Megye/ország: Heves
Elhelyezés időpontja: 2012.05.20 16:00
Megjelenés időpontja: 2012.06.01 13:10
Utolsó lényeges változás: 2019.11.03 20:56
Utolsó változás: 2023.09.17 21:22
Rejtés típusa: Multi geoláda (16H+1V)
Elrejtők: Ironman
Ládagazda: ironman Nehézség / Terep: 3.0 / 4.5
Úthossz a kiindulóponttól: 127000 m
Megtalálások száma: 66 + 1 sikertelen + 29 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
WAP: Mátrai multi láda a Mátra115 teljesítménytúra útvonalán. Az első pontot Kisnána közelében útszéli mélyedésben, kövek alatt találod. Utána még 16 pont vár Rád. Olvasd el az alábbi leírást is, s készülj fel tisztességgel a nagy útra!
2019.09.29.-209.11.02. Átalakítás alatt a láda, a 3., 4., 7., 10. pontokkal kapcsolatban keress meg, mielőtt keresed :-)
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Mottó: "Ez a túra többről szól, minthogy szeretek sétálni a természetben. Kitartásról szól, iszonyú nagy küzdelemről, a végén pedig olyan eufóriáról, amit csak az érthet meg, aki szintén végigcsinálta."
Ezt a küzdelmet, s reményeink szerint az eufóriát is szeretnénk legújabb ládánkkal megmutatni a természetjáró kessereknek. Természetesen a színtér: a Mátra is sok szépségét felfedi előttetek!
Hosszú és kemény útvonalon bejárható multi láda a Mátra115 teljesítménytúra útvonalán. Az első pont koordinátái nyilvánosak, a többit szépen sorban göngyölítheted fel. A megadott segítségek a túra útirány szerinti bejárására vonatkoznak. Igyekeztünk a pontokat úgy elhelyezni, hogy végig kelljen menni az útvonalon. A pontokat ott helyeztük el, ahol a GPS elfogadható pontossággal mért, ennek ellenére biztosan lesz olyan pont, ahol a rejtek leírása nagy segítséget jelent! A rejtekek többsége talajszinti faodúban van. Havas időszakban nem javasoljuk a keresést. Vedd figyelembe, hogy a magasabb hegyeken tovább megmarad, s vastagabb a hótakaró! Bejárásaink során szorgalmasan gyűjtöttük a kullancsokat, vigyázz velük Te is!
Előfordulhat, hogy valamelyik láda eltűnik. Ha nem tudunk telefonon beszélni fotózz sűrűn, track-elj, majd küldj e-mail-t!
Az 1. ládát Kisnána közelében, útszéli mélyedésben, kövek rejtik N 47° 51,788' E 20° 8,780' 227 m [GCM115-1]
Hogy ne az egyes pontoknál kelljen lekörmölnöd, megadjuk az egyes rejtekek jellemzőit is. Ha gondolod, nyomtasd ki! Persze toll és papír úgyis mindig van a kessernél, ezt a ládákban is megtalálod.
A készüléshez, az útvonal tervezéséhez nyújtanak segítséget az alábbi sorok!
Ha kettő túranap kell hozzá, akkor kettő, ha nyolc, akkor annyi, de kérünk: érezd át a láda mondanivalóját! Teljesítheted szakaszokra bontva is! Áttekintő térkép az útvonalról.
Adatokat az útvonalról itt érhetsz el. Letölthető track is van itt.
Ez alighanem egy többnapos túra lesz. A térkép alapján megtervezheted, hogy hol függeszted fel a túrát, tervezhetsz előre szállásokat. Szerintem a Mátra legtutibb szálláskeresőjét itt találod. Sátras túrához is kiválóan alkalmas az útvonal. Remek nyári programot csinálhatsz belőle.
Érdemes kinyomtatni a rajtfüzetből
az útvonal leírását is, hogy ne mindig a GPS-t nézd, meg jól fog jönni, ha előre tudod a források, kutak helyét.
Megtalálás időpontjaként légy szíves a végláda megtalálását feltüntetni! A gyöngyöstarjáni ládában lévő festett köveket az útvonalat végiggyalogoló megtalálóknak szánjuk!
Persze, ha bringával tennéd ezt, akkor is vegyél bátran! Úgy talán még nehezebb lesz a teljesítés :-))
Cseretárgyat ne tegyél a ládába!
A túrát a Mátra115 teljesítménytúrán teljesítő kesserektől nem várjuk el, hogy mind a 17 pontot megkeressék. A Muzslán leszünk pontőrök, beszéljük meg ott a továbbiakat! A Mátra 92-t teljesítők is kérhetik e-mailben a teljesített szakaszuk jelszórészleteit!
Röviden a Mátra 115 teljesítménytúráról: 1994-ben egy 19 éves fiatalember, Medveczky György gondolt egy merészet. Kellene rendezni egy kőkemény teljesítménytúrát a szeretett Mátrájában. Az alapkoncepciója nagyon egyszerű volt: föl a Mátra összes csúcsára, közöttük pedig minél jobban megközelíteni a tengerszintet. Ennek egy - térképen mérve - 115 km-es útvonal lett az eredménye, 5200 m szintemelkedéssel. 1998-ig került megrendezésre a túra Sirok-Sólyom tisztás rajttal, Gyöngyöstarján-iskola céllal.
Ezután néhány év pihenő következett, s megújulva 2009-ben ismét életre kelt. Azóta a rajt helyszíne a kisnánai vár. Az útvonalban történt kisebb változások eredményeképpen az útvonal(2017) 132 km, a szintemelkedés 6760 m. Mindezt 32 óra alatt!
2015-től megváltozott a cél is, már a gyöngyöspatai általános iskolába kell beérkezni. Te eldöntheted, hogy a Világos-hegy déli lejtőjén lévő végládától Gyöngyöstarjánt, vagy Gyöngyöspatát célzod meg. Néhány érdekesség:
- Nincs nevezési díj, az indulók süteményekkel járulnak hozzá a túra rendezéséhez, amit a frissítőpontokon osztanak!
- Ha 132 kilométer, miért Mátra115? A 90-es években vált fogalommá teljesítménytúrázó berkekben ezen a néven, s a hagyomány kötelez!
- A teljesítménytúrákon megszokott jelvény díjazás helyett festett mátrai kövekből választhatnak a teljesítők.
- Az ellenőrző pontokon áthaladó túrázók eredményei azonnal felkerülnek az internetre, így online közvetítés van a túráról. Sőt néhány "kiválasztott" GPS jeladót is visz magával.
- Lehetőség van rövidebb táv választására is, 2016-tól a Mátra107 és a Mátra92 az alternatíva. Menet közben is van lehetőség az átnevezésre, a Hidegkúti turistaháztól, illetve a Kénes-forrástól(Puskaporos-kút) lehet rövidíteni a gyöngyöspatai cél felé.
- A leggyorsabb teljesítő-a legújabb, 132 km-es útvonalon- Kovács Zsolt, 2018-ban 17 óra 29 perc alatt ment végig. A hölgyek közül Szimandl Anita tartja a rekordot:21 óra 28 perc kellett neki 2018-ban a teljesítéshez.
- L@zy ládásztársunk is remek időkkel ment végig, rekordja(124 km-es távon) 16:24! Gratulálunk neki is!
- A legtöbben, 184-en 2015-ben értek célba a hosszabb távon.
- Az Ultra Trail du Mont Blanc túrára való nevezéshez 4 pontot ér a teljesítés.
A rendezés színvonalát jól jellemzi Pap Gábor túratársunktól vett idézet: "Olyan ötleteket valósítottak meg a szervezők, amire utólag azt mondja az ember, hogy tényleg: miért nem csinálta eddig senki sem így? Az egész közösségi teljesítménytúra gondolata telitalálat, a nevezési díjtól a kődíjakon át az online közvetítésig. Az ellátás mennyisége, minősége, az hogy a legnehezebben megközelíthető helyen is kaptunk ellátást, és a pontőrök kedvessége már zavarba ejtő volt! Számomra mostantól a Mátra115 napja piros betűs ünnep lesz a naptárban, ez a teljesítménytúrázás ünnepe. 110%-ig feltöltődtem lelkileg, de azt hiszem, ezt mindenki nevében bátran mondhatom. Köszönöm a szervezőknek, a pontőröknek, és mindenkinek, aki csak egy picit is segített abban, hogy ez a túra olyan legyen amilyen!"
Neked nem lesznek pontőrök, nem lesz ellátás, viszont nem is kell 30 órán belül végigmenned. Történjen akárhogy, ha végigjártad, tisztelgünk előtted!
A szép útvonal adott, mi ehhez jó időt, erőt, kitartást kívánunk!
Állapot: kereshető
3 játékos jelölte kedvenc ládájának
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
-
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
Hosszu menet volt, mar azt sem tudom, hogy iden, vagy tavaly kezdtuk el. A turat nem egyben es meg csak nem is teljesitettuk, igyekeztunk autoval mindenhol a leheto legjobban megkozeliteni. Minden pontot a helyen talaltunk. Volt, hogy egyedul, volt hogy az egyik unokatesommal kerestem fel egy-egy pontot, de az eleje es a vege az allando tarsammal tortent, tesommal. Gyongyosikent es o volt tajfutokent elegge ismeri a Matrat, de ma, az utolso elotti pontnal megjegyezte, hogy o itt meg talan nem is volt es milyen szep kilatas nyilik fentrol, szep idonk volt es a Tatrat is lehetett latni. Ez nekem mindig jo erzes, ha tudok neki a Matraban is ujat mutatni, pedig ugye a rejtes nem is az en erdemem. December 23-an a 14. es a 15. ponttal megszenvedtunk, mert elozo ejszaka esett a ho es a friss hoban a meredek patakmedreket megmaszni nem volt egyszeru. Jo kaland volt, az volt a cel, hogy iden mindenkepp befejezzuk, es hat sikerult. En elegedett vagyok. :) (Koszonom a rejto segitseget a vegen, mert a jelszoval valamit elbenaztam.) [Geoládák v4.5.3]
Ez egy brutál multi:-) Igaz, hogy több részletben, de bejártuk Zsuzsával :-) Hatalmas élmény volt végigjárni az útvonalat. Óriási elismerés, tisztelet aki egyszuszra végigjárta!
Köszönöm a rejtést és a segítséget az elakadásnál.
2020.januárban kezdtük el a túrát a Kisnánai vár megtekintése után és most négy év múlva sikerült a végére érni. Több jelszórészlet az idők során elkeveredett. Remélem sikerül logolni mégis.
Még áprilisban mentünk az első szakaszon, utána június és augusztus között lejártuk a többi részt is, más ládák felkeresésével. A Mátraalmási és Fallóskúti pontokon nehézségekbe ütköztünk, de a rejtő kisegített minket, cserébe pótlásra kerültek, így elvileg most minden pont kereshető. Talán annyi negatívumot tudnánk megemlíteni, hogy a túra első felén lévő pontok többsége autóval is megközelíthető (max. pár száz méter gyaloglás), de a második részen ez már nem így van. Köszönjük a belefektetett munkát, és így a végére csak annyit mondanánk: Ha csak egy ládát szeretnél megkeresni a Mátrában, akkor ez legyen az :-). Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.0]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
A mátrai ládázásom végére hagytam a maratoni hosszú GCM115-öt. Miután már egy ideje mindig van nálam bicikli ládázáskor, az volt a tervem, hogy a rejtői intelmek ellenére megpróbálkozom egy kerékpáros teljesítéssel. Erre egy 2023. szeptember eleji hétvégét szemeltünk ki, amikoris a családdal Parádfürdőn megszállva apa biciklivel két napon keresztül bejárja GCM115 pontjait Szurdokpüspökiig egy kb. 2x50km-es túrával. Szombat reggel fél 8 után indultam Kisnánáról. Szépen haladtam előre pattogva köves utakon. A mártában mindig eszembe jut egy családi barát mondás, miszerint azért nem szereti a Mátrát, mert köves. Ez korábban fel sem tűnt, de most, hogy kilómétereket pattogtam az öklömnyi köveken, sokszor gondoltam rá. Ennek következménye is lett, ugyanis a Kékestető alatt azt vettem észre, hogy elhagytam az egyik első fékpofát, gondolom a rázkódástól elhagytam. Sebaj, hívtam az Asszonyt, hogy át kéne ugrani Gyöngyösre egy szettért, délig nyitva egy biciklibolt, így az Ilona vízeséstől rohantak vissza, majd át Gyöngyösre és a terv az volt, hogy Mátraházán találka és egy kis szerelés. A Kékesről levezető úton hátsó fékkel, óvatosan haladtam lefelé, mikoris egy pattanás hallatszott... Mint kiderült szerencsére nem a hátsó fék bowdene volt az - hanem egy küllőm tört el és ezzel a kétnapos tekerés álma szertefoszlott... Még két pontot megkerestem gyalog, így csak az 5. pontig jutottam a két nap alatt. Ezt követően más ládázásokkal is összekötve további 5 nap kerestem a pontokat hol gyalog, hol biciklivel, míg a mai napra egy 13,5 km-es túra maradt GCKAWA ládával összekötve a fajzati út végéről.
Köszönöm a rejtő segítségét a 11. ponton, valamint azt, hogy nem csak létrehozta, hanem ezt követően fenn is tartja a ládát, ami sok másik, ennél egyszerűbb multinál sem sikerül.
E mellett gratulációt érdemel minden Márta 115 teljesítő a szinte emberfeletti teljesítményért.
