Ha sok időd van, és szeretsz túrázni - akár bringával, akár gyalog - akkor elsőrendű választás a Szekszárdot Bonyháddal összekötő sárga sáv jelzésű turistaút. Mindegy melyik irányból közelíted meg Ladományt, laza terepen festői panorámában lesz részed.
Hová is?
Kanadába hívlak benneteket ezzel a rejtéssel, azaz Ladományba, egy újjáéledő gyönyörű fekvésű kis Tolnai faluba.
Azért "Kanadába" - ugyanis a századfordulón a környékbéli falvak lakosai Ladományt így csúfolták -, mert gazdagnak és mindentől távolinak tartották. Aki nem célzottan keresi, ma sem talál rá, útjelző táblát ne keress, kicsit ma is kaland ide eljutni.
A 6-os főútról a bonyhádszerdahelyi buszmegállónál kell letérni. A keskeny betonút hamarosan keresztezi a széptölgyesi halastavakat, ahol évszaktól és napszaktól függően érdemes megállni egy-két pillanatra és gyönyörködni a tájban, jó néhány díjnyertes fotó készült már itt.
Hamarosan beérünk az egyutcás kis faluba, ahol a kocsit legjobb a kápolna mellett hagyni és körbe sétálni. Találkozik a régi építészet az újjal, van málladozó kőkereszt és felújított is. Feltétlenül érdemes megnézni a kis temető szépséges gót betűs sírköveit.
A láda a kápolnától kb. 300 méterre található a domboldalban, egy vadles tövében, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik "Kanadára".
Ladomány rövid története
Hasonlóan számos más Tolna megyei községhez Ladományt is német telepesekkel népesítették be a törökdúlást követően az 1700-as évek első felében. Az új honfoglalók felvirágoztatták a falut. Az 1930-as években másfélszáz ember lakta, volt takaros temploma, osztatlan iskolája, olvasóköre, fiókpostája, boltja.
A törés 1946-ban következett be, mikor a község németségét zömmel kitelepítették. Helyükre az akkori Csehszlovákiából kitoloncolt Felvidéki magyar családok kerültek, akik a hetvenes években kezdtek továbbállni. A bekötőút hiánya végleg pontot tett a település fejlődésére abban az időben. Idősebb lakói közül páran maradtak, de lassan azok is feladták. A kiürült házakat és istállókat lebontották, a használható építőanyagot elszállították. Alig maradt meg pár parasztház a faluban. Az 1940-ben Bonyhádhoz csatolt település - két időszakosan lakott háza kivételével - 1990-re kihalt.
A változás 1992-ben jött, amikor Bonyhád városának lehetősége nyílott állami támogatással a régen áhított bekötőút megépítésére. A betonút elkészülte után lassan életre kelt Ladomány. Kisebb fajta sikertörténet vette kezdetét. Előbb a romos - Nepomuki Szent János - templomot újították fel az elszármazott németek segítségével, majd a hadifogságból való szabadulás emlékére felállították a mellette lévő Fazekas keresztet. Később telkeket alakítottak ki. Egyre több új ház épült és néhány régi parasztházat is felújítottak. Napjainkban nem emlékeztet semmi a múltra. Rendezett falut lát az arra járó idegen. A tájat ismerő, a környéket járó turistáknak is meglepetés ez a váratlan újjászületés.
Megtaláltuk, köszönjük!
Sajnos nem volt nálunk papir, ezért nem tudtam kicserélni a ládában lévő elrongyolódot lapot. Nagyon kellene már cserélni. :D
Évi és Kanócpapa [Geoládák v4.5.1]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Szekszárdra jöttem busszal, majd átszállva másik busszal. Hosszú gyaloglás a betonon, át a tavak között, majd egyszercsak odaértem. Kis- Kanadának nevezte az egyik lakos, mikor beszélgettünk. Hétköznap lévén csak egy lakossal találkoztam, akik lovakat tenyésztenek, meg pónikat. Egy fekete labrador jelezte, hogy idegen érkezett, jött elém. A gyógyszeres doboz kinn volt a fától messze, takarás nélkül, először azt hittem, hogy nincs meg. Visszarejtettem. Szép házak vannak itt. Egyre ki volt téve az eladó tábla. Beszélgetés közben kiderült, hogy 100 millióért árulják... A lovak gondozója megkérdezte, hogy elvihet-e valameddig, de nem a busz felé ment, hanem Zsibrikre. Ott szombaton jártam...
Öröm, hogy újra éled a település. A tavaknál is beszélgettem egy halőrrel, jó kis eszmecsere volt.
Ez a láda volt négy napos ládatúránk egyik különleges és igazán érdekes élménye. Köszönet az útleforduló koordinátáiért, mert biztos vagyok benne, hogy enélkül elpasszoltuk volna. Roy már nagyon izgatta magát, hogy hova megyünk, én meg örültem a világvége hangulatú, isten háta megetti falucskának, amely komolyan éledezik.
Nagyon nehéz volt a sárga sávot a kápolnánál megtalálni. Jel sehol, és minden el volt kerítve villanypásztorral. Csak később vettem észre, hogy szabadon hagytak egy 1 méteres részt, hogy feljuthassak a dombtetőre.
A domb tele volt vadvirágokkal, sikerült is egy párat kameravégre kapni. A rejtés egyszerű, de nagyon ügyes. A panoráma is fantasztikus, de sajnos a fák már felnőttek annyira, hogy nem lehet igazán látni az egész falut, még onnan sem. Miután lejöttem, a kápolna mögötti kis piknik helyen elfogyasztottuk a szendvicseinket és indultunk tovább Szekszárd felé. Nagyon szépen köszönöm a rejtést. Így lett egy újabb, "ide se jöttem volna soha ládázás nélkül", helyem. :)
Bonyhádról a sárga, most nagyon sáros turista ösvényen. Láthatóan
ritkán járnak erre turisták. Canadába még nem sikerült eljutnom, pedig az unokanővérem már régóta ott él, de nagyon messze van. Hát ezért a Kanadáért is utaztam fél napot....
Szeretem az ilyen világvégi kis településeket. Már vagy 40 éve tervezem,hogy eljövök ide. Akkoriban olvastam az elnéptelenedő kis falvakról. Tornabarakony, Gyűrűfű, Korpád.