A temető nyitva tartása
Nyáron 7-19 óráig
Télen 8-16 óráig.
(Sajnos a tábla nem tisztázza a nyár és a tél fogalmát. Talán az óraállításhoz köthető?)
Megközelítés
Az a kevés kesser aki invitálásomra felkerekedik, valószínűleg a dél-dunántúli régióból indul, ezért ezt a megközelítést írom le.
Pécstől Zomborig 100 km-ert kell autóznod, akár az udvari, akár a hercegszántói határátkelést választod. Szóba jöhet még a beremendi, bácsalmási (csak 7-19-ig van nyitva!) és a tompai határátlépés is. (A Zombor-Budapest távolság 220 km.)
Én legjobban Udvar felé szeretek menni, Udvar - Duboševica (Dályok) - Topolje (Izsép) - Galić (Hercegmárok) - Draž (Darázs) - Batina (Kiskőszeg), szerb-horvát határ, - Bezdán - Sombor (Zombor) útvonalon.
Északnyugat felől Zomborhoz érve egy villás kereszteződésben ne a centrum táblát kövesd, hanem a villa jobb ágát válaszd! Párszáz méter múlva jobb oldalon meglátod a temető kerítését. Parkolni a közelben sajnos csak a temető kapu előtt tudsz, N 45° 46,174' E 19° 6,369' [GCZOM2+parkoló], itt kb. 4 autó elfér. Parkolóhely lenne a környező, kisforgalmú utcákban, de az utóbbi években teletűzdelték a környéket megállni tilos táblákkal. Forgalmi oka ennek nem igazán van, így egy kicsit attól tartok, az a célja, hogy ne legyen kényelmes a temetőbe jutni.
"- Hol van a régi ország, Szinbád úr? - kérdezte csendesen.
- A lelkekben - felelte csendesen a hajós."
(Márai Sándor: Szinbád hazamegy)
A Szent Rókus Katolikus temető
A hagyomány szerint a magyarok, magyarrá vált németek, néhány horvát vagy bunyevác temetője volt a Szent Rókusról elnevezett sírkert. A magyar lakosság fogyásával, elüldözésével, elszerbesedésével a temető egyre inkább gazdátlanná vált. A hatalmas, szép síremlékek gaztengerben meredeztek, ha feldőltek, senki nem vesződött a felállításukkal, az egyszerűbbekből (honvédsírok) járda készült, vandál rongálás, bronz díszek lelopása, sírkövek összetörése, meggyalázása rendszeresen előfordult, leginkább XX. század utolsó éveiben.
A zombori városvédő egyesület próbálkozott, próbálkozik a sírok megmentésével, de idejük, pénzük kevés.
Az utóbbi években viszont valami elindult! Van benne jó is, rossz is. Rendszeresen kaszálják a gazt. Néhány gyönyörű sírt a rokonok vagy a városvédők rendbe tettek.
Néhányat szerb családok vásároltak, vásárolnak meg, így az emlékmű megmenekül, csak a múlt törölődik, ugyanis a régi neveket lecsiszoltatják vagy eltakartatják. (A nemesi címert azért nem!) Így nyugszik például ma egy szerb család a Szemző család címere alatt. Szemző István a környék egyik leggazdagabb földesura volt, hatalmas vagyonát szeretett városára hagyta. Sírja nem volt fontos senkinek...
A valódi megmentésre szívmelengető példa a Késmárky család síremléke, ami talán a legszebb az egész temetőben N 45° 46,200' E 19° 6,304' [GCZOM2+szép sír]. Amikor legutóbb láttam, gyomok feszítették szét a kripta gránit lapjait, majd azt a hírt kaptam, hogy szétszedték, ez is szerb nyughellyé vált. Szétszedték, de nem azért, mert új temetésre készültek, hanem mert felújították!