Ezzel a találattal - illetve az időközben megjelent GCTANO szintén mai felkeresésével - immár a Mátra minden ládája mosolyog rám.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v4.1.2]
Hét túranap után végre "érettek" lettünk! Még 2022. májusában kezdtük a pontokat végigjárni. Egy-egy palackot más ládákkal együtt sikerült begyűjteni. Nagyszerű ötlet volt, hogy a Mátra csodálatos bércein vezető teljesítménytúra útvonalán megszületett ez a multi. Elismerés azoknak a teljesítménytúrázóknak, akik ezt szintidőn belül teljesítik! Nekünk így szakaszosan is nagy élményt jelentett. Különösen jó érzés volt, amikor a Világos hegyről való leereszkedés után az utolsó pontnál kezünkbe foghattuk a végládát. Elmondható, hogy minden rejtés precíz, könnyen megtalálható, mi valamennyit rendben találtuk. A 11. pontnál a faodúban összegyűlt cseres víz miatt a palack nagyon elkoszolódott, amennyire lehetett a ragacstól megtisztítottuk. A 14. pontnál valamilyen oknál fogva a fa mellé került, visszahelyeztük az egyébként mély odúba. Gyönyörű helyeken járhattunk, köszönet a ládagazdának az élményekért!
Eredetileg 2 naposra terveztük a túrát, de egy sérülés miatt az utolsó 2 pont felkutatása későbbre tolódott.
Ismertük az útvonalat - teljesítménytúrák során már többször bejártuk az egyes szakaszokat.
Kicsit izgultunk, hogy rendben lesznek-e a rejtések, mert már elég régen nem kereste meg őket senki és olvastuk hitamas logját, hogy az első láda beázott.
Sajnos ezt mi is tapasztaltuk, még nem történt meg a láda cseréje és a log füzetben a 3-dik pont koordinátái nagyon nehezen olvashatóak.
Az első nap - 2023. augusztus 19-én - reggel fél 7 körül indultunk Kisnánáról és Mátraszentimréig túráztunk, innen hazafelé (Gyöngyöstarján) vettük az irányt, majd másnap Szorospatakról folytattuk az utunkat és Fajzatpuszta után tértünk haza, 15 begyűjtött "ládával" a tarsolyunkban.
Augusztus 23-án megkerestük a kimaradt rejtéseket.
Köszönjük szépen Ironman segítségét a 3-as pontnál, ahol elsőre nem találtuk meg a palackot, mert a damil, amin lógott elszakadt, viszont a palack a helyén volt, a fa vájatába szorítva.
A 6-os pont nem volt a helyén, a rejtektől kb. 1,5 méterre találtuk az avarban. Visszarejtettük a fa odvába és kövekkel takartuk.
Nekünk a legnehezebben fellelhető pont a 7-es volt, ahol a vastag avarréteg miatt, hosszas keresgélés után sem találtuk a rejtést, de mikor újra nekikezdtünk átkutatni a területet, akkor egy előzőleg kitakarított szikla alól mégis előbukkant a palack.
A többi pont rendben volt, a legtöbb könnyen megtalálható.
Köszönjük szépen a rejtést! Gyönyörű helyeken túráztunk, igazi élmény volt felkutatni a ládákat! Gratulálunk, ehhez a nem kevés munkával megalkotott multihoz!
Nekikezdtem ... és alig jutottam túl az első ponton. A láda nem volt rendesen lezárva, színültig volt vízzel. Kiöntöttem, kitörülgettem, de a logfüzet csuromvíz ... szerencsére a lényeges információk olvashatók/fotózhatók. A második pont után GCKMB utolsó pontjaira tértem át (mert kisnánai parkolással a 3. pont elég messze van, meg GCTOBU is arra járt). Fel is másztam kétszer az Oroszlán-várhoz (mert rosszul ütemeztem a megtalálásokat, pedig így volt logikusabb, csak mégse). Szóval minden a legnagyobb rendben, folyt.köv ...
Kettős érzésem volt a pontok keresgélése közben. Egyik oldalról tudtam, hogy ilyen terepen az 1/4-t tudnám a távnak teljesíteni, de már az is nagyon megerőltető volna. Másfelől nyáron találkoztuk a M115 résztvevőivel Parádsasváron és vidám, fáradtság nélküli arcokat láttam. Akkor volt már a lábukban 27 km, de ez nem látszott rajtuk. Most, hogy a pontokat felkerestem értettem meg, mekkora teljesítmény csak a legkisebb távot is végigtolni egyben.
Természetesen fel sem merült az egyben lejárás, ezért és a GC szempontból alig érintett mátrai terület miatt úgy döntöttem, hogy a pontokat más túrákba iktatom be.
Keresését tekintve a 7. pontot nem találtuk meg, de utólag azt látom, hogy bár koordináta szempontból jó helyen, viszont pontleírás szempontjából pont a rossz oldalon kerestük. Mivel itt nem lett meg a rejtés, a rejtőtől kértem segítséget, amit nagyon köszönök. A másik pont a 15. pont volt, amit a térkép és a GPS sem oda jelez, ahol van, itt 12 m-es eltérést tapasztaltam, de azért megtalálható kizárásos alapon. Mindegyik másik pontot könnyen, a koordinátákon meg lehet találni. Külön megemlékeznék a pontokhoz tartozó tippekről, amik nekem nagyon sokat segítettek. A GCMF10 logomban is említettem, nekem az okoz GC élményt, ha értelmes időn beül, önállóan megtalálom a rejteket és nem órákig matatok a vélt helyek sokaságában. Na ez a ládasorozat pont ezt az élményt is megadta. Köszönet a rejtésért! [Geoládák v3.12.5]
Megvan! Még tavaly novemberben kezdtük és 6 körtúrát bejárva jártuk végig, Kisnánáról, Mátraházáról, Gyöngyössolymosról, Szorospatakról, Gyöngyöspatáról és Gyöngyöstarjánból. Így összesen lehetett úgy 150-180km, nem is tudom. Annak ellenére, hogy a mátrai ládák nagy részét korábban már begyűjtöttük, ez az útvonal még mindig tudott szép új részeket mutatni. Persze sokszor volt, hogy ja igen, itt is jártunk már, ott is van egy láda, de már láttuk.
Egyik túra alkalmával kópé1993-al is találkoztunk, aki szintén éppen ma fejezte be. Ma pedig egy leendő M115-ös pontőr hagyott el minket teljesítménytúrázós tempóban, aki azért járja most az útvonalat, mert a jövő hétvégén nem tudja a pontőrködés miatt...
Előre is gratula az összes jövő heti teljesítőnek (is)!
Minden pont rendben volt, könnyem megtalálható, csak egy apró feladat a ládagazdának: A záróládában már alig van ajándék festett kő. Lehet, jövő hétvégére fel kellene tölteni :)
És köszönjük!
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v3.9.0]
A multi keresését augusztusban kezdtük a GCTOBU-val egyszerre. Ott már írtuk, milyen csodás a Mátra, mennyi élményt nyújt ha hagyjuk, hogy megajándékozzon a csendjével, nyugalmával, meglepetéseivel. Az M115 pontjainak keresése közben láttunk muflonokat, hatalmas szarvascsordát és farkasnyomot a frissen hullott hóban. De átélhettük ahogy a fák zöldből aranyba, barnába, majd fehérbe burkolóztak, túráztunk napsütésben, esőben, ködben és hószállingózásban, mindegyikben más-más szépséget találtunk.
Már az elején megtapasztalhattuk, hogy a koordináták pontosak a ládák elég könnyen megtalálhatók, néhány percnél többet csupán két helyen töltöttünk keresgéléssel. Az egyik a 13. pont, itt a jelölthöz képest a túristaúthoz viszonyítva ellenkező oldali fa üregében találtuk a palackot, de ez lehetett a mi kütyüink hibája is, ezért ott hagytuk a flakont. A másik palackot egy vicces kedvű kisállat kaparhatta ki a fa odvából, talán be akart költözni. Ezt kb másfél méterre találtuk a fától a hó alatt sértetlenül, visszatettük a helyére és fadarabbal takartuk. (Saját figyelmetlenségünk miatt az elején egy óriási fa óriási odvába belógatott palack miatt nagyon sáros lett a kabátunk, mert az esőáztatta fában mindketten nyakig kotorásztunk, mindenáron a flakont akartuk megfogni. :) )
Mi talán hét részre osztva jártuk végig ezt a multit, ezért a végláda kibontása előtt azt gondoltuk, nem veszünk el festett kavicsot, így is a legeslegjobbak között fogjuk emlegetni. Azonban, amikor megláttuk és kezünkbe fogtuk a kishajót, annyira szépnek láttuk, hogy nem tudtuk visszatenni a rejtekbe, elhoztuk emlékül.
Nagyon szépen köszönjük! :) És még valami!
Elismerésre méltó, hogy ilyen sok pontból álló multi keresése közben egyszer sem kellett segítségül hívni a rejtőt!
Egy év alatt sikerült több kisebb részletben, más geoládákkal összekötve bejárni az útvonalat. A 6.pontot nem találtuk, Mathau segített ki a jelszórészlettel és a következő koordinátával. A többi pontot rendben és gyorsan megtaláltuk, külön öröm, hogy új helyeket is bemutatott a túraútvonal a Mátrából.
Elképesztő teljesítmény ezt az útvonalat egyben lejárni, gratulálok a teljesítőknek.
TFTC!
[Geoládák v3.4.1]
Na ez nem volt semmi...még akkor is ha nekem 10 hónap alatt 10 csodás és fárasztó túranap kellett hozzá. Így sikerült minden évszakban bejárni a csúcsokat a Mátrában.
Minden pontot könnyen, segítség nélkül megtaláltam, köszönhetően az egyértelmű, jó rejtéseknek, a szép állapotú ládáknak és palackoknak.
Az idei első és egyben az 50. megtaláló vagyok.
Saját készítésű hűtőmágnest hagytam a ládában (a rejtőnek). Köszönöm neki ezt a klassz túraélményt és a multi remek kivitelezését.
De azt hiszem, hogy ennyit gyalogolni többet nem fogok egy festett kavicsért...azért persze kiemelt helyre teszem a polcomra:)
Sikerült. :).
2016. május 28-án kezdtem egy Kéktúra szakasszal összekötve. Utána mindig igyekeztem valami olyan túrát szervezni, ahol újabb szakaszokat lehetett legyalogolni és újabb pontokat lehetett megtalálni. Csak csatlakozni tudok: le a kalappal az egy etapban teljesítők előtt, (ezen láda pontjainak keresése közben is kiderült, hogy) nekem 35 - 40 km + az elkerülhetetlen szintemelkedés a napi komfortos maximum.
Külön gratulálok a láda gazdáinak az azóta is töretlen ládakarbantartó lelkesedésükhöz.
Na ez nem volt rövid. Majdnem 2 év alatt jöttek össze a pontok, de megérte, remek kirándulásokat kaptunk általa a Mátrában. Köszönöm a rejtést, remélem egyszer egyhuzamban is le tudom majd tolni.
A mottó igaz: ez a túra kitartásról szól, iszonyú nagy küzdelemről, a végén pedig olyan eufóriáról, amit csak az érthet meg, aki végigcsinálta még ha részekre bontva is, mint mi.
Az időjárás sokszor erősen eltért a hónaphoz várttól, inkább a nyarat, de a hőmérsékletben legalább is a tavaszt idézte. Az ősz megállíthatatlan, miközben illúziókba ringat minket, az erdőket lassan megszabadítja zöld ruhájuktól, s helyette pirosba, sárgába, aranyba öltözteti.
A multi nagyon gondosan kivitelezett, minden pont precíz, pontos, könnyen megtalálható volt. A rejtések igényesek, a végládában található festett kövek csuda szép emléktárgyak. Ránk egy boszi kalap várt:-)
Minden tiszteletem a távot szintidő alatt vagy felett teljesítőknek.
Köszönjük:-)
Még mindig csak egyéb log...
Sajna nem sikerült végigjárni. Nem sokon múlt, talán csak egyetlen lépésen, vagy egy másodpercnyi oda nem figyelésen, vagy még azon sem, csak egy szerencsétlen véletlenen.
Szóval július 4-én éppen megtaláltam a 13. pontot, kb. 200 méterre lehettem már tőle, amikor megcsúsztam a kőmorzsalékos úton, és kifordult a bokám. 3 helyen törött el... Utána 2 hétig a salgótarjáni kórház vendégszeretetét élveztem, de most már itthon vagyok.
Egy darabig nem túrázom, de remélem, jövőre tényleg befejezem!
Egy naptári éven belül, öt túrával sikerült teljesíteni. Úgy gondolom, nekem már nem menne egyszerre, szintidőn belül végképp nem. Talán, ha 25 évvel ezelőtt már lett volna geocaching...
Már régóta fájt a fogam erre a túrára, amikor először hallottam róla akkor még nem éreztem magam készen rá, de közben rájöttem, hogy minden fejben dől el, önmagam szivatásában pedig jó vagyok:). Ennek jegyében valamikor tavaly kipattant a fejemből, hogy az UTMB is milyen jó móka lehet (minél rosszabb annál jobb jeligére:) ), ezért elkezdtem gyűjtögetni a nevezéshez szükséges pontokat, így tartalékként ez a túra is bekerült a naptáramba. Végül már a túra előtt összegyűlt a szükséges 15 pont, de ha már beneveztem nem hagyhattam veszni ezt a remek edzéslehetőséget így szombat reggel én is ott voltam a rajtoló tömegben. Rögtön a rajt után érkezett egy kellemes kis egy órás zivatar, így megadva a hangulatot a kellemes teljesítéshez:). Az eső után jól/könnyen teltek a kilométerek egészen Mátraszentimréig ahol ismét esni kezdett és kb 2 órán keresztül ázott ismét a táj. Ez a kis eső megoldotta hogy ne legyen könnyű az első teljesítésem mert szépen feláztatott néhány szakaszt (főleg Hidegkút előtt és a diós-pataki átkelés után). Az utolsó 30km-re nagyon belassultam az állandósult mindkét talpi akupunktúrás kezelés miatt (az esők miatt felázott a talpaim elülső részén a bőr), de így is jó kedvűen 28óra 59perc után besétálhattam a célba:). Nagyon nagy élmény volt a túra, a gyönyörű táj mellett a frissítőkön segítő önkénteseknek és a bőséges ellátásnak is köszönhetően, jövőre remélem visszatérek! A pontokat nem keresgéltem, mert elsőre a biztos teljesítést nem akartam kockáztatni. Sajnos a Muzslán nem tudtam beszélni Ironmannel, de ezúton is köszönöm neki a jelszót és a rejtést!
