Nagyméretű műanyag doboz, a jelzett ösvénytől pár lépésre, fa gyökerei közt.
A geoládába Travel Bug helyezhető. Kérlek, csak akkor vigyél el Travel Bugot vagy Geocoint, ha a .com-on is játszol, és tudod, hogy mit kell vele csinálni!
A Klenóci-Vepor (Klenovský Vepor) a Szepes-Gömöri-érchegység (Slovenské rudohorie) egyik legszebb csúcsa. Éles, keskeny gerince közel 2 km hosszan majdnem teljesen vízszintesen nyúlik kelet-nyugati irányban, majd a két végén hirtelen letörik. Ez adja jellegzetes, messziről is felismerhető alakját. A gerincet bükkel és vörösfenyővel elegyes lucfenyves borítja (gyönyörű mohás-áfonyás aljnövényzettel), így a csúcsról csak a fák közt lehet kilátni. A keleti végén viszont, egy hatalmas sziklaletörés tetejéről csodálatos a kilátás. Észak felé az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) hosszan elnyúló gerince felett a teljes Liptói-havasok (Zapadné Tatry) és Magas-Tátra (Vysoké Tatry) látszik. Keletre a Király-hegy (Král'ova hol'a), a Murányi-fennsík (Muranska planina) és a Stolica magasodik. Közelebb pedig jól kivehető a tiszolci Várhegy (Hradová) és a klenóci víztároló.
Ajánlott útvonal: a parkolóból a keskeny többé-kevésbé aszfaltozott úton indulj el a sárga jelzésen a Sedlo pod Vartou irányába (a sorompó után autóval már nem szabad behajtani)! Az aszfalt 3 km hosszan követi a Vepor-patakot, majd hirtelen véget ér. Innen egy szekérúton, majd végül egy keskeny ösvényen vezet tovább a sárga jelzés a Chata pod Vartou felé, ami két kisebb ház, forrással, padokkal és a GCYW39 .com-os ládával. Innen már csak pár perc a nyereg N 48° 41,435' E 19° 47,165' 1120 m [GCtars+nyereg], ahonnan a piros jelzésen lehet továbbmenni a csúcs felé. A meredekké váló ösvényen először a kilátópontot éred el N 48° 41,385' E 19° 46,260' 1320 m [GCtars+kilatopont]. Itt a vasasztalnál érdemes megállni, és jó időben alaposan körülnézni. Feljebb már nem lesz ilyen kilátás. A ládáig hátralévő rövid szakaszon van a gerinc legmagasabb pontja N 48° 41,350' E 19° 46,185' 1340 m [GCtars+csucs], ahol van egy csúcskönyv is.
A láda egy nagyméretű műanyag doboz, a jelzett ösvénytől pár lépésre északra, fa gyökerei közt, ágakkal takarva. Jelszó (PW) a logbookban. Kérlek, zárjad jól vissza a dobozt (hogy ne ázzon be télen a hó alatt se), és jól rejtsed vissza!
Visszafelé javaslom, hogy menj tovább a piros jelzésen egészen a Try Chotare (Hármashatár) elágazásig N 48° 39,635' E 19° 43,680' 1130 m [GCtars+elagazas], ahonnan a sárga jelzésen visszajutsz a parkolóba. (Először, 700 méteren át, egy keresztig a kék jelzéssel együtt. Ott balra fordulva a réten meredeken lefelé vezet tovább a sárga.) Erre egészen más a táj, mint a felfelé vezető úton. Felváltva vezet fenyvesekben, ligeteseken át és hegyi legelőkön keresztül. Az egész körút kb. 17 km.
Végül a láda nevéről és a rejtésről: A Veporra már hosszú évek óta készülök. Láttam már a Poljána (Pol'ana) felől és a Gyömbér (Ďumbier) csúcsáról is. Tudtam, hogy nagyon szép hely, így felmerült bennem a ládarejtés ötlete is. A hegyen azonban már 5 éve működik egy szlovák .com-os láda, amit meg is kerestem. Szép helyen van, jó rejtés, jó állapotban lévő láda és logbook - értelmetlennek tartottam, hogy (a 161 méteres szabályt betartva) mellérejtsek egy másikat. Így hazaérve írtam a rejtőnek, és engedélyét kértem, hogy a ládát bejelenthessem a magyar oldalon is. Hamar megkaptam a beleegyezést, és így most (Várhelyi GCgold erdélyi és Mikulás GCRYSY lengyel ládájához hasonlóan) egy már 5 éve működő szlovák láda lesz "társbérletben" magyar láda is.
