Megye/ország: Fejér
Elhelyezés időpontja: 2002.07.06 13:30
Utolsó lényeges változás: 2024.06.30 08:55
Utolsó változás: 2024.06.30 09:25
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: james
Ládagazda: james Nehézség / Terep: 3.0 / 4.5
Megtalálások száma: 693 + 7 sikertelen + 16 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.6 megtalálás hetente
A Velencei-tóban lévő szigeten. Megközelítése kajakkal, kenuval, SUP-pal, csónakkal, fagyos időben korcsolyával, úszva azonban szabálytalan.
A parttól 5-10 méterre lévő fán, kb.2 m magasan. Megközelítés egy tetszőleges kikötési ponttól, ahol áthatolhatónak gondolod a nádast.
Lehet, hogy első ránézésre meglepő a hely, igen, ez a doboz a tó közepén van.
A Velencei-tóban nem csak nádasok vannak, ezt a cachet az eredeti rejtők egyik szigetre tették, én a tavalyi év (2023) végén adoptáltam és 2024-ben rejtettem újra.
Indulni bármelyik közeli strandról, tehát Velencéről, Velencefürdőről vagy akár az északi, Nadap irányában levőről is lehet, a legtöbb strandon lehet bérelni eszközt, de például a Velencefürdői strandtól (47"13.176, 18"38.692) alig 700m-re van.
A rejtekhely közelében erre a célra kialakított kikötési hely nincs, így szabadon lehet próbálkozni. A párt szélén a nádas kb. 2m széles, víz 1m mély így a nem túl hideg vízbe belelépve ki lehet sétálni a partra, persze megküzdve a nádassal, de abszolút túlélhető :-) , majd fel a kb 3 m magas partfalra. Egyébként szinte bárhol éred el a szigetet, keresztül lehet rajta sétálni kis dszidzsaharc árán.
------------- EGYÉB -------------------
A jelszó nélküli megtalálasokat 2024.06.30 után, ha nem szálltál partra és nem jutottál el a fáig, el fogom utasítani, így ilyet csak akkor logolj, ha a láda eltűnt és ezt gondosan dokumentáltad!
Ládatörténet:
2016.6.12, A láda természetvédelmi okokból (védett faj élőhelyének védelme) ideiglenesen betegre volt állítva ~3 hétig, [Admin (Fazék)]
2023.7.24. A láda 'pgyp' 2022.08.27-i logja alapján megsemmisült, a láda eredeti rejtője már rég nem aktív, így a ládát adoptálhatóvá teszem. [Admin (Fazék)]
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Harmadszorra sem sikerült a fáig jutnunk. A vízről nem találtunk áttörési pontot, sem kikötésit. A a másik oldalon kikötve négy különböző ösvényen és próbálkoztunk, de bozótvágó kés sajnos nem volt nálunk a végéhez :)
15 m-en belüli képet szívesen küldünk a víz és a sziget felől is, reméljük elfogadható így :)
köszönjük [Geoládák v4.5.0]
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v4.5.0]
Kellemes kajakozás után közvetlenül a ládánál kötöttünk ki. Iszapos, posványos vízbe kellett kiszállni a partszéli nádasban, majd megküzdeni a több méteres meredek partfallal. A vadonatúj láda, biztonságos helyen, tökéletes rejtekben a helyén, várja az újabb megtalálókat.
A beteg állapot ellenére, elindultunk. Pontosaban vízre szálltunk.
Sukorói strandról, erős szélben vágtunk neki a túrának.
Kitartó evezés után, szomorúan tapasztaltuk, hogy a partraszállás szinte lehetetlen, a sűrű növényzet miatt. A szigetet körbe evezve egy helyet találtunk ahol sikerrel próbálkoztunk. Ez 300 méterre volt a láda egykori helyétől. A sűrű vegetáció, fürdőruha, és a strandpapucs kombinációja leküzdhetetlen feladattá változtatta a túrát.
A vízről még tettünk egy kisérletet, a legközelebbi pozició megkeresésére. 14m re jutottunk.
Feladtuk a keresést. Pedi jó ötletnek tűnt. :(
Velencéről érkeztem a nemrég vásárolt SUP segítségével, kombinálva a régi és az új játékot. Az evezés simán ment, csak pár helyen volt komolyabb szembeszél. A láda közelében kötöttem ki, a partraszálláshoz a nádas miatt kicsit ügyeskedni kellett. Talán a sziget túloldalán, a házikónál kikötve jobban jártam volna. Sajnos a láda nem lett meg, pedig alaposan körülnéztem a jelölt helyen. Utóbb olvastam, hogy pgyp már tavaly elhozta a láda maradványait, így elég valószínű, hogy nincs már mit keresni, érdemes lenne a ládát betegre állítani. A keresés kudarca ellenére is nagyon élveztem a túrát, mintha a vízen járva sétáltam volna néhány kilométert. Kérném a képek alapján a találat elfogadását. Köszönöm!
A sűrű alj növényzet miatt sajnos nem sikerült a ládára bukkani egy órás keresgélés utan sem. Kérnénk a képek alapján az megtalálás elfogadását. [Geoládák v4.0.2]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Vízibiciklivel közelítetük meg Velencefürdőről, szerencsénkre épp ott volt a kölcsönző tulaja és adott egyet, bár még zárva volt. A sziget déli részén kötöttünk ki a stégnél, majd onnan gyalogoltunk be. Papucs volt rajtunk, ami kellett is!
Sajnos nem lett meg a doboz, mert egy állat szétszórta, vélhetően egy kutya volt. A maradványokat lefotóztam és kihoztam a szigetről.
Update: Délután a fiammal "visszasétáltunk" a szigetre a vízben/iszapban, így találkoztunk ott két kutyával is a megépült háznál (művésztelep?). Barátságosak voltak, gazdát nem láttunk. Mostanában még érdemes lehet akár gyalogosan is megközelíteni a ládát, mert a 11 éves fiam is biztonsággal legyalogolta a vízben a távot Velencefürdőről, nekem max. mellközépig ért a víz. [Geoládák v3.12.10]
Kérlek fogadd el a találatot.
Köszi, pgyp
MEGTALÁLTAM! KÖSZÖNÖM!
Az alacsony vízmagasság miatt a velencefürdői szabadstrand felöl "gyalog" közelítettem meg a szigetet. Mezitláb fürdőnacival támadtam. Volt ahol comb középig elsüllyedtem az iszapban, és volt ahol szilárd volt a tófenék.Nem vittem telefont sem a kereséshez. Emlékezetből kerestem :)
11 óránál a sziget partja köves és egész könnyen fel lehet menni rá. Onnan már könnyű volt a dolgom. [Geoládák v3.12.10]
Reggeli hőlégballonos utasreptetés után lementünk a déli partra Suppal. A helyi lakos pilóta és Sup-os haverom szerint: Nem lehet kikotni a ládánal. PEDIG DE! A kényelmes túloldali kikötés után összefutottunk a háznál Csenge & Lalee és Barni-ékkel . Innen felváltav jókedvűen tapostuk az utat.
Majd heten voltunk a ládánál.
Ha tudom , hogy ilyen közel van, már rég besétáltam volna a derékig érő tóba.
Vagy gumimatracon beúszok.
Mert több helyen vendégmarasztaló volt az iszap.
Többen is besétáltak vagy beúsztak napozni.
Vastag talpú vizicipő , Lycra polo, sapka hasznos a szigeten.
Elfogyott egy nagy kulacs víz is.
Tetszett. Köszönöm , hogy megmutattad.
[Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Az első "csoportos" megtalálásunk amire egyáltalán nem számítottunk itt. Mi az egyik stég felől a szigetet köbe sétáltuk majd a másik irányba vissza nádasokon keresztül (mi fürdőruhában és vizi cipőben tettük meg az utat és kisebb karcolásokkal túl éltük) Nem ajálom a ilyenkor keresni mert semmi árnyék nincs, így elég perzselő volt. Északi Strandról Supot béreltünk de 2 óra lett a vége úgy kell kb kalkulálni.
Jó kis kaland volt köszönjük.
Sajnos a szigetet a rejtés helye felőli oldalról nem tudtuk megközelíteni, ezért teljesen az ellenkező oldalon kellett kikötni (itt egyébként 2 stég is van).
Ezután a GPS vezetett minket, így szó szerint árkon bokron keresztül jutottunk a célhoz. A képek között található fa nagyjából hasonlóan néz ki, különösebben el se volt rejtve a láda.
Köszönjük a rejtést, nagyszerű kaland volt! [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Hat ja, gumicsizma, bozotvago. Combigero iszap, csalan, stb:D. En papucsban mentem, de sikerult az uszapban elhagyni, igy mire meglett, fejem bubjaig iszapos voltam:D a sziklas reszen talan konnyebb kiszallni, most csinaltam csapast a nadban, de valszeg nem a legrovidebb ut a nyero. A nadfalon tul kenyelmesebben setalhato a terep, de azt sem papucsban ajanlom:D[Geoládák v3.12.10]
A láda megtalálása jelenleg a rendkívül alacsony vízállás miatt jelent kihívást szerintem. Sajnos nem lehet a parthoz eléggé közel jutni a vizijárművekkel, mivel fennakadnak a tó iszapjában és aztán csak térdig iszapba süppedve lehet a szigetre lépkedni, ami nem valami üdítő élmény. Ezzel együtt összességében jó kiskaland volt amit 8 éves lányom is büszkén mesélt utólag a családnak és barátoknak. Hajrá ládavadászok!
Azzal kezdeném, hogy a nehézséget 1.5-ről bőven fel lehetne tenni 3.5-re.
Kétszemélyes kenuval közelítettük meg a ládát. A jelzett pontnál térdig elmerültem a gané szagú iszapban, ami még rendben van. A "móló" valójában egy leszúrt léc, amit totálisan benőtt a nád. A nádason sikeresen átverekedtem magamat mezítláb, közben amennyire tudtam, megtisztítottam az utat, letörtem, amit le tudtam. A rejtés nem egyértelmű, nem tudom, hogy miért kell egy lakatlan szigeten egy szúrós bokor legmélyére rejteni a ládát :-) bőven elférne kijjebb is, tipikusan olyan hely, amit csak ládázók keresnek fel. Illetve egy alternatív jelszó a mólós lécre akasztva is tök jó lenne azoknak, akik nem szeretnék átverekedni magukat a nádfalon. Összességében maradandó élmény lett belőle, azt hiszem ez a lényeg.
Kedves vgergő! Ott voltunk, a lányommal, és a kedvesemmel, egy kétszemélyes matraccal úsztunk, dagonyáztunk egy órát csak oda. Sajnos kikötni nem tudtunk illetve mertünk, mert a helynél tömör nádfal volt, a köveknél, meg féltettük a matracot! A fotók tartalma, és a helyadatai mutatják, hogy csak pár méterre voltunk a helytől! Légyszi igazold le nekünk! Ez a legizgalmasabb rejtés eddig, télen, ha befagy esetleg, mindenképp visszamegyünk!
Üdv: Lacaface
Nagyon régóta szemeztem már ezzel a ládával, de csak ma jött el a pillanat, hogy megkeressük. A Crosswater Vízisport Kölcsönző - Velence Spa-tól béreltünk egy négy fős kenut egy órára. A csajokat beöltöztettük mentőmellénybe, mégiscsak életük első kenuzása volt. Már vagy öt éve, hogy utoljára vízre szálltunk, így nagyon jó érzés volt újra lapátolni a vízben. A lányok nagyon türelmesen utaztak a kenuban. Először megnéztük a sziget északi csücskét, hogy ki tudunk-e kötni, de az alacsony vízállás miatt túl sziklásnak ítéltük a partot. Végül a ládánál levő kiszálló helyet választottuk. Szerintem itt is könnyű felmenni a ládához, mi szandálban voltunk. A láda könnyen meglett, így hamar vissza tudtunk szállni a kenuba. Szerencsére belefértünk az egy órába, mert a kenu kölcsönzési díja 3800 HUF/óra. Köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! A Spanál béreltünk egy kenut és kényelmesen áteveztünk a szigetre. A láda így kB 300 méter, de remekül ki lehet kötni a csónakot és nem strand felszerelésben érkezel a szigetre! A logbook betelt. Tettünk bele újat. [Geoládák v3.6.0]
Remek hely a sziget , köszönöm a rejtést!
A GPS szerint 2 méteren belül voltam, de a fa környéke annyira csalános, hogy vízi Teva és fürdőnadrág kombóban lehetetlen közelebb jutni. [Geoládák v3.5.3]
Először kicsit merésznek tűnt az ötlet amikor Senator62 felvetette hogy a 300. megtalálását ünnepeljük azzal, hogy keressük meg együtt a 300. sorszámot viselő ládát. Ennek ellenére persze elsőre igent mondtam de úgy döntöttünk, hogy ha már odamegyünk akkor összekapcsoljuk a keresést egy bringás tókerüléssel.
Reggel indultunk útnak azzal a céllal, hogy keresünk egy járművet amivel nagyobb eséllyel tudjuk megközelíteni a műveleti területet mint a drótszamarainkkal. Hamarosan találtunk is egy vízibicikli kölcsönzőt ahol négyesben vízre szálltunk és nekiindultunk a tónak. Kellemes időben hamar kiértünk a szigetre. A partraszállás nem egyszerű de megoldható, mondhatjuk, hogy "kiépített" kikötő van a ládánál. Ha viszel kötelet, még ki is tudod kötni a járművet amivel jöttél.
A ládát hamar megtaláltuk, tettünk bele ajándékot mindketten logoltunk. Nem volt könnyű mert a füzet már tele van írva, érdemes lenne kicserélni.
Mindannyian nagyon élveztük a keresést, köszönjük a rejtést.
Meglett!!!!! Köszi a rejtést!!!!!
Marton Zoli barátommal és "volt menyasszonyainkkal" Velence tavi túránk fő célja volt az én 300. ládám megtalálása ami a háromszázadik rejtett láda.
Négyen indultunk neki az "ütközetnek" és nyertünk! Igaz kellett hozzá a megfelelő járgány és megfelelő ambíció.
Így közösen gyönyörű időben tökéletes találattal megtaláltuk a tökéletes rejtést.
Mindenkit csak rábeszélni tudok aki vágyik egy kis izgalomra.
Velencei bringás tókerülés és vízibiciklis geoláda vadászattal gazdagon átszőtt vasárnap szépségében vagyunk. Eme rejtésnek sem tudtunk ellenállni, így megtaláltuk a Kincsesdobozt, amelynek nagyon örülünk. ;) [Geoládák v3.6.0]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Azoknak akik a napokban keresik, a láda a leírással ellentétben egy fa tövében van a gyökerek között, mi egy darabig kerestük, de szerencsére azért meglett :)
(A fa ellenben jelenleg elkezdett "szétesni", a nagyobb ágak letörtek és csak a többi, kisebb ág tartja őket, veszélyesen nyikorog is.) [Geoládák v3.5.3]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Leírás nem teljesen igaz már. A hely nagyszerű. Sátrazunk a hétvégén, előző megtalálónál is itt voltunk már. :D [Geoládák v3.5.3]
Mar regota terveztunk ide eljutni, szuper rejtes.
A logbook mar 2018-ban betelt, egy letepett kis papirfecnire vannak felirva az utolso talalatok. Ennyi ido utan erdemes lenne ezt orvosolni.
Sárkányhajóval, családi csapatépítés közben, nagyon kedves vezetővel közelítettük meg a helyszínt. óvatos kiszállást követően nagyon örültünk, mikor megtaláltuk egy fa tövében.Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Csaba emlékére folytatjuk. [Geoládák v3.5.0]
Ez is megvan, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.4.1]
Segítségül azoknak, akik 2020 nyarán közelítik meg a helyet.... A korábban még létező stég már nincs meg, ellenben a sziget Nadap felőli oldalánál remekül meg lehet állni, nagyobbacska köveken át lehet a szigetre bejutni. Kb 200m séta vezet a ládához. Az út még fürdőruha-papucsban is tökéletes, sem csalán, sem bozót nem akadályozza a megtalálást. A láda, ahogy egy korábbi bejegyzésben is volt, az eredetinél kisebb egy fa gyökerei közt bújik meg.
Jó kesselést.
Vizibiciklivel indultunk. Ahol szerintünk ki kellett volna szállni, ott egy markológép munkálkodott. Fel volt túrva az egész terület. [Geoládák v3.2.2]
Felfújható kajakkal támadtunk Ádámmal. A kiszállóhelyet könnyen kiszúrtuk, közel a ládához. A bejutással nem volt gond, az aljnövényzet jól ki volt taposva. Papucsban, rövidnadrágban is sima volt. Azonban én a térképet és egy nem túl régi logot követve nem bukkantam rá. Ádám viszont egy 2018as log alapján - mely szerint a láda egy kisebb, átlátszó hosszúkás konyhai doboz, mely egy fa törzsében leledzik - sikerre vitte az akciót.
Köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.4.1]
Megküzdöttünk a csalán és egyéb növénytengerrel :-)
A kis stég romjai még megvannak, a ponttól pár méterre délre könnyen ki lehet szúrni a kis ösvényt a növényzetben. Itt száraz lábbal ki lehet lépni (kajakból egészen biztosan).
Mezítláb esélytelen (kivéve kamikaze üzemmódba kapcsolva), rövidnadrág/fürdőruha öltözetben nagy bátorság és legalább egy evező szükséges a megközelítéséhez.
Én személy szerint hosszú túranadrágban és vízicipőben tapostam félre a vállig és/vagy fejtetőig érő csalánt és egyéb fásszárúakat.
A kis dombra felkaptatva egyből balra kell tartani, a bokor mellett közvetlenül jobbra, majd leereszkedve a lejtőn ismét balra hátulról érdemes közelíteni. :-)
Köszi! AD egy hos volt, ezert a helyi nehezsegekkel (csalan, szunyogok, bogancsszeru szuros izek) megkuzdott helyettem is, mig en oriztem a jarmuvet :) Kivalo munkamegosztas :D [g:hu 1.6.1x]
Ezúttal, 13 évvel később, SUP deszkán. A doboz rendben, de a napló megtelt... Amióta 2005-ben egy jeges napon lesétáltam, tudtam, hogy ezt majd vizen is meg fogom keresni. Végülis ami késik, az eljő... Érdekes megnézni, hogy mennyit változott a kikötési pont környéke a rejtés időpontja óta. A szigeten kb. 20 métert tettem meg és három vizisiklóval is találkoztam.
Mozgalmas, de élvezetes kis nap volt a mai. Délelőtt egy laza Velencei-tó kör Zsuzsival, majd egy kis evezgetés a vizen, amit egy úszás követett a tóban, mely vizének hőmérséklete még mindig 23 fok volt. Végül sétáltunk egyet a fehérvári Sóstó körül (GCSTT), este meg megnéztük Lilluval a Pál utcai fiúkat Vígszínházban. Sose rosszabb napot...
Pár éve már kiszemeltük ezt a rejtést. A Vizi-vártól cangáztunk át. Az iránytűnk kőrbe-kőrbe forgott végig, sacc/kábé találtunk ide. A métert viszont jól jelezte a g:hu. A leírásban szereplő stég maradványt meg is találtuk, onnan 15 méterre leledzik a láda. Viszont ott már láttam, hogy brutál dzsindzsa vár rám. Én meg egy szál fürdőnaciban és papucsban voltam ott. Na, ez kevés. Bár megtaláltam a rejtést, mert ha már idáig eljöttem, nem adtam fel.
Fájt is, durván. Ez így már nem is volt olyan jó játék. Ember magasságú kiszáradt szúrós bogáncsos, fél méteres csalánosok.
Hát végül is élmény volt, de nem a legjobb.
Ide tokától bokáig be kell öltözni.
Gyerekekkel ne keressétek!
Korai kajakos kirándulás Agárdról. A kajakozással nem is volt gond, gyönyörű reggel volt.
Nem tudom, mikor lehetett a ládától 30 m-re partra szállni, most folyamatos nádtenger van körbe, a part felőli oldalon levő hely az egyetlen, ami partraszállásra alkalmasnak tűnt. Kísértetiesen hasonlít a rejtő által feltett képre, viszont légvonalban több, mint 300 m a ládától. Szerettem volna, ha tudok repülni. Ahol csak bokáig ért az összefüggő csalánmező, még kellemesnek számított. A ládát rejtő fa az utolsó 70 méteren csak derékig érő szúrós, karmolós, csípős bozóton át közelíthető meg. 4 órával az "akció" után még mindig ég a bőröm.
Aki nyáron fel akarja keresni, hosszú nadrágot és zárt cipőt vigyen magával, mert anélkül "nyolc napon túl gyógyuló" találat lesz.
Az ötlet jó, de a kiszállóhelytől távoli rejtés felesleges szívatás. Szerintem ritkán szoktak az emberek a sziget bozótjának meghódítására alkalmas ruhában vízibiciklizni.
A felfújható kajakommal eveztem át a szigetre a Velence Korzóról. Kb. 1,4 km volt, de ez volt a könnyebb része, mert ezután jött a séta keresztül a szigeten 570 m oda meg vissza is fürdőgatyában és strandpapucsban nádasokon meg csalánmezőkön át.
A láda jóval kisebb mint a képen, nem kék a fedele és nincs beásva, hanem egy fa gyökerei közt pihen.
A GCVtvm multi 8,2 km-e és finom ebéd után Gárdonyban béreltünk kenut a Cross Water kölcsönzőből és eveztünk a szigetig és vissza. Így 6 km a távolság oda-vissza. (1óra)
Ide nem vittük a fényképezőgépet.
"Fox in the box. Did you ever hear about the fox in the box?" [g:hu 1.5.3y] [wapon beküldött szöveg]
Hú, de rég óta halogatom már... Most egy hirtelen ötlettől vezérelve, kutyástól vízre szálltunk. Mindenki élvezte kivéve a kutyát...
Kicsit upgradelném az információt a vizibicikli bérlésről... Szóval, a szabadstrandon (Velencefürdőn, a leírásban szereplő koo-n.) nincs ilyesmire lehetőség. Mellette van a rendes fizetős strand, ahova, ha csak bérelni mész be nem kell belépőt fizetni. Itt lehet kibérelni a járgányt óránként 3000 Ft-ért, de szerencsére 1 óra bőven elég. Én egyedül béreltem és kitekertem a kikötőbe felvenni a többieket, hogy a kutya is jöhessen, mert amúgy a strandra is tilos bevinni, meg gondolom a bicajra is az lenne. Kikötni simán ki lehet, a láda is a helyén van, szóval minden rendben vele.
A mai napra kajakozást szervezett Roberto, elvitt plusz súlynak, meg haszontalan navigátornak, sajnos kevésbé ment jól GPS-el, mint a városban, vagy terepen térképpel, de ez van.
Vissza felé, azért engedte, hogy én is evezzek egy kicsit, ne fújjon vissza a szél minket, mert folyton arcba kaptuk, nehezítve a pályán.
A kikötés sem volt egyszerű, de a megtalálása a szúrósban.. Itt volt toll a ládában, legalább tudtunk logolni, ha már ügyesen nekiindultunk geoládázni TOLL NÉLKÜL!!! nem is rólunk lenne szó... :D
Nekem a sok kellemetlenségtől eltekintve nagyon tetszett :) Itt vettem észre, hogy ronggyá égett a lábszáram. belül -.- pl.
TFTC!
Fátyolos égbolttal, mindig szemből fújó széllel és minimális leégéssel teljesítettük a napi penzumot egy 18,5 km-es kajakozás keretében!
