Az állatorvos segít megtalálni a kisméretű, henger alakú ládikát.
Aztán kisérteni fog, ha nem írsz egy pár mondatos logot az igen lelombozó sablonszöveg helyett. Ezzel nemcsak a rejtő munkáját tiszteled meg, hanem magadnak is emléket készítesz, amit később élvezettel fogsz visszaolvasni.
A ládába kisebb geocoin vagy Travel Bug helyezhető.
Kérlek, ha megtisztelsz azzal, hogy ide rejtesz vagy innen viszel el egy vándort, ne felejtsd el bejelenteni a www.geocaching.com oldalon!
Sokak szerint furcsa, hogy ide invitállak. Hova is? Egy 60 hektáros parkba, 80 ember munkahelyére és 170 000 ember nyugvóhelyére. Egy helyre, ahol az árnyas fák közt nagyot lehet sétálni, ahol szép szobrokat, emlékműveket láthatsz, közben elgondolkodhatsz az élet dolgain. Egy helyre, ahol több pécsi "lakik", mint a városban. Az ország egyik legnagyobb temetőjébe. Egy intézménybe, amely kulturális, művészeti, történelmi emlékei mellett kiemelkedő értéket képvisel növényvilágával is.
Elnézést kérek minden olyan játékostárstól, aki úgy érzi, hogy a geokesselés és a temetői séta nem összeegyeztethető tevékenység. Nem szeretném olyasmire buzdítani őket, ami értékítéletükkel ellentétes, ezért kérem, inkább ne keressék meg ezt a ládát!
A temető nyitva tartása
április 2-től november 2-ig: 6 - 20 óráig
november 3-tól április 1-ig: 7 - 17 óráig
A temető története
Pécs városa 1879-ben határozatot hozott, hogy a mai Balokány környéki ún. budai-külvárosi temetőt fel kell számolni, és egy új, nagyobb temetkezési helyet kell létesíteni. Röpke 25 év alatt el is jutottak a megvalósításig. A több szóba került helyszín közül hosszas egyezkedés után a Siklósi út melletti területre esett a városvezetés választása. 1903-ban végre megkezdték a sírkert kialakítását. Először a szükséges épületek készültek el (a Szent Mihály tiszteletére felszentelt nagyméretű temetőkápolna azonban csak 1933-ban épült,) ezután a díszes főkaput és a magas kőkerítést építették meg. Az utak kijelölése után megkezdődött a sírhelyek árusítása és a régi temetőből a tetemmaradványok áthelyezése. Az épen maradt szép síremlékeket is áttelepítették, a művészi szempontból értéktelennek ítélteket pedig a Dóm tér és a Széchenyi tér burkolására használták fel. (A székesegyház előtt még mindig ezeken járunk, bukdácsolunk, a Széchenyi tér 2009-2010-ben új burkolatot kapott.)
Az új temető hivatalos megnyitójára 1904. november 4-én került sor. Eddigre már lezajlott az első temetés is. Előző nap búcsúztatták a 23 évesen, tüdőgyulladásban elhunyt Windischmann Annát, Szemán József vasúti altiszt feleségét, egy kisfiú édesanyját. Sírja még ma is megvan.
A következő kb. 90 évben megszaporodott a sírhantok sora. A temető első bővítése 1922-ben vált szükségessé. Ezt a háború idején, majd később is további bővítések követtek. A hatalmas területen jelenleg 69 parcella található.
Bár a temető a '90-es években a további terjeszkedése is felkészült, azt gondolom, a sírok száma a közeljövőben nem fog növekedni. A város lakosság fogy, sok fiatal elköltözik. Ha élet már nem köti a családot Pécsre, sokan nem váltják meg a régi sírokat, így azok felszámolásra kerülnek. Ráadásul a temetési költségek annyira magasak lettek az utóbbi évtizedben, hogy sokan anyagi okokból nem a temetést, hanem hamvasztás után a hamvak szétszórását vagy hazavitelét választják. A szórásos szertartást egy erre a célra épített szökőkútnál bonyolítják.
Négy parcella az I. és II. világháborúban elesett katonák végső nyughelye. Tizenkét nemzet fiai nyugszanak itt.
Szívbemarkoló az apró gyermeksírok látványa. A gyermekparcella közepén a carrarai márványból készült "Örök gyermek" emlékmű áll. Mindenszentekkor pálcikára tűzött, földbe szúrt fehér origami papírdaruk százai lepik el a szobor környékét.
Külön parcellában nyugszanak azok az emberek, akik haláluk után is az emberiség javát szolgálták, felajánlva testüket az orvostudománynak. Ezért a parcelláért az egyetem orvostudományi kara vállal felelősséget és tart az itteni emlékműnél minden évben megemlékezést.
