Megye/ország: Ausztria
Elhelyezés időpontja: 2013.08.31 00:00
Megjelenés időpontja: 2013.09.03 22:34
Utolsó lényeges változás: 2013.09.03 22:34
Utolsó változás: 2016.08.04 06:54
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Birkabanda
Ládagazda: CicaMaciAti Nehézség / Terep: 2.5 / 4.5
Úthossz a kiindulóponttól: 4200 m
Megtalálások száma: 48, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.1 megtalálás hetente
Wap: Egy 13x11x5 cm-es konyhai dobozt keress az ösvénytől 2m-re észak felé, egy törpefenyő tövében kövekkel letakarva.
A ládába TravelBug nem helyezhető.
A Rax egyik kevésbé ismert, de annál szebb barlangját, a Raxeishöle-t szeretném megmutatni nektek ezzel a ládával. A barlang érdekessége, hogy bejáratát még nyáron is nagyrészt hó borítja, a barlangban pedig még a legmelegebb nyár közepén is a cseppkövekhez hasonló jégcsapok láthatóak. A barlang kb 30-40m hosszú, nem kiépített, igazi vadregényes felfedeznivaló!
Figyelem: a barlangba esetenként csak hágóvas, és kötél segítségével lehet lejutni, ezért az, aki nem éri be a ládával, beülőt, kötelet, hágóvasat és fejlámpát vigyen magával. Ezekre nem mindig van szükség, mi augusztusban kényelmesen lesétáltunk a barlangba. De jobb az óvatosság.
A úthossz a kiindulóponttól érték kicsit becsapós lehet, mert kb 900m szintkülönbség is tartozik hozzá. Útvonal választástól függően 3-4 óra szükséges a láda eléréséhez.
A ládavadászatot érdemes összekötni a GCRAX felkeresésével.
Itt eldöntheted, merre szeretnél tovább menni.
Észak felé a Preinerwand Steig , egy drótkötéllel biztosított út. Különösebb felszerelés nélkül is fel lehet jutni rajta, de akinek nincs elég gyakorlata, beülőt, kantárt vigyen magával.
Nyugatra a Haid Steig szintén egy drótkötéllel biztosított út. Közepes nehézségű kletter / C-D, via ferrata/, ezért felszerelés nélkül (beülő, kantár, sisak, kesztyű) erre ne indulj el.
Ha nem akarsz egyik úton sem mászni, akkor választhatod a kőtörmelék lejtőt is, amihez szintén nyugat felé indulj tovább, és a Haidsteig kezdeténél haladj tovább kezdetben a sziklafal alatt, majd a törmeléklejtő közepetáján az ösvényen. Ez esetben lehetőleg strapabíró bakancsban gyere.
A fennsíkra több más útvonalon is fel lehet jutni (pl kabinos felvonó), a javasoltak a legrövidebbek.
Ha végigértél a steigeken, menj fel a csúcsra, gyönyörködj a panorámában, majd sétálj le a Neue Seehüttéhez.
A hüttétől nem messze N 47° 42,230' E 15° 43,665' 1660 m [GCJegb+infó] , a kétágú, útjelzőtáblákkal teli fától (a Raxeishöle nincs rajta, de ettől ne ijedj meg) nem messze keress egy alig észrevehető, északi irányba haladó ösvényt (ne a jól látható úton indulj el). Ha megvan, kövesd végig a kövekre festett piros jeleket a törpefenyők között, majd a N 47° 42,485' E 15° 43,683' 1615 m [GCJegb+végcél] pontnál egy kis tisztáson tőled keletre látsz egy "postaláda szerű" valamit, na itt fordulj az ellenkező irányba (nyugatra), egy alig-alig észrevehető kis ösvényen... Ha a barlang bejáratát látod, akkor jó helyen jársz...
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Családi túra során jártuk be a hegyet, azonban időhiaany miatt csak ezt az egy pontot sikerült begyűjteni. Semmi baj, legközelebb jön a többi. [Geoládák v4.4.1]
először keletről próbáltam az alte seehütte nevű helytől megtalálni a jelzetlen ösvényt de nem nagyon lett meg...