Végre megtaláltam.
Hosszú ideig készültem sokszor az időjárás keresztbe tett.
Nagyon jó kis túra, 5 részletre bontva sikerült megtenni.
Pár helyen megízzasztott de megérte a látvány csodálatos.
Az enyém lett a 40. megtalálás.
Köszönöm a jó kivitelezést a rejtőknek.
Ajánlani tudom minden olyan társamnak kinek van kitartása, Persze csak úgy nekiugrani nem ajánlatos komolyan kell venni ezt a kihívást.
Csak csodállani lehet embereket akik egyszerre ezt végig csinálják.
Nem beszélve arról, hogy szint időn belül.
L@zy te egy igazi vas ember vagy.
Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.4]
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.5.4]
Nagy élmény volt! Az első pontot már 3 éve megkerestük és azóta készültünk a megmérettetésnek. Összességében 1,5 hónapra elosztott 5 alkalommal jártuk végig a távot. Gyönyörű volt, szuszogtató és sok erőt kivett belőlem, de megérte.
2017. október 28-án kezdtem, akkor Kékestetőig jutottam el. Most, április 29-én megvolt Galyatetőig (kétszer fel Galyatetőre), 30-án a lajosházi kisvasútig. Egyelőre 7 pont a 17-ből. Közben persze más ládákat is megkerestem. Ha nagy-nagy szerencsém lesz, nyáron befejezem...
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! [Geoládák v2.2.3]
Ezúton is gratulálok Ancs 2000. megtalálásához és remélem, hogy a következő ezret is hasonlóképpen ünnepeljük majd.
Csodálatos sorozat volt ami a havas télből indult és majdnem a nyárban ért véget. Bejártuk a Mátra legszebb részeit, megmásztuk legaljasabb emelkedőit miközben sok vadat láttunk. Csúszkáltunk hóban és sárban, átkeltünk zúgó patakokon, gyönyörű panorámákat láttunk amikor az időjárás is úgy akarta. Egy nagyon jó társasággal vittük véghez mindezt, köszönöm mindegyiküknek.
2018.01.06.
Első etap: Kisnána - Vörösmarty th.
Elhatároztam, hogy ez lesz a 2000. találatom, így idén nekivágtunk a teljesítésnek. A tervek szerint 6 szakaszra bontjuk a távot, így kb 20/1000-es adagokban történik a bejárás. Az első pont begyűjtése után indul a már jól ismert hullámvasút a Mátra keleti gerincén. Az Oroszlánvár és a Szár-hegy továbbra sem szerettette meg magát velem, de hát ilyen ez a popszakma. :) Kellemes 6-7 fokban meneteltünk fölfelé, leginkább borongós időben, itt-ott remek kilátással az alattunk lévő ködtengerre. Lent latyak és sár, Sas-kőtől elvétve jégfoltok, Kékestetőn jégpáncél várt minket. GCSOMB-nál komoly hó volt, de innen már csak egy erős lejtő volt ma hátra.
Kb. 20 km és 1300m szintemelkedés teljesítve.
Táv: 15,3%, szint: 20,5%
2018.01.20.
Második etap: Vörösmarty th. - Galyatető (2x)
Ma napsütésben, de hidegben szálltunk ki a kocsiból, hogy elinduljunk a második körre. Parádsasvárig lefelé gyorsan haladtunk, a reggeli csípős hideg a napsütésnek köszönhetően hamar meleggé vált. A településen rövid pihenő után megkezdtük a mai első emelkedőt. Felfelé elkezdett esni a hó, így varázsolva teljessé az amúgy is téli hangulatot. A gerincre felfutó emelkedő végére jól megizzandtunk. Innen már csak pár km és 200m szint kellett Galyatetőig - először. Hosszabb ebédszünet után indultunk a második körre. A kilátót kihagytuk, itt ugyanis köd borult a tájra. A csapat néhány tagja kitérőt tett az MF05 felé, majd Mátraalmáson találkoztunk újra, hogy együtt küzdjünk meg Galyavár emelkedőjével. Ládapótlás után már csak kisebb szint várt ránk, s a nap végére ismét kisütőtt a napocska, Galyatetőn - másodszor.
A nap csalódása a Galyatetői Turistacentrum, ahol nem engedték, hogy a saját szendvicseinket elfogyasszuk, holott italból rendeltünk (volna). Szerencsére a szemközti étteremben szívesen fogadtak minket. :)
Kb 20 km és 1200 m szintemelkedés bakancsba került.
Táv: 30,5%, szint: 38,6%
2018.02.04.
Harmadik etap: Galyatető - Mátraháza - Mátraszentimre
Tegnap intenzíven havazott a Mátrában, ami már a buszmegállóig való eljutást is izgalmassá tette. Mátrakeresztes után nem volt takarítás, így 30 km/h-val haladtunk felfelé a csúszós, havas úton, de csodálatos tájon.
Galyatetőre érkezve elkezdtük a mai szakaszt, kb 20-25 cm friss hóban, ami azt jelentette, hogy most a lefelé is fárasztónak bizonyult. A táj viszont pazar volt, mint Winter Wonderland-ban. :D GCCSOR után kettévált a csapat, az egyik fele Mátraházára tartott, a másik a GCUTEP láda felé. A 7. pont begyűjtése után némi palacsinta mellett melegedtünk a buszfordulóban. Ekkorra már eltakarították a havat az utakról, és iszonyú tömeg gyűlt össze, hogy élvezze a telet. GCFK felé ismét kis kitérő, immár verőfényes napsütésben, ami még szebbé tette az utat. Az olvadás is megérkezett, hatalmas hókupacok estek le a fákról, mintha ismét havazna. GCSIHU mellet kis erő gyűjtés, majd a 8. pont következett. Itt ismét kettéváltunk, GCZTAG felé indul a csoport egyik fele. Még mindig csodás a táj, napocska süt és az emelkedő is szelídebb arcát mutatja. GCFARM-nál megejtettük az utolsó erő gyűjtést, és fél 4-kor vágtunk neki a maradék 300m szintnek ami már nem esett jól.
Az autókhoz erős szürkületben, jól elfáradva érkeztünk.
A kitérőkkel együtt kb 26 km és 1050m szint került ma a bakancsba.
Táv: 47,6%, szint: 52,8%
2018.03.15.
Negyedik etap: Mátraszentimre - Mátrakeresztes
A mai távnak f11 körül vágtunk neki, holott az első busszal mentünk fel Imrére. A falut elhagyva némi olvadt hó fogadott minket, majd az első könnyebb patakátkelés. Szentistvánon pont keresztezi a turistaút a sípályát, ami most nem volt olyan vicces. Néhányan még csúsztak... Rövid emelkedő után jött az erős lejtmenet egészen Bátonyterenye határáig a kellemetlenül köves talajon. Az időjósokra is itt kezdtek rácáfolni az égiek, mert nemhogy elkezdett volna felszakadozni a felhőzet, hanem egyre jobban rákezdett! A 9. pont után pedig kezdtük a kapaszkodást Ágasvár felé. A turistaházi tea, kávé előtt még felmásztuk a csúcsra, majd hosszú pihenő következett, amíg a többiek becserkészték a GCNHMM-t is. A házban megmelegedtünk, megszárítkoztunk, s csak fél négy felé indultunk tovább. A mai ünnepet nekünk egy piros-fehér-zöld jelzés muatta. A nap kalandfaktora a megáradt Csörgő-pataknál ért minket, s ki így, ki úgy abszolválta az átkelést. Úszás nem volt. :D
Még egy hosszabb emelkedő várt ránk Fallóskútig, GCMARY-nél az elmaradhatatlan csoportszelfi, s már csak az utolsó m115 pont várt ránk, meg pár kilóméter az autóig. Természetesen ez sem maradt kaland nélkül, bokáig érő, puha sárban értük el a Keresztesre vezető aszfaltutat. Bakancsainkat a patakban próbáltuk szalonképessé mosni.
A mai nap kb 22km és 1000m szint került a bakancsba.
Táv: 62,5% Szint: 66,2%
2018.03.30.
Ötödik etap: Mátrakeresztes - Gyöngyöspata (MF04 parkoló)
Sokautós logisztika után negyed 10-kor indultunk Keresztesről. Öltözködés közben egy bácsi odajött beszélgetni, és végignézve rajtunk közölte, hogy ezek a bakancsok nem lesznek jók az erdőbe, hiszen mekkora sár van. Persze, nem volt az erdőben két hete. :D
A Hidegkúti turistaházig bemelegítő emelkedést tartottunk, majd ott egy gyors szendóra megpihentünk. Innen kellemes sétával értük el a 12-es pontot, majd patakmeder és emelkedés a Muzslára. A vízállás miatt most nem kellett a bakancsot levenni. Láttunk szalamandrát és egy szarvas csontdarabjait, miközben egyre sűrűbb ködbe sétáltunk bele. A gyorslábúakkal a Muzsla-nyeregnél találkoztunk, ahol rövid pihenő és csapatszelfi után már együtt folytattuk. A GCKMB-1 pontját rendbe raktuk, s a szűk ösvényen meneteltünk a Koncsúr felé. Itt kezdett feloszlani a köd és Szurdokpüspöki határában már a napocska is kisütött. Patakátkelés után az utolsó emelkedők vártak ránk. A 14. pont begyűjtése után már csak egy könnyed lejtő és némi sár várt minket.
Ma kb 22 km-t és 1050 szintet húztunk be.
Táv: 79,5% Szint: 82,7%
2018.04.14.
Hatodik etap: Gyöngyöspata - Gyöngyöstarján
Logisztikai kihívást jelentett, hogy ma reggel úgy induljak el otthonról, hogy pont ez lesz a 2000. találatom. Sikerült!
Tarjánban találkoztunk, majd bemelegítésként megnéztük a GCPATA ládát. Az autókat az MF04 ajánlott parkolójában hagytuk, s kezdtük meg a túrát nyárias időben. A GCMF04-ig kellemes séta, közben szarvas rudli. A kútnál rövid szusszanás, mielőtt nekiláttunk volna a Havasnak. Felfelé vaddisznóval, kismalacokkal, muflonnal találkoztunk. Látszik, hogy a Mátra ezen része kevésbé látogatott. GCHVAS után kis pihenés a csúcson, mielőtt a szokásos ereszkedést megkezdtük volna. Itt már tényleg nyár volt, a talaj az elmúlt két hétben jelentősen sokat száradt. Fajzatpusztánál gyümölcsös mellett visz az út, s nagyon jó volt végre virágillatot érezni túra közben. Káva alatt nem sokkal megnézhettük, hogy merre megyünk ma még egy rövid ebédszünet keretében.
Tót-hegyesre felérve kis megkönnyebbülés, az utolsó csúcs jön. A Kopaszt nagyon élveztem, remek kilátás fogadott minket. Innen már csak le, de messze a falu. A többiek jól elhúztak, míg én a kicsit sérült térdemmel leereszkedtem a meredek hegyoldalban. A végládánál vártak tortával, lufival. Állati jó meglepetés volt, jobb, mint egy szülinap!
A végládához öten értünk, de csak három kő volt benne, azokat mind elhoztuk, így most üres.
Tarján határában még visszanéztünk a mai púpokra, és elbúcsúztunk a Mátra 115-től.
Levezetésképpen a GCGYT multit is lesétáltuk, utána frissítettünk a helyi egységben.
A mai napon kb 25 km és 1050m szint került behúzásra.
Epilógus:
Remek hat napot töltöttünk a multi teljesítésével a Mátrában, minden tiszteletem azoké, akik ezt egyben végignyomják.
Köszönöm barátaimnak, páromnak a remek társaságot és a meglepetést a végládánál.
Nekem Dakota barátom 131,6 km-t mondott a végén.
Ha már ezt szeretné a kerek ládájának egy kedves barátom, gondoltam, elkísérem.
2018.01.06. 14:10 1. túra Kisnána -> Vörösmarty-th
A bemelegítés jól sikerült: pontban reggel 8-kor indultunk neki Kisnánáról. Az út eleje nem igazán izgalmas, viszont cserébe szemetes. Hamar a ládához értünk, melyet álcázatlanul találtunk. A túra eleje ilyenformán (értsd: nem Sirok felől indulva) jóval könnyebb, hiszen a Jagus eléréséig folyamatosan emelkedünk, nem pedig hullámvasutazunk, mint azt tennénk az OKT-n. A kelet-nyugati főgerincig nem is volt érdemi látnivaló a Csurgó-kutat és az ottani Mária-képet leszámítva. A Jagusról már láthatóvá vált a hegység északi előterét beborító felhőlepel, melyet a nap során több másik helyről is megcsodálhattunk. Miután felmásztunk az Oroszlánvár mindig meredek emelkedőjén és pár percet pihentünk a romok között, indultunk tovább a másik nagyobb emelkedő, a Nagy-Szár-hegy leküzdésére. Itt egy picivel hosszabb pihenőt terveztünk, melyet az időjárás (szél és ködszitálás) miatt áttettünk a Hármashatárra. A következő érdemi látnivaló a Disznó-kő sziklájánál volt; ismét kilátás formájában. Majd ugyanezt élvezhettük hamarosan a Sas-kő csúcsán, az I. világégésben elhunyt turisták emlékművétől. Innen már nem volt messze a túra és egyben az ország legmagasabb pontja, a Kékestető. Itt találkoztunk egyedül érdemi mennyiségű hóval, de az idő itt párásabb volt, mint lejjebb. A csapat többi tagja beült egy kávéra én meg úgy döntöttem, hogy legyen nekem is egy találatom, s elugrok GCUtep-hez. Megnyomtam a lefelét, de csak ésszel. Hiszen ki az az őrült, aki havas-jeges-sáros terepen lerohan a Sombokor szinte függőleges falán? Egy-kettőre leértem a 24-es úthoz, ahol ez a mai kaland véget ért. Macó medvém jött ma velem.
