Istenkút-forrás
A geoláda (mérete 10 cm * 8 cm * 8 cm) az Isten-kút forrás fölötti domboldalban 40 méternyire rejtőzik nyugat-délnyugati irányban földszinti oduban. A logbook belső kis ládáját is vízmentesen zárd! Rövid túra során lehetőség nyílik a környék szinte teljesen ismeretlen természeti értékének és történelmi emlékének felfedezésére is.

---

A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el ezt a leírást!

---

Megközelítés
Dinnyeberki felől keskeny, néhol rossz állapotú, de az év nagyobb részében durva kőzúzalékkal javított földút vezet Gyűrűfű felé, amelynek itt induló  N 46° 5,822' E 17° 57,348' 160 m [GCIKUT+1.parkoló] kezdeti szakasza egybeesik a piros sáv jelzésű turistaúttal.
Ha autóval mész tovább, a forrás közelében a réten bárhol leállhatsz  N 46° 6,526' E 17° 56,104' 162 m [GCIKUT+2.parkoló]. Az erdőlátogatási és közlekedési korlátozásokat tekintve ez a segédlet hasznos lehet.

A forrásról
Szépen kiépített, iható vízű forrás [1],  N 46° 6,565' E 17° 56,020' 162 m [GCIKUT+forrás] amelynek legendáját a valaha itt állt erdészház lakói őrizték meg. Az 1848-as szabadságharc bukása után a Habsburg-önkény példátlan durvasággal üldözte a hazafiakat, akik közül sokan szerencsésebb esetben külföldre menekültek, vagy illegalitásba tudtak vonulni a hatóság látóköréből kieső Isten háta mögötti vidékekre. Itt lelt menedéket 7 katona, köztük egy tábori lelkész, akik a harcokban részt vettek, és a helybeli uraságnál - aki szolidaritást vállalt az üldözöttekkel a Bach-rendszer idegen adminisztrátoraival szemben - kaptak munkát. Itt tengették életüket, amíg a terror ereje alább nem hagyott. A helyet 1862-ben hagyhatták el, miután a forráshoz emlékkövet állítottak. Az emlékkő felirata ma is olvasható a forrás támfalán: "Vándor, hogyha szomjúság gyötör e rengeteg erdőben, állj meg itt az Istenkútnál, vedd az ivókád kezedbe, éltesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet, de a bornak ára vagyon, a vizet a természet Istene ingyen adja. 1862."
A forrás környéke a török pusztítás nyomán eltűnt középkori Csigolya faluhoz tartozott, a település földvárának maradványa a Kis-Várhegyen található.

Földvár
A forrástól délre a meredek oldalú Kis-Várhegyen még felismerhetők az egykori vár földmunkái [2]  N 46° 6,116' E 17° 56,229' 185 m [GCIKUT+földvár sáncai]. A forráshoz vezető útelágazástól az utat a kék félkör (domb) jelzésű útvonal déli szakasza jelöli.
Az erődítés nyomai ma is jól kivehetők. A felszín alatti kazamatákra utal, hogy egykori gyűrűfűi öregek még emlékeztek rá, hogy gyerekkorukban a vár alatti üregekben játszottak [3]. A vár megközelítését három irányból nagyon meredek domboldal, a negyedik irányból erős sáncrendszer nehezítette. Kérünk, hogy a domb megmászása során kíméld a mohapárnákat.
A vár az Árpád-kor hajnalán a Váty székely határispánság egykori tartományának - amely a Dráváig terjedt - kevésbé fontos, ma nem ismert történetű erőssége volt. A vátyi hadvezető várispán közvetlenül a király alá tartozott. Hűbéri kötelessége volt a déli gyepük őrzése és hadiállapot esetén 100 vitézzel tartozott hadba vonulni. A vátyi vitézek, mint minden székely határőr, szabad emberek voltak, akik csak a királynak tartoztak engedelmességgel. A vátyi ispánság központi erőssége nem ez volt, hanem a gyakorlatilag teljesen eltűnt Nagyvár délebbre, a nagyvátyi Táborhely-dűlőben.
A Kis-Várhegyet egy gyönyörű turistaút köti össze Ibafa földvárával.
A földvártól-földvárig vezető út ötlete és jelzése (kék domb, vagyis félkör) Fridrich Ágnesnek (Gyűrűfű Erdei iskola) köszönhető.

Háttér-adatok
[1] A forrásról
[2] Nagyváty - Várdomb
[3] Kilián Imre (Gyűrűfű Egyesület) közlése