Adhatnék koordinátákat a nevezetes sírokhoz, a polgármesterekre, nagybirtokosokra, könyvtáralapítóra, íróra, szabadságharcosra emlékező kövekhez, de nem szeretnék. Ha úgyis csak a ládáért rohansz, hiába is tenném. Ha szánsz időt a körülnézésre, akkor meg bóklássz kedvedre, megtalálsz mindent magad is, nem olyan nagy a sírkert!
Segítségkérés
Ha megteheted, kérlek vigyél magaddal egy metszőollót vagy gyomirtót vagy bármi temetői szerszámot, nézz ki magadnak egy szép régi síremléket, irts ki pár gyomot! Ha csak egy csomó gazt tépsz ki, egy vadszőlő köveket szétfeszítő szárát vágod el, már tettél valami jót.
Ládázás útközben
Útközben össze lehet szedegetni a GCmaga, a GClila és a gyönyörű panorámás helyen lévő GCBRS ládákat is.
Ha Hercegszántó felé mész, ajánlom figyemedbe a hercegszántói GCMSZH ládát, nagyon jó!
Zomborban, ha van még időd, ne hagyd ki a belvárost és a vármegyeházát bemutató GCZOM1 ládát!
Ládatörténet
2012. 10. 02.: Strombus, Bojta és Oli úr elrejti a ládát.
2013. 06. 17.: A rejtek mögötti kerítés összedőlt. Az újjáépítésnek áldozatul esett a láda. Újrarejtettük. Három sírt borostyántalanítottunk.
2015. 01. 31.: Ládaellenőrzés. Minden rendben.
2016. 04. 17.: Ládakarbantartás. A láda minden híresztelés ellenére a helyén. A rejtekhez közeli sírt ismét megtisztítottuk sok gaztól, de még lehetne rajta dolgozni - csakúgy mint sok másik gyönyörű síron.
2017. 02. 12.: Ládakarbantartást. A ládát a helyén, jó állapotban találtam, de a rejtek körül rejtélyesen újratermelődő szeméttel feladtam a harcot, a ládát más helyre telepítettem. Így unalmasabb, de higiénikus a rejtek. Ma négy sírt tisztítottunk meg.
2017. 04. 30.: Az új rejtekül választott fát megnyesték, a láda áldozatul esett.
2017. 05. 06.: Macikupac segítségkérésemre szinte pillanatok alatt jelentkezett és felajánlotta az újrarejtést, amit ma meg is tett. Nagyon-nagyon köszönöm!
2018. 03. 10.: Ládakarbantartás. A ládát a macikupac által választott helyen találtam, azonban, csak kerítésmászás árán tudtam hozzájutni, ezért ismét új helyet kerestem neki.
2019. 07. 07.: Ládakarbantartás. Minden rendben.
2021. 08. 19. Copfocska ládaellenőrzést tartott. Kiderült, hogy nincs mit ellenőrizni, ezért pótolta az elveszett dobozkát. Hálás köszönet érte.
2023. 02. 18. A régi ládát a helyén találtam, viszont Copfocska pótlását nem leltem. Logbookot cseréltem a régi ládában és kitettem egy nagyobbat is, meghagyva a régit is, sőt kihelyezve egy pótjelszót is. Mind egy kupacban vannak.
Ajánlott irodalom:
F. Cirkl Zsuzsa: Látjátok feleim... Barangolás a Szent Rókus temetőben. Sombor, 2003.
Gratulálok Péter60nak a piros egyeshez, 145 km-ert kerékpározott érte! Fairy 95 km-ert tekert és 35 percet késett. :-) Szép teljesítmény mindketttőtöktől!
Állapot: kereshető
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
+
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Megtaláltam Andival. Szabadkára mentünk az egyik lányunkért, közben geoládáztunk. Hátulsó nagy parkolóból közelítettünk, így közben jópár magyar síremléket láttunk.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget.
