A templom mögött, diófa üreges csonkjában keresd a 10x15x6 cm-es rejtőszínű, téglatest alakú dobozt! Évszaktól függően vagy hatalmas növényzettel fogsz találkozni ahol nem könnyű megtalálni a ládát vagy tarra vágott területtel, ahol a rejtekéből szinte kiinteget Neked a doboz.
A láda travel bugokat, geoérméket örömmel fogad. Kérlek, ha azzal tisztelsz meg, hogy ide teszel vagy innen viszel el utazót, mozgatását ne felejtsd el a geocaching.com oldalon bejelenteni!
Az első megtaláló jutalma egy aktiválatlan geoérme. Gratulálok a piros egyeshez Pomisa-éknak!
Darázs (Draž)
Darázs 520 lelkes falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. A magyar határtól légvonalban kb. 6 km-re, kocsival vagy biciklivel Udvarnál átkelve 18 km-re, a
szerb határtól (átkelés Kiskőszegnél (Batina)) 5 km-re, Eszéktöl 43 km-re fekszik.
Lakosainak száma 520 fő, nagyrészt sokácok. A magyarok száma 40-45 fő.
Régen a falu lakóinak száma és köztük a magyarok aránya jóval nagyobb volt. Több mint százan elmenekültek a háború idején (1991-1996-között). Házaik, hegyoldali pincéik ma is üresen állnak.
Sokácok
A sokácok római katolikus vallású délszláv népcsoport. Magyarország déli részén (főleg Mohács környékén), Bácskának a mai Szerbiához eső településein a Duna
közelében (Szond, Bácsbéreg, Monostorszeg, Zombor), valamint a horvátországi Szlavónia egyes vidékein élnek. Feltehetőleg a mai Bosznia-Hercegovina területeiről
húzódtak fel az egykori Dél-Magyarország elnéptelenedett vidékeire a török hódoltság idején, vagy más elméletek szerint már évszázadokkal korábban, a XIII. században.
Népviseletük keleties jellegű, inkább a balkáni népek viseletére emlékeztet (szerbek, bosnyákok, bolgárok), mintsem a horvátok hagyományos ruházatára. Jellegzetes szőtteseik különösen szépek. Nyelvjárásuk a horvát nyelvvel mutat rokonságot és római katolikus vallásuk miatt is a horvátsággal azonosulnak. A Magyarországon és a Vajdaságban élő sokácok száma összesen körülbelül húszezer. (Forrás: Wikipedia) A Horvátországban élők számáról nem találtam friss adatot.
Magyarországon az ország legdélebben fekvő településén, a közeli Kásádon, Horvátországban a Darázzsal szomszédos Izsépen (Topolje) található sokác tájház, ahol megismerhetjük a sokácok egykori lakáskultúráját, népművészetét, életmódját. Baranyai barangolásod során mindkét település könnyen útba ejthető.
Jézus szíve templom (Crkva Srca Isusova)
Topolje (Izsép) felől jövet a falu közepén, a Karasica kis hídja és a főút bal kanyarja előtt tábla jelzi, de a Karasica mellett sorakozó házsorban meg is pillantjuk úticélunkat, a nem is olyan régen meghökkentően lilára festett, (de immár egyre kékebb) kis templomot.
Közelebb érve látjuk, hogy egyelőre csak a templom tornya és frontja pompázik lilában (kékben), falai még fehérek, felújításra várnak. A tető cseréje, a homlokzat és a belső tér felújítása 2011-ben készült el, a hívek és az innen elszármazottak által összeadott 570 000 kunából (kb. 23 millió Ft). Az itt szolgáló horvát pap nagyon vállakozó szellemű és ügyeskezű. Részt vett a belső tér festésében és a ő szerelte a villámosságot is. A templom új színéről is állítólag ő döntött, ami természetesen felzúdulást keltett a falu egyes lakóiban, főleg a faluvédő Szivárvány Egyesület tagjaiban, akik egy Jézus szívéről elnevezett templomot csak a piros, esetleg a rózsaszín valamelyik árnyalatában tudtak volna elképzelni, ha már a régi fehér szín nem kell.
