Az 1873-ban alakult Rábaszabályozó Társulat az ármentesítő töltések megépítése után hamar szembesült a töltések mentett oldalán jelentkező, belvizek által okozott károkkal. A társulat érdekelt birtokosai kénytelenek voltak a belvízrendezést is beiktatni feladataik közé, annak ellenére, hogy csak nagy nehézségek árán tudták előteremteni az ármentesítés költségeit. Kezdetben zsilipeket építettek a töltésekbe a lecsapoló belvízcsatornák torkolatához. Ezek segítségével gravitációs úton is meg tudtak szabadulni a káros vizektől. Amikor azonban a befogadó folyó magas vízállása lehetetlenné tette a zsilipezést, a belvizek elöntötték az adott öblözetet.
A Lesvári szivattyútelep a XX. század első felében épült gőzkazános Ganz gyártmányú szivattyúkkal. A térség belvizeinek átemelésére szolgált. Napjainkban múzeumként működik N 47° 40,549' E 17° 30,931' 110 m [GCLESV+múzeum], régi térképek, tervek és védelmi eszközök vannak kiállítva.
Még a szivattyútelep létesítése előtt, 1889-ben olasz építőmunkások közreműködésével készült el az ikertáblás, öntöttvas Ganz és Társa gyártmányú leeresztő zsilip, amely - szépen faragott köveivel és eredeti gépészeti berendezésével - ma is kifogástalanul működik a szivattyútelep mellett. A zsilip építésével egyidejűleg fokozatosan bővítették a Kepés-Lesvári belvízöblözet csatorna-hálózatát, amellyel a Rábca és a Rába felé terelték a belvizeket.
A kazánházban elhelyezett gépészeti berendezést a Danubius-Schoenichen-Harmann budapesti cég szállította, a gőzgép feliratai Röck István szabadalmára és gépészeti gyárára utalnak, míg a szivattyúgépet a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. budapesti gyára készítette 1905-ben.
Bíró Elek társulati főmérnök által tervezett Lesvári szivattyútelep a maga korában a legnagyobb teljesítményű berendezésekkel működött, a Rábca folyóba max. 4 m3/s átemelésére volt képes.
Az 1950-es évek végén a térségben kialakított nagyüzemi mezőgazdaság azonban egyre nagyobb, ill. gyorsabb vízlevezetést igényelt, ezért 1960-ban a főcsatorna jobb partján elektromos szivattyútelepet (Lesvár II.) építettek, amely 5 m3/s teljesítményével kiváltotta a gőzüzemű telepet.
A Kazánbiztosi Hivatal 1961-ben bevonta a Lesvár I. telep működtetési engedélyét, 55 évi üzemeltetés után leállítva a telepet.
A műszaki létesítményeket kezelő Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉDUKÖVIZIG) az 1980-as évektől a régi szivattyútelepen gyűjtötte össze azokat a vízgépészeti berendezéseket, amelyek másutt már kikoptak a hétköznapi gyakorlatból. A telep épületén belül fényképes tablók örökítik meg a Rábaszabályozó Társulat és a szivattyútelep történetét.
Ikrény község építési szabályzata a külterületükön található lesvári régi szivattyútelepet
2000-ben a helyileg védett értékek közé sorolta.
A ládát a szivattyútelep közelében a töltés déli, jobb oldalán helyeztük el egy több törzsű diófa tövében, természetes anyagokkal álcázva. A doboz belső méretei:12x12x5cm. A rejtés árvizek idején is biztonságosan kereshető. Aki a láda mellett a múzeumot is meg szeretné tekinteni, az csengessen be az ott lakó szivattyútelep üzemeltetőhöz. Belépődíj nincs. A visszarejtés során kérek mindenkit, hogy körültekintően járjon el.
Ládatörténet
2019.06.14. - Az eltűnt ládát pótoltuk, és pótjelszót is elhelyeztünk. A láda ismét kereshető.
Kellemes időtöltést kívánunk: Zsézsé, Szityu, és Szabu
Köszönöm a rejtést, megtaláltam!
A januári tavaszt kihasználva begyűjtöttem ezt a ládát is.
A későbbi keresőknek segítségként: a diófából már csak egy csonk van, amiről már nem nagyon lehet megállapítani, hogy valaha diófa volt. A csonk éppen csak kilátszik a földből. A kaszált töltés szélénél keresd. A ládát fakérgekkel és taplógombákkal álcáztam. Amúgy a láda rendben van.
A szivattyútelep nagyon szép. Óriási élmény látni a régi hatalmas szivattyút, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Ez is megvan mégsincs este:-) Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Közös találat Vorlac-al. A mai nap a szerencsenapunk. Meglett a láda az egykori többágú diófa csonkjánál a kaszált rész végétől 1 méterre a dzsungelbe egy fiatal többágú diófával egy vonalban. Sajnos lefedve nincs ha valaki tervezi megkeresni hozhatna pár fakérget. A pótjelszó nincs meg az tényleg le lett festve. Remélem ez segít a későbbi keresőknek. [Geoládák v4.5.0]
A ládához tartva az embermagasságú csalánt még leküzdöttem, de a szúnyograj megfutamított. A pótjelszót használtam, de a gátőr mondta, hogy idén újrafestik a korlátot, ezért lehet, hogy az el fog tűnni.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! A láda nincs meg, a fatönk jól bent van a csalánosban, keresgettem, de csak kullancsot sikerült begyűjtenem, csak kèsőbb olvastam a logokban hogy nem érdemes keresni, így a többiekhez hasonlóan a pótjelszóval logoltam.[Geoládák v4.2.6]
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! A diófának már csak a tönkje van meg. Igy a több törzsű fát már ne keressétek, de a helyszín, a szivattyútelep érdekes volt. [Geoládák v4.2.0]
Ide a szürkületben jöttem ki és a mai nap után már csak a felmerülő lehetőség kihasználása és a "vadászösztön" hozott ki. A ládáért nem mentem le a dzsungelbe (a töltésről legalábbis annak látszott). A szerencsére magammal hozott fejlámpa jó szolgálatot tett a pótjelszó keresésénél és a visszafelé vezető úton. Köszönet a rejtésért!
N 47° 39,834' E 17° 30,631' 112 m [GCLESV+kereszteződés)]
N 47° 40,522' E 17° 29,772' 114 m [GCLESV+parkolo]
N 47° 40,559' E 17° 30,961' 114 m [GCLESV+pótjelszó)]
N 47° 40,549' E 17° 30,931' 110 m [GCLESV+múzeum]