2018.01.20. 16:05 2. túra Vörösmarty-th -> Galyatető
A mai túrára hatan vállalkoztunk, ami a múltkori létszám duplája. Szép napos időben kezdtük meg az ereszkedést a P- mentén. További örömködésre adott okot a frissen esett hó is. Az első valamire való kilátást már a Gyalogút-bérc felső részén megkaptuk. Láthattuk, hogy milyen mélységből állhatunk neki a Galyatető első meghódításának. A települést a gyönyörűen helyreállított Károlyi-kastélynál értük el. Sokan panaszkodnak, hogy elfogytak a hazai látnivalók, amelyek ládát érdemelnének. Na, ők tévednek! Ez a hely is ilyen. Mi érne egy ládát, ha nem egy ilyen műremek, meg a vele szemben álló egykori, hasonló stílusban megépített ivócsarnok és az intézői ház. Innen egy hosszas emelkedés várt ránk egészen Galyatetőig. A falut elhagyva, ahol meredekebbre váltott az út, ott jól szét is volt járva. Itt hirtelen befelhősödött és elkezdett esni a hó, ami pár órán keresztül el sem állt, így hamarost friss havat tapodhattunk. Egy rövid szusszanásra álltunk meg a Kis-Lipót tetején. Innen azután egészen a csúcsig meg sem álltunk. Ott egy hosszabb rekreációt iktattunk be. Bár tudtuk, hogy a kilátás elég korlátozott, elmentünk az új kilátóhoz is. A csapatszelfi után pedig hosszú lejtmenet következett Mátraalmásig, melynek a végét egy óriási tarvágás csúfítja el. A falucskában rövid erőgyűjtés után nekiveselkedtünk a nap legkeményebb emelkedőjének. Felérve a Galyavárba, a felhők szétcincálódtak és vakító napsütésben értünk fel (ma már másodjára) Galyatetőre. A következő túrán innen fogunk indulni. Ma Dudu volt velem.
2018.02.04. 17:11 3. túra Galyatető -> Mátraszentimre
Már a megérkezés is kalandos volt a folyamatos hóesésben a le nem takarított úton. De amikor Galyatetőről elindultunk a friss, 20-25 centis szűzhóban, helyükre kattantak a dolgok. Innentől előreálltam és tapostam az utat. Kicsit el is szakadtam a többiektől. Ám mégis valahogy olyan megnyugtató volt menni és küzdeni. Csak a saját szívverésem és a hó ropogása "zavarta" meg a körülöttem lévő csendtengert. Mára nagyon szép arcát mutatta a téli erdő. Végig csodás díszletek között túrázhattunk. Először a Nyírjes-bérc felső részén lévő vízműtől volt kilátásunk. Az erdészház (egykori OKT-bélyegzőhely) után találkoztam egy csapatnyi muflonnal. A Csór-réti-víztárolónál kicsit nosztalgiáztam a középiskolás osztálykirándulás emlékével a fejemben. Először más által taposott nyommal a Hatökör uránál találkoztunk, de keresztbe... A Nagy-Hidas-bércen viszont már annyi volt, hogy sok. Megálltunk a Wachter-emléknél, majd immáron vakító napsütésben értünk fel Mátraházára. A palackért vagy 5 fatuskót túrtunk ki a hó alól. Egy hosszabb pihenő után elhagytuk a túra útvonalát a Farkas-kút kedvéért. Útban Lajosházára befelhősödött, s nem sokkal a Nagy-patak előtt itt-ott sárral is találkoztunk az olvadás miatt. Egy újabb hosszú pihenő után megint emelkedni kezdtünk. Az Üstök-fő oldalából is rendben előkerült a palack. A többiek elmentek az Asztag-kőhöz, így egy órát vártam rájuk a S-/P+ elágazásban, hogy együtt ereszkedhessünk le Szalajkaházhoz. Innen ismételten felfelé vezetett az utunk a folyamatosan alábukó nap utolsó sugaraitól megvilágított erdőben. Az utolsó másfél kilométert már szürkületben abszolváltuk. Legközelebb a Szent Imréről elnevezett templomtól folytatjuk a túrát. Ma Jonkó volt a társam.
2018.03.15. 17:58 4. túra Mátraszentimre -> Mátrakeresztes
Amikor 6 hete itt befejeztük a túrát, nagy hó volt. Mára ebből csupán a falu szélén, illetve a közeli sípályán volt kézzel gyúrható nyoma. Egyébként még apró foltokat sem láthattunk. Ez a szakasz nem ígérkezett oly' látványosnak, s erre a szürke, borús-felhős idő is rátett. Szorospatak felé a hosszú ereszkedés során az eső is rákezdett, s sokáig nem hagyta abba. Ágasvárra vissza is ebben a novemberre emlékeztető időben másztunk fel. Jó néhány kellemes emlékem fűződik az itteni sátrazásokhoz. A csúcsra vezető kitérő jó meredek és saras volt. Kilátásunk nem volt, de cserébe hóesés igen. Innen páran tettünk egy kis kitérőt a gerincen a Newton-sziklán túlra, hogy utána egy hosszabbat pihenjünk a turistaházban. Miután továbbindultunk, láthattunk (a Nemzeti ünnephez dukáló) nemzeti turistajelzést is. Ezután volt egy iszonyat saras rész, amit még überelt a megduzzadt Csörgő-patakon való átkelés. A térkép ugyan mutat egy hidat a Z- jelzésnél, de felejtős. Én inkább a "le a cipővel"-elvet követtem, a többiek egyensúlyoztak. Hidegebb vízre számítottam... A nap utolsó emelkedője Fallóskútig tartott. Tettünk egy kis kitérőt a zarándokhelyhez, majd egy hosszabb aszfaltos rész jött. Egyedül a mai utolsó palackot kellett keresgetnünk. Ezután még egy sártenger volt említésre méltó. A napot Mátrakeresztesen zártuk, túratársam Bobó volt.
2018.03.30. 16:59 5. túra Mátrakeresztes -> Meggyes
A mai etap részemről kicsit rendhagyóra sikerült. Az autós logisztika miatt volt egy csomó időm 'Keresztesen, amibe belefért GCLYVZ, meg úgy voltam vele, hogy a Muzsla-nyeregig megnyomom és akkor lesz annyi időm, hogy amíg a csapat is odaér, addig én megjárom GCGRTV-t is. Így 15 perc előnnyel rajtoltam el. A faluból kiérve egyrészt azonnal szembesültem a sáros utakkal, másrészt itt még volt kilátásom a környező púpokra. Az utak állapota változatosan rossz volt. Néhol nem csupán a sár, hanem a víz is komoly kihívást teremtett. Ez az áldatlan helyzet a Hidegkúti-turistaház környékén javult. Ez a hely egy igazán kellemes réten fekszik. Innen annyival is könnyebb volt, hogy a szintemelkedés is enyhébb lett. Nagyparlag elhagyott épületeinél váltottam jelzést, majd hamarosan betértem a patakvölgyekbe. Párszor ide-oda kellett ugrálni a két part között, de nem volt vészes. A gerincre való emelkedés közben láttam muflonokat és egy szalamandrára is majdnem sikerült rálépnem. Ahogy közeledtem a gerincvonalhoz, úgy lett egyre sűrűbb a köd és misztikusabb az erdő. A végén már az államon csöpögött a pára. Mivel bőven volt időm, ezért elmentem a Nyikomra is. Ott pihentem egy jó 20 percet a kilátóban, majd visszaindultam. (Utólag kiderült, hogy még egy plusz 30 perc is belefért volna.) Délután 1-re állt össze a csapat, s innen már együtt mozogtunk. A Muzsláról lefelé szépen és folyamatosan tisztult az idő. A Horkáról már láttuk a Zagyva-völgy falvait is. A Diós-pataknál lévő elágazásban szép napsütésben kezdtünk ismét emelkedni. Egy kisebb pihenőt iktattunk be a Delelő-kútnál, majd megküzdöttünk a nap utolsó komolyabb emelkedőjével, a sziklás és meredek oldalú János várával. A mai ládát és a két palackot is rendben találtuk. A végére még egy kis sarat kaptunk, nehogy elfelejtsük a napi kihívást. A mai szakasznak a Meggyesnél lett vége. Innen fogunk két hét múlva nekiindulni az utolsó etapnak, ezáltal befejezni a multit. A mai napon Nózi tartott velem.
2018.04.14. 15:55 Meggyes -> Gyöngyöstarján
Eljött ez a nap is! A mai logisztika egyszerű volt, nem is tartott soká. Az időjárás is igazán kitett magáért, így igazán szép, napos, hamisítatlan kora tavaszi időt kaptunk ajándékul. Először leereszkedtünk a Puskaporos-kúthoz (GCMF04), hogy minél többet emelkedhessünk felfelé a Havasra. Ezen a részen rengeteg vaddisznó-csemetével találkoztunk. Innen-onnan pedig gyönyörű kilátásokra csodálkozhattunk rá. Majd aláereszkedtünk, hogy Faizattól mászhassunk fel előbb a Káva, majd (természetesen) némi ereszkedés után a Tót-hegyes csúcsára. Errefelé sok papsapka-gombát láthattunk, s én még egy hatalmas erdei fülesbagollyal is randiztam. A túra utolsó emelkedője a Világos-vár volt. Mind a sziklás északi, mind a meredek déli tartogatott meglepetéseket. Előbbi pár tő leánykökörcsin, utóbbi csodás panoráma formájában. Lefelé sikerült elszakadni a többiektől, ami nem volt véletlen. Be kellett rendezni a láda környezetét. Lufikat fújtunk, megterítettünk az ünnepeltnek. Örültem, hogy a tortaforma nem nyomja már a sebes derekamat... De megérte, mert sikerült a meglepetés! A levezető szakasz, már könnyen ment. Viszont a ládában összesen 3 festett kő volt, így most kiürült. A mai záróetapon Forest volt velem.
Összegzés: Én azon kevesek egyike vagyok, akik mind a teljesítménytúra (1998 - 112 km/5900 m), mind a multi verziót végigjárták. Már a moderációkor is baromságnak tartottam az ötletet. Ez a véleményem azóta sem változott. Én tudom, mit jelent megcsinálni ezt a túrát, tudom, mit jelent ennyit, ilyen körülmények között gyalogolni. Hatszor kicsit (vagy egyáltalán nem) elfáradni nagyon nem azonos az egyben történő teljesítéssel. Vagyis a multi nem érhette el azon deklarált célját, hogy a kesserek megérezzék azt, amit a túra indulói éreznek. Tény, hogy hat remek túrán vagyunk túl. És ez mind az útvonalra, mind a társaságra illik. Elég változatos körülmények között jártuk be az egyes szakaszokat. Ebből az aspektusból nézve nincs is gond. De a cél nem ez volt. A pontokat rendben találtuk és alig egy-kettőnél kellett pár percnél tovább kutakodnunk. A kékesi virtuális ezzel együtt is hipergagyira sikerült és a koordinátát is jó lenne pontosítani. Viszont (talán ez még megengedhető spoiler) nyugodtan darabolható lenne úgy a jelszó, hogy minden ponton legyen részlet.
Kess letudva! Kedvenc túraszervezőnk kitalálta magának, mi meg "segítettünk" elérni a célját. :)
Mivel itt-ott kitértünk egyéb dobozok miatt, így a végén 150 kilométer körül zártunk, ráadásul minden túránk túljutott az 1000 méteres szinten. Képességeim nem tették volna lehetővé az "egybenteljesítést", de így darabolva sem volt egyszerű séta. Elismerésem minden RENDES TELJESÍTŐnek!
Szűkös lehetőségeink miatt hosszúra nyúlt a túra, de így legalább átélhettünk szinte minden időjárási körülményt. A mély hótól az esőn át, a kellemes őszi/tavaszi szellőkkel kísért borongás után a tűző nap zárta a projektet. Volt, amikor egy kicsit eltévedtünk, de akkor nem mindennapi dagonya volt a "jutalmunk". Az élményt külön fokozta néhány patakátkelés is. Örülök, hogy részese lehettem!
Kár, hogy a láda nem volt felkészülve egy ekkora támadásra, így elvesztette minden festett kövét. :(
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést. Sajnos, hál istennek ez is meg van. Kicsit több mint 1 év alatt jártuk végig. Az útvonalon végigjárva a közeli ládákat is megkerestük, így mára a Mátra számunkra ki is ürült. Mehetünk a Bükkbe. Csak gratulálni tudok azoknak, akik ezt a teljesítmény túrát végig csinálják. Számomra lehetetlennek tűnik. Külön gratulálok a rejtőnek, hogy az összes pont a helyén volt, ami egy ilyen multinál nagyon hasznos tud lenni.
Befejező kirándulás (némi ismétléssel): Fajzat-puszta - Tót-hegyes - (GCTHER egykori terv-láda öreg fái) - Világos-vár (GCM002 rejtés) - végláda - Fajzat-puszta, gyönyörű nyári időben.
Köszönöm ezt a szép multit, a kihívást és a festett követ is.