Már rég terveztem a tó felfedezését kajakból, mert eddig mindig ugyanazokon a helyeken úszóversenyeztem csak, de szabadidős programra eddig nem jutott idő..
Köszönjük a rejtéseket!
A tó vastag jégpáncélját kihasználva gyalogos megközelítés a déli parttól. Kicsit elkéstünk, mert előző nap megenyhült az idő, és eső esett, ami változó vastagságban borította a jégfelszínt. Azért így is nem mindennapi élmény volt! :)
Tavaly nyáron amikor a GCVtvm pontja között eveztük, akkor ez a láda pont beteg volt és kimaradt. Most a jó időnek hála begyalogolhattunk a ládáért. Jó volt csúszkálni a tavon, kösz a rejtést.
Több éve halogatjuk ennek a ládának a felkeresését, várva a jó vastag jeget. A GCVtvm multit épp júliusban kerestük fel evezve. Most pedig jól körbejártuk a tavat gyalog. Majdnem átsétáltunk a túloldalra is.
Odasétáltunk :) A szemközti partról indultunk bakancsban és korival. Az elején paráztam a 115 kg-os súlyommal, de rá kellett jönnöm, hogy még talán a hummert is elbírta volna a jég :) Volt olyan hely, ahol a buborékok 30-40 cm vastag jeget mutattak. Elképesztően hangulatos séta vezetett a partról a szigethez. A ládika könnyen meglett, nem értem miért kell a szúnyogok miatt annyit parázni, mi egyet sem láttunk :-) Köszönet a rejtésért és az előttünk járóknak a fotókért, leírásokért!
A kezdeti félénk lépteket - a repedésekben látható +20cm-es jégvastagság láttán - hamar magabiztosság váltotta fel.
A maradéktalan élményhez már csak a napsütés hiányzott.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. Részletek később..
Blue Mali [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Műszaki vizsgáztatás előtt legurultam Velencére, mert jó poén! :)
Hamar leértem, így dekkoltam az autóban egy 40 percet, majd kivirradt, s nekiindulhattam a célnak!
Elején a köd, illetve, hogy egyedül voltam kicsit paráztam, de 100~200 méter után tovaveszett :)
Klassz bemelegítés a jövő heti jeges GCOHAL túrának.
Trekkem tetszett, ahogy "járok" a vízen!
Tetszett eme láda, csodálkoztam is, hogy amikor partra értem "hegyet" kellett másznom, na ezt nem gondoltam volna. GCVTVM miatt még úgyis evezek a környéken .
Köszönöm az élményt, s a bemutatni kívánt célpontot.
Ládaleírást kéne javítani: kb. 10x15 cm-es henger alakú most a láda, fa talajszinti ürege alatti üregében!
Megtaláltam, köszönöm a lehetőséget. A többit majd otthonról :) [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Fercsi Péterrel ketten indultunk neki a jégnek Velencefürdőről, Ő korival, én meg gyalog csúszkálva. Én eléggé félve indultam meg, de 100 m. után már teljesen fel voltam bátorodva... :)))
A láda adta magát, logoltunk fotózkodtunk, hülyéskedtünk, majd visszarejtés után elindultunk visszafelé a part irányába.
Nagyon élveztük, igazi Unicum láda a többi hagyományos között...
Köszi a rejtést, a szombaton útnak induló csapatnak pedig sok sikert! :)
Kihasználva a víz szilárd halmazállapotát, nekivágtunk :)Korizni nem szeretek, mióta eltörtem a kezem, így gyalog. Azt hittem, ez a láda sose lesz meg, mert nem szeretem ha inog alattam a talaj :)de soha ne mondd, hogy soha... Köszi a rejtést!
Megtaláltam. Jégen járva és cipőben. Sajnos nem tudunk korizni. A jég jó vastag, biztonságos. Gyertek! Köszönöm a lehetőséget. Igazán élvezetes volt a jeges túra Velencéról ( 1,5 kmx2)! [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Ez igazán szuper nap volt Jankus Józsinak és Gábornak köszönhetően.Jégen közelítettük meg a ládát. A szikrázó napsütésben nagyon jó hangulatú kirándulás volt. A gyakorlott két korcsolyázó nagy segítséget jelentett az én csetlés-botlásomban. Nélkülük nem tudtam volna korcsolyán a ládáig merészkedni, így azonban nagy élményt jelentett. Fantasztikus jeges élet volt, a sok érdeklődő ellenére bőven elfértek a tavon, nem volt zsúfoltság.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Régi vágyam teljesült a mai napon. A déli partról indultam gyalogosan. A sziget előtt 100 méterrel egy szűkebb átjáróban megreccsent a jég és egy kisebb jég feltorlódáson is át kellett kelni. A láda hamar meglett, visszafelé már egészen bátran közlekedtem. Láttam vidra lábnyomokat is.
Köszönjük a lehetőséget? igazŕn izgalmas és ötletes az elrejtés - korizŕssal kötöttük egybe. Egy lŕda frissités jň lenne :) [g:hu 1.5.2x] [wapon beküldött szöveg]
Ez fantasztikus jó túra volt! Az esőfelhők odébbálltak és a nap is hét ágra sütött. A Velencei-tó eddig egyenlő volt számomra a sok-sok agárdi strandolással testközelből és a júliusi velencei-hegység ládatúra során madártávlatból.
Kellemes társaságban, kényelmes csónakázással szeltük a vizet a nádasok között és a nyílt vízen. A láda felkeresése közben, nagyon sok információval lettem gazdagabb a Velencei-tó természeti és földrajzi adottságairól.
Végig mentünk a Feketevíz-tanösvényen, ahol a víz bugyborékol ,tényleg sötétbarna és szinte fekete színű a nagy kén tartalom miatt, ezen a területen nagyméretű kék szitakötőket láttunk.
Ritka különlegesség az Úszóláp tanösvény, az úszószigetek látványa, amelyek erős szeles vagy viharos időben változtatják helyüket a nádasok között. Most nem láttunk mocsári teknősöket, de a botanika szebbnél szebb különleges növényeit viszont meg csodálhattuk.
A Káka-tanösvény mentén, találkoztunk bütykös hattyúval, kormoránnal, kócsaggal és récékkel.
A ládához vezető ösvény előtt kikötöttünk és simán eljutottunk a ládához. A láda száraz, köszönhetően a jó rejtésnek.
Nagy élmény volt, köszönet a rejtőnek és a fantasztikus túra- és idegenvezetőmnek, Jánosnak :)
Jó móka volt a vizibringázás jól működött a csapatmunka, de a nyárias melegben kicsit eltikkadtunk, jól esett utána az úszás.
A láda könnyen megtalálható pedig a korábbi logok alapján rosszabbra számítottunk. A hosszúnadrágra sem volt szükség sőt a ládához egy elefántcsapás vezet így a gps-t sem kapcsoltam be.
TFTC!
A múlt heti jól sikerült kenutúra után úgy gondoltuk nem lesz gond ezt a klassz helyen lévő ládát is begyűjteni - csak most kenu helyett vízibiciklivel jutottunk el a szigetig.
Jó volt újra végigsuhanni a tavon a nádasok mellett.
Egy másik vízi láda után (GCVTVM) belejöttünk az evezésbe, így elhatároztuk, hogy ezt a távot nyélgázon letoljuk még, hogy a kölcsönző zárása előtt levadásszuk a tó másik gyöngyszemét is. Hasítottunk, mint a rakéta - utólag tényleg büszke voltam, mert a GPS által megrajzolt útvonal tényleg egyenes lett - szinte légvonalban mentünk :) Tükörreflexes géppel sok-sok szép fényképet készítettem. Ígérem, hamarosan töltök fel ide belőlük néhányat!
Hosszú évek óta tervezzük a tó közepén található láda felkutatását, és idén eljött a pillanat! A gárdonyi szabadstrandról kajakkal indultunk a láda keresésére, 2 gyermek és jómagam. Első ránézésre a gps szerint 2,9 km-re lévő célpont komoly kihívást jelentett, főleg úgy, hogy az odafelé vezető úton erősen cikk-cakk irányban nyomtuk a hajót a nádasok kerülgetése miatt. Többször futottunk lukra, magyarul a nádasokon átvezető ösvények keresése közben nem egyszer vettünk rossz irányt, ennek oka az volt, hogy a zsákutcát jelző tábla számos helyen hiányzott.... :-)
Mikor már az északi strand előterében voltunk, éreztük, hogy nem szabad feladni, és kitartásunkat (majdnem) siker koronázta. Meglett az egykori móló, a gyerekek lelkesen kiszálltak a kajakból, de a lenge, fürdőruhás öltözet nem kedvezett a ládakeresésnek. Derékig érő csalán és szúrós gyomnövények állták útjukat.
Aztán jött a helycsere, gondoltam majd én vagány leszek, de 16 méterre a ládától én sem bírtam továbbmenni.
Kérem ezért a fényképek alapján a találat elfogadását!
Köszönjük!
A napi túra levezetéseként még megkerestük ezt is Istvánnal. A velencei szabadstrandról indulva, a szigetet megkerülve kb. 2 km kenuzással, odafelé esőben, visszafelé szivárványban.
Maga a ládakeresés, hát... fürdőruhában, embermagasságú csalánban, de kibírtam!
Szabadnap hétköznap.... De jó volt! Gyönyörű nyári napsütés, strandolás, sült hekk,.....egy új beavatott, vízibicikli, és ez a láda. A csalán most nyakig ért. Fürdőruhában, de megérte! :-) Köszönöm a lehetőséget! :-)
Megtaláltuk Danival és Joe-val. A csalánok kicsit megijesztettek, de aztán leküzdöttem őket. A vizibicó 2000 Ft/óra, 1200 Ft/félóra. a szabad strand melletti fizetős strandon. Ha csak vizibiciklit kölcsönöz az ember, és nem strandol, akkor nem kell belépőt fizetni.
Remek program volt a 34 °C-ban. Köszönjük a rejtést.
Meglett a láda köszönjük! Szollosi73 barátunk elvitt minket csónakkal és begyűjtöttük az összes ládát, köszönjük mégegyszer ,életre szóló élmény volt! 😄
A közeli napok hideg időjárásának köszönhetően, a tó jegén, jelenleg megközelíthető a Velencei-sziget. Csak óvatosan, mert már enyhül!
Köszi a rejtést!
Egyszer régen, még GC-s pályafutásunk elején összefutottunk egy másik kesserrel, aki azt mondta, neki ez a kedvenc ládája, ezért régóta ácsingóztunk már rá. Egy kétszemélyes kajakkal hármasban kerestük fel a ládát a lemenő nap fényében. A rejtekhelyhez át kellett kelni egy masszív csalánoson, ami minden bizonnyal elriasztja az idegeneket. :) Visszafelé már sötétben érkeztünk a partra, ami külön izgalom volt.
Kerékpáros tó kerülés közben izomlazító vízi bringázás. Phoerevel és Pex2-Hajnival tekertünk a szigetre. Mindenre felkészülve gyors ládakeresés után szigetet megkerülve szerencsésen partot értünk.
Tó körüli kerékpározás "pihenőjeként" tekertünk be PEx2-Hajnival és Wartburgossal a szigetre. Könnyen megtaláltuk a kikötőhelyet és a korábbi logok alapján cipővel is készültünk. Szükség volt rá, rengeteg volt a csalán, illetve a kiszáradt letört nád a ládához vezető úton - de elvégre ez a természet, ne mi döntsük el, mi nőhet egy ilyen szigeten.
Az már elkeserítő volt, hogy elképesztő mennyiségű szemét volt a szigeten, legalábbis ezen a részen. Hogy ki hordta oda, el nem tudom képzelni. Esetleg magasabb vízállásnál itt fogott partot a máshol vízbe került hulladék? Tényleg nem tudom. De ez jelentősen lerontotta a láda élményét.
Egyébként valóban érdekes volt felkeresni a szigetet, ha nincs a láda, soha nem jut eszembe idejönni.
Kiszállásnál találtunk egy kis zsebrádiót, ha valaki előttünk vesztette el és most olvassa, jelentkezzen nálam.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
A viharjelzés miatt nem volt kölcsönzési lehetőség. A kudarcgyanús utolsó utáni pillanatban Zoli,a vízimentő segített ki egy ,,járgánnyal", így mégsem lett eredménytelen a Velence tavi kirándulásunk. Külön köszönet Neki.
Megtaláltam én kis feleségemmel. Köszönjük a rejtést! [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
Természetesen megint nem olvastam el a logokat keresés előtt.
Ember magasságú csalánon verekedtük át magunkat.
Sarló, kasza, bozótvágó ajánlott.
Régóta szemeztem már a ládávál, figyeltem télen is, nyáron is, mikor lenne a legjobb leszedni. Most végre eljött az alkalom és a Velencei strand és korzó felől közelítettük meg, így három kilométert tekertünk oda-vissza.
Végig ragyogó napsütés volt, és bár én nem vagyok egy nagy standolós és fürdőzős típus, itt mégis eltöltöttünk valamennyi időt, mert nagyon jó, modern, tiszta ez a strand és a víz is kellemesen hűsítő volt.
A ládajelszót viszont nem tudtuk beszerezni, mert a párom mezítláb indult neki a rejteknek, és rossz tapasztalatokkal tért vissza... ettől eltekintve minden szuper volt, egyedi keresés ez ilyen formában.
A fényképek alapján kérném a találat jóváhagyását.
A vizi ládázás mindig élvezetes - hát, ez nem lett volna az, ha a rejtő által ajánlott, fényképekkel illusztrált körülmények között közelítjük meg.
Lovagias vendéglátónknak köszönhetően nemcsak az idejutás és a partraszállás, de a láda megközelítése is gondmentes volt.
A következő megtalálónak javaslom hogy vagy hamar jöjjön, amíg még a mi nyomunkon könnyen haladhat vagy alaposan felöltözve, esetleg felfegyverkezve.
Köszönjük szépen a lehetőséget, a gyerekek és a mi nagy örömünkre Gárdonyból, kajak bérlés után, egy nagyszerű evezés után eljutottunk a ládá(k)hoz. Gárdonyból indulva kb. 5-6 km evezés után jutottunk vissza a kiindulópontunkra.
A nyár utolsó napján egy könnyed 2 órás vizibiciklizés. :) Jó kis láda, tetszik a sziget, és hogy emberi módon megközelíthető a sziget volta ellenére. :)
Egy "unikum" a hely miatt, nem akartuk kihagyni ha már erre jártunk.
Az ajánlott strandon már nem volt csónakbérlési lehetőség, így a Velencei korzónál béreltünk elektromos csónakot egy órára. Épp hogy belefért az időbe az út, de sikeresen megtaláltuk.
Köszönjük a rejtőnek, de főleg pliptai-nak, aki rendbe tette.
Szomorúan konstatáltam, hogy a geocaching egyik nagy klasszikusa akkor betegeskedik, amikor én szeretném megkeresni! Ezen ok miatt a jelszó beszerzése után egy tartalék dobozzal, benne új logbookkal, érkeztem a helyszínre! Végül az ott megtalálható dobozt is az új mellé tettem, benne a meglehetősen gyalázatos állapotú logbookkal! A láda becserkészése vízibiciklivel történt! Köszönet a rejtésért!
Ez is előkerült, csak hiányosan. A ládában jelszó már nem található, logolni még éppen lehetett a képlékeny állapotú füzetben. A fényképek alapján kérem a rejtőt a találat elfogadására.
Elektromos motorcsónakkal mentünk a Velencei Korzóról megkerülni a Velencei szigetet. Egy óra alatt megtettük az utat oda vissza közben megtaláltuk a ládát, benne volt a füzet de nem találtuk a jelszót. A füzet vizes volt. Kérem a kép alapján a találatot elfogadni. Köszönöm.
Megtaláltuk! Régóta készültünk a Velencei-tó vízi ládáinak felkeresésére, amit most végül sikerült is teljesíteni. Gárdony közepe táján béreltünk elektromos motoros csónakot és onnan két körben kerestük fel ezt a ládát, illetve a GCVtvm-et, melyek kiindulási pontunktól nagyjából egyforma távolságra voltak, csak ellenkező irányban. Az utat vegyes hajtással teljesítettük, a gyenge kis motor használatával, valamint jó sok evezéssel.
A helyszín, azaz a Velencei-tó nagyon tetszett, a láda közvetlen környezete már kevésbé, az sajnos jelenleg wc-zésre használt helyszín. Lehet, hogy mi nem az új ládát találtuk meg, mert ez nem úgy nézett ki, mint a képen és rendkívül ramaty állapotban volt. Be volt ázva és a logbook is cafatokban. A jelszó még éppen olvasható volt, de logolni a füzetbe nem lehetett. Köszönjük a rejtést!
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. Egy jó kis vizibiciklizessel meglett. Szerencsére még a stég egész jó allapotban van, úgyhogy ki lehetett kötni. A "láda" viszont be van ázva, de meg el lehet olvasni a jelszót, de szerintem mar nem sokaig. [g:hu 1.5.0t] [wapon beküldött szöveg]
Agárdi szabad strandtól indultunk, saját járművel. A cél mindkét vízi láda volt, de csak ez lett meg és a multi első pontja, leégtünk és elfáradtunk.
Köszönet érte remek láda.
Simán megtaláltuk. Velencefürdőről vízibicajjal közelítettünk, kellemes kis túra volt. Kötelet érdemes vinni a kikötéshez. Nekünk a vizibicajos srác adott egyet, rendi volt.
Évek óta szemezek ezzel a közeli ládával, most végre sikerült fogni. Mi a déli parton lévő szabadstrandról mentünk, ott 2500 volt a canga egy órára, és még várnunk is kellett rá. Hiába, meleg volt :-)
Egy kört tettünk kajakkal a tavon a gcvtvm multit is érintve. Néhányszor zsákutcába futottunk a nádasban - és kicsit aggódtam, hogy sosem kerülünk ki élve :D -, de végül elértük a célt. Aztán feszített tempóban vissza Agárdra. Kár, hogy a VVSI-nél csak 18 óráig lehet kajakot bérelni. Köszönöm a rejtést!
A GCVTVM-mel együtt megfogva. A legjobb móka a nádasok közepén lévő szűk csatornákban és meleg vizű pocsolyákban való tekergés. A google maps satellite view-ja segít kontrollált keretek közt tartani ezt a bolyongást. Nagyon élveztük.
Másodjára sikerült.
Már szombaton is próbálkoztunk, de egy váratlan viharjelzés miatt le kellett mondanunk róla. Ma viszont kifogástalan (hullameleg) időben béreltünk egy vizicangát és - miután néhány körbe-körbe pedálozás után rájöttünk hogyan lehet kompenzálni a némiképp törött kormánylapátot - sikeresen eljutottunk a szigetre. Visszafelé még elfogtunk egy elszabadult gumikacsát és visszaadtuk boldog tulajdonosának.
Szóval klassz volt, köszi.
Kutyiék
Csütörtök délutáni kajakozás a Velencei-tavon. Gárdonyból indultunk ide, 2.98 km távolságból. Kellemesen szellős időben evezgettünk a célpontig, ahol egy vízibiciklis csapattal találkoztunk, akik már kifelé jöttek a szigetről. Gyorsan kikötöttünk, logoltam és már indultunk is, mert 2 órára béreltük a kajakot. Visszafelé már tűző napon evezgettünk a sirályok között :). Nagyon kellemes volt, szép volt. Köszönet az "újféle" rejtésért!
kettesben, kenuval, GCvtvm után, levezetésként.
És ahogy megtaláltuk, rögtön elkezdett villogni a viharjelzés.
Légvonalban 5 km-re volt a kikötőnk.
Egészséges izomláz....
:o)
Pünkösdi kirándulás során kölcsönöztünk kenukat és azokkal hódítottuk meg a nádast.A gyerekek nagyon élvezték csak a lábukat vágta meg a nád.A Tüskevárba illő jelenet volt.Köszönjük
Jó ötlet, és jó ösztönzés egy kis evezésre.
Maga a stég már nincs, a tuskok között viszont jól ki lehet szállni a kajakból.
Nagyon szép időt fogtam ki és szinte senki sem volt a tavon ... tehát teljes csend. Köszönöm az elrejtőnek!
placsi
átúsztunk, kicsit hűvös így október végén, de nem vészes :) érdemes a ládához közel partra szállni, mert máshonnan szinte lehetetlen áthatolni. a közeli ponton viszont a rengeteg iszap nehezít :) a jelszót sajnos elfelejtettük megnézni.
jó volt, érdekes hely, köszi!
Még Kajak-Kenu versenyen voltunk és amikor aznap lementek a futamok,elindultunk megkeresni és mivel ez sok embernek tetszett ezért apával, sok kajakossal és egy kenussal elmentünk megkeresni.
Kajakból nehéz kiszállni és mindenképp kell vinni papucsot.
Köszi a rejtést!
A GCVTVM-val egybekotve, 12 km-t eveztunk kellemes tempoban es kornyezetben. A sziget es a lada kornyek borzaszto szemetes, undorodva kerestuk a ladat :( Eskuszom visszamegyekmpar szemetes zsakkal meg kesztyuvel...
Gyonyoru a to a lemeno nap fenyeben.
Koszi!
Második vízibiciklis találatunk a két évvel ezelőtti GCapsz után. Az utolsó nyári szombatot a velencefürdői VVV strandon töltöttük, itt béreltünk egy csúszdás vízi cangát. Kb. másfél km volt az út a rejtekig (ugyanennyi vissza), de útközben sokat fürödtünk és csúszdáztunk.
Tetszett a rejtés, köszönjük.
Ez volt 499. találatunk, befigyel az 500.
Már három éve tervezzük, hogy megkeressük ezt a ládát.
Valami mindig közbe jött. Vagy viharjelzés volt vagy elolvadt a jég mire rászántuk magunkat :)
Ma elhatároztuk, hogy bármi lesz beevezünk, és felavatjuk az új kajakot.
A viharjelzés miatt majdnem megfutamodtunk, de aztán mégsem :)
A velencefürdői strandról zárás előtt indultunk egy gumicsónakkal. Izzasztó túra volt, de megérte. Szép volt a vízről nézni a naplementét, a felszálló hőlégballonokat és a tó fölött kőrőző motoros siklóernyőket. Köszönjük a rejtést!
13. ládánk!!!!!!
Mama első megtalálása!
A 13-as számhoz méltó volt a nap, mi már a vízibicikliért is megküzdöttünk, de aztán szerencsésen eljutottunk a szigetre, ahol legyőzve az óriás békákat sikeresen kikötöttünk - bár a cangán nem volt kötél. Mama hozta a ládát, sajnos nem sok kincs volt benne, de meggyőztük a srácokat így is szép a hely nem számít a sok bogáncs és csalán. Utána vissza ezerrel, mert beborult az ég, dörgött, fújt a szél!Mire kiszálltunk elmúlt!!Gondoltuk jöhet az a bizonyos lángos, nekem pedig eszembe jutott, hogy elfelejtettem megnézni a jelszót!!!!Így ebéd után visszaúsztam verőfényes napsütésben, csak mikor kiléptem a szigetre borult be, szakadt az eső fújt a szél, majd megfagytam, szerencsére három fiatal is itt pihent meg evezés közben így nem voltam egyedül.Aztán kisütött a nap és visszaúsztam!Ezt a napot egyikünk sem felejti el!
