Elhelyezés időpontja: 2002.07.27 18:00
Utolsó változás: 2021.03.02 06:19
Rejtés típusa: Virtuális geoláda
Elrejtők: Szadai, Gyombi, Fixis
Ládagazda: büfés Nehézség / Terep: 1.5 / 1.5
Úthossz a kiindulóponttól: 350 m
Megtalálások száma: 1193 + 1 sikertelen + 6 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 1.1 megtalálás hetente
WAP: a jelszó a koordinátán található "épület" neve (12 karakter)
Ezzel a virtuális ládával a 20. századi magyar történelem egyik szomorú, sok szenvedést látott helyszínére hívlak - emlékezni.
A recski munkatábor (talán a legismertebb a több, mint 100 ilyen tábor közül) 1950 augusztusa és 1953 októbere között működött, a mátrai Csákány-kő bányája közelében. A vesztesek oldalán elszenvedett második világégést követően megkezdődött a magyar társadalom szovjet igények való 'átalakítása'. A 'folyamat szempontjából veszélyesnek ítélt' személyeket különböző módszerekkel vonták ki a társadalomból, ezek egyik módja volt az internáló-, vagy munkatábor. A diktatúra sajnálatosan hatékony eszközei miatt az emberek túlnyomó része nem is tudott a táborok létezéséről, így volt ez a recski tábor esetében is, egészen az első sikeres nyugatra szökésig. 1951-ben Michnay Gyula Bécsben a Szabad Európa Rádióban olvasta fel több száz recski rab nevét.
A táborban összesen 1500 személyt tartottak fogva, akiket az 1953-ban, Sztálin halála után történő enyhülésben vagy elengedtek, vagy börtönbe zártak. A tábort megsemmisítették, így egy részét sikerült csak helyreállítani a rendszerváltáskor. Az embertelen körülményekről és bánásmódról számos beszámoló, könyv, film született, melyekről lejjebb találsz egy összefoglalót.
Az 1981-ben (természetesen ekkor külföldön) létrehozott Recski Szövetség foglalkozik a borzalmas történésekre való méltó emlékezéssel.
Kétségtelen, hogy a környező erdőben bőven akadna hagyományos geoládának való rejtekhely, azonban az eredeti rejtő szándéka szerint a hely, pontosabban az itt történtek miatt nem való a közelbe a kézzel fogható játék. Ezért nincs doboz, ezért nincsenek ajándékok.
A területre való belépéshez "belépődíjat" szednek napközben, amely 300 Ft személyenként, ezért képeslapot kap a belépő. A terület a látogatási időn kívül is megtekinthető.
Hagyományos könyvek:
- Böszörményi Géza: Recsk, 1950-1953 Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006
- Faludy György: Pokolbéli víg napjaim Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1989
- Nyeste Zoltán: Recsk: Emberek az embertelenségben Püski Kiadó, Budapest, 1989
- Sághy Gyula: Recski rabok, a kövek árnyékában Recski Kiadó, Budapest, 2004
Ládatörténet:
- 2002.07.29. A virtuális láda kereshetővé válik
- 2008.03.04. Gyombi adoptálja Szadai kessertárstól - köszönjük a létrehozást és a gondozást!
- 2018.09.11. Ezer megtalálást követően Fixis az új ládagazda
Eredeti leírás:
Történelmünk egyik nagyon szomorú időszakára emlékeztet a Recski munkatábor. A "magyar Gulag" 1950-53 között müködött, de a rendszerváltásig még beszlni sem volt szabad róla. A tábor maga nagyon elhanyagolt, bőven ráférne a gondoskodás.
Megközelíteni Recsken át lehet, követni kell "Nemzeti Emlépark" táblákat. A bejáratnál parkoló van, innen nincs messze az "épület" amire a koordináták mutatnak. A jelszó - 12 karakter - a neve.
Ez az első elrejtett ládánk, és azért virtuális mert úgy éreztük az ajándékok csere-beréje a környéken, hm, nem ildomos.
Recsk - a több, mint száz (!) magyarországi munka- és internálótábor közül talán a leghíresebb-leghírhedtebb 1950 októberétől 1953 őszéig működött.
Állapot: kereshető
+
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
+
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Köszönöm a rejtő munkáját. Nagyon megrázó élmény volt, de ezt mindenkinek látni kellene, hogy ember ember ellen ilyet soha többé ne kövessen el. A kiállítás egyes részeit már nem is tudtam elolvasni, annyira felkavaró volt.
Minden ember, aki bármilyen politikai rendszerrel kapcsolatban kételyt érez és igazságtalanságot jöjjön el erre a helyre és érezze át azoknak a kilátástalanságát, akik ide valós igazságszolgáltatás nélkül voltak bezárva. Köszönet! [Geoládák v3.12.2]
Megtaláltuk Josephus barátommal. Régebben már jártunk itt, csak akkor még nem volt itt "láda". Szomorú apropó. Hiányzó barakkok. Felújítják vajon a kiállítási anyagot? Köszönöm a rejtést!
Régóta terveztem már, hogy eljövök erre a szomorú emlékhelyre. Most kihasználva a Volánbuszos kerékpár szállítást feltekertem a faluközpontból. Visszafelé gyors suhanás.
A fényképezés közben hangos csörtetést hallottam a közelben. Egy kis vízfolyáshoz jött le egy népes vaddisznó család.
Köszi a rejtést! Megtaláltuk! Csak mi voltunk a tábor területén. Így volt idő elgondolkodni mennyi brutalitás volt és van a világon.
Az 500 Ft-os belépőt pedig nem szabad sajnálni.
Megtaláltuk! 🙂
Körbe sétáltuk az emlékhelyet, jó volt, hogy alig voltak itt most látogatók.
Mindig megdöbbent elgondolkoztatnak a hasonló múlt béli emlékek.
Köszönjük a lehetőséget! [Geoládák v3.4.1]
Az általános iskolai történelemtanárom minden évben beiratta a füzetünk első oldalára a következő mondatot. "Historia est magistra vitae." Végignézve ezt az emlékhelyet volt egy olyan érzésem, hogy az egyetlen dolog amire a történelem megtanít minket, hogy az emberek semmit (de tényleg semmit) nem tanulnak a történelemből.
Örülök, hogy végre eljutottunk erre a nemzeti emlékhelyre.
Michnay Gyuláról már olvastam Nyáry Krisztián Merész magyarok című könyvében, és láttuk a Foglyok című tévéfilmet is, amely szintén az ő szökéséhez kapcsolódik.
Köszönjük a rejtést.
Megdöbbentő, ami itt zajlott. A volt vezetői házban, ami ma bemutatóteremként működik remek vezetést kaptunk. Tanulságos volt ezt így összefoglalva hallani!
Évek óta kerülgettük ezt a ládát..nem szerettem volna eljönni.. de most, rászántuk magunkat. Mindent megnéztünk, megbeszéltünk.. Oldfoxxal köszönjük..
