Megye/ország: Hajdú-Bihar
Elhelyezés időpontja: 1970.01.01 01:00
Megjelenés időpontja: 2013.03.08 18:11
Utolsó lényeges változás: 2018.02.26 16:17
Utolsó változás: 2018.07.11 13:25
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Postica, Vgyuri
Ládagazda: babaly Nehézség / Terep: 1.5 / 1.0
Úthossz a kiindulóponttól: 150 m
Megtalálások száma: 731 + 2 sikertelen + 5 egyéb Megtalálások (havi bontásban):
A legaktívabb hónap 2013-04 volt 42 'Megtaláltam' loggal, OFF
Megtalálások gyakorisága: 1.2 megtalálás hetente
WAP: 3*10 centiméteres kapszula fejmagasságban.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
"Ezekkel a sorokkal és ládáinak gondozásával szeretnénk megőrizni játékostársunk, Vgyuri (Dr. Varga György) emlékét. A geocaching magyarországi indulásánál már ott volt, első ládája a 45. sorszámot kapta, a GCLHDC (Cívis reptér). A repülés szerelmeseként jelentős szerepe volt a budaörsi (GCLHBS) és a tököli reptér, (GCLHTL) ládák létrehozásában is. Elindította a "minden reptérnek legyen ládája" akciót. Összesen 11 ládát hagyott ránk, köztük a sinus90-el közös rejtését, a GCHGny-t, amelynél egy óriási kódex várja a megtalálókat, valamint a zsinagóga sorozatát."
Történet:
Debrecen legújabb templomát, a kicsiny Szentháromság ortodox templomot 2010-2012 között gyakorlatilag saját kezével építette a Sóház városrészben néhány hívő, főleg az első parókus, Sipos Barnabás és édesapja. A kiindulási alap egy kétkocsis garázs volt, annak tetejét cserélték le sátortetővel, az orosz templomokra hajazó kicsiny középtoronnyal. Az eredmény, ha nem is vetekszik a kijevi Lavra székesegyházaival, de a maga helyén egy kis ékszerdoboz.
A megcélzott "közösség" sokrétű. Az ortodox egyház a bizánci kapcsolatok révén már ezer éve jelen van hazánkban, de a "saját" létszám eleinte nem volt nagy. A különböző eleve ortodox országokból - főleg a török elől menekülve - sokan választották hazájuknak Magyarországot, bolgár kertészek, szerb iparosok, görög kereskedők alapítottak saját falvakat, városokat szerte az országban. Debrecen - bár az első Szent Miklós templom már a kora középkorban felépült - ebből a folyamatból évszázadokig kimaradt, a "kálvinista Rómában" ugyanis 1740-ig más vallású le sem telepedhetett. A más vallású kereskedők csak a híres debreceni nagyvásárt látogathatták. Amikor a görög Sztavriász kalmár saját elrejtett aranyaival mentette (volna) meg 1604-ben a várost egy kiélezett helyzetben, és ezért polgárjogot kapott (volna), Debrecen püspöke kiközösítette az azt saját hatáskörben megadni szándékozó főbírót. (ld. Szabó Magda: Kiálts város!)
Később, amikor már tehették, bolgár kertészek és görög kereskedők telepedtek le a városban. Végül még az első világháború orosz hadifoglyaiból is maradtak itt néhányan.
Ma a bolgár és görög kisebbség és az orosz és ukrán "importfeleségek" kicsiny csapatát a debreceni egyetemen tanuló görög diákok is szaporítják. Tágabb értelemben sokan vannak a városban, de a vasárnapi szertartásokon 30-40 fő vesz részt. Ebből még kórusuk is alakult, amely nélkül nincs ortodox szertartás.
A debreceni parókia nem a konstantinápolyi patriarchátus magyarországi ortodox egyházmegyéjéhez, hanem a moszkvai patrarchátushoz tartozó orosz ortodox egyházmegyéhez tartozik, a magyar nemzetiségű parókus Ungváron végezte tanulmányait.
A berendezés:
A piciny templom, ahogy egy ortodox templomhoz illik, egy ékszerdoboz, főleg az aranydíszek mennyiségét tekintve. A berendezésben, ami nem meszelt fal, az fából készült. Az ikonosztázon kívül a beltér legszebb dísze a mennyezetről lelógó fa csillár. A falakon mindenütt ikonok, a legérdekesebbek a magyar ortodox szenteket (Mózes, Efrém, György) ábrázoló ikon és az ereklyetartó.
Bejutás:
Hétköznaponként 18:00 órakor, vasár- és ünnepnapokon 10:00 órakor van magyar, görög és egyházi szláv nyelvű istentisztelet. A többi időben a bejutást egyeztetni kell +36 30 480 7740 számon Sipos Barnabás parókussal.