A DDP-ről letérve,
GCMKM után a legrövidebb úton ide jöttünk (fentről tehát). A korábbi megtalálók logjai alapján nehéz terepre számítottam, és ez igazolódott is: a 3.0-s minősítés átverés, ez sima 4.0, hiszen nagyon meredek, út nélküli lejtőkön kell átvergődni, majd a szurdikból kimászni, hogy a ládához érjünk. Ezzel együtt, kis gondolkodással kitalálható egy viszonylag biztonságos útvonal: a tíz méter mély szakadék helyett valamelyik, kevésbé meredek oldalág kezdeténél kell leereszkedni (ott 1-2 métert lehet csúszni csupán), s úgy már, némi dzsungelharc útján, faágakon átverekedve magunkat, eljuthatunk a főágba, a láda közelébe, ahonnan már látható a rejtekül szolgáló tuskó.
Az más kérdés, hogy megéri-e. Minthogy ez már a többedik "szurdikos" ládám volt ezen a vidéken, valahogy az az érzésem, hogy minden tolnai-baranyai valami extra különlegességnek gondolja a löszmélyutakat, szurdikokat. Pedig szerintem azért ez többségükre egyáltalán nem igaz, bőven vannak hasonló (legfeljebb nem löszös) völgyek az országban máshol is, és igazán nagy látványt nem nyújtanak, bozótharcot annál inkább. Mindez igaz erre a helyszínre is.
Még egy megjegyzés: a zsibriki romtemplomot a tulajdonosa, az evangélikus egyház néhány éve leromboltatta, már csak egy téglahalom van a helyén. (Az ok: Zsibrik eredeti lakosságának kihalásával-elköltözésével hívek már nem maradtak, viszont a gondozás nélküli romot életveszélyesnek nyilvánították, és olcsóbbnak gondolták leromboltatni, mint megóvni az állagát, netán felújítani...) Szóval a ládaoldalon közölt fotó ma már egy mementó a 200 évet élt templomról...