Elhelyezés időpontja: 2020.04.05 16:45
Megjelenés időpontja: 2020.05.29 19:12
Utolsó lényeges változás: 2021.01.17 08:54
Utolsó változás: 2022.04.27 19:22
Rejtés típusa: Multi geoláda (3H+2V)
Elrejtők: Kokó, Dudu és MK
Ládagazda: Kofola BT Nehézség / Terep: 3.0 / 4.0
Úthossz a kiindulóponttól: 11000 m
Megtalálások száma: 67 + 1 sikertelen + 3 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.3 megtalálás hetente
Pontról-pontra multi az egykori ércbányák helyszínein.
1. A villámhárító tartóján - matrica.
2. Tábla hátulán.
3. Vastag bükk tövében - fiola.
4. Jobb hátul, bokamagasságban - tábla.
5. Kettéágazó bükk tövében - 12x8x5 cm-es láda.
Jelszóképzés: A talált "E" koordináták utolsó számjegyei + a ládában található jelszórészlet (összesen 11 karakter).
FIGYELEM!
A Felső-Rózsa-táróba mindenki csak saját felelősségére menjen be. Lebeszélni senkit nem szeretnénk, de aki bemegy, az figyeljen oda az alábbi dolgokra. Lehetőleg ne menj egyedül a táróba, vagy legalább tudasd valakivel az úticélod! Legyen nálad gyertya vagy mécses egy kis üvegben, mert szellőzés hiányában a táróban összegyűlhet a szén-dioxid.
Továbbá a jobb oldali járatban néhány méter után egy kb. 30 méter mély akna van. Jól látható, de nem árt figyelni. A ládába TravelBug nem helyezhető.
Hogy miért?
Gyerekkorom óta izgat az ásványok csodálatra méltó világa és az őket a világ elé táró "expedíciók". Amikor régen a tévében Juhász Árpád az "Évmilliók emlékei" című műsorban különféle kőzeteket, ásványokat és ősmaradványokat mutatott be a terepen, én tátott szájjal néztem és ittam minden egyes szavát. Legfőképpen ezért szerettem volna geológus lenni. Ennek megfelelő volt a pályaválasztásom is. Még nyolcadikosok lehettünk, amikor egy hétvégi túrán a BKV akkori természetjáróival egy hétvégén a kisirtáspusztai turistaházukban aludtunk. Onnan indultunk el egy túrára, hogy megtaláljuk a meddőhányókat és ásványokkal megpakolva térjünk haza. A túra megvolt, de nem jutottunk el a célhoz. Néhány év múltán - főiskolásként - Kern Zoli barátommal már bőséges ismeretanyaggal felvérteződve érkeztünk. Több alkalommal is jártunk a hányókon és néhány szép vagy épp' érdekes darabbal gyarapítottuk a gyűjteményünket. Akkoriban még a meddőhányók közel sem voltak így benőve, vagy (lásd Altáró) még léteztek. Talán másnak is sikerül kedvet csinálnunk hozzá.
Megközelítés
N 47° 56,136' E 18° 49,559' 205 m [GCNbAu+1parkoló]
A nagybörzsönyi Bányásztemplomhoz, azt gondolom, hogy mindenki különösebb probléma nélkül el tud jutni. Érdemes mind a templomot, mind az utca túloldalán álló Bányamester-házat megnézni. Mintegy bemelegítésként, ráhangolódásként.
Innen - aki autóval van, annak - érdemes átparkolni az utolsó, legálisan megközelíthető pontba. N 47° 56,587' E 18° 50,715' 268 m [GCNbAu+2parkoló] Aki a templomtól gyalog indulna neki a túrának, annak a Börzsönyi K- jelzéseket érdemes igen hosszan követnie. A harmadik pontot két irányból lehet elérni:
- a Kovács-patak mentén botorkálva,
- Bányapuszta felől visszakanyarodva - hiszen akkoriban ez volt a központ, ahonnan a tárókhoz mentek.
Mivel a tárók már régóta nincsenek használatban, így mára a hozzájuk vezető utak is tönkrementek vagy eltűntek. Segítségül megadunk néhány segédpontot a tájékozódáshoz.
Nyitvatartás: Szerda-Vasárnap 10-16 óra (12-13 órakor ebédszünet)
Infó: Pereszlényi Lajos +36304948428 vagy +3627378262 (Hívásra jön!)
Belépődíj: 200 HUF/fő
Egy lépcsősor tetején áll az 1960-ban helyreállított keletelt épület. Építése a 13. századra vezethető vissza: ekkor egy kisebb hajóból és egy egyenes záródású szentélyből állhatott. A jelenlegi diadalív alsó része e korból maradt fent. A 15. században plébániatemplom lett, mely következtében bővítették és átalakították: szentélyét elbontották és nagyobb sokszögzáródású, csillagboltozatos apszist építettek helyette, melyhez sekrestye kapcsolódik. A hajót nyugati irányban megtoldották. A 17. században - ideiglenesen - az evangélikusok használták, akik karzatokat építettek a hosszoldalon, ezek megvilágítására pedig új ablakokat törtek a főpárkány alatt. A 18. században ismét 80 évig plébániatemplomként funkcionált, majd a Szt. Miklós-templom felépülése után a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel. Főbejárata a nyugati kapu, mely a 15. századi bővítés során készült. Csúcsíves, gótikusan pálcatagos kőkeret, felette egy kissé félrecsúszott, 1417-ből származó bányászcímer látható. Hajója síkmennyezetes, a világítást korai barokk ablakok segítik, de láthatóak a régi nyílások is. A gótikus csillagboltozat eredeti festésének visszaállításával és az eredeti ablakok kibontásával sikerült az eredeti térhatást visszaállítani. A csavart oszlopokon álló szentségházat restaurálták és letisztították a sekrestyeajtót is. A templom toronytalan. 1779-ben még állt a három harangot cipelő harangláb; a jelenlegi az 1960-as helyreállításkor készült.
(Ha ennél bővebb leírásra vágysz, akkor kattints ide.)
A templommal szemben álló szerény ház udvarán álló épületben megismerhetjük a nagybörzsönyi ércbányászat hat évszázados történetét, a bányászok nehéz és kényelmetlen életkörülményeit, a termelés eszközeit és a környéken termelt érceket.
(Ha többet szeretnél megtudni, akkor kattints ide.)
A nagybörzsönyi ércbányászat története
A legkorábbi hiteles adatok a 13. század elejéről valók, de feltételezhetően már a 11-12. században is folyt művelés. Az arany-, ezüst- és ólomérc-bányászat folyamatosan fejlődött mind az Árpádok, mind az Anjouk alatt, de virágkorát Zsigmond uralkodása alatt érte el, aki szász bányászokat telepített a faluba, s 1417-ben bányajogot adott a községnek és bányavárosi rangra emelte. A bányászat pontos helyéről nincsen adat. A legértékesebbek a nemesfémek voltak, melyeket a zúzókkal dúsított ércből olvasztottak ki a helyszínen. Az ezüsttermelés éves szinten több mázsára rúghatott, ami figyelembe véve az érc ritkás eloszlását, csak középkori mércével nézve volt jelentős.
1439 után rendszeres bányászat nem zajlott. Ennek elsődleges oka az Albert király halálával bekövetkező belpolitikai válság volt, ám az a tény, hogy századokon keresztül nem történt meg a bányák reaktiválása, nagyban valószínűsíti a korábbi időszak rablógazdálkodásából adódó, felszín közeli ércfészkek kimerülését. A nagyobb volumenű újrakezdés - a 17. századból van róla adat - a török hódoltság hanyatlásával esett egybe. Bár a törökök sosem tartották huzamos ideig uralmuk alatt a területet, a katonai veszély a Börzsönynél távolabbi helyeken is megbénította a virágzó termelést.
A Rákóczi-szabadságharc idejében Kollbacher Lambert Mátyás (aki a mai Királyrét területén vasércbányát üzemeltetett) 20 évig fektette vagyonát az itteni érckutatásba, de jelentős eredmény nélkül. Időközben Bercsényi generális is felfigyelt a termelésre, s bár több forrás is egymástól eltérő adattal szolgál, az bizonyos, hogy a szekérszámra elvitt ércet Selmecen kohósíttatta.
