GCkolo >>
Elgondolkodtat, mitől is lesz az ember értékes. Mi az a cselekedet, elért eredmény, amelytől valaki valóban több, jobb lesz, míg más dolgokat hiába szerez meg, csak folyamatos birtoklásukkal, viselésükkel, használatukkal tetszik többnek, jobbnak a világ előtt.
Mert a kutya is csak a kaját nézi ki az ember kezéből, és úgy tűnik, ha egy embertől bármilyen érték fizikailag elválasztható, - ahogy a kezéből a szelet szalonna is - mást sem látnak benne, másra sem pályáznak - amíg oda nem adja, el nem veszíti azt.
A Folly arborétum munkatársnője remek példáját mutatja a fenti eszmefuttatásnak. Hozzá kell tenni, erre a ládára - ahogy a kirándulásra is - előre rákészültem, jóval több pénzzel, mint amennyi szükséges lett volna (természetesen csak szerény kereteim között mozogva). Tehát szó sincs csóróságról, a belépő díjával is tisztában voltam, egyedül a tárcámat sikerült otthagynom az Aligvárban indulás előtt.
Ennek tudatában természetesen eszem ágában se volt bekuncsorogni magam, csak a padokig mentem be (még a kasszáig se!), amikor is jött a szóban forgó némber, és annak ellenére, hogy előre közöltem, pénz nélkül eszem ágában nincs ennél beljebb jönni, vagy netán letelepedni, néhány felháborodott, erélyes szó kíséretében a mutatóujját a jelszót rejtő tábla felé emelte (ő természetesen - nem-kesser létéből kifolyólag - a kijáratra célzott).
Kifelé menet ezen bosszankodva azért elgondolkoztam, hogy 400 forintért ugyanez az asszony valószínűleg széles mosollyal, igéző szemekkel engedett volna be a parkba, sőt - ezek alapján - egy tízezresért talán még karonfogva körbe is andalog velem Folly Gyula kedvenc fekete-, -vörös-, luc-, és még ki tudja milyen fenyői hűse alatt.
Szerencsére
GCkolo-tól idevezető út jócskán kárpótolt ezért az élményért, Ábrahámhegy fekvése, a fonyódi hegyek, és - különösképp - a Badacsony látképe mind-mind gyönyörűek.
Innen nem messze már látszott a Bagolyszika is.
>>
GCABRA