Ďakujem pekne, Pavel!
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Ma végigjártuk újra az ajánlott kört. Kemény volt, mert az olvadt hó csonttá fagyott a mai hidegben, a sziklalépcsőkön kihívás volt feljutni. A láda hó alatt, nem ástuk ki.
Száz km sugarú körben minden látszott, az összes Tátra is. Magyarország legmagasabb csúcsa távol, lent, épp kilógva a párából.
A kiszáradás és betegség (szú) miatt kivágott lucültetvények elég szomorú látványt nyújtanak. Fent a csúcson, ahol természetes vegyes erdő van, szerencsére ép minden.
Gyaloggalop hétvégén, Csabáékkal. Mi a garminra bíztuk a tervezést, így jelzetlen utakon és a végén a piroson mentúnk oda-vissza. Siettünk, a hosszú hazaút miatt, így 11.6 km/760 szintből kijött a dolog, 4 óra alatt. Szép az erdő és mint Pamír barátomtól megtudtam, az ország legmagasabb hegyeként tartják számon, sokan (mielőtt leomlott a teteje, sok tízezer évvel ezelőtt).
A ládát 2011.11.12 megtaláltam - még .com-os korában, lásd a logot ott. Akkor határoztam el a társbérlet kérését, így született meg ez a .hu-s láda.
Most az új szabályok és a friss magyar megtalálások alapján bejelentem itt is a megtalálást.
Jó dolgom van, mert karbantartani nem nekem kell - de azért majd jövök ide újra, hiszen nagyon kedvelem azt a hegyet. (Messziről mindig nézem jellegzetes alakját.)
Hétvégénk második napjára a Vepor-csúcsot terveztük, ahova a csapat másik fele bringával ment fel, mi a túrázást választottuk.
Egy hosszabb körtúrát terveztünk Radpeterrel és Lelcache-sel, ami a megadott parkolótól nyugati irányban izgalmas és változatos kirándulásnak bizonyult a sárga-piros-sárga útvonalon.
Most érett az összes erdei gyümölcs, ettünk málnát, szamócát, áfonyát és ribizlit(!) is, szóval erre kell időt szánni :)
Sajnos útközben nem mindig van árnyék, mert a fokozottan védett körön kívül több helyen tarra vágták az erdőt :(
A látkép a Veporra és a völgyre útközben bámulatosan szép!
Az út utolsó része egész meredek, védett területen az áfonyamezőkön át, de nagyon megéri a kilátásért az Alacsony-Tátra irányába.
A láda tökéletes állapotban várja a látogatóit, kár, hogy eddig ilyen kevés megtalálója volt.
A csúcson a bringás csapat már várt egy jó ideje minket, megebédeltünk együtt és utána elindultunk vissza a parkolóhoz zárva a kört keleti irányban, sokat fotóztuk a kilátást és az útközben fellelhető faragott betyárokat.
A sárga jelzésen tovább lefelé 2 működő forrást is találtunk.
Az utolsó 3 km murvás út az előző csodák után elég unalmas de a parkolónál lévő pataknál jólesett felfrissülni a nagy melegben.
A túra így 18 km hosszú és 900 méteres szint lett az előző napi Polanahoz (GCPOLJ) hasonlóan.
Köszönjük a szép élményt!
Évi ♡ Toti, Radpeter, Lelcache, Scele, KicsiScele, Nargoth
Breznóbánya környéki hétvége második napja. Előző nap egy közel 60km-es bringatúrát tettünk (GCpir), a mai napra pedig egy kis túrázást terveztünk be. GeoÉvikével Totival és Radpeterrel indultunk neki a túrának. Nargoth, Scele és Kicsiscele pedig ránőttek a drótszamárra, így ők kétkeréken igyekeztek feljutni a csúcsra.
Mi egy nagyobbacska körtúrát terveztünk. A sárga sávon indultunk el nyugat felé, majd a kék jelzésen északnyugatnak fordultunk, végül a piros jelzésen északra fordulva értük el a csúcsot.
Remek hangulatban lassan haladtunk a célunk felé, mert nem tudtuk otthagyni a természet ajándékait az út széleken. Először kitűnő, vadmálnát termő málnabokrok tartóztattak fel minket, majd néhány szamóca tő könyörgött, hogy szabadítsuk meg őket a terhüktől. Fentebb egy háznál egy elvadult ribizlibokor késztetett minket újabb pihenésre, még magasabb régióban pedig sok áfonya mező koronázta meg a gyümölcsös csábítást. Fantasztikus ízorgiában volt részünk, miközben a kilátás, és a táj kényeztette a szemidegeinket. A teljes, minden érzékszervünkre ható élvezetet Geoévike és Radpeter dallamos rigmusai tették teljessé, amihez való csatlakozást magam sem tudtam megállni.
