WAP

A kb. arasznyi (az utolsó előtti képen is látható) fadarabra erősített műanyagtáblácskán van a jelszó, ami a turistaút mellett, a sziklák közötti átjárótól pár lépésre álló fa és a szorosan mellette lévő szikla között, egy kis üregben van.



Ezúton szeretnék megkérni mindenkit, hogy bármennyire is csábító, álljon ellen a kísértésnek és ne toronyirányt közelítse meg a közeli Katalin-sziklát!

Megközelítés

Ajánlott parkoló Királyréten a  N 47° 53,709' E 18° 58,715' 255 m [GCSzB2+parkoló] pontnál lévő nagy parkolóban. A parkoló fizetős! A parkolóőrök általában 8 óra körül érkeznek. Ha előbb jössz, akkor kifelé már nem szoktak jegyet kérni. (De ne erre alapozz!)

Innen a következő útvonalat ajánlom:

A parkolótól kövesd a K négyzet jelzéseket a  N 47° 55,139' E 18° 57,855' 500 m [GCSzB2+1letérés] pontig, ahonnan a K körön (a bal oldali ágán, azaz egyenesen) menj a  N 47° 55,880' E 18° 56,877' 710 m [GCSzB2+2letérés] pontig. Innen a PO lesz a követendő jelzés, míg eléred a Börzsöny főgerincét a  N 47° 56,258' E 18° 56,153' 843 m [GCSzB2+3letérés] pontban. Ezután fordulj jobbra az OKT-n , míg  N 47° 56,558' E 18° 56,362' 835 m [GCSzB2+4letérés] pontban eléred a P+ jelzést. Itt térj le balra, majd a következő elágazásban  N 47° 56,606' E 18° 56,113' 807 m [GCSzB2+5letérés] jobbra térve a P háromszögön szintútban eléred a sziklákat.

Hová megyünk?

A cél a Börzsöny tájképileg egyik legvadregényesebb része, az egykori ősvulkán beszakadt kalderája. Az országos szinten ritka formatípust képviselő kifagyásos eredetű, durvatörmelékes andezit piroklasztikum anyagú sziklatornyok jellegzetes és igen látványos előfordulásai. Ezek egyik nagyon szép példája a 15-17 méter magas és mintegy 35-40 méter hosszan látható Oltár-kő.
A sziklafalak a hegyvidék egyik jellegzetes kőzettípusának, a durvatörmelékes piroklasztikumnak a helyi típusfeltárásai. A sziklafalakat természetközeli állapotú erdők veszik körül, melyek több ritka, védett növény- és állatfaj (pl. sápadt kosbor, madárbirs, farkasboroszlán, holló) élőhelyét képezik. A Szabó-kövekről gyönyörű kilátás nyílik a Fekete-pataki kalderára és a Börzsöny többi részére.