2017.06.03 19:30
Úgy alakult, hogy épp az idei Mátra 115 teljesítménytúra (első) napján folytattam a multit. Nagyon vágytam már mozgásra, és sikerült is jó sokat gyalogolni. :-)
A túra résztvevőihez képest nagy előnnyel indultam, így velük nem találkoztam, de az állomásokon már nagy volt a készülődés. A Muzslán találkoztam a rejtőkkel (erre számítottam is, hiszen mindig ott pontőrök), beszélgettünk egy kicsit, és "első beérkezőként" pecsétet és egy VIP banánt is kaptam. Köszönöm!
A Puskaporos-(Kénes-)kutat már nagyon vártam, mert a nagy melegben addigra elfogyott a vizem. Nagyot ittam a hideg, vasas vízből, hiszen még hátra volt a Havas és a Tót-hegyes megmászása.
Ezt a napot a 16. pontnál fejeztem be, már csak a záróláda van hátra.
2017.04.26 18:00
Amikor megjelent a láda, először azt terveztem, végigmegyek egyben. Nem volt ez teljesen irreális gondolat: a BEAC-Maxit megcsináltam (bakancsban, hátizsákkal, külső segítség nélkül) 18 és fél óra alatt (6 km/h-s átlagsebességgel), és a végén még haza is gyalogoltam utána, mert nem járt még a villamos. De az így is csak 115 km volt, én meg kb. 40 lehettem akkor. Most viszont már nem esik jól egy ekkora rohanás: utána hetekig fájna mindenem, és egy darabig futni se tudnék rendesen. A túra koncepciója se lelkesít maradéktalanul: a "minél több szint legyen bene" miatt szerintem néhol kicsit erőltetett a nyomvonal (például ledöngetünk Mátraalmásra, majd egy úttal arrébb visszamászunk ugyanoda). Persze a sportértékét egy pillanatig se vitatom, a szintidőn belül teljesítőknek pedig gratulálok!
Így aztán belekezdtem darabokban. Az első szakasz 2013.11.30: Kisnánától a Hármashatárig mentem el (kisebb kitérőkkel más ládákhoz), aztán ott lefordultam Markaz felé (M115 kb. 13 km-ig).
Aztán a következő 25 km (M115 38,7 km-ig, Galyatető másodszor) jó három évig tartott: amikor egy-egy darab beilleszthető volt egy kirándulásba, akkor mindig mentem egy kicsit tovább. De ez így nagyon lassú és szétaprózott volt.
Ma a GCKEM befejezése után elhatároztam, hogy felgyorsítom a teljesítést, nagyobb darabokat megyek egyben. A mai délutánba a Galyatető - Mátraháza - Lajosháza - Mátraszentimre (M115 60,5 km-ig) 22 km-es darab fért bele.
A múlt heti hó már csak 650 méter felett maradt meg. Máshol csak a letört ágak, kidőlt fák, lefagyott levelek, megáradt patakok és helyenként nagy sár emlékeztetnek rá.
A hatvanas években négy vagy öt éven át a Hidasi erdészházban nyaraltam. Akkoriban a Galya-tető alatt, a Nyírjesi erdészház felé menet egy nagy tarvágás volt, amelynek Málnás volt a neve, és a nevéhez méltóan tele volt málnával (és szamócával). Ma egy jó ötven éves nagy erdő áll ott.
A Mátrába azóta is sokat járok kirándulni, tájfutni, sífutni, és 2003 óta ládázni is. Így a sok év alatt szinte mindenhol jártam már. Persze az erdő mindig más: most például a hóolvadástól megáradt patakokon való átkelés adott izgalmas feladatot.
Két évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy teljesítem a Mátra115 teljesítménytúrát, ami 2017-ben már 132 km-t és 6760 méter szintemelkedést jelentett. A Havast például kétszer kellett megmászni (oda-vissza). Az első pár pontot még megkerestem, de a hetediktől kezdve inkább a teljesítésre koncentráltam. Nagyon meleg volt, talán ennek tudható be, hogy a 240 indulóból "csak" 137-en értek be a hosszútávon. Nekem 29 óra 15 perc alatt sikerült a teljesítést. Köszönöm a rejtést és a jelszót. A hiányzó pontokat még be fogom pótolni.
A képeken a választott kődíj, az oklevél, a túra logóját tartalmazó póló és szerény személyem (a túra céljában) látható.
2016 decemberében kerültem karnyújtásnyira az 1000. megtalálásomhoz. Természetesen valami különleges és emlékezetes logolásra gondoltam. Töprengésemet megosztottam anettx kesser társammal is. Az ő ötlete és javaslata volt a GCM115. Sajnos makacs térdproblémái miatt nem tudott velem tartani, de gondolataimban ott volt minden lépésemnél. Ezért ő az első virtuális teljesítő. Küldtem is neki egy ajándékot fénykép formájában(kőautót). A ládaoldalt olvasva nem kezdtem neki a tél közepén. Akkor még 20-30 cm-es hó volt a hegyekben. A gyaloglás még csak-csak ment volna, de a palackokat,ládákat előkotorni a fagyos hó alól nem tűnt jó ötletnek. (Az egyik logoló azt írta hogy gps nélkül teljesítette, szerintem csak viccelt)
Összesen 5 nap kellett a teljesítéshez. Volt hogy "csak" 18 km jutott de szint az itt is akadt rendesen. A leghosszabb etap egy 41 km-es volt. Áprilisban két szakaszt még lombfakadás előtt jártam le. De a májusi túrákon bizony már gyűjtöttem a kullancsokat. Az időjárás kegyes volt hozzám. Végig esőmentes, túrázáshoz ideális enyhe, néha jótékonyan fújó szélben gyalogolhattam.
Folyamatos gyaloglással nem vállalkoznék egyben végigjárni a távot. Az is jelzésértékű lehet, hogy csak 29 megtalálása van közel 5 év alatt. Bár egy gyakorlott túrázónak azért nem okozhat gondot szakaszokra bontva teljesíteni.
Köszönet az egyedi ajándékokért.
A munka nemzetközi ünnepén jól megdolgoztatott az erdő a Muzsla gerincén.
A legutóbbi havazás "eredménye" az ösvényre bedőlt fák és a földig hajolt bokrok amiket vagy ki kellett kerülni vagy törpejárásban esetleg négykézláb átbújni alattuk.
Szinte napra pontosan 2 év alatt jártam be az útvonalat, hiszen 2015.03.30-án 12:10-kor bukkantam először a kezdőládára. Aznap csak néhány órám volt túrázni, így a folytatást későbbre hagytam. Nyáron aztán a cetli lopás áldozatává vált, ezért újra nekiindultam, de más ládákhoz kanyarodva általában csak 2-3 állomást tudtam érinteni. Közben véletlenül rábukkantam egy palackra, innentől fogva már két szálon göngyölíthettem a fonalat. :) Két napon kerékpárral is vadásztam. Az utolsó négy megálló idénre jutott, jó érzéssel, hogy lezárhatom a hosszú vándorlást a gyönyörű díszletek között, változatos ösvényeken, utakon.
A rejtések végig rendben voltak, gond nélkül megtalálhatók, bár a 15-ös koordinátája némileg csal, a leírás alapján kellett keresni. Köszi a tartalmas kessélményt!
2016.11.13
Gyöngyöstarjánból indulva cserkésztem be az utolsó két pontot. 700 méter felett már néhány centis hó volt, így nem esett igazán jól a sziklákon keresgélni a palackot.
Ezzel vége ennek a gigamultinak is, csaknem 3 évig tartott a pontok bejárása, csaknem 150 kilométert gyalogoltam a teljesítéshez. Azt hiszem, egyben ősz fejjel ez már nem menne. Köszönöm az éményt Ironmannek és Klárinak.
(A rejtett mezőben a végpont régi koordinátája szerepel)
2016.03.26
31 kilométeres kirándulás 1200 méter szinttel a GcM115 jegyében.
Gyöngyöspatáról indultam a Gcm115 négy pontját levadászni, közben a Gcmf04 is útba esett.
Nagyon nem mentek ma a szintek, ami talán a fáradságomnak tudható be: a napi 66 km kerékpározást a munkába úgy látszik nem sikerült a hétvégére kipihenni.
Különösen a Muzsla viselt meg nagyon - mint mindig a Mátrabérc teljesítménytúrákon is.
A 15. pontról a siklóernyősök által használt útvonalon tértem vissza Gyöngyöspatára. Jó kis sziklás terep volt, nem hiányzott az út végére.
Már csak egy túra kell a befejezéshez...
2016.02.20
Ma a 9,10,11 pontot kerestem fel. 22 kilométert gyalogoltam 1050 méter szintemelkedéssel Mátrakeresztesi indulással.
Az erdőben mindenhonnan patakok törtek elő, a turistautak többsége is patakmederré alakult. A Csörgő-patak hatalmasra duzzadt, a 11-es pont felé menet mindenképpen át kellett kelnem rajta. Hosszas keresgélés után egy a patakon átdölt fatörzsön lovaglóülésben araszoltam át.
A 9, ponton meglepetésemre ládát találtam, toll nem volt benne, nálam sem volt, így nem tudtam logolni.
A 11-es ponton sem a régi sem a kimatekozott, sem a rejtett mezőben levő koordinátához nem stimmelt a rejtekhely, de azért hosszas keresgélés után megtaláltam.
2015.11.19
Ma teljesítettem egy 31 kilométeres túra - 1200 m szint - keretében az 5,6,7,8 pontokat a Galyatető-Mátraballa-Mátraháza-Galyatető útvonalon
A Galyatetőn kb 10-15 centiméteres hó volt, 600 métertől egybefüggő hótakaró borította a Mátrát. Különsen küzdelmes volt a Gerenna várról a leereszkedés.
2014.12.21
A Gcmf10 (Források útja) láda teljesítése közben meglett a 3. pont is.
2014.02.08
Elkezdtem. 33 kilométert gyalogoltam a Mátrában a kisnána - Gazos-kő - Kis-Szárhegy - Kisnána útvonalon, sáros , latyakos, a gerincn havas utakon. A rossz útviszonyok - nameg az 1200 méteres szintemelkedés - miatt alaposan elfáradtam a nap végére, már sötétben értem vissza az autóhoz.
Az első két pontot érintettem a túra során.
Két részletben. Az első egy 2,5 napos sátras túra volt, Andrusa volt a társam, Mátrakeresztesig jutottunk. Ma lejártam a maradékot, egyedül.
Minden nap nagyon meleg volt, múlt héten még a nagy zsák is nehezített. Ma 6 liter vizet ittam túra közben, ebből kb. 5,5-et izzadtam ki. A Muzsláról lefelé jövet megtámadott egy lódarázs, 4 helyen csípte meg a fejemet. Ha valaki találkozna vele, kérem, adja át üdvözletemet....egész nap úgy éreztem magam, mint akit megskalpoltak. Múlt héten is, de különösen ma meg kellett küzdeni ezekkel az apró legyekkel is....tudjátok....amik ezresével zsonganak az ember körül, berepülnek minden szabad nyílásba, és kedvenc szórakozásuk, hogy úgy tesznek, mintha beszorulnának az ember fülébe, és mielőtt továbbállnának, elzsongják ott bent Mozart valamelyik operáját.
Mindezekkel együtt nagyon jól szórakoztam a pontok gyűjtögetése közben, kicsit nosztalgiáztam .... a teljesítménytúrával 2010-ben végeztük ki egymást. Köszönöm a lehetőséget és a szép követ, ott fog pihenni a tt-n kapott mellett.
Túratárs barátaim tudják rólam,hogy "utálom" a Mátrát. Ezért ,vagy ettől függetlenül kiakarom zöldíteni ezt a hegyet. Köszönöm a rejtő "segítségét", elismerését.
Idén először indultam a túrán és teljesítettem 29 óra 21 perc alatt. Hatalmas élmény az egész és felejthetetlen. Köszönöm, hogy még egy ládával is megtoldhattam utólag a remek napot. Mindenkinek további sikeres teljesítést egyben és részletekben egyaránt. Idén a táv már 128 km és 6550 m szintemelkedés. :)
A rajtban tudtam meg, hogy van lehetőségem a Mátra115 teljesítése után, közben, alatt egy pont ide kötődő ládát is begyűjteni.:) Nagyon-nagy élmény volt a túra, de közben a ládák keresése elég necces lett volna. De beértünk szintidőre, annyira nem is neccesen, és jövőre tán újra ugyanitt. Köszönjük!
Az idei Mátra 115 teljesítménytúra alkalmával lett meg a láda amit 29óra 14perc alatt sikerült teljesíteni.
A rejtőknek köszönöm szépen a segítséget! :)
Az útvonal nagyon szép és minden évben kihívás végig menni rajta.
Eddig 3-szor sikerült a hosszú távot és egyszer a Mátra 88-at :)
Húúúú, ez nem semmi!
A túra útvonalának jelentős részét ismertem különböző rövidebb túrákról, teljesítménytúrákról. De így egyben eszembe nem jutna nekivágni! Minden elismerésem azoknak, akik ezt a TT-t megcsinálják!
Még 2012.08.05-n kezdtem el a Kontra Mátrabérc multi befejezésével összefűzve. Aztán sok szünet következett, de idén szerencsére többször is jártam a Mátrában, így ezzel a multival is jobban haladtam. A végét szombaton a PATAI MÁTRA 50 TT közben vadásztam le. Szép túra, köszönet a bemutatásáért!
A jelszó elejével egy kicsit elkavarodtam, mert már régen volt és nem emlékeztem, hogy mit, hova, miért írtam. Így jár, aki nem egy nap alatt teljesíti! :)
Ezúton is köszönet a rejtői segítségért!
Az idei M115 teljesítménytúra alkalmából megszereztem a jelszót.
Már tavaly is végigmentem, de akkor sem álltam meg szöszmötölni.
Remélem egyszer majd ráérősen végig molyolom a rejtéseket, de addig is megmosolyogtatom e multit.
Köszönet Ironman-nek a jelszóért, aki végigaludta, amíg a Muzslai ep.-n tartózkodtam :D
Fantasztikusan jó volt! Minden napot élveztünk!