Mária Terézia korának gazdasági fellendülése a bányászati kutatásoknak is új lendületet adott. 1770 táján egy bányatársaság, melynek Czibulka József lehetett az alapítója (vagy csupán egyik tagja?) kevés hozzáértéssel állt neki a termelésnek, s a készletek reális felmérését elmulasztva, egy túlméretezett kohó építését is felvállalták. A viszonylagosan nagy értékű beruházás az ércben szegény feltárások bányászata miatt nem térülhetett meg, így a társaság 1777-ben becsődölt. Tengődő bányászkodás zajlott a következő évtizedekben, melynek érdekessége, hogy Kitaibel Pál, az egyik innen - ám pontosan meg nem határozott helyről, valószínűleg Bányapusztáról - 1785-ben előkerült ércösszletből (többféle ércásvány egymástól nehezen elkülöníthető "masszája") mutatta ki tíz évvel később a tellúr elemet. Ekkor Kitaibel megpróbált újabb mintákat begyűjteni a helyszínről, de, mint említette: a bányászat szétzüllött. Egy 1792-ből származó adat megerősíti, hogy a munkátlanul garázdálkodó bányászokat kitelepítették Nagybörzsönyből.
Kitaibel Pál kiemelkedő szerepet töltött be a börzsönyi ásványok leírásában és tanulmányozásában. Munkásságáról sajnos csupán egyetlen adat maradt fent: e szerint a gyűjteményében 12 példányt őrzött a Börzsönyből, melyekről 12 ásványfajt határozott meg, s ezek megjelenéseit, alakjukat is nagyon pontosan írta le. Annak ellenére, hogy az idők során a teljes gyűjtemény elveszett, megállapítható volt, hogy az itteni érceknek több képződési kifejlődését ismerte és a bonyolult összetételű ércösszleteket is kémiai vizsgálatnak vetette alá, de meghatározásukkal az akkori technikával nem mindig boldogult.
1818-ban Beudant, a híres ásványtani fajleíró is ellátogatott a meddőhányókra. A selmecihez hasonló kőzeteket megjegyezte és ő is kutatta a Kitaibel által vizsgált érceket, ám azokat nem találta meg.
1832-ben Propokovich Ferenc 3 tárót újranyittatott, azonban vállalkozása tényleges termelés nélkül maradt. 1837-ben újra a szünetelésről van feljegyzés, míg 1846-ban ismét megnyitottak 7 régi tárót, s a rákövetkező évben az ezekből való termelésre Párizsban társulatot alapítottak. Bár a kibocsátott részvények nagy hányada gazdára talált, a vállalkozás - a termelés megindulása nélkül - megbukott. 1857-ben ismét újranyitották a tárókat, de lényegi produktumról ekkorról sem maradt feljegyzés.
Szabó József 1852. augusztus 26-27-én a környéken tett látogatása mind bányatörténeti, mind ásvány-kőzettani szempontból érdekes. Ekkor történt, hogy Diósjenőről a Csóványoson át leereszkedett Szlávabányához, ahol egy magáncég kezdett újranyitásokat a régi bányászat nyomain. Állítólag innen származik az az igen bonyolult összetételű ércdarab (több bizmut-tellurid ásvány elegye), melyet később sokan sokféleképp határoztak meg. A problémát a Szlávabánya helynév jelenti. Biztosan nem a kovács-pataki tárókat értette alatta, így nagy a valószínűsége, hogy Bányapuszta bújik meg e név mögött, s igazolja azt is, hogy a rózsa-hegyi tárók folyamatos újranyitásakor ott miért nem találták nyomát ennek az ércnek.
A rendszerezett földtani feltárás 1865-ben indult meg a környéken. Ekkor megvizsgálták és feltérképezték a területen előforduló vulkáni láva- és tufaképződmények határait, módosulatait.
1914-ben egy vállalkozó ismét újranyittatta az Alsó- és Felső-Rózsa, valamint a Ludmilla-tárókat. Kutatásaira a Monarchia hadügyminisztériuma is felfigyelt. Ám a nem kellően előkészített és hozzáértés nélkül készített tervek mellé munkaerő- és pénzhiány is társult, mely ellehetetlenítette a termelés megindítását. 1922-ben egy szakértői vizsgálat a területet érdemtelennek minősíttette kutatási szempontból. Az 1930-32 közötti kőzettani térképezés úgy zárult le, hogy az ércesedés jellegét és kiterjedését egyértelműen nem pontosította.
1946-ban Sztrókay Kálmán tisztázta a Kitaibel óta fennálló bizonytalanságot az ominózus bizmut-telluriddal kapcsolatban. Az ércmikroszkópi felvételek tanulmányozása során megállapította, hogy az anyag inhomogén, s mint ilyen, nem önálló ásvány. Még ez évben újabb javaslat érkezett a régi bányák környékének érckutatására. Ekkor történt meg a felhagyott tárók feltérképezése és a lehetséges ércesedési centrumok kijelölése. 1948 augusztusában az Alsó-Rózsa és Alsó-Fagyosasszony-tárók újranyitásával ismét kezdetét vette egy bányászati kutatás. Jelentősebb ércmennyiséget annak ellenére sem találtak, hogy az év végére már 1100 méternyi vágathossz volt bejárható. 1949 februárjára elkészült egy 1:1000 léptékű bányatérkép is. 1950-ben az ércesedés altáróval történő megkutatására érkezett javaslat, melynek kihajtása 1951. októberében indult meg, s 1600 méter múlva 1954. márciusában érte el az érces összletet. Ebben az évben 36 ásványfajt ismertek a lelőhelyről. Az átütő siker elmaradása miatt 1956. július 15-én a Vegyi és Energiaügyi Minisztérium Ércbányászati Igazgatósága leállította a börzsönyi bányászati kutatást.
A '90-es években ismét volt szó a bányák újbóli megnyitásáról, de a tervek a nagyon alacsony (nemes)fém-tartalom miatt sem váltak valóra.
Néhány ásványtani adat a nagybörzsönyi ércesedéssel kapcsolatban:
+ közel 200-ra tehető az itt valaha előforduló ásványfajok száma;
+ 1996 óta 15 olyan ásványfajt írtak le hazánkból, melyek első példányait itt találták;
+ a 2006-ban publikált (de 2004-ben leírt) jonassonit [Au(Bi,P)₅S₄] első ismert lelőhelye.
Egy másik érdekes összegzés olvasható a Sulinet oldalán.
A nagybörzsönyi érclelőhelyek ismertetése
1. A terület lehatárolása
Az érces területet Ny-ról a peremhegyek (Hegyeshegy-orom - Magyar-hegy - Várbükk), K-ről a Nagy-Inóc - Nagy-Hideg-hegy vonulata fogja közre. A központnak a Rózsa-hegy tömege tekinthető. A kutatások elsősorban a patakvölgyek (Kuruc-patak, Börzsöny-patak [Bányapuszta], Kovács-patak [Ludmilla- és Rózsa-bányák] és a Kereszt-patak [Fagyosasszony-bányák]) vízrendszerében folytak. Érces előfordulás ezen területen túlról is ismert, ezeket azonban most figyelmen kívül hagyjuk.
2. Általános jellemzés
Az ércelőfordulás egységesen alig jellemezhető. Az egymást követő kiválási szakaszokban nagyon különböző hőmérsékletű, fémtartalmú és eloszlású ércesedés fejlődött ki. Azt, hogy a hegység egyetlen ismert szulfidos ércesedése milyen tényezők fennállása miatt jött létre, s mi az oka annak, hogy a hegységben máshol nem jött létre hasonló volumenű, főként csak találgatni lehet. Ami biztos: az érc, az egykori ősvulkán beszakadásos területén lépett fel, s nem a nagy kiterjedésű lávakőzetekhez kapcsolódik, ahogy erre máshol (Selmec-Körmöci-érchegység, Mátra) is látunk példát.
a/ Rózsabánya
A Rózsa-hegy ÉNy-i lejtőjén biotit-amfiboldácitban és magas hőmérsékletű hipersztén-andezitben vékony erek, fészkek és impregnációk formájában van jelen az érc, melyet az Alsó- és Felső-Rózsa-táró, valamint az ezeket összekötő Rózsa-akna tárnak fel. A néhol meglepően dús ércesedést már a 17. században huzamosan és rendszeresen bányászták.