Itthon, utólag vettem észre, hogy belső képeket nem is csináltam, pedig szoktam. de ez az egész hely, olyan feszültséggel tölt el..amit nem akarok eltenni magunknak.. Amúgy mindent elolvastunk, megnéztünk.. szörnyű ezeknek a tavaknak a története is.. brr. szerencse, hogy elmúlt..
Nyomasztó hely, még kesser-létem előtt jártam itt régebben, akkor bejutottam.
Egy ilyen emblematikus hely jóval nagyobb gondosságot, figyelmet érdemelne a működtetőtől, pl. zavaros a nyitvatartás-infó, persze erről nem a rejtő tehet.
A rejtéssel egyetértek, hogy virtuális - ne legyen játék - de egy míves gravírtáblát megérdemelne a hely a kényelmes leolvasósdi helyett.
Szomorú, hogy a mai rendszerben sem érdemel több figyelmet ez a helyszín, hogy 3 különböző táblán háromféle nyitvatartás van feltüntetve. Sajnos télen vagy zárva van, vagy háromkor zár, így három után pár perccel érkezve már esélyünk sem volt a kiállítás megnézésére. A barakkba a réseken át bekukucskáltunk és utólag a ládaoldalon ajánlott irodalmat olvastam el. Döbbenetes.
Elfogadom, hogy a rejtő nem erre a helyszínre ládát tenni, de azért ennél igényesebb lehetne a jelszóképzés.
Egy rokonom nekem is volt munkatáborban. A háború előtt katonatisztként szolgált. Repülős alezredes volt. A háborút túlélte, a orosz hadifogságot is, 1948 júniusában hazakerült. Pécsett a hadparód iskolában tanított, majd Pesten, a minisztériumban kapott állást. Amikor ott aztán elegen lettek a kommunisták, a horthystáktól, vagyis a régi tisztektől meg akartak szabadulni. Egyszer áthívták a szomszéd szobába, hogy azonnal jöjjön és erre ő egyből rohant és nem zárta kulcsra az ajtaját. Akkor valaki bement a szobájába és kihozott valami iratot az asztaláról. Ez volt a bizonyíték arra, hogy akár az ellenség is hozzájuthatott volna, sőt talán épp azért hagyta nyitva az ajtót, hogy ez megtörténhessen. Öt év börtönbűntetést kapott. Inotán építette az erőművet. Három év után szabadult.
Kellemes hétvégi lazulás a Mátrában, némi ládázással fűszerezve.
Szomorú, lehangoló hely, de ez is része a közelmúlt történelmének, sose szabad megfeledkezni róla.
Az emlékpark melletti tájfutó versenyen vettünk részt. Verseny után körbejártam a parkot és az építményt is megtekintettem. Faludy Gyuri bácsi ,,Pokolbéli víg napjaim" könyvében nagyon részletesen leírta a munka tábor életét. Mivel ez az egyik kedvenc könyvem, sokat jelentett látni a helyszínt ahol ezek a dolgok történtek. Valamikor még személyesen is volt szerencsém találkozni az íróval. Sőt még egy másik túlélőt is ismertem látásból, Kéri Kálmán volt vezérkari főnököt.
Köszönöm a rejtést.
Körtúra kezdő és végpontja volt a tábor parkolója. A rejtés hamar meglett. A túra is remekül sikerült. Ez a hely történelmünk egyik szégyenteljes időszakára emlékeztet. Remélem, tanul belőle mindenki.
Egerből hazafelé egy kis kitérő a volt tábor kedvéért. Bár a jelen állapotok nagyon messze állhatnak az akkoritól, még így is kísértenek a hely szellemei. Addig jó, míg az itt történtek az érthetetlenség és a felfoghatatlanság határát súrolják. Az érintett objektum igen könnyen megnevezhető!
Mi (egyenlőre még) GPS nélkül vadásszuk a ládákat. Így nem túl sok esélyünk van a megtalálásra, de köszönjük a lehetőséget, hogy a keresések által ilyen helyekre eljuthatunk!
Csapatépítő hétvége Bodonyban. Ma a recski tábort és a siroki várat néztük meg. Szép kiállítás, a végére sikerült a társaságunkban lévő ír fiatalembernek némi angol nyelvű anyagot szerezni. Az amúgy gondosan összeállított fali anyagoknál ezt kicsit hiányoltuk. A rejtéssel kapcsolatos elvi aggállyal nem értek egyet, de ha nincs láda, hát nincs láda. Köszi.
Nagyon nyomasztó hely. Esőszitálásban, sárban jártuk be. Még most is borzongok, ha rágondolok. Különös kettősséget ad az élményhez, hogy a tábor felé vezető úton több kastélyszerű új ház épült.
Azért köszönöm a rejtést, ezt is mindenkinek látni kell.
Érdekes környezet, érdemes volt látni, mi is volt régen, nagyszülők idejében.
A bejárást feldobta "Magyarország legerősebb embere"-nek jelenléte. :)
ui. Aki a Recski strucc farmot is keresné, segítség, hogy már nem létezik.
Mi 1 órát kerestük a kint hagyott táblák alapján, mire egy helyi néni elmondta, már évek óta megszűnt.
Mára egy újabb körtúrát hoztam össze, nem titkoltan a pár hete lezajlott - és sajnos számomra kihagyott - GCWALK#3 útvonalát felhasználva, de azt egy kicsit módosítva.
A munkatábor parkolójából indultam túrámra és először természetesen a tábor látványosságait néztem meg és ládáját kerestem meg. Innen a -en mentem tovább következő célpontomhoz, a Csiklósdi kúthoz.
Köszi a rejtést! [g:hu 1.5.1w] [wapon beküldött szöveg, később kiegészítve]
Csoportot vittem e szomorú helyre. Sajnos csak utólag vettem észre, hogy van itt "láda" és a GPS sem volt nálam.
Kérem a fényképek alapján a találat elfogadását.
GCWALK mai záróládája, szomorú helyszín, hátborzongató hely, egyben
siralmas is. Nem szerettem volna itt lenni, meseszép táj, friss levegő, de a tudat.... :(
Gyerekkoromban sokat hallottam erről a munkatáborról. Most furcsa és vegyes érzelmekkel látogattam ide.
Megtaláltam. Köszönöm a lehetőséget. [g:hu 1.4.30x] [wapon beküldött szöveg]
köszi, az értékelésnél a környezetet elég fura ötösre minősíteni, de persze nem a tábornak szól... :( Kékes - Szár-hegy - Szegediek kútja - Recsk - Kanázs vár
Recski emléktúra közben ez is előkerült, köszönet a rejtőnek. Csak remélni tudom kedves volt kollégám, Chován Ödön, egykori fogvatartott, hogy Te nem voltál e kegyetlen kínzó kamra lakója.