De a templom 3 évvel a homlokzatfelújítás után már nem is lila! Lassacskán a festék színe kékké változott. Ehhez vajon mit szól a Szivárvány Egyesület?
A templomban istentisztelet vasárnap reggel 9-kor tartanak, horvát nyelven.
A kulcsot a gondnok, Julika néni őrzi, aki a templommal szemben lakik. Ez így egyszerűnek hangzik, de nem az, mert közte van a Karasica és még egy szántó is, így elég jó túra visszatérni a főútra majd a másik oldalon ismét elmenni a templom magasságáig, megkeresni Julika nénit és bebocsátást kérni.
Bunarić Dol
A főúton templomot jelző tábla fölött egy sokat sejtető, Bunaric Dol feliratú tábla látható. Nekem úgy tűnt, vízesést ábrázol, így rögtön a látnivaló nyomába eredtem.
Sajnos nem vízesést, csak egy forrást jelöl. Egy szent forrást a falu határában. Hogy mitől szent ez a víz? Hát, attól, hogy a marketing vénával megálldott pap felszentelte! Mellé pedig a szétbontott, régi, barokk oltár Mária szobrát helyezte. Jön is azóta a nép rendesen! Kanna számra hordják el a vizet.
A forrás körül szép kis zöldterületet alakítottak ki, a piknik asztalnál jól el lehet itt fogyasztani az elemózsiát a füvön pedig megfuttatni a gyerekeket.
Tovább az úton
Ha régi a térképed, lehet, hogy a GPS tiltakozni fog, de érdemes tovább menni a következő falun, Gajić-on át, majd balra fordulni. Itt egy új kanyarog fel a hegyre és vezet át Hercegszőlősre (Kneževi Vinogradi), a Drávaszög egyik legrégebbi településére. Útközben a dombtetőn megállva szép panoráma terül elénk: a Duna, a zsíros, fekete földű Bácska, a vidékre jellemző borospincék látványa gyönyörködtet.
Hercegszőlősről délre Eszék felé, északkeleti irányba Kiskőszeg (Batina) felé és úgy Szerbiába, vagy északnyugatra, Pélmonostor (Beli Manastir) irányába és úgy haza folytathatjuk utunkat.
Köszönjük a gondoskodást és hogy a kedvünkért erre jársz. Remélem, megérzel valamit a vidék hangulatából, ami miatt szükségesnek éreztük iderejteni egy ládát.
Ládatörténet
2012. 01. 14.: Strombus, Bojta és Oli úr elrejti a ládát
2012. 07. 20.: ládakarbantartás. A ládát kitűnő állapotban találtuk.
2015. 02. 14.: ládakarbantartás. A ládát kitűnő állapotban találtuk, a templom napsütötte felületei kékessé váltak.
2016. 04. 17.: ládakarbantartás. A láda továbbra is rendben. A templom egyre kékebb.
2018. 03. 10.: ládakarbantartás. Minden rendben.
2019. 07. 07.: ládakarbantartás. Minden rendben.
2023. 02. 18.: ládakarbantartás. Minden rendben.
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
+
GPS nélkül is érdemes megkeresni
+
kereshető egész évben
+
kereshető 24 órában
-
a látnivalóért fizetni kell
kisember2024.04.12 13:55 - Jelszó nélküli megtalálás
nekem nem sikerült meglelnem, pedig alul, fölül, kívül, belül mindent megnéztem a koo környékén.
kérném az elfogadást a képek alapján. köszömöm!
[g:hu+ 2.10.16]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
A mai napra a kelet-horvátországi ládákat terveztem begyűjteni. Ez volt a mai 2. láda, ami már messziről világított, mivel a diófa tönkje szinte teljesen elkorhadt. Visszarejtésnél nagy mennyiségű felevéllel álcáztam. Amúgy a környéken teljes csend és nyugalom, egyedül a település iskolája előtt láttam pár diákot álldogálni.
Mára egy 7 ládás dél-baranyai kör jutott. Egyik helyen, sőt a környéken sem igen jártunk még (kivéve egy egyszeri 1989-es rövid látogatást Eszéken). A tájat az áradó folyók (Dráva, Karasica, Duna) a napot a forróság,a felkeresett objektumokat pedig a zárás jellemezte.