+ Felső-Rózsa-táró N 47° 56,404' E 18° 53,670' 537 m [GCNbAu+FR-táró]: bejárata 537 méteres magasságban nyílik, mely a legmagasabb szint volt, ahol az ércesedést vizsgálták. Középkori kihajtású, vésett táró, mely a legutolsó kutatások előtt 73 méter hosszan bejárható volt. Ebből ma is kb 50 méter járható. A bal oldali ága ma is végig járható, a jobb oldali ág - az akna után - törmelék által teljesen eltömődött. Újranyitás itt nem történt.
+ Alsó-Rózsa-táró N 47° 56,452' E 18° 53,663' 521 m [GCNbAu+AR-táró]: bejárata a patakvölgy talpáról nyílt. Hossza egyes adatok szerint nagyjából 340 m volt. Nem készült róla részletes bányaföldtani vizsgálat. Főként az I. világháború alatti kutatások alkalmával használták, akkor is újranyitás által. Feltehetően 1852 előtt nyitották meg, de biztosan nem középkori.
+ Rózsa-akna: az Alsó-Rózsa-tárót és Altárót kötötte össze függőlegesen. A legércesebb szakaszban indították meg. Csaknem teljesen függőleges és 122,5 méter hosszú volt, melyben 4 szinten (35, 70, 96 és 122 méteren) kutatóaknákat indítottak.
b/ Fagyosasszonybánya
A Rózsa-hegy DNy-i részén és a Kereszt-völgyben húzódó, döntően teléres kifejlődésű ércesedés, melyen legkorábban indult meg a bányászkodás. Ezen a területre koncentrált az utolsó, 1948-as kutatás, de a nagy remények ellenére elmaradt a várakozástól.
+ Felső-Fagyosasszony-táró: 538 méteren található az egykori bejárata. A valaha 185 méter hosszú vágat középkori eredetű, vésett táró. Bontott andezitbe vésték, ezért bejárata nem omlott be, így, mint a terület leghosszabb szakaszon bejárható feltárását látogatták a szakemberek. Itt volt a legjelentősebb az ezüst-tartalom.
+ Alsó-Fagyosasszony-táró: a bányaföldtani vizsgálatok alapján az érckutatás legfontosabb tennivalója 1948-ban ennek a tárónak az újranyitása volt. Mivel azonban az 508 méter magasan nyíló, 290 méternyi táróban lévő érc mennyisége jelentősen elmaradt a várakozásoktól, így a kutatás máshol folytatódott.
+ István-táró: bejárata 488 méteren nyílt. 1949-ben 90 méteres hosszban újranyitották. Sajnos ebből kevés maradandó adatot sikerült nyerni. Igen hasonló környezetű, mint az Alsó-Fagyosasszony.
+ Ludmilla-táró N 47° 56,263' E 18° 53,410' 492 m [GCNbAu+Ludmilla-táró]: a Kovács-patak mellől indított táró, a legmélyebb szintű régi feltárás, melyet főként a többi táró vízelvezetőjének nyitottak meg 492 méteres magasságban. 1931-ben még 379 méteres hosszban volt járható a korábbi több, mint 800-ból. Az 1950-es újranyitás alkalmával már 395 méterig jutottak, de ott a korábban kifejtett telér laza tömedéke kifogyhatatlan omlással ellehetetlenítette a további munkát. Ez utóbbi tény egy igen nagy méretű kifejtett üregre enged következtetni. A kihordott anyagban igen gyakoriak voltak az érces tömbök is, melyek mérete és szerkezete jelentős telérvastagságot feltételez.
+ Istenáldás-táró N 47° 56,332' E 18° 53,474' 503 m [GCNbAu+Istenáldás-táró]: csak a teljesség kedvéért említjük meg a Ludmilla-tárótól 120 méterre É-ra, 503 méteres magasságban, a Nagy-Pogány-hegy dácit-tömbjébe hajtott tárót is. (A tuhu térképén Klinger-táróként szerepel.) 1949-50-ben 60 méter hosszan újranyitották. A kőtengerrel borított hegyoldalban ma már nem látjuk nyomát az érc egykori felszíni kibújásának, vagy a felszíni kutatásnak, mely alá hajtották a tárót a 19. században.
+ Altáró N 47° 56,261' E 18° 52,369' 384 m [GCNbAu+Altáró]: ezzel a táróval a Fagyosasszony ércesedését szerették volna alulról megkutatni. 1951 őszén indult meg a kihajtása és 1956. július 15-ig húzódott el. Ez idő alatt 1162 méternyi vágatot hajtottak a Nagy-Pogány-hegybe. A magasabb szintekhez sokban hasonló, azonos genetikájú, de sokkal jelentéktelenebb érces kifejlődéseket tárt fel. 4 nagy harántvágatot indítottak belőle. Az egykori meddőhányójáról néhány évente sikerül újabb és újabb, hazánkban eddig ismeretlen ásványokat kimutatni. Egykori bejáratát a Katalin-forrás sziklája mögött láthatjuk.
c/ Bányapuszta
Az itteni bányászhagyományok egészen a II. világháborúig éltek. A helyi erdész-múlt, s vele a szájhagyomány is, hogy a helyi tárókból nemesérceket bányásztak, apáról fiúra szállt. Egykor 12 bányász dolgozott itt, de számuk folyamatosan apadt, míg végül a puszta kihalt. Ez a hely azonosítható Szabó József 1852-es terepbejárásának Szlávabányájával, de ezek alapján akkor már itt nem folyt termelés. Állt itt egy régi bányaépület, ami a mai erdészház őse lehetett. Az itteni érces zónát egy több, mint 1 km széles, a felszíni adatok szerint teljesen ércmentes zóna választja el a Rózsa-hegy ércösszletétől. Kiterjedésére nincs pontos adat, de legtávolabbi pontjai nem lehetnek messzebb egymástól, mint 3-400 méter. Az érc itt teléres kifejlődésű volt, de felszíni kibújásait horpákkal bányászták le. Maga a fejtés középkori eredetű, de közben többször hosszabb ideig szünetelt a bányászat. A XIX-XX. század fordulójára gyakorlatilag mindegyik tárna beomlott. 1946-ban 7 tárót volt ismert a területről, melyek közül az egyiket 40 méterig be lehetett járni. A meddőhányók jelentéktelenségéből következtethetünk arra, hogy a termelés volumene igen alacsony lehetett. 1950 őszén itt is történt újranyitás. A 2. számú tárót 120 méter hosszan tisztították meg, de 1953 őszére már ismét járhatatlanná vált.
d/ Kuruc-patak
A terület ércesedésének középpontja a patak főágának felső folyásán, a Kis-Hideg-hegy és a Pintér-bérc nyergének ÉK-i lejtőjén lehet. Itt két kutatási fázis nyomait találták meg. A régebbit 4 táró nyoma bizonyítja, melyeket a teléres ércesedésre hajtottak ki. Az 1930-ban végzett újabb kutatásokra két (egy 10 és egy 2 méter mély) kutatóakna emlékeztet. A felszíni megfigyelések alapján inkább csak nemesfém-tartalmú vasásványokról tudunk. Itt sem történt újranyitás.
3. Összefoglalás
Az 1948-56-ig végzett átfogó bányászati és a geofizikai kutatásoknak köszönhetően sikerült a terület részletes és pontos megismerése. Egyértelműek az adatok az ércelőfordulás kiterjedését és képződési körülményeit illetően. Akadt ugyan lehatárolásbeli hiányosság, de ez a kutatások lezárására nem volt hatással. A bányászati kutatás elég információt szolgáltatott arra nézve, hogy a nagybörzsönyi ércelőfordulásban ne lássanak a tömegtermelés igényeit kielégítő előfordulást. A kutatások feltárták az ércesedés optimális övét és itt olyan és akkora ércképződést mutattak ki, melyekből a középkori kézműves bányászat meg tudott élni, de amelyre nagyipari termelés nem alapozható. A kutatás ilyen szempontból negatív eredménnyel zárult.
Irodalom:
- Pantó Gábor - Mikó Lajos: A nagybörzsönyi ércesedés; MÁFI évkönyve 50. kötet 1. füzet. Műszaki könyvkiadó, Budapest 1964.
- dr. Liffa Aurél - dr. Vígh Gyula: Adatok a Börzsöny-hegység bányageológiai viszonyaihoz; MÁFI évi jelentés 1929-32-ről, 235-269 oldal.