Köszi a rejtést: Geri,Dóri,Marci,Mama és anya
Mivel a gárdonyi strandon nem volt lehetőség vízibiciklit bérelni (zárva volt), így a szörfösnél béreltünk egy üres szörfdeszkát, amin lovaglóülésben, ketten, egy kajakevezővel indultunk neki. A vízbe lógó lábak erősen fékezték az amúgy sem gyakorlott 'kajakosok' erőlködését.
A magunkkal vitt gps nagy segítséget jelentett a kisebb-nagyobb nádszigetek és folyosók közötti eligazodásban. (Bár egy Google maps még jobb lett volna.) A parti horgászok szidalmai között elhaladva (túl közel mentünk a parthoz) végre eljutottunk a 'kincsesszigetre'. Egy hurkot leírva egy másik úton tértünk vissza a gárdonyi strandra. A visszaút második fele már egyre fokozódó oldalszéllel volt nehezítve. Mikor már a part közelébe értünk, megváltásnak számított, hogy leszállhattunk a deszkáról és a vízben gyalogolva húzhattuk a célba.
A gps összesen 6,1 kilométert számolt össze.
Naptejet vigyetek!
Mi már 2200FT/óra tarifával béreltük a járművet...
A javasolt kiszállóhelynél egy horgász lustálkodott a csónakjában a napernyő alatt, így továbbmentünk cc. 150 métert és partraszálltam.
Régen láttam már ekkora csalánerdőt... Strandcipőben, egy szál gatyában azért elég kalandos volt.
A ládába landolt az Oldies der 60er TB, csak az vigye el, aki tudja mit kell vele csinálni.
Köszönöm, nagy élmény volt.
Kösz. [g:hu 1.4.16] Vizibiciklivel. 1800Ft/óra még mindig :-)
Volt itt ma forgalom... Előttem 24 perccel találták meg. Utánam 5 perccel is jött egy vizibicikli, amin külföldiek voltak. Ők is ezt keresték :-)
Nyaralásos találat. Tóbiró strandról közelítettük meg a ládát 1800/órás vizibiciklivel, kb 45perc alatt meg is jártuk maradt idő a csuszkálásra is. A stég sajna már nincs meg csak a maradványa.
Köszönjük Nicky&Ati
[g:hu 1.4.16] [wapon beküldött szöveg]
Remek láda pláne Gárdony-Szúnyog félsziget útvonalon érkezve egy túra kenuval a vízi multi végládája után. Remek hangulat, idő, minden jó volt.
Köszi a rejtést.
Vizibiciklis találat, nagyon szuper és ötletes itt elhelyezni egy ládát. Már korábban is megpróbáltuk, de akkor valamiért nem sikerült idetalálni. Most megoldottuk :)
Ez volt a legdrágább ládánk. :-(( Két kajakkal, két gyerekkel, késő délután, borulás.....! Az hagyján, hogy vízálló volt a Garmin, de sajna nem tudott a felszínen lebegni......, és alámerült! Nyugodjék békében! :-(((
Vagy esetleg van valakinek ötlete, hogyan lehetne megtalálni egy fél négyzetkilométeres területen a vízben??? Nincs valakinek véletlenül egy Gps-kereső Gps-e??? :-) -amúgy a vízmélység kb 1.8 azon a környéken... még azért visszatérek oda egy nagy hálóval, bár azt mondják ennyi idő alatt már úgy is beázott és tönkrement... Valakinek esetleg hozzáfűzni valója, ötlete??? :-/
Peti barátommal kajakozva első fokú viharjelzésben, szélben. És persze a "legközelebbi" pontról, Pákozdról indultunk a Halászcsárdától, de utána jót ebédeltünk ott :)
Köszi a rejtést, nagyon tetszett a hely, a nádasban bújkálás, sőt az egész Velencei Tó is (ekkor, tavaly júniusban lettem szerelmese a tónak és környékének - azóta már többször is kirándultunk arrafelé :) )
Kajakkal eveztünk be a kis szigetre, s ráadásul valami játék is lehetett akkortájt gyerkőcöknek ott, mert kalóz-kellékeket, sőt, még egy csontvázat is (műanyagból persze) találtunk ott :)
Sajnos a kajakból lusták voltunk kivenni a fényképezőgépet, így nem fotóztam le a jelszót, s sajnos már nem emlékeztünk rá, így jelszó nélküli megtalálásnak írtam be.
Télen, jégúton kerestük fel ezt a ládát még 2012.02.12-án.
Ma, 7fős kis csapatunkkal ujra, a GCVTVM után megkerestük. :)
Egyik csapattársunk a kikötő részből be is ugrott a vízbe. :)
Nagyon köszönjük a rejtést. Ez a láda télen és nyáron is nagyon jó élmény. A jég az utolsókat rúgja. Nagyon olvad, vizes. Korizni már nem jó rajta, de gyalog még járható volt. A láda helye nekem óriási élmény volt. A gyönyörű karkötő készítőjének pedig külön gratulálok. (Nem hoztam el, de nagyon tetszett. Nem volt mit adjak helyette.) Köszönöm az élményt.
Régóta szerettem volna már megtalálni ezt a ládát. Múlt héten nem volt időm rá, maradt ez hétvége. Hárman vágtunk neki a távnak egy biztosító kötél segítségével (jobb félni ...). A Jég már nagyon olvadozik, legalábbis a hó ami rajta van. Helyenként bokáig ért az olvadt hókása. Emlékezetes "vadászat" volt.
Útvonal: http://www.endomondo.com/workouts/mEL5uVgY1HA
Mivel nyár végén, ősz elején már volt található nyitott vízi alkalmatosságot bérbe adni szándékozó, ezért nagyon vártam a fagyos telet. Jó sokáig kellett várni, de meglett az eredménye, egy szép kis jégséta keretében. A ragyogó napsütésben a jég felső rétege néhol megolvadt, ezeket azért kerülgetni kellett.
Közvetlenül ezért jöttünk le :), sétáltunk a velencei-tavon. Nagyon mókás volt és nagyon szép!! Néhol nem mertük az utunk folytatni, mert víz volt a jég felett, így a nádvágók autóinak nyomait követtük. Ötletes rejtés, nagyon köszönjük!
Megvan:-) GPS a végén már nem is kellett hozzá, a rendesen kitaposott hóősvény a rejtekhez vezetett:-)
Egy kis nosztalgia volt visszatérni a szigetre. Legutóbb több mint 15 éve horgásztunk itt, nem fogtunk semmit, viszont irdatlan mennyiségű gombát szedtünk. Teljesen véletlen bukkantunk rá a gombákra, annyi volt, hogy egyáltalán nem kellett keresgélni, csak szedni. Sajnos nem tudtuk, hogy a gomba gyorsan férgesedik, csak szedtük ész nélkül, 4 nagy festékes vödörnyit hoztunk a partra, nem tudom hány kiló lehetett. Megmutattuk gombaszakértőnek, mind ehető volt, csak vagy a 90%-a férges, tehát maradt kb. 4 kiló, amiből jó kis gombapörkölt lett:-)
Agárdról horgászcsónakkal soknak tűnt, ezért most eljöttünk gyalog. A ládába beköltözött egy geo-érme. Utólag olvastam a logokban, hogy a tegnap általunk elrejtett GCM001-et kis híján viszontláttuk. ::))
Még nyáron vitorlással próbáltuk becserkészni a ládát, de akkor nem sikerült. Így most korizással egybekötve megkerestük! Nagyon jól néz ki a befagyott Velencei-tó!
Köszönjük a rejtést, mi jól "átvágtunk" a szigeten, mert néhol olvadt volt a jég, és nem mertünk kockáztatni...A tegnapi újrarejtés után jöttünk, de ma is sokan felkeresték már a ládát, közvetlenül a megtalálásunk után pár perccel is :)
Aki teheti jöjjön és korizással egybekötve "járjon a vízen" :)
Tavaly megtaláltuk a másik tavi multit, most ezt nézegettük már pár napja. Tegnapra terveztük az utat, de elmaradt, viszont ma pótoltuk! :)
Nagy volt a fogalom a ládánál, a logbook-ban is számos mai megtalálás volt, és a ládát vissza sem tudtuk rejteni, mert a következő kessertársak jöttek, és adtuk át nekik. :)
Köszönjük a Kofola Bt-nek, hogy újrarejtette, így csapatostul (Dzsindzsa Team tagjai) vágtunk neki a tónak a vízen járást gyakorolva.
Nagyon szuper élmény volt, jól éreztük magunkat!
Köszönjük a lehetőséget!
Bátortalanságunk következtében a sziget átellenes oldaláról közelítettük meg a ládát, aminek eredményeként át kellett vágni magunkat a tüskés rekettyésen. Visszafelé már a jégen szeltük át a tavat korcsolyával. Az érintetlen hóval fedett jégen korizni feledhetetlen élmény volt. A mozgó ládát, melyet nem egészen egy órája rejtettek oda, elhoztuk. (Köszönet érte!) A ládáért, és az élményért pedig köszönet a rejtőnek!
Családlátogatási programunk volt Velencén, előtte azért kihasználtuk az alkalmat és korcsolyáztunk egyet. A velencei vízisípályánál lekotort 'ösvényeken' csúszkáltunk egy kicsit, majd egy hirtelen ötlettel nekivágtunk a tónak.
A jég márpedig isteni, a szűzhóban, ahol nem taposták le, nagyon gyorsan és kényelmesen lehetett suhanni, kb. húsz perc alatt a ládánál is voltunk. :) A melegáramlatok is jól látszottak, a hó ott olvadtabb volt a felszínen, így lehetett tudni, hol kell jobban figyelni.
A ládát már kézbe kaptam GCM001-el együtt. Mindkettő maradt a helyszínen. Nagy élmény volt, köszi szépen! :)
Egy kellemes délelőtt a befagyott Velencei- tavon.Kocsival indultunk a túlpartra de a beszakadt alattunk a jég. Amíg megérkezik a segítség gondoltam ládázunk egy kicsit. Szuper volt a szűz havon korizni.A láda hamar meglett. Szerintem pont voltak előttünk. Logolás közben már érkezett is a következő kesserpár. A kezébe is lett adva dobozka.Még meleg volt.Köszönjük a rejtést.Ismét egy kellemes napot zártunk.
Négy kilométeres jégséta, némi fölösleges ijedséggel, nádvágókkal, más sétálókkal, GCM001 elrejtéssel. Amit aztán egy fél óra alatt már el is vittek. Mindez napsütésben, -5 fokban, szuper volt.
Köszönet a Kofola BT-nek a láda újrarejtéséért, valamint a a mai napi kori-menet résztvevőinek a jó társaságért!
Nagyon jól éreztem magam a baráti társaságban.
Mindig remek dolog a közösségi program.
Kiváló csapatban sétáltunk be a ládához, amelyet percekkel előttünk rejtett újra a Kofola. Utána velős pirítóssal állítottuk helyre veszélyesen megingott koleszterin háztartásunkat, az innen mindössze 80 km-re lévő hatlépcsősben.
Köszönjük a lehetőséget!
Csoportos korcsolyázás utáni séta a jégen :) Még sosem sétáltam be egy tó közepére, úgyhogy már csak ezért is nagy köszönet a rejtésért. Túratársaimnak pedig azért, mert nélkülük eszembe sem jutott volna a jégen sétálgatni.
Úgy néz ki, hogy a Kofola Bt., a jégkessing, a láda-újratelepítés, MagPet és RadPéter szerves egységet alkot a hazai gc-életben. Tavaly MagPet ládájába (GCapsz) leheltünk új életet úgy, hogy másnap RadPéter 1000. találatát ünnepelhette ott. Idén meg úgy jöttek utánunk MagPeték, hogy RadPétertől tudtuk meg a láda jelszavát.
Már évek óta készültünk a ládára, de vagy kifutottunk az időből, vagy egyáltalán nem volt rá lehetőség, hogy a jégen bevállalhatónak érezzük. Hogy jégmentes időszakban is megkereshettük volna? Lehet, de ezt így nagyobb kalandnak és kihívásnak éljük meg. Úgy vágtunk neki ennek a menetnek, hogy GCVtvm-nél már az első pontot is neccesnek ítéltük meg, így elég bátortalanul indultunk neki Velencefürdőtől. Azután menet közben megjött a bátorságunk, ám ennek ellenére igen gyakran ellenőriztük a jég állapotát. Egyedül azokon a részeken paráztunk, ahol a jég teteje nedves, vizes volt. Szerencsére ezek általában csak pár méteren keresztül voltak megfigyelhetőek. A szigetig tartó úton találkoztunk lékhorgásszal is. A rejtekhez érve kezdetét vette a jelszó utáni őrült telefonálgatás. Néhány perc után sikerrel jártunk és beírhattuk az új láda füzetébe is. A visszaúton már nagyon bátran mentünk és ebből a kalandból elég bátorságot és elszántságot tudtunk meríteni GCVtvm-hez. De az a történet már egy másik loghoz fog íródni. Ebből a kalandból Nózi mackóm vette ki a részét.
Régóta fájt a fogam erre a ládára. A tó befagyott, eljött az én időm! Balázzsal nekivágtunk, és egy vontatókötél segítségével biztosítottuk magunkat, az esetlegesen beszakadó jég ellen. Hiába volt vastag a jég, ennek ellenére foltokban látszódtak a hőforrások. Nagyon óvatosnak kellett lennünk. A szigeten a megadott fát megtaláltuk, és szanaszét túrtuk a környékét. Mindent megnéztünk, egy ekkora ládát meg kellett volna találnunk. De nem leltük. Nagy valószínűség szerint a mugliké lett. A fotók alapján, ha lehet, kérném a találat elfogadását. Köszönöm.
2007 óta sok-sok alkalommal kerülgettem a szigetet
egyszer, nem a legjobb helyen partraszálltam, de a bozótban nem tudtam menni, visszafordultam
most, kütyü nélkül, emlékezetből, kutya segítségével végre megvan
A GCVtvm karbantartása közben eveztünk át népes csapatunkkal ezért a csészéért.
A sziget nem a legszebb, amit valaha láttam, de egy kirándulást mindenképp megér.
Köszönöm a rejtést!
Eddigi legizgalmasabb ládánk. Szeptember első hétvégéje lévén nem sok strandon volt vizibicikli (sok helyen hülyének is néztek: "-Vizibiciklis nyitva?-Nincs - Akkor viszlát!), de miután körbeautókáztuk a tavat, Agárdon sikerült járművet bérelni. Igaz, így kicsit hosszabb volt a tekerés, de nagyon megérte! Igaz, hogy csak második nekifutásra lett meg a láda, mert illetéktelenek is voltak éppen a szigeten...
Nagyon köszönjük a rejtést, tényleg nagyon ötletes volt!!!Az egyik kedvenc ládánk lett!:)
Jah, az eredetileg tervezett kiindulópontnál felkerestük a lángosost. Tényleg nagyon fini volt!:)
Forró napsütésben, egy nagyon kíváncsi gumicsónakossal a hátunk mögött óvakodtunk "vadászni". A láda már messziről "virított", megpróbáltuk egy kicsit jobban betakargatni.
Köszönjük a rejtést!
Velencei piknikre indultunk a családdal,irány Velencefürdő szabadstrand.
Egy-két laza mártózás után megkerestük a cangaárust,majd nekivágtunk a 967m-es távnak légvonalba.Az egy órába nekünk is belefért egy kis csúzdázás a cangán.Mivel anya a múlt héten lemerítette a fotóaparátot,így sajnálattal tapasztaltam,hogy erről a ládáról most nem lesznek képeim.Köszi az ötletes rejtést.
Már régóta vágytunk erre a ládára, kár, hogy nem a 300. lett. Velencéről a pákozdi szúnyog szigetre 18 km evezés, 0 m szintemelkedés, cserébe 38 °C. A lányok sokat úsztak, majd ettek és visszafele már énekeltek.
Megvan!
Hatalmas élmény volt!
Velencefürdőnél béreltünk vízibiciklit (nagy 2000 HUF/h, kicsi 4 főig 1600 HUF/h) és egy óra alatt teljesítettük családilag. Fiúk tekertek, mi meg röhögtünk, hogy akkor most milyen módra állítsuk a műszert, gyalogos nem stimm, vízibicikli mód nincs, aztán mégiscsak autós legyen, ha már autómintással megyünk (még szerencse, hogy nem hattyús bicajt kaptunk)! :D
Szigetet rossz irányból kezdtük el megkerülni, de rátaláltunk. Móló már nincs, kikötni tuskóknál tudtunk - szerencsére eltéveszthetetlenül ki van taposva. :) Partraszállás trutyimentesen csak nagy ugrással vagy vízbőlkiállótuskóralépéssel lehetséges. :)
Húgommal mentünk be érte, táv nem nagy, de csalánoktól nem mentes. Neki ez volt az első ládája, szóval ráhagytam a találatot. :) Eszméletlen jó volt! KÖSZI!!! Egyik kedvenc lett!
ngbriell és Andi
+ Juci, Tomi, Roland, Dávid
Kajakos megtalálás.
Köszi a rejtést!
A ládában minden rendben volt, de a zacskóba villás-farkú rovarok voltak vagy tízen. Aki irtózik az ilyenektől, óvatosan babráljon vele! :O)
A kikötési lehetőség kb. 30 méterre megvan, a partraszállás nem vészes a láda könnyen megtalálható. 1 órás biciglikölcsönzésbe még 1 rövid fürdés is belefért, pedig egyedül tekertem, amíg a 7 éves kislányom napozott :)
Nem semmi rejtés. Tetszett. Közös találat, mi cangával mentünk. :-) Az út során többen kérdezték a pontos időt. Hát, nálunk volt óra, de a pontos helyzetünk megadása sem okozott volna nehézséget. ;-) Már majdnem azt hittem, két csapat megy a ládéért, de a másik cangás visszafordult az átjáróban.
Mintha málnát láttam volna...
Ildikómmal 3 napos bringás Balatonkerülés után,
levezetésképp megkerültük a Velencei tavat is, ismét.
Az ajánlott koo-n nem volt kölcsönző, de a fizetős részen
hamar megtaláltuk. 50 perc alatt betekertünk a rejtekhez
és vissza.
Nagy élmény volt! Köszönjük!
Édesmézes találat. :)
Kihasználva a gyerekek sziesztáját úszva közelítettem meg a ládát.
Oda-visza pont 2 Km lett a track, kicsit kevesebb mint másfél óra alatt sikerült úgy hogy magam elott taszigáltam a csomagszállító jármuvet.
Nagyon tetszett az út, kissé féltem tole hogy nem a láda közetében lesz a kiköto és körbe kell úsznom a nádast bár azt sem bántam volna túlságosan, nagyon szép vadregényes környezet.
THX
A ládában található toll nem muködik valaki vigyen egyet !
Gárdonyban töltöttük a hétvégét... :)
Hallottam a "cangás" rejtésről, nagyon kíváncsivá tett Minket..., délelött nem engedtek vízreszállni a velencei szellők..., délután újra megpróbáltuk.
Nagyon izgalmas volt a nádsikátorokban cangázni. Rendezett helyen tudtunk partra szállni, és a sziget is hangulatos !
Köszönjük a lehetőséget, csak ajánlani tudjuk, kimondottan kalandkeresőknek !! :)
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget.
BigMick [g:hu 1.3.14] [wapon beküldött szöveg]
Céges rendezvény keretében a sukorói evezőspályától egy kölcsön kenuban csorogtunk el a ládához. Közös találat Albyval és Marcival.
A szigeten lakó rókával nem találkoztunk.
Már a múlt heti túránk alkalmával gondoltuk atipapaval, , hogy megkeressük ezt a ládát, de akkor nem fért bele az időnkbe.
Ma célirányosan ezt tűztük ki célul, és egy kollégánk csónakját és evezőtudását kértük segítségül. Az előző napok (és hónapok) csapadékos időjárása miatt igen magas volt a vízállás. A védgát kövei és az elhanyagolt nádasok miatt a partraszállás szinte lehetetlennek bizonyult, de végül nagy nehezen egy ládához közeli pontnál atipapának sikerült, és a jelszóval tért vissza a csónakba.
Remélem a téli korcsolyázás idén sem marad el, és akkor a gyerkőcökkel mi is becserkésszük a szigetet.
Tetszik, hogy csak vízi eszközökkel lehet megközelíteni a rejtekhelyet. Igaz így egy kicsit áldozni kell rá, de teljes mértékben megéri az élményt! Azon gondolkodtam, hogy így 25 évesen még nem is vízibicikliztem még. Köszönök mindent! L.C volt a 2-es hajtómű. :) :x
Nagyon izgalmas kaland, szép környezetben! :-) Mi a velencefürdői szabadstranról indultunk vizibiciklivel. A nádasnál úgy tűnt, hogy sehol sem lehet kikötni, de aztán megláttuk a kiálló farönköket. Onnan már sima ügy volt...Úszva azért messze lett volna! Ja, és Ruudvan első velence-tavi fürdőzése!!! :-) Nekem a harmadik...
Igazán kalandos ennek a ládának a becserkészése, tekintettel a gazra és csalánra, de végül mégis meglett. Szintén vizibiciklivel, de mi 1800/óráért kölcsönöztük. Utána fürdés, majd sülthal jött uszonyai között egy ki sörrel... jó kaland volt.
Nagyon régóta szemeztünk a ládával, s napok óta tervezzük, hogy eljövünk ide, de az időjárás ellenünk volt. Most mit sem törődve vele, nekiindultunk. A három nagyobb gyerekkel és egy vizibringával indultunk a láda becserkészésére. A gyerekeknek nagyon tetszett a vízen bringázás, az már kevésbé, hogy egyedül maradtak, amíg én a ládáért mentem. 1400 Ft/óra volt a bringa kölcsönzése. Még fürödtünk egyet a tóban, ami egész kellemes hőmérsékletű volt ugyan, de a levegő miatt elég fázósak lettünk a végére :)
Viharfelhők zavartak minket hazafelé ...
Köszönjük, hogy itt lehettünk, ez volt a második "vizes" ládatalálatunk.
Már régóta terveztük ezt a láda felkutatását, gyorsan odatekertünk a szigethez a kikötéssel volt egy kis problémánk nah meg utána a dzsungelharc fürdőruhában...külön élmény volt köszi.
okay! [wapon beküldött szöveg]
a leirasban szereplo vizibringa berleti dija minimalisan emelkedett, normal bringa ara 1200.- ft/ora, a csuszdase pedig 1400.-ft/ora.
a rejtes nagyon bejott, kicsit sok volt a csalan es a szuros bokor, de igy is naon megerte!
koszi evinek, a legkedvesebb kessertarsamnak es termeszetesen koszi a rejtonek is!
Már régóta terveztem, de valahogy Feri kellett, hogy végre meglegyen. Köszi!
Az ajánlott vizibicikli-kölcsönzőből vettünk ki járgányt, oda - rövid fürdéssel - 25 perc volt így egy óra alatt megjártuk.
Teljes táv 2,07 km
Mozgásidő 34 perc
Állásidő 20 perc
Átlagsebesség mozgásban 3,6 km/óra
Egy éve szeretnénk levadászni a ládát. Tavaly a kölcsönző nem volt nyitva még, amikor erre jártunk, télen a jeget szalasztottuk el. Mert az egyikünk még gyerek, több biztonságra van szükségünk. Hát ezért engedtünk kedves sereszaki, hogy megelőzzetek minket :-) Örültünk nektek, szimpatikusak voltatok! És kitapostátok a csalánost. Nekünk még így is jutott egy pióca!