Mára szerbiai ládázást terveztem és ez volt a kör 4. ládája. A temető teljesen üres volt, leszámítva egy alkalmazottat, aki pont a ládától 20-30 m-re kezdett sírokat takarítani és bár háttal állt, nem tudtam zavartalanul keresgélni. Pár perc után inkább hívtam a rejtőt, így a petling rendben előkerült. Ezúton is köszönöm a segítségét. Egy rövid séta után mentem tovább a megyeházához.
Zombor volt az úticél 2 geoláda miatt. Nagyon szimpatikus város, sétálóutca, virágvásár, kedves emberek. Azért még az idősebb generáció beszél magyarul.
A koordináták alapján a láda mellett álltunk, de nem találtuk. Így a rejtő segítségét kértük, aki úgy segített, hogy a megtalálás öröme megmaradjon.
Pécsen is kértünk már segítséget, ezúton is köszönjük, és a szuper rejtéseket is :) !
Ládakarbantartást és sírtisztítást tartottunk Márton24-el, Bojtával és kisennel. A régi ládát a helyén találtam, viszont Copfocska 2021-es pótlását nem leltem. Logbookot cseréltem a régi ládában, mert egy kicsit el volt ázva a sarka és kitettem egy nagyobb, trükkösebbet is, meghagyva a régit is, sőt kihelyezve egy pótjelszót is. Mind egy kupacban vannak. Valószínűleg a többségnek a fekete petlinget lesz a legkönnyebb megtalálni.
Sajnos a geoláda nem lett meg, pedig 2-szer is visszamentünk. Szeretném kérni a képek alapján a megtalálást.
Évek óta járunk a temetőbe a férjem családi sírjaihoz, de nem éreztem elhanyagoltnak soha a temetőt. Amikor először jártam itt, én is felfigyeltem a leírásban szereplő sírokra, szerintem megér egy sétát, hogy még több látványos síremléket megcsodálhassunk.
A temető Mindenszentekkor nagyon elvarázsolt a sok mécsessel és rengeteg megemlékezővel. Ilyenkor mindig árulnak sült gesztenyét a kapuknál, ami nagyon meglepő volt számomra első alkalommal, mindenképp kóstolja meg aki ilyenkor eltud jutni ide.
Sajnos nem lett meg a lada, de a Rejtovel egyeztetve potoltuk azt. A sirok allapota meglepoen javulast mutat, legalabbis a leiras alapjan sokkal rosszabbra szamitottunk, de sajnos azert latszik, hogy melyik magyar sir... [Geoládák v3.11.3]
Tényleg szép temető sok szép sírral. Látszik, hogy sok módos ember élt itt valamikor. A rejtő által említett sírok javát megtaláltuk. Ha a láda oldaláról a képeket is letöltöttem volna a mobilomra, valószinüleg minden említett sírt megtalálunk. Köszi szépen a rejtést.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.6.1f]
Ami a láda helyének kusza leírásából kimaradt:
Talajszinten található mágnes nélkül, a KUJUNDRIC család sírköve és a kerítés között egy 10x5 cm-es Béres henger.
A keritésre gyorskötözött filmes doboznak ne dőlj be! ;-)
Horvátországi ládázásból kis kerülővel hazafelé útbaejtve.
A temetőkapuk nagykapuk már zárva voltak (~19:40 körül), de északról a ravatalozó felől be tudtunk surrani, a kapuk nyitva voltak és mozgás is volt az épület körül. Így utólag már nem vagyok annyira rá büszke...
Köszönöm a lehetőséget!
Nagy meleg, jó társaság. Benéztük, koordinátán végig tapogattuk a kerítéselemeket, hát nem ott van. Köszi a rejtő segítségét. Jó volt itt lenni, köszi szépen a lehetőséget.
Egy temető is lehet szép. Gondozott és különlegesen szép síremlékeket láttunk. A ládával nekünk is meggyűlt a bajunk. A rejtésre való utalást ki lehetne bővíteni, a mágneses szó szerintem nem elég. A koordináta a kerítéshez vitt minket mindenáron, mint utóbb kiderült egy táblán kellett volna keresni. Köszönjük a rejtő segítségét és a temető bemutatását.