Aki kicsit elmélyedne az ásványok titokzatos és gyönyörű világában, azoknak ajánljuk a Magyar Minerofil Társaság és a Geománia honlapokat.
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
+
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
+
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
+
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
-
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Andival és Jacky kutyával kerestük fel a pontokat. A Felső-Rózsa táróba bemásztunk, az eleje kissé szűk, utána már nincs gond. A 3. pont után felmásztunk az Aklokréti-kúthoz, majd le a 4. ponthoz. Ott rájöttünk, hogy mehet vissza újra a forráshoz :) Kellemes túra volt szép időben. Összességében 20km lett, de úgy hogy más ládákat is megkerestünk közben.
Megvan, köszi!
Nagybörzsönytől, a Bogár-kerteknél parkolva, GCSAKK felé indulva jártuk be Maki kutyámmal ezt a szép túramultit. Geológiai affinitásom nincs, ettől függetlenül a megtett út rengeteg szépet tartogatott a már ismert, illetve a ma fölfedezett utakon is.
A starthoz menet leolvastam a Bányásztemplomnál a matricát, majd a parkolótól a kék négyzeten felkaptattunk a Rustok-hegyre, ahol nem maradt ki a kilátás. Innen toronyiránt lementünk a völgybe az altárói házhoz, és a táblán meglett a felirat is. A harmadik pontot a Kovács-patak völgyén át közelítettük, hiszen túrázni jöttünk, a bányapusztai makadámon járjon, aki kocsival jön (vagy a börzsönyi kéket csinálja) :)
Nem is bántuk meg, a patakvölgy gyönyörű, még úgy is, hogy nem a fákon átmászós opciót választottam, hanem mellette a földutat - a völgy így is végig jól látható, haladni viszont egyszerűbb.
A Felső-Rózsa táró bejárata még annál is szűkebb volt, mint gondoltam - s bár nemrég az egyik közeli Fagyosasszonyba bemásztam kicsit, ide már nem volt kedvem. A pont itt is gyorsan meglett.
Tovább a völgyben, majd irány Bányapuszta, északnak fordulva az útról egy helyről látszott a gerinc egy része, ahol a piros sáv vezet, ha jól lőttem be, akkor a GCK2 és a GCSZB3 csúcsai kerültek szem elé. A négyes pont is gyorsan meglett, a susnya most még minimális, és valaki kedvesen úgy rendezte a romokat, hogy a jelszós darab van legfelül.
Innen az Aklokréti-kút érintésével elbaktattunk a végládáért (GCARTK már korábban megvolt, de megnéztem azért, rendben a helyén volt). A Kuruc-patak völgye is nagyon szép, az odavezető úton pedig, a kút feletti irtásnál a kilátás is remek - innen látszik csak igazán az előbb említett gerincút, Holló-kő, Kövirózsás-gerinc, Jancsi-hegy, meg a többi csúcs.
A doboz meglett, bár takarás nélkül, a rejtekéből kiesve találtam, szerencsére volt a rejtek alatt még egy bükkfa, amiben elakadt, így nem gurult a patakba. A dupla törzsű bükk egy olyan lukába tettem vissza, ami nem lejt a völgy felé, így talán bent marad.
Visszafelé Bányapusztától ismét kihagytuk a makadámot és jelzetlen úton felmásztunk a pirosra, mivel a Bánya-tetőtől nyugatra eső részén még úgysem jártam soha, így most a Magyar-hegy, majd a Görbe-kő érintésével tértünk vissza a starthoz. Jó választás volt, a Görbe-kőről több helyről is látható kilátások csak tovább emelték ennek az amúgy is szép túrának az értékét.
Köszi, fiúk, ismét jó túrát állítottatok össze!
Minden pont rendben, láda is egészséges.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.3]
Az első pontot jóval korábban találtam meg. A második pont koordinátájával rendelkezve elindultam a már szokásos helyről, a buszfordulótól. Remek tempóban haladtam a második pontig, ahol izgalmas keresésbe kezdtem. Nem adta magát, de végül a csak ott volt, ahol először kerestem.
Kemencén töltöttünk pár napot. A panzióból elmentünk a buszhoz (ez kb. 2 km), majd átbuszoztunk Nagybörzsönybe. Naiv módon azt hittem, hogy ez egy körtúra és a vége is Nagybörzsöny közelében lesz. Aztán rájöttünk, hogy jobban járunk, ha az 5. ponttól inkább a panziónkhoz gyalogolunk.
Köszönöm a rejtő munkáját.
Kösz a rejtést! Érdekes volt.
Szerencsés lenne a 4-es pont áthelyezése. A koordinátákat hordozó objektum elpusztult, a természet teljesen visszavette már a helyszínt. Ebben az időszakban és vegetációban nagyon embertpróbáló megtalálni a feliratot.
Brutális kánikulában indultunk Nagybörzsönyből, na ez tartott a Bogár kertig, onnan kellemes erdei klímában telt a túra egészen a Fekete-völgyi kisvasút végállomásig. Az első pontot most nem kerestük meg, megvolt régről. A másodikat rendben megtaláltuk, bár igénytelen az a felírás, de legalább van. A harmadik ponthoz nem a javasolt úton, hanem a Kovács-patak mentén, majd a Rózsa-hegy bal oldalán keresztül érkeztünk meg, kellemes erdei utakon, rejtek rendben. Negyedik pont szintén a kijelölt helyen van, de ezt át kéne helyezni, több lehetőség is van pár méteres körzetben. Az ötödik pont felé útba esik GCArtk, mi az un. Kuruc úton közelítettük meg, ez elég látványos, majd a láda megtalálása után a Kuruc-patak mentén a Hamuház és GCBF07 érintésével érkeztünk meg a kisvonat végállomásához, ami éppen indult, ezért jegyet vettünk jó sok pénzért, aztán már robogtunk is Kemence felé.
Két kis közjáték volt az egész séta alatt, ami kereken 20 km lett: Kovács-patak mentén két lovas lány bukkant fel, fogalmuk se volt, hogy hol vannak, mi igazítottuk útba Őket Nagybörzsöny felé, a másik pedig az ötödok pont közvetlen közelébe, az utolsó nagy kanyarban egy kismalac téblábolt, de nem vett minket észre, aztán el is ment.
Ezen kívül senkivel nem találkoztunk, bár pstrx közel járt hozzánk, de elkerültük egymást, kb. egy órával volt mögöttünk.
Tetszett a multi tematikája (hisz szokásunktól eltérően írunk róla), a sok jelzetlen út, ment is a kedvencek közé, bár neccesek ezek a rejtett pontok térerőmentes helyen, de itt nem volt ezzel baj.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.0.2]
Az első megtalálás kísérletet (tavaly szeptemberben) hatalmas zápor akadályozta meg, alig tudtunk bemenekülni a bányapusztai vadászház teraszára. Az esőszünetben még felmentünk az Aklokréti kúthoz (mert közel volt), de "büntetésül" lefelé menet is rommá áztunk ... Mára a 3-5 pontok maradtak, a kiindulás ugyanúgy a tiltó táblától, megközelítés az úton ... Az ötödik pont jóval messzebb volt, mint gondoltam, ugrott a késő délutáni tájfutás (azért ebben GCSOKI nem túl pontos koordinátája is ludas, meg az odáig vezető szintemelkedés a Fekete-völgyi vadászháztól ... ). A negyedik pont megérne egy áthelyezést, hátha egyszer valaki rendet rak ... :)
Nagyon meggyötört ez a multi! Harmadszori nekifutásra lett meg az összes pont. A legjobban az 5-ös pont tett próbára! De mindezek ellenére nagyon tetszett!!! Természetesen bemásztunk a bányába! Utánna kerestünk és találtunk is kincset. Gyönyörű kristályokra leltünk a bánya előtt! (lényegében ezért jöttünk mert rajongunk a kristályokért!) Kemény multi volt, de imádtam minden pillanatát! Köszönöm a lehetőséget!
A 3. pontnál összetalálkoztunk K.L. kessertárssal és túratársával, innen együtt folytattuk a túrát, közben a GCFENT magammal hozott mozgót is elrejtettük egy szép kilátást nyújtó helyen.