Gondolom a magas vízállás miatt volt kellemetlen a megközelítés. De nagyon élveztük az egészet!
66km-es,Velencei-tó körüli ládázós biciklitúránk 6/2. találata.
A leírásban említet koordinátákon található kölcsönzőnél béreltünk vízibiciklit és (kessertársakat követve,majd megelőzve) betekertünk a szigethez. A jelzett kikötőhelynél kerestünk,de nem találtunk jobbat hirtelenjében. A sziget maga elég borzasztó,csalán,mácsonya és egyéb szúrós-bökős növények,kórók borítják. A vízről nézve sokkal barátságosabbnak tűnik. Az oda-vissza út viszont nagy élmény volt!
A rejtő által javasolt szabadstrandról vizibicajjal meglett.
A partraszállás helyszine elég nehezen kivehető már.
Kicsit fusztráló volt a kölcsönzőnél a felirat,miszerint csak 150m-re vihető ki a vizibicaj, azért mi elvittük 700m-re, nem volt belőle gond :)
Félúton a láda felé gyülekezni kezdtek a komor felhők, mikopr visszaszálltam a vizibiciklibe, elkezdett esni az eső. Dörgés, villámlás és nagy zápor közepette csurom vizesen értünk partot...
A mai első, vizi ládánál - GCVtvm - kudarcot vallottunk, mert a multi láda első pontjánál nem volt olvasható a következő pont koordinátája. Annak érdekében, hogy a mai napon teljesen ne maradjunk megtalált láda nélkül, elhatároztuk, hogy tovább evezünk és a másik "vizi ládánál" is szerencsét próbálunk, ezért neki láttunk a GCANGA láda megkeresésének. Begyűjtve ezt a ládát 16,2 km evezés, valamint egy jó fürdés után kellemesen elfáradva indultunk haza késő délután.
Úszva, GPS és minden egyéb kellék nélkül indultam neki a ládavadászatnak. A gárdonyi strandtól Velence felé eső horgászkikötőből vágtam neki a távnak (fürödni itt ugyan tilos, de hát én nem fürödtem, csak kiúsztam a náddal körülzárt öbölből :-) ). 20 percen belül elértem a szigetet, de sajnos nem vettem észre a sziget nyugati oldala felé eső átjárót, pontosabban azt hittem, hogy lesz még egy átjáró, mivel magát a szigetet is dús nádkoszorú veszi körül. Ennek következtében hamarosan átkerültem a sziget keleti oldalára, és innen már nem volt kedvem visszafordulni, inkább megkerültem észak felé az egész szigetet. A "kikötőt" nem volt egyszerű észrevenni, majdnem elúsztam mellette, mert annál komolyabb cölöpökre számítottam. Magán a szigeten már nem volt gondom, a rejtés egyértelmű. Sajnos a golyóstoll kb. hat szó beírása után kifogyott, így a log befejező része a tartalék ceruzával íródott. Köszönöm a lehetőséget, élveztem!
Sajnos nem találtuk!
Pedig 1 órán keresztül csúsztunk,másztunk a szigeten!
Mi vízibicikli helyett kajakkal közelítettük meg Sukoróról Galambékkal!
Nagy élmény volt bent evezni a tavon!
Köszönjük a lehetőséget!
Sajnos nincs meg a láda:-(
Az évszázad hóesésében nekiugrottunk a befagyott tónak. Fantasztikus "odabent" a világ. Menet közben egy szürreális szépségű jelenetre akadtunk: nádat égettek a jégen. A ládika jól van. A szigeten már könnyen meglett. Köszönjük a szép helyszínt! Póki és Cicok
Hosszú négy napos szünetünk első két napját a Velenci tónál töltöttük. A víz annyira meleg volt, hogy nyivákolás nélkül lehetett beleugrani. :-) Jó nagy szerencsém az volt, hogy Zotty megtanított úszni a balatoni nyaralásunk alatt. Hihetetlen élmény lógni a vízben, néha egy-két fulladási veszély, de azt is mindig gyorsan megoldja a megmentőm. :D
Első napi kajakozásunk nagyon tetszett, mert csak úgy össze-vissza eveztünk, felfedeztük a nádast, ami nagyon szép volt. Amikor másnap elindultunk a ládáért, még tele voltam izgalommal, de ahogy sok-sok evezés után még mindig nem értünk oda, már nagyon kezdtem kétségbe esni. Mikor odaértünk volt még egy kis lelkesedésem, de kiszállásnál sajnos az egyik papucsom a mélybe veszett, beleragadt a sárba. :D:D Ügyes keresgélésem következménye az lett, hogy a másik is ott ragadt. :D Ekkor szakadt el a cérna, és bevallom, hűtlen lettem a papucsomhoz, ott is akartam hagyni, de Zotty lelkes kitartása meghozta az eredményt, és meglett mindkét papucsom. :D Volt is nagy öröm!!!! :D A hazafelé út kicsit nehezebben ment, de ez csak a sok megpróbáltatás miatt volt. :D Utólag jót nevettem az egészen. :-) Ajánlom mindenkinek, hogy keressétek meg, sok-sok naptejjel kenjétek be magatokat, a bénák jobban járnak, ha papucs helyett szandálban mennek, és 163 cm alattiak ha kajakkal mennek, vigyenek valamit amit a hátuk mögé tesznek és annak dőlnek, különben a kajak elég kényelmetlen tud lenni, és nektek is törökülésben kell evezni. :D
A képeket lásd leljebb. :-)
Hejjj, ez aztán jó móka volt! 20-án és 21-én is lementünk Velencefürdőre strandolni és mindkét napon béreltünk is strandkajakot, először mókából, ma viszont már tudatosan, hogy megkeressük ezt a dobozkát. Nagyon kellemes másfél órát töltöttünk el a vízen evezve, a partraszállásnál volt egy kis intermezzo: Panni papucsai beleragadtak az iszapba, azokat is meg kellett menteni :)
Olvastam, hogy kell új logbook, de momentán nem volt itthon, úgyhogy Post-It lapokat vittem, ideiglenesen az is megteszi...
A tények - ha már van a GPS-ben útcomputer is :)
- megtett táv: 3.64 km
- max. seb.: 6.5 km/h
- mozgás átl. seb.: 3.4 km/h
- mozgásidő: 1 h
- állásidő: 0.5 h
- hőmérséklet: ~32 °C
- UV sug.: max.
Nagyon tetszett, ott a helye a top 10-ben!
Köszi a rejtést! Igazi nyári láda :)
A rejtés nagyon ötletes, a környezet gyönyörű.
Vízibiciklivel indultunk Agárdról o-v kb. 9km!!! Aug. 20.-án az UV sugárzás kb. 1000 volt, és 3 órányi bringázás a tavon elég súlyos fényvédő nélkül.
De ennek ellenére megérte:o)
ui.: Vigyázzatok!!! A vízibicikli nem megy át a nádason, még akkor sem, ha első ránézésre úgy tűnik:o)
-ja, és a logbook betelt, valaki vigyen egy másikat lécci...
A logokat olvasván nagyon felkészültem: gumicsónak, cipő, hosszúnadrág, búvárszemüveg, uszony, pipa. Ketten mentünk, a fiammal Velencéről. Viszont akkora szél volt, hogy evezni nem lehetett, maradt a csónakvontatás. Kiszálláskor a csónak felborult, és a GPS-em beleesett a vízbe. Sokat kerestük, de nem lett meg. Valószínűleg a nagy szél miatt el is sodródtunk a vízbeesés helyétől. Így a ládát már anélkül kellett megkeresni, de sikerült.
Viszont aki arra jár, és szereti az igazi kincskereső feladatot, az előszedhetné nekem a kütyümet. Infók a megtaláláshoz:
amikor beleesett a GPS, pontosan 900m-re volt a ládától.
az ifiszálló és a nagy sziget fái közti vonalon voltunk, vagy attól egy kicsit délre.
Egyébként egy Geko 201-es, nem vízálló, nem tudom, meddig bírja ki.
Ládamegtalálás Dr.Lada barátommal. Neki ez volt a 300.-ik ládája, nekem pedig a 20. (Ez is egy szép kerek szám.) Megünnepeltük a 300. ládáját, készítettem róla néhány sztárfotót, utána vizibiciklivel vissza a partra, aztán az egyik kedvenc szórakozásomnak hódolhattam: fürdés és napozás.
Eme ládika a 300. megtalálásom, persze nem véletlenül, hiszen ez a ládika a 300. sorszámú. Piroskaa1 barátnőmmel 1/2 11-től vártuk, hogy kinyisson a vizibringa kölcsönző, elvileg 11-kor kellett volna nyitni, de úgy látszik a nyitvatartást rugalmasan kezelik, mert 1/4 12-kor megérkezett a srác és még negyed óráig várni kellett míg kipakolt. Onnan már nem volt visszaút nekivágtunk egy bugyilila vizibringával a sziget meghódításának. A nádas mellett haladtunk, majd jobbról kerültük a szigetet, a ládánál kikötöttünk, majd logolás fényképezéssel, mert mégiscsak a 300. ládika. Utánna megkerültük a szigetet és még így is 1 órán belül végeztünk. 3,4 km 6,1km/h átlagsebességgel, igaz ebben benne van a szigeten a láda felkutatása, a vizibringára elcipelése a fótóhoz, majd a visszarakása a helyére. Nagyon ötletes kis ládika örülök, hogy a 300. ládám ilyen élménnyel gazdagított.
Megtaláltuk olyan jó 1óra alatt meg is fordultunk.A TB elhoztunk!Ahogy kell tovább viszűk őket.Kemény volt a sok tekerés.A fizetős parkolot kerűljétek!Kőszőnjűk a rejtést!!Geforg és családja
Beletettem "The wedding bell" TB-t. Sajnos rosszul írtam fel a kódját és emiatt nem tudom bejelenteni a .com-on. Aki legközelebb arra jár kérem küldje el a kódját ! ! !
Köszönöm ! ! !
A rejtés jó helyen lenne (mert nagyon ötletes), ha minden kedves megtaláló visszatakarná... Mikor ott jártam, akkor az egyetlen kikötési pontnál egy vadkacsa oszladozott, szóval a szag... hogy is mondjam... ütős volt :) Ezért kb. 1 percet töltöttem ott :D
Visszafelé rövidíteni akartunk, de inkább hosszabb lett. . . Köszi.
U.I.: Beletettem "The wedding bell" TB-t. Sajnos rosszul írtam fel a kódját és emiatt nem tudom bejelenteni a .com-on. Aki legközelebb arra jár kérem küldje el a kódját ! ! !
Szombat délutáni evezgetés, pancsolás kellemesen meleg vízben Mr Bean-nel, Somával és Armi kutyussal, aki vizimentőnek készül. :) A ládáért én szálltam partra, így engem szúrkáltak össze a jókorára nőtt szamárkórók. De legalább papucsom volt. :))
Az eddigi legnagyobb rejtési ötlet, igazi kaland. Ismerek kalandosabb ládákat, de azok földi halandónak megközelíthetetlenek. A vízibiciklit 1500Ft/óra díjjal lehet bérelni (lásd kép). Ez az idő bőven elég, hiszen negyed óra alatt el lehet innen érni a szigetet. Ha senkit nem találtok, akitől lehetne bérelni, kukkantsatok be az ÁSZ! büfébe. A hosszú strand másik végén már 1800Ft/fő a vízibicaj. Vigyázzatok a szigeten, sok a bogáncs és a csipkedős, repülő izé, papucsban viszont nehéz fellépkedni a parton ;-)
A képen egy lehetséges útvonal látható a ládáig. A nádas miatt nem lehet egyenesen tekerni. Visszafele a sziget másik oldalán jöttünk, de lemerült a GPS :P
Tóról-tóra-pletykatúra - hogy végre alaposan kibeszélgethessük magunkat. Ja, nem magunkat, hanem másokat :)
Ismerős terep: jobbról, balról, körbe-karikába, hegyek tetejéről, különböző játművekkel, megmégragozhatnám, de ez a sziget valahogy mégiscsak kimaradt. Most végre kitűztem a ZF-zászlót!
A ládát én sem takartam le, mivel alaposan ki kell száradnia a tartalmának. LB-t pedig elfelejtettem, pedig Lepsénynél még megvolt... a gondolat :(
Köszönöm a rejtést
Ui.: kicsit túlpontoztam, de ezt ugye senki nem bánja?!
Mint már kessertársam írta a "zöld delfinek" hátán megközelítettük a szigetet és becserkésztük a ládát a sok szúrós szamárkóró ellenére is. Jó kis tekerés volt a vizibringával mindenki nagyon élvezte. Köszönjük.
A logbook betelt esetleg egy csere következhetne.
Zöld delfinek hátán tekertünk be a ládikóhoz Csabi&Csilla, Petike74 és kölykök, Kende és Boti. Még a szúrós növények se vették el kedvünket. Jó kis túra volt. Köszönjük
Velencéről mentünk vizibicóval.. Visszafele már úszás volt számomra... Vakpatával, Lauliccal meg haverokkal...Két TB-s leírás (A4-es papír) a ládában volt, de TB-k sehol... Köszi!
Január 18-án elhelyeztem két TB-t a ládába. Még aznap valaki elvitte mind a kettőt, anélkül, hogy akár a láda találatot, akár a TB-t bejegyezte volna. Az egyik hetekkel később előkerült. Egy kedves rendesnek látszó kisgyerekes családtól vették át, és talán a jelenleg még eltűnt TB is náluk volt, de ez nem biztos. Kérném, ha valaki látta Blinki Billt, szóljon. Nem kerítenék akkora feneket a dolognak, de a két TB a két gyerekemé, és nagyon bosszant, hogy rögtön az első ládából eltűnik. Köszönöm a segítséget!
Már majdnem két éve, kesselésünk kezdetén felmerült bennem a láda felkutatása, de akkor, talán bátorság hiányában, vagy a kudarctól való félelmünktől fogva, nem indultunk neki. Pedig még a strandra bejutottunk.
Most azonban elszántan indultunk neki, hétvégi ládázásunk fő céljaként. Valami rossz ómen lehet rajtunk, mert majdnem most is feladni kényszerültük. Az Északi strandon éppen T-System-es parti volt, ezért be sem mehettünk. (Ezúton fejezem ki bosszúságomat a beléptető kislány iránt, aki kárpótlásul még egy olyan hawaii nyakba akasztós vackot sem bírt adni, ami másoknak a nyakában hármasával lógott. Na sebaj, fizetek tovább nekik, éppen most is ahogy írok...) A másik strandon bíztattak minket, hogy itt lehet kölcsönözni biciklit, de a kiírás megfélemlített, miszerint csak 150 m-re lehet eltávolodni a parttól, a láda ugye meg legalább másfél. No, de mit veszthetünk. Megkérdeztem a fickót, lehetséges-e, hogy mi a szigetig elmenjünk, és apukám szavait majdnem idézve elmondta: "- Persze, csak vigyázzunk!" Innen végre nem volt visszaút. Odafelé Vackorom és én "vezettünk". Mint mindig, most is elcsodálkoztam, hogy ez a vízi bicikli milyen tetű lassú egy járgány. Ráadásul az ellenszél sem könnyítette meg a dolgunkat. De hát nem is azért jöttünk, hogy könnyű találatunk legyen. Szép lassan elértük a "kikötőt", ami csak emléke a korábbi logokon látható kis mólónak. Kikötni csak úgy sikerült, hogy Rita ottmaradt és folyamatosan tartotta a csónakunkat. A növényzet láttán Virág is meghátrált, ezért mi fiúk indultunk a bozótba. A rejtés egyértelmű, valóban nincs szükség nagyobb álcára, amikor a kutya sem jár itt (kessereken kívül :). A ládában talált macinak nagyon megörültünk, így rögtön cseréltük is egy érmére. Mindeközben megtanultam nádból kishajót hajtogatni, amit egész visszafelé úton gyakoroltam. Naná, hiszen visszafelé nem mi tekertünk!
Igazi élmény volt, tudtam, hogy nem kell majd csalódnunk. Örülünk, hogy az év idei első "hagyományos" megtalálói lehettünk!
Köszönjük a rejtést!
A vízen tett út statisztikái:
Megtett út: 4,1 km
Idő: 1:26 perc
Átlagsebesség: 3km/h
Skobik on ice! Gárdony-Velence-Sukoró-Gárdony korcsolyával, jó volt! A forralt bor is! :-) TB macit a H-Srb-Ro hármashatárról, miután nálunk töltötte az ünnepeket, átköltöztettük ide!
Lacával korcsolyával :) Mindenféle híresztelés ellenére a jég vastag volt és biztonságos, körbekorcsolyáztuk a szigetet. Visszafelé úton melegedtünk a tűznél.
Jég-kessing2 Ágival. A híradásokkal ellentétben a jég stabil volt. Én gyalog Ági korcsolyával közelitettük meg a rejteket. Gyors könnyű találat. Logolás közben korcsolyával baliagy-ék is befutóttak.
Lelkes csapattal mentünk. Útjára indítottuk két TB-ket: Blinki Bill-t és Alfit. Egyiknek Amerika, a másik Ausztrália az úticélja. Reméljük szerencsével járnak.
Megtaláltam!
Egy nap kétszer is meglátogattuk a réges - régen várt "jeges" ládát. Előbb kisebb profi csapattal (hoki3x + 2 cipész + 1 doki), később az amatőröket is elkísértük a rejtekhelyre.
Ha már valaki eljut a láda közelébe, nincs nehéz dolga. Éppen ezért jövünk nyáron is!
Köszönjük a rejtést!
Alapítógyűlése volt a "hoki3x"-nek. Ezen kívül még részt vett a megtalálásban 3barátunk. Utána pár órával később még visszamentem másokkal is.
Előtte és utána is nagyon jót koriztunk.
Megvan! A Kiss-Varga-Takács-Feltser családokkal sikerült korizás közben!
A Kamaraerdei megtalálásunk után elhatároztuk a "hoki3x" csapat létrehozását, aminek az alakulóülését itt tartottuk meg! :)
Négy éve már megtaláltuk, de hogy legyen célja velencei-tavi korcsolyázásunknak még egyszer meg lett. Nem sokat változott a környék :) Még az akkori logunkat is megtaláltuk a füzetben.
Kihasználtuk Dani fiammal, hogy be van fagyva a tó.
Korcsolyával indultunk a keresésre.
Mivel évek óta nem volt korcsolya a lábamon, féluton le kellett cserélnem utcai cipőre a korit. Egy megváltás volt kilépni belőle!
A láda nagyon szem előtt van! Nem volt nehéz megtalálni.
Marcival a velencefürdői strandról korcsolyáztunk a szigetig. Mivel ezúttal nem volt nálunk GPS, először rossz helyen, a sziget déli részén szálltunk partra. Rövid sikertelen keresgélés után - és a net előtt ülő Annával telefonon történő konzultálás után - ismét korit húztunk, majd a szigetet megkerülve jó helyen értünk megint szárazföldet. A ládáig korival kapaszkodtunk fel. Sajnáltuk, hogy nem voltak már ott a TB-ok. Mi viszont beletettük a Little Jock nevű Angliából érkezett mackót, aki már fél Európát bejárta.
Köszönjük a rejtést!
Petibától hallottam a "ládázásról". A Velencei tavon korcsolyáztam a családommal. Ez volt az első láda, melyet megkerestünk. Nagyon jó ötletnek tartom és örülök, hogy csatlakozhattam egy ilyen értékes csapathoz. Időmtől függően megpróbálok minél több ládát megtalálni!
Családi jégkorong után lazításképp. Ha tartós marad a hideg lassan be fog telni a logbook ;-) Bár lehet hogy nem szükséges de mi kicsit betakartuk az amúgy csupaszon heverő ládikát, így télidőben messziről virít...
Ilyen jégen még nem siklottunk! A ládát nyáron terveztük barátokkal becserkészni, de ez sokkal vadregényesebb volt.Pont abban az időben jártunk itt tegnap, amikor a TB-ket kessertársunk magához vette.
Új bejegyzés: 2009.01.12. 15:30
Nagy volt a csábítás Little Jock maci részéről, no meg a jeget sem bírtuk feledni, így egy nagy korcsolyázás keretében ismét meglátogattuk a kesset, s a maci így velünk utazik egy ideig tovább ...
Az agárdi Popstrandról indultunk. Gyönyörű vastag, sima jég mindenhol.
A rianásoknál kell vigyázni és körültekintően megkeresni az átjárót.
Nagy élmény volt, köszönjük a rejtést!
Velencefürdőtől indultunk a kikötőből, korcsolyával, szánkóval, ugyanazon az útvonalon, mint előttünk R.Guszty-ék. Fantaszikusan jó a jég, nagy élmény volt.
Besétálva a velencefürdői kikötő felől. Eleinte a lányok kicsit aggódtak, amikor meg-megreccsenta a jég a lábuk alatt, azután belejöttek, alig akartak lejönni a jégről. Első "jeges" ládázásunk.
Tb-ket elvittem. [wapon beküldött szöveg]
Zsófikámmal otthagytuk "egy kicsit" a többieket, hisz nem volt túl messze a láda (3.8 km), s most ugyebár légvonalban meg lehetett szinte közelíteni. A rianások miatt aztán kicsit hosszabbra sikerült az út, nagyokat kerültünk. Végül több mint 10 km-t koriztunk. Nagyon élveztük.
A ládát jó sokan látogatják mostanában. Elvittük a benne talált két TB-t.
(Mi csak azért jöttünk ismét ide, mert Zsófikámnak akkor még nem volt saját nick-je, s a jelszóra sem emlékeztem már.)
Köszönjük a rejtést.
Peti bá' Zsófikával (Kukucsival)
Már régebben megtaláltuk ezt a ládát, csak akkor még nem voltam beregisztrálva. Akkor vízibiciklin, most korcsolyázva közelítettük meg. Köszönjük a rejtést.
Újra vízre szálltunk, de most a változatosság kedvéért csónak nélkül. A jég biztonságosnak tűnt, de nagyon aktív volt, ami kissé félelmetessé tette a mai napunkat.
Köszönet a rejtésért!
Adrenalin bomba. A jég -bár vastag volt-, de azért folyamatosan pattogott, a lábam alatt néhol hajszálrepedések keletkeztek. Aggodalmamat csökkentette az a néhány korcsolyázó ember és a tó felett járőröző helikopter. A láda belülről nedves, penészes. A benne lévő The Tortoise TB
-et kivettem, betettem helyette a Kimi Raikönnen TB és a Gelle Fraa TB-eket. Az én saját Coinom csak villámlátogatást tett a szigeten Ata72 Hungary Geocoin.
Kellemes kis kirándulás volt, de azért nem ajánlom másoknak! Hazafelé jövet hallottam a rádióban, hogy egy férfi alatt beszakadt a Velencei tavon a jég! :-(
Megtaláltuk!
Csónakkal Gárdonyból!
Nagyon kellemes időben indultunk el megkeresni ezt a ládát, elrejtve nem nagyon volt, de ott talán nem is olyan fontos, ritkán járnak arra muglik!
A TB maradt, nem hoztuk el!
Köszönjük a rejtést!
Szilvi+János
Velencéről eveztünk be a barátom tutajával. Saját kezűleg készítette! Sajnos a láda melletti kikötőhelyre betelepedett egy pecás. Nem lehetett tőle kikötni, meg amúgyis 20 méterre volt a ládától. A sziget túlfelén sikerült kikötni, de onnan 250 métert mutatott a műszer. Ezt a távot meg bozótvágó nélkül nem lehetett leküzdeni, olyan dús a növényzet. A barátom lányának ez lett volna az első ládája, de így nem tudtam megmutatni milyen is az valójában.