Ma igen sokat autókáztunk és így a napi helyszínlista végéhez közeledve már alig vártuk, hogy ismét függőleges testhelyzetben legyünk. A temetőt könnyem megtaláltuk, de a parkolás nem volt egyszerű a sok tiltótábla miatt. Mivel a segédpontként megjelölt bejárat zárva volt, így a főkapunál mentünk be. Így hátulról érkeztünk és láttuk a kálváriát. Viszont az innen nyíló kiskapu nem nyílt. Nem kérdés, hogy át tudtunk volna mászni, de nem tettük. Bár mindig lát az ember valami érdekeset, valami szokatlant a régi sírok között bóklászva, erre most nem nyílt lehetőség. Tudtuk, hogy a ládát, hogy a ládát valaki trombitának nézte (nem csoda, az egykori rejteket alaposan megkurtították), ezért rejtettünk egy újat. A rejtőt is értesíteni fogjuk. Reméljük tartós lesz és sokaknak okoz örömöt! Kópé medvémmel jártam itt.
A második nap estéjét a városban töltöttük, így kézenfekvő volt a láda felkeresése, vagyis inkább újra rejtése.
Nagyon kár, hogy hagyják megvásárolni, szétesni az egészet. :(
Köszi
Úton a kupusinai kenutúrára levadásztuk. "Csak" szemétszedésre vállalkoztunk, elég jelentős mennyiségű kefíres dobozt, üdítős palackot stb. vittünk el a láda környékéről, úgy látszik szeretnek temetői hangulatban enni szerb barátaink.
Mögé néztem, nem kellett volna :(
Nagyon érdekes sírokat találtunk, gyorsan elröppent egy óra a bámészkodás közben.
Temetés is volt, szemerkélő eső is, minden megvolt, csak a láda hiányzott.
Ekkora tiszafát még sehol sem láttam.
Kérnénk a találat elfogadását.
Firesanyival jártunk a temetőben, a ládát nem találtuk a helyén, hosszas keresgélés után sem. Végignéztünk minden lehetséges helyet. Mielőtt elindultunk elolvastuk az előttünk megtalálók (többek között Dr. Lada) logjait is, de sajnos az sem segített. A sír környéke sajnos nagyon elhanyagolt, és szemetes, legközelebb ha arra járunk és több időnk lesz azért ujra megnézzük. Firesanyival sok helyet átnéztünk a láda megtalálása érdekében. Vasárnap délután, gyönyörű idő volt és többen is arrajártak, így már kényelmetlenül éreztük magunkat a keresgélés közben a vizslató tekintetek között. Így kérlek fogadd el a képek alapján. Köszönjük a lehetőséget.
Megtaláltuk! Horvátországba menet levadásztuk a zombori ládákat is. Sajnos a szoros program miatt itt most nem nagyon volt időnk szétnézni, csak a ládát kaparintottuk meg és mentünk is tovább. Amit azonban láttunk, az tetszett. Köszönjük a rejtést!