Megtaláltuk, köszönjük a rejtést! A 4. pont 1.90-ről kb 50 cm-re zuhant, itt keressétek. A többi pont rendben a helyén.
Érdekes témára épülő gyönyörű útvonalat jártunk be. A harmadik ponthoz az ajánlott utat választottuk, valóban botorkálva lehet haladni a patak mentén, mert túl sok kidőlt fát kell a hegyoldalban kerülgetni, vagy átmászni rajta. Ennek ellenére csodálatos. Sajnáljuk, hogy szép lassan, vagy inkább túl gyorsan(?) feledésbe fog merülni, mert a betömedékelt tárókat már most is elég nehéz észrevenni avatatlan szemnek. [Geoládák v3.12.7]
Jó kis túra, bár én a 4. és 5. pontot felcserélném, úgy sokkal logikusabb az útvonal. A 3. pontot a Kovács-patak völgyében közelítettem meg, érdekelt, hogy mi látszik a tárókból. Hát nem sok. Akit érdekel a téma, annak a Telkibánya melletti Aranyásók tanösvény és a Mária-táró jobban bemutatja a horpa bányászatot és a tárókat, meddőhányókat. Én ércbányász vagyok, itthon földalatti művelésben dolgoztam, Boszniában azonban évekig ilyen tárókból hoztuk felszínre az ércet, 4-5 km mélyen a hegybe hatolva.
[g:hu+ 2.7.16]
Hiba lett volna egy káprázatosan szép, késő őszi napot a négy fal között tölteni, így úgy döntöttem, hogy egy régi adósságomat törlesztem. Ennek megfelelően Nagybörzsöny elején szálltam le a buszról és a Bányásztemplomnál kezdtem. A matrica jól állja az idők próbáját. A főtérre különféle, a bányászathoz kapcsolódó installációk kerültek amióta itt jártam. Ezeket megnéztem, majd elindultam a Börzsönyi Kék jelzéseit követve. Számos nagyon szép állapotban lévő régi lakóházat látni a faluban. Ezek közös jellemzője a kontyos háztető. Az Altáróig tartó, eseménytelennek ható út is nagyon jó volt a lombokon átsütő napfényben. Igazán sokszínű ilyenkor az erdő és gyakran láttam egy-egy érdekes madarat is. Amikor a '90-es évek közepén elkezdtünk ide járni Kern Zoli barátommal ásványokat gyűjteni, a mostani gödör helyén még egy több méter magas meddőhányó terpeszkedett. Az itteni eredeti ládát nem találtam ott, ahová tettem, csupán a tábla hátoldalán olvasható a következő pont helye. Én a Kovács-patak völgye felől indultam neki a 3-as pontnak, de előtte tettem egy kis kitérőt a Vasedény-ház helyéhez egy com-os láda miatt. De egyébként ez a környék a néhai Fagyosasszony-bányarész. Most egész jól járható volt a tárókkal tűzdelt völgytalp. Avatott szem pedig a meddőhányókat is könnyen beazonosítja. Úgy készültem, hogy bebújok a Felső-Rózsa-táróba is, hiszen az a multi legizgalmasabb része. Odabent csupán egyetlen denevér szunyókált; rajta kívül csak lepkéket láttam. Ez a táró nagyon jó állapotban van, nincsen benne állványzat sem. Úgy áll, ahogy a kőzetbe belefaragták. A fiola itt is gyorsan meglett. Bányapuszta az a terület, ahol szinte semmi nyoma nem maradt az egykori termelésnek. Itt csak egy-két tárónyom látszódik, de azok is erősen rekultiválva. Az itteni pont is megtalálható az adott koordinátán, de nem magasan, hanem kb bokamagasságban. A Kuruc-patak környékére egy széles, jól járható dózerúton értem le, miközben érintettem az Aklokréti-kutat is. Ez is egy olyan rész, ahová nem nagyon jár senki, éppen ezért nyugalmasabb. Bányászati szempontból ez a rész volt ércben a legkevésbé gazdag. A láda könnyen és gyorsan előkerült, így logolás után siettünk vissza Duduval a jelzett úthoz.
Nem értem azokat, akik fanyalogva írják, hogy nincs látnivaló. Ők elolvasták a leírást? Mit vártak? Ami viszont megmutatható (Felső-Rózsa-táró), azt nem nézik meg. Ugyanígy ott van a jobb oldali attribútumok között, hogy nyáron, nem ajánlott az aljnövényzet miatt. Aki akkor jön, miért nem készül fel erre? Azok a nagyokosok meg, akik nem töltik le a navigálást és a tájékozódást megkönnyítő segédpontokat, megérdemlik, hogy össze-vissza mászkáljanak. Mindez megelőzhető a ládaoldal értő elolvasásával.
A negyedik ponton a romok alól némi pakolással előkerítettük a koordinátát (így 190 helyett 10 cm-en van) , de a végláda már nem fért bele az időnkbe, majd legközelebb. [Geoládák v3.12.1]
Az elmúlt - számunkra - meghosszabbított hétvégén Nagybörzsönyben voltunk és az egyik napot ennek a rejtésnek a megkeresésével töltöttük. A 3. pontig simán ment minden, de a 4. ponton nem sikerült megtalálni az 5. pont koordinátáit. Vagy benéztük a rejtést, vagy a rejteket adó "hely" (nem akarom elárulni, hogy mi az) eltűnt/megsemmisült.
Köszönöm rejtést! Sokszor jártam a közelben, de most már itt is jártam. Kicsit többet vártam ettől a multitól... Patakmederben bóklászni a sárban és a derékig érő csalánt utólag kihagytam volna. Jobban meg kellett volna nézni az útvonalat is, mert rózsa tárolótól a közeli GcArtk ládát felkerestem, majd le bányapusztára, gondoltam kanyarodik vissza a multi. Hát nem. Ott jöttem rá, hogy nem kört ír le az útvonal... vissza fel Újra a GcArtk láda felé a végládáért...
Ismét igazolódott bennem, hogy a pontról pontra multik, nem a szívem csücskei. Nem tervezhető az útvonal és ha nincs meg egy pont, borul minden. Mivel nem a közelben lakom, így igen nagy bosszúságot okoz.
Reggeli indulás Nagybörzsönyből a multi látnivalóinak felderítésére. Az éjszakai fagyok jót tettek a talajnak, alig volt egy kis sár. Túrának jó, a látnivaló ma már csekély. Három óra alatt kényelmes tempóban eljutottam a záróládáig, közben az Aklokréti-kúttal is megismerkedtem.
Aktív barlangkutatóként nagyon szeretjük a mesterséges üregeket is, pláne ha van információ a történetükről. Ezért terveztük be ennek a multinak a végigjárását túracsapatunkkal. Igen hideg, de szép napsütéses időben érkeztünk Nagybörzsönybe. Volt néhány centi hó, a településen jég az utakon, de nem fújt a szél így egy igen látványos téli túra kerekedett a napból. A bányásztemplom jó állapotban van, az első pontot könnyen megtaláltuk. Innen átautóztunk a megadott parkolóhoz, majd elsétáltunk a 2. ponthoz. A patak partján mentünk a fagyott, havas talajon, mert a jégcsapok és megfagyott formák csodálatosak voltak a patakban. Nem győztük fotózni a szépségeket. Az altáró bejáratánál könnyen megtaláltuk a tábla hátulján a harmadik pont javított koordinátáját. Ez jó lett a jelszóképzéshez is. Innen a Kovács-patak mellett haladtunk a Rózsa-tárókig. Sok volt a bedőlt fa, lassan haladtunk, de kalandos ilyenkor az út. Ha felolvad, sáros lesz és nyárra kinő az aljnövényzet, akkor ne számoljon senki gyors haladással. Mára az Altáró, Ludmilla és Alsó-Rózsa táró bejárata is be van omolva, de legalább a Felső-Rózsa táróba be tudtunk mászni. Persze nagyon vigyáztunk a bent telelő denevérekre. A kinti -10 fokból nagyon jól esett bemenni a +10 fokba. A harmadik ládapontot is könnyen megtaláltuk, jó hogy értelmes helyre tette egy hónapja a rejtő csapat. Innen Bányapuszta felé vettük az irányt, ahol könnyen megtaláltuk a 4. pontot, az ötödik koordinátájával. Nem szeretném elárulni a pontok helyét, ha már nem nyilvános, de azért szeretem jobban a nyilvános koordinátájú multikat mert lehet tervezni az útvonalat a rövidebb téli nappalokon is. Az előző logokból sejtettük, hogy ez lesz a jó sorrend, így Bányapusztáról másztuk meg a Pintér-hegyesét a kilátás miatt. Innen pedig be tudtuk cserkészni az ötödik ponton a jó rejtekben lévő záróládát. Logolás után irány vissza a parkolóhoz az Aklokréti-kút érintésével. Az most is folyik és lehet belőle inni. Sajnos itt az erdészet tarvágást csinál, az utak olvadás után nagyon nehezen lesznek járhatóak a hatalmas sárban. Bányapusztától a jelzett, kövezett úton már gyorsabb a haladás. A tervezett módon pont naplementére értünk vissza az autókhoz. 18km és 700m szint lett a mai téli túra hossza. Nagyon köszönjük a területet bemutató ládát: Toti és a barlangász/túra csapat
Ezt a multit érdemes télen, száraz hideg időben is bejárni. Most kapargatni nem volt lehetőség az összefagyott mindenség miatt. Felüdülés volt a táróban a +10 fok. Toti csapatával közös találat. Köszi a rejtést!