Eltekertünk ide. Ötletes láda.
A hétvége egy része a Velencei tavon telt. A vízpartra csalogató nyárias időnek köszönhetően elhatároztuk, megkeressük ezt a rendhagyó rejtekű ládát. Szüleimet is rábeszélve, vízibiciklit béreltünk és betekertünk a nádasba. A móka mindenkinek tetszett, a ládikó is hamar előkerült, a visszaúton csobbantunk is. Klassz az ötlet, köszönjük! Ágota
megvan [wapon beküldött szöveg]
Velencei szabadstarndon béreltünk vizibiciklit és innen tekertünk át a szigetre. Légvonalban 1,6km. Odafelé szembeszél volt, így egy kicsit megszenvedtünk, de nagyon élveztük ezt a vizi ládát.
Köszönjük!
A Velencei tavi vizi multira nem mertük Annamarit is vinni, de ezt mindenképpen családilag szerettük volna megkeresni.
A velencefürdői kölcsönzőből béreltünk cangát, rövid tekerés után siker. Nem nagyon volt elrejtve, mondjuk járókelő sem volt túl sok :)
Ötletes láda, köszönjük az élményt
A sziget nagyon jó ötlet volt ! Mi is a velencefürdői vizibiciklis üzletét lendítettük fel (nem ő a rejtő ? :-)) A rejtéshez viszont jobb lenne egy kicsit kisebb láda, mert az eredeti gödörből már semmi nincs, és a rejtekként szolgáló, ágakból összehordott "domb" már messziről látszik.
És egy apróság :ha mindenki egyszerre akar résztvenni a ládakeresésben, akkor nem árt egy kötelet is vinni magatokkal, amivel a vizibiciklit kikötitek.
Szuper! Nagyon jó rejtés, vidám móka volt átbiciklizni (úszni) a szigetre. Azért az árakat aktualizálnám, az egyszerűbb vizibicikli (nem csúszdás) 1.700-/óra, plusz itt strandbelépő is van.
Barátommal, Bituval (övé a GPS) nekivágtunk a Velencei-tónak vizibiciklivel, nagy kaland volt, bár a csalánok és a szunyogok nem kíméltek, a rejtés kitűnő, köszönjük!
A két évvel ezelőtt már jól bevált evezős csapatunkat bővítettük most kicsit tovább, így indultunk neki ennek a ládának. Az akkor bevált agárdi sporttelepről béreltünk egy hatalmas kenut, hogy mindenki beleférjen, és így legalább evezhettünk is elég sokat.
Legkedvesebb pillanataink között van, amikor Tami ringatta a hajót, amivel a pánik közelébe kergette Haushinkát, aki kiabált, hogy "te pondró!" Muhaha.
A kis szigetre való kikötés nem volt problémás (még a közeli horgászolók sem szóltak be), a ládát kellemes ösvényen sikerült megközelíteni, Tami unszolására Luca találta meg :)
Visszafelé még az "újoncoknak" meg szerettük volna mutatni a másik ládát, de csak egy pontját néztük meg végül, aztán beirányoztuk a palacsintázót...
Péter & Mackka & Haushinka & Zsuzsi & Luca &Tami & Lumx
Céges hétvége keretében került megtalálásra, családdal és néhány érdeklődő kolléga kíséretében...
:)
Egy rövidke csónakázás, tíz perces nyílt vízen átvészelt zivatar majd szárítkozás és kikötés után hamar felkutattuk a rejteket. Egy kicsit rosszabbra számítottam, de alig volt sár és az aljnövényzet is prímán járható volt. Loggolás, fényképkészítés majd vissza a szálloda kikötőjébe. Remek program volt, főként, hogy most vezettem motoros csónakot életemben először. Persze ezt a többiek nem tudták és nagyon élvezték a kalandot!
:))
Embermagasságú csalánra, térdig érő iszapra és éhes szúnyogok felhőjére készültem, ezért gyerekek nélkül eveztem át a velencefürdői strandról egy bérelt strandkajakban. Fölösleges volt az aggodalom, mert nem volt se csalán, se iszap, se szúnyogok, nagyon is egyszerű és fájdalommentes találat volt. Kedvenceim az ilyen rendhagyó helyek. Szép a tó, az egész hétvégét itt töltöttük. Később vízibicikliztünk is, a gyerekek nagyon élvezték a nádlabirintust.
Vizibiciklivel. [wapon beküldött szöveg]
A leírásban megadott szabadstrandon béreltünk a lányokkal vizibiciklit. Most már jó ára van (a csúszdás, mert hát gyerekekkel az kell 1800 Ft/óra, a "sima" 1500 Ft/óra)! Azért egy óra alatt bőven meg lehet fordulni, s még csúszkálni is marad idő.
A láda könnyen meglett. Igyekeztünk gondosabban visszarejteni a szúnyogok komoly támadása közepette.
Köszönjük a rejtést.
Peti bá' (valamint Zsozsóka, Nusika és Dorka)
Velencei kajak-kenu edzőtábor közbeni 2 ládás packnak tervezett, de - Tibor barátom időhiánya miatt a GCVTVM kihagyásával - 1 ládásnak megvalósult Megtalálás.
A velencei-tavi kajak-kenu versenypályáról a táborzáró szokásos egyesületi triatlon-verseny után Detti feleségemmel kajak kettes sporthajóval (másodállásban mindketten kajak-kenu oktató-edzők vagyunk) indultunk ennek a ládának a megkeresésére. A szigetet pontosan tudtuk, hogy hol találjuk, mert az elmúlt tizenöt évben számtalanszor eveztünk át itt Velence és a versenypálya között.
A szigetre csak én másztam ki, míg Detti a hajóban maradt. Nem a megjelölt vízibicikli-kiszállóhelyről, hanem egy kisebb, iszapos helyről indultam - a rossz "úton". Mert embermagasságú csalán- és mindenféle kóróerdőn keresztül kellett átvágnom, félve, hogy ha elesem, soha senki nem fog megtalálni. Visszafelé a parton már könnyebb volt.
Előre küldtem menyasszonyomat a láda megkeresésére, én pedig hátvédként a vízibiciklit őriztem, nehogy elússzon.
A ládában hagytunk egy Korzikáról hozott TB-t (Osiris szeme), amely Máltára szeretne eljutni.
Négy gyerekkel úszva tettük meg az utat, GPS nélkül. Papucsot vittünk,jól is tettük. A visszaindulást egy méretes pióca asszisztálta végig, szerencsére az úszódeszkára fájt a foga...
Ötöst adtam megint. Már rég kinéztük ezt a ládát.
Nos, a rejtéskori képeken azért könnyebbnek tűnik.
Hiába néztem meg googlemaps-on sokszor, hogy hogyisvanez, ott élőben azért kerestük rendesen, hol kössünk ki. Mert nagyon nem mindegy ám!
Mi ráadásul az északi part felől indultunk, de nem hiszem, hogy onnan messzebb lenne.
Klassz volt, na!
Könnyen megtaláltuk GPS nélkül is. Csónakkal mentünk be, klasszul ki is lehetett kötni a jelzett helyen. A láda rejtése nem volt túlságosan nehéz, én most egy kicsit betakartam. A dobozban levő dolgok kicsit nedvesek, ha egyszer valaki több időt tölt ott, akkor megszáríthatná őket...
hatalmas élmény volt :))
Vízibicilkivel hoztuk össze, és nagyon jól éreztük magunkat!
Ez volt az 50. ládánk, külön örülök neki, hogy a szokottól eltérő ládával sikerült ünnepelni.
Picit strandoltunk is, de sajnos este már haza kellett jönnünk. A velencei szabadstrandon elég mély a víz, pancsolásra nemigen alkalmas. Agárdnál jobb volt :)
Kora reggeli kaland a Velence É strandtól cseresznyeszüret előtt. Gumicsónak fújás, lapátolás, partraszállás, dzsungelösvény, láda. A "kikötőből" csak néhány korhadt oszlop maradt mára, de még mindig alkalmasabb hely volt a kilépésre, mint máshol a szűz nádas. A láda rejtése nem túl erős, de a helyszín elég jól őrzi. Szép volt a csendes tó ilyen korán és jó, hogy nem vártunk délutánig, amikor már beindult a szél.
A mai nap főattrakciója a ládakereséssel egybekötött velencei-tavi kenuzás volt, melynek során két vízi ládát is levadásztunk, s melyben lelkes tettestársra találtunk peterpan barátunk személyében. Ő egyedül érkezett, mi pedig csonka nogacsalad-ként, mert fiúgyerekünk éppen egy hétvégi osztálykiránduláson vett részt.
Hárman ragadtunk evezőlapátot (pici lányunk csak ringatózott a kenuban), és derekasan leeveztünk mintegy 12 km-t. No, azért nem vennénk fel a versenyt, mondjuk, Janics Natasával vagy Kammerer Zoltánnal, de ahhoz képest jól álltuk a sarat, és a másnapi izomláz is elfeledkezett magáról. Miközben járgányunkkal szeltük a fodrozódó vizet, kicsit úgy éreztem magam, mint Tutajos a Tüskevárból (nemrég néztük meg gyerekeinkkel DVD-n). Bár kissé borult volt az ég, biztos ami biztos, azért bekentük magunkat naptejjel. Útközben láttunk néhány hullát lebegni a vízen, tavalyi horgászt (csak vicc volt), szóval: láttunk vadregényes "beszélő" nádast, csónakban ücsörgő nagy ho-ho-horgászokat, kacsamamát pici kacsákkal, és veszekedő fecskéket is.
Már alig 1 km-re jártunk a kincsesszigettől, amikor kikötöttünk egy mólónál, és a kimelegedett peterpan egy gyors vetkőzőshow-t tartott ;) még-még-még-ennyi nem elég!
A célterületre érve, a lehető legjobb helyen sikerült kikötni a kölcsönkenuval: a láda onnan pár lépésre lapult a néhol ember nagyságú gizgazok között. Találtunk a földön egy levetett kígyóruhát: meg kellett állapítanunk, hogy cipőnek, táskának stb. sajnos kevés lenne, így otthagytuk. Kalandor porszívónkat persze ide is elcipeltük "takarítani".
Ajándékot nem cseréltünk.
Köszönjük a remek élményt, nagyon élveztük!
Délutáni program. A szél eléggé erősen fújt a sziget felől, de úgy gondoltuk, megkockáztatjuk. Béreltünk egy "cangát", aztán nekivágtunk. Velence felől először a sziget ládával átellenes felét értük el. A parttól 15 m-re a canga fennakadt egy zátonyon. Azt hittük, tönkretettük a gépet. Majd kikötöttünk a parton. 8-10 kiskacsa menekült be előlünk a sisnyásba. 6-7 méter hosszan ösvényt vágtunk a nádba (a lábfejem elvágta egy nádlevél), csalánba (1,5 m magasak), mire világossá vált: jobb, ha először körbebicajozunk. A sziget tulsó felén a ládához legközelebb megtaláltuk a "kikötőt", aztán szerencsére volt egy kis kesserösvény. Meglett a ládika, meg 500 szúnyog. Logoltunk, majd irány vissza a partra. Végülis szépen körbebicikliztük a szigetet. Összesen 4 km-t tekertünk. Tetszett!
Idei első vízitúrám. Velem volt egy első ládázó is.
A "mólószerűség" már sehol sincs, csak két cölöp használható valamelyest. Kicsit nehézkes volt a kajakból partraszállni, de - itt még - szárazon sikerült.
Tegnapelőtt Kutasg kesserkollegával elhatároztuk, hogy másnap meglátogatjuk a GCANGA geoládát, amelynek az a nevezetessége, hogy a Velencei-tó közepén található kis szigeten van, s mint ilyet, csak extrém módon lehet megközelíteni (vízibicikli, csónak, úszás, korcsolya, séta a jégen). Mi ez utóbbi opciót választottuk. Velencefürdő vasútállomás volt a túra kiindulópontja. A vonatról leszállva nyílegyenesen mentünk be a jégre. Kicsit megtorpantunk, hogy biztos jó ötlet-e bemenni, de látva a távolban korcsolyázó embereket s előtte olvasva a neten, hogy szabad bemenni a jégre a tavon, nem haboztunk. Meglepően jó idő volt, s a szél sem fújt odafelé. A GPS mutatta az irányt, próbáltuk is követni, hogy a lehető legrövidebb utat tegyük meg, de ez biztonsági okokból nem sikerült. Ugyanis 5-10 méterenként meg-megálltunk s a kb. 10 cm-es havat arrébkotorva cipőnkkel megvizsgáltuk a jeget. Volt, ahol 2-3 cm-es kásás réteg volt a tetején, na az ilyet igyekeztünk kikerülni. Meg néhol hosszú, keskeny sávokban leolvadt a hó a jégről, ezek is kikerülendőnek minősítettek általunk. Igaz, utólag visszagondolva lehet, hogy csak a szél fújta le a havat... De nem baj, hogy kikerültük ezeket, fő a biztonság. Először igyekeztünk elkerülni a nádasok közelségét, de rájöttünk, hogy ott sekélyebb a víz, ergo jobban befagy. Amikor már vagy 800 méterre behatoltunk a tavon, nemsok mindent láttunk a parti létesítményekből a köd miatt. Egyszercsak lábnyomokat fedeztünk fel, az egy nappal előttünk ottjárt kesserek nyomát. Ezt követve hamarosan megleltük a kis (nem is olyan kicsi :)) szigetre való feljutást lehetővé tevő nádmentes helyet. Ezt valószínűleg a vízibiciklisek tisztították ki ennyire. Itt felkaptatva a nyomokat követve elértünk utunk céljához, a geoládához, amelyet már oly rég megakartam találni. Logolás után tanakodni kezdtünk, hogy merre tovább, át a szigeten a GCVIVE multi geoláda első pontjához vagy kövessük a nyomokat... A nyomkövetés maradt, mert nem tudtuk biztosan, hogy a sziget másik oldalán le tudunk-e majd jönni... Mint kiderült, letudtunk volna, ott is hasonló "kikötő" van. Velence felé haladva megpillantottunk egy windsurf-öző embert, aki egyben snowboard-ozott is :) Nem tudom ennek mi a neve: hódeszkával egy kis ejtőernyő-szerűséggel vontatta magát. Milyen izgi lett volna így megközelíteni a ládát... :) A parthoz közeledve egyre többször kényszerültünk gyanús helyeket kerülgetni, jelentősen meghosszabítva utunkat. A legviccessebb az volt, amikor a parttól 20 méterre toporogtunk s nem találtunk megfelelő vastagságú jeget a kijutáshoz, ugyanis teljesen feldúlták ott a jeget. De kis kerülővel ezt is megoldottuk s nagyot lélegezve parta jutottunk. Ezután a fentebb említett másik geoládát látogattuk meg. Emlékezetes, szép kis túra volt ez. Sajnos fényképezőgép hiányában dokumentálatlan maradt.
Eredetileg bicajjal szerettem volna felkeresni ezt a ládát, már csak a "Canga" név miatt is. A terep alkalmas is lett volna a teljesítéshez, mivel ideális mennyiségű hó borította a jeget. Tervemet végül gyermekem húzta keresztül, mondván ő is velem szeretne tartani. Így maradt a gyalogos megközelítés. Fantasztikus volt a vakítóan fehér, szűz hóban végig sétálni a távot. Több helyen is találkoztunk hőforrás nyomaival, amiket -biztos, ami biztos alapon- gondosan nagy ívben elkerültünk. Nagyszerű kiruccanás volt, köszönet a rejtésért!
Először csak Kincs mászott fel a vizibicikliről. Terep felmérés közben látott egy "hatalmas" kígyót, így jobbnak látta ha gyorsan visszamászik és tekerünk egy kört...mire visszaértünk, valóban tiszta volt a levegő
:-)) A TB-t elhoztuk. ( GPS nélküli találat )
Nagyon szép időben családi kivitelben jutottunk el a dobozhoz. A víz meleg volt ezen a hétvégén. Rég bicigliztünk a tavon. Ahogy beértünk a kikötőben rögtön indult egy csapat "gyanús" müszerrel a kézben.Köszönjük a rejtést.
A velencei szabadstrandról jöttünk, jó nagy kerülővel, oda dél felé, vissza észak felé kerültünk, mikor egyenesen is át lehetett volna jutni:-) Ezért egy kicsivel több, mint 1 óra volt az egész, hiába tekertünk, ahogy csak bírtunk. Amikor kikötöttünk, egy távolodó járműről egy kisfiú roppant lelkesen kiabálta a jelszót, ezúton is köszönet érte!:-) (Nekem csak akkor esett le, hogy nekünk szól, amikor már a kezemben volt a láda.)
Beletettem Luxembourg GeoCoin - Siegfriedet , magyar nyelvű használati utasítással ellátva. Ez az első travel bugom és nagyon remélem, hogy nem fog elkallódni! (A másik TB-t is bent hagytuk)
Király! Kicsit nagy volt ma a forgalom. Kessertárs elöttünk-utánunk. Sok béka, vadregényes környezet. Elég sokat beszélgettem a vizibicaj kölcsönzös emberrel (egyébként nagyon szimpatikus úr). Ha valaki a kincs céljából kölcsönöz nála bicajt, olcsóbban fogja adni kétszáz forinttal egy órára (én óvatosan ennyire voltam képes). Nagyon jó volt, köszönjük az élményt.
Megtaláltuk, bérelt csónakokkal, a meredekebbik oldalról..
Ameddig van zöld növényzet, vigyázni eérdemes, eddig nem is tudtam hogy allergiás vagyok bármire. No itt valamihez hozzáértem amitől egy hétig kiütések, és őrült viszketés volt a találat jutalma. De a helyszin nagyon jó!
Walton barátommal vadásztuk le. A viszontagságaink ellenére, nagy élmény volt! Köszönjük! ;-) Tipp: balról közelítsetek, még világsoban, és nem viharban, esőben. További tipp: ha a gps-etek nem mutat nádas térképet, abba ne evezzetek bele. ;-)
Mégegyszer köszi!!!!
Georgióval ketesben, esőben viharban este sötétedéskor. Király volt! Igazi kihívás! A vissza utat kicsit elnéztük ugyan de így még emlékezetesebb marad:)
Babi most a parton izgúlt értünk és PMRen tartottuk a kapcsolatot. Az AMBK részcsapata már nem várta meg a kikötést. De az indulásnál drukkoltak ez is jól esett.
Köszönjük a rejtést!
Ja és ide került TB: diabetes kék kör! Zakynthos szigetéröl jött.
Ez volt eddigi legélvezetesebb ládakeresésünk. Fantasztikus élmény betekerni a nadások közé, megkeresni a nyugodt szigetet, és rajta a ládát.
A Velencefürdői szabad- és fizetős srandok határán lehet cangát bérelni (min. egy órára érdemes). A tulajok nagyon segítőkészek és még útba is igazítanak a sziget felé...
Sajnos csak egyesével mentünk a ládához, egyikünk mindig a járműnél maradt, mivel nem mertük megkockztatni, hogy elsodorja a "hatalmas" áramlat és a hideg vízbe kelljen csobbanni. :)
A meleg nyári vasárnap délutánt a gárdonyi strandon töltöttük. Innen mentünk a rejtekhelyhez egy vizibiciklivel. Könnyen a kis szigethez tekerünk, ahol a ládától 30 méterre sikerült kikötni. Loggolás után még visszafelé menet pancsoltunk is a tóban. Csenge most fürdött először természetes vízben. Nagyon élvezte.
Sikerült megtalálni, bár a kiszállás a cajgábol kicsit gázos volt.
A megtaláló Zsuta volt, és békák nem féltek. ajánlom mindenkinek
Köszönjük a rejtést.
Ez volt talán eddigi legjobb geoládázásunk - főként, hogy mindannyian nagy vízimádók vagyunk. A szokásos Marcsika-NST-Capri felálláson túl csapatunk plusz két taggal bővült Öcsi és Fater személyében. Egy több személyes gumicsónakkal derítettük fel a tavat, gyönyörű, nagyszerű élmény volt. Sajnos nem nagyon találtunk olyan helyet, ahol Capri, a boxer is nyugodtan pancsolhatott volna - vagy túl sokan voltak, vagy nagyon hamar mélyült, vagy eleve kutyát nem vihettünk a partra - a ládát rejtő szigethez kikötve úszkált egy keveset, nagyon élvezte!
Agárdról indultunk horgászcsónakkal és elég könnyen megtaláltuk a szigetet és a ládával sem volt nehéz dolgunk. Visszafelé már nehezen ment az evezés , de egy frissítő csobbanás után már jobban haladtunk. A gyerekek és én is nagyon élveztük , köszönet a rejtésért !
Gárdonyból gumikajakkal. A gárdonyi strandtól légvonalban 2.43 km.
Ennél persze többet kellett evezni, mert a nádasban meg kellett találni az átvezető ösvényeket, ami egyébként nagyon hangulatos volt. A kikötőhely sajnos sokkal rosszabb állapotban van, mint a ládarejtéskor készült képen, a kajakból nem volt egyszerű partra jutni. Először próbáltam is keresni másik partraszálló helyet, megkerültem az egész szigetet. A túlsó parton találtam is egy kikötésre alkalmas helyet, partra is szálltam, de köztem és a láda közt ott 250 méternyi áthatolhatatlan növényzet volt, tehát inkább visszamentem a ládától 20 méterre levő "kikötőbe". Partraszállás után már csak a növényzettel kellett megbirkózni, a csalán és az egyéb tüskés növények eléggé csíptek és szúrtak, de azért sikerült a ládához jutnom. Estére már elmúlt a lábamon érzett égető érzés, amit a ládát hősiesen védő növények okoztak :-) Petika
Kiindulóponként a velencei Panoráma kemping szolgált. Innen indultunk kicsit öreg, de annál jobb NDK túrakajakunkkal. Mivel kedvező szél volt, vitorlát húztunk - így már az az 1 km sem tűnt soknak. Egyetlen gond volt csak - a kajak mindössze két személyes, mi pedig négyen voltunk. Azonban ezt is megoldottuk: a gyerekeket összehajtogattuk, aztán már indulhattunk is! Nagyon élveztük, csak néha csaptak be a hullámok. Köszönjük a rejtést.
Attilával mi a sportos megoldást választottuk - na meg az evezőstúrára vett vízhatlan zsákot is le kellett valahogy tesztelni... :) Velencefürdőről légvonalban alig 1 km, úszva se lehetett sokkal több. A kijárat egyből meglett, a dobozka is egyértelmű helyen volt. Kicsit szegényes már a beltartalom. Utána napfürdőzés, majd úszás vissza, a strandon egy jóarcú lángos. 1 szó mint 100 köszi a rejtést :)
Jó kis láda. A velencefürdői strandon béreltük a vizibiciklit. A kölcsönzősök jófejek voltak, beengedtek minket a strandra egy oldalsó bejáraton, így belépőt nem kellett vennünk. Visszafelé még csobbantunk egyet, jó meleg a víz.
Nagyon tetsznek nekem ezek vizi ládák azt hiszem valamiféle irányzata ez a cachingnek de nagyon jó hogy vannak ilyenek is!
Köszönjük szépen nagyon élveztük!
Tetszett ez a vizi láda!
Nemrég itt jártunk, de az akkori viharjelzés miatt ki se nyitott a velencei kölcsönző. Úszni meg nem akaródzott ugyanezen okból...