Itt is meg kellett elégednünk a kívülről való megtekintéssel. A rejtéssel most szerencsém volt, a napokban kaszálhattak, így nem okozott gondot sem a megközelítés, sem a megtalálás.
Igazi tavaszi napsütéses jó időben motorozni mentünk, közben megálltunk megkeresni a rejtést. Eltartott egy ideig, mire megtaláltuk a ládát. A növekvő fű által már takarásban van a rejtek.
Biztos,hogy nem ez lesz a kedvenc ládám.Amúgy sem a kedvenceim úgy általában a templomos ládák,persze van ami érdekesebb,de én most nem találtam sok különlegeset benne,ha csak nem a kéksége,de mivel a hévizit is többször láttam már(mégha más árnyalatú is)így az se hatott olyan nagy erővel rám.Ráadásnak sikerült akkorát esnem,mint már régen,ahogy tanácstalanul kerestem a ládát.Szerencsére Rozlin mindig megtalálja,így végül meglett ott ahol nem gondoltam volna és nem is igazán láttam,pedig arrafelé is nézelődtem.
Gctour közben könnyű találat. Egyes pontokon a poloskák itt viszont a harlekinkaticák inváziója zavarta a ládát keresőket.
Különös műemléki értékkel nem bíró templom, de a szineváltozása érdekessé teszi.
GCTOUR "3 határ tekerés" alkalmával. Pár évvel ezelőtt már kerestem, de akkor felperzselték a környéket és bizonyára erre tekintettel "gondos kezek" átmenetileg biztonságba helyezték a ládát. Most meglett, még a harlekinkaticák - és maga a Rejtő :)) - sem tudták utamat állni:))
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.4]
Csoportos megtalálás eredménye.A szép számú részvevőt felvonultató 23. GCTour keretén belül.
Lehet, hogy a katicabogarak is hívő Keresztények? A templom fala és környéke hemzsegett az apró, agresszíven csípő apró bogaraktól. Bég a telefon objektívét is megtámadták, mikor azt elő vettem egy fotó erejéig.
Ez a szép kis lila templom valóban kék. Viszont az egyik szögből fényképezve lilának láttam. A ládaoldalon engem megtévesztett, hogy a templom mögötti diófa üreges csonkjában keressük a ládát. Egyenesen a diófához mentünk, persze, hogy nem ott volt. A templom mögött van egy méretes fatuskó, amiből számomra nem derült ki, hogy az valamikor diófa volt. Így már könnyen előkerült a láda. Köszönet a rejtésért.
Ezt a ládát is éppen két eső közti szünetben kerestük meg. Nem volt szerencsénk, zárva volt és még a kulcslyukon sem tudtunk belesni. Mivel a csapat másik feléhez képest lemaradásban voltunk, nem hívtuk a kulcsos nénit. Bár utólag akár meg is tehettük volna, mert a facsonk miatt elég sokáig kóvályogtunk. Pedig annyira nem is volt nagy a növényzet, meg a többiek 2 órája voltak itt. A templomot mi határozottan kéknek láttuk Kópéval.
A templom már messziről hivogatott és jelenleg határozottan kék! Julika nénit nem kerestük fel, próbálunk a 3 órás késés után behozni a többieket. Kulcslyuk sem volt, amin bepillanthattunk volna.
A láda viszont jól elbújt, hiába találták meg előttünk pár órával, keringtünk sokat, mire előkerült a nyavalyás.
Köszi
Lopakodóval elkövetve horvát ládalerohanás alkalmával.:-) [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg]
A magányos templom után ez esett utunkba Vukovar felé, így itt is megálltunk.