Gépkocsival az ajánlott parkolótól indultunk a havas úton. Anno még terveztem egy bringás utat, persze nem innen. Szerintem nem kicsit lett volna nehéz dolgom; a Kovács-patak mentén oldalazva, kidőlt fák, és a hó nehezítette utunkat. Bányapusztán pihentünk egyet, nemsoká favágókat láttunk, az erdö egy részét tarrá vágják. Amikor elszállítják a sok fát, még ennél is nagyobb sárra lehet készülni! Gondoltuk visszafelé könnyebb lesz, de most nem a sár, hanem a jeges út fárasztott ki minket.
Télies túra - hóban, hidegben. A 3. pontot a patak mellett indulva kerestük fel, majd a Ludmilla-táró után a kidőlt fák miatt feljebb kapaszkodtunk. Többnyire csapásokon, majd a régi utat követve jutottunk el a Felső és Alsó Rózsa-táró közé, az egykori légakna mellé. A 3. pont kisméretű PET előformáját felköltöztettük a járható táró bejáratához.
A Bányapusztára vezető út elötti patakátkelés most viszonylag egyszerű volt, de amint olvadni kezd szinte járhatatlanná fog válni. Az Aklokréti-kút és az 5. pont közötti szakasz - a régi K3 turistaút - jelenleg a fakitermelés rakodója. Amint elkezdik elszállítani a rönköket, itt is borzalmas körülmények lesznek.
Bányapuszta és Nagybörzsöny közötti utat jegesre taposták a járművek. Sikerült is dobnom egy hátast, de csak egy javító doboz esett áldozatul.
A néhány centiméteres hó sokkal átláthatóbbá tette a lombtalan erdőt, ugyanakkor elrejtette bemutatásra szánt meddőhányók köveit is.
Karbi séta 2.
Mára extrém hideget mondtak, de szerencsére nem jött be. -4 fokban, többé-kevésbé szélcsendben sétáltunk 17km-t karbantartási céllal, 3-4-5-2-1 sorrendben.
Az előző napokban leesett hó sajnos eltakarta a lényeget, a Felső-Rózsa táróba meg ilyen körülmények között nem kúsztunk be.
A 3. pontot a nehezebb úton közelítettük meg, csak hogy legyen egy kis kihívás. :). A 4. és 5. közé beiktattuk a GCARTK-t, majd visszafelé a kocsihoz a 2. és végül, már autóval az 1. pont következett.
Nekem sajnos nem áll rá a szemem a földtani dolgokra, de Kokó azért segített.
Köszi
A mai kör.
A Bizmut-tellurid (pilsenit) ismerősen csengett, így utána néztem. Meg is találtam a Vadregényes Erdőtáj a Börzsöny című könyvben.
Állítólag Nagybörzsöny mellett Mariä Empfängnis táróból került elő a "molibdénes ezüst".
Röviden: A helyszínek nagyon tetszettek, a rejtett pontos kivitelezés és a ládaoldali leírás kevésbé.
2020.12.06.
A 2. ponton mindkét helyen (kövön, fakitermelés táblán) olvashatóak a koordináták az előző megtalálók jóvoltából. Köszi.
A 2. és 3. útpont közötti szakasz a Kovács-patak völgyében tettük meg, hiszen erről szól a multi. Aki Bányapusztáról megy át a 3. pontra, majd vissza Bányapusztára, annak pont a lényeg marad ki. Nagyon vadregényes út vezet az egykori tárók mentén. Tul. képp nincs is út, meredek, köves völgyoldal van, kidőlt fákkal, és az egykori távvezeték porcelán darabjaival (arany helyett) és a táró lejáratának darabjaival.
A sokaknak bosszúságot okozó 3. pont a táró rom oldalán van, ha szembe állsz vele, akkor jobbra, kb. tíz méterre kicsit felkapaszkodva találod a rejtekadó fát.
Jó lett volna előre tudni a pontok helyét, mert akkor nem a 3. pont után megyünk tovább a Aklokréti-kúthoz (GCArtk), majd le a 4. ponthoz, ahol a koordináták megszerzése után először a guta ütött meg, hogy a 2,4 km-re lévő 5. pont környékén jártunk. Itt eldöntöttük, hogy egy másik kanyarba beillesztjük az 5. pontot, hogy ne esteledjen ránk. Így is lett. Egy újabb 20 km-es kirándulás alkalmával ma a Kis-Hideg-hegyről leereszkedtünk hozzá, így egy sokkal szebb részét láttuk az 5. pont helyszínének, mint aki az Aklokréti-kúttól a régi kék háromszögön közelít.
A mai (2020.12.12.) időkép olyan változatos volt, amilyet még nem tapasztaltunk eddig. Szitáló eső, szeles őszi idő, napsütéses ragyogó, ködös, téli fagyos. Volt minden 7 órában.
Patakos nap volt. Sorrendben: Hosszú-völgyi patak, Kereszt-völgyi patak, Kuruc-patak, Bánya-patak és közeben 2X kereszteztük a Kovács-patakot :-)
A nap végén egy muflon csoportot pillantottunk meg. Egy darabig közelebb engedtek, majd felszaladtak a meredek hegyoldalra, de csak annyira, hogy a lássanak. Szép sorba rendeződtek és néztek le ránk. Vicces volt.
Sokat készültem a multira. Elolvastam a leírást, megterveztem az útvonalat, ami a logokból, fotókból jól kikövetkeztethető. Az 5. pont szerintem nagyon szép helyre esik, bár a kapcsolódást nem értem a tematikához. Azoknak, akiket elriaszt a 3. pont vadregénye javaslom, hogy a pataktól délebbre futó Rózsa hegy oldalában keressék meg az erdészeti utat és azon mehetnek kényelmesen. Innen a 3. pontért a hegyoldalban lefelé tudnak menni a patak felé, felfelé pár méterre pedig a Felső-Rózsa-tárót érik el. Emellett az út mellett van a horpa is... A multi szép útvonalon vezet, de nekem a remélt látványosságokat nem hozta, pl. a tárók egyikébe sem lehet bemenni (ha csak ki nem ásod :) ). A másik gondom a rejtett pontos megoldás a térerőtlen helyen, ami ebben az esetben nekem semmi pluszt nem adott hozzá és igen, a 3. pontnál -11 és -1 a koo-kból. A 2. ponton nem találtuk a kapszulát, szerencsére a sziklára rakott feliratos kő meglett. Köszönöm, hogy a Börzsöny ezen szegletébe elhoztál!
A multi nem sokat mutat, minimális a láda témájához kapcsolódó látnivaló, de maga a túra nagyon élvezetes a Börzsöny kevésbé ismert tájain. A harmadik pont megközelítéséhez a nehezebb, de izgalmasabb utat választottuk, a Kovács-patak menti botorkálást. A korábbi bejegyzések elolvasásának köszönhetjük, hogy megtaláltuk a 3. ponton a fiolát, mert a rejtő koordinátái a patak túloldalára mutattak és igen sok vastag bükk van a környéken. Kíváncsiak voltunk és terveztük a Felső-Rózsa-táró megtekintését belülről is, de a rókalyuk méretű bejárat eltántorított. Nem igazán találtunk semmilyen elfogadható indokot az 5. pont létére, de becsülettel megkerestük azt is az Aklokréti-kúti láda közbeiktatásával. Végül 16,8 km-t mutatott az óra, mikor visszaértünk Nagybörzsönybe.