Mély benyomást tett ránk a tábor. Egy szomorú része a magyar történelemnek. Az összes (!) információs táblát elolvastuk az Emlékházban. Ez sok információt jelent, készüljetek fel arra, hogy jelentős ideig el fog tartani, de mindenképp megéri. Mi is eléggé hiányos információkkal rendelkeztünk a történtekkel kapcsolatban.
Köszönjük a rejtést!
A hely jellegétől, mondanivalójától elvonatkoztatva, én nagyon értékeltem a belépődíjért választható képeslapot, ismertető kiadványokat, a modern filmvetítőt, és legjobban a nagyon lelkes és segítőkész pénztárost és tárlatvezetőt. Nagyon hitelesnek tűnt, ahogyan a tanár úr mesélt...
Pünkösdi túránk egyik - soha nem gondoltam volna, hogy csodaszép erdők mélyén HELY ilyen nyomasztó lehet - állomása. Szerencsére csak ennyi maradt belőle... a látogató forgalomra tekintettel hagyományos láda elhelyezése valóban körülményes lenne.
Siroki pihenés alkalmával kihagyhatatlan találat. Eggyel több szégyenfolt történelmünk palettáján. Tanulságos és érdekes történelmi tények olvashatóak a kiállításon, a tábor pedig önmagáért beszél...
Kár, hogy csak ennyit rekonstruáltak belőle...
A rejtés átgondolt, máshová nem is igazán lehetett volna fizikai ládát tenni.
Köszönjük a rejtést, képek később...
Én nem igazán akartam ezt a helyet útba ejteni, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit is lehet "megmutatni" a 60 évvel ezelőtti történésekből? Utólag belátom, tévedtem: ugyan "tárgyi emlék" valóban nem sok maradt, de a kialakított emlékpark, és a kiállítás (mely az 1949-53 közötti kitelepítések-munkatáborok száz körüli magyarországi "telephelyének", és történelmi hátterének általános bemutatására vonatkozik) számomra meglepően tárgyszerű és mértéktartó, ugyanakkor alapos és informatív is. (Szűkebb pátriámról, Kistarcsáról is többet megtudhattam itt, mint bármilyen kistarcsai forrásból - szégyellje magát a kistarcsai önkormányzat, ami hosszú évek óta nem tud mit kezdeni az ingyen birtokába adott volt internálótáborral....)
Másfél óráig olvasgattam a táblákat, s még tovább is szívesen olvastam volna (bár nyomasztó volt), ha nem siettünk volna tovább Sirok felé.
Szívesen bementünk volna a Csákány-kői kőbányába is, ahol a rabok annak idején dolgoztak, és amit 1990 után privatizáltak, s ma is működteti a Colas Zrt. Ámde, mint ezt a sorompónál az őr tudtunkra adta (amúgy igen kulturáltan és együttérzően): a cég szigorúan tilt minden "behatolást". Szerintem tévednek.
Köszönjük a lehetőséget!
Sajnos az itt visszaállított létesítmények közel sem adják vissza a múltbéli valóságot! Több odafigyelést érdemelne maga a hely!
J.
Legutóbbi ittjártamkor még csak az emlékmű állt. Megrázó volt belegondolni a hat évtizeddel ezelőtti eseményekbe ... és persze a következményeibe, ill. azok hiányába.
Felkavaró érzés olvasni, hogy mire képes egy primitív, aljas hordából verbuválódott hatalom. Félelmetes elképzelni, hogy ennek az eszmeiségnek a támogatói, haszonélvezői még mindig ott ólálkodnak a Parlament körül, döntenek mindannyiónkat érintő kérdésekben vagy csak élvezik henyélve a kiemelt nyugdíjakat. :(
Abba is borzasztó belegondolni, hogy a "csak a parancsot teljesítettem" klisé mögé bújva hogy élhette ki a szadizmusát sok aljas, primitív senkiházi. Hogyan alázhatott, gyötörhetett meg testileg, lelkileg nálánál sokkal értékesebb embereket.
Nagyon elkedvetlenedtem mindettől, de a ládát köszönöm a rejtőnek!
A borongós hangulat ellensúlyozásaként két vidám képet töltök fel, amelyet a Recsken található strucc farmon fotóztunk. Visszafelé jövet érdemes benézni ide is.
Őszi pihenés-kikapcsolódás kezdőládája Dyan-nel. A szó leghátborzongatóbb értelmében fantasztikus légkör lengi körül a munkatábort. Dyan-nel még sokáig beszélgettünk róla a kocsiban a hotel felé.
Hosszú hétvége a Mátrában.
Előző este láttuk a híradóban, hogy elkészítették a munkatábor 3D animációját, beidézték Faludy György 2006-os nyilatkozatát is.
Elmentünk, bejártuk, és nem csak a virtuális láda miatt.
Nehéz szavakat találni, engedtessék meg, hogy ne pontozzam örömködve a rejtést.
Siroki tartózkodásunk mátrai napjának első találata.
Ezt a pontot egyszer már megtaláltam, nagyjából 10 évvel ezelőtt, Hafyval, de akkor még nem volt önálló felhasználó nevem. Azóta voltam még egy alkalommal, de akkor sem kerestem. Az egykori fotók alapján nem sikerült beazonosítani a jelszót. Most valószínűleg nem jöttünk volna ide, ha nem lett volna meg nem talált pontom itt.
Első alkalommal meghatározó élmény volt az ittlét, most inkább kiábrándító. A kiállított tárgyak mennyisége semmit sem változott, viszont számos darab piszkos, kifakult, szakadozik. Nagyobb törődést érdemelne ez a hely.
Akkoriban részletesen megnéztünk mindent, most épp hogy csak végigszaladtam.
Köszönöm a rejtést!
Köszönöm, hogy megmutattad a helyet.
Korábban láttam már ugyan, most megnéztem az erről szóló dokumentum filmet újra. Azt a sok táblát, feliratot a helyszínen elolvasni nagyon időigényes, de fotózni lehet és később képernyőn lehet pótolni.
Köszönet a rejtésért.
Nem terveztem, hogy ide is eljutunk, így nem volt koordinátám, csak arra emlékeztem, hogy virtuális. Fotóztam, de pont azt amit kellett volna, nem. Kérem a kép alapján elfogadni. A diktatúra mindig megtalálja az eszközöket a vélt ellenség gyötrésére.
Gyertek el ide, érdemes egy kicsit elgondolkozni a látottakon. Sajnos nem fotóztam le közelről azt a táblát pont, ami kéne, kérlek fotó alapján fogadjátok el a megtalálást (ott a sarokban a tábla, ami kéne, de az alaprajzon a neve nem 12 betű).