7 túranapot töltöttünk el (lehet, hogy 8?) a 17 pont megtalálásával. Nagyrészt ismerős helyek voltak, de természetesen akadtak szakaszok, ahol előtte még nem jártunk. Nem kapkodtuk el... 2013.03.02-án kezdtük.
A 9. pontnál egyszer elakadtunk, de a vakszerencse hozzásegített a 10. ponthoz. A 11. pontot sem találtuk a helyén, de néhány perces keresgélés után a földön szabadon megtaláltuk. Visszatettük.
A téli keresgélést választottuk a 12-17 pontokhoz néha kicsit módosított útvonalon.
Gyöngyöspata felől érkeztünk a GCM115-12 pontjához, majd letértünk az útról és valahol a -ra ereszkedtünk be. Az inger-gazdag -ön felküzdöttük magunkat a Muzslára. A Sóbánya-patakon legalább 10-szer kellet átkelni, nagyon izgalmas volt. Majd egy balkanyar után szó szerint küzdelmes volt, mert a mély hóréteg teteje kérgesre volt fagyva, így nehéz volt taposni. Amikor a elágazás már csak 160 méterre volt, elkezdtem számolni a lépéseket, 400 lépést tettem meg és ez csak az elágazás volt, még több, mint 300 méterre volt a csúcs. Itt igazi téli időjárás tombolt. Szél -1,5°C, amit -10°C-nak éreztünk. (10,8 km) A csúcskönyvbe csak rövid bejegyzést tettünk, majd megpróbáltuk előkotorni a GCKMB kezdő pontját, de a fához annyira odafagyott a kő, hogy nem tudtuk elmozdítani. Ekkor a "B" terv lépett életbe és a GCM115-13 potjához mentünk tovább a -on a Nagy-Koncsúr alá. Itt végre újból sütött a nap és felengedhettünk. A Nagy-Koncsúr meseszép panorámája egy félórás üldögélésre csábított. A palackért meg kellett dolgoznunk, mert a kő-fa összefagyás itt is fennállt, de végül sikerült. Tovább a Kis-Koncsúr, Horka-tető uán érünk a Diós-patakhoz. a Delelő-kút érintésével eljutottunk a -ig. Ott állt előttünk János-vára és az újabb szintek. Fönt a GCM115-14 es pontját gyorsan megtaláltuk és csak a célegyenes maradt az autóig. Nem volt egyszerű, mert az út kétsávos jégpályává változott.
Út közben muflont, fiatal szarvasokat tömegesen láttunk.
A vége 22,8 km. 1046 szintemelkedés, 1051 m süllyedés. 5 óra 45 perc mozgási idő. A Havas-hegy ott volt mellettük karnyújtásnyira, kezünkben a koordináta, de elfáradtunk....
Következő hétvégén a Havas-heggyel kezdtünk, majd a tervünk az volt, hogy jobbról megkerüljük a Világos hegyet és úgy megyünk tovább a Tót-hegyesre, de az elkerülő út olyan izgalmas volt, hogy sokáig marasztalt bennünket. Rengeteg muflon vonult a szemünk előtt és sokáig úgy tudtunk mozogni, hogy nem is vettek észre. Néhányat le is tudtunk fényképezni. Majdnem egy órát töltöttünk el, így végül a Kopasz-hegy lett a célpontunk a kopasz, sziklás rész felől. Megkerestük újból a dobozt és a korábbi bejegyzésünket, majd kb. 1/2 óra múlva visszaindultunk, mert erősen sötétedni kezdett. A naplemente utáni sötét erdőben, a nagy csöndben, csak a lépteink zaját hallgattuk, mikor az egyik magaslesen megmozdult valaki. Majdnem frászt kaptam. Lefelé a a végláda mellett mentünk el, de akkor még nem tudtuk. Végül a 20 km megint összejött 900 m szintemelkedéssel.
És ma végül a Mátrai források végláda irányából futottunk neki megint a Tót-hegyesnek. A teljes szakaszán kemény hó fogadott, de a csúcson kisütött a nap, és mint a gyíkok melegedtünk egy - egy kövön. A palack megtalálása után itt is megkerestük újból a dobozt és a logbookot és teljesen véletlenül 2010-ben egy lapra került a bejegyzésünk Klárival és Ironmannel. Vagy nincsenek véletlenek?
A végládánál szemeztünk két fiatal muflonnal. Ők sem akartak hinni a szemüknek és mi sem. Sajnos a teleobjektív a hátizsákban volt.
A kavicsok közül a piros cipőset választottam, nagyon köszönöm. Mindig vágytam egy piros túracipőre...
Igen, képet kaptunk arról, hogy milyen brutálisan nehéz egy ilyen túrát egy szuszra teljesíteni. Az utóbbi hegycsúcsokon mindig eszembe jutott, hogy 80-100 km után hogy lehet még fölfelé menni?
Utunk során nem kellett semmilyen segítséget igénybe venni a pontok megtalálásához. Tökéletesen kivitelezett.
Képeket nehéz lesz válogatni.
Ma sikerrel befejeztem a multit,összesen 2 egész és 3 fél napot tartott. Ezzel sikerült az ezévi vállalásom egyik felét teljesíteni, a másik fele a Bükk és a Zemplén újra kipucolása volt, az már nyáron teljesült.
1. túranap: Kisnána vár- Galyatető kb.:40 km. A feleségem a gyerekekkel kitettek a kisnánai várnál, hogy akkor este várnak Mátraszentimrén a szállásunkon. Az első 1-2 kilométert gyorsan megtettem és már kerestem is az első ponton a ládát, amit, mint kiderült bedozeroltak. Kétségbeesetten kezdtem telefonálgatni, végül Hegedűs Zsuzsa tudott kisegíteni a következő pontok koordinátáival. Ezzel kb. egy órát vesztettem. Utána egészen jól ment a Kékesig, de hogy utána le kelljen menni Parádsasvárra, majd Mátraalmásra. Ezt már galádságnak éreztem, ahelyett, hogy szép kényelmesen végig sétáltam volna a gerincen. Mátraalmásról felfelé már csak vánszorgás volt, közben többször eszembe ötlöttek a túra szervezői. Utána már csak Mátraszentimrére kellett átkutyagolni.
2. túranap: Galyatető - Mátraháza - Mátraszentimre: 20 km. Ez egy egyszerűbb szakasz, Mátraházán találkoztam a családommal és jól bebableveseztünk a Csülök Büfében. Utána gyorsan vissza Mátraszentimrére, majd jött a szokásos felhőszakadás.
3. túranap : Mátraszentimre - Mátrakeresztes: 20 km. A zöld jelzésen elkísértek a gyerekek is, kellemes szemerkélő esőben, majd utamra engedtek Mátrakeresztesre. A végén a feleségem begyűjtött.
4. túranap: Mátrakeresztes - Diós patak, Szurdokpüspöki: 15 km. A feleségemmel veselkedtünk neki a következő szakasznak, a cél az volt hogy megpróbálunk minél tovább jutni. Hamarosan elkezdett szemerkélni az eső. de az nem zavart minket, mert hát azért van az esőkabát és a túrabakancs. A Muzslán mi sem találkoztunk a rejtőkkel, de jól tették hogy nem voltak ott, mert az eső átváltott trópusi felhőszakadásra. Egy perc alatt kiderült, hogy az esőkabát teljesen felesleges és a túrabakancs csak arra jó, hogy kellemesen langyos lábvizet biztosítson. Rég áztam el ennyire. Menekültünk le a hegyről, végül Szurdokpüspökiben kötöttünk ki. A buszon kellemes vízfoltokat hagytunk magunk után. Ezután jött 2 hónap allergia szünet, amikor a ládázást is beszüntettem, majd meg elment a kedvem az egész geocachingtől. Végül a decemberi szép idő és a túra hiányom miatt döntöttem úgy, hogy itt az idő befejezni a multit
5. túranap: Diós patak- Tót-hegyes - Gyöngyöspata 35 km. Alapvetően Szurdokpüspökiből szerettem volna Gyöngyöstarjánig eljutni, úgy, hogy valahol otthagyom az autót és tömegközlekedem egyet. De megfelelő időben, ilyen busz nem létezik. Végül úgy döntöttem Gyöngyöspatán parkolok le és ide is térek vissza. Sikerült majdnem az év legrövidebb világosságú napján nekivágni a túrának. Reggel hatkor le is tettem az autót töksötétben, rá öt percre már ott is volt a yard, de látván hogy egy túrabotokkal felszerelt őrült túrázóval van dolguk, csak intettek. Unalmas 5 km-es séta után, végre elértem az eredeti útvonalat és visszafelé vettem az irányzékot Szurdokpüspöki felé. Közben az erdőben elkezdtek lövöldözni, de reménykedtem benne, hogy a turista útvonalra csak nem lőnek. Így gondolta egy 15-20 egyedből álló szarvas csorda is, akik vagy 2km-et kísértek 100 méteres körzetben. A 14. pont megtalálása után fordultam vissza és indultam neki a Havas hegy megmászásának, ami nevével ellentétben nem volt havas, csak szeles és csúszós. Szerencsére közben kisütött a nap is, így nem fáztam. Závoznál át kellett vágnom egy fakitermelésen, nagyon keserves egy 500 méter volt, a teljes turistautat fatörzsek, faágak fedték. Vagy negyed óráig tartott még valahogy átverekedtem magam. Jött a Tóth-hegyes, majd a kellemetlen meglepetés, a Babik forrásból nem jött víz, mindenhol nagy sár volt, de a forrás nem csorgott, pedig itt szerettem volna feltölteni a vízkészletemet. Szerencsére meg volt egy almám. A Világos-hegyre felfelé már csak vánszorogtam a fáradtság és a nagyon-nagy szél miatt. Néhol már fontolgattam a négykézlábas haladást is. Szerencsére a másik oldal már nem volt annyira szeles és veszélyes. Már csak pár kilométer lejtmenet és, örömteli pillanat, végre megtaláltam a végládát. Gyors logolás és indultam tovább a kezdődő szürkületbe Gyöngyöspata felé. Este hat körül, tök sötétben, végül meg is érkeztem a kocsimhoz, a végtelen szőlősorok közötti gyalogolás után.
Másnap itthon derült csak ki, hogy nincs meg a teljes jelszóm, mert a mobilomban volt csak benne az összes részlet, ami sajnos tönkre ment ősszel, fényképekről nem volt meg az összes részlet. Végül a rejtő segítségével sikerült logolnom, köszönet neki érte és persze ezért a szép, embert próbáló multiért. Szeretem az erőfeszítést igénylő, túrázós ládákat.
Már a láda megjelenése óta foglalkoztatott ennek az útvonalnak a bejárása. Mivel hosszú táv (százhuszon... kilométer) ezért szóba sem kerülhetett, hogy ezt folyamatos haladással teljesítsem. Először is: éjszaka nem túrázom, nincs kedvem órákon át (egész éjjel) fejlámpa fényénél bukdácsolni a kövekben, miközben semmit sem látok a tájból. Én már "élvezeti ládász" vagyok, az ilyen "butaságot" meghagyom a fiataloknak :) Mivel csak nappal haladok és a nappalok októberben olyan 10-11 órát tesznek ki, így majdnem pontosan 3db 40 kilométeres szakaszra bontottam a távot. Érdekes volt hogy a három résztáv szintekben is nagyjából hasonló (2000 méter emlekedés).
Az első etapot október 6-án kezdtem el Kisnánáról (7:36-kor). Galyatetőig jutottam (Kékesen ebédeltem) és 17:22-kor a mátraalmási kunkorral együtt is megérkeztem a Táncoló kecskékhez fogadóhoz. (Ezt a szállást jó szívvel ajánlom mindenkinek, itt volt szerencsém összefutni a fogadóban dolgozó Évivel, aki maga is ládázik Évi&Zoli nick alatt :))
Másnap reggel (bőséges reggeli és némi beszélgetés után) picit a tervnél később, 8 körül indultam tovább a második szakaszra, mely Mátrakeresztesig tartott, ahová negyed 7 körül még világosban érkeztem. A túrát itt azonban megszakítottam, mert egy apróbb sérülés miatt szerettem volna, ha a hétvégi bihari túrára (lásd. logok) regenerálódok kicsit, mert azért nagy kár lett volna, ha azt végigszenvedem. Így a harmadik, egyben utolsó szakaszt (napot) október 19-ére lőttem be, mert erre a napra szép őszi időt ígértek.
Nem részletezem a hosszú és nehéz túra minden egyes mozzanatát, de összegészében nagyon örülök, hogy az októbert választottam, mert nem volt meleg, csodás őszi szinekben tündökölt az erdő, a nappalok pont lehetővé tették a 4km/h-s teljes átlagsebességgel való normális túrázást. Szinte senki nem mozgott az erdőben (egy kezemen meg tudom számolni, hogy terepen hány emberrel találkoztam a három nap során). Ez előzőből következően rengeteg vadat: muflont, őzet, szarvast láttam - némelyiket néhány tíz méterre be tudtam cserkészni.
A multiról: volt már Totál Brutál (harmincegynéhány kilométerrel), Kontra Mátra bérc (majd' 60 km), most meg annak is a duplája több mint 120 km-rel. Nagyon tetszett mind a három, ennek ellenére úgy gondolom, hogy (legalábbis a Mátrában) nincs szükség több TT-t bemutató ládára :-)
Nagyon okosan, gondosan kivitelezett multi, minden pont nagyon precíz, pontos, könnyen megtalálható volt. A rejtések igényesek, a végládában található festett kövek kifejezetten szépek, szellemesek és nagyon szép emléktárgyak. A fotón is látható papagájt választottam.