A ládaoldal engem inkább emlékeztetett egy szakmai dolgozatra, mint egy túraleírásra, az átlagkessert szerintem ilyen mélységben nem érdekli az ércbányászat. Nem hiszem, hogy sokan egyáltalán végigolvassák ezt a hosszú szöveget. (Én igen!)
Csendes, őszi esőben jártam végig a pontokat, az nem is zavart csak a sár volt kellemetlen. Én alapvetően szeretem a rejtett pontok által okozott plusz izgalmat, és nem zavarnak az ezzel járó plusz kilométerek. A korábbi logok alapján a 2. ponton a tábla hátáról olvastam le a koordinátákat, a 3. pontot pedig úgy kerestem, hogy levontam 11 ezredpercet az északi és 1-et a keleti koordinátából. Így minden meglett elég gyorsan. Köszönöm!
Alaposan felkészültem mielőtt elindultam. Szükség is volt rá, mert a második pont után mehettem volna haza. A koordinátákat felírtam 2 kőre az utánam jövőknek. A Kovács-patak mentén mentem tovább, és nagyon tetszett a patak parti botladozás. Út nincs, olyan mintha évek óta nem járt volna erre senki. A harmadik pont kb. 20 perc után lett meg Stn72 logja segített. A negyedik és az ötödik pont már könnyen meg lett. A rejtések jók a 4-est a rejtett pontok miatt adtam. Jól elfáradtam és ismét egy nagyon kellemes napot töltöttem a Börzsönybe. Köszönöm a rejtést és a segítséget.
A mai napomat szinte ennek a multinak a keresésével töltöttem, bő másfélszer végigjárva az útvonalat. A 2.pontot az előttem logolókhoz hasonlóan én sem találtam meg, térerő híján segítséget sem tudtam kérni a következő koordinátához. Feljebb gyalogoltam az Aklokréti-kút ládája felé, de térerőt arra sem találtam. Mivel délután 2 körül már visszaértem az autóhoz, ahol már volt jel, beszéltem a rejtővel, aki készségesen megadta a 3.pont koordinátáját, így nagy sóhajokkal újra nekiálltam a multinak.
Közölte velem azt is, hogy az előző megtalálók felírták a 3.pont koordinátáját egy "Fakitermelés veszély" tábla hátuljára kb. 30m-rel a 2.pont után. Ha ezt tudtam volna, 10 km-rel rövidebb lett volna a mai túra:)
Innentől már szinte gyorsan mentek a dolgok, a 3.pont valóban el van mérve, akosgy logja segített a gyors megtalálásban. Az 5.pontnál a GPS ismét félrevitt, de a kettéágazó bükkfás segítséggel meg lehet találni a végládát.
Jó hosszú történet lett. Az első próbálkozásnál a 3. pontnál már látszott a felhők gyülekezése. A 4. ponttól megfutamodtunk, éppen elértük még időben az autót. A végládához viszont adódott egy másik börzsönyi körbe való beillesztés, így a mai túrán befejeztük a multit. Aranyat nem találtunk. :-)
Börzsönyi kirándulás része volt. Nagybörzsönyből indulva megpróbálkoztunk ezzel a multival - ez volt az első nagy hiba. :) A második, hogy nem olvastunk előtte logokat - ha igen, biztosan kihagyjuk, és más célpont után nézünk.
Az első két pont még vállalható. A 2. és 3. pont között lenne a tényleges látnivaló, amit reméltünk - de nem volt. Volt helyette méteres csalánerdő, zsombékos vízmosás, térdig süppedős talaj.
A 3. pont kb. 20 méterrel elmérve (N-11,E-1 jobb közelítés), nem volt egyszerű a környéken található kb. 15-20 bükkfa közül megtalálni azt, amit a rejtő vastagnak gondolt. A látnivaló itt egy korhadt ácsolat maradványa volt. Több értelme lett volna a pontot a felső tárónál elhelyezni, ha már beküldjük a keresőket a dzsungelbe.
A 4. pont már ismét egy járható út mellett - egy mellig érő gaz közepén rogyadozó objektumon. Ide még berongyoltam, az utolsó pont koordinátáját felírtam, majd felsétáltunk a K-/P+ kereszteződéshez.
És ezen a ponton mondtuk azt, hogy akkor ebből a fantasztikus multiból köszönjük, ennyi elég is volt. Inkább felmentünk a P+ P jelzésen a Magyar-hegyre, és élveztük a kilátást. Jó is volt így, mert éppen visszaértünk Nagybörzsönybe, amikor leszakadt az ég. Az étteremből már kellemes volt nézni a zivatart. :)
Lehet, hogy a kihelyezés idején, amikor száraz, vegetációmentes időszak volt, ez még jó ötletnek tűnt, de ilyenkor - klasszikust idézve - olyan, mint sajtreszelővel r******. :)
Azért köszi a fáradozást. A ládaoldal tényleg olvasmányos.
==================
Update 2020.10.18: Ma egy 20 km-es, Kisinócról indított körbe belefért az utolsó pont is. Thx.
Megfogadva a Kofola Bt jótanácsát, miszerint nagyon egészségtelen dolog otthon a fotelban punnyadni. Ezért ma délelőtt újból végigjártam a multit.
Az ötletet és az indíttatást GCM001 mozgó adta. Szegény már olyan régen unatkozik ott fenn a tisztáson. Tovább kell utaznia.
A mozgó felcsippentése után egy rövid ideig a piros jelzést követtem, majd vadcsapásokon és dózerutakon a Katalin-forrásig. Innen már ismerős helyek következtek. Ma különösen sok vaddisznóval találkoztam, a kis süldő malacok is megszaporodtak.
Sikerült a zivatar előtt visszaérnem Nagybörzsönybe.
Ha valamiért nem kedvelem a rejtett pontos multikat, akkor ez az, hogy ha nincs meg valamiért a következő pont, nem tudunk továbbmenni. Viszont a helyszínen nincs térerő, mint többen írták. Ezért már itthon segítséget kértem, biztos ami biztos alapon.
Ráadásul nem tudom előre tervezni az útvonalat és az esetleges másik láda rejtése mellett elmegyek.
Érdekes utazás volt Nagybörzsönyig. Az eső által elmosott vasúti töltést még javítják.Ezért csak Nagymarosig közlekedik a vonat. Innen lehet választani a pótlóbusz és a "vonatpótló hajó" között. Az 1. és 2. pont sima ügy. (Egy csoportnak éppen kinyitották a templomot.)
A 3. pontnál a koordináták nem a nagy bükkfához navigálnak, de ezzel semmi gond.
Sajnos a környék legnagyobb bükk talajszinti odújában sem fiola sem koordináta nem található.
Sem a völgyből sem a gerincről nem tudtam telefonálni.
Kérem a jóváhagyást.
Nagybörzsönyből induló körön jártam végig GCNBAu, GCArtk, és GCBSHT pontjait, 31km és 1300m szint lett a vége.
Természetesen a patakot követve, semmi komoly nehézség nincs benne egy átlag túrázó számára, néhányan túlmisztifikálják az út borzalmait, pont ez adja a lényegét a túrának.
A harmadik koo elég pontatlan, de a vastag bükk egyértelmű.
Tetszett, még egy utat is feltrekkeltem a Kuruc-patak mentén, így sikerült rövidíteni a Hamuház felé.
A ládák után jött a túra legszebb része a Holló-kői gerincen visszafelé Nagybörzsönybe.
Elég nehéz túra volt. a 3. pont előtt nincs út, patakban meredeken 30 centi avarban gázoltunk át, arra inkább ne menjetek. A 2. pont után inkább a kék jelzésen menjetek a keresztig. arról jó az út a 3.-hoz. Nem találtuk a hármas pontot, segítséggel jutottunk tovább. Nekem nem jött be a multi, sétáltunk egyet az erdőben. :(
+Van!
-Árkon, bokron, patakmederben... de így az igazi :D
(1,2,4-es pontok eléggé maguktól értetődőek,
3 és 5 pontnál jócskán bele kell kalkulálni a gps esetleges pontatlanságát!