A sziklatornyok kialakulása

A hegység aljzatát képező üledékgyűjtő medencét nagyjából kettéosztja a Diósjenő-Ógyalla (Hurbanovo, Szlovákia) nagyszerkezeti törésvonal. Ettől északra a Vepor-hegység kőzeteivel rokon paleozoós metamorf kristályos kőzetek (gneisz) kerültek elő a mélyfúrásokból, délre viszont a Dunántúli-középhegységből ismert triász időszaki karbonátos üledékek alkotják a sokkal fiatalabb nyílt vízi tengeri üledékek feküképződményeit. Mindezekre épült fel a miocén bádeni emeletében (mintegy 16-14 millió évvel ezelőtt) a mainál nagyjából 400 méterrel magasabb vulkán. A vulkáni tevékenység három szakaszban zajlott le. Mindhárom szakaszon belül jellemző volt a kőzetkemizmus változása a savanyútól (dácit) a bázisos (piroxénandezit) felé. A szakaszokon belül a nagyobb energiájú, kitöréses anyagszolgáltatás fokozatosan váltott át szubvulkáni tevékenységbe és kalderaképződésbe. Ez utóbbi folyamat szakaszosan, a felszínközeli magmakamrák kiürülésével összefüggésben ment végbe. A hegység geomorfológiai szempontból a három egymás után keletkezett vulkánnak a későbbi denudációs (lepusztulási) folyamatok által erősen átalakított roncsa, illetve utóbbinak a romja. A fiatalabb vulkánok mindig az idősebb vulkán beszakadásos kalderájában épültek fel, s így egyre kisebbek és alacsonyabbak. Székely A. tipizálása szerint a hegység összességében "központi kalderás vulkánrom"-nak minősül.
A Központi-Börzsönyben a kutatók egy 10-12 km átmérőjű ősvulkánt rekonstruáltak, amelynek lepusztulásával jött létre a 4 km átmérőjű és 320 m mély fekete-pataki kaldera. A kaldera peremén ül például a Nagy-Inóc, a Nagy-Hideg-hegy, a Csóványos, a Magosfa, a Miklós-tető, a Magyar-hegy és a Várbükk. A gerincgyűrű mindkét oldalán helyenként sugárirányú kőzettelérek követhetők. A Szabó-kövek és a Korona-kő a kaldera K-i peremén (a Nagy-Hideg-hegy és a Csóványos között) alakultak ki a pleisztocén jégkorszakok során a niváció (olyan lokális eróziós folyamat, amely mozdulatlan és foltszerű hótakaró közvetlen környékén zajlik) és a fagy okozta aprózódás által. Az Oltár-kő a kaldera belső oldalán húzódó egyik kőzettelér "belső-alsó" oldalán alakult ki szintén a fagyhatás által.

A sziklák kőzetanyagát a geológusok durvatörmelékes piroklasztikumként írták le, mely a lávadómok összeomlásához kapcsolódó izzófelhők, blokk- és hamuárak összecementált üledékeke. Ezen elmélet szerint eredeti törmelékanyaguk a Magas-börzsönyi vulkán oldalában zúdult le, kisebb mélyedésekben, völgyecskékben. Völgykitöltő alakzatok lévén általában hosszanti tengely mentén települtek, a mai gerincre, azaz a kalderaperemre merőlegesen. A kőzetanyag fontos szerepet játszott a kifagyásos formák kialakulásában és megmaradásában. Vagyis az ezen a kőzeten kialakult sziklaképződmények - a pados lávakőzeteken kialakult formákhoz képest - jobban ellenálltak az eróziónak, mivel a finomszemcsés kötőanyag jobban tűri a kisebb-nagyobb kőzetblokkok tágulását és zsugorodását. A formaképződés szempontjából további fontos jellegzetesség, hogy a sziklák az andezit rétegvulkáni összletnek a kaldera központjából kifelé dőlő rétegein alakultak ki. A sziklaalakzatok a körülvevő puhább rétegek közül a pleisztocén jégkorszakok során preparálódtak ki. A folyamatban az egykori periglaciális (jéggel fedett területekkel szomszédos) éghajlaton rendkívül erős kifagyásos aprózódás játszotta a főszerepet, mivel a gerincen 800 méter fölé emelkedő övezet fokozott mértékű fagyhatásnak volt kitéve. A kifagyásos formák kialakulását az is segítette, hogy a meredek lejtőkön (főleg a kaldera belső oldalán) a keletkezett aprózódási törmelék folyamatosan elszállítódott, s így biztosítva volt a krioplanációs (periglaciális területeken tapasztalható elegyengető hatás) folyamatok állandó megújulása.

(Bővebben erről itt olvashatsz.)

Honnan ered a sziklacsoport elnevezése?

Erre egészen bizonyos választ nem tudunk adni. De egyáltalán nem tartjuk kizártnak, hogy a környéken egykoron élő népcsoportok közül valamelyik idejében csillagászati és/vagy kultikus helyként funkcionált. Hogy ezt mennyiben "bizonyítja" az 8.-ik képen látható nagyméretű sziklán látható barázdák (melyeket a sziklacsoport felső elvégződésénél láthatunk) jelenléte, azt a játékosok fantáziájára bízzuk. Ami biztos, hogy a Magosfa a vaskorban (I.e. 800-I.sz. 100 között) lakott volt és a Pogányváron a Kyjatice kultúra (I.e. 1180-800) népe élt, míg a Halyagosról is ezekhez hasonló felépítésű sáncokat ismerünk. Ezen helyek egyikétől sincsen messze a sziklaalakzat.