagasságom, nem épp pehely testsúlyom és gyenge karizmom nem volt annyira szerencsés kombó hozzá :D Rolanddal egy vastagabb fából csináltunk alkalmi létrát, ő hórukkolt, és meg visítva próbáltam meg felcsimpaszkodni. Hatalmas röhögésbe fulladt, de meglett. :)
Köszönjük!
Megjelenése percétől terveztem meglátogatni ezt a ládát, hiszen lakhelyemtől tizenpár kilométerre van csak, mégis öt hónap kellett, hogy ezt a távolsáhot legyőzzem. Legközelebb akkor jártam hozzá, amikor Pupu, dc3, és magpet kajakos-kenus logisztikájában segítettem egy kis sofőrködéssel. Bár nagy volt a kísértés, hogy velük tartsak a vízi úton, de, mint utólag kiderült, így megúsztam, hogy megfürödjek a Rábában.
Tegnap este szólt Enkeli, hogy lassan lejár a szabadsága, és mi lenne ha.
Mondjuk reggel hatos indulással.
Hát hogyne :)
Még Sárváron keveregtünk kicsit a -10 fokban, mert hát mikor fényképezgessen az ember várat, ha nem ilyenkor. 6:45-kor Lilien is csatlakozott hozzánk, aztán elindultunk.
A Rábán már szép jégkása úszkált, és a szélein kezdett már befagyni, de azért még mostanában nem lehet rajta keresztüljutni. Elég alacsony a vízszint most, de így (vagy pont ezért?) is derekas örvényléseket láthattunk. A hódok szorgalmasak voltak a láda körül, sok fán látszik a foguk nyoma.
Ahogy lejjebb említik, sajnos a zsanérok nem tartanak, csak a kampó, ennek ellenére jól záródik a láda. A közeljövőben azért majd valami célszerszámmal felfegyverkezve visszatérek, és helyrepofozom.
Nyáron, vegetációs időben jóval nehezebb lehet megközelíteni, viszont hatalmas fajgazdagságú élővilágot lehet itt találni.
Összességében 12 kilométer sétával töltöttük el a délelőttöt.
Köszönöm a rejtést!
Reméltem, hogy a téli időszakban könnyebb lesz a szárazföldön megközelíteni. Így is lett: se szúnyog, se a sűrű aljnövényzet nem zavart az utamon. Menet közben felzavartam egy gímszarvast is. Gyönyörűség volt nézni, ahogy fenségesen és kecsesen elfutott. A ládaához vezető út utolsó szakasza nem volt egyszerű, de szerencsére voltak csapás nyomok. A láda természetesen könnyen meglett. Dícséretes a többrétegő láda, így tényleg száraz volt a logbook. Sajnos a külső rész zsanérjai elengedtek, a fedelet csak a kampó tartja, érdemes lenne kijavítani, mielőtt egy áradás elviszi a tetőt. Köszönöm a rejtést, nagyszerű séta volt.
Sárváron volt dolgunk, így gondoltuk megnézzük mit lehet tenni az ügyért. A kijelölt helyen megálltunk a kocsival, aztán nekivágtunk. Útközben láttunk egy csurom vér terepjárót, ebből gondoltuk vadászok lehetnek valahol. Találtunk is kettőt. Mondták várjunk még egy fél órát, mert vadhajtás van. Fél óra múlva elkezdtünk mozgolódni, hogy most már jó lenne tovább menni. Persze a fővadász rögtön ránk fogta, hogy miattunk nem lőttek semmit és megfenyegetett minket, útközben előfordulhat, hogy sebesült vadkannal találkozunk. Közben eszembe jutott, sebesült vadkannal akkor is találkozhattunk volna, ha lőnek valamit és nem zavarjuk meg őket. Persze szó sincs megzavarásról, hiszen becsületesen kivártuk a ránk szabott fél órát. A lényeg az, hogy nincs az emberi rosszindulatnak határa. Ha már nem sikerült lőniük semmit, hát kellett egy bűnbak. Mi lettünk azok.
Visszatérve a ládára, nekünk is nagyon tetszett a rejtés. Mi rutinosan azért most vágtunk neki, mert gondoltuk most már nem lesz olyan nagy az aljnövényzet. Így is lett. Azt azért nem mondom, hogy könnyű volt az utolsó szakasz, de nem okozott különösebb gondot. Nagyon tetszett ezen kívül a hódok lakhelye a sok megrágott fával.
Köszönjük a lehetőséget!
Az idő remek volt. Azért az megnézném , aki nyáron nekivág az utolsó 500m-nek nadrág+poló kombóban... Útközben többször is felzavartunk néhány vaddisznó családot és a hódokat sem hagytuk melózni.
dzsungelhaaaaarc.....nyakig csalánban..hát nem volt egyszerű, de mivel a rejtő jelezte a láda nehézségét így hát magára vessen aki nem a terepnek megfelelően öltözik. köszi a rejtést.