A piroson volt egy tarvágott rész, ahol kicsit nehéz volt megtalálni az ösvényt. Az utolsó 800 méter elég meredek volt. Izzadtunk rendesen, mire a csúcsra értünk. A meredek után az áfonyásban vezető ösvény a gerincen, a fenyők között szenzációsan néz ki! Szerencsére itt is sikerült némi áfonyával feledtetni a meredek megpróbáltatásokat. Gyorsan megkerestük a ládát, majd a csúcson összefutottunk a csapat másik felével, akik már jó régóta vártak ránk.
Közösen elfogyasztottunk némi ebédet, majd indultunk tovább a piroson, le a csúcsról. Itt örültem csak igazán, hogy a másik irányból jöttünk fel, mert ez itt igazán brutálisan meredek, jó nagy lépésekkel. A betyáros pihenőnél még megálltunk gyönyörködni kicsit a kilátásban, és a fából faragott betyárral is készült néhány fotográfia. A menedékházat elérve a mezőn a friss vízű forrásból töltöttük fel a víztartalékainkat, és már csak egy kis mezei, és egy hosszabbacska köves útszakasz volt hátra a gépjárművekig.
18,5km-es kört sikerült így kerekítenünk 900m-nyi szintemelkedéssel megfűszerezve. Valamivel több, mint öt és fél óra volt, de élveztük minden pillanatát. Nem rohantunk egyáltalán.
Köszönöm az élményt a rejtőnek, és a feledhetetlenül jó kedvű társaságot túratársaimnak!
Szlovák túránk második napja.
Scele felvetette, hogy ők Kicsiscelével inkább ezt a ládát is bringával szednék le, természetesen jelentkeztem, hogy velü tartanék, nem kérdés.
A parkolótól K-re indulunk el, nagyon sokáig -kissé megviselt - aszfalt úton tekerhettünk felfelé, később ez múrvás majd földút lett. A pihenőházatkól egy kis részen kénytelenek voltunk tolni, de ismét tekerhető lett egészen a csúcs közeléig. 600 m-re raktuk le a bringákat egy bokros részen elrejtve, de ennél közelebb is mehettünk volna, de már untuk átemelgetni a kidől fákon.
Aztán persze volt egy kis sziklamászós rész, de még bingás cipőben sem volt vészes és már fent is voltunk. Megvártuk a gyalogos csapatot és indultunk is le, de nem az eredeti úton, hanem a zöld jelzésen csapattuk, majd egy makadámnak jelezett, de inkább dózeruton jöttönük le.
Aztán a parkoló melletti patakban álva "lemálnáztuk" a partot, míg megjöttek túratársaink.
----
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Felvidéki kirándulás záporok után, lassan megnyugvó légkör mellett. Majdnem tökéletesen időzítettem, hiszen az aktuális zápor miatt csak negyed órát kellett várnom az ajánlott indulóhelyen, ekkor már csepegő esőben elindulhattam az aszfalton. Közben el is állt teljesen, így gond nélkül igyekezhettem tovább a csúcs felé. Az út kavicsos-földes, ázva is járható, majd a p- jelzés már csak keskeny ösvény, de szintén nagyszerű, még a meredek részen is, ahol sziklákon ugrándozva jutunk a tetőre. Itt csodás panoráma, csend, és csúcsládák füzettel, újsággal, apróságokkal várják a túrázót. A GC doboz is meglett, melyet rágcsáló tápázott meg, így eltűnt a .hu-s jelszó. A rejtő telefonon segített, úgyhogy pótoltam a füzetbe 3 helyre beírva. Az már ismert útvonalon visszafelé bő egy óra kellett csak folyamatosan ereszkedve.