Sajnos a Muzslára érve nem találkoztam a rejtőkkel, ezt picit nehezményeztem ;)
Kedves Klári és ironman! Nagyon köszönöm Nektek ezt a kalandot, igazán jól bejártam a Mátrát (sokadjára), de úgy, ahogy még soha előtte. Elfáradtam, de kellemesen. Sok szép gondolattal és élménnyel tértem haza magányos vándorlásomból...
Ládaellenőrzés! Az első ládát valóban bedózerolták, a közelében már új láda várja a vállalkozókat!
Az utolsó ládában is frissítettük a festett kövek kínálatát!
Elérkezett a pillanat.
Végig jártam.
7 nap.
Nagyon köszönöm a rejtéseket és az ajándék festett követ.
Az elhatározás áprilisban született, hogy végig kéne járni az idén.
A hét nap alatt volt eső, meleg, napsütés, és kellemes túra idő sok-sok emelkedő (nekem néha úgy tűnt, hogy mindig csak felfele kell menni).
A Muzsla tetején éreztem először, hogy már nincs olyan messze a vég láda.
Legalább az érzés megvolt :) emelkedő pedig még bőven volt hátra.
A legjobb a Kopasz-hegyről körbe nézni, hogy mennyi csúcson voltunk.
Legtovább az utolsó ládát kerestem mert egy számot elírtam a koordinátánál.
A túrát áprilisban Bajkó Lacival (bajkol) kezdtem.
Mátraházától jött velem a fiam, és elhatározta, hogy diploma után megcsinálja egyben a Mátra 115-öt.
Itt mindenképpen megemlítem, hogy nagy tisztelet és elismerés illeti azokat akik egyben teljesítik ezt a távot, és akik GPS nélkül keresték meg a pontokat (Évi&Zoli).
Az utolsó nap találkoztunk olyan teljesítmény túrázókkal akik a Vadrózsa 150-et csinálták, szintidő: 40 óra. Amikor ezt írom ők még túráznak.
Öt napot töltöttünk a Mátrában a feleségemmel és a három legifjabb gyerekünkkel. Előzetes terveink alapján 2 nap felmentést kaptam a gyerekek alól, hogy nekivágjak ennek a túrának. Ebből sajnos a monszunhoz hasonló időjárás miatt 1,5 nap maradt. Van aki ennyi idő alatt nevetve teljesíti, én kicsit több mint a feléig jutottam.
Amiért a bejegyzés született, az az, hogy nem találtam meg az első pontot, ami több mint kellemetlen. Ha pontos a koo, akkor eltemették a ládát, mert a sok eső miatt letolták az utat és pont oda tolták félre a sarat. Ha nem pontos, mert találkoztam ilyen ponttal is, akkor lehet hogy megvan, csak én voltam figyelmetlen. Jó lenne, ellenőrizni a kezdő pontot, vagy ha valaki a dozerolás után találta meg, az jelezze.
Nagyon hálás vagyok Bajkol és Hegedűs Zsuzsa segítségének, nekik köszönhető hogy el tudtam kezdeni ezt a szép túrát.
Jippiájéééé! A végére értünk! Majdnem pont egy éve vágtunk neki. Akkor úgy terveztük, hogy három egymást követő nap alatt letudjuk, de külső körülmények, és erőnléti problémák miatt sajnos ez akkor nem sikerült maradéktalanul. Így összesen négy nap lett. Ma kiváncsifáncsi társaságában vágtunk neki a megmaradt részeknek.
Korábbi leírásomat úgy fejeztem be, hogy "Valamikor gyorsan még leszaladjuk majd a megmaradt részeket." Na azért ennél kicsit macerásabb volt a helyzet. Mivel nekem még hátra volt a Galyatető-Mátraalmás-Galyatető kunkor is, összességében 37 km-nyi táv elé néztünk 1800 m szintemelkedéssel megspékelve.
Hajnali négykor indultunk, hogy biztosan beleférjen minden. Tudtuk, hogy a Szurdokpüspöki-Gyöngyöstarján szakasz után nem lesz sok kedvünk még egy mátraalmási meredekhez is, ezért mindjárt ezt a kört vettük előre, amúgy bemelegítésképpen. Lefelé nem volt semmi gond :-), és itt még persze a felfelével sem, de elég csúnyán meredek az emelkedő. Ezt a kört gyorsan, a tervezettnél fél órával hamarabb letudtuk, és már száguldottunk is Szurdokpüspökire, ahol egy évvel ezelőtt kiszálltunk a mókából.
Szép meleg, napos időnk volt, szellőt nem nagyon éreztünk. Mivel most plusz 15 kilót sem kellett cipelnem, jól esett a séta. A Havas-hegy volt az első kellemetlenebb rész, de itt sem volt különösebb probléma. Próbáltunk odafigyelni arra, hogy elég sűrűn együnk valamit, nehogy úgy járjak, mint a legelső nap. Az útba eső ládákat is leszedtük, ahogy azt kell. Még volt két megerőltetőbb meredély, a Tót-hegyes és a Kopasz-hegy. Egyszer éreztem a görcsök előjeleit. Gyors kajálással a végkifejletet sikerült megelőzni. Ezen a szakaszon a legszebb a Kopasz-hegy volt. Voltam itt már korábban, akkor is nagyon tetszett. Csodálatos panoráma volt a korábban meghódított csúcsokra.
A ládából egy kukacot vettem ki! Igazi műalkotás! :-) Köszönöm!
A vége elég uncsi. Hosszú, napsütötte, poros út Gyöngyöstarjánig. A faluban magunkhoz vettünk még némi gyümölcsöt az útszéli fákról, mert a végére kifogytunk minden folyadékból, de ettől csak rosszabb lett. Szerencsére gyorsan elértük a végét, és a helyi búfelejtőben jól behidratálódtunk! Végül két és fél órával sikerült hamarabb teljesíteni a szakaszt, mint először gondoltam, így aránylag korán haza is étrünk.
Nagyon köszönjük a túrát! Összességében nagyon jó volt a megpróbáltatások ellenére is, bár most nem érzek sok ambíciót arra, hogy megismételjem! :-). Külön köszönöm túratársaim kiváló és szórakoztató társaságát is! Nélkülük sokkal nehezebb lett volna!
És a végére egy kis statisztika. Én a túra hosszát tisztán 126,22 km-nek mértem 6026m szintemelkedéssel. A négy nap alatt 132,9 km-t gyalogoltam 6158m szintemelkedés mellett. Összes túrával eltöltött idő 35 óra 1 perc 18 másodperc. L@zy lentebbi eredményét nézegetve meg kell állapítanom, hogy van még hová fejlődni!
Idei láda ellenőrzés is teljesítve. És milyen véletlen, hogy most is találkoztam a rejtőkkel a Muzsla tetején! :)
Ez úttal is sikerült javítsak az időmön, így így most 16 óra 24 perc alatt végeztem a túrán.
Még mindig csak egyéb...
Ma a 6.7. és 8. pontot érintettük. A játék folytatódik...
Nagyon jó! Legutóbb a 48 várkód felkeresése volt hasonlóan izgalmas.
23,5 km és 1060 szint föl, és ugyan annyi le.
Galyavár után a lefelé komoly:) Legutóbb ellenkező irányból jöttünk.
Reggel 0°C-ban indultunk, majd dél körül 10°C fölött volt a hőmérséklet. Sár nem volt csak nagyon rövid szakaszokon.
Geocashing életünk történelmi napja. Kiszürkült a Mátra térképünk, és ami ebben a különleges, hogy mindezt GPS nélkül követtük el. Utoljára maradt ez a láda, mert reménytelennek látszott a 17 jelszó részlet begyűjtése, de nem maradhattunk szégyenben ezzel az egy multival. Gyönyörű, hosszú túrákat szerveztünk pontról-pontra haladva, térképpel, vonalzóval felszerelkezve, hogy legyűrjük a távot. A Szorospatak és a János-vára kivételével már bekóboroltuk a Mátrát, érdekes volt, hányszor elmentünk már a ládák mellett, hogy tudtuk volna,hogy ott vannak. A vártnál könnyebben sikerült teljesíteni. Egyszer mértem el a pontot Galyánál, oda kétszer kellett visszamenni. Köszönjük a rejtőnek, hogy ilyen fantasztikus élményben részesített bennünket és tisztelet azon sportembereknek akik szintidőn belül teljesítik a távot.
Huhhhh! A végére értünk! Kezemben a jutalom!
2012.08.04-én kezdtük el, tavaly 4 túrával a feléig jutottunk. A másik feléhez szintén 4 túra kellett. Alapos felkészülést igényelt a túrák megtervezése még így is, hogy nagyjából ismertük az útvonalat. Engem a teljesítménytúrák nem vonzanak, de imádok túrázni, ezért is jártam végig.
Minden elismerésem és tiszteletem azoknak a sportembereknek, akik ezt a teljesítménytúrát egyhuzamban megcsinálják!
Nagyon szépen köszönjük a rejtőnek a pontos, precíz rejtéseket és a végigjárással kapott élményt!
lelcache és sirgalahad társaságában feszültünk neki a túrának. 3 nap alatt Szurdokpüspökiig jutottunk, így még vissza kell jönnünk. lelcache leírta a részleteket :)
Egy nap alatt......
teljesen esélytelen lett volna számunkra. Most, hogy majdnem az egészet sikerült bejárnunk tudatosult bennem igazán, hogy L@zy valóban földönkívüli. Átélve az emelkedőket és lejtőket elképzelni sem tudom, hogy hogy képes ezt valaki egy nap alatt, pláne 7 km/h-ás átlaggal "legyalogolni".
De vissza az elejére. Sirgalahad és kiváncsifáncsi társaságában gondoltuk legyalogolni a távot három egymást követő nap. Már így is elég merésznek tűnt a terv, pláne amikor megnéztem az egyes napokhoz párosuló szintemelkedéseket, de közel sem tűnt lehetetlennek. Tudtuk, hogy kemény lesz, de teljesíthető. A kocsit Gyöngyöstarjánon hagytuk, és a vártnál kevesebb kellemetlenséggel és kalanddal sikerült eljutnunk a nagyszerű Volánbuszok segítségével Kisnánára. Személy szerint a testsúlyomon felül még 15kg-nyi motyót cipeltem a hátamon, ami nem segítette nagyon az emelkedőkre való gyors feljutást. :-) Az első szakasz Galyatetőig tartott, még aznap belevéve a Mátraalmásig leruccanó kunkort. Ez kb. 38 km és 2200m szint lett volna. Ennél mentem már többet szintben és távban is, de mégis elvéreztem már az első nap. Utólag már tudom, hogy a nem megfelelő táplálkozás volt a kudarc legfőbb oka. Keveset, és ritkán ettünk, ezért a hosszú meredek emelkedőkön elfogyott az erőm. A Kékesről lejövet szépen el kezdtek görcsölni a combjaim, és a Parádsasvárról Galyatetőre tartó "kellemesen lankás" emelkedőn pedig végleg megadta magát a szervezetem. Minden lépésnél görcsbe rándult mindkét combom. 20-30 méterenként le kellett ülnöm görcsöt masszírozni. Azt hittem soha nem érek fel. Próbáltam magamba erőltetni némi táplálékot, de a gyomrom nem nagyon akarta bevenni. Nehezen mégis legyűrtem némi szendvicset és csokit, és nagynehezen, piszok lassan felszenvedtem magam a szállásunkig. Sirgalahad és kiváncsifáncsi jobban bírták, így engem hátrahagyva lenyomták még a terv szerinti mátraalmási kört is. Sajnos nekem már nem maradt erőm erre a hét kilométerre, ezért majd ide vissza kell jönnöm még.
A másnapot azt hittem, el sem fogom tudni kezdeni. Az első emelkedő Mátraházára nagyon nehezen ment. Itt viszont leültük, és a kevéske reggeli után jól bekajáltunk. Az utána lévő hosszú lejtős út, és a szépen felszívódó tápanyag teljesen regenerált. A nap hátralévő részét gond nélkül tudtam teljesíteni. Lábam, combom nem fájt, nem görcsölt. A Falloskútra tartó emelkedőn szinte felszaladtam, pedig ez már az aznapi szakaszunk vége volt. Szorospataknál kaptunk egy kis nem várt esőt is, ami aztán zuhogott egészen Ágasvárig. Nagyon értékeltük! :-) Mátrakeresztesen szálltunk meg. 40km-t mentünk 1500 szint mellett. Kellemesen elfáradtunk. :-) Sajnos az eddig általam megtett több, mint 70 km megviselte a bakancsomat is. Egyik darabról a sarkánál, másiknál az orránál kezdett leválni a talprész. A nap végére teljesen beázott, és az állapota meglehetősen siralmas képet festett. Ráadásul az egész napi vizes zokniban való menetelés a lábamon is hagyott nyomokat. Teljesen beráncosodott minden ujjam, és a talpam is, és ettől fájt is rendesen. Nagyon rá fért volna némi hidratálás, de természetesen láb-, vagy kézkrém nem volt nálunk. Tudtam, hogy valami jó zsírosat kellene rákenni, és meg is találtam a megfelelő eszközt. A Tesco-s szalámi kiválóan alkalmas volt a feladatra, és mellékhatásként még a lábam illata is sokkal kívánatosabb lett! :-)
Az utolsó nap látszott a legkeményebbnek. A teljesítménytúra adataiból, és az eddig megtett távból és szintből azt valószínűsítettük, hogy 47 km vár még ránk 2600m szinttel. Az én előzetes számolgatásom alapján ez csak 42 km, 2100m szinttel, de nem tudtuk, hogy melyik adatnak higgyünk. Mivel a bakancsom is szétesett, és azért nem is voltunk a legfrissebbek, kiváncsifáncsival úgy döntöttünk, hogy nem próbáljuk meg befejezni a távot, hanem egy lazább menettel Szurdokpüspökinél kiszállunk, és egy másik alkalommal majd befejezzük. Sirgalahad viszont nekivágott hajnali 4-kor a távnak. Ő sikeresen teljesítette is. Mint kiderült az én számításom volt a jó, és nincs olyan hosszú a túra, mint az a túra hivatalos oldalán szerepel. Szint sincs annyi benne a méréseink szerint. Sirgalahadnek mindenesetre gratulálok a teljesítményéhez. Nagyon nagyot ment az utolsó szakaszon.