Egységes, ú.n. amerikai típusú parcellában helyezik el azon emberek holttestét, akik végtisztességéről a város köztemetés keretében gondoskodik.
A legszebb régi síremlékek a temető Siklósi úti kerítése mellett a főkapu közelében és a kápolna környékén találhatók.
A kerítés közelében, a környezethez illő rejtekben megbújó ládáig sétálva több szép szobron is megakadhat a szemed, de ha van kedved és időd még az alábbiakat ajánlom szíves figyelmedbe:
Dr. Grastyán Endre (1924-1988) orvoskutató szobra (mint a szoborról is megállapítható, alacsony, vékonydongájú ember volt, agykutatással foglalkozott, amiben a macskák, mint kísérleti alanyok voltak segítségére) N 46° 3,145' E 18° 13,903' 143 m [GCPTMT+síremlék1]
Szilágyi-Büky család kriptája N 46° 3,223' E 18° 13,882' 137 m [GCPTMT+síremlék2]
Türr család kriptája N 46° 3,207' E 18° 13,998' 141 m [GCPTMT+síremlék3]
Van még rengeteg figyelemre méltó sír. Jobban jársz, ha nem a GPS-re szegezed a tekinteted, hanem magad fedezed fel a szép síremlékeket. Bármerre indulsz, biztosan találsz néhány szépet, érdekeset vagy éppen furcsát, különlegeset.
A temető megközelítése
A gépjárművel érkezők a nyugati oldalkerítés mellett vagy az északi oldalon lévő Interspar parkolójában tudnak megállni. A város felől érkezve kissé nehézkes a nyugati oldalon megállni, egyszerűbb az Interspar parkolóját választani és az északi kapun bejutni. A nyugati oldalról a főkapun át érkezve kb. 400 métert kell megtenned a kocsidtól a ládáig, északról jövet talán 600 métert, keletről 800 métert.
A vasútállomástól induló, a távolsági autóbuszpályaudvar mellett is megálló 6-os, 7-es, és a 41-es számú buszok a temető nyugati oldalán lévő két kapunál, a 42-es számú autóbusz az északi és keleti bejáratoknál állnak meg.
Személyes vonatkozás
Ezt a ládát őseim, ősrokonaim tiszteletére rejtettem, akik közül az első, dédapám 1926-ban vált e hely lakójává. Ünnepekkor ebben a hatalmas sírkertben több mint 5 km-es sétát teszünk, mert kb. tíz sírt, húsznál is több halottat kell felkeresnünk, akik a temető különböző parcelláiban pihennek. Többnyire a családból sokan együtt megyünk: szüleim generációja, testvérek, unokatestvérek, aprónép. Így a sírgondozás nemcsak kötelesség, hanem örömteli családi együttlét. A séta közben történeteket elevenítünk fel halottainkról, így az ifjabb generáció számára is élővé téve azokat, akiket ők már nem ismerhettek meg.
Számomra a temetői séta kellemes élmény. Remélem, számodra is az lesz.
Újfent Pécsre hozott a munka, egy kolleginámmal kerestünk ládákat, három (GCMSZK, GCXX02 és GCPTMT) találat fért bele a napba.
Több temetős rejtésnél is írtam: szerintem a temetői sétáknak van egy sajátos hangulata, de én ezt mégis "életigenlésnek" gondolom, emiatt egyáltalán nem tartom összeegyeztethetetlen dolognak a geocachinget és a temetőket. Viszont szomorú és bosszantó olvasni arról, hogy a megváltot állami/keresztény sírhelyek nem örökre szólnak. Jó rejtés, méltó megemlékezés a felmenődről.
P.S.: Teljes mértékben osztom a rejtő nézetét, miszerint a sablon szövegek helyett mindig írjunk az élményeinkről, de sajnos ez nekem se jön össze mindig.
Én, szeretek a temetőbe járni, az elhunyt szeretteim miatt is, elég távol esnek egymástól a sírok, így én is az egészet majdnem bejárom, minden alkalommal mikor ott járok.
A temető mindig meghitt számomra, ha benn vagyok nem is tudok másra gondoloni csak a soksok kedves emlékre. Ilyenkor én jól ki is sírom magam, ami bár néha fájdalmas, de mégis megkönnyebülök kicsit.
Nem egyedül mentem keresni, aki velem volt családtag, most először kisért el és nagyon megtetszett neki. Izgalmas volt.
Számunkra érthető volt a talány.
Kicsit feszélyezett, hogy más sírjánál matatok, de nem látott senki, jó időpontban is mentünk, mert mi se láttunk senkit.