Alig vártam, hogy most kinyisson, s még be se állt a stéghez, már lefoglaltam!
:-))))))))
A pont megfogása nem volt nehéz, de utánna lett egy kis probléma:
Egy E-TREX Legend GPS-t (r)ejtettem a tóba!
:-)))))
Nagyszerű nyári program. Vizibiciklivel tekertünk be. Dudikoph jóvoltából az ősvény még mindig tartja magát, a doboz könnyedén megközelíthető. A TB maradt a helyén, nem hoztuk el. Visszafelé még fürödtünk a 26 fokos vízben. Köszönjük, nagyon jó ötlet volt ide tenni egy ládát.
Agardrol kajakoztunk at, es pecsenyere sultunk kozben. Sutott a nap, na :) Eleg nehezkesen ment a kikotes, ugyanis a nadas szinte teljesen benotte a kis molo jellegu kepzodmenyt, igy kenytelenek voltunk levagni a nad egy reszet, es abbol csinaltunk kilepohelyet magunknak. Rengeteg csalan volt, ugyhogy nekialltunk helyet csinalni magunknak. Nem tudom mennyi ideig marad igy, de immar harci ruha nelkul is megkozelitheto ;) vagtunk egy ~1 m szeles osvenyt a csalanosba. Visszaszallasnal a csonakrol egy piocat is le kellett poccinteni. Egy elmeny volt ezt a ladat megkeresni, bar a sziget nagyon gany allapotban van.
Felkutatva!
Idei első vizes programunk. Gyönyörű idő, 25 °C-os tó. Gyerekek vállalták, hogy tekernek 1800 métert retúrban. A nádszigetek között a vizibringa alapzaján kívül csak a madarak és békák ordibálása hallatszott. A száraz időjárásnak hála, "csak" térdmagasságig ért a csalán. Visszatérve a kölcsönzős is intenzíven érdeklődött a játék iránt. ( Lehet, hogy lesz GC-s kedvezmény :-) )?
A nap további része fürdőzéssel, kajakozással, és 2 további láda felkutatásával telt el. (Velencei séta, Szintezési Ősjegy... lásd ott).
Ennyi csalánt egy helyen még életemben nem láttam!
Egyébként meg ötletes hely!
Kár hogy a sziget el van hanyagolva, ugyanis néhány éve még egyszer-egyszer rendbe tették.
üdvB
Ernie barátom Dinnyésről(!) indult a csónakjával ezt a ládát megkeresni. Dinnyés a tó másik, nyugati végénél van, ha valaki nem tudná.
Mi a fiaimmal Gárdonynál szálltunk be a csónakba, amely valószínűleg a legkisebb a Velencei-tavon. Ernie hősiesen elevezett a szigetig, itt viszonylag gyorsan meglett a láda is. A csalán még csak 10 cm magas, szóval le lehet taposni. Inkább el sem képzelem, mi lesz itt 1 hónap múlva.
A szigetről visszafelé már én eveztem, ez 15 év kihagyás után egy erősen túlterhelt csónakban nem volt egy nagy mulatság. Ernie kezében elaludt az egyik fiam, és folyamatosan csúszott le a csónak alja felé. Végül Gárdonyban kikötöttük a csónakot, mindenki legnagyobb örömére, és kocsival mentünk Dinnyésig, mert sem Ernie, sem én nem voltunk képesek még 5 kilométert evezni.
Végül azért a csónak is visszakerült a kikötőjébe, de azt már nem írom le, hogyan.
Egy szó mint száz: jó móka volt. Kár hogy csak 2 láda van a tavon!
Egy Velencei-tavi hétvége péntek estéjét tölthettük a láda megkeresésével. Este 7-re értünk a Gárdonyfürdői strandra, melynek partja légvonalban 950 m-re van a ládától. Felfújtuk már korábban többször bevetett kis 1,5 személyes gumicsónakunkat és nekivágtunk. Mivel eddig pár száz méternél többet sosem kellett megtennünk, nem számítottuk, hogy az evezés ennyire fárasztó lesz. Még 500 m volt a célig és a vállam már szinte görcsölt. A ládához Judit szált ki, nem akartuk kockáztatni a csónak esetleges elúszását. Mire visszaértünk már 9 óra is elmúlt, úgyhogy épp' kapuzárásra értünk oda így nem kellett kerítést mászni, bár amikor meglátott minket a portás, amint loholunk a kapu felé a sötétben, kezünkben lapátokkal és csónakkal, elég érdekes pofát fágott...
Családi evezőstura keretében kerestük meg. Nagyon tetszettek a nádszigetek és az átjárók közöttük. A víz nyugodt volt, csak egy kis szellő lengedezett, könnyű volt evezni.
A láda rejtése nyáron nem egy egyszerű eset, pedig egy vékony hosszúszárú futó nadrággal készültem, az előző logok alapján. A csalán bőven nő.
Üdv Mr Zerge.
Nagyon jó kis láda! Élmény ide bejönni, még akkor is ha még a hónaljunk is csaláncsípéses volt mire kijöttünk. Pusival ismét közös ládázáson és strandoláson vettünk részt. Sajnos csak ketten tudtunk kiszállni, mert ilyenkor csalánérés idején gyerekekkel nem látogatható a sziget. Teljesen csodálkozom, hogy vmi vállalkozó még nem telepített vmi ojjektumot a szigetre. Nagyon nem hiányzik, csak az ilyet ki szokták használni. Köszi a rejtést és, hogy ide is eljuthattunk!
Második nekifutásra. Először csak terepszemléztem, mikor Cs. Chris csapatával összefutottunk. Ma, hogy már ismertem a terepet, tudtam hol kell kikötnöm, Somival mentem. A csalán szépen nő a szigeten, hála a sok esőnek! Lábbeli, esetleg nadrág érzékenyebbeknek ajánlott.
Eddigi legjobb ládám!!
Nagyon tetszett a hely, a megközelítés módja, a környezet, a rejtés, egyszóval MINDEN!!
Autóval mentünk le a Velencefürdőig Ferivel, Ágival, és 2 barátnőjével. Aztán irány a fürdés, meg a vizibicó. A kincshez csak Ferivel mentünk fel. Hihetetlen jó volt.
Igencsak elcsodálkoztunk a tó közepébe rejtett ládán, nem is tudtuk, hogy a nagy nádasokban kis szigetek is megbújnak. Mindenesetre nagyon fölvillanyozott a dolog!
Egy kis fürdőzés után vízibiciklit kölcsönöztünk, azzal közelítettük meg a "kincses szigetet". A nádasban haladva sokféle madarat és békákat is láttunk. Ez volt eddigi legizgalmasabb megtalálásunk!
Panni és Gyuri
Ozeki-Hz Water Team rendhagyó bevetés. 5/2.
250. láda megtalálás!
Mivel a vizi multinál nagyon belejöttünk az evezésbe, így nem lehetett kihívás még 2x4 km:)
A fedetlen lábszárral való megközelítés nem volt éppen üdvözítő, de mégis csak a 250. megtalálásom.
A végére azért összejött a 17 km, illetve sikeresen leégettem a combjaimat, ami a hátralévő 3 ládánál okozott némi mozgásbeli nehézséget:(
Nem beszélve a húzós kölcsönzési díjról!
A GcVtvm-től tekertünk idáig. Bár Hz-nek ez volt az első kenuzása, elég jól bírta. Kb 12-14 km-t eveztünk, az idő csodálatos volt, jól le is égtünk. Ez volt mindkettőnknek a 250.!
Megtaláltuk!
Első négyes terepű ládánk. Most voltunk először Velencefürdőn. A vízibiciklis (már) nem ott van ahova a koordináták mutatnak, hanem a fizetős strandon. De hála égnek nem kell jegyet venni, mert beengednek a szabadstrandról a másik strand oldalára, ha megmondod, hogy bringát akarsz kölcsönözni. Ára: 1600 Ft/Óra Sokat kellett várni a cangákra. Amikor elindultunk egyre inkább elborult az idő, ezért siettünk. Kábé 10-15 perc alatt oda is értünk a ládához. "Molószerűséget" nem találtunk, meredek partot igen, végül csak felküzdöttük magunkat és még trugyiba se kellett lépnünk. :) A ládához geoösvény vezetett, szúnyog se volt (talán a vihar miatt?) , de csalán igen, szerencsére ez sem csípet most annyira. A láda gyorsan meglett viszont csak a jelszót néztem meg, nem logoltam, nem cseréltem ajándékot sem. A partról visszamászás viszont már egy kicsit nehezebb feledat volt, de megúsztuk! Tekerés vissza. Pont megmenekültünk a vihar elől. Összeségében csak fél órát voltunk bringán pedig lehettünk volna egyet is! A zúhé miatt mentünk is a vonathoz. Másfél órát kellet várni rá, jól meg volt tömve.
Végülis nagyon jó kalandban volt részünk!
Háromszázadik megtalálás a 300. ládánál!
A Velencei-tavi vízimulti telepítése után, Velencéről indulva ragyogó napsütésben Kovival.
A láda nem nyerte el túlzottan a tetszésemet. Iszap, sűrű bozót stb. Egy nagy küzdelem volt, de a szent cél erőt adott nekünk!
Megtaláltuk!
Hát nem egyszerű,- nyakig csalán. Ja és egy kérdés -"ezt az egészet nem a szúnyogok találták ki?" (Szegény lányokat nem csak mi csíptük...)
Áldozatok: 1db. gumicsonak, 1db. Szandál, 2348db. szúnyog, (a tőbit csak megetettük)
De jó móka volt.
A fényképezőgép megúszta (szó szerint)
Ja, és úszás közben találkoztunk egy vitorlással ki szintén keresésre készült, (sok sikert neki is)
Február 12-én már próbálkoztunk ennek a ládának a megszerzésével, akkor 150m-t tettünk meg a jégen, mikor Ildi azt mondta, jobb lesz visszafordulni, inkább majd nyáron. (ne törjük össze a jeget, kár lenne érte:)
Ma Agárdra mentünk fürdőzni, így szaván fogtam a nejem, aki nem tiltakozott a láda sportos (úszva) megközelítésén. A Velencefürdői strandról rajtoltunk (innen több mint 800m a láda). Előtte a közértben vettünk egy vízhatlan mikrósdobozt a gps és az autókulcs részére (sajnos a fényképező már nem fért bele).
Amikor először szálltunk partra a szigeten, a gps még 233m-t mutatott, s meglepődve tapasztaltuk, hogy a szigeten nem fogadtak lebetonozott sétautakkal. Az őserdei körülmények helyett a továbbiakban is inkább a vizes közelítést választottuk.
Második partraszállás: már csak 92m-re van a láda, s a dzsungel is valamivel ritkább, mint az előző esetben. Igaz a 92m-ből legalább 60-at nyakig érő csalánban tettünk meg egy szál fürdőruhában és papucsban. Szép volt, még most is bizseregnek a combjaim. De kárpótolt a sikeres találat, és az, hogy mi vagyunk az idei vizes szezon első megtalálói.
A múlt héten a Pest környéki szigetekre mentünk, most ez következett!
Többévi kori kihagyás után csúfosan leszerepeltem tudásommal. Velence felől közelítettük meg a szigetet, melynek ebből az irányból éppen a túloldalán volt a láda. Vissza már bakancsban, sovány disznó vágtában közlekedtem, hogy ne hátráltassam a korisokat olyan nagyon.
...nagyon szívesen Szab!
Hűű ez nagyon jó volt! Nagyon köszönöm Zerginek, hogy eljuttatott ide!
Sose koriztam még a Velencei tavon eddig.
Zergi odafele hamar visszavette a cipőjét, ugyhogy ő a szigeten kereszül közelítette meg a ládát. Mire mi odaértünk körben korival, addigra már csak logolni kellett.
Volt egy lékhorgász is, fényképeket majd remélhetőleg Zerginél láthat a kedves olvasó. :)
A ládatalálat után is koriztunk még sokat és utána indultunk tovább, hiszen volt még erre a napra 7 láda.
Kezdő keresőként ez volt az első megtalálásom. Már régóta várok az alkalomra, mert a Velencei-tó a szívem csücske, minden nyarat ott töltök. Tehát elhatároztam, hogy ez lesz az első felkeresett ládám. Szép és kellemes idő volt, szélcsend, +2 fok. A jég irdatlan vastag, közel 20cm. A láda könnyen meglett. Kellemes volt a séta a jégen és a parton, jó volt egy kicsit kimozdulni a városból.
Már tavaly télen szemeztünk vele, de csak idén bátorodtunk fel.
Kicsit féltünk itt elindulni több száz métert a jégen, de a pecásoknál láttuk, hogy milyen vastag a jég. (kb. 20cm)
Két helyen roppant alattunk a jég, akkor érdekes módon mindenki gyorsabban haladt tovább.
Oda-vissza is biztonságosan tettük meg az utat.
Habár Pilu azt írta, hogy gyalog sokkal gyorsabban lehetett volna haladni, azt el kell mondanom, hogy gyalog sem volt könnyű. Bár lehagytam őt, de ha jobban bánik a korcsolyával akkor biztosan Pilu ért volna először a dobozhoz. Izgalmas volt a jégen sétálni, bár a második száz méter után már nagyon füleltem mikor roppan a jéd, de szerencsére nem volt semmi veszély.
47. Korival mentünk be a dobozt megkeresni, végül hosszas bugtácsolás után meg is lett. Gyalog sokkal gyorabban be lehetett volna érni, mivel a jég tetejére ráfagyott a hó és nagyon hepe-hupás.
Ági&Pilu, Ivi, Lipi
Röviden: megtaláltuk... Bővebben: túléltük. Kellő mennyiségű forraltbortól felbátorodva spontán elhatározásból Agárdról vártunk neki a tó jegén a keresésnek. Gyönyörű volt a naplemente a tó közepén, a folytatás már kevésbé. Hamar besötétedett, lámpa nem volt nálunk, a GPS a hidegben fogta magát és lemerült. Ekkor Gárdonynál járhattunk. A szürkületben próbáltuk az égbolttal egybeolvadó horizonton fellelni a szigetet, miközben lábunk alatt folyamatosan recsegett a viszonylag meleg nap után elvékonyodott jég. Nyári emlékeinkre hagyatkozva végül elértük a szigetet. Az utolsó elektronok felhasználásával sikerült kiderítenünk, hogy a sziget rossz végén vagyunk, így átvágtunk a nádason, mocsáron. A rutinnak hála a láda rögtön meglett. Visszafelé a korom sötétben már csak a parti fényekre tudtunk hagyatkozni, így toronyiránt tepertünk ki a partra. Nagy megkönnyebbülés volt szárazföldet érni. Végülis egy maradandó élménnyel lettünk gazdagabbak...
Bár szinte véletlenül kerültünk ide, az ötlet nagyon tetszett, végre egy szigeten elrejtett láda. Az évszaknak megfelelő megközelítést választottuk: korcsolyáztunk. Ami kicsit izgalmas mindösszesen párcentis jégen, a napokban a könnyebb súlyú versenyzőknek ajánljuk.
A fél évnyi szünet nem ártott a ládának, csak szépen természetazonos állapotba hozta a fedőréteget.
Kevesen ismerik, hogy az északi parton, a vízisporttelepen lehet kenut bérelni. Csaba boldogult ifjúkorában itt gyakorolta az evezőtartást heti háromszor. Júniusban már jártunk itt, akkor nem lehetett vízre szállni, mert vmi találkozó és verseny volt, ezer sátor, szebbnél szebb hajók, amit még a fűre se mertek letenni. Meg hajóra való GPS, edzéstervvel, satöbbi. A kiállított példány erősen vízköves volt. ... Most sikerrel jártunk. Csend, nyugi, csak az evező csobban. Mintha október eleje lenne... A láda azonnal meglett, ajándék nem volt nálunk, úgyhogy csak a lábnyomunkat hagytuk. Egy pozitív van a sok csalánban: nem jut hely parlagfűnek. Aztán nyugis lapátolás visszafelé és megfogadtuk, hogy jövünk még máskor is.
Fruzsa, Csaba
Visszatértem újra, Dragunov 300. megtalálásához asszisztálni. Reggel még úgy tűnt, hogy nyáron keresni ezt a csészét, az a gyengék fegyvere. Vonattal közelítve, hogy a sofőr ne szomorkodjon. A monszunnal együtt haladtunk, így történhetett meg, hogy mire leértünk, egy lélek sem volt a strandon. Csupán egy bezárt kocsmát sikerült találni, ahova a lakat kiakasztása után sikeresen behaladtunk. Közölték is hamar, hogy zárva van, de nem bírtak kidobni. Fogyasztottunk hát némi italokat, és vetítettünk nekik mindenfélét. Amikor felismerték, hogy tőlünk csak úgy szabadulnak, ha teljesítik a követeléseinket, hoztak egy hajót. Hamar bekaptunk még egy pár villamost, és indult a menet. Az ünnepelt simán partraszállt, csak visszafelé csúszott picit a vizenyőbe... :) Ezek után mint mezítlábas kesser funkcionált tovább. A kocsmában még tartottunk malackánál egy testüregvizsgálatot, felderítettük a tó egyetlen éttermét, és hazavonatoztunk.
Ahhoz képest, hogy laza nyári kikapcsolódásnak indult, hamisítatlan extrém bevetés lett belőle.
Ja, azt majdnem elfelejtettem: természetesen viharjelzés volt, ha nem lett volna, neki sem indulunk. :)
300!!!!!!!!!
Centenáriumi láda és kalandos megtalálás méltóképpen párosítva és megünnepelve.
No, vegyük csak sorra az eseményeket:
Levonatoztunk Velencefürdőre Flektogonnal és Silviussal. Októberi időjárási és vendéglátási körülmények fogadtak minket: sehol egy lángosos, sehol egy csónakos, vizibiciklis, az egész part halott volt, fújt a szél és esett az eső. Úszni nem akartunk, hát bementünk egy egyébként éppen zárva tartó vendéglátóipari egységbe, ahol miután sikerült meggyőzni néhány üdítő mellett a kedves csónaktulajdonost, hogy nem vagyunk fémkereskedő csónakrablók, rendelkezésünkre bocsátott egy alumínium-csónakot. Sőt olyannyira felkeltettük a GC iránti érdeklődésüket, hogy el is kísértek minket a szigetre - vagy mégis maradt egy kis gyanú bennük :). Az odaút vidáman telt el, Flektogonnal felváltva eveztünk a viharjelzést célozva, Silvius meg sokat fényképezett a gépemmel.
A szigetet éppúgy mint a másikat, valamikor a tó fenekén található iszapból kotorták össze, amelyen szépen burjánzik a természet, főleg a szép csalán, kullancs meg pók. Az itteniek közül néhányan annyira szeretik ezt, hogy megkértek, ha már úgyis odamegyünk, vigyünk néhány-ezer gallon gázolajt és gyújtsuk meg. Nem tettük. Silviussal a ládától 20 méterre szálltunk partra, a többiek odébb vagy 150 méterrel. A láda könnyen meglett, sőt "vendégeink" is megtalálták, miután visszarejtettük. A visszaút rázósan indult: a csónak helyett páros lábbal a tóba ugrottam és innentől kezdve megpecsételődött a hazáig vezető rögös út. Mezítláb haladtam mindenhová a környezetem nagy-nagy örömére, inkább harcolva a murvás úttal, minthogy megfázzak, bár az a néhány üdítő, amit a sikeresnek mondható expedíció után fogyasztottunk, talán nem is engedte volna. Néhány utca körözés után találtunk egy kajáldát, ahol az ebéd után 10 percel elfogyasztottuk a vacsit is néhány üdítővel leöblítve. Ezen a ponton Silvius megfutamodott a bevetés vége elől, persze megértem, rohant a Szigetre a sok-sok lolóhoz.
Egy órával később mi is kicammogtunk a vonathoz és elhagytuk a vidám 300. megtalálásom helyszínét.
Egészében véve tetszett a hely és az ötlet, annál is inkább, mert sokat nyaraltam a tónál.
Dragunov mester 300. megtalálására örömmel érkeztem, sajnos a hideg idő miatt nagyon sok meleg italt kellett magunkhoz venni és a csónak kölcsönzés sem volt egy egyszerű móka, hiszen esőben ki akar ladikot bérelni? Hát az extrémládász természetesen. A kocsmában nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, bár mindenféle rettenetes mérges-pókokról és iszonyatosan sok kullancsról regéltek, amelyek ellepik ezt a szigetet, amelyet egyébként Úttörő-szigetnek neveznek és nem is természetes sziget. Úgy keletkezett, hogy összekotorták a trutyit anno valamikor és ide tolták össze.
Nemsokára megérkezett Orsi, aki hozott magával egy alumínium csónakot. Én többször próbáltam kibújni a kalandon való részvételből, hogy alaptábort képezek itt a korcsmában, vagy a parton, de Flektogon és Dragunov hajthatatlannak bizonyultak. Így rettenetes arachnofóbiámat és víziszonyomat legyűrve partraszálltam a csészénél, rögvest Dragunov után és szárazlábbal.
Pókok nem voltak olyan veszélyesek, mint mondták, de a hely elég lesúlytó képet festett az esős időben. A csapadékkal azonban szerencsénk volt, hála az égieknek, akkor kezdet csak ismét szakadni, amikor ismét partotértünk Velencén. A HECT-nek meg beadtam, hogy eddig még minden csónakot felborítottam, ahol evező volt a kezemben, így sikeresen megúsztam a gályarabságot.
Henriket elhoztam ide, de a disznaja a kocsmában maradt és azt mondta, ő nem megy ebbe a ládába. Ilyenek ezek a részeg disznók!!! Majd elviszem máshova.
Családi program keretében keveredtem Velencére. A Wayfinder program sikeres tesztelése után láttam, hogy a közeli szigeten van egy láda. A megtalálás könnyen ment, a megközelítés már fájdalmasabb volt. Először nem a part menti geoösvényen próbálkoztam, büntetésként agyoncsíptek a csalánbokrok. A rejtés jó, mégis egyértelmü. Köszi! [wapon beküldött szöveg]
VBalival együtt mentem megkeresni. A vbiciklit én és egy barátunk tekertük. Egyszer kétszer elkeveredtünk, de azért megtaláltuk. A hely, és az errelytés szuper!
Hopp, ez is meglett!
Igazán nagyszerű láda! Cangával érkeztünk a fővárosból. A segéd koordinátákkal gyorsan meglett a legközelebbi strand. Ott vizicangára váltottunk, így eredtünk a kincs után. A társaság egy része csngázva, én a hugimmal úszva. A nádas-szigetes résznél már nagyon alacsony a vízszint és nagyon nagy az iszap, így ott már nem volt olyannyira kellemes az úszás. A cél sziget hamar meglett, kikötni is sikerült (Zsolti cipőfűzőjének segítségével). Maga a sziget elég kopár, a környezetet ezért nem értékeltem ötösre (gondolom nincs szebb sziget a Tó közepén). A láda megközelításáhez ajánlott cipő, de némi csaláncsípás bevállalásával megközelíthető fürdőcuccban is. Kicseréltük a zacskót, így valamivel jobban védett a cucc.
Hazafelé becéloztuk a megadott lángosost, de nem mentünk el addig, mert 2 km-ert jelzett a GPS, nem az útirányunkban, inkább beugrottunk egy velencefürdői egységbe, ahol szintén jó nagy darab volt. Külön említést érdemel még az ott kapható jégkása, ami kb. 15 év kihagyás után újra jégkása rajongóvé tudott tenni... (-:
Igazán kalandos csche, ezek miatt nagyon hjó ez az egész Geocaching!