-pl. a 3. pont a patak azon oldalán van, mint a táró rom, attól jobbra, bő tíz méterrel.)
Jelszóképzés:
Szerencsésebb lenne az a megfogalmazás,
hogy a rejtett (talált) koo-k "E" koo-inak utolsó számjegyei (4db)
+ a ládában található jelszórészlet!
Tetszett a vadregényes útvonal, a hatásra még rátett egy lapáttal az út java részén szakadó eső is. Láttam rókát, vaddisznókat, őzet, varangyot és rengeteg szalamandrát. A harmadik pontnál vagy egy órát bolyongtam, megsimogatva a környék összes bükkfáját, de nem lett meg a fiola. Miután kijöttem a völgyből, már térerő is volt, köszönöm macikupac telefonos segítéségét a 4. ponthoz. Köszönöm a rejtést.
Csavargás a Börzsönyben. Sajnos a 3. ponton a kapszula sehogy nem akart előkerülni még hosszas keresgélés után sem és rejtői segítség kellett a 4. ponthoz. Nekem nagyon tetszett ez a vadregényes kihalt része a Börzsönynek.
Köszönöm a rejtést és a segítséget!
[Geoládák v3.4.1]
Dunakeszi - Nagybörzsöny - GcNbAu - Dunakeszi
168 km 11 óra
Bányapusztáig még nyeregben tudtam maradni, de onnan - részben erőm kímélése miatt - sétálósra fogtam a dolgot. Félelmetesek voltak a Börzsönyi- patak felett magasodó sziklák. A csúcsukat nem is lehet látni, elvesznek a sűrű erdő sötétségében. A második ponton jó 20-30 méterre vitt a GPS a rejtekhelytől de a leírás segített. Az egykori bányatáró helyét csak egy súvadás jelzi itt. A többi ponton sem volt semmi különösebb látnivaló, egyedül a 3. állomáson felismerhető még az egykori bányajárat ácsolata. A leírásban a Fagyosasszony tárók koordinátái nincsenek megadva, pedig a szöveg szerint itt található a leghosszabban bejárható táró.
A 3. ponton a rejtés hamar meglett.
Bányapusztán sem volt semmi látnivaló, az egykori épületeknek már nyomuk sincs. Az 5. ponthoz nem a K3 jelzésen indultam el, hanem a térképről kinézett sokkal rövidebbnek tűnő szekérúton. Nem volt egy jó ötlet, sokat küzdöttem a kidölt fákkal, magas aljnövényzettel. Végül a végponttól néhány száz méterre meguntam a bringa cipelését és gyalog folytattam az utamat. A láda megtalálásnál nem sok hasznát vettem a mély völgy miatt a GPS-nek, sokat segített az, hogy tudtam a leírásból, hogy kéttörzsű fát kell keresnem.
Látnivalók tekintetében mindenképpen csalódás volt a multi de olyan vadregényes tájakra kalauzolt el az útvonal, ahol ezelőtt még sohasem jártam.
A leírást igen élvezetes volt elolvasni, látszik, hogy szakember írta.
A Szent István-templomtól indultam, majd a kezdőpont után a Rustok-hegyen keresztül közelítettem meg a környéket.
Érdekes vonalvezetésű délutáni kirándulás lett a vége (21km). (Én például Bányapusztát háromszor is láthattam.)
A multi helyett akár 2-3 önálló ládát is el tudtam volna képzelni.
Egyébként szép, csendes környék, a pontok és a végláda gyorsan előkerült.
Köszönöm a rejtést!
Vasárnapi börzsönyi kirándulás (ha úgy tetszik: túra) hölgykoszorúban: Zsuzsi, Lillu és Hanna is velem tartottak. Mindig örülök, ha valahová tele kocsival megyek, megy úgy érzem másokkal is meg tudom osztani az élményeket.
A két új kofolabt-s láda volt ma terítéken megtoldva még az új kemencei multival.
Most nagyon őszinte leszek: jobban tettük volna, ha elmegyünk szépen a piroson a Salgóvárhoz, Hollókőhöz és valami szép, látványos útvonalat választunk. Az Aklokréti-kút szépen beleilleszthető a GCNbAu útvonalába és egyszerre is jelentek meg, ami nagyon pozitív, de szerintem önmagában ez a kút kevés egy jó geoládához. Egy remek POI és semmi több. A GCNbAu pedig - hát hogy is mondjam csak - nem sokat mutat. A ládaleírás klassz, de a "látnivalót" nagyon soványnak éreztük. Tudom, hogy a börzsönyi szép helyeken már van láda, de azért ne menjünk el abba az irányba, amit ez a multi is képvisel. Voltak ennél sokkal jobb ládái az általam nagyra becsült KOFOLA BT-nek. Ettől függetlenül a magamfajta kalandor elvan egy ilyennel is, de a családot legközelebb nem ide hoznám :-) Mára nagyon szép idő volt, 20 fokkal, napsütéssel, enyhe szellővel. Idális volt egy kiadós sétához a Börzsönyben. A két helyszínen (Nagybörzsöny és Kemence) bővel túl voltunk a mai 20 kilométeren.
A rejtések amúgy nagyon rendben voltak. Minden egyértelmű és a helyén, ami részben az előttünk járó vaslemez kollégának is köszönhető!
Esős, hideg május végi kirándulás.
Jó lett volna előre tudni a pontok helyét, mert akkor nem teszünk egy felesleges kitérőt a kútnál lévő ládához. Hogy aztán újból elmenjünk ugyanoda.
Ettől függetlenül klassz a multi. Olyan helyekre visz, ahol tényleg a madár sem jár.
1.
Nagybörzyöny - aranybányatárók - Bányapuszta - GCArtk és GCNbAu - Szabó-kaszáló - Nagy-Hideg-hegy - Hegyes-hegy-orom - Nagybörzsöny 26 km-es délelőtti kirándulás korai keléssel.
A 2. és 3. útpont közötti szakasz a Kovács-patak völgyében nagyon vadregényes: út nincsen, meredek, köves vagy sáros völgyoldal, kidőlt fák, csalán, sok patakkeresztezés. Sok állat: nyuszt, őz, szarvas. Csontok a patakmederben. A természet lassan teljesen visszahódítja a völgyet, szinte csak az egykori távvezeték porcelán szigetelői és a táró ácsolatának kis darabjai árulkodnak a múltról. Én szeretem az ilyet (de nem "átlagkesserek"-nek való :D - ugyanakkor, ha valaki Bányapusztáról megy csiki-csuki a 3. pontra, annak pont a lényeg marad ki).
Azok a tárók, amiket láttam, már alig észrevehetők (a felsőhöz nem mentem, mert egyedül úgyse mentem volna be - majd máskor).
Jó volt újra az egykori K3 jelzésen menni: szerettem ezt a kanyargó, hullámzó, oldalazó utat - nem tudom, miért szüntették meg. Szerencsére gondosan "leszürkézték", amit nagyon jól lehetett követni. :-) De ezen se mentem végig: egy szép hosszú réten elcsábultam, felmentem a Szabó-kaszáló felé (GCFENT rejtés). Mire felértem Nagy-Hideg-hegyre épp beborította a Magas-Börzsönyt egy fekete felhő, és apró jégszemekkel elegyes zápor érkezett - így bementem egy kicsit a házba: a tavalyi Börzsöny tigrisei túrasíversenyen voltam utoljára.
Nagybörzsönyből hazafelé megpróbáltam átvágni Szlovákián, de a letkési határátkelő sajnos még le van zárva, így ebbe az irányba is Vác felé kellett kerülni, és a Jednota is kimaradt most, pedig kéne már egy kis készletfrissítés.
Megjegyzések:
Nekem tetszik ez a rejtettpontos játék! Az útpontokból elég pontosan lehetett sejteni, hogy merre fogok járni, így nagy vonalakban tervezni is tudtam.
Én inkább a település központjában parkoltam, és onnan már gyalogoltam. Az ajánlott 2. parkoló elhagyatott, elég kevés és sáros a hely, viszont az erdei munkák miatt forgalom is van. Nem szívesen hagyom ilyen helyeken az autót. (A körút miatt nem is arra jöttem vissza.)
Most látom az id-ből és a moderációs előzményekből, hogy ez valóban egy régen megálmodott multi!