WAP

A kb. 30 centi hosszú fadarabra erősített táblát a turistaút mellett álló egyik fa üregében keresd!



Megközelítés

Ajánlott parkoló Királyréten a  N 47° 53,709' E 18° 58,715' 255 m [GCSzB4+parkoló] pontnál lévő nagy parkolóban. A parkoló fizetős! A parkolóőrök általában 8 óra körül érkeznek. Ha előbb jössz, akkor kifelé már nem szoktak jegyet kérni. (De ne erre alapozz!)

Innen a következő útvonalat ajánlom:

A parkolótól kövesd a K négyzet jelzéseket a  N 47° 55,139' E 18° 57,855' 500 m [GCSzB4+1letérés] pontig, ahonnan a K körön (a bal oldali ágán, azaz egyenesen) menj a  N 47° 55,880' E 18° 56,877' 710 m [GCSzB4+2letérés] pontig! Innen a PO lesz a követendő jelzés, míg eléred a Börzsöny főgerincét a  N 47° 56,258' E 18° 56,153' 843 m [GCSzB4+3letérés] pontban. Ezután fordulj jobbra az OKT-n és menj míg fel nem érsz a Csóványosra!  N 47° 56,946' E 18° 56,898' 938 m [GCSzB4+4letérés] Itt válaszd a P háromszög jobb oldali, Pogányvár felé induló ágát, mely együtt halad a Z sávval ! Erről a  N 47° 57,075' E 18° 57,319' 880 m [GCSzB4+5letérés] pontban térj le balra! Innen már pár perc a fenyvesen át a gerinc.

Miért jöttünk ide?

Ezúttal egy - szerintünk - kevesek által ismert sziklaképződményhez csábítunk. Ez a mintegy 10 méter magas és hihetetlen alakú Manó-kő  N 47° 57,291' E 18° 57,473' 813 m [GCSzB4+Manó-kő], mely a turistaúttól 90 méterre található. Környezetbeolvadó színe miatt még azok is nehezen látják meg, akik tudják, hogy hol keressék.

A Manó-kő legendája

Ez a történet a 17. század elejére nyúlik vissza, amikor még a török hódoltságot és az ezzel járó rabigát nyögte az ország jelentős része. A közeli Nagybörzsöny tárói még adták, ha nem is ontották az aranyat, így a török portyáknak is gyakran célpontja volt. Egyszer, amikor a környéket szintén portya miatt járó Clēmens von Farnady hírét vette, hogy a lévai pasa emberei ismét a bányászfalucska megsarcolására készülnek, lesben állt embereivel a bányák körüli erdőben. A tervük azt volt, hogy elvágják a faluból az Ipoly völgye felé vezető utat és a rengetegbe kergetik az ellent. Napok teltek el és a katonák már morgolódtak az éhség és a tétlenség miatt, amikor megjelentek a törökök. Gazdag zsákmánnyal készültek hazatérni, amikor a katonák rajtuk ütöttek. Látták, hogy a visszavonulási útvonalukat elvágták és nincs más lehetőség, mint a Börzsöny évszázados fái közé menekülni és megtalálni a haza vezető utat. Igen ám, de helyismeret hiányában csak kóvályogtak az erdőben, míg a magyar katonákat tapasztalt helybeliek segítették a keresésben. Emellé élelmet, bort is kaptak a minél sikeresebb hajtóvadászathoz.

Az egyre fogyatkozó török csapatot végül ezen a környéken sikerült bekerítenie von Farnadyéknak. Utolsónak a sereg vezére maradt. Őt még gyermekként magyar családtól rabolták el; gúnyneve, a Manó is ebből az időből ragadt rajta, bár hatalmas termetével több fejjel kimagasodott társai közül. Neki, testi erejének utolsó tartalékát mozgósítva sikerült kitörnie és elmenekülnie az őt üldöző magyarok elől. Arra még volt ideje, hogy rablott kincsét a többi értékével együtt elrejtse. Abban bízott, hogy talán sikerül megmenekülnie az üldözők markából és halál torkából egyaránt. Amikor elfogták, azonnal vallatni kezdték, hogy hol van az arany. Eleinte szép szóval, kérleléssel akart hatni a katonákra, majd vesztegetéssel is próbálkozott, de hiába. A sok sebtől, a verésektől és a napok óta tartó éhezéstől legyengülve térdre esett, kezét égnek emelte és istenéhez fohászkodott. "Inkább váljak kővé, de el nem mondom a titkomat!" Isten pedig meghallgatta imáját és teljesítette a kérését. No, azóta állt itt magányosan az erdő fái között ez a sziklatorony.