úgyhogy maradt dél felől a neue seehütte felől (ami kedd lévén zárva volt :-)
hétfő is szünnap
a barlang "üzemelt" volt benne néhány teherautónyi hó, nekem nem nagyon volt már erőm közel menni csak a ládától csodáltam
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Csodás barlang, ebben a mai hőségben jól esett a barlangból kiáramló hideg. nem mertünk lemenni. Ha nincs a GC, ezt sajnos kihagytuk volna, mert sehol nincs kiírva. Mi a via ferrata úton jöttünk fel, az is csodas volt. [Geoládák v3.12.10]
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Amikor utoljára erre jártunk 15 éve még csak a GCRAX láda létezett erre. Ma visszatértünk és nem bántuk meg. A 9:30-as felvonóval mentünk felé és áztató esőben indultunk az Ottohaus felé, ahová kissé átázva érkeztük. Leültünk egy negyed órára, mialatt az eső elcsendesedett, így vidámabban indultunk tovább. A törpefenyőktől combtól lefelé újra vizesek lettünk, de kárpótolt miket a láda és környezete. A barlang szájában még mindig volt pár köbméter hó, így a lejutást nem kockáztattuk. Rövid pihenés után egy hosszabbat tartottunk a Seehütténél, ami kedd lévén zárva volt. Visszafelé már verőfényes napsütésben ballagtunk, beugrottunk egy-egy jégkrémért az Ottohausba, majd a 15:30-as felvonóval mentünk le.
Azt hiszem mi voltunk az elsők, akik télen próbáltak megtalálni a ládát, legalábbis a logók alapján. Bíztunk abban, hogy mivel a láda adatlapja alapján télen is kereshető, ezért lesz esélyünk. Hótalpakkal el is jutottunk a ládáig, de ott méteres hó fogadott. Ásót nem hoztunk, így inkább feladtuk:) [Geoládák v3.2.1]
Ancs Tours 6.0, Rax Vol1, 10/10.
Nem így terveztük, de záróláda lett belőle. :) Reggel megkerestük a GCRAX-ot, majd elindultunk a HEUK felé, de lassan tudtunk csak haladni a talajviszonyok miatt, így a Karl-Ludwing ház előtt visszafordultunk, és inkább bevettük a jégbarlangot.
A törpe fenyők még vizesen voltak a tegnapi esőtől, de most ezt nem bántuk. A barlang száját épphogy láttuk, az üregben még vastag hóréteg várt minket. Logolás után a Seehüttében pihentük ki a fáradalmakat, majd visszasétáltunk a felvonóhoz.
Köszi
Akkor kell túrázni, ha jólesik, avagy az önként vállalt szopás
esete, ami jól esett!
Tudtuk mire számítsunk vasárnap reggelre, már egy hete figyelem az előrejelzéseket, és valamennyi teljesen egybehangzó. Esni fog, méghozzá bőséggel, a jóslat valószínűsége 90-100 %. Fura, reggel hét óra és nem arra ébredek, hogy apró cseppek kopognak a szállásunkként szolgáló autó tetején. Lehet, hogy még alszom, és csak álmomban idealizálom a helyzetet? Nem, ébren vagyok, kissé elzsibbadt a hátam, ilyesmit nem álmodnék magamtól. Borult az idő, időtlen a reggel, nem tudom, hogy 5 óra van vagy 10. Kikászálódom a kocsiból és felteszek egy teát a gázfőzőn, nincs igazán hideg, de jólesik a forró tea illata, hangulatot varázsol a tejföl szerű reggel köré, misztikummal ruházza fel a körülöttünk lévő világot. Kényelmesen elköltjük a reggelinket, és a 9 órát súrolva nekifekszünk a hegynek. Nem sietünk, tartalékolni kell az energiát, lesz még hova elhasználni. 