Megnéztük kívülről a templomot, majd irány a láda. Most épp eléggé burjánzik az aljnövényzet így mókás volt meglelni, de meglett, igaz cserébe teljesen tele lettünk különböző ragaszkodó növényekkel. Épp logoltunk mikor megszólalt a harang, mondtuk is ez ám a láda, minden megtaláláskor jutalomból megkondul a templom harangja. visszarejtés után mentünk a templom mellett vissza az autóhoz, mikor láttuk a templom nyitva és egy idős bácsi szorgalmasan söpör. Megkérdeztük megnézhetjük-e belülről, erre készségesen beinvitált minket. Miközben nézelődtünk elmondta, hogy a templom gazdagabb volt, de a délszláv háború során háromszor is be kellett deszkázni, mert mindig kifosztották. Kijövet a templomból egy laza 20 percig minimum a sok toklászt és egyéb növényt szedegettük cipőinkből, ruhánkból, közben a bácsi sok érdekeset mesélt még a háborúról. Pl, hogy nekik öregeknek kellett takarítani a kultúrházat, meg az iskolát ami akkor épp a katonai parancsnokság volt, meg hogy ahányszor kijött a házából a katonai ellenőrző ponton igazolnia kellett magát, annak ellenére is, hogy 10 perccel előbb mikor bement is igazolta magát. Meg elmesélte, hogy az összes traktort és azokhoz tartozó ekét, boronát... mindent elvittek, szóval elég siralmas lehetett a 90-es években az élet errefelé.
A templom régen lila, aztán kék, most meg már inkább kezd szürke színű lenni, legalábbis mi inkább szürkének néztük mint kéknek, lehet hamarosan rózsaszín lesz, csak ki kell várnia az egyesületnek az időt.:-)
Esős időben biciklivel jöttem. Az eső itt éppen csendesült, ez számomra kedvezőtlen volt, mert 2 úriember erősen tarvágásra hajtott a területen. Kicsit vigyorogva köszöntöttek, csodabogárnak néztek, miért is turkálok, csúszokmászok 4kézláb mellettük a dzsindzsában. Mutogattam, veterán lenni aknakeresni...
A koordináták a szabad részre mutattak. Ott nyilvánvalóan láda nem volt!
A majdnem derékig susnyában kicsit még kotorásztam, eredménytelenül. Számomra már minden mindegy volt, mert kívül-belül csak vizet éreztem magamon...
A helyi urak ekkor már jobban vigyorogtak rajtam, tán a helyi, községi pszichiátria ügyeletesét akarták hívni, ezért is felhagytam a további kereséssel...
A fényképezőm az esőben megadta magát, a minőség alatti szintet a telefon produkálta. Ez már tényleg nem az én napom :(
Lehet h. a láda rendben, DE: várt még rám a faluból kivezető, végtelennek tűnő emelkedő (kocsmát sem találtam...), így aztán nálam semmi sem volt rendben!!!
A fotók alapján kérem az elfogadást. Köszönöm!
Bicajjal kissé megfáradtan. Remek hely, a rejtek környékén minden növényzetet kiirtottak, de a facsonkban ottmaradt a doboz. Raktam rá álcát, remélem megmarad. Tényleg diófa, de hogy ez az egy van-e a környéken azt nem tudom, mert nem látszott semmi 20 cm magasság felett:)
Szerencsére olvastam az előző megtalálásokat és készültem a dió tönkre. A tönk szépen kihajtott, erőteljes ágacskái vannak és a dióleveleket azonnal ki lehet szúrni, mert azon a szakaszon nincs több olyan fa.
A templom közben kifakult és liláról kékre váltott.
Hát ezt a ládát nem fogjuk elfelejteni!
Este 9 után, már jócskán sötétben értünk ide, motorokat szépen leállítottuk a lépcső előtt, fotóztam párat, majd hátramentünk logolni.
Mire visszaértünk a templom elé, két rendőr várt minket, no de nem olyan nyugdíjváró nyápicka, mint amik otthon vannak, hanem olyan helyi seriff formák. Ja, nem holmi Skoda Jetivel voltak, hanem egy Toyota Landcruiserrel. Nálunk az alaptípus 12millánál indul!