A Mátrában töltött hosszúhétvége alatt megkerestük. Nem bántuk meg, hogy Recsket is útba ejtettük, érdekes volt végigjárni azt a helyet, ahol Faludy György "pokolbéli víg napjait" töltötte.Köszönjük a lehetőséget!
Ez a tábor hasonló ahhoz ami Auschwitzben van csak "kicsibe",a pénztáros bácsi mesélt nekünk a helyről részletesebben elég megrázó dolgokról :/ Ha van rá lehetőség látogassatok el ide mindenképp!Köszönöm a rejtést!
Jó hely, bár nekem a tábor hangulata helyett a park dominált. Mivel tegnap Galyatetőn elhagytam a gps-emet - amiről a becsületes megtaláló telefonon értesített - a képek alapján kérem a találat elfogadását.
Nehéz erről a helyről bármit is mondani. Talán annyit, hogy remélhetőleg soha többet nem épülnek ilyen táborok! Az időjárás méltó volt a helyhez, nagyon szomorú, esős volt! Köszönet a rejtésért!
Csalódás az egész "emlékpark". Elhanyagolt, koszos, nem méltó a nemzeti emlékhely címre. Október 22-én, a hosszú hétvégén, a nemzeti ünnep előtti napon voltunk ott. A kopott mackóalsóba és foltos pulóverbe öltözött helyi erő délután 3-kor közölte, hogy neki most lejárt a munkaideje, a parkot ugyan meg lehet nézni, de az emlékházat, az épületek belsejét már nem. Mindezt egy nappal épp azelőtt az ünnep előtt, ami talán a legjobban kötődik a táborhoz, és egykori lakóihoz.
Parádi hosszúhétvége alkalmával látogattuk meg a parkot.
Kicsit sajnáltuk, hogy az eredeti dokumentumok, fényképek elég rossz minőségben, leromlott állapotban voltak kitéve. Kicsit jobban oda kéne figyeljenek erre a helyre.
De megérte elmenni.
Megvan. Kisfiunknak mutattuk meg a tábort, mely utolsó látogatásunk óta egy új múzeumrésszel bővült. Továbbra is azt lehet mondani okulni kell, hogy többé ilyen ne történhessen meg.
Az emlékünnepség után ládász-családikörben levadászva. Nyomasztó az egész környezet, szinte tapintható az itteni multbeli szenvedés. Köszi a rejtést: easy.ICEman.
A fogvatartók közül talán még élhetnek. Most milyen sajnálatraméltó, elesett öregek lehetnek...és talán nem is tudja a környezetük, hogy milyen embertelenségeket követtek el...
Megvan!
Nagyon tetszett az emlékpark. Remélem soha többé nem kell ilyen szörnyűségeket megélnie senkinek, mint amilyen embertelen gonoszságok történtek ebben az Internáló munkatáborban.
"Soha többé politikai diktatúrát törvényesítő államot! Ez az utódok elkötelezettsége."
Már este, "zárás után" jöttünk, így csak magunk voltunk. Az épületekbe így sajnos nem tudtunk bemenni, de így is nyomasztó volt a hely hangulata. Köszönöm a rejtést!
Ma jártunk a táborban. Mindig megdöbbent hogy az ember milyen aljas tud lenni. A nap pozitívumaként személyesen engedhettem szabadon egy "foglyot", azt hiszem egy cickányt, aki a kiállító épületben egy barakk makett tartott fogva. A felügyelő néni szíves kérésére és engedélyével kivittem a makettet az alatta lévő fatörzzsel együtt az udvarra, és a fűben elengedtem. Annyira jó volt nézni hogy milyen boldogan szaladt fel az első fára. Bár mindenki ilyen vidáman menekülhetett volna... :(
Szomorú, és hasonló esetnek soha többé nem szabad előfornulni.
Parádfürdő felől jöttem, az Ilona völgyön át. Közben természetesen a Csiklósd kutat is útba ejtettem. Szép út volt.
Egy dolog bántott csak, hogy az asztalon felejtettem azt a papírt, amire a koo és az autóbusz menetrend volt írva. Az utóbbit kb. tudtam, de a koordinátát nem. Igy nem tudtam a jelszót megkeresni, de itt vannak a fotók. Recs főutcáján szálltam fel a távolsági buszra. Köszönöm hogy itt lehettem.
Édes apán legjobb barátja raboskodott itt. Már mindketten halottak, de mivel itt nyaraltam a közelbe kötelességemnek éreztem felkeresni a helyet.
Jó hogy elmúltek azok az idők.
Karácsony előtt indultunk ládázni. Előző nap esett le az első hó úgyhogy a táj gyönyörű hófehér volt. Teljesen egyedül voltunk a tábornál a hóesésben, valóban elég nyomasztó hely, főleg így télen. Köszönjük! Peti, Erika
5, mert ez egy "olyan" hely...
1, mert nem nehéz
5, mert tényleg jó
De a story, odamegyünk, küzdünk az őrrel, majd elrontjuk, majd javítjuk a logot:)
Köszönjük a rejtést
Mátrai bringatúránk második napján szenteltünk időt a tábor felkeresésére. Fiatalok vagyunk, már nem volt részünk a szocializmus "áldásában", de egy csöppnyit beletekinthettünk szüleink, nagyszüleink világába. Ha az ember át tudja adni magát a hely szellemének, elég lehangoló tud lenni.
Leírás nem volt nálunk, így a képek alapján kérném a megtalálás elfogadását!
Parádóhuta-ról, jól átázva, hazafelé jutott eszünkbe a munkatábor Recsken.
Úgyhogy kis kitérővel útba is ejtettük, így ez lett mai körútunk 8/8. állomása...
Sajnos leírást nem hoztunk róla, így kérnénk a rejtőt a találat elfogadására a képek alapján.
Sirokról visszafelé kanyarodtunk el ide. A ládakeresés is teljesen spontán jött mert még leírásunk sem volt. Szörnyű volt ami itt folyt. Soha se jöjjön vissza az az időszak.
Buszos túra a Mátrában a Zöldsport egyesület szervezésében. Parádóhuta, Parádfürdő, Recsk, Sirok útvonalon. Nyolc megtalált ládával. A reggeli indulás esősnek igérkezett, de aztán szépen kisütött a nap, délutánra már igazi jó idő, csak kicsit nehezen járhatók a túrista utak.
"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!..."
-----
"Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
----
Torokszorító, szinte szavak sincsenek rá.
Ilyen nem történhet meg többé. ... ugye?! ... remélem ...
A napi forgatás után, a stábot szélnek eresztve, a gondnok személyes engedélyével, én még maradtam. A kora téli alkony és a hideg hatása alatt, átéreztem azt a mérhetetlen szenvedést és kilátástalanságot, amit az itt raboskodók érezhettek. Teljesen a hatása alá kerültem, a révült zsibbadtságot, csak nehezen tudtam lerázni magamról és elindulni haza. Már máskor is tapasztaltam, a sok szenvedést megélt helyeken ezt az érzést, ha magamra maradhattam. Ennek ellenére köszönöm a rejtést: Paparazzy48.