És az igazság

A hegység aljzatát képező üledékgyűjtő medencét nagyjából kettéosztja a Diósjenő-Ógyalla (Hurbanovo, Szlovákia) nagyszerkezeti törésvonal. Ettől északra a Vepor-hegység kőzeteivel rokon paleozoós metamorf kristályos kőzetek (gneisz) kerültek elő a mélyfúrásokból, délre viszont a Dunántúli-középhegységből ismert triász időszaki karbonátos üledékek alkotják a sokkal fiatalabb nyílt vízi tengeri üledékek feküképződményeit. Mindezekre épült fel a miocén bádeni emeletében (mintegy 16-14 millió évvel ezelőtt) a mainál nagyjából 400 méterrel magasabb vulkán. A vulkáni tevékenység három szakaszban zajlott le. Mindhárom szakaszon belül jellemző volt a kőzetkemizmus változása a savanyútól (dácit) a bázisos (piroxénandezit) felé. A szakaszokon belül a nagyobb energiájú, kitöréses anyagszolgáltatás fokozatosan váltott át szubvulkáni tevékenységbe és kalderaképződésbe. Ez utóbbi folyamat szakaszosan, a felszínközeli magmakamrák kiürülésével összefüggésben ment végbe. A hegység geomorfológiai szempontból a három egymás után keletkezett vulkánnak a későbbi denudációs (lepusztulási) folyamatok által erősen átalakított roncsa, illetve utóbbinak a romja. A fiatalabb vulkánok mindig az idősebb vulkán beszakadásos kalderájában épültek fel, s így egyre kisebbek és alacsonyabbak. Székely A. tipizálása szerint a hegység összességében "központi kalderás vulkánrom"-nak minősül.

A sziklák kőzetanyagát a geológusok durvatörmelékes piroklasztikumként írták le, mely a lávadómok összeomlásához kapcsolódó izzófelhők, blokk- és hamuárak összecementált üledékeke. Ezen elmélet szerint eredeti törmelékanyaguk a Magas-börzsönyi vulkán oldalában zúdult le, kisebb mélyedésekben, völgyecskékben. Völgykitöltő alakzatok lévén általában hosszanti tengely mentén települtek, a mai gerincre, azaz a kalderaperemre merőlegesen. A kőzetanyag fontos szerepet játszott a kifagyásos formák kialakulásában és megmaradásában. Vagyis az ezen a kőzeten kialakult sziklaképződmények - a pados lávakőzeteken kialakult formákhoz képest - jobban ellenálltak az eróziónak, mivel a finomszemcsés kötőanyag jobban tűri a kisebb-nagyobb kőzetblokkok tágulását és zsugorodását. A formaképződés szempontjából további fontos jellegzetesség, hogy a sziklák az andezit rétegvulkáni összletnek a kaldera központjából kifelé dőlő rétegein alakultak ki. A sziklaalakzatok a körülvevő puhább rétegek közül a pleisztocén jégkorszakok során preparálódtak ki. A folyamatban az egykori periglaciális (jéggel fedett területekkel szomszédos) éghajlaton rendkívül erős kifagyásos aprózódás játszotta a főszerepet, mivel a gerincen 800 méter fölé emelkedő övezet fokozott mértékű fagyhatásnak volt kitéve. A kifagyásos formák kialakulását az is segítette, hogy a meredek lejtőkön (főleg a kaldera belső oldalán) a keletkezett aprózódási törmelék folyamatosan elszállítódott, s így biztosítva volt a krioplanációs (periglaciális területeken tapasztalható elegyengető hatás) folyamatok állandó megújulása.

(Bővebben erről itt olvashatsz.)