A rejtés, egy 1*84 centiméteres, hengerke, kicsit távolabb van az Atommagkutató Intézettől. A vele szemben lévő parkban, egy földközeli oduban, hánccsal takarva. Sokat segít az oldalon lévő első fotó!

Parkolás

A ládától pár méterre ingyenes parkolási lehetőség van.

Előzmények

Ezt a helyet  N 47° 32,618' E 21° 37,512' 85 m [GCDAKI+épület]korábban fattila játékostársunk mutatta be és ő rejtett itt ládát. Amikor a ládát megszüntette, megengedte nekem, hogy újraélesszem. Kérése annyi volt, hogy legyen teljesen új a ládaoldal és a láda ne zavarja a com-on található rejtés keresését. Kérését teljesítettem. Kérem figyeljetek arra, hogy az ezen az oldalon található láda nem egyezik meg a com-on találhatóval, ennek megtalálására hivatkozva nem szerencsés azt is belogolni!

Személyes kötődések

Számomra sorsfordító több szempontból is ez az épület. Matematika-fizika szakos hallgatóként a szomszédos Fizikai Intézetben tanácsolta az egyetem "fura ura", mint József Attilának, hogy ne legyek soha (fizika) tanár. A költő nyomdokaiba lépve ekkor határoztam el, hogy "egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, tanitani." És mivel ezt megígértem profeszoraimnak, a harmadik utóvizsga papíromon a mai napig őrízve látszik, hogy az ELÉGT szótöredék áthúzásra került, és az ELÉGséges szó került mellé. Tartottam a szavam, nem lettem fizika tanár, helyette a matematika, majd a filozófia és végül a szociálpolitika diploma került a fiókba. Mert újságíró lettem néhány évtizedre. És itt jött a második kötődés.
Egy olyan ember, aki szó szerint sugárzik. Óriás faragatlan botjára támaszkodva tartotta előadását az Atommagkutató Intézetben 1991-ben. Utána, nekem, mint a helyi napilap ifjonc munkatársának interjút adott.
Teller Ede. Magyar-amerikai atomfizikus, aki élete jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokban élte le. Legismertebb a hidrogénbomba-kutatásokban való aktív részvétele, emiatt mint "a hidrogénbomba atyja" vált közismertté. Ezért bárki fogadhatja kétkedve rajongásomat, de ma a tiszta energiáról karattyoló világunkban szeretném elmondani, hogy az öreg professzor arról beszélt nekem az interjúban harminc éve, hogy az ő botjában nagyobb a háttérsugárzás, mint azokban a mikroreaktorokban, amelyeket egy-egy városban el lehetne helyezni, kiváltva vele a szén, vagy gázfűtéses erőművekben termelt villamos áramot. Akárhányszor elmegyek az épület előtt nekem ő jut az eszembe. És nem a pótvizsgám.

Mit lehet kutatni az atomon?

Professzoraimtól most is kapnék egy "ülj le kettest", ha ezt a kis leírást elolvassák, de szeretném konyhanyelvre lefordítani, mi az az atommagkutatás.
Tapogatózás a sötétben. A világot alkotó legkisebb részecskékbe nem láthatunk bele mikroszkóppal. Nem látta senki, hogy van-e benne proton, neutron illetve kering-e körülötte elektron. Akkor honnan tudjuk, hogy vannak?
Képzeljék el, amikor két - utasokkal teli - autó nagy sebességgel összeütközik. A benne ülők bizonyára kimozdulnak a nyugalmi helyzetükből. Képzeljék el, amikor két atom ütközik, akkor ugyanígy tesznek az őket alkotó részek. S mivel kiugranak a nyugalmi helyzetükből mérhető módon "energiát bocsájtanak ki". Tehát más dolgunk nincs is, mint egy ismert részecskét piszok nagy sebességre felgyorsítani, majd ütköztetni a vizsgálandó részecskével. Amikor az becsapódik és összeborzolja a vizsgálandó részecske nyugalmi állapotát, akkor a mérhető energiaváltozásokból következtethetünk a vizsgált részecske belső tulajdonságaira.
Hogyan lehet felgyorsítani ezeket a részecskéket? Ha töltéssel rendelkezik, beletesszük egy elekromágneses centrifugába. Felpörgetjük, s amikor szédül, baing, belenegedjük a vizsgált atomi részecskébe. Ez a ciklotron. Ott található az Atommagkutató Intézet hátsó udvarán.
Ami azonban a főbejáratnál látható is, az egy 800 kilovoltos kaszkádgyorsító, amelyet már 1961-ben használtak magreakcióra!!!!
Lehet, hogy a fizika nem lett az életem része, de a csodálatom megmaradt. Ezt szeretném átadni.

Az Atommagkutató Intézet története

Az alapító, Dr. Szalay Sándor fiai szintén világhírüek. A kozmoszkutató és hangszerépítő