[wapon beküldött szöveg]Osztályom 1,5-2 órán át olvasgatta, nézegette a kiállítást. Érdemes volt feljönnünk.
Fülemben végig ott hallottam nagyapám énekét, a kőbányában dolgozók dalát...
Pihenésből hazafelé tértünk be a táborba. Igazából nem tudtunk rendesen körbenézni, mert szakadt az eső. Ez volt annak is az oka, hogy alig tudtunk fényképezni.
Nagy melegben mentünk megnézni. Kambodzsában az S21 börtön múzeumban mindenki háborog, hogy a ma még élő börtön őrök felelősségre vonás nélkül élik hétköznapjaikat...
Megvan. Nyomasztó a környék, rossz elképzelni, hogy ezen a területen pár évtizede még embereket dolgoztattak halálra. Remélem, ilyen soha többet nem fordul elő, és rossz, hogy valaha is előfordult.
Egerbe menet kisebb-nagyobb kitérőket tettünk, s ahol a kitéréshez közel volt geoláda, azt meg is kerestük. Így jutottunk el ehhez a dobozhoz is.
A táborhelyhez már zárás után érkeztünk, ennek ellenére simán végig tudtuk járni a teljes tábort. Szomorú, hogy annak idején mik történtek, történhettek ezen a helyen.
Köszönjük a rejtést!
Köszönjük szépen, hogy megmutattátok nekünk ezt az ijesztően érdekes helyet! Még belegondolni is borzasztó, nemhogy átélni azt, ami itt műveltek az emberrel. Jót sétáltunk a tábor "feletti" ösvényen, ahol sok kis ebihalat, békát is láttunk. Nem kedveljük a virtuális "rejtéseket", szívesen kerestünk volna valami kézzel foghatót. Köszönjük az invitálást!
Pár éve már be volt tervezve a pont levadászása, de aztán máshogyan alakult. Most viszont ez is meglett. Kicsivel több épületre számítottam, de egy kis képzelőerővel azért sejthető, hogy miként is nézhetett ez a hely ki.
Bringával érkeztünk, így aztán meg kellett dolgoznunk a feljutásért. Viszont visszafelé annál kényelmesebb volt gurulni. Maga a tábor döbbenetes élmény, a környezetet a sokk hatására értékeltem nagyra. Szerény körülmények, viszonylag kevés látni- és olvasnivaló, de épp elég ahhoz, hogy az ember elképedjen, mi minden volt lehetséges ebben az országban.
Családi kirándulás alkalmával tévedtünk erre az én kérésemre. Valahogy mindig elborzaszt az ilyen helyek látványa. Nem tudom felfogni,hogy egyes emberek hogyan képesek ilyen dolgokra.
Kerékpáros túra GCPAFU,paff,MAMA,SKUT,Tabo,máj.01.túra folytatása ami technikai okok miatt félbemaradt. A képeslap megvásárlása után a kerékpárt letéve bolyongtunk a tábor területén. Aránylag sok látogató volt.
Irány Recsk a kiindulási hely,tartalmas és szép napunk volt. Köszönet a rejtőknek.
Lájtos, buszos-sétálós kirándulás alkalmával
Gyönyörű idő volt ma. Sütött a nap, meleg volt, a legszebb oldalát mutatta a tavasz. Minden virágzott, és harapni lehetett a csendet. Arra gondoltam, mennyire kontrasztos volt mindez azzal, ahogyan az itt fogva tartottak láthatták, érezhették ezt a helyet. Nem jártam még itt, de egyszer el kellett jönni.
Könnyű találat volt GPS nélkül is. A megyei hosszútávú tájfutóverseny után kerestük fel öcsémmel. Mivel itt már kb. 5-ször jártam, egyből tudtam, hogy melyik épület az :) Egyébként elég hátborzongató hely...főleg, mikor a lábad beleakad egy darab rozsdás szögesdrótba...és tudod, hogy ez honnan való...és...brrr...
Mindezek ellenére az idő szép volt. Köszönjük a "rejtést"!
Már jártam itt máskor is, és alaposan szétnéztem. Most csak egy kis séta volt. Meg kellett állapítanom, hogy lehetetlenség bemutatni azt, amit szeretnének, és soha senki ne tapasaztaljon meg hasonlót, mint azok az emberek, akikre itt emlékezni kell.
Nagyon köszönjük a lehetőséget!
Ildikó, Mike
Enikő alaposan felkészült a hely történetéből, így ő mesélgette az információkat. Sajnos a barakkmúzeumról lemaradtunk, de így is érdekes volt.
Köszönjük szépen.
Későn érkeztünk, így nem találtuk már nyitva az egyetlen barakkot. Körbe jártuk a területet és közben a múlt borzalmait próbáltuk Benedeknek elmesélni.
Zárás után érkeztünk,de bementünk szétnézni.Gps nélkül voltunk,lefényképeztünk mindent,de nem volt jó a jelszó,vagy csak mi bénáztunk.Kérem a rejtöt,hogy a képek alapján legyenszives elfogadni a találatot.Köszönjük!!
Megvolt, de a jelszót nem fogadta el. Most újra próbálom. Most sem fogadta el egyik sorrendben sem. Kíváncsian várom a megoldást.
A megadott telefonszámot senki nem veszi fel.
Sajnos nem tudom, mely épület lehetett, mert mielőtt odaértem volna, lemerült a PDA-m. :(
A csapatunk egy tagja 26 éves, de sosem hallotta még, hogy itt valaha munkatábor volt. Szomorú.
Korábban már jártam itt, most a családomnak is bemutattam ezt a helyet.
Sajnos a jelzett "épület" melletti tábla hiányzott (több más táblával együtt), így nem tudtuk meg a pontos nevét. A térképen megnéztük, de az csak 10 betűs volt. Kérem a találat elfogadását.
Szűk családi nyaraláson voltunk egy hétvégére. Odafele menet néztük meg a emlékparkot. GPS nélkül nem tudtuk, hogy melyik épületet kell megnézni, két tippünk közül egyik sem volt jó. Kérjük a rejtőt, hogy a képek alapján hagyja jóvá a találatot.
KÉK túrázás során (Mátraháza- Szarvaskő útvonal) a KÉK-ről lejöttünk a KÉK plusszon a láda miatt. Az emlékparkban végül mégsem a megfelelő jelszót írtuk fel, mert nem fogadja el a rendszer.
Sajnos fényképezőt nem vittünk.
Ha lehet kérjük az elfogadást, mert valószínűleg erre már nem megyünk a közeljövöben.
