Ezt a hétvégét itt töltöttük a környéken, a Gemenci láperdőt próbáltuk bejárni, fotózni, kicsit megismerni. A szállásunk Szálkán volt egy kis panzióban. Összeszedtük a környékbeli ládikókat, de a fő atrakció az mindenképpen a kisvasutazás volt, utána végiggyalogoltuk a tanösvényt, mjad másnap kenut béreltünk, és erről az oldalról is megszemléltük a tájat. Azt mondanom sem kell, hogy ez volt a legszebb. Főleg fotózni akartunk, de bármennyire is igyekeztünk teljesen csendben közeledni bárhová, mindíg felzavartuk a madarakat.
Elég sokat eveztünk a Sión, és bejártuk az Alsó- és Felső-Telefonost. Furcsa, de így hívják ezeket a belső kis tavakat. A vízszint olyan alacsony bennük, hogy a kenu éppen, hogy nem ér le. Ezek teljesen elzárt rejtett vízfelületek, hihetetlen sok amadárfajjal. Igazi paradicsom.
A kisvasútról néha másodpercekig be lehet látni a tavakra, de éppenhogy csak sejtetni engedi, hogy milyen is lehet. Ezt csak kenuból lehet igazán megcsodálni. Csodaszép időnk volt, tökéletes nap volt.
Ide is elugrottam még reggel korán,, amíg a többiek aludtak. Gyönyörű napfelkeltéban volt részem, és ha egy kicsit sietek innen nézhetem végig. A falu végén raktam le az autót, éjszaka viszonylag hideg volt, ezért annyira párás volt minden, hogy 100 mután már derékig annyira vizes voltam, mintha teljesen eláztam volna. Pedig ez még akkor vmi útféle volt, csak utána jött a dzsindzsa. Felértem hamar, és ott csodalátványban volt részem. A nap már hétágra sütött, de a avölgyben a falu még a ködben állt. Fölötte pedig szikrázó napsütés, leírhatatlan volt. A falu nem is fogott meg annyira, de ez maradandó élmény volt. Nekem a rejtéssel sem volt bajom. Bár igaz, hogy már kesserösvény vezet oda, és már messziről látni a ládát.