Üdv
Balázs (Vali, Kriszta, Zsolti, Ákos)
Gárdonyig mentünk vonattal és bringákkal, majd onnan közelítettünk meg egy alkalmas közeli kölcsönzőt, mivel a víz egy kissé hideg volt az úszáshoz...
Mivel nem nagyon szeretjük a vizipingát, és a hétvégén a GCOHAL & GCTISA ládánál már úgy belejüttünk a kenuzásba, hogy bátran béreltünk egy kenut. A kölcsönzős annak ellenére kajánul vigyorgott, hogy mondtuk neki, már benne vagyunk a kenuzásban. Aztán beleülve tapasztaltuk, hogy bizony rendkívül ingatag kenut kaptunk...
Szinte a láda mellett szálltunk partra, elég visszataszító volt a környék, orrfacsaró bűz, szemét a vízben, limány fogadott bennünket, majd a parton hatalmas csalános...
A láda viszonylag gyorsan meglett, de valahogy nem tartozik a legszebb ládamegtalálásaim közé majd. Utólag örülök neki, hogy nem ezt a ládát találtam meg 300.-ként...
Egyszóvl cangával jöttünk, kenuval mentünk...:-)
Télen éppen lekéstünk a jégenjárásról. Mire időt tudtunk volna szakítani a ládakeresésre, éppen olvadni kezdett a jég. Így elhatároztuk, hogy a nyári megközelítési módot választjuk. Cangával érkeztünk a közeli strandról. A csalitost meglátva megértettük miért keresik előszeretettel télen a ládát. :-)
Rádiózás ürügyén Nadapon voltunk egy hetet. Ha már a vízen nem járhattunk, hát biciklivel közelítettünk. A kesserösvényt jól kitaposták előttünk, megúsztuk csaláncsípés nélkül. Kár, hogy ez a módszer a szúnyogok ellen nem használt :-(
Megtaláltuk!
Lopakodóval és Hrvatskával vizibringáztunk oda. A kikötés kissé nehéz volt, majd rögtön elindultunk a "kitaposott" ösvényen......, bele a csalánba! Jobban jártok, ha a szigetre lépve rögtön balra veszitek az irányt, rövidebb is és nincs csalán sem....
A ládát aránylag egyszerűen megtaláltuk. Agárdon voltunk táborban, és cachelés közben új ismerősöket is szereztünk :D
Bár a csalán az nem volt szimpatikus, pláne mivel egy fürdőgatya volt rajtam összesen. De visszafele már találtunk egy jobb utat, ahol nem csíptek halálra :D Azért az az óriási csalánmező, amit partraszállás után megpillantottunk, az kicsit megijesztett, még jó, hogy nem kellett átvágni rajta :D
Kajakversenyre utaztun Sukoróra, gondoltuk levadászunk néhány ládát. Nem volt egyszerű versenykajakokkal megközelíteni a partot, de leküzdöttük. A parton már annál nehezebb volt.
Ha valaki ép bőrrel szeretné megúszni, akkor ne induljon egy szál fürdőnadrágban! Vállmagasságig érő sűrű csalános 25 m-en keresztül. A környék nagyon szép, de a láda keresés nyomait még másnap is éreztük.
Értékelés 1-5 skálán: 3. Most már tudom, miért találták meg a ládát 3 hónapja utoljára, márciusban, mert akkor még jég volt. Most az esők után, 30°C-ban egy masszív embermagasságú csalán erdőn kellett Comp-pal átvágni magunkat! Ajánlom, hogy magasszárú cipőben, hosszú szárú nadrágban, hosszú ujjú ingben szállj partra! Sajnos valaki előttünk nem tette vissza a ládába a füzetet, így elázott, de még használható. Az interneten a 89. megtaláló voltam, a füzetbe a 68. bejegyzést tettem, s ez volt a 103. ládám. sp
Téli cangázás a biztonságosra ujra befagyott tavon.
A sível és kiteernyővel megáldott egyén,az nem én voltam.
Írgykedtem is rendesen.A nádvágók serényen dolgoztak.
Óriás kerekü járgányuk bazinagy nyomokat hagyott a tó tetején.
Valaki szószerint vette a cangázást a jégen.
Vica,Misu,Bégi,Páko (Bocs-Vik-,hogy kitapostuk a geoös-vényt,nekünk még szűz volt.)
Szerintem így könnyebb volt eljutni, mint nyáron vizicangával! Főleg, hogy volt előttünk "ösvény" is :) Érdekes hely, nem gondoltam volna, hogy ilyen van a tó közepén! Köszi a rejtést!
Klassz napsütéses időben indultunk neki a láda felkeresésének. Az első lépéseknél volt egy kis izgalom, de aztán elég vastagnak tűnt a jég és elengedtük magunkat.:)) A szigeten már hamar meglett a ládikó, utána még egy kicsit csúszkáltunk, nagyon szupi volt.:)
Alattam ugyan néhol recsegett a jég és néhol még gluttyogott is, de a nem messze dolgozó nádvágók szerint ezek a tünetek nem veszélyesek...
Baj állítólag akkor van, ha a jég "nem csinál semmit..."
Ezzel együtt örülni fogok, ha újra partot érek...
Gyönyörű idő van! [wapon beküldött szöveg]
Az ismét hidegre fordult időn felbuzdulva vasárnap megvizsgáltam a Balaton jegét (26 cm volt),S úgy döntöttem, jöhet a GCANGA. Az elhatározást tett követe.
A hosszabb utat választottam (É felől, a kajak-kenu kikötőből indultam). A szél befelé menet erősen segített, ami kapóra jött, de a visszaút annál nehezebb volt. (Sok mínusz és kb 20 km/H-s szél)
A jég igen teherbíró volt, még az én 3 jegyű tömegem alatt sem reccsent meg egyszer sem.
Felhasznált idő: 20+30 perc a jégen és 10 perc a szgeten)
A biztonságos jég ellenére az adrenalin szintem azért észrevehetően megemelkedett.
Kösz a speciális vízenjárást. (Most egyáltalán nem volt vizes a jég.)
Két évvel ezelőtt volt jég, de társasággal voltam és nekik nem volt kedvük bejönni, szét meg nem válhattunk. Egy évvel ezelőtt nem volt jég, mikor ráértem volna menni. Ma végre összejött, bár vízenjárás lett belőle (víz-jég-víz). Viszont nagyon jól vizsgázott a fél éve vett új bakancsom, egy csepet sem ázott be.
Nehezen tudtuk eldönteni, rámenjünk-e a felül olvadt jégre. Először csak egy próbát tettünk (emiatt viszont a kocsiban maradt a fényképezőgép), majd én elindultam, a párom inkább a parton maradt. Félúton lehettem, mikor megreccsent a PMR: Vonósék éppen a Bence-hegyen garázdálkodtak. Nagyon megörültem nekik, elmondták, ők reggel voltak benn, így már nyugodtabban folytattam az utat. A sziget rossz végére kerültem, de utólag kiderült, ebből az irányból sokkal jobb állapotú volt a jég. Nem akartam kísérteni a sorsot, inkább a szigeten mentem keresztül, jó kis dzsindzsa volt.
A doboz megtalálása nem okozott igazán gondot, visszatérés a rövidebb, de vízzel jobban elárasztott irányból.
Az olvadó jégen még éppen át mertünk menni. Kötelet is vittünk magunkkal, hogy szükség esetén kihúzhassuk egymást a vízből. Az olvadás miatt a jégen helyenként szinte bokáig ért a víz. Nagyon tetszett!
Télikabátban, de nem száraz lábbal. :) A jég tetején majdnem mindenütt 1-2-5 cm-es víz állt. Izgalmas volt, ráadásul a sziget rossz oldalán parkoltuk le a szánkót, így volt egy kis bozót- és nádirtással egybekötött csörtetés. Visszafelé megkerültük a szigetet, felvettük a szánkót, és kisiettünk a partra. Pár pohár forraltbor után nem is volt nagy gond a vizes zokni. :)
Az olvadozó tó jegén vágtunk neki a tónak, bokáig vízben gázolva, de végül megtaláltuk Gabe segítségével. Gabe a napokban felhívta a figyelmem rá, hogy ez volt az első megtalálásom. Köszönet érte. Igazából akkor szerettem bele ebbe a hobbyba.
Még a jégen találkoztam Vonósékkal. A doboz hamar meglett, hiszen a napokban beszédes csapás alakult ki. Visszafelé egy kicsit elcsámpáztam, mert a WAP-os bejelentéssel próbálkoztam - sikertelenül. Így kifeléjövet elkerültem az újabb csapatot.
Reggel még úgy gondoltam, hogy elég hideg lesz és nem kell
bakancs (dolgozóba mentem és ott nem lett volna jó).
A tó jege azonban erősen olvadt, így a felső 2-5 cm víz volt.
Beáztam rendesen, de semmi baj, a meleg radiátor hamar kiszárította.
Mindenesetre nagy élmény volt!
Mari, Vonósok, Vaik, Gábor és én alkottuk a csapatot. Elég félelmetesen nézett ki az olvadó jég, de valójában még nagyon vastag volt és simán elbírt minket. Persze a bakancsomat nem vettem át, félcipőben indultam neki véletlenül - ez elég rossz húzás volt, figyelembe véve a 4-5 cm vastag vizet a jég tetején :).
Jó kis jég-kess Mari-Dyla-Gábor és persze nem utolsó sorban Vonós2es társaságában! :o)
A tó jege felül már olvadt, de azért még jó vastag volt... :o)
Rejtés egyszerű volt, de így télvíz idjén jobban nem nagyon lehet...
A GCUTUT megkeresése során történt lábáztatás után teljes családi létszámmal indultunk a láda levadászására.
Ekkor még világos volt és 1.4 Km-t tettünk meg a ládáig. Szép kis séta volt a nagy egybefüggő jégtáblán. Évi minden lépésnél aggódott, hogy elbír minket a befagyott víz teteje, vagy sem. A láda manapság igen látogatott és reméljük, hogy holnapig csak mi leszünk a zaklatói. Az út visszafelé már gyorsabb volt, mert mire megérkeztünk a partra már egészen sötét lett.
A tó közepén való rejtés kiváló ötlet volt.
Nem hagyhattam ki. Ma jégen járós "vizes láda" kereső napot tartottam végig a Duna mentén. Ez a ládika ugyan egy "kicsit" kiesett az útvonalamból, de a mai programom jellegébe tökéletesen beleillett. Muszáj volt levadásznom. Különleges érzés volt tök egyedül 1 km-t sétálni a Velencei tó befagyott jegén. Ott, ahol nyáron horgásztam, most a "halak fölött" sétálgatok :)
A láda hamar meglett, TB Vikit elhoztam :) Ez egy nagy élmény volt!
Bicikli nélküli megtalálás :-) A teljes Pegasus csapat barátokkal kiegészülve sétálta körbe a szigetet és vadászta le a ládát. Kutyánk pedig egy pockot a láda közelében, amit aztán elrejtett az utána következő keresőnek.
Egyhetes budapesti városnézés után Viki Teki (Vicky The Trotoise) is új helyet talált a kissé fagyos szigeten. Amint látjuk ez mostanság az egyik legnépszerűbb láda, reméljük hamarosan továbbviszi valaki, és nem kell itt unatkoznia nyárig.
Szülőkkel utaztunk Budapestre, de az időjárásra való tekintettel muszáj volt módosíttatnom kicsit az útirányt és rábeszélni őket egy kis velencei pihenőre.
Mire a tóhoz értünk, PMR-en már kész közönségtalálkozó szerveződött. A hóba taposott track-en GPS nélkül mentünk egyenesen a szigetre. Az utolsó métereken találkoztunk szembe Attibatival, Mozo-ékat pedig a ládánál értük tetten, így kifelé együtt sétáltunk.
Mai második ládánk GCISLA után. A kikötőből PMR-en beszéltünk SzabiMacival, majd nekivágtunk a jégnek. A rejteknél beértük Atibatit, majd beértek minket Juniorék. A parton még egy rövidke mítinget tartottunk Togoval, emerzeevel, majd irány tovább Ráckevére...
A fórumon folyó szervezkedés csinált kedvet a tavi sétához és nem bántam meg. Eddig csak kerülgettem a tavat (oh boldog emlékű Olimpiai Ötpróba, az egyik szám a Velencei -tó körüli futás volt, 28 km) most viszont be is hatoltam. A ládánál sorállás volt, itt Mozoval találkoztam a parton meg valami régi, elavult hosszú anetennájú mobillal beszélgetett két srác :)))) .( Ez lenne a PMR ?) Gondolom ők is kesserek voltak. A tó csodálatos volt, mintha aszfalton sétálgattam volna.Egy hosszú rianást figyeltem csak meg útközben. A horgászok nádszálakkal jelölik a lékeket, aki este megy erre figyeljen.
Vonattal érkeztem Velencefürdőre, majd kis körtelefonálás után indultam a ládához. Kis szélfújás, hóesés és a léhhorgászok bámész tekintete közepette sétáltam a a néhol lábnyomoktól mentes jégen a szigetre, ahol elég könnyen megtaláltam a ládát. Tettem bele tollat és egy nagyobb ruhát (is) húztam rá. Visszafelé úton a korábban ott jártak nyomait követtem, szájharmónikázás közben. Az elhagyott lékeknél megnéztem a jég vastagságát, kb. 20 centis. A partra érve teázgattam és eszegettem egyet, miközben PMR-en Atival beszélgettem. Ezután "korcsolyára pattantam" és siklás közben "rádiót" hallgattam. Majd a közelben lévő kesserekkel megbeszéltünk egy találkozót a közeli csónakkikötőnél, ahova korival botladoztam Togo tanácsai közepette. A spontán kesser-találkozó (Togó, Emerzee, Mozo, Ati, én és csöppet Juniorék) keretében beszélgettünk kicsit, és mindenki ment tovább. Köszönet Atinak, hogy hazahozott, nem kellett vonatoznom visszafelé.
Roppant jó kaland volt. Emerzeevel még tegnap megbeszéltem, hogy ha valóban korábban indulok és jó nekem a fél nyolckor egy Moszkva téri találka, akkor eljönne velem. szinte egyszere értünk a térre igy nem kellett várakozni egyikünknek se és igy rögtön utnak is tehettük magunkat. Utközben PMR-en próbáltuk szólongatni Lelcachet és Csigabigát, mert a forum alapján tudtuk, hogy ők is akkortájban lehetnek uton de semmi válasz nem érkezett. Elég gyorsan leértünk a tóhoz, majd az előzőleg már kinézett kiindulopontra érve ujra probálgattuk a rádiót, de semmi válasz nem érkezett. Azt hittük már előttünk járnak jóval mikor egyszer csak megszólalt a rádió, és Csigabiga jelentkezett, hogy ők most értek a tóhoz és keresik a behatolás kezdőpozicióját. Gyors koordináta egyeztetés után pár percen belül leparkoltak mellettünk. Kis rákészülődés az utra aztán iránybe vettük a jeget és a szigetet. Roppant jó hangulatban ballagtunk a jégen. volt egy pont ahol megdőlni látszott a vizszintes fogalma, mikor az egyik nádcsoport mellett egy kis völgyecske került az utunkba. Mintha csak egy kis hullám fagyott volna meg. A szigetet elérve Zsé hamar előkapta a ládát. Visszafelé fő a változatosság alapon másik irányba kerültük meg a nádast. A part közelében egy lékhorgász megkérdezte mit csináltunk. Mondtuk hogy sétáltunk egyet. Erre az ember arcára egy olyan kifejezés ült ki amivel a bolondokat szokták megtisztelni az emberek. A parton még Lelcacheésk megtalálták a GCM002 ládát a csomagtartómban. majd elbucsuztunk. A nap folyamán, a GCAGFA lenyomása, és meggyógyítása után, még egyszer visszajöttünk ide Emerzeevel és a később érkező kesserekkel is tartottunk egy gyors találkozot. Elég sok emberrel sikerült ma összefutni. Kivel személyessen, kivel PMR-en és volt akivel telefonon.
O.K! [wapon beküldött szöveg]
Szuper volt!
A héten, a fórumon be-stoppoltam magam először Togo-hoz, majd később Lelcache-éknél kötöttem ki, így nem kellet vonaton, egyedül idejönnöm :o) !
Útközben idefelé azzal szórakoztattam Lelcachet és Zsét, hogy hogyan szakadt be nagybátyám alatt a jég itt néhány évvel ezelőtt!
A parton kicsit elkeveredtünk, de PMR-en vettük Emerzee és Togo jelzéseit, Akik odakalauzoltak minket a kikötőhöz.
Megérkezés, örömködés Egymásnak, majd nekiindulunk a jégnek.
Én a jégrelépés előtti pillanatban hatalmasat zúgtam a csúszós partoldalon!
- Kis lépés ez az emberiségnek, de hatalmas zuhanás nekem :o) !
Séta a jégen, lékhorgászok megtekintése, nádsziget-kerülgetés, majd partraszállás a szigeten. (A leírással ellentétben egyáltalán nem volt gusztustalan, iszapos :o) )
Találat, LOGolás, visszarejtés, visszaséta a szárazföldre.
Most a kikötő mólójánál másztunk le a jégről, ahol megismételetem a hatalmas zuhanást :o) !
A parkolóban még ráleltünk a GCM002 ládára is Togo csomagtartójában :o) , amit Lelcacheék tovább költöztettek.
Némi beszélgetés, reggeli és búcsúzkodás után elváltunk Togótól és Émerzeetől, majd útrakeltünk más ládák felé.
Jó hangulatban, jó társasággal, vidáman eltöltött keresés volt!
Köszönöm szépen Lelcacheéknek a lehetőséget, hogy elhoztak ide és sok másik ládához! :o)
Valamint Togonak is köszönöm, hogy felajánlotta az idehozatalt ! :o)
Remek móka volt! A 300. megtalálásunknak szerettük volna begyűjteni ezt a ládikót. Akkor még más halmazállapotú vízen lehetett volna ide jutni. Csónak a kocsiban volt, és el is indultunk Velencére, de út közben meggondoltuk magunkat. Esett az eső, ami kevésbé zavart volna, de a nagy szélben nem mertünk belevágni a könnyű gumicsónakkal. A környék összes többi ládája megvan már, ezért nagyon vártuk az alkalmat, hogy ezt is begyűjthessük.
Korán indultunk, mert sok más jeges ládát is beterveztünk mára. Csigabiga is jelentkezett útitársunknak, így együtt indultunk neki. Velencén aztán megszólalt a PMR, amin Togo és emerzee jelentkezett már a partról. Mi még kavarogtunk kicsit, mert a NaviGuide megint rossz helyre vitt, a TopoGuide-ot meg elfelejtettem bekapcsolni. Miután ez is megtörtént gyorsan elértük a kiindulópontot. Innen vágtunk együtt neki a nem mindennapi túrának. Eleinte aggódtunk a jég állapota miatt, meg hogy nem fogjuk látni az árulkodó jeleket a frissen esett hótól. Togo még kötelet is hozott, egy esetleges mentési procedúrához. Aztán ahogy haladtunk befelé, eloszlott minden aggodalmunk. Teljesen biztonságos, vastag jégen tettük meg a majd 800 métert. A part közelében lékhorgászokkal is találkoztunk, de beljebb már egy lélek sem volt. Kellemes, hangulatosat sétáltunk. A szigetet elérve három fácánt riasztottunk meg. A rejtés nem volt bonyolult, a dobozt a villámgyors Zsé találta meg. Visszafelé más utat választottunk. Fő a változatosság!
Az egész nagyon tetszett. Soha életemben nem mászkáltam még víz tetején természetes körülmények között. A társaság is remek volt. Felejthetetlen élmény!
A parton még gyorsan megkerestük az ide fuvarozott Kedvelt helyeink ládát. :-) Ez után indultunk a Ráckevei-Dunához újabb jeges érdekességeket átélni.
Múlt hét végén a GCAGFA láda keresése közben "tévedtünk" a tó jegére. Ekkor jött az ötlet, hogy a régen "szemezett" tó közepi ládát a jégen át meg tudjuk közelíteni, nem kell hozzá semmiféle vizijármű.
Az utunk a jégán át csodálatos volt, bár az egész család kicsit izgult a sötétedés (és persze Kami1 leírt élménye) miatt.
Már nyáron rákészültem a feladatra, de az erős szél visszafújta a matracomat a partra. Folyamatosan figyeltem a meteorológiát és mások logjait, aztán hirtelen felkerekedtem. Nagyon tetszett a jégen séta! Láttam bringa nyomokat a cangánál. Vízijármű kivételével bármivel megközelíthető a sziget. A visszaúton már kezdett sötétedni, sietnem kellett. Félelmetes hangja van a jégnek, napnyugta után.
Kihasználva a fagyos napokat, a jégen közelítettünk. Igaz, nekünk sziget-kerülés lett belőle, mire megadta magát. [gps nélkül]
befi és szamártövis (az egyik kislibánk)
jégkessing 3/3
ide már egyedül mentem. izgalmas volt, eleinte kicsit féltem, de aztán szuper volt. Fantasztikus. Leirhatatlan.
lemenő nap, sárgás nádak, jég, hó mindenhol köröülöttem, kesserek..
jspanyikkal félúton találkoztam
Még sosem láttam a tavat befagyva. Kicsit szorongva indultam az 1 km-es jégsétára, de amikor találkoztam egy bicikliző helybelivel megnyugodtam. A rejtekhely majdnem megtréfált, mert először csak egy üres ládahelyet találtam. Azt hittem ellopták a ládikát. Még szerencse, hogy kicsit körülnéztem! Visszafelé félúton találkoztam adaviddal.
Ilyen időben, azt hiszem, hogy egy kötelező házi feladat. :-) Így nem tudtuk kihagyni a mai napból.
Vajon mi a békának áll kint a partnál az öreg fickó? Őrzi a jeget? :)
ps.: Mint utóbb kiderült Ő a hattyú-eledel felelős.
Gccuctól Lóréven át jöttünk, onnan elég közel van. Mai leghosszabb sétánk volt. Imádom a fagyott tavat, jobban tettszik, mint nyáron és nem is olyan iszapos. Emlékszem, amikor töltötték fel ezt a szigetet, volt itt egy fekete fólia, azon folyt vissza a víz a tóba és ide jöttek ívni a pontyok. szabadkézzel lehetett megfogni őket :) kb 87-ben
Igazából csónakázva képzeltem, de mivel többször kenuzgattam már a Velencei-tavon, a jegén viszont nem jártam még, inkább a gyalogos megoldást választottam. Nem bántam meg, nagyon szép volt a vöröslő naplemente és a sűrűsödő homály a befagyott tavon!
Kihasználva a téli időjárás adta lehetőséget száraz lábbal jutottunk a partról a szigetre. Nagyon szép volt a nádasokkal benőtt környezet, a naplementéről már nem is szólva
Erre a ládára régóta készülünk, végre van rendes jég. Szeretjük az olyan ládákat, amelyet nem lehet mindig megtalálni, csak akkor ha egy külső körülmény is megengedi (ilyen még pl. a Hídláb). A rejtés jó (bár mi elöször elütöttük a kordinátát). A ládához bandukolva a jégen "gyanús" csapatra lettünk figyelmesek-persze hogy kesselők voltak. Kár, hogy nem fújt a szél, így elmaradt a jégvitorlás bajnokság, amit szerettünk volna megnézni.