Mátrai kirándulásunk során kerestük fel ezt a szomorú helyet. A koo egy olyan helyre vitt, amiről feltételezni sem tudtam mi célt szolgálhatott. Táblák sajnos ezen a hátsó részen nincsenek. Illetve csak a maradványuk látható itt-ott, de már feliratok nélkül. A bejáratnál lévő információs tábláról próbáltam kiböngészni a jelszót, de sehogy sem jön ki. Az "épület" maga megdöbbentő és borzalmas...
Fényképezni sajnos nem tudtam, de kérem a rejtőt, hogy a leírtak alapján legyen szíves elfogadni a találatot.
[wapon beküldött szöveg] Hétvégi családi ládázás május elsejéjének utolsó álommása volt a recski munkatábor. Mi, szülők már jártunk itt, de a fiataloknak is meg kellett mutatni ezt a helyet. Ha már Faludy "Pokolbéli víg napjaim" könyvét is elolvastattuk velük. Őket most saját gépkocsi hozta ide, s egy órányi nézelődés után az is szállította haza, ahol finom vacsora várt minket, és éjfélbe nyúló, társasjátékkal egybekötött vidám beszélgetés. Együtt voltunk és együtt is maradtunk.
Húsvéti ládavadászat a Mátrában 20/16.Csend,jó levegő,szép fenyves.De akik itt raboskodtak a bányában dolgoztak követ törtek.Nehéz elképzelni az itt történteket.De sajnos megvan a veszélye ,hogy a kirekesztő gyűlölködés újra élesztheti.Azért kell emlékezni és emlékeztetni.
Sétáltunk egy jólesőt a szokatlan hidegben. Bár egy autó állt a parkolóban, mégsem találkoztunk senkivel. Így képeslapot sem tudtunk venni. Idefelé jövet láttunk egy érdekeset: struccokat hóesésben.
A sűrű köd csak fokozta a hely kísértetiességét. A 21-es épület, amely anno az ÁVH pk.-i épülete volt, a tábla szerint ma vadászházként funkcionál. Kissé bizarr...
Köszönjük a lehetőséget!
tibbigeo&Zsani
Már sokszor jártunk erre, de még erre az emlékhelyre nem jutottunk el. Hát most igen... Szavakat nem találtunk arra, hogy emberek mit tudnak kitalálni a másik megkínzására... Egyszerűen megdöbbentő volt...
Parádi szállásunkról ide indultunk először, mert féltünk, hoyg bezár!
A barakkban lévő leírások nagyon érdekesek! A helyszín önmagáért beszél! (Beírtunk a barakkban lévő nem hivatalos "logbookba" )
Megtaláltuk! Ehhez nem lehet mit hozzászólni, most csak végigszaladtam, mert már régebben jártunk itt, akkor megnéztük, most "csak" a jelszó kellett. Elég nyomasztó, és döbbenetes....
A "hely" megkeresésére sajnos már sötétben került sor. Így is nyomasztó érzés volt ezen a helyen járni. Felidéztük az évekkel ezelőtti emlékeket, amikor nappal és a tábor teljes területét bejárva jártunk itt.
Nettaláltam. Ömlik a hó, itthon unatkozom.. . .
Visszaemlékezem a Recski táborra ... Még a '80-as évek közepén volt egy cikksorozat a NőkLapjában a Recski táborról. Több részből állt, egykori foglyok emlékeztek ... Leírták, hogy az őrök közül többen a faluba udvaroltak és oda is nősültek (a sebhelyesarcú..) . A riporter megkeresett több volt fegyőrt, néhányan beszéltek is az "élményükről".. Ők úgy érezték mintha egy gyárépületet őrizek volna, semmi kivetnivalót nem éreztek a tettükben, nekik az volt a "munkahelyük -munkájuk" mondták.
Az akkori munkahelyem "kirándulásszervezőjeként" egy autóbusznyi emberrel elmentünk a tábort "megnézni". Felhajtottam egy "vezetőnek" való embert, kiderült, hogy Ő volt az, akit (a bezárása után) megbíztak a tábor területének módszeres "eltüntetésével". Felszedte és széthordatta a tábor útjait borító hasított kőlapokat, (ezt hasznosították a faluban az udvarokon letéve belső járólapokként). A barakkokat elbontották, a helyüket (fenyő)facsemetékkel ültették be. Figyelmesem szemlélve, láthattam a frissebb fákkal benőtt helyek alatt a sima szögletes területet, ahol állhatott egy hosszú barakk. Egy év múlva újból jártam arra, rátaláltam egy kb. 50 - 60 db bakancsmaradványra, csak az épebben megmaradt sarok és patkómaradványokból lehetett rájuk ismerni. A Zergéhez már nem engedett egy "bányaőr", de egy "kiskocka"követ azért elhoztam ... A vasútállomás és a tábor közötti út volt az ország legpontosabban megépített makadámútja, ahol a vonatról az esti sötétben "meghozott" raboknak futólépésben kellett a táborig futnia, hogy a lakott területet minél hamarabb elkerüljék.
Pár év múlva már állt a (lukacsos) emlékfalkő, több név ki volt már vésve rajta (még nem bontották le mint a 301-es márványlapot). Csak egy épület állt, a ma is látható kőépület, az egykori parancsnoki épület ...
.. Ha tovább esik a hó, talán még diaképeket is keresek ...
Itthon olvasom, hogy létezik egy a táborhoz kötött virtuális láda. Csoportos kirándulás keretében jártunk itt. Sajnos csak opciós lehetőség volt, és nem voltunk sem térképileg, sem ládaleírásilag felszerelkezve.
Remélem egyszer még eljutunk ide, és akkor "megtaláltam" lesz belőle.
Szerintem egész biztosan lehetne találni a környező erdőben egy helyet hagyományos ládának is.
Így is köszönet a rejtőnek, hogy lehetőséget teremtett a tanulságos múzeumlátogatás mellett ládázásra is.
Számomra a hatalommal bíró embertelen politikusok végtelen gerinctelenségének az egyik példája ez a tábor. Azon helyek közé tartozik, amit minden politizálásra fanyalodott embernek meg kellene látogatnia, mielőtt pályafutásába belevág.
Megtaláltuk!
Dorogi barátainkkal eljöttünk az emlékparkba, akiknek (és természetesen nekünk is) hatalmas élmény volt a park.
Köszi a rejést:
Aty, Vater, Tündi, Schuck Ati és Gyuri
...::: www.matrixmusic.hu :::...
Mátrai OKT - a magunk módján.
Éppen nyitásra értünk a helyszínre, és bár eléggé siettünk (végül elértük a becélzott buszt Sirokon), mindent elolvastunk a barakkban. Döbbenetes. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ezt a helyet már csak turistaként látjuk.
Mackka & Péter
Munkával egybekötött, rövidke, Mátra-vidéki ládázgatásom eredménye.
Sajnos túl korán érkeztem, a tábor még zárva volt (azért én bejutottam). Szerencsére későn érkeztem, a tábort már sok éve bezárták...
