Nos, miután levadásztuk
GCRMPR-t, megálltunk, és elgondolkodtunk, hogy, miképp is tovább Két cél lebeghetett előttünk, a gps szerint. 1: Vissza a gázgyárhoz, és tovább a sziget felé. No persze, útba ejtve a
GCSPQR-t. 2:
GCKL2. Ha jól emlékeztem, a
GCKL2 lelcache tulajdonában van. Mivel, nagyon sokat segített nekem eddig, és remélem, lassan barátomnak nevezhetem, nem volt kétséges, hogy merre menjek tovább. Levadásszuk, a
GCKL2-t!
Az irány, úgy első saccra, a bánya felé vitt. Nagyon más helyet, arrafelé nem tudtam elképzelni jó rejteknek, úgyhogy, nagy merészen, azt gondoltam arra van. Kivételesen, nem tévedtem. Szépen el is gyalogoltunk az első ponthoz. A hév, ezen oldalán még, mivel nagyon éhesek voltunk ár, körbe kérdezősködtünk, hogy merre van kajálda. Javasoltak, két helyet. Az egyik, egy kisvendéglő, ami zárva volt, a másik, egy étterem, amire azt mondták, hogy nem drága. Hát, nem tudom. Amikor megláttam az árakat, majdnem dobtam egy hátast. Hát, akkor nézzünk még körül. A megállónál, megláttunk egy pizzázót. Sajna zárva. A másik oldalán viszont, egy kricsmi, ahol, hamburger, hotdog, egyebek, felirat állt. Hát, akkor hajrá! Akkora füst fogadott, hogy nem láttunk az orrunkig. Én hülye, meg egyből megrendeltem a kaját... Hát mind1. Most már megvárjuk. Jó húsz perc alatt meg is jött a kaja. A hamburger, két falat, és még mellé pocsék is az íze. A hotdogról a lányom azt nyilatkozta, hogy finom volt. De akinek, a kedvenc kajája, a párizsi, arra inkább, nem hallgatok... :) Szóval, irány tovább a nagy piros doboz. Lassan kezdek a ládászok agyával gondolkodni. Van még mit tanulnom, de látom magamon a fejlődést. A "nagy piros ládát", belőttem magamnak, de a bizti kedvéért, benéztem, a nagy narancsszín ládába is. Hülyének néztek minket az autósok, hogy ki-be rohangászunk a pirosban. Háromszor körbe jártam, aztán végre ráakadtunk. Szépen beírtam a kütyübe az új koordinátákat, és irány a cél. Útközben, írtam 1 sms-t lelcache-nek, hogy merre is tartunk.
A hegy oldalában, aztán elkezdett megszólalni a pmr. Először, csak keveset, aztán már be sem állt a "szája". Hallgattam mások beszélgetését, és baktattam fel a hegyre. Szegény lányom, alig ért a nyomomba. Csak robogtam felfele a hegyre. Szerettem volna már kipróbálni a pmr-em. Lassan felértem a hegyre, és végre szóhoz jutottam. Mivel félúton, már szóltam a többieknek, hogy a hegyre tartok, már vártak rám. A hegytetőn aztán annyira jó lett a hangulat, hogy majd egy órát beszélgettünk Pudinggal (fogaskerekű alja), Csigabigával (rákosrendező környéke). Csigabiga, jótanácsokkal látott el a ládához. Megígértem, hogy megfogadom, majd elindultam ládázni. Az eredeti elképzelés, két blokkal lejjebbre szólt. Eggyet le is mentem, és elkezdtem a kütyü szerint keresni. Bemásztam egy bozótosba, de a végére érve, a célt még mindig messzebbre mutatta. Hát kijöttem onnan. Megnéztem, a magasság adatokat. Most örülök neki, hogy a pirosnál, azt is beírtam. Mint kiderült, sok-sok méterrel lejjebb vagyok. Ekkor már sejtettem, hogy feleslegesen jöttem le a hegyről. Visszamásztam hát, és nem hittem a szememnek, hogy hova mutat a kütyü. Egy kicsit elgondolkodtam rajta, hogy biztos akarom e én ezt? Az eső elkezdett szemerkélni, és tiszta sár volt minden. De visszakoz, nincs, úgyhogy menni kell. Nekivetkőztem. A kabátom, féltettem, a pulóverem beleakadt volna mindenbe. Levettem hát azt is. Hajrá be a sűrűjébe. A kütyüt, nem tudtam nézni, mert minden végtagommal próbáltam megvédeni magam a szúróstól. Időnként, amikor mégis bevittek az ágak, 1-1 szúrást, felkiáltottam, és ilyenkor a lányom megijedt. Kiabáltam neki, hogy jól vagyok. A kütyü, már amennyire meg tudtam állapítani, egy árokba mutatott. De ott nem volt semmi. Visszamásztam hát, egy védettebb helyre, és elővettem a telóm. Megmondom őszintén, nem volt már kedvem tovább gyilkolni magam. Két helyen is keményen megszúrtak a tüskék, és bár tetszett a dzsindzsázás, de az eső nem. Szóval, tárcsáztam lelcache számát. Fel is vette a telót, és abban a pillanatban pillantottam meg a ládát, tőlem, másfél méterre. Beszéltünk két szót, majd megköszöntem a ládát, és elbúcsúztam. Felmarkoltam, és kimásztam a sűrűjéből. A lányommal mazsoláztunk a ládában, és logolgattam, amikor meghallottam, hogy lelcache keres pmr-en. Beszélgettünk egy kicsit, gratuláltunk egymásnak a jó rejtésért, és a megtalálásért. Tettünk a dobozba, egy buborékfújót, aminek szerintem, minden hegyi ládának részének kellene lennie, mert nagyon nagy poén, még esőben is, majd átírtam a doboz feliratait akkoholos filcel, mert néhány helyen lekopott, és visszarejtettem a megtalálás helyére. Nem mértem be, mert tényleg nagyon esett már az eső, és kezdtem átfagyni, de szerintem is arrébb lett téve, jó pár méterrel. Összességében, a mai nap is nagyon jól sikerült. El akartam még menni a gázgyárhoz, a szigeti ládákhoz, de mire leértünk a hegyről, már zuhogott az eső. Hát majd legközelebb...
Köszi, ezt a szép napot!
Z