Lopakodóval elkövetve szerbiai ládázunk első napján.:-)
A megjelölt parkoló a temetőkapu bejárata ahol bármerre néz az ember megállni tilos táblát lát, így nem ajánlanám ezt jó szívvel senkinek sem, főleg egy idegen országban. Mi pontosan a ládánál parkoltunk az utcában és onnan sétáltunk be, szóval szerintem érdemesebb a láda koo-ját megadni, ott szabályosan parkolni majd 2-300 méter sétával a kapun besétálni a ládához. Igazából mi pont 6 méterre parkoltunk a ládától, és ha nem temetőről lett volna szó én gondolkodás nélkül a rövidebb utat választottam volna a ládához. A temetőbe kicsit körülnéztünk, bár időnk elég rövid volt, mert a másik autó fékje Szabadkán darabokra esett, így pár órát szereléssel és alkatrészszerzéssel vesztettünk el. A sírnál láttuk frissen irtva van a borostyán, azért vadul kerestük a ládát. A sír mögött rengeteg szemét volt, így csak lábbal rugdostuk, majd jó sokszor a szeméten átgázolva végigmásztunk a sír és a kerítés közötti szűk részen, hátha a sír repedéseibe van elrejtve, de nem leltük, végül Mathaut hívtuk fel némi segítségért, amit ezúttal is nagyon köszönünk neki. Szerintem, ha már egy temetőbe sírok közé van rejtve a láda a nézz mögé-nél lehetne jobb a segítség, hogy ne kelljen feldúlni a sír környezetét. A láda rejtése amúgy ötletes, egy erdőbe vagy hasonló helyen ahol az ember nyugodtan túrhat kedvére nagyon jó és a hint is elég lenne, de itt azért be lehetett volna írni, hogy földbe süllyesztve, akkor nem kellett volna egy csomó ideig a sírt piszkálnunk és egy vagyonért telefonálnunk. A temető története érdekes, jó volt elolvasni, maga a temető amúgy pont olyan mint bármelyik délvidéki temető.
A hétvégére tekintettel elég nagy volt a forgalom a temetőben. A sírok nagyon szépek.
A temető mellett van egy ingyenes parkoló (45 46.2595; 19 06.177), innen a városközpont is pár perc sétával elérhető.
Köszönjük
A mai napi Strumbusozás utolsó ládája! :-) A temető a leírtak alapján elképzeltnél jobb állapotban van, de van így is metszenivaló. Két német, és egy német feliratot tettünk láthatóvá az olló segítségével. A megtisztításra nem volt idő.
A láda sajnos eltűnt, a sír mögötti téglafal újjáépítése közben, valószínűleg a munkások távolították el. A jelszó a rejtőtől kaptuk telefonon. Egyébként érdekes hely :)
Azt gondoltam, hogy sikerült rendesen felírni a jelszót; köszönöm ismét a Rejtő segítségét!
Valamint azt is köszönöm, hogy ezzel a ládával is felhívja a figyelmet egy nagyon negatív folyamatra: először a magyar fogy el, majd a magyar sír is. Szörnyű volt látni azt, hogy nemesinek hangzó magyar családok sarjai hogyan szerbesednek el, hogyan lesz egy-egy nemesi magyar sírból szerb.
Közhely, hogy a láda nélkül nem jöttünk volna el ide, mert tényleg nem, de ez egy olyan hely, amit minél több magyarnak látnia kell.
Megtaláltuk!
Karate versenyen voltunk Zomboron. A csapat elég sikeres versenyt zárt. Mi viszont nem mehettünk anélkül haza, hogy a Zombori ládákat meg ne keressük. Első szerb ládánk (Igaz nincs túl sok itt). Klassz kis rejtés!
Köszönjük!
Hajni & Tomi, Barnabás és Vacak kutya
Szerencsére csak egy autó árválkodott a parkolóban, de biztos ami biztos, apa a kocsiban maradt és lányommal mentünk be a ládáért. Most Neki volt olyan érzése, mint nekem annak idején a pécsi temetőben. Ez a rejtés nagyon tetszett, ötletes! Sokkal jobb, mint a pécsi!
Tegnap, amikor megjelent a láda, arra gondoltam: túl messze van. És valóban: az autóm jelenlegi állapotában nem bírna ki egyhuzamban száz kilométert. Ám ahogy este újra (meg újra... :-)) ) ránéztem az oldalra elkezdett motoszkálni bennem egy gondolat. A kombinált közlekedésé. A térképet böngészve meg is született egy terv: autóval Mohácsig, majd komp- Bereg- Bezdán- Zombor- Bezdán- Kiskőszeg- Udvar- Mohács. Vagy ugyanez a másik irányban. Estére el is döntöttem: megyek.