Már régóta nézegettem ezt a VP ládát, de most jött el az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk! A túrára Macikupac barátomat is meginvitáltam, aki örömmel csatlakozott kicsiny "csapatunkhoz", így hárman utaztunk ki a Vepor környéki túrára. Az autót az ajánlott parkolóban hagyva elindultunk az aszfaltos úton felfelé. Az út folyamatosan, ahogy szoktam mondani, sunyin emelkedett. Zsuzsiék szerint nem is volt az annyira "sunyi", inkább egyértelmű :) Jól haladtunk, hamar elérünk a menedékházakig, ahol előkerült egy .com-unista láda is. Hú, de rég logoltam ilyet :-) Pici pihenő és egy-egy szendvics elfogyasztása után indultunk is tovább a csúcsra. A kilátópont nagyon tetszett! A csúcson szlovákok kisebb csoportja pihent, így hamar tovább haladtunk a ládához, mely azonnal meglett. Tökéletes állapotnak örvend. Mivel bőven volt időnk, így a rejtő által javasolt körtúrát jártuk be, amit nagyon nem bántunk meg. Köszönöm a túraalkalmat!
Mikulással már terveztük pár alkalommal, hogy eljövünk ide és megkeressük a ládát. Ám a terv csak mostanra realizálódott. Előzetesen volt némi félelmem, hogy hó is lesz, de kár volt. Az ajánlott túraútvonalat jártuk végig és nem csalódtunk benne. A széles és nagyon jól követhető dózerúton sikerült a szintemelkedés jelentős részét letudnunk. Eleinte csak az út menti fákat láthattuk, de a végére már igen szép panorámánk volt. Sőt, ennél szebb is lehetett volna, ha nem ilyen párás az idő. Amint egy keskeny kis ösvényre kellett rátérnünk, rögtön izgalmasabb lett az út. Szép fenyvesben haladtunk és feltűntek az út mellett a sáfrány kék virágai is. Nagyon reménykedtem abban, hogy még sikerül olyan időszakban jönnünk, amikor virágzik. Néhol egészen nagy területeket borított be. Út közben egy kis pihenőt tartottunk a nyereg alatti házikónál. Itt volt egy hideg vizű forrás is és még egy com-os dobozt is megkereshettünk. Maga a ház, egy igazi menedékház, ami mindig nyitva van. Benne néhány priccs és egy kályha a berendezés. A körülmények picit mostohák, de pár ember biztosan köszönheti már ennek az életét. A nyerget követően egy gerincen folytattuk az emelkedős utat és amikor elértük a sziklákat már egy-egy hófoltba is beletapicskálhattunk. A kilátópont valamivel a csúcs alatt van. De hiába meresztgettük szemeinket, a Tátra hóval fedett ormai nem bújtak elő a pára mögül. A csúcson is pihentünk egy keveset, majd elindultunk lefelé. A fák között néhol több négyzetméternyi foltban maradt meg a hó, így egy kis hócsatát is vívhattunk. Csodás fenyvesek és tágas rétek váltogatták egymást. Igazán idilli környezetet teremtve a jóízű beszélgetéshez. Köszönöm Zsuzsinak és Mikulásnak a nagyszerű társaságot! Mackóim közül Dudu jött velem.
2 napos felvidéki rajtaütés esővel, jéggel, trackeléssel, és 7 találattal.
5:30-as indulással 26km-es túra odafelé napsütésben, de visszafelé elkapott egy félórás jégzápor.
Szerintem a leírás elején közölni kell, hogy a láda fizikailag azonos a COM-os ládával, esetleg a koo is megegyezhetne.
Én a WAP-on túl nem szoktam olvasni a leírást, ezért kissé értetlenül néztem a kijelzőn a 2 nagyon közeli ládát. Ja, és nem kerek, hanem szögletes:)
Skorušinanál parkoltunk, majd az ajánlott útvonalon felléptünk a gerincre. A kilátópontnál a borongós idő ellenére is csodás volt a panoráma. A láda tökéletes állapotban van és könnyen fellelhető. Innen a piros jelzésen folytattuk a sétát és egy kis kört leírva értünk vissza a kocsihoz.
Egy élmény volt! Köszönjük!
(TB in)
Parkolni még mindig a sífelvonónál lehet a fakitermelés miatt.
Az ajánlott útvonalon körbe 17,5km. Ebéd a vasasztalnál csodálatos panorámával.Köszönjük!
A láda .com-os rejtője rendbetette a ládát. A vadonatúj logbookon már nyomtatva rajta van a gc.hu-s jelszó is.
Szóval szép helyekre vágyók, lehet menni!
Megtaláltam , sajnos a log olvashatatlanná ázott. A kilátás a csúcs gyönyörű, de nehezen adja magát parkolni a sípályánál lehet máshol nincs hely fakitermelés miatt. A források víze iható de inkább vigyünk elegendő folyadékot.