880 méteren hagyjuk az autót és szép fenyvesben emelkedünk egy dózerúton, majd keskeny ösvényen a Haidsteig beszállásáig. De ma nem ez a program, ilyen időben az álmoskönyvek szerint nem előnyös a drótkötélen lógni. A sziklaút melletti törmeléklejtőn kaptatunk fölfelé és lefelé egyszerre. Nehéz fix lépést találni a kőrengetegben, így minden lépésnél kicsit vissza is csúszunk, ahogy kipereg az út a lábunk alól. Az alattunk elterülő köd szédítő mélységet kölcsönöz az amúgy nem igazán pulzust emelő látványnak. Egy zerge bornírt közönnyel veszi tudomásul jöttünket és 30 méterről is csak egy oldalpillantásra méltat, majd visszatér a végtelen tenger fölötti elmélkedő révedésébe. Lassan, de bizonytalanul elérjük az 1600 méteres szintvonalat és vele együtt a hőn áhított dózerutat, ami egyenesen a Seehütte oltalmazó fedele alá vezet bennünket. Látszik, hogy mindenki megnézte milyen idő várható ezen a csodás napon, nincs itt senki, csak a személyzet. Megéheztem, kérünk két roppant drága rétest, de nem baj, érthető az ár, ilyet nem kap mindenhol az ember. Én legalábbis még nem találkoztam olyan cseresznyés rétessel, amiben a tölteléket elmulasztották kimagozni. Hosszan tartó az élvezet, legalább nem csak behabzsolja az ember. A lány csóválja a fejét és mondja, hogy egész napra rossz időt ígér a radarkép, de megnyugtatjuk, hogy nem is számítunk másra, önként vagyunk itt. Erre az egyenes beszédre felfigyelve el is ered odakint az eső, egycsapásra hűvössé téve az amúgy is csekély 13 fokot. Várunk kissé, hátha alábbhagy, mert most elég nagy elánnal kezdett neki, be akarja pótolni, a reggel elvesztegetett időt. Csendesedik... Csendesedik... Eláll... Rajt, most kell indulni. Bízunk a csodában, bár tudjuk, hogy esélytelen. Még 200 métert sem teszünk meg, ismét nekilát, kvázi tőrbe csalt minket. Nincs mit tenni, gyerünk. Egy jó minőségű, széles úton haladunk a Rax szépe geoláda felé, ami potom 3 km-re van légvonalban. Most örülök csak igazán a rövidnadrágnak, legalább kevesebb ruhám ázik rommá. A cipőm legalább bírja a gyűrődést! Legalább 10 percig, no nem erre van kitalálva. Bezzeg Ágié! Hiper-szuper gore-texes csoda, legalább 3-szor annyi ideig állja a sarat, mint az enyém, de legalább szép a színe. Már nem vagyunk messze az első ládától, csak 1 km, az viszont végig lefelé. Kényelmes, bár kissé beárnyékolja a képet, hogy ugyanitt vissza is kell másznunk. Hamar megtaláljuk, de nem soká élvezzük a pillanatot, irány fel, nem esik jól a mozdulatlanság, így kissé hideg van. Visszakapaszkodunk a meredek emelkedőn, útközben folytatva a fekete szalamandrák népszámlálását. Már 30-nál járunk, most az emelkedőn négyet nem számolunk, nehogy valaki kétszer szerepeljen a könyvelésben. Sokan előbújtak a hírre, hogy itt bizony két idióta ebben az időben is koptatja a hegyet. Visszaérünk a kereszteződésbe, a Wolfgang-Dirnbacher menedékházhoz. Apró épület, benne csak egy asztal és egy pad, de olyan jó a szigetelése, hogy nem is halljuk az eső zajait odakintről. Eszünk némi kekszet, bár úgy érzem picit elkéstem vele, többet követel a szervezetem, mint azt gondoltam, persze, elvégre fűtenie is kell, méghozzá elég rendesen. Nagyra nőtt törpefenyvesben visz a jelzetlen ösvényünk következő állomásunk, a jégbarlang felé. Mondta a Seehüttés lány, hogy ez roppant vizes tud lenni, de úgy voltunk vele, hogy már úgyis mindegy és erre kicsit rövidebb az út is. Tévedtünk. Eddig csak bőrig áztunk, de most olyan mintha egy medencébe ugrottunk volna ruhástul. Az a kevés réteg, ami rajtam van több liter hideg és friss esővizet képes ellopni, amit az apró fenyvesek oly szorgalmasan összegyűjtögettek. Ezt a