Mi is gyorsabbak voltunk, mint amire számítottunk. Szurdokpüspökire egy órával korábban érkeztünk. Ekkorra a bakancsom gyakorlatilag teljesen szétesett, nem tudtunk tovább menni, pedig nagyon gondolkoztunk Gyöngyöspatán.
Tehát sajnos nem sikerült 3 nap alatt sem maradéktalanul teljesíteni, de már csak nagyon kevés van hátra. Valamikor gyorsan még leszaladjuk majd a megmaradt részeket.
A túra különben nagyon tetszett. Borzasztóan nehéz, de gyönyörű tájakon visz.
Hát belevágtunk mi is!! GPS-nélkül exRÉMESítve a keresést. Az első 4 jelszó begyűjtése után aztán Galyán le is blokkoltunk. A megadott utasítások alapján 3 órás keresgélés közben végigtúrtuk szinte az egész galyai szakaszt. Hogy mennyi szemetet ki lehet kotorni egy ilyen keresgélés közben, szinte hihetetlen! Még műanyag palackot is(üresen, jelszó nélkül)! Az egyik szakaszon nyesedék gallyakat túrtak az út szélére. Ott van? De nem adjuk Fel! Lesz még ez MEGTALÁLTAM is.
Kisnánáról Recsk Szederjes-tetőig terveztünk egy utat többed magunkkal az utolsó begyűjtendő Várak a Mátrában kódért, és ha már erre jártunk....
Egyszerre csak a legjobbak tudják ezt az igen férfias távot teljesíteni. Egyszer a végére érünk mi is. Ma 17 km-t gyalogoltunk. -on indultunk a elégazásánál tovább mentünk egyenesen az erdész úton föl a -ig, majd tovább a kódig.
Visszafelé , , úton
Meseszép része ez is a Mártának, főleg így hóolvadás után. A Tarnóca patak ki tett magáért. Néhány képet teszek fel kedvcsinálónak.
Négy szakaszra bontva csináltam meg és nagyon élveztem. A kő igazi trófea! Minden tiszteletem azoké, akik ezt egyvégtében teljesítik.
Köszönöm a rejtést!
A láda megjelenésekor eldöntöttem, hogy előbb-utóbb sort kerítek a levadászására. A nyári hőség megszűntével eljött
az én időm... A távolság és a szintemelkedés alapján úgy döntöttem, hogy a láda útvonalát 4 darabban járom végig.
Hetenként 1-1 napot szántam a pontok felkutatására.
2012.09.15. Kisnána -> Galyatető
Enyhe esőben kezdtem a túrának. Szerencsére csak az első néhány kilométerre kellett az eső cucc. Bemelegítésül a GCKNV-t kerestem meg.
2012.09.21. Galyatető -> Mátraszentimre
Egy-két kutyát és egy vadászt leszámítva nyugalomban telt a nap. Egyedül a 6. ponttal gyűlt meg a bajom. Az odút hamar megleltem, viszont a palack sehol... Láttam, hogy állatok alaposan feldúlták a környéket, így tágabb körben kezdtem keresni. Végül hosszas keresés után egy közeli levélkupacon meglett a palack is. Gyors könyvelés után visszatettem a palackot az odúba.
2012.09.28. Mátraszentimre -> Szurdokpüspöki
A láda felkutatása során ezen a szakaszon találkoztam a legtöbb állattal. Néhány kilométerenként átsuhant előttem egy-egy négylábú. A palack keresésben a 13. pont okozott fejfájás. A web-es leírás szerint szikla alatt kellett keresnem. Hát a megadott pont közéleben egy darab szikla sem volt. A legközelebbi nagy szikla kb. 30-40m-re volt. Palack sehol... Végül a 12. ponton készített fénykép segített, amin a helyes itiner is szerepelt. (A kérésemre azóta a web-en is a helyes útmutató található)
2012.10.05. Szurdokpüspöki -> Gyöngyöstarján
Az első 10Km-en folyamatosan lövöldöztek a vadászok. Siettem, nehogy célpont legyek. Útközben megleltem GCTH1S ládát. A záró láda után levezetésként megkerestem GCGYT ládát is.
A négy nap alatt összesen 39,5 órát, 143 Km-t sétáltam. Eddig is elismerően gondoltam a Mátra 115 TT teljesítőire, de személyes bejárás után méginkább felnézek azokra, akik mindezt egyhuzamban, szintidőre végigjárják.
A nejemmel vágtunk neki még a tavasszal. Viszonylag közel lakunk az útvonalhoz, így több részletben meg tudtuk oldani a keresgélést. Le a kalappal azok előtt, akik egyvégtében suhantak végig rajta!
Háromba vágtam, de így is megérezte a derekam.
Hajdani diákjaim, Medveczky György és barátai tiszteletére jártam végig.
Köszönöm a pontos, tiszta, megbízható rejtést! Egy szép kis festett követ köszönettel magamhoz vettem emlékül.
DONE!!!
Nekem is sikerült a végére járnom, ennek a könnyűnek nem éppen nevezhető ládának! Biciklivel jártam végig az összes pontot. Hol ő vitt engem, hol én őt. Főleg az utolsó előtti 4 pont volt érdekes biciklizés szempontjából! Minden tiszteletem azoknak, akik ezt az útvonalat egyhuzamban lenyomják, akár gyalog, akár biciklivel! Nekem 9 alkalom kellett hozzá. Az útvonal nagyon szép helyeken visz keresztül. Aki végigcsinálja ezt a túrát, megismerteti a Mátra legszebb helyeit, és egy életen át emlékezni fog rá!
Csináltam egy összesítést arról , hogy nekem mennyi lett, az eredetileg 123 kilométerből és a 6349 méter szintemelkedésből a végére. A 9 túrám alatt összesen 546 kilométert tettem meg, ami 32 óra 18 percig tartott. A szintemelkedés pedig 9075m.
5 szakaszra bontva jártam a végére, az össz idő így volt kb 30 óra.
A 6. ponton rossz minőségű fotót csináltam a jelszóról, mintha 3 karakter lenne (de lehet hogy csak a fénytörés játszik velem), egyeztetés után kiderült, hogy csak 1 (logikus) karakter.
Jó móka volt, egy más világba engedett betekintést. Magamfajta mezei turista nem csinálna olyat, hogy Galyatetőről lemegy Mátraalmásra azért, hogy visszamászhasson oda. Ugyanez Ágasvár - Szupatak.
Minden tiszteletem azoknak akik egyvégtében teljesítik.
Érdekes feladat volt az oda - vissza utazások lebonyolítása.
Menetrendek böngészése, átszállások optimalizálása, utazás autóval, busszal, kisvasúttal, még stoppal is.
Kár hogy vége, köszönöm a lehetőséget.
A mai túránk célja ennek a ládának a felderítése és minél nagyobb szakaszának bejárása volt.
Nos ezt teljesen keresztülhúzta egy kis kölyökkutya, akit az úton találtunk és nem volt szívünk sorsára hagyni. Egyszerűen otthagyták miután az anyjától el kellett választani :(
Természetesen szó sem lehetett a kirándulás folytatásáról!
Roland (ezt a nevet kapta tőlünk utólag) megette a tízórainak szánt pizzás papucsom nagyobbik felét, majd ráfeküdt a lábamra. Nem kell hozzá Cézár Milánnak lenni, hogy lássuk ő egy ártatlan kölyökkutya tele bolhával és gazdi utáni vággyal.
Nem keveset kerestünk megfelelő helyet neki, a Gyöngyösön csak gyepmesteri telepet találtunk, ahol egykettőre altatnak. Oda nem megyünk! Hatvanban telt ház volt, ezért oda se. Végül Egerben kötöttünk ki az ÁVE menhelynél, ahol Marika néni vette gondozásba a mi kis állatunkat. Jellemző, hogy egy kérdést sem tettek fel, csak egyszerűen magához vette és már vitte is bolhamentesíteni és féregteleníteni.
Ennél többet nem tudtunk tenni Rolandért, nem hagytuk az autóút mellett, megetettük, gondoskodtunk az ellátásáról és reméljük sikerül gazdit találni neki.
Így nem találtunk ládát, de találtunk egy pici életet.
Sok szerencsét Roland!
Ma én is belevágtam a pontok felkeresésébe. Viszont most olvasva, már értem, hogy miért kellett biciklivel a hátamon megmásznom egy hegyet, ahol se út, se a leírásban lévő objektum nem volt. (Pedig még a bekamerázott bányába is bementem, és az ott lévő kutyával is megismerkedtem...)
A mai túrám eredménye: 88 Km és 1 pont a 17 -ből. Lehet, hogy a végére nem 115, hanem 1115 km lesz!
De azért jó kaland volt!
Remélem leközelebb, az új koordinátákkal már nagyobb sikerrel járok!
Először is gratulálok L@zy remek teljesítményéhez! A Muzslán pár pillanatig gondolkodtunk, ki lehet az az örömittas kiabálással közelítő fickó. Lacit későbbre vártuk, hiszen 5,5-ös átlagot jelzett előre, s órákkal hamarabb ért hozzánk, a 90. kilométerhez. Nagyon örültünk, amikor előbukkant a fák közül!
Beckó észrevételét köszönjük, hibáztam a koordináták átírásánál. Mihelyt arrafelé járunk, javítjuk!
Alábbi bejegyzés idejétmúlt, hiba javítva.
----------------------------------------------------------------------
A 2. pont helyzete hibásan van megadva a logfüzetben, és az elvihető cetlin egyaránt, a recski munkatábor mellé navigál.
Az E koo, és a magassági adat segítségével sikerült azonosítani az objektumot. Szerintem az N ezredpercéből le kell vonni 797-t.
------------------------------------------------------------------------
Belevágtam, az 1. napon meglett 5 jelszórészlet, pont elég volt.
A nyár végéig szeretném teljesíteni.
Már jó ideje nem sikerült piros egyest megcsípni, de nem ezért marad nagyon emlékezetes ez a túra.
Tavaly 24:15 alatt sikerült teljesíteni, ami egy 5.11-es átlaghoz volt elég, de a terv 5.5 volt. Idén revansot szerettem volna venni. Tudtam, hogy kemény túra, nem vicc a közel 6400m szint, épp ezért aggodtam is hogy hogyan kaparok össze 1 óra 45 percet. Az elején elindultam a futokkal, de a láda első pontjánál lemaradtam pár száz méterrel mögöttük. Bele tartott jó pár km-be, mire ismét fel tudtam zárkozni. Éreztem viszont, hogy ezt nem fogom tudni tartani, és inkább tartalékelnom kellene, így lemaradtam egy kicsit, és mentem a saját tempómban. Teljesen jó erőben éreztem magam, jó volt a közérzetem. Szépen állandósult a 9. helyem, amit ígyekeztem is tartani. Meg is döbbentem, hogy a 66km-nél még 7.5 felett volt a teljes átlagom.
A ládákkal nagy szerencsém volt. Óriási hála ironman-nek és Klári, akik minden segítséget megadtak, hogy ne kelljen a láda miatt sokat időzzek. Mint TT-n induló, megkaptam az öt hagyományos láda koordi átáját, így csak azokat kellet megkeressem a 19-ből. Így kb. 15 percet kellet csak rászánjak pluszban a keresgélések és logolgatások miatt.
Végül minden várakozást felül múlva 19:05 lett a menet időm (pontosan 6.5 teljes átlaggal). Többint 5 órát sikerült ráverni a tavalyira.
Mint később kiderült, még valaki kiszállt, így egy helyet javítva 8. lettem a 167 indulóból.
N 47° 51,788' E 20° 8,780' 227 m [GCM115-1]
-ra ereszkedtünk be. Az inger-gazdag 
-ön felküzdöttük magunkat a Muzslára. A Sóbánya-patakon legalább 10-szer kellet átkelni, nagyon izgalmas volt. Majd egy balkanyar után szó szerint küzdelmes volt, mert a mély hóréteg teteje kérgesre volt fagyva, így nehéz volt taposni. Amikor a 
elágazás már csak 160 méterre volt, elkezdtem számolni a lépéseket, 400 lépést tettem meg és ez csak az elágazás volt, még több, mint 300 méterre volt a csúcs. Itt igazi téli időjárás tombolt. Szél -1,5°C, amit -10°C-nak éreztünk. (10,8 km) A csúcskönyvbe csak rövid bejegyzést tettünk, majd megpróbáltuk előkotorni a GCKMB kezdő pontját, de a fához annyira odafagyott a kő, hogy nem tudtuk elmozdítani. Ekkor a "B" terv lépett életbe és a GCM115-13 potjához mentünk tovább a 
-ig. Ott állt előttünk János-vára és az újabb szintek. Fönt a GCM115-14 es pontját gyorsan megtaláltuk és csak a célegyenes maradt az autóig. Nem volt egyszerű, mert az út kétsávos jégpályává változott.
teljes szakaszán kemény hó fogadott, de a csúcson kisütött a nap, és mint a gyíkok melegedtünk egy - egy kövön. A palack megtalálása után itt is megkerestük újból a dobozt és a logbookot és teljesen véletlenül 2010-ben egy lapra került a bejegyzésünk Klárival és Ironmannel. Vagy nincsenek véletlenek?
lefelé komoly:) Legutóbb ellenkező irányból jöttünk.
-on indultunk a 
elégazásánál tovább mentünk egyenesen az erdész úton föl a 
-ig, majd tovább a kódig.