Simán drive in láda.na jó azért mégsem:) Indulásnál egy hatalmas szarvast láttunk legelészni aztán eltűnt az út...és jött a néhol 2m magas csalános...de végül elértünk az összefolyáshoz és az ötletes rejtést is megleltük és levadásztuk! Gratulálok az ötletgazdának!:)
Na ez igazán izzasztós láda lett :)
Mivel én szárazföldi lény vagyok, ezért a dzsindzsáson keresztül közelítettem meg a ládát. Néha-néha azért sikerült rajta maradni a loggolt útvonalon az utolsó 700 méteren, de tapostam ki saját ösvényt is.
Pókiszonyban szenvedők csakis a vízi úton közelítsenek!
A rejtés *5 !
Kitalálódott a hülyeség, és nem volt nehéz partnereket találni. :) Eredetileg nagyobb létszámú bevetés volt a terv, de munka és egyéb dolgok miatt 3 főre fogyott a csapat. A sárvári tescotól indultunk: Pupu és dc3 Pupu gumi túrakajakjával, én pedig a még viszonylag friss Riot Quest 9.5-tel. Mivel nem ismerem a Rábát, és hallottam róla mindenfélét, mentőmellénnyel is készültem, amire végül nem volt szükség, de voltak pillanatok, amikor adott egy kis biztonságérzetet.
A ládáig békés volt az út, kikötöttünk, majd rövid bozótharc után meg is lett a csésze, hajózhattunk tovább. Mikor egy kereszt-átfolyáson suhantam keresztül, a víz alaposan megtekerte alattam a hajót, ami azért volt nagyon hasznos, mert így pont láttam, amint Pupuék mögöttem be is borulnak. Ártalmatlannak látszó kis folyás egy szerény méretű folyócskán, de általa kifejtett erő bizony komoly meglepetésekre képes! Ezt követően akadt még pár vicces áramlat, egyszer például szembefordított a folyásiránnyal, és el is kezdett visszafelé (!) sodorni a folyó közepén. Kis izgatott evezgetéssel ez is helyrehozható volt. Végül 16km evezés és kb. 460km autókázás a mérleg, az utóbbi kevésbé volt szórakoztató. :)
Köszönöm a rejtést, a kikötési tippeket, és természetesen heyjoe segítségét a pontok terepszemléjében és a logisztikában!
Track a Garmin Connecten, és egy kis videó a hajókázásról.
Magpet bujtogatásának nem lehetett ellenállni, no meg a dolog dilis jellegének (hosszú autózás, rövid kenuzás, dzsungeljárás) sem. Igent mondtam. Kár, hogy néhány jelentkező végül nem tudott részt venni. Hejyoe viszont ott állt a vártán, setét reggelen fogadott minket a rajtnál, majd hűségesen várt a következő hídnál, hogy visszavihesse Magpetet a kocsihoz - ilyen egy önzetlen barát!
Végül is DC3-mal ültünk a Grabner rafting-kenuba (kipróbált társ, eveztünk már együtt a Tiszán is), Magpet vadvízi kajakkal állt rajthoz. Túránk félhomályban, szemerkélő esőben indult, amely még néhányszor eleredt. A Rába szokásos arcát mutatta: jámbornak és ártatlannak tűnik, de vannak trükkjei, például a behajló ágak alá vivő sodrás. Ezeket rendre kivédtük, de aztán jött egy hely, ahol nagyon erős sodrás csapott át a bal parttól a jobbhoz, ahol uszadék alatt tűnt el. Megpróbáltuk középen átvágni a csendes víz felé, de olyan energiával kapott el, hogy szinte kikatapultált minket a kenuból. Borultunk, DC3 fel tudott állni a sekélyebb részen, és kihalászta a holmit, én mélyebb helyre kerültem, úszni kellett. Nem sok minden veszett el, csak DC3 GPS készüléke, az én titánkeretes szemüvegem és Bluetooth fülhallgatóm, alig 200 ezer forint a kár, bagatell egy ládamegtalálásért... :-)
Onnan már sima utunk volt, dél körül haza is értünk. Ismételten igazoltuk, hogy nem tartozunk a normális emberek mindennél unalmasabb köréhez. Jó buli volt, köszönjük a rejtést! Nem fotóztam, Magpet videóját várom.
N 47° 16,105' E 16° 57,215' 156 m [GCRGYO+parkoló]
N 47° 16,446' E 16° 57,586' 160 m [GCRGYO+kereszteződés]
N 47° 16,885' E 16° 57,933' 157 m [GCRGYO+Eltűnő út ]
N 47° 17,145' E 16° 57,827' 139 m [GCRGYO+alternativ]
A láda az utolsó bejegyzések alapján karbantartást igényel. Kérlek ellenőrizd a láda állapotát! Üdv: szikizso - ládadoki
