Wap
A kápolnától kb. 50m-re, a piros háromszöggel jelölt út mentén, az akácosban egy kivágott fa csonkjának üregében, faágakkal betakarva található, egy 15x15x15cm-es fémdoboz. (kérünk bennetek, hogy figyeljetek a gondos visszarejtésre)

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

Megközelítés
 N 46,973692° E 17,027912° 125 m [GCZBK+templom] A zalabéri templom bejáratával szembeni utcán felfelé indulva, majd balra kanyarodva a Bem József utcán haladjunk tovább a betonúton. Kövessük a zöld színű túraútvonalat, mely a kápolnáig visz bennünket. Útközben egy magasles-kilátó mellett haladunk el N 46,965037° E 17,025217° 220 m [GCZBK+kilátó] , érdemes itt is megállni és megtekinteni a panorámát. Ez az útvonal egészen a kápolnáig óvatosan autóval is járható.

Szent Antal kápolna
1799. június 13-án kelt, az az alapító levél, mely a mai Kápolna oldal szőlőterületén egy kápolna építését elhatározta. "Szala-Béri Helybéli belső és vidéki birtokosok mind közönségesen adjuk tudtára mindenkinek, akiknek illik, hogy mi Szala- Béri Hegyünkben a Hegység költségeivel építtetünk egy Kápolnát Toronnyal együtt Páduai Szent Antal tisztességéire, melly Kápolnának Conservatióját jövendőbéli időkre is magunkra válolván, ezután is a Hegységünk jövedelmeit ezen kápolnának építtetésére és minden pusztulástul való mentségére fordítván, magunkat és utánunk következendő hegybéli birtokosokat kötelezzük." Az alapítólevél záradékából kiderül, hogy Zalabér község területén hegyközség működött. Ez képviselte a szőlőhegy birtokosainak, bérlőinek érdekeit, közös védelmét a külső hatóságokkal szemben. A kápolna helyén eredetileg Szent Mátyás apostol tiszteletére szentelt kis kápolna állt. Ami feltehetően egy fülkében álló szobor lehetett. Szent Mátyás apostol a középkorban a szőlők védőszentje volt. Misét a kápolna patrónusának napján Páduai Szent Antal ünnepén tartottak úgy, hogy a hivők a zalabéri templomból felzarándokoltak a szőlőhegyre a plébános vezetésével. A kápolna harangját 1917-ben elvitték, hogy anyagából fegyvereket készítsenek, melyet aztán 1925-ben Halász Károly templomatya és felesége adományából pótoltak. 1950-es évek politikájának következtében az egyház már nem tudta karban tartani az épületet. A rendszerváltozás után magánkezdeményezésre újra felidézték a hajdani hegyi búcsúk emlékét. Igazi változást a 2008-as év hozott, amikor magánalapítvány támogatásával, és közös összefogással a kápolna kívül-belül megújult. A patrónusának napján, Szent Antal napi búcsúkor, minden évben újra felcsendül Isten szent igéje az ősi falak között. Sajnos csak ezen a jeles napon található nyitva a kápolna, ekkor tömegével zarándokolnak ide a hajdani szőlőtulajdonosok leszármazottai: Zalabérből, Batykról, Pakodról, Zalavégről. (Az ajtón található egy kis kémlelő nyílás, ezen keresztül meg lehet tekinteni a kápolnát belülről is. A kép is így készült)
(Forrás: Vikár Tibor- Zalabér)

Zalabér
Kis község Zala megye északi részén, Zalaegerszegtől 20 km-re. A község a rézkor óta lakott hely volt. Területén minden nép ott hagyta emlékét: kelták, rómaiak, avarok és szlávok váltották itt egymást. Zalabér falu 761 éve lépett be az írásos történelembe, melyet a Türje nemzetség alapított. A XII. században a nemzetség két ágra szakadt, a Szentgróti és a Béri családokra. A Béri család a falu templomával szemben lévő dombon építette fel fából emelt és földsánccal körülvett lakótornyát. A mély sáncárok a mai napig látható, mely a helyi hagyomány szerint a törökkori vár maradványa volt. Zalabér a XVI-XVII. Században véghely volt, várát Béri István kezdte el építeni 1507-ben és az 1600-as évek végéig falai álltak. A XVI. század közepére a török megszállás miatt a falu elnéptelenedett. 1555-ben Gáspár mester egerszegi plébános leírja, hogy a környéken Véged, Bér (Zalabér) Dewtk (Dötk) templomai romokban vannak. A település az 1600-as évek elején kezd megújulni, aztán a török 1644-ben ismét felégette a falut, de a várat mégsem tudta bevenni. Az 1700-as évek elejére végleg megszűntek a csatározások, Zalabér lassan kiheverte a háborús károkat. A Zala vizén újjáépültek a régi malmok, elkészültek az első állandó fahidak. 1729-ben a település felvette a Zala előnevet. 1809-ben a napóleoni háborúk szele a falut is elérte. Jókai Mór Névtelen vár című regényében részletesen ír erről. Az 1830-as években rövid időre a vármegye központja lett, 1848 után gyorsan polgárosodott. A XIX. század közepére alakultak ki a település jelenlegi határai. A századfordulót követően a településen jelentős vasúti csomópont lett. A település lakossága is lassan emelkedik, akik jellemzően mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, valamint a turizmussal foglalkoznak.
Napjainkban a falu jelentősebb eseménye a Kápolnai búcsú, valamint a Puszika-Oszika elnevezésű, a Zala-folyón saját készítésű tutajokkal, csónakokkal, kenukkal való leevezés Zalaszentgrótig. A természetet és a túrázást kedvelőknek ajánlanánk a "Barangolás a Zala-kanyarulat térségében" nevű túraútvonalat, mely 12 km hosszú, 8 állomást és bemutatóhelyet foglal magába. (Forrás: Vikár Tibor- Zalabér)

Reméljük, hogy ezzel a rejtéssel remek lehetőséget nyújtunk nektek, kessereknek, hogy egy kellemes kirándulást tegyetek, sok szépet lássatok és nem utolsó sorban a ládakeresés szenvedélyének is hódolhassatok. Ehhez kívánunk sok sikert, szép időt és jó vételt.

Üdvözlettel: Attca, túrapocokok és Mgota