11-kor érkezett a váltás, gyorsan befejeztem az összepakolást, beugrottam a városi bíróságra egy beadvánnyal, tankoltam és elindultam Mohács felé - tetőn a bringával. Lánycsók előtt meg kellett állnom egy technikai szünetre. Töltöttem némi olajat a motorba és amíg hűlt kicsit az erőmű, kerékpároscípőt húztam, csomagokat szortíroztam. Óvatosan lehaladtam Mohácsra a kedvenc parkolóhelyemre, a Nepomuki Szent János-szobor mellé. Hamarosan sikerült elindulni.
A leírásban ajánlott útvonalat követtem és közben az ajánlott ládákat is összeszedegettem - így 12:21-es indulással 15:25-re értem a temetőbe. Kellemes tekerés volt egyetlen komoly emelkedővel: Batina előtt 60 méter szintet kellett leküzdeni. Az országúti jellegű kerekeken a hosszú síkvidéki szakaszokon többször enyhe hátszéllel könnyedén haladtam 27- 30 km/h körül.
Először jártam Szerbiában - de semmi drámai nem történt: személyi igazolvánnyal kb. egy-egy perc alatt megtörténtek a be- illetve kiléptetések, tehát lényegében a ládakeresés-logolás-visszarejtés jelentette a legnagyobb időveszteséget. Az új láda logbookját kinyitva kiderült, hogy egy picit éppen túl sokat: Péter60 logja már ott "éktelenkedett" :-)) a füzet első lapján: "első bringás PIROS". Kicsit csalódott voltam, de reméltem, hogy személyesen is beszólhatok... izé... gratulálhatok kessertársamnak. Így nem sokat időztem a temetőben: beüzemeltem az eddig kikapcsolt állapotban pihenő telefonomat és hívni próbáltam. Kicsengett - semmi válasz. Ezután sms-t írtam, kb. így: "Merre vagy, pontvadász? :-))" Mire elküldtem, oda is értem a régebbi zombori láda közelébe. És kit látok? Strombus és Péter60 pihenget a padoknál! :-))))
Gyorsan eldöntöttük, hogy csoportosan folytatjuk az utat - és a korai sötétedésre gondolva némi vízvétel után a pedálok közé csaptunk. Lényegében megállás nélkül bolyoztva a meg-megerősődő ellenszél ellenére is hamar elértünk az államhatárig. Hazai földre érve kicsit kényelmesebben kerekeztünk a Mária-szoborig - majd földúton "rövidítettünk". Ennek folyományaként csak Strombus úszta meg azt, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön az anyafölddel...
Végül már teljes sötétben, nyakig sárosan és nagyon elfáradva keveredtünk ki Csátaljára. Ott a büfében Péter60 hamburgerrel és Coca Colával megvendégelvén csitította az elvesztett piros egyes miatti szívfájdalmamat. Köszönöm, nagyon fincsi volt. (Ha tudta volna, hogy a kezdeti enyhe frusztráltságot addigra nyomtalanul eltüntette a szuper kellemes tekerés közben felszabadult endorfin... :-))) ) Innen a csapat kettészakadt: Strombus hazáig fuvarozott a bicóval - amit ezúton is nagyon köszönök. Nem hiányzott már az a 23 km az újmohácsi révig...
Összefoglalva: remek idő, remek társaság, remek környék - a legjobb második helyem. :-)))
Statisztika (országút/földút):
Táv: 95.25 km/ 11.43 km
Szintemelkedés: 199 m/ 15 m
Mozgási idő: 4:31:43/ 0:56:32
Mozgási átlagsebesség: 21.0 km/h/ 12.1 km/h
Maximális pulzus: 179 bpm/ 184 bpm
Átlagpulzus: 145 bpm/ 140 bpm
Egy igazán tartalmas bringakupás nap fénypontja: piros egyes bicajjal, ilyenem se volt még! Nem sokkal később derült csak ki, milyen kevésen múlott:)!
Érdekes és tanulságos körbe sétálni a temetőben, és az hogy Szerbiában van, senkit ne tartson vissza, közelebb van mint gondolnátok.