Elhelyezés időpontja: 2012.11.20 00:00
Megjelenés időpontja: 2012.12.07 09:00
Utolsó lényeges változás: 2020.08.24 16:59
Utolsó változás: 2020.08.24 19:00
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: rosie77, Nargoth
Felhasználó: Nilike Nehézség / Terep: 2.0 / 1.5
Úthossz a kiindulóponttól: 150 m
Megtalálások száma: 111 + 4 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
A ládát eredetileg rossie77 és Nargoth rejtette, tőlük adoptáltam 2020.08.23. napján. Utólag is köszönet a Rejtőknek! :)
A rejtés
5x10 cm-es láda a temető alsó sarkában (kívülről) hársfa tövében kövek takarásában.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
Megközelítés
Somogyhárságy autóval a Szigetvár-Kadarkút autóúton Somogyapátinál leágazva, vagy a 67-es számú útról Szulimánnál letérve érhető el legegyszerűbben.
Buszok a faluba Szigetvárról indulnak.
A rejtésről
A ládát keresve meglelheted Somogyhárságy múltját és jelenét is egy helyen.
Az ajánlott parkoló N 46° 9,372' E 17° 45,855' [GCDZSK+parkolo] mellett található présház ad otthont a helytörténeti kiállításnak, valamint a minden Pünkösdkor megrendezésre kerülő Parasztolimpiának.
Az épület mellett magasodik az egy éve átadott kilátó, N 46° 9,337' E 17° 45,825' [GCDZSK+kilato] amelyről csodálatos zselici panoráma tárul elénk.
A parkolóból a láda irányában elindulva áthaladunk a falu temetőjén, amelyből messziről kitűnik a gyönyörűen faragott harangláb N 46° 9,356' E 17° 45,899' [GCDZSK+haranglab] és a Festetics mauzóleum fehér épülete N 46° 9,351' E 17° 45,921' [GCDZSK+mauzóleum].
Tovább haladva a rejtés felé - ha teheted - állj meg egy pillanatra Kapoli Antal Kossuth-díjas fafaragó pásztor, a Népművészet Mestere sírja mellett N 46° 9,323' E 17° 45,937' [GCDZSK+sír]
Kapoli Antal (1867-1957)
Id. Kapoli Antal elődjei juhászok voltak, ő is folytatója lett a pásztorkodásnak. Kisbojtárként látott egy-két pásztort faragni, aztán ő is kipróbálta. Kezdetben csak növényi díszítményű tárgyakat készített, majd embereket és állatokat is ábrázolt. A regionális stíluson belül az 1880-as évek végére kialakult egyéni stílusa, melynek egyik jellemzője volt, hogy a növényi ornamentika keret, összekötő, illetve térkitöltő szerepet kapott. Fő motívumai: pásztor, vadász, betyár és egyes történelmi személyiségek, akiknek alakja karcolással, vagy enyhe plasztikájú domború faragással került fel a fa, a szaru felületére. 1930-ban a juhászatot abbahagyva, már csak faragásból élt. Két házasságából öt gyermeke született, közülük Antal nemcsak a pásztorkodásban, de a faragásban is követője lett.
A Népművészet Mestere díjat faragó tudásáért 1954-ben kapta meg, munkásságát 1955-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Fazekas tudásáért a Népművészet Mestere díjat 1961-ben kapta meg.
A négyévente Balatonlellén megrendezésre kerülő Országos Faragópályázat az ő nevét viseli.
Somogyhárságy
Az első írásos források a XIV. századból valók, a község ekkor a Győr-nemzetség ősi birtoka, mely az 1346. évi osztályos felosztás alkalmával Szerdahelyi Dersfi Péternek jutott, ekkor a neve Hassagh formában található.
A XVI. században (1598-1599) Székely Mihály a földesura, majd a XVII. században (1626-ban) Imrefy Farkas. Egy 1703 előtti összeírásból tudjuk, hogy ekkor már Festetics Pál birtokában volt. A település a török uralom alól felszabadító háború során elpusztult és négy évtizeden keresztül nem tartották nyilván. Rövid időn belül lakatlan hely lesz, a 150 esztendős török uralom pusztító következménye, majd a Habsburgok elleni függetlenségi harc eredménye lett a lakosság kihalása vagy elmenekülése. A benépesítésre csak a külföld, elsősorban a német fejedelemségek lakói jöhettek számításba. Elsőként iparosok érkeztek a telepítés második időszakában, Mária Terézia idejében. Hárságy 3-4 év alatt virágzó faluvá válik. A római katolikus templom is ez időben, 1779-ben épült. A falu földesura a XIX. század végéig a Festetics család maradt, eztán a gróf Bolza család birtokolja 1945-ig.
A német lakosság a XIX. század végéig növekedett, ekkor a lakosság 70%-át tette ki. 1914-ben a község a szigetvári járáshoz tartozott, ekkor már Somogyhárságy néven. A háború után a község életében új korszak vette kezdetét. A kitelepítések után nagy számban jöttek a faluba telepesek, akik a kitelepítettek házaiba költöztek. Jöttek Békés, Somogy megyéből, Horvátországból és a felvidékről.
Az 1950-es megyerendezéssel a korábban Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
Zselici túránk közben kerestük fel ezt a hangulatos kis falut. Nagyon kellemes a környezet a faluban, a rendezett kis temetővel, a lélekharanggal. A kis mauzóleum tárva-nyitva volt, benne egy vadonatúj koporsóval, amiből egy kötél darab kandikált ki. A kilátóból nagyon szép a panoráma a zselici tájra és a rejtés is nagyon jó. Köszönet a rejtésért.
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.6.9]
Igen megkapó az országúttal elkerült zselici zsákfalvas táj - Somogyapátin kéthetente átutazunk, de a villogós kocsma mögött más világ van. A kilátó zárva, de a temetődomb és a kilátás így is impozáns. Az aprócska mauzóleum puritán épülete vonzza a szemet, szélesre tárt ajtaja mögött résnyire nyitott koporsó feküdt - gondolom üres lehetett, de inkább nem nyomoztam és kívül maradtam.
N 46° 9,372' E 17° 45,855' [GCDZSK+parkolo]
N 46° 9,337' E 17° 45,825' [GCDZSK+kilato]
N 46° 9,356' E 17° 45,899' [GCDZSK+haranglab]
N 46° 9,351' E 17° 45,921' [GCDZSK+mauzóleum]