[Jóváhagyta: VP, 2012.04.27 17:23]
Feltétlenül érdemes felkeresni ezt a ládát gyönyörű helyen van! :-)
Az idei, immáron hagyományos téli rovertúránkat az itteni megtalálás nélküli láda miatt a Veporra terveztük. Sajnos az időpont tekintetében nem tudtunk rugalmasak lenni, így csak drukkoltunk, hogy 30-án élvezhető időjárásunk legyen.
Annak rendje és módja szerint 05:30-kor elindultunk Vácról a 150 km-es útra, pont egy autónyian. Skarosinán, a megadott parkolóban, már világosban kényelmesen megreggeliztünk. Ezután a néhány centis hóban elindultunk a szekérúton felfelé, nagyon kellemesen emelkedett, közben ropogott az egyre vastagabb hó a lábunk alatt. Mikor a fenyvesek között kanyargó kis ösvényre tértünk, már vastag hóban jártunk és vigyáztunk, hogy a tehertől belógó ágakról ne a nyakunkba kerüljön a sok hó :) Egy kisebb szuszogással felértünk a menedékházakhoz a nyereg alá, ahol körülnéztünk és rövid pihenőt tartottunk, közben megkeresve a leírásban is említett comos ládát. A két ház közül a nagyobba léptünk be, ami szép, gondozott állapotban van, éjszakázásra alkalmas, bár a legutóbbi használók rendetlenséget hagytak maguk után, ami a szemetet és a berendezést illeti, de még gondolni sem nagyon érdemes arra, mi lenne, ha ezek a házak Magyarországon lennének, hány napot bírnának épségben... Mire a közeli nyeregbe értünk, már esett a hó és megérkezett a szél is, de az egyértelmű jelzésnek hála keveset kellett nézni a gps-t. Az innentől következő szakasz nagyon tetszett mindannyiunknak, téli erdő, nagy fák, olykor kidőlve keresztbe - jó volt itt járni, sokat fényképeztünk, kényelmesen haladtunk. A letöréshez érve némi aggodalom fogott el minket, mert az egyre vastagabb hó miatt nehézkessé vált az előrejutás, kiszámíthatatlanul csúszott és bizony az út sem volt könnyen követhető, de a legvalószínűbb helyeken haladva felszlalomoztunk a kilátópontig, nem volt mindenhol jó érzés közben :) Itt már közel vízszintesen kaptuk az arcunkba a jégdarát, ennek ellenére a csúcspezsgőt mégis itt fogyasztottuk el, nem a csúcson. A kilátás sajnos csak a legközelebbi hegyvonulatokra korlátozódott. Ekkor jelent meg egy kedves helyi csoport a másik irányból, elsőre megkínáltak "baracki pálinkával", amit mi csak pezsgővel tudtunk honorálni. Megbeszéltük mindenféle nyelven, hogy honnan jövünk, hogy a túlsó oldalon is jeges a meredek rész, egymás után írtunk a csúcskönyvekbe is, majd elköszöntünk, ők indultak vissza az ő útjukon, mi meg a ládáért. A láda körül combközépig ért a hó és sok volt a fa is (ki gondolná :)), így nem voltak túl jók az esélyeink, a kütyü eléggé ugrált, de a szisztematikus keresés és a csapatmunka meghozta eredményét: kitúrtuk a ládát! A tetején van egy kisebb lyuk, ezt megpróbáltuk kezelni, de nem hiszem, hogy a hóolvadás jó hatással lesz a láda egészségére... Reméljük a legjobbakat. Bár a pálinka szerencsére nem volt olyan erős, mint amihez itthon szoktunk, magabiztosságot adott a bizonytalanabb helyeken is lefelé, így elég gyorsan haladtunk. Persze segített az időközben megvastagodott hóréteg is :) A házakhoz visszaérve már se szél, se hóesés, lassan tisztulni kezdett az idő, továbbra is kényelmesen haladtunk lefelé néhány tábla biztató csoki elfogyasztása után. Az autóhoz érve meguzsonnáztunk, kiástuk az autót a hóból, ekkorra már több autó volt a parkolóban. Hazafelé óvatosan jöttünk a friss hó miatt, de a határ közelében semmi nyoma nem volt, hogy kicsit északabbra mennyi hó esett.
Nagyon szép téli túra volt, köszönjük a rejtőnek az apropót és hogy elhozta erre a játszótérre is a játékot! Remélem, lesz szerencsénk más évszakban és szép kilátással is visszatérni! Köszönjük!