Köszönjük a rejtést.
igazán érdekes, ötletes rejtés, remélem nem fog kísérteni éjjel. Ajánlom, hogy ne "forgalmas" napokon (Mindenszentek, Karácsony) keresd fel. köszi :) [Geoládák v4.2.1]
Megtaláltuk flevyvel és a családdal. Érdekes élmény volt látni a karácsonyfát a temetőben. Nagyon trükkös volt a segítség és a rejtés is. Zseniális!
Köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]
Ez egy rendkívül különleges találat volt, úgyhogy ehhez illően jó hosszú log lesz.
Vogel Bence barátom kitalálta, hogy 18-án Bohemian Betyars lesz Pécsen és a Doggos az előzenekar, ezért ő mindenképp el akar menni rá. Én mondtam, hogy benne vagyok a dologban, összeszerveztünk mindent és így 18-án reggel elbuszoztunk Tatabányáról Pécsre, csak úgy, mint nyáron a Fishingre. (Ugyanaz a buszjárat volt, tök jó, mert át se kell szállni.) Pécsen aztán a rokonai vártak minket a buszpályaudvaron, elvittek minket az otthonukba, mivel náluk szálltunk meg, aztán mivel ebéd után még volt sok szabadidőnk, kitaláltam, hogy menjünk ládázni. Két lehetőség volt, ez, meg a málomi láda, végül inkább ezt választottam, mindkettő nagyjából ugyanakkora távra volt. Szépen elgyalogoltunk a temetőbe, közben nem mondtam meg a Vogelnek, hova megyünk, legyen meglepetés. Sétáltunk egyet a temetőben, megnéztük például a Szent Mihály kápolnát, aztán összeszedtem a ládát. Vagyis csak szedtem volna, jó ideig nem találtam, végül telefonos segítséget kértem Strombustól és meglett. Ezután folytattuk utunkat még mindig a temetőben, megnéztük az Örök gyermek emlékhelyet, aztán a Szovjet katonai emlékművet, amit már messziről láttunk, csak nem akartuk elhinni, hogy az az. Pedig tényleg az. Hihetetlen volt mindkettőnk számára, hogy ennyire jó állapotban, sőt, felújítva van egy szovjet emlékmű, máshol inkább el van dugva (Zámoly, Siófok pl.). Még meg is volt koszorúzva. Ezután elhagytuk a temetőt és visszasétáltunk a "szállásunkra", a visszaúton pedig végig elhitettem Vogellel, hogy nem tudom, hol van a lakhelyünk, címet se tudok, semmit. Persze ez nem igaz, track-eltem is az utunkat, mert GCKUPA túranapot csináltam. (Ez csak 5 km lett, a másik felét a belvárosban csináltam meg, koncert előtt.)
A koncert maga aztán zseniális volt, az egyik legjobb, amin valaha voltunk, de ebbe beletartozik az is, hogy az odaút is nagyon jó volt busszal, Pécs is nagyon jó meg úgy nagyjából minden. Fantasztikus volt az egész. Ja és persze ez a találat is különleges, hiszen Vogel nem szeret ládázni, csak behúztam a csőbe.
Köszönjük a rejtést!
u.i.: azt el is felejtettem, hogy az agysebész bácsi szobra a kis szobormacskával aranyos is, meg kicsit fura is. Egyedi látványosság, az biztos. [Geoládák v4.2.1]
Bojongtam a helyszínen és törtem a fejem hosszasan, hogy mit nézek rosszul, de a kitartás végül meghozta gyümölcsét. :) Örülök, hogy sikerült ezt is becserkészni. Köszönjük a rejtést. Hajrá ládavadászok! Üdv, Péter [Geoládák v4.2.1]
Sikerült a legalkalmatlanabb időpontot kiválasztanom. Másrészt nem nézték jó szemmel a bringás temető látogatót. A mécsesből kiöntöttem a vizet. A belső száraz.
Szeretem a görög mitológiát.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.3]
Én személy szerint nem szeretem a temetőket, de a koncepciót jó ötletnek tartom.
Minden temetőben, főleg a régi nagyvárosi temetőkben vannak műemlék jellegű épületek, sírok, és maguk a sírkertek is egyfajta parkként is funkcionálnak. Én mégis mindig nyomasztónak érzem a temetőben való sétákat, de ez persze szubjektív. Ettől még lehet van akinek ez megnyugtató, vagy éppen érdekes lehet.
A rejtés amúgy nagyon frappáns lett, bár én kegyeleti okokból biztos nem választottam volna ezt a megoldást. A doktor úr nem biztos, hogy örül neki, hogy idegenek mókolnak folyton a nyughelyénél és nem hagyják pihenni.
Szintén kegyeleti okokból én most képeket sem töltök fel. :)