A jelszó már régóta netcache áldozata lett, de ez az a hely, ahová tényleg el kellene jönnie mindenkinek. Eljöttem én is, így ma találat is lett belőle.
Rövidke log: DÖBB...
Ja, és azon táborlakók nevében is köszönöm, akik már ezt nem tehetik meg. Ma és itt rájuk emlékeztem...
Köszönöm
Hihetetlen, hogy ilyen megtortent. Kicsit tobb infot is lehetne rakni az oldalra. Amikor nyitva van, a barakkban megdobbento dolgok vannak, erdemes megnezni.
Döbbenetes! [wapon beküldött szöveg]
* * *
Recsk. Apám mesélte, hogy a baráti társaságukból J.F. volt a munkatáborban kényszermunkán. Nem tudják miért került oda, J.F. meg nem beszélt róla. Sohasem tudták úgy leitatni, hogy beszéljen Recskről. Apám szerint nagyon megtörhették, megalázhatták, megfélemlíthették.
Mátrai ládázás 13/5. Kár érte, hogy a legtöbb épületnek csak az alapjai maradtak meg. Ezt leszámítva azonban valóban megrendítő érzés végigsétálni a tábor területén.
Ide mindenképp el akartunk jönni egyszer. Kissé kiábrándító volt, hogy sokhelyütt a tábor meglehetősen elhanyagolt... pl. kidőlt jelzőtáblák és így tovább...
Hosszabb túrát terveztünk a mai napra, de egy kis kitérő miatt csak ezt sikerült becserkészni...
A hely maga megdöbbentő, és nagyon mély benyomást kelt (valahogy mi mindig azokra az emberekre gondoltunk, akik itt vannak eltemetve...)
Kicsit szégyelltük is magunkat, mindketten itt nőttünk fel, de most voltunk először... Így köszönjük, hogy elvezettetek ide!
Szívszorító hely. Faludynál olvastam róla először (az emléktáblán i-vel írják a nevét), és most nem volt nehéz elképzelni, milyen lehetett itt élni. Szomorú, hogy emberek mindezt képesek voltak megtenni más emberekkel, és nincsenek illúzióim, hogy adott esetben ma sem lenne másképp :(
Elég nyomasztó az egész tábor. Rengeteg felesleges szenvedés, és gyötrelem színhelye lehetett amíg működött. Az emberek ilyen helyen gondolják végig, hogy mennyire értékelni kellene a normális hétköznapjainkat.
A hely igen megrendítő volt, komolyan elgondolkodtam rajta, vajon hány napot (!) bírnék ki itt ki. Szerintem nem sokat - képzelem, milyen lehetett itt télen recsegő fagyban, vagy aztán a nyári éjszakák rovar-invázióiban :(
Elég szomorú, hogy ilyenekkel kell szembesüljünk, és ami még szomorúbb, hogy épp e pillanatban is ez történik a világ ki tudja, épp mely pontján...
Lsz + Hz + ozeki + katica
Szomorú és megrendítő dolgokat láttunk az emlékparkban országunk múltjából. Megnéztük a lakóbarakkban berendezett kiállítást is, ahol fotók és különféle tárgyak, dokumentumok elevenítették föl a fél évszázaddal ezelőtt - politikai okokból - ide hurcolt emberek gyötrelmeit. Végül az egyik emléktábla szövegrészletetét idézem: "Soha többé politikai diktatúrát!"
Wellness hétvége a Mátrában - kesseléssel: 6/14.
Megdöbbentő szembesülni a táborral és a kiállított tárgyakkal, dokumentumokkal.
A leírást érdemes lenne egy kicsit "kipofozni" ... bár ez a szó itt most más értelmet is nyer ...
Képek később.
Hétvégi Mátra-túra végállomása. Hátúlról, a jelzésen jöttünk. Mikor a kijáratnál elhagytuk a helyet késöbb, láttam lett volna belépő (300Ft). De csak az idő alatt, míg nyitva van a "Büntető brigád barakja", amit mindenképp érdemes megnézni. Szomorú és nyomasztó volt a tábor, a történeteket olvasva pedig egyre nyomasztóbb. Köszönet a rejtésért!
Scele 700 túra - Belga, scele, L@zy és radpeter társaságában.
Leparkoltunk a sorompón kívül és megtekintettük az emlékhelyet.
Az időjárás Szibériára emlékeztetett, így megvolt az alaphangulat.
A jelszót hó borította, de sikerült olvashatóvá tenni.
Ezúton is köszönöm szépen scelének az egész napos utat, Belgának a süteményeket és Mindenkinek a vidám társaságot! :o)
Végül csak bevittem magammal az egész családot. Addig-addig szinnyegtek, míg végül mindenkinek megjött a kedve, hogy szétnézzenek ott, ahonnan mindenki csak elmenni akart. Tényleg elég lélekölő a hely. Gondolom, hogy télen odabent sem volt lényegesen melegebb, mint kívül. Elég sok ember zsúfolódott a tárlók és tablók elé, így (mivel tülekedni utálok) inkább csak szétnéztem és nem olvastam végig mindent. Majd egyszer visszajövök... Döme nem szeretne olyan helyre kerülni, mint a jelszó.
Ezt a cachinget csak találomra találtuk meg,mert a munkatábort mentünk megnézni és a GPS-be benne volt,de nem tudtunk róla semmit és ha ottvagyunk akkor keresünk is. Az hittük hogy megsemmisült mert 5m-re valami kivágott fa helyére,tuskóra hozta a helyét.
Erről nehéz írni. Örülök, hogy a rejtő megmutatta ezt a helyet, ezt bizony jó lenne ha minél több ember megnézné. Egyetértek, hogy virtuális a láda. Köszönjük.
A "parkba" a belépés fejenként egy képeslap ára (300 Ft). Hiányolom az oldalról a leírást, szükséges emlékezni, emlékeztetni - nem csak a helyszínen.
Döbbenetes belépni. Köszönjük a rejtést
Szomorú hely ez, és kibírhatatlan hőségben tekertünk fel ide Illérivel, de megérte. A kiállító-barakkban az emberek megszólalni sem mertek, annyira megdöbbentő a hely szelleme és a falon kifüggesztett írások, visszaemlékezések...
Gyalogosan közelítettünk, visszafelé egy kedves pár fuvarozott minket a faluba. Elmondták, hogy a családban egyik nagypapa is megjárta ezt a poklot, egy életre bizalmatlan, zárkozott ember lett.
Másfél órát töltöttünk itt, és leírhatatlan, nyomasztó érzésekkel távoztunk. A fenyőerdő, mint megannyi kopjafa akaratlanul is a történteket temetni akarók állította emlékpark lett. Szerény a kiállítás, mégis sokat elárul, hogy az idelátógatók többsége az összes tablót elolvassa, ez kevés kiállításon van így.