részt nem élvezzük, csak megyünk, kissé talán gyorsan, hátha hamarabb a végére érünk ennek a szakasznak. Egy tisztásra érve, egy alig észrevehető ösvényen tovább haladva megpillantjuk a jégbarlangot. Mármint a táblát, hogy itt van a jégbarlang, a valóság azonban az, hogy színültig van hóval, még a bejárata sem látszik igazán. No, nem baj, így legalább nincs dilemma a fejemben, hogy megpróbáljak-e leereszkedni. Irány vissza a Seehütte! Mintha csak haza érnénk. Szörnyülködve néz rajtunk végig a lány, pedig a felfröccsent sár nagyrésze már szépen lemosódott a lábszáramról. Kikérünk két gulyást szegényes módra és két barackpálinkát, hátha picit át tudjuk verni a szervezetünket. Nem időzünk soká, tisztában vagyunk vele, hogy minél tovább múlatjuk itt az időt, annál rosszabb lesz újra kimenni és még csak féltávnál vagyunk, vagy ott sem. Kihasználva a félidei szünetet nekiveselkedünk az ösvénynek a Haidsteig látó geoláda irányába. A köd éppen szerencsésen sodródik és a kis kőorról most tényleg szépen látszik a steignek helyet adó orom teljes valójában. Nincs fölösleges pazarolni való energia, így kinézek egy nyiladékot, amin iránymenetben felmehetünk a Heukuppe felé vezető turistaútra, így nem kell kerülni. Jó meredek, de legalább rövid. Most jön a nap fénypontja. Szó szerint. Egy fénysugár világít meg bennünket és 1 percre látjuk az árnyékunkat is. Szomorúan odébb oldalog ezután a nap, enged a köd ismételt szorításának, ennyi jut mára, ezt valahol mélyen érezzük. Jó oldalára helyezkedünk a tél utolsó bástyájaként elterülő hatalmas hófoltnak, így át sem kell kelnünk rajta, kicsúszás veszély nélkül elérjük a jelzést. Fel-le haladunk az ösvényen, mígnem elérjük a Karl-Ludwig házat, innét már csak fel. Hívogatón terül el előttünk az impozáns épület, de ellenállunk a csábításának, nincs már idő a lazsálásra. Egyenesen nekimegyünk a 2007 méter magas csúcsnak. Nem meredek az emelkedő, de már fásultak vagyunk kissé, már barátként köszöntjük az esőt, aki ezúttal vendéget is hozott, a szelet. Nem baj, örülök, hogy esik, ha nem örülnék, akkor is esne. Végtelennek tetszik az utolsó 100 méter szintemelkedés, csak tesszük a dolgunkat: egyik láb a másik után, gyakoroltuk már eleget az életben, nincs mit elrontani. "Eh bien! Egyszer úgyis mindennek vége lesz! Elmúlik az egész, mint Screbin főhadnagy hegedűjén az utolsó vidám melódia, azon az estén, amikor vállat vont, és főbe lőtte magát." Megkeressük a mai napra tervezett utolsó geodobozt majd felmegyünk a csúcsig élvezni a kilátást. A kilátást, ami nincs. Illetve van, csak korlátozott, 20-30 méter. Rengeteg izgalmas dolog van látótávolságon belül, például kövek és a kis emlékmű a csúcson, meg itt van a rommá ázott feleségem, ő sem utolsó látvány. Nem is baj, hogy nincs jobb panoráma, még a végén túl sokat időznénk ebben az ocsmány tejfölszerű ködben. Akkora a szél, hogy 10 méterre egymástól már üvöltve is alig értjük a másikat, nyár van, de a hideg miatt mégis nehezen formálom a szavakat a kezeim pedig alig képesek fogni úgy bedagadtak. Hamar megindulunk a már ismert ösvényen vissza a hütte felé. A GPS szerint már csak 150 méterre vagyunk, mégsem látjuk a ködben a házat. Ismét elmegyünk mellette és a völgy felé vesszük az irányt, innét már csak lefelé visz az utunk, mondjuk még több mint 2 órán keresztül. Egy szakaszon meredek falon kell ereszkedni, de