Ez a láda is 5-napos ládatúránk egyik fénypontja volt. Először is azért, mert imádok erdőben kirándulni, imádom az öreg fákat, és különösem imádom a hatalmas, nagyon magas és lenyűgöző fákat.
A sorompó nyitva volt, de kint volt egy ovális tiltó tábla is, ami megijesztett. Mázlink volt, mert éppen ott volt egy erdészeti fiatalember, akitől megkérdeztem, hogy mi a helyzet és ő rögtön mondta, hogy nyugodtan bemehetünk autóval. Roy leparkolt a Rezervátum nagy fa táblájánál, és én begyalogoltam az ősbükkösig. Csönd, béke, jó levegő és csodás erdő. Ennél nem kell több a boldogsághoz. "Ős" Vezér tényleg hatalmas volt, a kis táblán lévő információ mindent elárult, kivéve a korát.
Sajnos nemcsak, hogy láda nem volt, de a pótjelszót se találtam, valószínűleg vagy kicserélték a táblát, esetleg újrafestették, vagy csak én voltam béna. Hihetetlenül de volt tökéletes térerő az erdőben, és így el tudtam csípni a ládagazdát, aki nagyon aranyosan kisegített. Köszi!!
Útban visszafelé beleszaladtam egy kis csoportba, akik éppen nagyon el voltak kavarodva és hiányolták a nagy fákat. Mutattam nekik, hogy merre menjenek, mert én épp onnan jöttem akkor visszafelé. Köszi a rejtést, nagyon jó volt itt lenni