Hazaérve egyből nekiláttam a régóta tervezett Faludy kötet elolvasásának, türelmetlenül az utolsó fejezettel kezdve.
Megrendítő volt látni a tábor helyét és olvasni a tablók szövegét. Sajnos nem történt meg az igazságtétel, mindazok az emberek és az a politikai párt akik ezeket a bűnöket elkövették nem kapták meg méltó büntetésüket, sőt...
Megviselt minket lelkileg ez a hely. Amikor utoljára itt jártam, még nem volt meg az emlékpark. Szörnyű hogy mit rejtegetett a történelmünk. Soha ne jöjjenek vissza azok az idők!
A tábort már egy régebbi látogatás során bejárta, most csak a jelszóért jöttem.
A tábor mellett feltünt egy újonan felfestett P+ jelzés, amit azonnyomban le is trekkeltem a tuhu számára.
A 68 kilométeres séta során meglátogattam négy, eldugott helyen levő vármaradványt is (Szederjes tető, Vörösvár,Marhád kelet és nyugat) így a Várak a Mátrában túramozgalomban is növekedett a találataim száma.
Egerszalóki kirándulásunk utolsó megtalálása, útban hazafelé. Balra (csúnya és tisztességtelen módon:) kikerültük a belépő kifizetését. Igazából a volt munkatábort 2 éve már megnéztük, most csak a jelszó miatt mentünk.
Megtaláltuk! Minket annyira nem fogott meg az érzés, amíg a berakkban el nem olvastuk a történeteket. Faludy György írása, illetve a gondnokkal való beszélgetés után után azonban kezdtük átérezni ezt az egészet. Érdemes eljönni ás elképzelni hogy 1 barakkban 180 ember "lakott", és 1800 "rabra" 400 ember vigyázott. A parancsnoki épületet viszont nem nagyon áploják. A webes leírás még egy pár dolgot elbírt volna.
Környéken kirándultunk, amikor eszembe jutott, nézzük meg a recski munkatábort, és ha már arra jártam megnéztem, nincs-e egy geoláda. Nem kellett csalódnom.
Könnyen megtaláltuk, nagyon érdekes és megrázó hely. Kikapcsolódásképp érdemes a koordináta megtalálását követően felfelé a kórház mellett elindulni, és a P+ útvonalat követni egy darabig, nagyon szép kis erdei útvonal. Minket levámoltak rögtön a 300 Ft-os képeslap belépővel, úgyhogy a parkolót elhagyva rögtön balra forduljatok, ne egyenesen a kisház felé, így nem kell fizetni.
Március 16-i megtalálás, de csak ma jutottam odáig, hogy bejelentsem. Mivel már késő volt, gyorsan sötétedett. A kütyü a bejárattól több, mint 300 m-re mutatott, loholtunk, mint az ürgék, de semmit sem találtunk. A bejáratnál levő térképvázlat alapján reméltük a jelszó kitalálását, de a sötétben nem sikerült megfelelően kisilabizálni, csak a rejtő utólagos segítségével, amit hálásan köszönök. Ha sikerült volna időben bejelenteni, akkor ez aznap az ötödik megtalálásom lehetett volna.
Az unokahugaimmal mentünk el ládikázni, ez volt a második aznap. A nagy szél miatt a gyerköcök visszaszáltak a kocsiba, így egyedül néztem meg a tábort. Valószínűleg ők nem is értették volna... De nekem nagyon érdekes volt! ;)
Tanulságos séta.
Kedves rejtő: Tessék komolyabb szebb adatlapot készíteni! Ha már egy ládát megérdemelt a hely, érdemeljen meg egy informálisabb, szebb bemutatólapot is.
Én egyébként örültem a lehetőségnek, hogy ellátogathatok a helyre és ennek a játéknak köszönhetem most már azt is, amit tudok róla.
Andi ma nagyon rugalmas volt, és mivel a szállásunk időben elfoglaltuk, még örömmel átutazott velem idáig, hogy láthassam történelmünk groteszk mementóját.
Már jártam itt a gc előtti időkben. Akkor nem fényképeztem, csak körbesétáltuk a helyet, megnéztük a kiállítást. Most jegyet nem tudtam váltani és a kiállítást sem tudtam megnézni mert a pénztár zárva volt.
A jelszóválasztás tetszett, mert így legalább addig elsétál a kesser.
Simán be lehetett menni a területre, csak a felújított barakkba nem. A hely állapota véleményem szerint nem annyira rossz, mint ahogy mások leírták, és nem tudom, mennyivel megrázóbb, mint bármelyik börtön.
Azt sajnálom, hogy nem készültünk fel jobban a hely történetéből, a járókelőktől hallott dolgok érdekes adalékok voltak, ajánlom az utánunk jövőknek, nézzenek jobban utána.
Különleges így télen meglátogatni, ugyanis fekete-fehérben látni mindent, mintha egy régi filmet néznénk.
Galyatetőröl jöttünk át kocsival a híres-hírhedt volt recski kényszermunka táborhoz, amit nem találtunk nyitva, így csak a "külső helyszíneket" - és persze a jelszó heyét - tudtuk felkeresni. A hely lehangoló - és nem csak az idézett emlékek miatt, hanem mert nincs karbantartva. Kár...
Nem fűzök kommentárt, mert nem akarok politizálni ezeken az oldalakon. De sajnos felejtünk, nem szabadna!
Micsoda kontraszt, hogy egy ilyen gyönyörű helyen volt ez a tábor. Honlapunk
Végigjártuk, végigolvastuk. A rendész (?) bácsi egy lepukkadt bódéban, mackónadrágban, "dinnyeárus" övtáskával, számla/nyugta helyett képeslapot adva szedi be a fejenkénti 300 Ft-ot.
Először pár évvel ezelőtt akkor jártunk erre, amikor a táborhoz vezető műutat építették. Akkor még nem engedtek fel bennünket.
Most is épp építenek, elkerítenek valamit az út mentén, pár méterre a táborba vezető elágazástól. Remélhetőleg egy, a történelmi helyhez méltó dolog lesz a végén belőle.
megtaláltuk. szomorú hely. Az elhallgatás annyira jól ment, hogy a faluban, nagymamámnál eltöltött sok-sok nyári vakáció alatt még véletlenül sem hallottam a táborról egy szót sem...
Szomorú helye ez a magyar történelemnek. S akkor is elszomorodtam, amikor az emlékkönyvben olvasgattam. Elég sok a gyűlölködő megjegyzés benne. Sajnálom azokat akik nem tudnak tisztelettel és méltósággal emlékezni.
Olvasásra javaslom "Faludy György: Pokolbéli víg napjaim" című könyvét!
N 47° 54,295' E 20° 5,621' 337 m [GCTabo+parkoló]
-en mentem tovább következő célpontomhoz, a Csiklósdi kúthoz.