végig építettek lépéseket és korlátot, bár ez utóbbinak nem sok haszna van, annyira csúszik a fogás. Ági kissé félve, de hallgatva a jó szóra szépen megoldja a feladatot, elfáradt már ő is rendesen. Hamar leérünk a Wax házig, ahonnét nosztalgikus pillantással tekintünk vissza a még mindig köd fátyolozta hegyre. Az eső is úgy gondolja, hogy mára már kidolgozta magát, lassan de biztosan pihenni tér. Ezt a házat is kikerüljük, nincs már idő ilyenekre, ha világosban le akarunk érni, ami innét még egy óra a kalauzidőt jelző tábla tanulsága szerint. Kellemes fenyves, majd a már ismert dózerút vezet vissza minket a parkolóba. A szobánkat nem takarította ki senki és a vacsorát is magunknak kell megfőznünk, de kárpótol érte az öröm, hogy levehetjük a cipőnket bőségesen kiáztatott lábainkról, amik már úgy néznek ki, mintha aggastyánok lennénk. Száraz ruhát húzunk és beizzítjuk a gázfőzőt, pincepörkölt lesz vacsorára, jobban esik, mint bármi, bárhol. Ismét közeleg a vihar, de ezúttal úgy ítéltetik, hogy mára már eleget kaptunk, percre pontosan megvárja, hogy megvacsorázzunk és elfoglaljuk nyugvóhelyünket a szobában, azaz az autónkban. Füldugó bedug, szem becsuk, vége a napnak, elég is volt. Hogy mi a tanulság? Nem tudom. Azt hiszem nincs. Ha újra kéne csinálni, ugyanígy csinálnánk. Bőrig áztunk? Igen! A komfortzónánkon kívül voltunk szinte egész nap? Igen! Szinte semmi kilátást nem tárult elénk az amúgy gyönyörű hegyről? Igen! Mégsem bánom! Néha kell egy kis szar a palacsintába, hogy legközelebb jobban tudjuk értékelni a lekvárt. Nicsak, mégis találtam egy tanulságot...
Griesleiten felől támadtunk, és a Haidsteig megmászásával kezdtük. Gyönyörű ferrata pálya, nagyon tetszett. Felugrottunk a Preinerwandra körülnézni és csopiképet lőni, majd következett a barlang. Hamar megtaláltuk a törpefenyvesben, és kifejezetten jól esett a kinit négyezer fok után a barlang hidege. A barlang után a Bsimarcksteig-ot megmászva a Waxriegelhaus felé ereszkedtünk vissza a kocsihoz. Köszi a rejtést! [g:hu 1.5.4]
Gyerkőcöknek tett régi ígéretem teljesítettem ma, amikor elhoztam őket klettersteiget mászni. Mindketten nagyon várták, különösen Bendegúz, akinek ez volt az első ilyen élménye.
Reggel 8 előtt már az Edelweisshütte parkolójában voltunk, majd gyors készülődés után már ballagtunk is felfelé. A könnyűnek mondható Karl Kantner steigen másztunk fel a Karl Ludwig Haus irányába. Itt kevés frissítő elfogyasztása után a szintben haladó Bismarcksteigen haladtunk tovább. Mindkét útvonal ideális első pálya gyerekek számára. Megvan a mászó élmény, a kitettség, de közben könnyen, veszély nélkül teljesíthető. Felnőttek akár felszerelés nélkül is teljesíthetik.
Innen a Seehütte érintésével a barlanghoz mentünk. A barlanghoz vezető ösvény benőtt, ritkán használt. Igazi geocache élményt ad, ahogy a törpefenyők közül egyszer csak előbukkan a barlang. A jég a képekhez képest jóval kisebb. Nagy élmény volt, köszönjük az invitálást.
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (48 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (25 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.
N 47° 41,005' E 15° 44,507' 680 m [GCJegb+parkoló]
N 47° 41,247' E 15° 44,332' 1010 m [GCJegb+letérő]
N 47° 41,705' E 15° 44,462' 1260 m [GCJegb+Forrás]
N 47° 42,230' E 15° 43,665' 1660 m [GCJegb+infó]
a törpefenyők között, majd a 