Nem voltak jó kedvükben, nekünk estek horvátul, nem tudom mit óbégattak, de biztos nem a pontos időre voltak kíváncsiak. Kézzel lábbal magyarázkodtunk, hogy nem akartunk betörni, mutattam a kinyomtatott ládaoldal papírját, meg hogy turist, turist, de nem akarták érteni és még mindig nem mosolyogtak. Aztán próbáltuk hátrahívni őket, próbáltuk volna megmutatni a rejteket, de alig akartak ráállni. Aztán értetlenül csak hátrajöttek, képzelem miket gondoltak, miközben Bence matatott a tuskóban. Akkor enyhültek csak meg egy kicsit, amikor az orruk alá dugtuk a ládában található horvát nyelvű szabványszöveget. (Hála néked gondos rejtő!!!) Ettől kicsit lenyugodtak, de azért egy fél órás igazolvány, forgalmi leinformáláson túl kellett még esnünk. Az egész mizéria egy óráig biztos eltartott. Aztán békében elváltunk. Még volt ládánk a környéken, ők meg egy gát tetejéről figyelték, hogy merre kószál a két idióta magyar motoros a sötét horvát éjszakában.
Szóval izgi volt, köszönjük!
Megerősítem az előttem szólót. Egy tuskószerű bokortőben található odúszerű képződményben van. Ráadásul a koordináták nem is pont oda vittek, lehet, hogy valaki átrejetette a bokorirtás miatt. A templomban nyílászárócsere is volt, így annak hátuljáról ránézve, a jobb oldalon a régi nyílászárók egy bokorszerű képződményben rothadnak.
Strombusnak nagy-nagy köszönet a rejtésért!
Horvát vízpartra benzinköltség nélkül. :)
Reggel szerettem volna Balaton kerülésre menni, de az időjósok rossz időt mondtak, így nem mentem. Fél 10-ig gondolkodtam, induljak-e tekerni, és ha igen, akkor hova. Végül megszületett a döntés és hajrá. :)
Odafelé úton szépen ment rendben, 89,9km-t mutatott az óra a végállomásnál, a Duna parton. Ott elfogyasztottam négy szendvicset, és fél óra múlva indultam visszafelé. Már látszódtak a zivatarfelhők, sőt látszódott is, hogy hol esik éppen. Persze ott, ahova nekem menni kell. :) Sebaj, mire odaértem csak a széle kapott el. Jó nagy cseppekkel... :) Csurom vizes lettem, de hamar kikerültem alóla, így száradhattam. Ez gyorsan ment, mert akkora szembe szél fújt, hogy ahol máskor simán megyek 30-cal, itt csak kínkeservesen tudtam elérni a 12-15öt... Így ment egészen Bólyig... Határátlépéskor már sütött a nap, de előttem már lehetett látni a következő zivatart. Szerencsére ennek is csak a széle ért el, most is csurom vizes lettem, de ez sem tartott sokáig. Jöhetett a száradás... :)
Kedvemre volt, hogy szél szinte nullára csökkent, a nap viszont már nem sütött, a hőmérséklet is lecsökkent 15 fok alá... Bóly után találtam egy rövidítést egy rövid 5km-es off road szakasz beiktatásával, aminek hatására kikerültem a harmadik zivatart, ráadásul 1 órával hamarabb hazaérhettem, mert lecsökkent a hazaút 18km-rel... :) Az eredménye az esőzés miatt a kerékre vastag sár rakódott le. Hazaértem 3/4 9-re. 165km lett a vége. Lemostam a bringát és mint aki jól végezte dolgát hazamentem megenni a jól megérdemelt vörösboros marhapörköltet... :) Nagyon finom volt. :)
Az otthon töltött ünnep után úgy döntöttünk, Horvátország felé vesszük az irányt. Amint az előző megtalálók azt már megírták, a bokrokat kivágták, de szerintünk a rejtek így is biztonságos. Köszönjük szépen.
Már messziről feltűnt a lila templom. A ládikó kicsit nehezen lett meg, nem olvastuk el figyelmesen az előttünk járok bejegyzéseit hogy a bokrot kivágták, és mivel a gps most egyáltalán nem oda mutatott, ahova kell, egy szinttel feljebb is kerestük.
Sajnos a rejtek körüli összes bokrot tövig kivágták. Kész csoda, hogy a láda a helyén volt. Visszaraktam az eredeti helyére, és próbáltam elrejteni a kíváncsi szemek elől. Mindenesetre elég szabadon van így a rejtek!
Köszönjük.
Tetszett a hely és szépen halad a templom fölújítása. A templom mögött a bozótot írtják, remélem a ládát nem találják meg. Nagyon örültünk, hogy megint elsők lettünk:)
Köszönjük a rejtést és az ajándékot.