Útban Siófok felé sms-ben engedtünk BiharyG csábításának és elkísértük Őket Gárdonyba. Ez volt az első olyan kesselésünk, amikor taxival mentünk ládázni. Ez aztán az elegáns megoldás.
A befagyott tavon nagy volt a forgalom, ugyanúgy mint a ládánál. BiharyG kessert megszégyenítő gyorsasággal rántotta elő a ládát. Fotozkodás után indultunk is vissza az izgalmas jégre...
Zazyék a környéken ládáztak, úgyhogy nem volt túl nehéz rábeszélni őket egy kis cangázásra :) A jég már tökéletes, az idő is szép volt, kár lett volna tovább várni. A logokból ítélve többen is így döntöttek ma :)
Leparkoltunk valahol a szabadstrandon, onnan úgy 800m kellemes séta a szikrázó havon. A láda hamar meglett, a szigeten igazán sok rejtekhely nincs... de ez semmit nem von le a hely értékéből. Köszönjük az élményt!
Egy héttel ezelőtt elindultunk, hogy megkeressük a ládát. Akkor még vékonyabb volt a jég, ezért félúton megálltunk és visszafordultunk. Egy héttel később megtaláltuk. Mikor megpillantottuk a szigetet át a nádason felmentünk rá. Akkor még nem is sejtettük, hogy onnan hosszú az út a ládáig. Keresztül minden bozóton át odaértünk a ládikához. Hazafelé jöttünk rá a rövidebb útra. Két perc helyett fél óra volt az út a nádasok között. Nem nagyon emlékeztet a kikötő arra ami.
Már régóta készülök erre a ládára, de nyáron sehogyan sem jött össze. Amióta bejött a hideg időszak, szinte naponta leugrottam a Balatonhoz megnézni, hogy befagyott-e. Itt Almádiban már pénteken rá lehetett menni a jégre, persze recsegett rendesen, de hát ez így izgalmas. Tegnap ismét rámerészkedtünk, de több helyen erős rugdosással még be lehetett repeszteni. Sebaj, gondoltam a Velencei-tó sekélyebb, talán ott jobb a jég. Reggel aztán a rádióban többször is mondták, hogy a Balaton körül a vízirendőrök próbálják távoltartani a csúszkálni vágyókat, mert még vékony a jég. Nagyszerű, ez kell nekem! Velencénél aztán kicsit megkönnyebbültem, mert a parti sávban többen sétáltak. A megadott parkolóban hagytam az autót és uccu neki. A parttól kb. 200 m-ig problémamentes volt a dolog, aztán a mélyebb szakaszokon már néhány helyen veszélyesen pengett a jég. Szerencsére a Balatonról már valamennyire ismerős a dolog, minden télen sokat bicajozok és korizok rajta, rendszeresen bemegyek a rianásokhoz így valamennyi gyakorlatom van a különböző állagú jég felismerésében.Vittem magammal síbotot is, mert a jeget ütögetve a hangból elég jól meg lehet ítélni a vastagságát. Kb. 2-3 helyen volt kritikus a dolog, itt úgy éreztem, mintha aknamezőn keltem volna át, de ide-oda kanyarogva az aknák között lassan elértem a szigetet, ahol a doboz már gyorsan meglett.
Nos, nem mondom, hogy teljesen veszélytelen volt a dolog, de bátraké a szerencse.
Megtaláltuk! Gumicsónakkal estünk neki, naná, hogy a távolabbi oldalról eveztünk. Így ugyan több lett, de nagy élményben volt részünk: A parton megpillanthattuk Forestert, aki szokásához híven GPS nélkül keresgélt.
Sőt! Igazolhatjuk, hogy teljesen becsületesek a módszerei, akartunk segíteni, de minden ilyen kiséreltünket udvariasan elutasította. - Szegény csak rájött előb-utóbb, hogy ellenkező irányban jár... :-)
A hőséghétvégén leruccantunk a tóra, egy kicsit ejtőzni a parton ill. a vízben csónakban. Sajnos idefelé akkora dugóba keveredtünk (és megkerestünk egy másik ládát is) hogy ide már csak késő délután értünk le. Ditty kissé tartott a cseppnyi csónaktól, mely nem igazán ideális vizi jármű a nádasos, sziklás sziget közelében, de sikerült rábeszélni és szerintem így utólag már nem bánja...nagy kaland volt! Egy két személyes(nek mondott) gumicsónakkal vágtunk hát neki a haboknak és igen jól haladtunk. A szigetet elérve azonban nem tudtunk kikötni ott ahol reméltem mert a hely már "foglalt" volt és az ott lévők (horgászok) bizony nem igazán európai módon küldtek el minket Kamcsatkára. Kénytelenek voltunk tovább hajózni, de alig egy 100 méterrel odébb már egy igen kedves kis partszakasz kínálta magát kikötésre, melyet csak harmadszorra sikerült bevenni a folyamatos ellenszél miatt és nem uccsó sorban azért mert szerettük volna túlélni a dolgot :)
A szigeten persze nem csak 1 fa van, van egy egész erdőnyi, így GPS nélkül nem sok fogalmam volt merre keressem. Az egyből látszott, hogy ilyenkor nyáron csak a legelvetemültebbek állnak neki a sziget feltúrásának mert szinte áthatolhatatlan a susnyás nádas-bozótos. Nekem nem volt most kedvem harci sebekből vérezve visszatérni ezért ezt a megközelítést elvetettem. A part szegélyén a sziklákon elég jól lehetett közlekedni, így az egyik PMR-t Dittynél hagytam és neki vágtam az útnak. Sajnos nem jutottam messze (a sziklák elfogytak a lábam alól) így a fával még vizuális kontaktust sem sikerült létesíteni. Kb. 150 méterre lehettem a céltól. Már visszafelé tartottam mikor az egyik csónakból kiszóltak. (Elég szép látványt nyújthattam egyik kezemben a kinyomtatott kesfotók másikban a PMR, vállamon a digitgép tokban, mindez fürdőnaciban-papucsban nyakig nádasan) Kiderült Túrabot-ékkal futottam össze...ők csónakkal mentek a kesig. Meglett-e nekik..nem tudom.
Tapasztalat: Sok kikötő van, ezért csónakkal kell menni a kesig és ott valahol kikötni...bakancsban szerencsésebb. A vissza-hajóúton készíttetünk egy csomó fotót videót, a csónakázásról és a közben kialakult zivatar cellákról melyeket később alulról is megtapasztalhattunk, néhány gyönyörű lecsapó villám kíséretében.
GPS nélkül, úszva, V.fürdő szabadstrandról.
Kétszer úsztam át a szigetre: először a nagy fákhoz, de ott (GPS nélkül) hiába kerestem. Utána visszaúsztam a strandra és a relatív koordináták alapján a Velencei-tó térképen kiszerkesztettem a láda kb. helyét. Innen már sima ügy.
Igazi nyári rekkenő hőségben béreltük a cangát a velencei strandon. Egyikünk kint maradt a parton a csomagokkal, 5-en beültünk a cangába. Az 1.65 km-ből a vízi 1.3 km-t amolyan kerékpáros tempóban hajtottuk le. Alkalmas kikötőhelyet kerestünk, majd 3-an elindultuk a láda irányában. 340 m-t mutatott a műszer. Egyikünk visszafordult 280 m-nél az elviselhetetlennek tűnő növényzet miatt. Az utolsó 200 m-t embermagasságúra erősödött csalánosban tettük meg nagyobbik fiammal, egy szál rövidnadrágban (télikabátban csak nem megyünk ládázni a tó közepére 40 fokban). A ládát simán megtaláltuk, bár a rejtő által készített mélyedéstől kb. 1 m-re. A nyomokból ítélve valamilyen állat túrhatta ki a ládát. Később a kölcsönzős csónakostól tudtuk meg, hogy télen, amikor a tó be volt fagyva, 2 róka besétált a szigetre, aztán az olvadás után bent rekedtek. A megtépázott nylon zacskókból ítélve ők lehettek a tettesek. Logolás és csere után visszatettük a ládát a mélyedésbe, majd újra nekivágtunk a csalánosnak vadászkéssel. A többiekhez csatlakozva a hátralévő 1.3 km-t igyekeztünk a lehető leggyorsabban letekerni, hogy ne legyen késés és pótdíj. Még a hibahatáron belül érkeztünk, úgyhogy nem kellett pótdíjat fizetnünk. Minden rendbe jött, és egy nagy fürdéssel fejeztük be a napot.
Tegnap Fóton a kastélyparkban jött az ötlet, ha az a tó teljesen be van fagyva, talán a Velencei is. Egy kis utánanézés, érdemes-e megpróbálni, aztán reggel indulás. Elöször korcsolyás bemelegítés a jégen. Gergö, Szeder és Marcus lábán életükben elöször volt korcsolya! Aztán szánkóval nekiindultunk a légvonalban 1,7 kilométeres távnak (Velencéröl a strandról). Innen közelítve meg kellett kerülni a szigetet, majd elérve a kikötöt, lehorgonyoztuk a szánt és feltártuk a ládát, amelynek igen nagy forgalma volt az elmúlt napokban. Szezonvégi csúcs. Talán ezen a télen nem is lesz többet mód a jégen való biztonságos megközelítésre. Nagyon jó kis túra és kaland volt! És nem is kellett a ládáért hegyet mászni. [wapon beküldött szöveg]
A családot Velencén hagytam és a laza 1,5 kilométert lebaktattam. Napsütés, hó, szélcsend, ideális körülmények, még a szigeten is keresztül gyalogoltam, nyáron ezt biztosan nem tenném.
A ládától már nem nyílegyenesen, hanem a sziget szélénél a jégen - kis kerülővel - indultam vissza. Kb. 100 méterre a ládától a nádas szélénél néhány négyzetméteren nem volt befagyva tó, erősen csodálkoztam, hogyan is lehet ez, de aztán megláttam: a vízből egy VIDRA mászott ki, tőlem 10 méterre, kicsit levegőzött aztán lemerült. Még maradtan egy negyedórát, ... kb. 5 percenként jött ki levegőzni. Persze fényképező nem volt nálam, így csak a Budapesti Állatkert archívumából vettem kölcsön egy képet.
Nagyon szégyellem magam, elkeveredtem a nick-ek között, bocs bbokonon, bocs Reggel. Ezért kellene több találkozó, hogy ne csak a betűkből, hanem arcról is ismerjük egymást...
TZ
Gyönyörü napsütéses szombat délutáni séta, szerencsére a rokoni figyelmeztetések sem tudták elvenni a kedvünket a jégen történő sétától, bár a hangulat inkább a hómezők lovagjára emlékeztetett...
Mi már kitaposott úton haladtunk a láda felé.
Odafelé találkoztunk a tó jegén totik-ékkal, Reggel-éket nem láttuk :-)).
A rejtés közelében megcsodáltuk a hóvárat (made by totik?), a láda valóban könnyen meglett. Amennyire lehetett, igyekeztünk álcázni, dehát hóban ez nem annyira egyszerü...
Régóta fentük rá a fogunk. Legutóbb két hete próbálkoztunk, de akkor életveszélyes lett volna a jégre menni. Most Krisz' nélkül, de a szüleim kíséretében vágtunk neki, a gyerekek korival, mi csak úgy gyalog. Volt egy lábnyom, ami nyílegyenesen a rejtek felé vezetett a hóban, én pedig, mint a tapasztalt öreg róka, nagy arccal elmagyaráztam Anyuéknak, akiknek ez volt az első ládamegtalálásuk, hogy ezek tipikus kesser nyomok és majd meglátják, hogy pont a ládához vezetnek. Hát persze nem, csak egy ártatlan kószáló tévedt arra.
A környék egyébként meglehetősen forgalmas volt, horgászok, sétálók voltak mindenfelé, a visszarejtés is eléggé hevenyészett lett, mivel egy párocska épp a rejtek mellé akart felmászni körülnézni, és sürgősen kellett eltüntetni a nyomokat. Remélem Reggel-ék, akikkel visszafelé futottunk össze, kicsit gondosabban tudták visszaálcázni a ládát.
Viki, Geri, (Krisz'), TZ, + TZ szülei
Kicsit bővebben:
A napok óta tartó igen hideg időjárás alapján biztonságosnak gondoltam a jeget a tavon. a közelbe érve ez a megállapításom helytállónak is bizonyult: nagyon sokan "tesztelték" előttem a jégvastagságot. Sok korcsolyáző, szánkózó, sétáló embert láttam.
Az első pár lépésem azért elég óvatos volt, biztos ami biztos. Aztán nekibátorodtam, és elindultam a 900 m-es sétának.
A ládikához viszonylag hamar beértem, meg is találtam, logoltam is gyorsan ( Előttem bne-klo logolt, ugyan azzal az idővel, ahogy én is odaértem. Ezt nevezik melegváltásnak?)
A visszaút kalndosra sikerült.
Többször megálltam fényképezni, panorámakép is készült.
Az utolsó fénykép elkészítése után jött a "feketeleves". Javában pakoltam a fényképezőgépet, amikoris furcsa hangra lettem figyelmes. Olyan volt, mint egy tompa, távoli, halk mennydörgés. Először nem is ijedtem meg, csak akkor, amikor a jég a cipőm alatt megrepedt. Ez kb. 400 m-re volt a parttól.
Utólag átgondolva, nem is volt veszélyes a dolog, azt hiszem, az ilyen repedések mindennaposak akkor, amikor a Nap süti a jeget, valószínűleg a hőtágulás okozza. Én mindenesetre jól megijedtem, és sietve a part felé indultam. Szerencsére folytatás nem volt.
Ati (-Domi, Kyra, Zita)
A fényképekhez:
A Téli kép 1-en - akármennyire is folyékony halmazállapotú víznek látszik - teljesen szilárd, vastag jég van.
Nagyon érdekes feladat a jégen át meghódítani a szigetet! Reggel révén csak egy horgásszal találkoztunk, aki közönyösen nézte, amint nekivágtunk a hó-jégmezőnek. A szemerkélő eső nem tudta elvenni a kedvünket. Kb. 15 perc séta után könnyen megvolt a láda. Ajánlom mindenkinek!
zsorzs, zoli
Nagyon szép volt!
Télen, jégen, havon csodálatos séta a parttól a kis sziget körül! A GC1847 óta nem voltunk nagy jégen, és újra nagyon jól éreztük magunkat! Dolgoztak a nádaratók is, fura kis gépeikkel szaladgáltak a jégen. El is határoztuk, hogy jövő télen is megkeressük.
Köszönjük!
Oriza csapat
kellemes negyedoras seta a jegen [wapon beküldött szöveg]
Mindenkinek ajánlom: most úszás, csónak vagy vizibicikli nélkül meg lehet úszni. A jég már stabil, és csak néhány centi hó van rajta, ami jó is, mert nem csúszik. Ködben és olyan szélben, amely a nyomaidat elfújja, nem árt a tracklogot bekapcsolni. :))
majd kesobb [wapon beküldött szöveg]
Ez jó kis túra volt. Annak ellenére, hogy majdnem zsákutcába mentem egy nádasba, ott még nem volt túl bizalom gerjesztő a jég.
Én 950 m-t mentem a tavon, azt hiszem egy kicsit távolabbról indultam, mint a javasolt start hely, de nem sokkal.
Nagyon tutin kivitelezett rejtek, szinte észrevehetetlen.
A lángossütő jól jött volna, de a feliraton kívül senki nem volt a környéken.
Flektogon mester 300. megtalálását szerettük volna méltóképpen megünnepelni, ami sikerült is a 300-as számú láda közös, október végi leküzdésével.
Esys Zoli biztosította a küldetéshez a megfelelő hardware-t, mivel az összes vizicanga kölcsönző már régen bezárt.
A vízre tételnél kicsit még elméláztunk azon, mennyit tudnánk úszni az 5°C-os tóban, de időben eszünkbe jutott az ÁLDÁS amit Geo Pápától kaptunk percekkel korábban.
A szigetet minden gond nélkül elértük, csak a homokos fövenyt, pálmafákat és Leonardo di Kabrió-t hiányoltuk. (Na jó, őt nem!)
Flektogon vállalta be a partraszállást egy mellig érő gumicsizmának látszó termékkel, aminek nagy hasznát vette. Így is néhol térdig süppedt a trutyiba, amiből orrfacsaró bűz szállt fel. Loggolás után elindultunk visszafelé. Útközben eleredt a hó, mi meg azon gondolkodtunk mi a fenét is csinálunk itt ilyenkor és hogy anyukánk mit szólna ha látna minket...
Múlt héten közvéleményt kutattam, hogy ki mit javasol 300. megtalálásnak. Nem szerettem volna ezt a szép ünnepet egy drive-in, vagy éppen egy brute-force jelszótörős ládával abszolválni. Remek tippeket kaptam, de mind közül kiemelkedett esys prof. ötlete: 300.-nak keressük meg a 300-as sorszámút. Mondta ezt úgy, hogy a neten nem nézte meg, hogy melyik is a 300-as.
Megnéztük, és rögtön láttuk, hogy ez "Extreme Cacher" kihívás.
Nyilván nem hátrálhattunk, rögtön nekiláttunk az előkészületeknek. A rohamcsónakot esys prof. biztosította, amit ezúton is külön köszönök! Az áldást, mint mindig, most is a geopápa mérte, telefonon.
A kommandó 4 fős lett, velünk jött Mudman művész úr, a barnamártások koronázatlan királya, és neje, G.I. Jane Barbie. A küldetés kormányosa természetesen esys prof. volt.
Teljes titokban szálltunk vízre, Velencefürdő térségében, 5,5°C vízhőfok mellett. Navigátorunk, Mudman kezelte a sonnart, és tájákoztatott a távolságról, és irányról. A hely közelébe érve, kikötőhelyet kerestünk, és elérkezett az én időm: nyakigérő gumicsizmában (amiből elötte egy alsónadrágot kellett eltávolítani) partra szállni, és megközelíteni a 30 méterre lévő kincset, a nádason át. A láda jó helyen van, én voltam az első az újratelepített darabnál. A logbookot kivittem a hajóhoz, mert a combig érő dagonyában többen nem tudtuk megközelíteni. Visszafelé sima utunk volt, leszámítva, hogy amikor bementünk egy kútra italért, a személyzet simán elmenekült az arcok láttán.
Pótoltuk a hiányzó ládát. Vizibiciklivel akartunk menni, de 2-es viharjelzés lévén egyik kölcsönzős se volt hajlandó kikölcsönözni. Így kénytelenek voltunk úszva bevinni. Egyáltalán nem lehetetlen. Sőt, akinek nincs kedve úszni, VÉGIG megtehető az út gyalog, a legmélyebb helyen is csak mellig ér a víz. Csak az alj-trutyihoz kell hozzászokni.
Az új láda képe fent látható, ezúttal feliratoztuk eltakarítás ellen és kicsit jobban el is rejtettük.
Így úszva a fotógépet nem vittük, így helyszínen készült friss kép most nincs.
Agárdról szörfdeszkán evezve közelítettünk. Kellemes 40 perces evezés után, móló-hiányos partszakasz, térdig süppedő iszap állta utunkat. 100 m-re északra, használható móló segítette a kikötést. A ládát nem találtuk meg, valószínűleg nincs is ott. "vgergo" segítségével "akadtunk" a jelszóra. Köszönet érte.
Kata, István
Velencei szabadstrandról gumicsonakkal probáltam oda jutni. Fél óra keresés után nem találtam meg, peddig ott kerestem ahogyan a leirás szerint "egy fa alatt van" Mivel csak egy fát láttam azt körbe néztem de sajnos nem lett meg. Vagy rossz a szemem vagy nem fát kell nézni. vagy nincs is ott.
Visszafelé meg féluton majdnem elsülyedtem mert kilyukadt a csonakom.
És még a csalánnal is meg kellett küzdenem egy szál fürdöruhába.
Hát sima Velencéről sikerült indulni, onnan kb. 1.5km és a sziget másik oldala. A raklap már nincs ott, de a GPS oda vezet. Papucs nélkül is sikerült odajutni, de tényleg szúr. És mindenhol van egy-két csalántő, kivéve, ahol csalánmező. Visszafelé meg lehet áztatni a lábat, én már a vizibiciklin sem éreztem a csípésüket. Elég rég árválkodott a doboz, de senki sem bántotta, árvíz pedig nagyon ritkán van erre...
A vizibicikli használatot elég lazán veszik, elvileg személyit kérnek, úszni tudást kérnek, 150m-en belül szabad csak használni.
Hát az első kettőt nem említették, azt pedig csak látták, hogy messze elhúz a bicikli, de visszaérve se szóltak érte. A kérdésre meg, hogy a 15 perc késésért mit kell fizetni, az ember eltakarta a szemét, hogy látni se akarja azt, aki ilyet kérdez, majd közölte, hogy a cég ajándéka. Különben hétköznap révén kb. minden negyedik volt csak használatban.
Csuháshoz hasonlóan én is vártam a ládához vezető útviszonyok javulását. Hála a hajnali ködnek, a sziget fái, és bokrai csodálatos zuzmara lepelbe öltöztek. A partra szállás strandpapucsot nem igényelt, viszont a szigeten jó 40 centis havat hordott össze a szél. A még meglévő köd miatt a tracken történő visszasétálás igazi mókát jelentett.
Régen vágyom erre a ládára. Valahogy nyáron sose volt időm cangázni, igy kivártam amíg befagyott a tó. Most kb 15 cm-es a jég, így csak egy kis séta kell a megtaláláshoz. A ládikát szabadon találtam a lombját vesztett bokor alatt. Egy kicsit jobb álcát tördeltem a környező gazból. Meglepett milyen nagy sziget van a tavon, hiszen minden iskolás térkép egy töretlen vizfelületet mutat. Azért ilyenkor is megvan a hely varázsa amit remélem ez a néhány fotó is megmutat.
Ez nagyon jó volt. Mi Velencefürdőről tekertünk át. Most fürödtem először ebben a tóban! A a szigeten kikötő fantasztikus volt, alíg lettem sáros. 5.7km/h-val tekertem egyedül, 4 emberrel a fedélzeten!
Hu ! Velencéről a szabadstrandról "Cangáztunk" át, kb. 1400 méter a tracklog szerint (+ vissza is ennyi:)), összesen egy egész órás program volt, de megérte, gyermekeim élvezték, és az ötéves kislányom megismerte milyen is a sisnyás terület.
Székesfehérvári séta második része (Öreg-hegyi) helyett alámerültünk a habokban. Meglepett, hogy magasabb vízállást találtam, mint a Balatonnál, de a hőmérséklete az már-már nem is hűsítő. Krisz, nem merte vállalni a vízialkalmatosságot (elég erősen fújt a szél), így egyedül tekertem le a 1500 métert (oda-vissza). Apropó, bár a strandra már csak 130 Ft volt a belépő fejenként (16 után), de a cangás 1200-at kért a csúzda nélküli pedálosért. A doboz jól van, sajnos én sem tudtam cserélni (akárcsak elődöm), mert nem vittem be magammal csak a műszert. ÖregTom
Ez volt az első szűz ládánk! :) Bocs, hogy csak most jelentjük be, de ez volt több, mint egy hetes ládázásunk első ládája, és nem volt módunkban eddig bejelenteni. Jó kis vizibiciklizés volt, köszönjük! :)
![IMG_20170826_132515[1]](/thumbs/logimages/2017-08/10511_20170829_113433_1173edcbde7b1956db315a92bb08dbfcd0df2374.jpg "IMG_20170826_132515[1]")
